Age of Worms - EBERRON D&D

Illusztris társaságunk megérkezett az aukcióra, ám résztvevő játékosok számában nem értük el a maximumot:

Dávid - Zodear Ovion (ember kinézetű pszionista)
Gábor - Mala Ranna (fél-ork kinézetű harcosnő)
Vili - Abu Nanzo (shifter kinézetű szerzetes)
Jómagam - Ehliyet (ember kinézetű varázslónő)

Míg a csapat Yngvar vezetésével elfoglalta helyét a Morgrave Egyetem auditóriumában, mely e jeles aukciónak adott otthont, addig Anata és én a terem melletti két folyosón őrködtünk. Látszólag semmit téve figyeltük a járókelőket, így nem csoda ha nem is történt semmi.

Odabentről nem nagyon kaptunk hírt, ám amint véget ért az aukció világossá vált, hogy nem nyertük meg a zöld férget és a hozzá tartozó konténert. S bár társaink megismerkedtek egy Lady Alison Madeleine York nevű hölggyel, a boldog nyertes egy igen rosszarcú illető, Eligos Yurev lett (a képen) akit szem elől tévesztettünk. Ez nem annyira vaksi szemünknek, sokkal inkább az általa alkalmazott varázslatnak volt köszönhető: vagy teleportált, vagy láthatatlanná vált. Az utóbbit megpróbáltam felderíteni, de vajmi kevés sikerrel.

Nagyjából ekkor, írott üzenetet kaptunk egy hölgytől, aki állítólag hajlandó lenne elárulni nekünk, hogy ki volt ez a titokzatos vásárló. Meghívott bennünket a rezidenciájára, és mi persze minden előkészület nélkül besétáltunk hozzá, pedig sejtettük, hogy csapda. Ezek után nem ért meglepetésként, hogy ő maga és szolgája póklényekké (az első kalandunkban már látott araneákká) alakultak, erősítést kapva néhány fázispók képében.

A harcot a szokásos rutinnal vezettük le, az aranea hölgyet foglyul ejtettük, kivallatása azonban már a következő ülés kezdetére maradt.

s01.e05.The.Deadwood.Challenge - STAR TREK

Végre csatlakozott hozzánk az új parancsnokunk, és a tisztcsereprogram keretében egy másik kollégával is gyarapodtunk.

A legénység így festett:

Krisztián - Mr. Gavin (tiburon pilóta)
Máté - Natima Evek (fél-bajori,fél-kardassziai parancsnoknő)
Hajni - Latara Taban (bajori műveleti tiszt)
Jómagam - Dr. Lydia Van Dyke (újonc fél-vulkán rohamorvos)

Csillagidő 67521.31. A Bajor melletti féregjáratot őrző Deep Space 9 állomás jelentős szerepet töltött be a Dominium elleni háborúban. Blackwell kapitány fülébe jutott, hogy az állomás bárjának holoszobájában fut egy Deadwood nevű western szimuláció, mely tulajdonképp egy vetélkedő. A játék célja, hogy a résztvevők kirabolják a poros városka bankját. A programban csak valódi, korabeli pénzzel lehet fizetni és ezt a bár tulajdonosa és a holoprogram főpatrónusa, Quark árusítja csillogó latinumért cserébe. A díj természetesen a nagy halom pénz a bankból, ami állítólag szintén eredeti.

Persze a főnyereményt eddig még senkinek sem sikerült megcsípnie, még a szintén itt állomásozó USS Hawkins legénységének sem, akiktől éppen visszatérőben volt a kapitányunk. Hogy Gavint és engem megdorgáljon a flottaszabályzat ismeretében tanusított hiányosságaink miatt és hogy két új tisztjét mindjárt bedobja a mélyvízbe, egy maréknyi dollárt adott nekünk. A parancs világos volt: raboljuk ki a deadwood-i bankot.


A holoszimulációban viszonylag hamar feltaláltuk magunkat, ennek megfelelően a gyorsan el is pókereztük a pénzünket. Ezt követően a seriffel rúgtuk össze a port, mely mire leszállt, mi már a hűvösön csücsültünk. Innen egy Joe nevű haramia szabadított ki bennünket, akit aztán közreműködéséért cserébe bevettünk a balhéba.

Megorroltuk, hogy - egyáltalán nem meglepő módon - valaki manipulálja a programot, még hozzá belülről. Sikerült kelepcét állítanunk és lefülelnük(!) egy Rund nevű sunyi ferengit, akit aztán némi kényszer és ólom kilátásba helyezésével jobb belátásra, azaz a széf kinyitására bírtunk. A program véget ért, a dollár a markunkba pottyant, ám az a disznó Quark nem volt hajlandó visszaváltani, így elrakhattuk emlékbe.

Megóvtuk a mundér becsületét.

Vérvörös jelek - CoC

Zsolt 15-20 órásra dagadt mini-kampányának utolsó fejezetébe sikerült becsatlakoznom, s bár Dávid karaktere mindent elmesélt az enyémnek egy korábbi játékülés alkalmával, én mint játékos, csak mozaikokból építkezhettem.

A jelenlévő tettestársak a következők voltak:

Máté - Chugyik István (BPTV minőségű távgyógyító, ál-vegetáriánus és Magyarország szakrális királya)
Krisztián - Csontos Konrád (fővárosi taxis, annak minden nyavalyájával együtt)
Hajni - Szintay György Dr. (okkultista gyilkosságok hálójába csöppent ügyvéd)
Dávid - Lugosi András (nyugdíjas mentős, kemény dohányos és fanatikus Népszabadság előfizető)
Jómagam - Kárpáthy Kiss Jenő (szellemi szabadfoglalkozású, jobbára munkanélküli és tarisznyás)

Hollán Ernő utca 19-21 szám alatt található lakásomon felkeresett Lugosi András (Dávid), hogy segítsek előkeríteni a Chugyik Pistát, és az ügyvédet, mert egy gyilkossági sorozat ügyében nyomozva egyszer csak szőrén-szálán eltűntek. Miután megtaláltam a lakásomon Chugyik büdös sapkáját, amit számításaim szerint egy olyan időpontban helyezett ott el, mikor is magam nem tartózkodtam otthon, felmerült bennem, hogy tényleg bajban lehet.Nagyjából összeraktam, hogy a gyilkosságsorozat szálai a ferencvárosi pályaudvar mellett található kínai-negyedbe vezetnek, ahol is egy ott dolgozó magyar lány a tettes. Az elmekórtani múlttal rendelkező fiatal hölgy meg van győződve arról, hogy egy túlvilági lény (értsd. Tindalos kutyája) üldözi őt és ezt a fenevadat az álmaiban látott jelekkel tudja távoltartani. A dolog szépséghibája, hogy ezeket a jeleket áldozatai testén helyezi el egy borotvával. Nos a leány a kínai negyed nagy madame-jának, Liangnak az őrizete alatt áll, aki volt oly szíves útbaigazítani bennünket Chugyik nyomozását illetően.

Ekkor skizofréniával és több más kóros mentális epizóddal küzdő karakterem szintén látomást kapott az egyik jelről, mely darabja annak a sorozatnak amelyik eltérítheti a kutyát. Lugosi, Csontos és jómagam felajzott szellemi állapotban rohamoztuk meg a klinikák közelében található zárt intézetet, ahol meg is találtuk a lenyugtatózott tévésztárt és a jogi szakértőt. Sikerült gyilkosság elkövetése nélkül meglógnunk és a hiányzó jel segítségével elkészült egy kínai szőttes mely képes eltéríteni Tindalos kutyáját.

s01.e04.The.Enemy.You.Know.pt.2 – STAR TREK

Egyáltalán nem meglepő módon a Vulkán felszínén végrehajtott szkennelésünk eredménytelennek bizonyult, romulán életjeleket nem találtunk. Ellenben megkeresett bennünket a V'Shar egyik ügynöke, Ral Namokan. Az úr elárulta nekünk, hogy az összes, az épületben történt felvételről másolat készül, egy úgynevezett kópiarendszerbe, mely egy elzárt földalatti objektumban található. Tehát ha meg szeretnénk tudni, hogy mi történt pontosan Virellel és a foglyokkal, látogassunk el oda.

A résztvevők a következők voltak:

Zita - V'ako (újonc klingon biztonsági tiszt)
Krisztián - Mr. Gavin (tiburon pilóta)
Jómagam - Dr. Lydia Van Dyke (újonc fél-vulkán rohamorvos)

Persze a védett objektumban nem lehetett csak úgy transzportálgatni, ám minden a bejutáshoz szükséges adat a rendelkezésünkre állt. Vizsgálódásunk során kiderült, hogy a kérdéses adatok sérültek, ám annyit megtudtunk, hogy Dr. Virell és T'Lau a Vaakis kolostorba transzportáltak. No nagyjából ekkor akitválódott egy belső biztonsági rendszer, mely mérges gázzal kezdte elárasztani a helységet. Magam megpróbáltam orvosi műszereimmel minél tovább eszméletén tartani két társamat, akik két különböző módon próbálkoztak a kijutással. Az ajtót fézerrel sütögető Gavin (Krisztián) mellett a rendszert berhelő V'ako (Zita) járt előbb sikerrel, így leoldotta a transzportergátlókat és az utolsó pillanatban felsugároztak bennünket a Shackleton gyengélkedőjébe.

Miután összeszedtük magunkat megtudtuk, hogy a kapitány még nem tért vissza, így a kapitányi széket (elsőtiszt hiányában) Mr. Holo foglalta el. Sajnos a parancsnoki lánc nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket: a váratlanul a szubtérből kiugró Nortex-osztályú romulán ragadozó legénysége távirányítással szó szerint lekapcsolta a kapitányunkat. A hídon tartózkodó zöldfülűek (tehát mi) hirtelen azt sem tudták kinek kellene a helyére ugrania és míg mi a flottaszabályzat erre vonatkozó paragrafusait bújtuk, a ragadozó vélhetően felsugárzott valaki(ke)t a felszínről és dolga végeztével már távozott is a szubtérbe.

Persze nem sokkal ezután Blackwell kapitány visszatért, oldalán az überszigorú vulkán Venton szerzetessel, aki hajónk tanácsadójaként fog tevékenykedni. Ral Namokanról kiderült, hogy a rosszfiúk csapatában játszott, ám ez ellen sokat már nem tehettünk, így folytattuk utunkat a Deep Space 9 állomásra, ahol végre csatlakozik majd hozzánk a parancsnokunk.

s01.e03.The.Cradle.Will.Fall – STAR TREK

Mivel különösen sokan értünk rá ezen a hétvégén, a jobb játszhatóság érdekében két csoportra oszlottunk. Emlékeim szerint ilyesmire korábban nemigen volt példa. Zsolt magyarországi kalandot mesélt, míg Dávid egy olyan Star Trek mesét vezényelt, melynek gyökerei a Star Trek: Új Nemzedék első évadjának egyik epizódjában gyökereznek. Akit érdekel: TNG Episode 1x17 When the Bough Breaks.

A csapat ezúttal két játékosból állt:

Zita - V'ako (klingon biztonsági tiszt)
Jómagam - Dr. Lydia Van Dyke (fél-vulkán rohamorvos) - a képen

Csillagidő 67488,05. Előző (még befejezetlen kalandunk) folytatásaként, útban a Deep Space Nine állomás felé kitérőt tettünk az Aldea planétára, mely Picard kapitány idején vette fel a kapcsolatot a Föderációval. A bolygón életét vesztette egy 12 fős Föderációs kutatócsoport, és haláluk okának kivizsgálására rendelt oda bennünket a Főparancsnokság. A helyszínen végzett felmérés kiderítette, hogy meggyilkolták őket, még pedig romulán disruptorokkal. Az érintettekkel folytatott beszélgetésből kiderült, hogy a kutatócsoport két hét múlva távozott volna az Aldeáról, a búcsúztatásukra rendezett ünnepséget követően érte őket a halál. A különös az volt, hogy a parti után mindannyian visszatértek a laboratóriumba.

A tettesek és a motivációk után kutatva kiderítettük, hogy a bolygón három frakció áll szemben egymással, melyek mind máshogy képzelik el otthonuk diplomáciáját: a Föderációhoz való csatlakozást szorgalmazó párt vezetője Radue az Aldea Első Tanácsadója is, aki személyes támogatásáról biztosított bennünket. Welin asszony a Semleges Otthon Frakció vezetője, akik szerint az Aldeának semmilyen szövetségre nincs szüksége. A harmadik és egyben legkisebb csoport a Toolan vezette Pro-Romulán párt, akik mindjárt első számú gyanúsítottakká léptek elő.

A helyzetet bonyolította, hogy három űrhajó is keringett a bolygó körül, melyek így vagy úgy de érintve lehettek az ügyben: az első a vulkán parancsnok, Revok irányítása alatt álló teherhajó, a második egy ferengi martalóc, a harmadik pedig a Delgado-Harris kereskedelmi cég yachtja.

Miután mindenhol és mindenkivel elbeszélgettünk rájöttünk, hogy Welin megszegte az Aldea kereskedelmi szabályait és üzletbe bonyolódott Delgadóval, és a Nagytanács ülésén ezt elő is vezettük. Mivel a gyilkosság ügyében egyértelmű terhelő bizonyítékot nem találtunk, a Tanács előtt csak egy ékes beszédet tartottunk arról, hogy miért lenne érdemes az Aldeának csatlakoznia a Föderációhoz. Utánunk felszólalt Toolan, aki mindenki legnagyobb megdöbbenésére megvádolta Radue Első Tanácsadót a Föderációs kutatók meggyilkolásával, bizonyítékként a vezető lakásán elrejtett romulán disruptorokat jelölte meg.

Egy Agatha Christie krimibe illő fordulat azonban még váratott magára. Kiderült, hogy Toolant és az egész tanácsot átverte valaki más: az Aldeát irányító központi komputer. Mikor a tudósok tanulmányozni kezdték a komputert, az jelenlétüket ellenségesként azonosította, így saját maga replikálta romulán disruptorokkal megölte őket. Az aldeaiak társadalmának, technológia berendezkedésének, mondhatni mindennapi életüknek fő irányítója, mindössze korábbi utasításoknak engedelmeskedve járt el, ám ez mára veszélyessé vált. A gépet lekapcsolták, a bolygó mesterséges fényei kialudtak, az Aldea pedig kezdhetett (majdnem) mindent elölről - vélhetően majd Föderációs segítséggel.

Lábjegyzetként toldom még ide, hogy bár a fentiekből úgy tűnhet nem, de a romulánok jelen voltak: a Castillo szállítmányozó cég teherhajójának vulkán kapitányáról kiderült, hogy romulán kém.

Kapcsolatfelvétel - CoC

Naplóírásom kezdete óta nem folytattuk még Zsolt napjaink Magyarországán játszódó Cthulhu-kampányát, mely nem annyira épelmét próbáló rémségeiről sokkal inkább mókás karakterei miatt vált az anekdotázás visszatérő tárgyává.

Ebben az inkább sci-fibe hajló kalandban, csak ketten játszottunk:

Dávid - Lugosi András (nyugdíjas mentős, kemény dohányos és fanatikus Népszabadság előfizető) - a képen
Jómagam - Kárpáthy Kiss Jenő (szellemi szabadfoglalkozású, jobbára munkanélküli és tarisznyás)

A játék tényleges megkezdése előtt Lugosi András marhavérben fürdött az éjjel bezárt Dagály strand gyermekmedencéjében, kipróbálandó egy fiatalító varázsformulát. Ez meg is tette rá áldásos hatását, egészségileg biztos visszanyert pár évet.

Kalandunk egy különös balesettel kezdődött a XIII. kerület Hollán Ernő utca 19-21 előtt. A 76-os troli elütött egy az úttesten szabálytalanul átkelő gyalogost, aki mint kiderült a házamba igyekezett. A busz a balesetben jobban megrongálódott, mint azt egy gyalogos elgázolása indokolná, ennek okait azonban nem feszegettük. Szert tettünk egy SD kártyára, amiről a szomszédomban lakó lányka fényképezőgépével lekukkoltuk az adatokat. A fényképek különös csillagászati, geológiai és xenológiai jelenségeket ábrázoltak, melyek teljeskörű értelmezéséhez igénybe vettük az elhunyt korábbi projektjén dolgozó kollégájának segítségét is.

Nyomozásunk során világossá vált, hogy Szombathely közelében, Kisuny mellett 1870-ben furcsa égi jelenségeket rögzítettek, és a rendelkezésünkre álló információk alapján arra következtettünk, hogy egy harmadik típusú találkozás lehetősége vár ránk, amennyiben felkeressük a helyszínt. Ez így is történt. Lelkes, fiatal UFO rajongók és egy öreg rádióműszerész segítségével összehoztuk azokat az alkatrészeket, melyek hiányoztak a csillagközi hajótörött járművéből. S bár viszontagságos utunk több helyi volán járaton, szombathelyi kocsmákon és egy zsúfolt trabanton keresztül vezetett, végül sikerrel jártunk, dacára a közeli NATO állomás ott szimatoló egységeinek.

Bízunk benne, hogy jövevényünk kellemes benyomásokkal távozott planétánkról, annak ellenére, hogy segítői merő vodkabűzben úsztak.

A kalandban említett képek és illusztrációk innen letölthetők.

Age of Worms - EBERRON D&D

Miután kacifántos módon feljutottunk a Keserűkő Ragnolin bányájának mélyén húzódó - és immár megtisztított - Fekete Katedrálisból, első utunk Allustanhoz vezetett. Majd egy hetes távollétünk után részletes beszámolót tartottunk neki és biztosítottuk arról, hogy a Gyémánt-tavat fenyegető közvetlen veszély elhárult.

Ezt követően mindenki ment a maga útjára, azzal a megállapodással, hogy egy hónap múlva találkozunk Sharnban. Van aki tanulni indult, van aki családlátogatásra ment és volt aki tovább nyomozott a Férgek Kora után. Delta Tastír Arcanixba utazott, hogy lerakja a Mágusvizsgát és felvétesse magát az Arkán Rendbe. Sajnos elhúzódó tanulmányai miatt nem tudott végezni egy hónap alatt, így szolgálóját és barátját, Anata Egyszálvirágot küldte Sharnba maga helyett, azon felfedezésekről tett üzenetével, melyekre nyomozása során derített fényt. Ezek közül a legfontosabb, hogy a Férgek Korához kapcsolódó könyvek minden könyvtárból eltűntek és a téma legnagyobb szakértőjeként többen Hakim Szahatot, egykori Holló Kompániás fegyvertársunkat azonosították.

Anata bemutatta a többieknek Ehliyetet (a képen), Delta egykori tanulótársát, aki technikailag a beugró karakterem és képességeiben nagyjából megegyezik a varázslónőmmel - csak hogy zökkenőmentesen menjen a játék. Sharni lakásában csatlakozott hozzájuk egy Yngvar (Csiga) nevű elf, akit szintén Hakim Szahat küldött. Egy, a városban rendezett árverés hírét hozta, melymek tárgya egy zöld féreg, mely a nekromantika és Férgek Korának nagyhatalmú eszköze. Bár a néhai Filgénél már találtunk ilyen lényeket, ám ott Gorin (Zsolt) elpusztította őket, így most szerzünk másikat. Engem személy szerint jobban érdekel az eladó személye, és hogy kik is szeretnék ezt megvásárolni.

Útban célunk felé az utcán vonuló cirkuszosokba és az őket kísérő vidám tömegbe botlottunk. Számunkra ismeretlen okból, az egyik rácsos kocsiban szállított látványosság (egy kimméra) kiszabadult. Természetesen pánik tört ki, az emberek egymást taposva menekültek, a bestia pedig előbb-utóbb minket vett célba. Együttes erővel sikerült legyőznünk, de erre ráment egy közeli ház és talán néhány ember is a bentlakó családból. Mire a városőrök ideértek, már csak a dög hullájával kellett foglalkozniuk.

Eme fura incidens után folytattuk utunkat az aukcióra, és a játékülést itt be is rekesztettük.

Age of Worms - Korranbergi Krónika 1

A KIRÁLY FIA KARRNATHBAN TANUL - REKKENMARK, KARRNATH

Halix ir’Wynarn herceg, Borumel király legfiatalabb sarja, beiratkozott Karrnath nagy hírnevű Karrnathi Hadi Akadémiájára. Halix, akinek 997 óta Korth, Karrnath fővárosa a székhelye, Karrn, a Hódító háborús hadjáratait fogja részletesen tanulmányozni. A herceg döntésének oka nyilvánvaló – Rekkenmark birtokolja a karrn Háborús Annalesek utolsó négy fennmaradt példányának egyikét, melyeket a legnagyobb háborús stratégák tartanak felbecsülhetetlen értékű hadászati alapműnek.

Nemesi címének jogán Halix egyúttal ezredesi rangban áll a Brel Hadseregben, így hát jelenleg ő a legmagasabb rangú brel tiszt, aki valaha Rekkenmark falai között járt az Utolsó Háború kezdete óta.

A herceg tanulmányainak témaválasztását Syra irr’Tarrn, Kharrnath nagykövete jelentette be Sharnban. „El vagyunk ragadtatva a ténytől, hogy ilyen alkalmas személy teszi tiszteletét Rekkenmarkban” – mondta ir’Tarrn. – „Ezenfelül Halix herceg döntése azt is mutatja, hogy milyen messzire jutottunk a Trónuserődi Egyezmény óta. Néhány évvel ezelőtt egy karrnathi akadémián tanulmányokat folytató brel herceg lehetősége is elképzelhetetlen volt.”

A brel hadsereg tisztjei, akik kizárólag nevük említése nélkül voltak hajlandóak nyilatkozni, vegyes érzelmekkel viseltetnek a herceg döntését illetően.
„Tévedés ne essék, életemet adnám a koronáért,” – kommentálta egy magas rangú tábornok. – „de szégyen, hogy a hercegünk nem brel hadi taktikát tanul brel veteránoktól, hanem inkább valamiféle karrn kiképzőkhöz fordul tudásának gazdagításáért. Azzal a tudással karrn pengék sok kiváló brel katona életét oltották ki.”

Egy másik tábornok sokkal vérmesebben vélekedett a helyzetről: „Amíg valamiféle használható információt hoz vissza a karrn alabárdos harcmodorról, támogatom az ötletet. Az ilyesféle tudás kapóra jöhet egy nap, ha értik mire gondolok.”

BETÖRÉSES LOPÁS A MORGRAVE EGYETEMEN - SHARN, BRELAND

A neves Morgrave Egyetem Borostyán kiállítóterméből eddig nem azonosított tolvajok ellopták „Az óriások civilizációjának nyomában” alig egy hete nyílt tárlatának legfőbb ékét, a Remény Lángjának nevezett, emberökölnyi méretű Eberron kristályt magában foglaló lángvas jogarat. A felbecsülhetetlen értékű relikvia, mely a tudósok szerint minden bizonnyal egy fáklyát ábrázol, mely fényt hoz a világot borító sötétségbe, egy olyan vallásnak az első bizonyítéka lehet, mely a mostanra már országokat áthálózó Ezüst Láng Egyházának kezdetleges formája lehetett az Óriások Korában. Nem ellenőrzött híradások szerint ezen ősrégi szekta követői közül maroknyian a Démonpuszták rejtett kanyonjaiban élnek a mai napig, ám bizonyítékok híján a tudományos körök ezen jelentéseket puszta szóbeszédnek tekintik.

„Egyszerűen megdöbbentő, hogy Felső Menthis szintjén, a Morgrave campus területén belül ilyen horderejű bűntényt kövessenek el” – panaszkodott tudósítónknak Darien al’Kaleris, a tárlat fővédnöke, ismert kutató-felfedező, aki a kiállítás erejéig az Egyetemnek kölcsönözte az egyébiránt a magángyűjteményébe tartozó relikviát.

A Városi Őrség és az Egyetem múzeumi részlegének őrzésével megbízott Deneith Ház képviselői erőiket egyesítve nagy erőkkel kutatnak a tettesek után, és többen tudni vélik, hogy a Királyi Gárda egyik tagja is figyelemmel követi az események alakulását.

s01.e02.The.Enemy.You.Know.pt.1 – STAR TREK

Zsolt ezúttal már saját készítésű karakterével állt be, és egyelőre még NPC-ként ugyan, de Krisztián karaktere is feltűnt.

Zita - V'ako (újonc klingon biztonsági tiszt)
Zsolt - Mr. Holo (az emberi gyarlóságot tárgyilagos semlegességgel vizsgáló android)
Jómagam - Dr. Lydia Van Dyke (újonc fél-vulkán rohamorvos)
Krisztián (NPC) - Mr. Gavin (tiburon pilóta)

Előző kalandunk után V'ako (Zita) és én már alig vártuk, hogy megkezdhessük szolgálatunkat USS Shackleton fedélzetén. A 749-es csillagbázis 8-as dokkjában találkoztunk Mr. Holoval (Zsolt) az androiddal, aki maga is a legénység tagja. Gyönyörű hajónk több új megoldással is büszkélkedhet, ezek közé tartozik a gyenge fényű, kontrasztos belső világítás, (alacsony szintű hőleadása miatt hajónk nehezen érzékelhető) illetve a hídról nyíló gyorsorvosi szoba.A Dominiummal folytatott háború alatt kettős ügynökként dolgozó kapitányunk, Jeremy Blackwell szemrevételezett bennünket, majd bemutatott a még nem teljes létszámú legénység többi tagjának, többek között a hajó orvosának (és közvetlen felettesemnek), Keiji Kawahara doktornőnek. Ezt követően már indultunk is a Vulkánra, hogy felvegyük Venton szerzetest, aki majd a tanácsadói szerepet tölti be a hajón, a tervek szerint, pedig innen a parancsnokért megyünk majd, aki a Deep Space Nine-on vár bennünket. Ám vulkáni látogatásunk hosszabbra nyúlt mint terveztük...

Eltávot kaptunk a vulkánon, így száraz idegenvezetést tartottam a fővárosban, ShirKahrban V'akonak és Mr. Holonak. A kulturális körvezetés közben arra lettünk, figyelmesek, hogy hajónk egyik női tagja, Arlea McHugh egy helybelit romulán kémnek bélyegezve dulakodásra kényszerít. A helyi rendőrséggel közösen lecsillapítottuk, majd megismerkedtünk a vulkáni titkosrendőrség, a V'Shar egyik ügynökével, Silakkal. Ő mesélt nekünk először a VIM-ről, a Virell doktor vezette romulán-vulkán újraegyesítési mozgalomról, melynek tagja volt az a fiatal diáklány, T'Lau akit McHugh megszorongatott.

Silak arra kért bennünket, hogy ismeretlenek lévén folytassunk egy kis nyomozást az ügyben és kövessük a diklányt, aki majd vélhetőleg elvezet bennünket a Virell doktor földalatii mozgalmának központjához. Rá álltunk a dologra és némi nyomozás majd követés után el is jutottunk az összeesküvőkhöz, akiknek nagy része gyaníthatóan vulkánná műtött romulán. Sajnos a rajtaütés már nem ment ilyen simán: fézerharcba keveredtünk, s bár több foglyot is sikerült ejtenünk, Virell doktort és T'Laut nem csíptük el.

Sajnos nem sikerült befejeznünk a kalandot, de úgy döntöttünk, hogy legközelebb a Shackletonról szkenneljük a planétát, romulán életjelek után kutatva.

s01.e01.On.the.Edge.of.Night – STAR TREK

A múlt heti bemelegítés után elkezdődött az Innerspace kampány, melyhez Zita és én elkészítettük saját karaktereinket, az új beugrónak számító Zsoltezúttal az első játékosok követelményeinek eleget téve előre generált karakterrel játszott. Sajnos sem a parancsnokunkat alakító Máté, sem pedig a szintén Star Trek kezdő Gábor, nem tudott jelen lenni. Három főből álló csapatunk a következőképpen festett:

Zita - V'ako (újonc klingon biztonsági tiszt)
Zsolt - Bernard "Herr" Schiffermann (tapasztalt ember gépész)
Jómagam - Dr. Lydia Van Dyke (újonc fél-vulkán rohamorvos)

Csillagidő 67329.29. (igen, ez 2390.május 1.kedd 04:34:49 GMT, tehát előző kalandunk előtt 4 hónappal játszódott). Egy, a határvidék felé tartó utasszállító hajón fogaltunk helyet. Mi újoncok új beosztásunkat indultunk elfoglalni a U.S.S. Shackleton fedélzetén, míg Herr Schiffermann szintén új posztjára indult, a U.S.S. Hawkinsra. Az apa-fia családi vállalkozásban üzemeltetett hajón még két utas utazott: egy borzasztóan beszédes ferengi üzletember, Krax és a raktérbe zárt meztelen felesége. Hajónk hívást kapott Gonzo admirálistól, aki mentésre adott parancsot: a Cevon csillagködbe küldött U.S.S. Entonnal elvesztették a kapcsolatot, majd a mentésére küldött U.S.S. Cortez is nyom nélkül eltűnt.
A baljóslatú, fekete csillagködben egy neutroncsillag készült összeomlani fekete lyukká, bár viszonylag hamar rábukkantunk a Entonra, a Corteznek nyomát sem láttuk. Nehézségekbe ütközött az áttranszportálás, mivel az Enton belső levegőjében valami interferenca terjengett. Mindössze három túlélőt találtunk, akiket rögvest átszállítottunk a hajónkra, megfelelő orvosi szoba hiányában az utastérben helyeztük el őket. A letöltött adatokból megtudtuk, hogy Steven Pitt kapitányhoz, Vir Shri bólián tudóshoz és Cynthia Wintershez van szerencsénk. Bár alaposan megvizsgáltam, rendellenességet, mindössze pszichés, és enyhébben motorikus állapotukban találtam: összeszedetlenek voltak, mintha nehezükre esett volna a koncentráció. Sajnos a bólián állapota rosszabbodott, végül meg is halt, ám az agyában ezután is mértem kimutatható neurális aktivitást.

Miközben útrakeltünk a 747-es csillagbázis felé, együttes erővel próbáltuk meg kikérdezni a túlélőket, meséljék el mi történt velük, mire emlékeznek mióta beléptek a Cevon csillagködbe. Sajnos válaszaik összefüggéstelenek voltak, nem tudtunk meg többet,mint hajónaplóból. Herr Schiffermann és V'ako tanácsosnak látta, hogy egy erőtérrel izoláljuk őket, ám magam teljes felelősséget vállaltam és töretlenül igyekeztem utat találni hozzájuk.

Hatalmas volt a meglepetésem, mikor is sikerült felismernem a tényt, hogy egy első kapcsolatfelvétel részese vagyok. A két túlélő (és halott bólián) testébe ugyanis anyagtalan lények költöztek, akik átvették az agy és a test fontosabb funkciói feletti irányítást. Hosszas próbálkozás után sikerült kommunikálnom velük: elárulták, hogy természetes életterük a neutroncsillag volt, mely összeomlásával fajuk a teljes pusztulás küszöbére került. Egy utolsó kétségbeesett esett lépésként anyagtalan létezésük formájában elhagyták a csillagot és legközelebbi szilárd objektumban - mely történetesen az Enton és annak legénysége volt - kerestek menedéket. Sajnos az útjuk hatalmas veszteségekkel járt, úgy fest mindössze hárman élték túl, ám az Enton legénységéből mindössze ketten maradtak életben az integráció után.

Mivel a Csillagflotta tisztek neurális állapota a szokatlan terhelés miatt fokozatosan degradálódott, megállapítottam, hogy nem érnék el élve a csillagbázist. Ezt közöltem az idegenekkel is, akik felfogták a helyzet súlyosságát, ezért örömmel vették a tervemet. Megkerestük a legközelebbi neutroncsillagot, majd a testből kilépett, és a transzporterrel digitalizált lényeket - a hajónk deflektorát használva - "kilőttük" a Bonnisar 1 felé. A két túlélő magához tért, állapotuk stabilizálódott és végül szerencsésen leszállítottuk őket a Csillagbázisra.

s01.e00.Fade.Away – STAR TREK

Mint azt tavaly novemberben megjósoltam ínséges sci-fi idők köszöntöttek ránk: immáron hetedik hónapja nem játszottam olyan szerepjátékban, melyben űrhajók repkedtek. Ám Dávid jóvoltából ma megtört a jég, a sok sword & sorcery után végre sugárfegyverek, űrszekerek és a végtelen kozmosz került terítékre. A tény, hogy az egyik leggazdagabb történelemmel és tradíciókkal büszkélkedő sci-fi jelenség fészekjaljából merített, külön öröm.

A Decipher rendszerére épülő sokadik (és egyben legfrissebb) Star Trek szerepjáték első ülése Dávid Innerspace kampányának pilot epizódjaként aposztrofálható. Mindnyájan előregenerált karakterekkel játszottunk, akik a U.S.S. Hawkins Föderációs csillaghajófőtisztjeit alkották. Az összetétel a következő volt:

Zita - Iryel Navon (trill diplomata)
Máté - Remac (vulkán tudományos tiszt)
Krisztián - Khelyem Suala (bajori műveleti tiszt)
Jómagam - Michael A. McLane (ember első tiszt)

Csillagidő 67714.75. Hajónk Steven Falle kapitány vezetése alatt a Romulán Semleges Zóna határán végezte rutinjárőr tevékenységét, amikor is egy egyhelyben álló romulán felderítőhajó jelent meg a középtávú érzékelőinken. Mielőtt alaposabban megvizsgálhattuk volna eltűnt, de nem egészen úgy mintha bekapcsolta volna az álcázóját. Kis idő után kiderítettük, hogy az érzékelőink számára azonosíthatatlan anomália takarja, ám egy bizonyos vektor mentén kilátszik ebből a takarásból. Ennek mentén haladva megközelítettük, majd átszálltunk rá. A legénységnek először nyomát sem találtuk, ám hamar kiderült, hogy transzporter részecskékre bontva, összekeveredve és szétszóródva lebegnek a hajójuk belsejében.

Transzporterfőnökünknek egy emberi mintára bukkant köztük, melyet erősítők segítségével sikerült izolálunk majd materializálnunk a Hawkins fedélzetén. Még letöltöttük a romulánok számítógépadatait és hajónaplóját, amikor kilépett álcázásból egy romulán harcimadár. Tárgyalókésznek távolról sem nevezhető parancsnoka, Haxor visszakövetelte az adatokat, cserébe visszaadja felderítőcsapatunk másik felét, akik odaátrekedtek a felderítőhajón. Némi időhúzás és számítógéptrükközés után sikerült egy másolatot visszaadnunk anélkül, hogy felfedték volna a csalást.

Elhagytuk a Semleges Zónát és beszélgetni kezdtünk megmentett utasunkkal, akiről több különös dolgot is megtudtunk: származását tekintve földi szauri indián, ám különös élettani jelenségeket produkált. Saját bevallása szerint egy Tuuva nevű planétán lakik élettársával. Miután semmilyen erre vonatkozó információ nem szerepelt a Csillagflotta adatbázisaiban a csillagászat legősibb és legmodernebb módszereinek kombinálásával azonosítottuk bolygójának hozzávetőleges pozícióját. A helyszínre érve egy sajátos csillagrendszerben elhelyezkedő M-típusú planétát találtunk, melynek a sivatagos felszíne felett terjengő atmoszférájában természetes eredetűnek azonosított transzporter részecskék örvénylettek. Becsléseink alapján egy egész népesség szóródott szét és keveredett el bennük, hasonlóan a Saharik felderítőhajó romulán legénységéhez.

Érzékelőink segítségével a felszínen megtaláltuk utasunk társát, és egy komppal le is szálltunk. Sajnos a jelek egy romulán csapdának bizonyultak, és bár sikerült őket foglyul ejtenünk, ketten - minden igyekezetünk ellenére - véget vetettek saját életüknek. Egy különös - vélhetően helyi - jelenség folytán minden műszerünkből vészes iramban kezdett elszivárogni az energia, nem tudtunk sem kapcsolatba lépni, sem feltranszportálni a Hawkinsra. Helyzetünk kilátástalanságából csak indiánunk szolgálhatott kiúttal: segítségünkkel egy különös utazótotem építésébe kezdett. Elképzelhető, hogy ezek segítségével közelebbről is megvizsgálhatjuk azokat a szabályos, nyolcszög konstellációban elhelyezkedő csillagokat, melyek védik és valószínűleg érzékelhetetlenné teszik a Tuuvát. A vélhetően mesterséges eredetű csillagrendszer titka lassan lelepleződni látszik, ugyanis számításaink szerint az egyik bolygó pozíciója kezdi megtörni a szabályos alakzatot.

Dávid története egységeiben is kiválóan adta vissza a sci-fi sorozat epizódjainak tematikai felépítését, a rendszerhasználat is könnyedén vette az első harc és ellenpróba helyzetek kihívásait. Elmondhatatlanul nagy öröm volt Star Treket játszani, nem is értem miért nem kezdtük korábban - de végül is jobb később mint soha.

Battlestar Galactica - RPG

Alapvetően nem foglalkozom RPG hírek írásával, de nagyon megörültem, hogy kedvenc sci-fi sorozatomból szerepjáték készül. Mintha a mai (inkább már a tegnapi) nap ezt előre is vetítette volna, ugyanis Krisztián számítógépén Battlestar Galactica háttérkép feszített, rajta a két díszpinttyel Boomerrel és Number Six-szel.

A Margaret Weis Productions gondozásában szeptemberben megjelenő szerepjáték a Cortex rendszert használja, mely ismerős lehet egy másik kultikus sci-fi sorozatból készült RPG, a SERENITY játékosainak. A Cortex legérdekesebb jellemzője, hogy mindenféle kockát használ, kivéve a 20 oldalút. Mivel a d20 kifejezés ma már nem annyira a dobótestet, sokkal inkább egy szabályrendszert ír le, nem elképzelhetetlen, hogy ez a megoldás egy afféle burkolt elzárkózásként is értelmezhető a fejlesztők részéről.

Érdekes szabály még, hogy a karakterek Plot-pontokkal rendelkeznek, amelyekkel a játék eseményeit manipulálhatják. Akár egyéni szinten növelve a saját dobásukat, vagy akár teljesen új eseményeket hozhatnak be, például a karakterek egy rejtett raktárra bukkanhatnak, vagy egy kóbor kutya elterelheti a figyelmét a Cylon centúriónak. Ezeket a pontokat jó ötletekért, jó szerepjátszásért, és a feladatok sikeres teljesítéséért lehet kapni. A szabályok kifejezetten javasolják a Plot-pontok gyors keringtetését, hogy ezzel is fokozzák az események drámai súlyát. Ez kísértetiesen emlékeztet a Cinema-pontokra, melyeket Dáviddal találtunk ki, filmes szerepjáték-rendszerünkhöz, a CINEMATIChoz.

A játékhoz egyelőre csak egy Quickstart Guide jelent meg, mely nyomtatott és .pdf formátumban egyaránt beszerezhető, persze mindkét esetben csak pénzért. Az alábbi linken megtekinthettek pár oldalt belőle.

The Lurking Shadows of Death pt.2 - HYBORIAN ADVENTURES

Az eredetileg négyórásra tervezett Hyboria kalandunk egy korai intra-party konfliktus miatt jócskán elnyúlt. Míg a két tolvajcimbora, Zingoth (Zsolt) és Jannaro a Mocsok (Krisztián) oldalukon a harcossal, Taurienesszel (Máté) az egykori Mithra-templom kazamatáiban küzdöttek az őrült Keziak atyával (alsó kép) és szárnyas démonával, magam, Jelarash (baloldali kép) a kijáratnál várakoztam.

Egy, még a mese kezdetén tartott eligazítás során történt félreértés okán nem is igyekeztem be utánuk, így napokig ücsörögtem kint, míg azok odabent a közös ellenség pusztulását követően egymás ellen fordultak. Miután súlyosan lesérültek napokig pihentek, mert tudták, ha sebesülten jönnek elő nem lesz esélyük karakterem ellen. Jannaro végül végzett Taurinesszel és csak ketten jöttek fel, birtokukban az értékes kővel, melynek megszerzése mindkettőjük célja volt.

A hosszú várakozásban bosszúszomjam jócskán alábbhagyott, így elengedtem őket, majd távozásuk után magam is lementem a kazamatába, hogy begyűjtsem igazi célom, Zenkhri herceg lányát. Sajnos csak néhány nappal korábban lefejezett testére bukkantam, így jobb híján a lány fejét vittem haza apjának egy zsákban. Számonkéréskor gyilkosaiként a két tolvajt, Zingothot és Jannarot neveztem meg.

A harcrendszer használata még messze van a rutintól, de kezdünk belerázódni. A Dávid által készített szabálykivonatok nagy segítségünkre voltak. A játékot követően Zsolt és Krisztián elkezdtek karaktereket generálni a máig legnépszerűbb Hyboria kalandfolyam, a ’Kalóz-party’ feltámasztásához. A korábbi rendszerhez készült karakteremet, az egykor rettegett (mára azonban már hajótlan) Armateo kapitányt, Dávid maga konvertálta át az új rendszerre.

Age of Worms - EBERRON D&D

Sikerült negatív személyzeti rekordot felállítanunk, a reguláris ötfős partiból mindössze két játékos (Vili és jómagam) volt jelen. Máté továbbra is velünk tartott, hogy irányítsa az immár csak két fős NPC csapatot. Malo Ranna (Gábor) karakterét átvette Krisztián cimborája, Csiga. Itt jegyezném meg, hogy az ő irányítása alatt a fél-ork leányzó tank harcmodort vett fel és jelentős hatékonyságról tett tanúbizonyságot.

Mivel az egész játékülés két egymást követő harcból állt, szerepjátékra nem nyílt mód, így a játékosok hiánya sem tűnt fel. Az Árny szektájának fanatikus vezetője, a dolgaunt Grallak Kur földelementáljait hamar legyűrtük, az árnyakat pedig Gorin különleges képessége száműzte a csatatérről. Az Erőfal kockába zárt és az alá varázsolt kátyúban fetrengő Grallak Kur, tehetetlenül nézte végig amint leszámolunk csatlósaival, ezalatt mindössze arra nyílt lehetősége, hogy különféle varázslatokkal és italokkal erősítse magát.

Mikor szinte már csak egyedül maradt, egy különlegesen erős pszionikus hatalom vette át az irányítást felette, melynek forrása a tenyerébe ágyazódott kristályból indult ki. Ezen új képessége segítségével kiteleportált börtönéből, ám Kellek azonnal lehántott róla néhány varázslatot, majd én egy varázslattal ráomlasztottam a mennyezetet. Mire kimászott alóla csak arra volt ideje, hogy egy újabb pszionikus képességgel társaim életerejéből némileg felgyógyítsa magát. Ezután javaslatomra Auric egy jól irányzott csapással leválasztotta a kézfejét, melybe az a bizonyos kristály volt ágyazódva. Azonnal erőtlenül esett össze, a kristály pedig Zodeár Ovion torkába fúródott, aki azonnal kómába esett. Ebből nem sikerült magához térítenünk, így amikor kióvakodtunk a központi csarnokhoz, hogy szemrevételezzük a manifesztációs zóna fókuszaként funkcionáló medence tartalmának állapotát, őt kísérőinkkel együtt hátrahagytuk.

Természetesen a medencében alakot öltő Első Apostol csak ránk várt, így a mindent eldöntő harc azonnal kezdetét is vette. A három szektavezető képességeit körönként rendszeresen rotálva használta ellenünk, emellett fagyos aurát árasztott és négy hatalmas karjával sújtott le a körülötte állókra. Mindezek ellenére a szerencsétlen pára kevesebb, mint öt körig állta a csapásokat. A harc végeztével azonnal abbahagytuk a játékot, hogy a kijutásunk megszervezése és a további szerepjátékot igénylő stratégiai döntések meghozatala már teljes (vagy legalább is emelt) játékosi létszámmal vehesse kezdetét.

Age of Worms - Prófécia töredék

A Kapuk Őre, a Mágia Árnya és az Árulás Atyja

Tanácsot tartanak

És a Fénytelen Tóból előemelkedik

A Fekete Katedrális kupolája alatt

Kyuss Első Apostola,

Ő, Aki Mindent Lát.

Musta Saari - KULT

Tavaly januári kalandunk után karaktereink visszatértek a normális kerékvágásba, mindenki civil életének építgetésével foglalatoskodott. Emlékeztetőül a parti összetétel:

Dávid - Marko a Nokia programozója (a baloldali képen)
Gergő - Niklas a lecsúszóban lévő hokisztár
Máté – Yolanda az osztrák modellfotós (új karakter)
Jómagam - Annalina, fotómodell és médiasztárocska

Karakterem egy kéthetes fotószessönre kapott meghívást a Kanári-szigetekre a Skinnytől, akik tavaly már készítettek vele egy rakás képet, melyek egész Európában láthatók voltak az Europlakátokon. A reptéren megpillantottam Markot, aki már javában nyakalta a Finlandiát és mit tesz Isten, pont arra a gépre szállt, amelyikre én. Eluralkodott rajtam az üldözési mánia és végül csak a Spanyolországi transzferen mertem megszólítani. Kiderült, hogy egy Nokiás adótornyot megy megvizsgálni, paranoiámmal szemben teljesen érzéketlennek tűnt. A reptéren összetalálkoztam Yolandával (Máté) az ügynökség fotósával, aki korábban maga is modellként tevékenykedett. Hamar kiderült, hogy a szigeten tartózkodik Niklas is, aki a viszontlátás örömére rögvest csapott egy görbe estét Markóval. Másnap Yolanda utasítására fodrászhoz mentem és napoznom is kellett. Sajna a sziget sajátos mikroklímájának hála itt éppen hozamosabban beborult, így egy kis géppel egy másik szigetre repültem, a többiek pedig különböző okokból velem tartottak. A viszonylagosan néptelennek nevezhető Musta Saari szigetre. Körbe motorcsónakoztuk a szigetet egy elhagyott, régi parti házig, mely történetesen Marko átjátszóállomása mellett állt. Míg ő dolgozgatott én erős napozásba kezdtem, majd amikor Niklassal fürdeni indultunk egy hatalmas növényi csáp emelkedett ki előttünk a vízből – majd ezt követte egy iszonyatos lény. Sikítva menekültünk a partra, majd Marko áthajtott rajta a motorcsónakkal. Ez meghátrálásra kényszerítette a kreatúrát, amiről megtudtuk, hogy magas koncentrációjú savat képes köpni. Úgy döntöttünk, hogy gyalogszerrel indulunk vissza a kikötőhöz és reptérhez, keresztül a szigeten. Az sűrű növényzetben haladva mozgó varázsgombákra bukkantunk, melyek közül az egyik spórát köpött Markóra, akinek bőre lassan szürkére színeződött. Félúton már annyira rosszul lett, hogy megálltunk, és sziget közepén emelkedő hegy tetejéről Yolanda objektívjával kifürkésztük úti célunk. Megdöbbenve állapítottuk meg, hogy fegyveres szürkebőrű matrózok lézengenek a kikötőnél. Nagyon megijedtünk, így Niklas és én elindultunk vissza az adótoronyhoz, hogy segítséget hívjunk, révén a sziget közepén a térerő cserbenhagyott minket.

Visszaérve felhívtuk pilótánkat Ferrerót, aki meglepetten kérdezte tőlünk, hol a fenében voltunk egy hétig és miért nem voltunk ott a reptéren amikorra megbeszéltük. Hopp! Először rossz tréfára gyanakodtunk, de gyorsan csekkoltuk a neten és valóban, valami megmagyarázhatatlan módon eltelt egy hét. Míg vártuk, hogy értünk jöjjenek Niklas betört a régi ház egyik lezárt szobájába, ahol különös, túlvilági festményekre bukkant valamint egy tablóra közös iskolai tanárainkról. Végül rendben visszatértünk a civilizációba, Marko orvosi ellátásban részesült, ám az egy kiesett hét hatalmas kérdőjel maradt mindegyikünkben.

Tábori események és tanulságok

A korábbi gyakorlatommal ellentétben idén napokra bontom a táborban lefolytatott játékok ismertetését. Ennek legfőbb oka, hogy a mostani tíz napra sokkal körültekintőbben készültünk illetve időzítettünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy jövőre ne tudnánk ezt még csiszolni. A tábor a szolgáltató révén olyan mélypontot ért el, hogy a szervezők új helyszín keresését sem zárják ki. A medencét nem használhattuk egy engedély hiánya miatt, ám annak használati díjat már elkérték és állítólag nem is adták vissza. A napi négy étkezés minősége olyan szintre süllyedt, hogy a korábbi 5 kilóval ellentétben idén mindössze 3 kilóval gyarapítottam testtömegem – bár bevallom a Top 5 ételemből hármat megfőztek. Nekem úgy tűnt, hogy idén kevesebb a résztvevő is, a csúcs a két napos monstre DnD versenyen kulminált, melyen kis csapatunkból egyedül Krisztián képviseltette magát.

Improvizált szúnyoghálóval felszerelt pavilonunknak hála zavartalanul csörgethettük a kockákat, az időjárás is kedvezett, egyedül Dávidot gyötörtük szórványos, de intenzív horkolási merényletekkel.

Az elsők között érkeztünk és utolsóként távoztunk, tehát jövőre is megyünk, akárhol is legyen a tábor!

The Lurking Shadows of Death pt.1 - HYBORIAN ADVENTURES

Vasárnap

Elkövető: Dávid
Tettestárs: Krisztián, Máté, Zsolt és jómagam

Dávid végre bedobta a Hyborian Adventures második kiadását, ahol a howard-i hard fantasy hagyományoknak megfelelően előre generált martalócokkal játszottunk. A haramiák célja egy korábban Mithra templomként funkcionáló épület kirámolása volt, ám már a betörést követő első percekben súrlódás keletkezett a csapattagok között. Ennek okán karakterem leszakadt a hármas élbolytól és saját módozatot keresett a bejutásra. A többiek ezalatt a teljesen kifosztott templom mélyére jutottak, ahol egy démon és egy gonosz pap várta őket szeretettel. Sajnos a kalandot táborbontás okán már nem volt időnk befejezni, de ami késik az nem múlik.

Az egyelőre még szokatlan rendszer kiállta az első könnyű PvP próbáját, ám a mindent eldöntő összecsapás kihívása még alapos terhelési tesztnek vetheti alá.

Beast of Burden pt.2 - EBERRON D&D

Szombat

Elkövető: Krisztián
Tettestárs: Andris, Zsolt, Dávid, egy vendégjátékos és jómagam

Folytattuk a szerdán elkezdett kalandot, Máté Dark Continent meseírásra hivatkozva átadta karaketrét Zsoltnak. Kiderült, hogy a karaván támadói gnollok voltak, akik egy gigantikus bestia hátára épült várból operáltak. Repülőszőnyegünk stratégia előnyét kihasználva tornyonként támadtunk be az erődbe, nem kímélve és nem kérdezve senkit. Egy délelőtt alatt rendre ki is pucoltuk őket, sajnos a bestia varázslatos módon eltűnt, így hadi gépezetként történő hasznosítása meghiúsult. A nap hátralévő részében Krisztián egy másik mesélőnél a mágusvizsgájával kínlódott, Máté a soha el nem készült mese helyett inkább társasjátékozni indult, Dávid, Zsolt és jómagam pedig egy káros szenvedélyből vettünk mérsékletes kóstolót, ám ennek részletezésétől eltekintek.

Maryām Complex part I. - 3OHA

Péntek

Elkövető: Zsolt
Tettestárs: Dávid, Máté és jómagam

Zsolt bepottyant a táborba és mindjárt tesztelte is rajtunk az All Flesh Must Be Eaten UNISYSTEMére épített, de némileg módosított ZÓNA szerepjátékot. A Sztrugackij fivérek Piknik az árokparton című novellájára, a nemrég kiadott S.T.A.L.K.E.R. számítógépjátékra valamint a hasonló című Tarkovszkij filmre épülő kalandban amnéziával ébredő helikopterbaleset túlélőit alakítottuk. Zsolt előre generálta a karakterek vázát, magunk kisebb-nagyobb módosításokat eszközölhettünk rajtuk. Így történt, hogy ismét női karakterrel játszottam, mivel megfigyelésem szerint a Stalker különféle inkarnációi rendre hanyagolják a gyengébbik nemet. A női lét fundamentumát megcélozva mindjárt terhesnek is találtam ki, aki hallucinációktól és sajátosan értelmezett HIV immunitásától vezérelve a Zónában bolyong, hogy majd itt hozza világra azt a gyermeket, akin keresztül a Zóna megszólítja az emberiséget és elvezeti egy szebb jövőbe. Ahogy karaktereink lassan összerakták emlékeiket, úgy vált nyilvánvalóvá, hogy különböznek a céljaik. A játékülés ott ért véget, hogy elindulunk kifelé a Zónából.

Innentől Zsolt összefoglalója következik:

A helikoptert érő elektromágneses sokk csak három túlélőt hagyott. Az eredeti felállás szerint az alábbi 4 arc játszott volna a történetben, csak hát Krisztiánnak, ellenállhatatlan D&D versenyezhetnékje volt.

Mihály - Zalkovszki Réka - Holtág
Dávid - Vladimir D

avjenko - Lexer
Máté - Petar Sztecskin – Hekker, én adtam később neki ezt a nevet, nem Máté…
Krisz - Borisz Iljasenko - Hentes, a zuhanást nem éli túl.

A történet során összeáll a valóság egy formája. Vagyis miként kerültek a Zónába. Mindannyian az Ukrán Hadsereg különleges bevetési csoportjának tagjai. kb 2 éve dolgoznak együtt. Rékát 2 hónappal korábban egy speciális kiképzésre vitték. Miután egy hónapja nem ad életjelet magáról a többiek nyomozásba kezdenek. Kiderül, hogy a 12-es körzet katonai kórházában tartják fogva, ápolás címén. Ekkor még nem tudják, hogy a 12-es körzet valójában a Zóna. Az információk egy Darius nevű alvilági figurától származnak, aki ad kölcsön pénzt is, hogy segítse az akciót. Cserébe Hekkernek a behatoláskor le kell töltenie az egyik adattároló tartalmát. Elkötnek egy helikoptert a bázisukról és berepülnek a Zónába. Kimentik a lányt, akin orvosok tucatja végez vizsgálatokat. Letöltik az adatokat. Aztán spuri. A helikopter, menekülés közben, feladja a szolgálatot, amikor egy elektromágnese löket éri utol. Így találták magukat a Zóna közepén…

A zuhanásban Hentes belehal, a többiek emlékezet kihagyással térnek magukhoz. Hamarosan a helyi fauna pár példánya ösztökéli őket mozgásra, és hamarosan Dárius emberei veszik üldözőbe őket. Egy Borov nevű stalker, segít megszökni üldözőik elől, jól védhető házába menekítve a társaságot. A ház egy kis dombtetőn álló dácsa, ami kellemes is lenne, ha nem anomáliákkal körbevett terület közepén helyezkedne el. Darius emberei, Wolf nevű stalker vezetőjükkel, ostrom alá veszik a rejtekhelyüket. A házból kitörnek, és a harcban sikerül Dárius embereiből megölniük többet. Wolf elmenekül, ám LeXeR többször is érzékeli, hogy folyamatosan a nyomukban van.

Hekker és LeXeR a zóna elhagyásán gondolkodnak, így Borov javaslatára a Kordonhoz indulnak Rostok érintésével. Rostok irányába haladva Borov elviszi őket, és az emlékezés házánál magukra hagyja őket. A tó közepén egy magányos ház áll, segítségével az emlékeik lassan összeállnak, ami még hiányzik azt a fekete doboz tartalma kiegészíti később. LeXeR találkozik halott apjával, és gyermekkori önmagával és pár fájó emlékkel. Eredetileg úgy terveztem, hogy Borov itt végleg eltűnik, és mintegy a „Zóna szelleme” segíti az első lépéseiket. Sajnos később Rostok után beraktam újra, hogy vezesse picit a történetet, de feleslegesnek bizonyult.

Rostokban Wolfot kiszúrják, és Holtág halálosan megfenyegeti, de ez nem sokat ér, Wolf kullancsként lóg továbbra is rajtuk. Megismerkednek Szeverinnel, aki kifosztotta a lezuhant helikopterüket. Olyan cuccok vannak nála, amit a helikopterből zsákmányolt. Megnézik a helikopter fekete dobozát és összeállnak az események teljesen.

A játékülés azzal ér véget, hogy elindulnak a Kordonhoz, hogy elhagyják a Zónát. Bár csak Hekker fogja elhagyni. LeXeR úgy dönt, marad, mert Holtág marad, és ő túlságosan is szereti ahhoz, hogy itt hagyja egy ilyen veszélyes területen.

A Zóna szerintem jól debütált. A világ elég flexibilis, látok további lehetőségeket benne. A szabályokat menetközben picit alakítottuk. Az UNISYSTEM elég egyszerű és célorientált egy túlélő típusú játékra. Vannak még kisebb ki- és átdolgozandó szabályok, de alapjaiban ok.

The Adventure of the Peasant Hero - PENDRAGON

Csütörtök

Elkövető: Dávid

Tettestársak: Andris, Máté és jómagam

Sajnos a vendégjátékosok által otthon felejtett karakterek miatt kútba esett Dávid tavalyi kalandjának a folytatása, így újat ötölt ki. Magam egy provance-i lovagot, Sir Renauldot alakítottam, akit Angolhonban jobbra-balra küldözgetnek és mindenütt vendégül látnak, így vetődött végül a határvidéki Alchesterbe. Itt egy cameloti lovag, Sir Blaen (Máté) és egy helyi lovag, Sir Cynnon (András) mellé csapódva kelt útra egy eltűnt adószedő felkutatására. A három különböző jellemű és beállítottságú lovag tanulságos történeteket mesélve egymásnak tesztelte egymást míg célhoz nem értek. A különös, mesébe illő helyszínen megismertük Markot, a parasztfiút akit faluja hősként ünnepel mióta egy csodakarddal lekaszabol minden ellenséget aki rájuk tör. Persze a támadók csak azóta jönnek mióta Mark magához vette azt a bizonyos kardot és a környező erdő mocsárrá változásának is köze lehet a fegyverhez. Lovagjainkra várt a feladat, hogy megoldják a rejtélyt.

Beast of Burden pt.1 - EBERRON D&D

Szerda

Elkövető: Krisztián
Tettestárs: Andris, Máté, Dávid, egy vendégjátékos és jómagam

Krisztián Eberron kalandja az Age of Worms előtti időkbe kalauzolt bennünket, mindnyájan a Hollók Kompániájának egy-egy prominens tagját alakítottuk. Az előre generált karakterek közül szándékosan nem akartam választani, hogy majd azzal játszom amelyik marad. Karmikus dolog lehet, hogy végül az egyetlen női karakter talált rám. Az Utolsó Háború alatt csapatunk egy ellátó vonal végén álló kikötőtábort felügyelt. Amikor az egyik utánpótlást szállító karavánunk elpusztult, magunk indultunk a miértek és a hogyanok után.

Doppeltes Menthol mit Kaugummi - TS

Kedd

Elkövető: jómagam
Tettestárs: Dávid, Krisztián és Máté

Sikerült folytatnom [Unrivalled]-[Unparalelled] című Transhuman Space kampányomat is, melyhez csatlakozott Máté, Kövi János nevű memetikus mérnökével. Egy látszólag egyszerű AI csempész tranzakció lefülelése szövevényes ügy részleteit hozta felszínre. Viszonylag gyorsan kiderült, hogy a háttérben egy, az Iszlám Kalifátusból idetelepült szervezett bűnözősejt tevékenykedik, akik legális vállalkozás álcája mögött főrészvényessé váltak egy salzburgi illetőségű mesterséges intelligenciákat fejlesztő társaságnál. Mivel a Kogitant GmbH másik főrészvényese az ő közreműködésükkel befogott emergens intelligenciákon és egyéb digitális entitásokon végzett illegális kísérleteket, egyszerűen bezsarolták magukat.

A Kogitant robbanásszerű piaci térhódítása természetesen a konkurencia érdeklődését is felkeltette, ugyanakkor az osztrák titkosszolgálat is nyomozást folytatott ellenük. Csapatunk felkutatta a Kogitantnál dolgozó ipari kémet és annak segítségével – az osztrák nyomozókkal együttműködve – lezárták a céget, a bűnösöket pedig lefülelték.

The Balance and the Girl - ELRIC!

Vasárnap – Hétfő

Elkövető: Máté
Tettestárs: Két vendégjátékos, valamint Dávid és jómagam

Előző karaktereink visszatértek az Északi-kontinensre, és itt csatlakozott hozzájuk - két vendégjátékos személyében - egy Ratek nevű kereskedő és egy Kevi nevű tolvajlány. Egy Nikor nevű kereskedő megbízásából négyesben indultunk Troos rettegett erdejébe, ritka növények és termények begyűjtésére. Botanikai természetű küldetésünk hamarost a sors kifürkészhetetlen útjaira terelt, így találkoztunk Erekoséval, az Örökkévaló Bajnokkal, akinek oldalán a Káosz és a Rend viszályába keveredtünk.

The Octagon of Chaos - ELRIC!

Péntek – Szombat

Elkövető: Máté
Tettestárs: Dávid és jómagam

Ebéd után mindjárt neki is ültünk Máté gyári kalandjának. Elricet olyan régen játszottam, hogy még egyetlen bejegyzés sem készült róla ide a blogba, ami ugyebár több mint két évet jelent.

Az Octagon of Chaos című 1986-os Stormbringer modulhoz új karaktereket generáltunk. Dávid egy Hawkmoon világáról idepottyant maszkos harcost, magam egy apokaliptikus víziók elől menekülő barbár sámánnőt alakítottam. A kaland egy Pikarayd és Dorel határán fekvő ősi melnibonéi helyőrség felderítéséről szólt, melynek kincseire nemcsak mi, hanem a pan tang-i teokrata vérebei is igényt tartottak.

Age of Worms - EBERRON D&D

Sajnos az Arctalan gúnyos mosolya nem volt véletlen, szektájának rejtekhelyéről csak egyetlen kijáratot hagyott szabadon számunkra: az Árny szektájának fészkébe. Hiába terveztem hát, hogy felmegyek a felszínre értekezni Allustannal, kénytelenek voltunk rögvest szembeszállni dolgrimek sötétséglakó népségével. Bár zárt sorba rendezett egyenletes haladással tettünk erőfeszítést a harcnélküli kitörésre, végül területi előnyüket és egy hatalmas csapdát kihasználva sikerrel törték meg vonulásunkat. Egy függőleges, teraszos aknában aztán végleg szétszóródtunk, a helyzetet még egy roper nevű bestia is nehezítette, aki az akna aljáról próbált csápjaival lerángatni bennünket - váltakozó sikerrel.

Végül rábukkantunk az Árnyak vezetőjére, a dolgaunt Grallak Kurra, aki testetlen árnyakból és földelemekből álló gyűrűben fogadott bennünket. A harc épphogy elkezdődött, Grallak máris egy Erőfal kockában találtamagát, lába alatt pedig derékig érő sárdagonyává változott a padló. Sajnos idő hiányában itt abba kellett hagynunk a harcot, legközelebb innen folytatjuk. A pontos taktikai felállást felidézendő több fényképet is készítettünk.Az unalmas dungeon-crawling vélhetően a következő játéküléssel végetér és statisztika halmazzá redukálódott karaktereink visszanyerik szerepjátékos mivoltukat. Már most is komoly esély volt arra, hogy karakterem felbérelt kalandozókat és zsoldosokat fog beküldeni maga helyett az ilyen és ehhez hasonló piszkos munka elvégzésére, ennek esélye a jövőben csak növekedni fog.

Age of Worms - EBERRON D&D

Miután az Őrző szektájának egykori főhadiszállásán kipihentük magunkat, visszatértünk a központi helységbe, ahol észrevettük, hogy a fókuszpontként azonosított fekete masszával teli medence mintha hő nélküli forrásnak indult volna. Az Gunyor és az Árny szektájához vezető két-két ajtót nem tudtuk azonosítani, így találomra az egyiken folytattuk utunkat. Az ajtó mögött egy homályos ködgomolyag fogadott, melyről kiderítettük, hogy egy utaztató varázslat, mely úgy működik, hogy a belépő személy lelkiereje (és nem tudatos választása) alapján határozza meg annak uticélját, a két lehetséges közül. Így történhetett, hogy a magabiztos és fegyelmezett Delta egy folyosóra, majd később egy könyvtárba került, míg a többiek egy része a Gunyor öncsonkító szerzeteseinek karmai közé. Természetesen az ajtókon való közlekedés ekképpen megosztotta erőinket, ám a velünk tartó vazallusok egy részének elvesztésén kívül minden akadályt sikerült vennünk.

A szerzetesek sorait később varázshasználó madáremberek, a kenkuk is erősítették, de a Háló és azt Erőfal varázslatokkal sikerült őket nagyobb számban lekötni, illetve egymástól elkülöníteni. Védelmük legutolsó bástyája egy illúziófal volt, mely mögül különféle területre ható varázslatokkal bombáztak minket. Mire sikerült megállapítanom elhelyezkedésüket és egy újabb Erőfallal elzárni őket tőlünk, már alaposan szétzilálódtunk, a lábunk alatt a kő nyakig érő sárrá változott és az utaztató ajtóknak hála néhányunk az Erőfal mögé, az ellenség tőszomszédságába került.

Nagyon hamar sikerült megállapítanunk, hogy ki lehet a vezérük (a képen). Lassan haladva, helyezkedve, több oldalról támadva végül a közelébe férkőztünk és Auric (Máté irányította NPC) bevégezte sorsát. Az Arctalanként azonosított illető elégedett mosollyal halt meg, sejtésem szerint nem őt, hanem mindössze egy szimulákrumát pusztítottuk el. A nála talált levélből fény derült arra, hogy a három szekta szándéka szerint önként áldozza fel magát, hogy életre keltse Kyuss Első Apostolát majd elhozza a Férgek korát. Úgy fest ennek az áldozatnak mi vagyunk a beteljesítői, így pontosan azt a veszedelmet szabadítjuk el, melyet megakadályozni próbáltunk. Ezt nem hagyhatjuk ennyiben.

Gorące pozdrowienia z Manila pt.2 - TS

Kivételesen hétköznap fejeztük be a mesét, a nyomozós kalandoknak nem szokott jót tenni a hosszú kihagyás. Dávid megállapítása szerint azonban egy rövid szünet mindenképp előnyös, hisz a két napban volt ideje újabb irányt szabni a nyomozásnak.

Bekérték és megvizsgálták az állomás Távközlési központjából a belső biztonsági kamerafelvételeket, majd a központ parancsnokával folytatott beszélgetés során tudomásukra jutott, hogy az nem kifejezetten szabályos módon magán másolatokat készít a rögzített állományokról, mivel azok egy hét után automatikusan törlésre kerülnek. Jeschke parancsnok ily módon készített másolatait összevetették az aktuális felvételekkel és arra a következtetésre jutottak, hogy valaki manipulálta őket, ám az elkövető nem tudott arról, hogy Jeschkének van egy saját állománya, így beavatkozására fény derült.

Ennek mentén haladva egyre több bizonyítékot találtak az Afrodité állomás biztonsági parancsnok-helyettese, Janelly Fourtou (a képen) ellen, aki a letartóztatás küszöbén önként feladta magát. A főorvos bevonásával megvizsgálták és kiderült, hogy a nő féloldali amnéziával járó tudathasadásban szenved, melyet egy, a neurokémiai térképére programozott slinky megtekintése váltott ki. A nő azért nem jutott a nyomozásban egyről a kettőre, mert saját maga eltüntette a nyomokat tudatának részlegesen amnéziás, de becsületes fele elől. Ugyanezen slinky volt felelős a kómás megbetegedésekért, mely a lengyel nyelvben elrejtett algoritmusokon keresztül neurális rövidzárlatot okozott azoknál, akik értették a nyelvet és teljes merülésben nézték.

A nagy összefüggés utolsó darabjai egy velük párhuzamosan, a lengyel belügyminisztérium megbízásából nyomozó titkosügynökkel folytatott információcseréből álltak össze. A TSA (Transzpacifikus Szocialista Szövetség) ördögi terve arra épült, hogy 9 évvel ezelőtt ellopták körülbelül harminc beteg neurális térképét egy bioszalonból, köztük Janelly Fourtou-ét. Elkészítették ezt a slinkyt, mely a fent említett pszichózist fogja okozni nála, a lengyel nyelven beszélőknél pedig kómát okoz. Ez utóbbi jellemzője lesz alkalmas arra, hogy előbb-utóbb eljusson a megbetegedések után nyomozó biztonsági-parancsnok helyetteshez és kifejtse rajta a kívánt hatást. Az állomány Afrodité állomásra történő feltöltéséhez a Sprzedawane Polska nevű krakkói nanoszocialista párt aktivistáit használták fel, akiknek fogalmuk sem volt róla, hogy ideológiájukon keresztül milyen merényletben vesznek részt. A tudathasadásos Janelly Fourtou aztán ellopta az EOS kezdeményezés terveit, ám eljuttatnia már nem sikerült a célhoz, mert nyomozóink még időben visszaszerezték.

A játékosok több éves RPG-s tapasztalatuknak, valamint cy-fi és sci-fi ismereteiknek hála hamar belerázódtak a szettingbe, és megismerkedtek a "kényelmes" nyomozás fogalmával, midőn egyetlen pisztolylövés sem dördült.

Gorące pozdrowienia z Manila pt.1 - TS

Eddig hárman csináltak karaktert ehhez az alapvetően csonka hétvégékre helykitöltőnek szánt hard SF kampányhoz. A mostani hétvégén Gábor nem tudott jelen lenni, így karaktere a CIT/Provancale nevű francia nagyipari konglomerátus nyugdíjasainak fenntartott festői metafaluban kezdett nyomozásba egy társadalmi biztosításra specializálódott hálózat után. A szabályrendszer és a kampány szerkezetének hála Gábor egy kockadobással eldöntheti majd, hogy az ügyet sikerült-e a karakterének off-game megoldania. Ez különösen fontos, hisz a részleg fennmaradása az eredmények függvénye.

A Vénuszon, az EU űrprogramja által finanszírozott és az Európai Űrügynökség által üzemeltetett Afrodité kutatóállomáson két dolgozó hasonló körülmények között kómába esett, majd az esetleges összefüggések után nyomozó biztonsági főparancsok, Tannock őrnagy is követte őket a kómába. Helyettese, Fourtou hadnagy ekkor asszisztenciát kért az EU Biztonsági és védelmi albizottságától.
A bürokratikus gépezet mozgósította a 2-es részleget így Svartendal őrnagy (Dávid) és Natividad őrmester (Krisztián) a kutatóállomásra utaztak. 2099 januárjában a Vénusz és a Föld egymáshoz való közelsége okán viszonylag gyorsan, 11,7 nap alatt meg is érkeztek. Sajnos az átszállást követően a légköri repülőjük meghibásodott és kényszerleszállással tudtak csak felszínt érni. A leszállópálya annyira megsérült, hogy néhány napig szünteltetni kénytelenek a felszállásokat, ám a személyzeti fluktuáció ilyetén megszűnése megkönnyítette nyomozóink munkáját.

A hadnaggyal való ismeretség után bele is kezdtek a munkába: áttekintették az eddigi nyomozati anyagokat, felülvizsgálták annak néhány pontját, újabb kapcsolati hálókat derítettek fel, valamint minták után kutatva távközlési és adatforgalmi események naplózását tanulmányozták. Különböző természetű, általános tájékozódásra vagy éppen célirányos információszerzésre törekvő beszélgetéseket folytattak az állomás dolgozóival, saját inkognitójukat megőrizve ismét kihallgatták a vizsgálatba bevont szakértőket, sőt újabb feladatokat adtak nekik.

Az első játékülés végére több erős nyomra is szert tettek, melyek közül legfontosabb tény a Vénusz terraformálására létrehozott EOS Kezdeményezés titkos terveinek illetéktelen eltulajdonítása.

Temple of Takhisis - DL D&D

Eszter akkor kezdte el ezt a kampányt, amikor én a blogot, tehát valamivel több mint két éve. Hosszú kihagyás után most pontot tettünk a kaland végére.

Az előző játékülés végén elhatároztuk, hogy begyűjtött kincseinket elbarterezzük, lehetőség szerint további mágikus tárgyakra. Krynn legnagyobb varázstárgyakra specializált szakboltjában ezt meg is ejtettük, majd a kincsét féltve őrizgető Guttert (Gábor) és az ismét feltűnt Timolast magunk mögött hagyva folytattuk egyéni küldetéseinket.

Sargonnas piszkos átkának köszönhetően nemet váltottunk, és ennek feloldása csak úgy lehetséges ha személyes bosszút állunk egy-egy személyen - én az apám gyilkosán. A sort Feketeszemű Gábriel (Zsolt) célpontjával kezdtük, aki egy mocsár közepén lakozó gyönyörűséges hölgy - hamar kiderült róla hogy egy fekete sárkány. Az utazás nem vett igénybe időt és fáradtságot, mivel a helyszíneket egy látomás miatt ismertük, így a teleport varázslat expresszéhez folyamodhattunk. A sárkányhölgy nem adott lehetőséget tárgyalásra, rögvest ránk támadt. Magam kimaradtam a harcból egy kürtőben való veszteglés miatt, ám Rascan (Dávid) a maradék sárkánylándzsánkkal bevégezte a bestia sorsát és Gábriel visszaváltozott férfivá.

Innen ahhoz az elf férfihez teleportáltunk, akit Sargonnas az apám gyilkosaként azonosított. A magányos remete életet folytató Zaltar Talird (a képen) anyám képét őrizgette, de ami megdöbbentő, hogy teketória nélkül bevallotta tettét. Története szerint apám nem egészen ártatlanul halt meg, s mint az sejthető egy szerelmi rivalizálás húzódik a háttérben. A férfi megbánást tanúsított, megkíméltem az életét, és ezért cserébe elárulta hogyan oldhatom fel az átkot. Ez azonban egy további hosszú kaland kilátásával kecsegtet, így inkább Rascan ügyét vettük kezelésbe.

Az ő célszemélye egy barbár törzsfő volt, akit rögvest meg is támadtunk. Mint kiderült nem ő, hanem a sámánnője mozgatja a szálakat, így Rascan őt is kardélre hányta. Ezután a barbárunkról is felszállt az átok, emellett pedig rábukkant törzse egyik utolsó életbenmaradt női tagjára, aki a kihaló törzs ujjászületésének ígéretét hordozza magában.

Dolguk végeztével karaktereink gyalogosan elindultak - egy ideig még együtt - a legnyugvó nap irányába.

Az idei második, több mint két éve folyó kampányt zártuk le. Ez idő alatt következetes módon a mesélők ennek a csapatnak nem indítottak új kampányt és általában véve sem nagyon startolt új kalandfolyam (kivéve az Age of Worms-ot és Zsolt Dreamlandes ciklusát, mely talán nem is igazán kampány, sokkal inkább egy három-négy részes mese). Sajnos ez utóbbi is már jó ideje függőben.

Age of Worms - EBERRON D&D

A 10-dik Eberron kalandunk a vártnak megfelelően zajlott, több NPC-vel felvértezve kipucoltuk a Fekete Katedrálisból az Őrző szektájának részlegét. Sajnos Gábor nem tudott jelen lenni, így Malo Rannát - a megosztott figyelem miatt csökkentett hatékonysággal - Krisztián irányította. Szerencsére beugrott Máté, aki felvállalta a három kalandozót (Kellek, Tirria és Auric), akiket kiváló csapatszellemben vezetett végig.

A bejárat után először karrni csontvázakat majd a hozzájuk tartozó őrséget aprítottuk fel, ezt követően egy hatalmasra nőtt vaddisznó következett, akit a kultisták vélhetően mindenevő konyhamalacnak tartottak. Az első két csatában elvesztettük az Alkony Kolostor szerzeteseinek legjavát, majd pihenés nélkül bevetettük magunkat a templom halljába. Itt karrni zombik és harcosok vártak bennünket, élükön vezetőjükkel, az amúgy karizmatikusnak mondható Theldric-kel (a képen). Két oldalra szakadt csapatunk ugyan nem aratott elsöprő győzelmet, de természetesen sikerrel zárta a harcot - ironikus módon itt kevesebb veszteséggel, mint az elején. Néhány zsákmányolt varázstárgy - köztük két gyűrű - azonosításra vár, ráadásul erőforrásaink is kimerültek, így a szekta biztonságosnak ítélt helységeiben pihenőre tértünk.

Az Őrző szektájának felszámolása egyáltalán nem volt nehéz, ha következetesebb a stratégiánk még kifejezetten könnyű is lett volna. Kíváncsian várjuk, hogy a Gunyor és az Árnyék szektája mekkora kihívást támaszt majd - az előbbi félelmetes erejű szerzeteseket, az utóbbi a vaksötét templomot benépesítő dolgauntokat állítja majd csatasorba.

Fantasy Europe - D&D

Holnap lesz kétéves a blogom, és ma volt nagyjából fél éve, hogy nem játszottuk Zsolt Fantasy Europe kampányát. Ez semmi, a korábbi másfél éves szünethez képest. Közel két órát vett igénybe az események felelevenítése, így elfelejtett megbízások és sztorielemek kerültek felszínre, melyek közül egy-kettőt mindjárt az érintett NPC fejére olvastam. No, de ne szaladjunk ennyire előre.

Nagyjából szokásos csapatösszetételünk ezúttal Krisztiánnal bővült, aki átvette Zorkánt, a Hextor-templom megtisztítására mellénk rendelt NPC pap irányítását.

Krisztián - Zorkán (ember pap) - a képen
Máté - Alrea (kósza emberlány)
Gábor - Audgar (törpe harcos)
Dávid - Wensar (elf varázsló)
Jómagam - Corennon (ember mutatványos)

A kőből kiszabadított Sir Augustusszal az oldalunkon magunk mögött hagytuk Grimaldious nyughelyét és a természetellenes havazásban elindultunk vissza Brözsbe. A városban szükségállapot uralkodott, a szegények a Pelor templomban kerestek menedéket. Magunk is odavettük az irányt és beszámoltunk Kizak atyának eredményeinkről. A tisztelendő elmesélte nekünk, hogy az istentelen idő mellett még egy szellem is kísért a városban, aki az éj leple alatt fiatal nőkből szippantja ki az életerőt. A legutolsó áldozata Nicola volt a szőke kémnő, akit hozzánk hasonlóan szintén Lord Solmund küldött. Karakterem felindultságában leleplezte a nőt és akkor már saját magát is: Kizak fejére olvastam, hogy azért vagyunk itt, mert fivére, Lord Solmund azzal bízott meg bennünket, hogy lopjunk el tőle egy nagyhatalmú jövendőmondó eszközt. Az atya először érthető módon felháborodott, majd később megmutatta nekünk a tárgyat, révén úgysem tudjuk ellopni: egy, a templom külső falába épített szenteltvizes kézmosóról volt szó.

Vállaltuk, hogy még aznap este kardélre hányjuk a szellemet, és ehhez első lépésként Zorkán (Krisztián) feltámasztotta Nicolát, aki vállalta a csali szerepét. Az összes lehetséges áldozatként azonosítható lányt biztonságba helyeztük a Pelor templomban, nem hagyva választási lehetőséget a túlvilági kreatúrának. A nagy leszámolás a kiváló tervezésnek, túlerőnknek (és a magas szintnek) köszönhetően sikerrel zárult, bár Nicola megint hóba harapott. Ismét feltámasztottuk, és nagyjából ekkor konstatáltuk, hogy elállt a pokoli hósesés.

Az éj leple alatt Kizak atya eltűnt, Audgar (Gábor) pedig mágikus sisakja segítségével megsütötte azt az impet, amelyik Grimaldious dolgozószobájától követett bennünket. Abban maradtunk, hogy megérdemelt pihenésbe kezdünk, melynek során Wensar (Dávid) végre tanulhat, én intézhetem a fogadó felvásárlásának ügyeit, Zorkán pedig átveheti a város lelki vezetőjének helyét.

Something Elusive and Temporary - TS

Hosszas előkészítő munka és még hosszasabb karaktergenerálások után ma megejtettük az [Unrivalled]-[Unparalelled] címet viselő Transhuman Space kampány első, mindössze bemelegítőnek szánt nulladik ülését. Terveim szerint 12+1 szessönből fog állni, melynek különálló történeteiben a nyomozók a klasszikus titkosügynöki feladatoktól kezdve a jövő technológiával történő visszaélésekig minden területen kipróbálják magukat. A kampány természetéről bővebben itt olvashattok.

Az ülés nagyrészét az eddig elkészült karakterek ismerkedése tette ki. A 2-es Részleg ügyvezető igazgatója, a közel száz esztendős, cseh Libor Rouchek (a képen) és vezető titkára, az alig két hónapos Cassandra11 meghívta a játékosokat egy ebédre ahol először találkoztak egymással személyesen.

Fenris Svartendal- 2-es Részleg Műveleti osztályának igazgatója (Dávid)
Maximillien Chandu Natividad- Műveleti tiszt (Krisztián
Jean Bleau- Nyomozótiszt (Gábor)

A találka helyszínéül a nyárutón is gyönyörű Duna-kanyart választották, azon belül is a Kisorosziban található Kis Duna Halász-csárdát. A bemutatkozást követően Rouchek elmesélte miért alapította meg a Részleget, röviden mesélt a családjáról, említette, hogy az anyja magyar volt, és gyerekkorában sok időt töltött a környéken. Kiváló kapcsolatokkal rendelkezik Kelet-Európában, és a nyilvánvaló geopolitikai helyzete mellett részben ezért is döntött úgy, hogy Budapesten állítja fel a 2-es Részleg központját.

A többiek is nyilatkoztak arról, hogy mit várnak ettől a munkától, milyen reményekkel vágnak bele az előttük álló egy évbe, melynek során igazolniuk kell majd szervezetük létjogosultságát. Ebéd után Libor elkísérte őket a Lágymányosi-híd déli oldalán épített új toronyvárosba, megmutatta nekik a társas-apartmant mely januártól az otthonukként fog funkcionálni.

Ezt követően munkához láttak és összeállították a Részleg eszközlistáját, a járművektől, a fegyvereken és a különféle használati tárgyakon át, a szoftverekig. Megállapodtak, hogy a munka megkezdéséig rendelkezésükre álló három hónapot milyen irányú tréningekkel fogják tölteni.

December közepén, két héttel az érdemi munka megkezdése előtt azonban megjelent az első viharfelhő.