Never Cheer Before You Know Who's Winning - T-CORTEX

Triónk megérkezett az egykori Greenbier Hotel koordinátáira, Washingtontól 120 kilométerre, a legközelebbi radarrepülő azonban északról lassan közeledő objektumra hívta fel a figyelmüket. A sebességéből ítélve legfeljebb egy óra állt rendelkezésükre, hogy eltűnjenek. A Skynet defóliáns monstrumai kopár kősivatagot csináltak a festői dombokból, és a feldolgozó gépek a hotel épületét sem kímélték. Az egykori atombunker természetesen a földalatt húzódott, mindössze le kellett ásni hozzá. A T-1001-es egy nagy függőleges fúróvá változott és módszeresen lyukat vájt a bunker bejáratához vezető alagútba.

Candy leereszkedett az alagútba és Waitman segítségével kinyitották a bunker ajtaját. Gondosan ügyelve arra, hogy a két hibernált T-X csak az őrmestert észlelhesse. Kirby chipje működött, Candy fel is töltött egy parancsláncot a két T-Xbe, mely láncnak természetesen ő állt az élén. Új szövetségeseikkel távozóra is vették volna a figurát, amikor a transzporterük H/K vadászgépe, (ami eddig felettük lebegett, hogy biztosítsa őket) váratlanul ellenük fordult. Kirby, Candy és a két robotdáma megiramodott a transzporter felé, Waitman pedig laptopja fölé görnyedve próbálta visszanyerni az irányítást felette.

Amint biztonságba értek, rögvest vállról indított rakétatűz alá vették a megvadult repülőt, de Waitmant már nem sikerült megmenteniük. Az önhitt programozó az utolsó pillanatig meg volt győződve arról, hogy sikeresen visszafordíthatja a H/K kontrollprogramját, de ez nem így lett. A további célpontok nélkül maradt repülő a legközelebbi célpont ellen fordult: a fedélzeti ionfegyver tüze pedig végzetes sebet ejtett a tudóson. Még annyi ereje maradt, hogy bekússzon a nemrég vájt lyukba, de mire a többiek elpusztították a gépet, rajta már nem tudtak segíteni. Hasznos holmijait elvették, majd testét betemették az alagútba.

Már javában felszálltak és irányba álltak a coloradói Cheyenne-hegység felé, amikor a távolból még megpillantották a Skynet egyik lassan közeledő Mobile Command Center-ét, ami az az objektum volt, amire a radarrepülő korábban felhívta a figyelmet. Ez az egység egy mobil hullámcsomópontot sugároz, így volt képes már jóval korábban átvenni az irányítást a H/K felett. Hőseink alacsonyan szállva maguk mögött hagyták a baljós gépet.

A Zéró szektor felé vezető útjuk eseménytelen volt. A szótlanul merengő Connor eltöprengett baljós helyzetén, hogy Waitman nélkül most már csak gépek veszik körül. Azok nem foglalkoztak vele, sem pedig azzal az általa elfogott rádióadással, amit a másik Connor küldött neki:

-----------------------------------------------------------

ha veszed ezt az adást az azt jelenti, hogy én már nem élek.

Koncsalovszkijt tegnap óta nem tudtam elérni, a hívásaimra nem válaszoltak.

22 ICBM-et lőttek ki Oroszország felől, 4-et sikerült megsemmisítenünk, a többi perceken belül ideér.

a Skynet vélhetően bemérte a röppályákat, és a céljuk ismeretében nem tartóztatta fel a rakétákat.

nincs elég szállítónk a kiürítésre, az utolsót elindítottam Escobar tábornoknak.

Kyle, Kate és a gyerekek, illetve az eddig összegyűjtött intel biztonságban vannak a Jimmy Carter fedélzetén, Queeg parancsnok alatt.

a 999-es útvonal mentén haladnak, kérlek csatlakozz hozzájuk ha végeztetek – függetlenül attól mi volt Kirby tervének az eredménye.

most úgy érzem nem érdemes az emberekért harcolni.

neked kell befejezned a küldetést.

john.

-----

Age of Worms 33. felvonás - Eberron D&D

Kedves Nemesi Sarjak, Őrült Remeték, Kelashva'arok, Kígyóshifterek, Démonokkal Paktálók és Hidegvérű Gyilkosba Hajló Egyetemi Professzorok,

a legutóbbi játékalkalom xp hozadéka a következő:

általános szerepjáték bónusz: +550 xp mindenkinek
Oghreb Zhurak és Severus holttestének a kifaggatásáért: +750 xp mindenkinek
a találkozó megszervezéséért a királynő főmágusával: +500 xp mindenkinek, +100 xp Mihálynak
a beszélgetésért a Raudgár Tastír testét birtokló quorival és a csapat neheztelésének kézzelfoghatóvá tételéért: +3600 xp mindenkinek

az Argus Mormon Királyi Könyvtárban végzendő 24 órás kutatás részleteiről:

- a megbeszéltek szerint az alap Research dobás 1 órába telik
- a kutatás vezetője Research képzettségre dob
- minden segítő dobhat Research-öt DC 10-re +2 bónuszért
- minden a kutatott témába vágó képzettség (Knowledge: arcane/geography/history, etc) minden teljes 5 rank-jéért +1 bónusz, minden képzettség csak egyszer ad bónuszt a dobáshoz és csak akkor ha valamelyik résztvevő rendelkezik vele
- minden plusz 1 óra munka a 4 órán felül +2 bónusz
- amennyiben a kutatás tárgyát képező tárgy kéznél van, hogy megvizsgálható legyen az +4 bónusz
- a kutatási témánként változó kutatási célszám elérése megszerzi az alap információt és minden teljes 5 pontnyi túldobás egy újabb részletet fed fel

Red Solace - The Savage World of Solomon Kane

Lachlainn Thorne és Wilhelm Krakkenstein hajnalban, a Törött kupa fogadó (és egyben kannibál, rabló tanya) felégetése után, folytatták útjukat Tokertown felé. Egy közeli elágazásnál pénzérmével döntöttek, ki melyik úton közelítse meg a bűnbe süppedt várost. Miután elváltak, Thorne találkozott egy öreg bolonddal, aki mocskos csuhásokhoz hasonló őrültségeket böfögött fel büdös szájából. A vénember Pietro Valerio (Mihály) néven mutatkozott be. Életét az mentette meg, hogy az egyház jóakaratáról nem kezdett el papolni. Mindketten Tokertownba tartottak. Thorne az elején még beszélgetett vele, de hamar megunta az öreget és mogorván hallgatta tovább az üres prédikációját. A lelke mélyén a pokolba kívánta a vén bolondot.

Az utazás egyhangúságát egy folyó sodorta fadarab törte meg, ami Krakkenstein, az utazó ítéletvégrehajtó kocsijának egy darabja lehetett. A folyó menetén haladni nehézkes és lassú lett volna, azért inkább folytatták az utat Tokertown felé. A város szélén éppen a temetésbe botlottak, ahol egy helyi szerencsejátékos, bizonyos John Prestwick testét helyezték végső nyugalomra.

A városban szerencsére rövid ideig elváltak útjaik. Valerio felkereste a helyi templomot, Thorne pedig a helyi ivóban érdeklődött a történésekről, ahol elbeszélgetett a Kopasz birka tulajdonosával, John Millerrel és fiával, Johnnyval. Megtudta tőlük, hogy a nemrég eltemetett John Prestwick már a negyedik halott volt egy ötfős szerencsejátékos csoportosulásból, akik a két hete öngyilkosságot elkövető Roger Ivenset taszították kifizethetetlen adóságba. Ivens ráadásul öngyilkos lett, és a helyi pokolfajzat, Jeffrey Timothy "tiszteletes", fontosabb dolga nem lévén, nem akarta felszentelni a sírját. (Nathaniel Drake-et tíz napja, Thomas Muchly-t hat napja, James Cartert pedig három napja érte utol a végzetük.) Az persze, hogy a kisemmizett férfi özvegyével, Liz Ivensel mi történik, nem érdekelte a nyomorult papot. Thorne mindenesetre felkereste az özvegyet és támogatásáról biztosította, ez a szerencsejátékos ügy annyira bűzlött, mint egy holtrészeg csuhás lehelete.

Valerióval a fogadóban találkoztak újra. Elmondása szerint a hitéből kissé kiábrándult helyi papot próbálta visszatéríteni a helyes ösvényre. Fontos beszélgetés lehetett. Valerio nagyjából annyit tudott meg, mint Thorne a kocsmában. Megbeszélték, hogy az este visszatérő ötödik, egyben utolsó megmaradt tagjával a szerencsejátékos csapatnak, Alfred Dawlishel elbeszélgetnek és egész éjszaka őrködni fognak mellette a Kopasz bikában házában. Éjjel, a temető felől, egy vörös szellem képében meg is jelent a korábbi négy szerencsejátékos végzete, de amikor Valerio szenteltvizet öntött rá, visszamenekült a temetőbe. A vörös szellemalak Roger Ivans sírjába próbált eltűnni, de Thorne kardja és Valerio ördögűző rítusai végleg megsemmisítették a bosszúálló szellemet. A halálra rémült gazember, Dawlish, végül elengedte az özvegy tartozását is, de Liz már nem akart maradni a városban és londoni rokonaihoz készült utazni...

Ezzel végre pontot tettek a szerencsejátékos ügy végére, így ideje volt megkeresni Krakkenstein-t is, aki még mindig nem került elő. Thorne és Valerio a felégetett fogadó felé, a városból kivezető másik úton elhagyták a települést. A folyónál megtalálták Krakkenstein felborult szekerét, megrongálva és kifosztva. A gael nyomokat fedezett fel, amik a folyó menti erdő sűrűjébe vezettek egy kis tisztás szélén épített kunyhóhoz. Minden bizonnyal a környékbeliek által is emlegetett boszorkány, Ezra kunyhója lehetett. Itt megtalálták a kómában fekvő németalföldit. Mikor azonban segíteni akartak rajta, egy megelevenedett, hatalmas mandragóra támadt rájuk. Valerio tudománya csődöt mondott, miközben Thorne több lövést is beleeresztett. A geal szinte az utolsó pillanatban, a sárban fekve hátrálva végzett a szörnnyel.

A Matter of Sacrifice - ToC

Közeledik a kampány vége és a 8-dik fejezethez a következő derekas csapatot sikerült összetülkölni.

Benny "Tony" Bartolo - alvilági nehézfiúból lett magándetektív (Dávid)

Isaac Auerbach - arrogáns ügyvéd és jogi szakértő (D.Gábor)

Ceasar Klémensky - spiritiszta, médium és profi hipnotizőr (Krisztián)

Történetünk elején Benny-t a rendőrségen masszírozták, ugyanis az előző kalandban felbérelt betörőt elcsípték és ő beköpte megbízóját. A helyszínre érkező Auerbach rögvest felmérte, hogy a vád egy felbujtással próbálkozna, de két mozdulattal el is hessegette őket és Bennyvel az oldalán távozott. Ezalatt az rendőrség halljában Klémensky összefutott Kiliannal, a Boston Globe újságírójával, aki annak idején Benny "halálhíréről" tudósított. A fecsegő alak mindjárt szóba is elegyedett a spiritisztával, és elkotyogta, hogy egy szökésben lévő BOI ügynök, bizonyos James Carter után nyomoz. Az Indián (jobb oldali kép) nevű alvilági figurától azt az információt kapta, hogy a BOI a helyi rendőröket is bevonta ezért idejött szimatolni.

Nyomozóink mindjárt el is indultak az Indián civil fedőcégeként szolgáló jéggyárhoz. A szinte csak indiánokat foglalkoztató "üzletember" hamar megtalálta a közös hangot Bennyvel és beismerte hogy tudomása van az ügynök hollétéről (a kotnyeles Killiannak azonban nem szándékozott az orrára kötni). Az információért cserébe egy szívességet kért: intézzék el, hogy egy üzlettársa, Zep Brown halálos ítéletét életfogytiglanra változtassák. Brownról kiderítették, hogy valójában az Indián vértestvére, gyermekrablásért fogják felkötni és az életfogytiggal csak a szöktetését akarják előkészíteni. Benny lazán, Caesar és Isaac ellenben vonakodva mondott igent.

Az utánjárás után az Indián megadott nekik egy helyet és egy éjszakai időpontot, ahol autóval fel kell vegyék az egyik emberét, Ingo Petet és el kell őt vigyék egy címre ahol találkozhatnak James Carter ügynökkel. A Murdock és a Clyde sarkán aztán lesben álltak az autójukkal, ahol nemsokára csatlakozott hozzájuk Pete, akit az O'Herlihy-féle ír banda tagjai üldöztek. A szoros menekülés és lövöldözés után kiderült, hogy Petet egy lopott csomag miatt kergették, ami nem volt más, mint Shiloh O'Herlihy (bal oldali kép), az öreg Thomas O' Herlihy bandafőnök unokája.

Az első megdöbbenést egy újabb követte: Pete a Cambridge street 23-as címet adta meg, ami nem más, mint a leégett irodaház melletti lealapozott üres telek, ahol korábban már több hátborzongató esemény is történt. Nyomozóink határozottan fészkelődni kezdtek, Klémensky pedig a Fekete Arctól tanult szörnyűséges rituálénak köszönhetően meglátta azt a hatalmas, csúcsán álló, lassan forgó éteri piramist, melynek hegye az üres telek alatti felépítmény mértani középbe fúródott.

A pinceajtóban aztán találkoztak az ügynökkel, akiről a spiritiszta rögvest megállapította, hogy rémarc. A pincefolyosó kétszárnyas ajtaja ismét valami rituáléra volt előkészítve, pontosan úgy ahogy a Yates házaspár esetében - és megint itt volt egy gyermek. Nyomozóink erélyes fellépése együttműködésre sarkallta a BOI ügynököt, aki olyan hátborzongató összefüggésekről rántotta le a leplet, melynek súlya alatt egy átlagos elme összeroppant volna.

A férfit valójában Walter Gravesnek hívják, James Carter ügynök a kollégája volt, akit megölt a salemi raktárházban, amikor az felfedezte, hogy át akarja állítani a Szinkronizátort. Ő, a Fekete Arc és a Yates házaspár azon dolgoztak, hogy megakadályozzák a fehér ghoulok invázióját, akik megszállják az Ébrenvilág álmodóit. A fehér ghoulok nem vágynak vissza az Álomvidékre így azzal sem törődnek, hogy az Ébrenvilág álmodóinak megszállása áttételesen az Álomvidék pusztulásához fog vezetni, mivel az álmodók a megszállást követően már nem álmodnak többet.

A fehér ghoulok ugyan a Szinkronizátor működéséhez vannak kötve, így ha azt átállítják az összes megszálló eltűnik - csak nem mindegy hova. A fehér ghoulok ugyanis anyagtalanságuk miatt szabadon haladhatnak hátrafelé a világok közötti éteren át, így jelen szereplőink doppelgangerei és azok világa lenne a következő állomásuk. Egyetlen módja van annak, hogy megakadályozzák a szökésüket, ha bemutatnak egy megfelelően előkészített gyermekáldozatot és egy bizarr rituálét egy olyan helyen, mely erős transzdimenzionális energiák forrása. A közönséges halandók számára láthatatlan, fejtetőre állított éteri piramisok jelzik ezek helyét - minél nagyobb egy piramis, annál gazdagabb a forrás.

Ha a rituálé elkészült volna azzal elzárják az utat a következő világba, majd a Szinkronizátor átállításával a fehér ghoulok csapdába esnek és visszakényszerülnek az Álomvidékre. Eredetileg a gyermekek előkészítése a Fekete Arc feladata volt, a Yates házaspárnak kellett volna az egyik előkészített gyermeket feláldozniuk majd a BOIba beépült Gravesnek átállítania a Szinkronizátort. Nyomozóink közreműködésének köszönhetően azonban az akciójuk lépésről-lépésre meghiúsult, az invázió pedig azóta is tovább folytatódik. Graves egyedül maradt, megpróbálta maga végrehajtani az áldozatot, majd az volt a terve hogy felkutatja az újra elköltöztetett Szinkronizátort.

Benny kiszedte a kis Shilohból, hogy bizony ő is gyakran meglátogatta a Fekete Arcot és a többi gyereket az Ambrose raktárházban, még mielőtt feloszlatták őket. Bebizonyosodott hogy alkalmas matéria lenne a rituáléhoz. A gengszter a hátteréből adódóan úgy döntött, hogy ezt az árat nem fizeti meg. Ha átállítják a Szinkronizátort ez a világ megszabadul, a fehér ghoulok pedig ezután legyenek a doppelgangereik gondjai, de gyermeket nem fog feláldozni. Ezzel a társai is egyetértettek...és úgy gondolták, hogy a vardogereik sem voltak hajlandók ezt megtenni, ezért jöhettek át a ghoulok ide, hozzájuk. Úgy fest a ciklus nem náluk fog megszakadni, hiába győzködte őket Graves.

A Szinkronizátor felkutatása azonban a napirend élére került.

The Last Rite of Veronica Gordon- ToC

A kampány gyorsítása végett mostantól - a Terminátorhoz hasonlóan - hétköznap esti alkalmakat is bevetünk. A 7-dik kalandra így nézett ki a felállás:

Armand Ronsard - ex-zsaruból privátkopóvá minősült profi (Gábor)

Benny "Tony" Bartolo - alvilági nehézfiúból lett magándetektív (Dávid)

Charles Loong - bölcs kínai orvos (Zsolt)

Ceasar Klémensky - spiritiszta, médium és profi hipnotizőr (Krisztián)

Dr. Loong és Benny Salem után egy gyors látogatást tett a Pinewood hotelbe, ahová a doktor a családját küldte, hogy biztonságban legyenek. A hotelszobában azonban már ott várta őket a legidősebb Gordon nővér, Veronica (lenti kép). Benny-t egy telepatikus csapással kiütötte, két embere kábítógázzal elaltatta a doktor családját, majd a kínai orvossal és minden holmijával dematerializálódott.

Az eszméletét lassan visszenyerő Benny egy furcsa sisakkal a fején ébredt, amit rögvest eltávolított, majd a doktor feleségét, Xiu-t kellett lecsillapítania. A mentális hálón kapcsolatba lépett Klémenskyvel, Ronsarddal és Gradyvel, hogy beszámoljon nekik az emberrablásról, majd ezt követően találkoztak. A doktor feleségét biztonságba helyezték és megígérték neki, hogy előkerítik a férjét.

A sisakról (bal oldali kép) kiderült, hogy a megfelelő beállításokkal képes valaki agytevékenységét csillapítani vagy éppen élénkíteni. Klémensky megfejtette, hogy ezt azért rakták Benny fejére, hogy ne tudja használni a mentális hálót és ne tudja idő előtt értesíteni a társait. A spiritisztában felmerült, hogy a sisakot a megfelelő beállításokkal akár a saját védelmükre is fordíthatják a Sárga Jel Testvériségének ádáz kék fénye ellen, ami agyvérzést kelt a mi-go ügynökökben. A pontos beállításhoz azonban szükség van a sarlatán Edmund Doncart kétes értékű Elektromos agy című könyvére, melyben az elektromos töltések agyra gyakorolt hatását boncolgatja - a tudományos világ gúnytárgyaként.

Klémensky nem találta a saját példányát, a Bostoni főkönyvtárból pedig kikölcsönözték. Ronsard kiderítette, hogy Petra Olenska Gordon vette ki a kérdéses kötetet, így a neve mindjárt felkerült a meglátogatandó személyek listájára. A bőrsisak belső oldalán Benny egy bostoni bőrműves manufaktúra pecsétjére is figyelmes lett, így oda is tettek egy látogatást. A tulajdonos elárulta, hogy tíz ilyen bőrsisakot rendelt tőlük a Baradgo Bányászati Társaság, állítólag valamiféle munkavédelmi eszköz gyanánt. Ők szépen le is szállították a tíz sisakot a Gordon kastélyhoz (alsó kép).

Miután már két nyom is ebbe az irányba terelte őket, tettek egy gyors látogatást. Sajnos a kastély ablakaiból már messzire világított a kék fény, ami lehetetlenné tette nekik, hogy közel menjenek. Mindenestre Klémensky tette egy próbát a sisakkal, ami ígéretesnek bizonyult, ám a kérdéses könyv nélkül nem tudta pontosan beállítani. A helyzetre a megoldást végül Benny szállította.

Felbérelt egy tolvajt, hogy rámolja ki a kastélyt (ehhez megszerezték a térképet), vigyen el amit akar, nekik csak 9 sisak kell és egy bizonyos könyv. Hajnalra megvolt minden, Klémensky finomhangolta a sisakokat és a rákövetkező éjszaka ők is betörtek, ezúttal már a kék fényre immunisan. Sajnos a fejfedők viselésének idejére a mentális háló működése is abbamaradt, de ez nem akadályozta őket.

A kastélyban megtalálták a feltámasztott Erica Gordont, az itt vendégeskedő Leni Riefenstahlt és persze Petra Gordont. Az előbbi kettőt kloroformmal elaltatták, az utóbbit pedig kikérdezték. A nő elmondta, hogy a nővére a K'n-Yan barlangjában található Assatur városába vitte a doktort, de nem tudja mit tervez vele. Nyomozóink mindent kitálaltak neki a Betolakodókról, a Szinkronizátorról és a Hollisztikus nyomozóiroda valódi céljáról. Ilyetén módon elnyerve a bizalmát Petra ráállt, hogy eljuttatja őket Assaturba, hogy próbálják meggyőzni Veronicát is.

Az Oklahoma alatt húzódó gigászi barlangrendszerbe egyedül Veronica tudta az utat, ám egyszer mutatott Petrának egy módszert, hogy hogyan tudja a tudatát belehelyezni az ősi város lakóinak egyikébe, így közvetve odautazni. Petra elvégezte a rítust Klémenskyn, Ronsardon és Bartolón, akik rögvest K'n-Yan barlangjában (alsó kép) találták magukat, egy rituálé kellős közepén.

Assatur városának amerikai indiánokra emlékeztető külsejű lakói hatalmas tömegben kántáltak egy aréna körül, aminek mélyén Veronica Gordon épp áldozatot kívánt bemutatni. Az oltárt körülálló hat őrből háromban megjelent nyomozóink tudata, átvéve az irányítást a testük felett. Az oltáron a már ismerős sisakkal fején, egy meztelen pocakos férfi hevert, akit nagy eséllyel Dr. Loong-ként azonosítottak.

A rituálé már végső fázisban lehetett, valami nagyon romlott és baljós dolog kezdett formát ölteni az aréna felett. Hőseinknek nem volt ideje összehangolni a támadást, így a kezükben tartott dizintegráló sugárfegyverekkel rátámadtak az őrökre, illetve Veronicára. A nő nem hajlott a tárgyalásra, sőt kiadta parancsba az őröknek, hogy öljék meg az áldozatot. Benny egy jól irányzott lövéssel szétbomlasztotta Veronicát, ám az egyik őrnek sikerült ugyanezt tennie a doktorral is.

Ezután különös, fémesen csillogó buborékok jelentek meg körülöttük és visszakerültek a Gordon kastélyban pihenő testükbe. A szoba sarkából kilépett a sértetlen Dr. Loong (sisak nélkül, a kék fénytől azonban mégsem szenvedve), oldalán Armand Ronsard kisfiával, Jean-Claude Beenally-val - akinek elvileg az anyjánál kellene hogy legyen Párizsban.

Dr. Loong elmondta, hogy Yog-Sothoth megjelenése mentette meg, vélhetően öreg szomszédja, Tang Lung (bal oldali kép) közbenjárásával. Lung elárulta neki, hogy a valódi neve Chu Chen, és egyike a halhatatlan kínaiaknak. Chen elmondása szerint felkereste őt Ronsard és rábízta a kisfiút azzal, hogy adja át Dr. Loongnak vagy...khm...Ronsardnak. Eszes csapatunk rögtön összerakta, hogy Ronsard doppelgangere gyaníthatóan nem nyomot hagyott hagyott nekik, hanem a kisfiát jött biztonságba helyezni, de az is lehet hogy a fiú maga a nyom. Erre azonban csak akkor derül majd fény, ha Gábor legközelebb jön játszani.