Children of Ishiti - Conan RPG

A tesztjáték utáni első Conan RPG ülésen a kissé visszatápolt csapat egy Sushan - Akkharia - Luxur - Sukhmet útvonalon haladó, stygián belül egy kíméletlen homokviharban elpusztult kereskedő karaván túlélői voltak:

Aiia (Zsolt) - brythun határvidéki nőstényördög

Lon Logan (Mihály) - kimmériai barbár

Demetrio (Krisztián) - Vanír zsoldos-martalóc

A több, mint másfél napja a forró sivatagban étlen-szomjan vánszorgó csapatot egy kétes foglalkozású, sunyi, kopasz stygiai, Thotra-ak-mekri is támogatta. A túlélők a kiszáradás határán szerencsére rábukkantak egy elhagyatott oázisra. A sűrű vegetációt futóhomok és prédára éhes sakálok vették körül, a mocsaras vízben pedig hatalmas stygiai krokodilok álltak lesben. Az oázis növényzete egy vésetekkel teli, félig eltemetett, templomot is rejtegetett. A sakálok lekaszabolása után a csapat bedörömbölt az építmény zárt ajtaján, mire kis késéssel megjelent egy kopasz stygiai pap, két szőke hybóriai szajhával karöltve, akik kedvesen üdvözölték a kimerült túlélőket, felajánlottak nekik ételt, italt és a templomuk hűs árnyékát. A pap Beqai Neb Temu, Besh-Bessu templomának főpapja, Ishiti és Seshet követőjeként, a két nő pedig Nemm Khesefu és Khesday Khetita néven mutatkozott be.

A rögtönzött vacsora nem volt eseménytelen: a két szajha megpróbálta elcsábítani a túlélők férfi tagjait és erős bódító szerekkel leitatni őket. A vendégek természetesen résen voltak, de Logant és Thotrát még így is kiütötte az erős méreg. Az ezt követő nyílt támadást Aiia és Demetrio viszont sikeresen visszaverte, levágták a közben kígyóemberré változott nőstényördögöket. Rövid visszavonulás, majd sötét járatokban történő rejtőzés és ólálkodás után Logant és Thotrát magukhoz térítették, így ezután, ha nehezen is, de végül sikerült kijutniuk a templomból, véres vámot szedve a démoni lakosokból.

A csapat rövid pihenés után visszamerészkedett a templomba, hogy befejezze a véres munkát, de már nem találkoztak a kígyóemberekkel. Több rejtett átjárót is találtak, amik segítségével elmenekülhettek a túlélők, a bejáratnál felfedezett nyomok is erről tanúskodtak. A templom átkutatása során Logan, egy teljesen jelentéktelen helyen rábukkant arra a szimbólumra, amely távoli szülőföldjéről délre csalogatta őt. A csapat ezután rátalált egy stygiai fogolyra, aki állítása szerint egy Luxuri nemes, Nakhanam Hatep volt, és jutalom ellenében megkérte megmentőit, hogy kísérjék vissza otthonába. A csapat megígérte, hogy segít a nemesnek, és miután a templom levágott lakóival megetették az oázis kiéhezett krokodiljait, útra keltek stygia fővárosa, a sötét Luxur felé...

Aladdin's Lamp - INDIANA JONES

Hamarosan...

Aladdin's Lamp - INDIANA JONES

Hamarosan...

Age of Worms 30. felvonás - EBERRON D&D

Miután a társaság felmérte a lehetőségeit, úgy döntöttek, hogy elsőként megszabadítják Amon feleségét az őt gyötrő mágikus átoktól. A terv szerint Zodeár belép a nő elméjébe és magára irányítja a célzott mágiát, majd legyűrve a hatását visszaköveti a mentális kapcsot az eredetéhez, így utat találva a támadó elméjébe és lerántva a leplet annak személyéről. Az ir'Durshan család Vörösmenti Kastélyában tartott kísérlet azonban visszafelé sült el: a kapcsolat túloldalán álló két hashalaq quori elegendő ideig tudta feltartani Zodeár mentális csápjait és képet kapva a túloldalon lévő helyszínről odateleportált egy kisebb csapatnyi fél-gnoll fél-sakál harcossal a Démonpusztákon élő Sakál Népéből.

A rövid úton kialakuló ádáz küzdelemben a két quori láthatatlanul bombázta területre ható mentális támadásokkal a hősöket, míg a sakálembereket vezető két troll bőreváltó könyörtelenül osztotta a súlyos sérüléseket karmaival. Amont szinte a biztos halál széléről kellett visszahozni egy mentális robbanás után, Gorin pedig elesett félelmetes ellenfele csapásai alatt, így a társaság menekülőre fogta és egy kivételével ki is jutottak a kastély udvarára: Abut maguk alá gyűrték a félelmetes ellenfelek.

Age of Worms 29. felvonás - EBERRON D&D

A nemeshölgy, Lady Alison Madeleine York, mint azt az aukción már megtudták, rövid úton rengeteg új információt osztott meg hőseinkkel: ő a Smaragd Karom és egyúttal a Láthatatlan Kollégium ügynöke, aki szorosan együttműködik a Thuranni sárkányjeles Házzal, amelynek kiterjedt kémhálózata nyílt titok a társadalom megfelelő szintjei számára. Felfedte, hogy a Kollégium tagjai nem csupán azért szálltak szembe az Arkán Tanács rendelkezéseivel, mert önállóságukat féltették, hanem mert az Álmodó Sötétség beférkőzött a Tanács soraiba. Manzorian egyik tanítványa és állítólagos szeretője, Valerika d'Phiarlan pénzügyi tranzakciókkal köthető Gyémánt-tó egyik bányájához, ami Holdfény Ellival nevére van írva, és akinek a szerepét Eligos Yurev játszotta el időről-időre. A Keserűkő Ragnolin bányája alatti Fekete Katedrális Arctalan mágusa, aki Kyuss Első Apostolának eljövetelét készítette elő, valójában Valerika szimulákruma volt. Lady Alison végezetül megígérte, hogy megszervez egy találkozót a megbízójával és átnyújtott egy tekercset azzal, hogy az Arany és Ezüst ivóban hagyott üzenettel tudnak kapcsolatba lépni vele. A pergamen öt próféciatöredéket tartalmazott, melyek közül három új volt a társaság számára:

A Korona Ékköve öt szilánkra hasad,
És az Ég Vöröse tükröződik majd a Földön,
ahogy Arbogast Pörölye egy nemzet egységét zúzza szét és
Az így csiholt szikrák kigyújtják az elfeledett Kígyó lámpásait.

A Kapuk Őre, a Mágia Árnya és az Árulás Atyja Tanácsot tartanak
És a Fénytelen Tóból előemelkedik
A Fekete Katedrális kupolája alatt Kyuss Első Apostola,
Ő, Aki Mindent Lát.

A Hadak Urának helytartója által felkent Bajnok szíve
És tizenkét tucatszor száz lélek lángjának kihunyta
Fekete Esővel és Kyuss Áldásával jutalmazza az Igazhitűt,
Akkoron pedig a Második Apostol seregei visszahozzák Kuluth-Mar dicsőségét.

Mikor két nép reményei és két sárkányfészek álmai
Egyszerre töretnek össze félúton a Vén és az Újvilág között
Az Ében Hadúr szigete újra felmerül a habokból.

A Remény Lángja újra felszítja a szívek parazsát
Melyben egy számkivetett edz majd új acélt
És szélesre hasítja az Obszidián Kaput,
Hogy a Harmadik Apostol öt feje elnyelje a Napot.

A Kakas és Órába érkezve a fogadós azzal fogadta Deltát, hogy levele érkezett az arcanixi hatóságoktól (a biztosrévi építkezése során gyanús baleset ért egy királyi biztost, ezért leállították a munkálatokat és őrizetbe vették az azokat felügyelő szolgálóját, Anatát) és a riedrai nagykövetség az összeesküvéssel vádolt Zodeár kiadatását követeli a brel koronától, ezért elfogatóparancs van érvényben ellene, a Citadella gárdistái már át is kutatták a szobáját. Delta a szobára állított kémlelőmágiát ügyesen átirányította a szomszéd helyiségre, majd jelzett Malorannának és Zodeárnak, hogy kijöhetnek a Kötéltrükk rejtekéből. Amikor láthatatlanul leértek a fogadó ivórészébe, meglepetésükre Szürke Agyart találták ott üldögélni. Az öreg utánuk ballagott és rábeszélte Gorint, hogy tartson vele, mert a Démonpusztákon van rá szükség: a Fekete Ököl csatlakozott Kroga'art haditanácsához és most folynak a tárgyalások az Esküszegőkkel. A hamis próféta egy lépéssel közelebb került a Labirintus ostromához , így Maloranna is úgy döntött elkíséri a kelashva'art. A többiek Amont keresték fel, akinek ugyancsak komoly gondjai akadtak: feleségére elméjére őrületet hozó ártó mágia borul minden éjjel. A szörnyű átok négy napja kezdődött és úgy tűnik, hogy az asszony a megerőszakolásának kínját éli át minden alkalommal újra és újra. Ezalatt egy Aundairban a királynő elleni sikertelen merénylet borzolta a kedélyeket, de szerencsére Hagro ir'Ashkian kapitány elfogta az orgyilkost és a kihallgatás során az ir'Durshan család keveredett összeesküvés gyanújába, az információ pedig a család egyik bizalmi emberétől származott, Amon feleségének, Akatianak az egyik tanítványától.

Delta láthatatlanul meglátogatta Hakim Szahat lakhelyét és meglepetésére Yngvaart találta ott enyelegni Esliada d'Phiarlannal, a fél-elffel folytatott rövid beszélgetés során kiderült, hogy a szoknyapecér bajvívó éppen akkor találkozott Hakim Szahattal a Bársonylámpás előtt, amikor ők éppen az egyetemi dolgozószobájában tárgyaltak az elf mágussal. Delta azonnal riasztotta a társait és amikor elfogták az ir'Durshan család ellen hamisan valló Eslianat, rajtuk ütött egy hashalaq quori vezette csapat. Miután rövid úton végeztek a négy arkán mágiahasználóval, a megmaradt csatagólem és a quori menekülőre fogta, de Delta láthatatlanul követte őket és megtalálta a Bársonylámpás pincehelységében fogva tartott személyeket, köztük Szahatot is. Az elf mágust sikerült kiszabadítani és biztonságba juttatnia, de mire társaival visszatért a cellákhoz, a többi fogoly felismerhetetlenségig megcsonkított teste fogadta őket.

The Bees Laid Honey in the Lion's Head - T-CORTEX

A két utazónak sikerült puskalövés nélkül bemutatkoznia egymásnak, még ha nem is az igazi néven - Candy főtörzsőrmester óvatosságból a Dash nevet dobta be. A nemrég kiszabadított Lisa bevonásával hosszan beszélgettek egymással arról honnan jöttek, hová tartanak, ám a titkaikat egyik sem igyekezett kiadni a másiknak. Lisától megtudták, hogy egy neo-luddita felekezet tagja, akik állandó harcban álltak az obszervatóriumot birtokló kannibálokkal akiket ők csak Radiovadászoknak hívtak. Lisa elmondása szerint csoportjuk nem használ gépeket, tűzfegyvereket, villamosáramot, valamint csak a legszükségesebb esetben alkalmaznak olyan eszközöket, melyeket kizárólag gépek segítségével lehet előállítani. Doktrínájuk szerint az emberiség halálosabbnál halálosabb gépezetek építésével végül sikeresen kipusztította magát (ők úgy tudják, hogy Kína lőtte rájuk az atombombákat). Ezután a Fém Isten kiemelkedett az emberek gyújtotta nukleáris tűzből, hogy befejezze a rátestált célt és gépek által veszejtse el azokat, akik még túlélték a holokausztot. A neo-ludditák úgy tartják, hogy a Fém Isten minden gépezetben ott él és ha tartózkodnak a gépek használatától, akkor a fémek nem találhatnak rájuk.

Lisa felajánlotta, hogy elkíséri őket a táborukba ahol biztosan kapnak majd vizet, élelmet és útbaigazítást cserébe azért amiért őt kiszabadították és legyőzték a Radiovadászokat. Ezt mindannyian jó ötletnek tartották, ám mielőtt még elindultak volna Dash felhívta Waitman figyelmét az egyik antennára (bal oldali kép), melyről hamar kiderült hogy néhány órás munkával életrekelthető. Miután Waitman ezt sikerrel végre is hajtotta az antenna megmozdult és az égfelé tekintett. Némi méricskélés után azonosították a Skynet primér csatornáját, majd elcsíptek egy töredékes rádióadást amiben említették John Connor nevét és a közép-amerikai Val Verde köztársaságot illetve egy nagy fogást, mely ismét fordulópontot hozhat a gépek ellen vívott háborúba. A legérdekesebb felfedezés azonban az rövid rádióimpulzus volt, mely a rövidhullámú Skynet primér csatornára kapaszkodva érkezett pontosan ebbe a teleszkópba - alacsony földkörüli pályáról (LEO).

Eme rejtély után elkezdtek szedelőzködni, ám nemsokára megjelent a Skynet egy kisméretű repülő felderítője, egy aerostat. Körberepülte az obszervatórium területét, ám hőseinknek sikerült elrejtőznie előle. Miután az távozott és éppen indulni készültek volna egy lényegesen nagyobb Skynet vadászgép hangját hallották meg az épületen kívülről, így inkább továbbra is fedezékükben maradtak. A H/K egység elpusztította a nemrég használt tányérantennát, majd távozott.

Többórás hóban és ködben való gyalogás után Lisa elvezette őket egy hegyiút alagútjába (fenti kép), melyből - mint kiderült - egy eredetileg ismeretlen rendeltetésű komplexum nyílt ami jelenleg a neo-ludditák táboraként funkcionál. Itt hamar megismerkedtek Olivier-vel, a felekezet vezetőjével, aki valóban nem volt hálátlan ám mégse engedte be őket a táborba. Ennek legfőbb oka az volt, hogy kutyákat használtak arra, hogy kiszűrjék a beszivárgó egységeket és a kutya mind Dash, mind Waitman kapcsán heves morgásba és ugatásba kezdett. Olivier jó szándéka jeléül egy másik kutyával is próbát tett, de mivel az eredmény ugyanaz volt az alagútban kellett maradniuk, a komplexum őrzött bejárata előtt. Olivier azt az ajánlatot tette, hogy ha fel tudnak kínálni bármilyen módszert ami bebizonyítja, hogy nem gépek, akkor beléphetnek. Erre végül elfogadható módozat híján végül nem került sor. Éjszaka azonban Olivier - kelletlenül ugyan, vélhetően Lisa unszolására és tanácsadói beleegyezésével - végül ráállt, hogy ha leteszik a fegyvereiket bejöhetnek. Ekkor azonban már Waitman és Dash egyaránt úgy döntött, hogy inkább nem élnek a felkínált lehetőséggel. (Ezzel sikerült átugraniuk egy sztorielemet, mely figyelembe véve mindkettőjük sérült állapotát, potenciálisan halálos végkimenetelű is lehetett volna.)

Reggel sózott vadhússal, tiszta vízzel és kötszerekkel felvértezve útnak indultak,a neoludditták útmutatása szerint alpesi falvak érintésével Torino irányába. Útjuk során egy ponton farkasfalka szegődött a nyomukba, akik már-már bekerítéssel fenyegették őket, amikor váratlanul belevesztek a ködbe. A magyarázatra hamar rábukkantak: egy gépek alkotta periméterhez értek ott ahol a Rabou nevű településnek kell lennie. Az éjszakai ködben látták ahogy lomha, gigantikus lánctalpas feldolgozó gépek (lenti kép) darálják le a település épületeit, az utakat, a villanypóznákat a kerítéseket és az autóroncsokat, magas oszlopban öklendezve vissza a felhasználhatatlan anyagokat tartalmazó apró törmeléket. A perimétert alkotó egyik - Waitman számára teljesen ismeretlen - modell egy jól irányzott plazmalövedékkel kivonta őt a forgalomból, a biztos haláltól azonban az mentette meg, hogy Dash közé és a gép közé állt. A masina ekkor sarkonfordult és visszatért őrhelyére.

Dash egy erdei lugas teteje alatt keresett menedéket kettejüknek, melyet legjobb tudása szerint hóval el is bástyázott. Erre részben a hideg kirekesztése miatt volt szükség, másrészt azért mert alacsonyan, több hullámban ismeretlen típusú Skynet kötelékek szálltak felettük, melyek hatalmas területet permeteztek be valami fekete anyaggal. Rejtekhelyükön Dash ellátta Waitman sebeit, majd Waitman gondoskodott Dashről. A fáradt utazók reggelig itt maradtak amikorra is elhalt a gépek zaja.

A kép ami eléjük tárult a gépi hatékonyság megrázó panorámája volt: az egykor festői alpesi kisváros alapterületét mértani pontossággal körbejárt gépek azt a föld színével tették egyenlővé, sima, egységes méretű, finom törmelékréteget hagyva hátra. Semmi nyom nem utalt arra, hogy itt valamikor falak álltak és utak vezettek, inkább egy sivár holdvilági táj képzetét keltette - melynek benyomásához nagyban hozzájárult a tény, hogy a területet összefüggő fekete porréteg borította.

A gigantikus gépek nyomaiból világosan látták, hogy azok már útban vannak a következő település felé...

s02.e01.Icons.of.the.Past part I. - STAR TREK

Hajónapló, U.S.S. Shackleton. Csillagidő 67798.43 Útban vagyunk a Nova 37-es állomás felé, ahol egy kutatócsoport csatlakozik hozzánk, akik az Iras I. planéta tragikus kimenetelű felderítését folytatnák. Nemrég, furcsa körülmények között érkezett Sieffermann gépész állapota válságos, testét egyenlőre gépek tartják életben...

Az állomásról áttranszportált hármas a következő tagokból állt: Stefan Bartók parancsnok, csillagflotta tiszt, a felderítőakció vezetője; T’suus, vulcan pszichohisztor nő, a Vulcani Tudományos Akadémia küldöttje; és Dr. Anak Tolas, andóriai archeológus férfi. A parancsnokról hamar kiderült, hogy Blackwell kapitánnyal nem nagyon szívlelik egymást. Ha még a hajón nem is, de a küldetés ügyében, Gonzó admirális közvetlen parancsával megtámogtva nem győzte kimutatni parancsnoki ambícióit és kellő erősségű hátszelét. A protokolláris dolgokat - bemutatkozás, elszállásolást - követő eligazításon egyből le is nyúlta a hajó éppen szolgálatban lévő legjobb főtisztjeit, azaz az aktuális játékosokat:

Natima Evek (Máté) – fél-cardassiai fél-bajori elsőtiszt

Lydia Van Dyke (Mihály) – fél-vulcani fél-ember rohammentős

Gavin (Krisztián) – tiburon mocs… izé, szóval a kormányos

Bartók pofátlan módon még HOLO-t is meg akarta szerezni az akcióhoz, de meglepetésére nem járt sikerrel, ugyanis az android nem tagja a csillagflottának, így hollétéről a hajó kapitánya döntött (mélyen elmosolyodva): marad. Az általános eligazítást egy részletesebb követte, kizárólag az akcióban részvevő tagok számára, ahol a következő részletek derültek ki:

4 évvel ezelőtt, egy tragikus kimenetelű látogatás történt a Iras I. bolygón, ahol a U.S.S. Fortune felderítőcsapata a felszínen végzett kutatásokat. A hivatalos jelentések szerint jelenlétükkel beindítottak valami bolygóvédelmi rendszert, amely darabokra lőtte a U.S.S. Fortune-t. A küldetést egyedül a felderítőcsapat élte túl, akik szerecsére egy siklóval el tudták hagyni a bolygót. Az alacsony orbiton viszont találat érte a hajójukat, de sikerült leadniuk egy vészjelzést, így megmenekültek. Jelenleg, az Iras I. esete azért vált sürgőssé, mert egy romulán kém, bizonyos Nakamura hadnagy (lásd 1x09 epizód) néhány hete a U.S.S. Fortune és a túlélők jelentéseit tanulmányozta. A föderáció gyorsan indított egy csoportot, nehogy esetleg romulán kezekbe kerüljenek a bolygó védelmi fegyverei, különös tekintettel egy feltételezett bolygószintű pusztításra is alkalmas, bizonyos "Omega" fegyer. A T'suus vezette kutatócsoport (legalább 3 éves kutatás alatt) sikeresen meghatároztott bizonyos koordinátákat, melyekből nyilvánvalóvá vált, hogy a planétán létezhetnek földalatti építmények, amelyek felelősek lehettek a U.S.S. Fortune elpusztításáért. Elsődleges cél a kérdéses koordinátán található, feltehetően mesterséges építmény felderítése és a bolygóvédelmi rendszer leállítása, további régészeti (!)kutatásokat lehetővé téve.

A U.S.S. Shackleton néhány órával az eligazítás után megérkezett az Iras rendszerbe, addig a résztvevőknek lehetőségük volt részletesebben elemezni a korábbi kutatásokat és a U.S.S. Fortune, különös tekintettel a megmenekült felderítőcsapat homályos jelentésit is. Lydiának nem tetszettek az időérzékeléssel ellentmondásos feljegyzések, így a korábban átélt eseményekkel összakapcsolva a jelenlegit, erős paranoiás elméleteket kezdett gyártani. A megérkezésig HOLO-t helyettesítve csatlakozott a felderítőcsapathoz egy gépész is: Ali Iskandari zászlós, aki korábban sokat fogalkozott a Iras I-en történt eseményekkel és azok lehetőségeivel.

Iras csillagrendszer:

Csillag: Iras, III-osztályú óriás, mélyvörös, heves kitörésekkel rendelkező M-típusú csillag

Bolygók: hét darab, spirális pályán nagyon lassan keringő planéták.

Iras I: Y-típusú, lakhatatlan (egykor M-típusú lehetett).

Iras II-VII: T-típusú gázóriások, gyűrűvel, két hold kering körülöttük egymáshoz képest szabályos pályán, a gázóriások átmérője 60.000 km. Mindegyik gázóriás teljesen azonos, egymáshoz képes 60 fokos eltéréssel de azonos sebességgel mozognak a pályájukon.

Szubtérből kilépve megkezdődőtt a kutatás első fázisa: biztonságos távolságról kilőtt szondákkal felmérték az Iras I. védelmi rendszerét. Kétféle, igen hatásos ion- és fézerszerű lövedékekkel találkoztak. Mivel a fézert még Gavin, egy manuálisan irányított szondával sem tudta kicselezni, a csapat inkább lesugárzott egy siklót a felszínre, a felderítőcsoport meg letranszportált a kérdéses (leárnyékolt) koordinátára.

Felderítésük első 3 órájában egy hatalmas földalatti komplexum harmadát derítették fel. Bekapcsolták a létfenntartó egységeket és helyreállították az energiátellátást, majd sikerrel teszteltek magukon egy meglehetősen veszélyesnek tűnő biztonsági rendszert is. A központi helyen található (feltételezett) liftekről megállípották, hogy üzemképtelenek. Úgy tűnik a csapat teljesen el van vágva a felszíntől, és így az ott várakozó siklótól is…

The Swamp of Skulls part II. - Conan RPG

A Zukaba törzs harcosainak lemészárlását a megszokott fosztogatás és a felderítés követte. Ennek következtében rátaláltak egy rejtett, szűk, lefelé vezető járatra, ahol a törzs nem harcképes tagjai húzódtak meg. Gyerekek, asszonyok és öregek. Zogar Sham bosszúra szomjasan odalopakodott és nekirontott a pikteknek, majd megerőszakolt egy korábban kiszemelt nőt. Néhányuknak azonban sikerült elmenekülniük, mert a bosszúszomjas pikt elméjét erősen elhomályosította a kéjvágy. A barlang elhagyása sem ment egyszerűen, valaki a sötét erdő mélyéről nyílpuskával fenyegette Rhiannon és Croton életét, akik ezután gyorsan bevetették magukat a fák sűrűjébe, ahol Hagabard válogatott zsoldosaival kellett közelharcot vívniuk. Mire Clarissa és Zorag Sham is kimerészkedett, az erdő újra elcsendesedett. Az egyetlen fogoly, egy Hodar nevű martalóc kibökte, hogy Hagabard egy mocskos áruló és Wildo parancsnok megbízható embere, Rhanon utasította őket, hogy fogják el és öljék meg a táborhelyről kijövő csapatot. Rhanonnak (aki a nyílpuskás volt) nyomaveszett, viszont megtalálták Hagabard holttestét, átmetszett torokkal.

Rövid tanácskozás után csapat a visszatérés mellett döntött, mert kérdéseket akartak feltenni Wildónak. A visszaút eseménytelen volt, a telepesek nyugati határánál Hodart elengedték, a csapat ismét átkelt a Mennydörgő-folyón. majd minden probléma nélkül bementek a thandarai erődbe. Wildo parancsnok már várta vérszomjas küldötteit, fegyvermesetere épp sietve végzett az utolsó csattal a lemezvértjén, miközben gyanúsan beterelték a csapatot a fogadóterembe, azután rövid szóváltást követően katonáival megkezdték az öldöklést. A harc közben feltűnt a már korábban látott árnyalak is, aki egy sötétképű csuklyás (mimás) boszorkány volt, jelentősen megnehezítve a bosszúra éhes csapat dolgát, jelen esetben folyamatos helyváltoztatással és egy démonnal. Hatalmának nagyrésze sajnos ártalmatlannak bizonyult. Wildót a végére levágták, de a csapat majdnem elesett, a titokzatos varázsló pedig a démonjával együtt egyszerűen eltűnt. Fosztogatás után rájött a csapat, hogy Wildo nem is rendelkezett azzal a pénzzel, amiből kifizethette volna a csapatot (bár pikt koponyákat nem hoztak vissza) továbbá kiderült az is, hogy a parancsnok mindenkit félre akart tenni. Rhiannon és Zogar Sham fejét a Zukaba törzs akarta bosszúból, Clarissáét egy titokzatos aquilóniai nemes, Lennarius, Crotonét pedig az átala üldözött tolvajok...

Ezzel ért véget a Conan RPG tesztjátéka, a folytatás majd új, alacsonyabb szintű karakterekkel fog történni. A néhány rossz dolog mellett (melyek miatt idáig távol tartottam magam ettől az RPG-től) - jól láthatóan már az első 2 játékülés alatt szembetűnően - olyan előnyöket kínál a játék, melynek következtében mostantól a Warhammeres Hyborian Adventures berekesztődik és teljességgel a Mongoose-os Conan könyvek segítségével folytatódnának tovább a kaladok. Néhány háziszabály is várható: elsőre a nyelvek kérdésére, és a mágia mindennemű játékos oldali használatának szigorú betiltására fog érkezni némi módosítás. Ha pedig majd jobban beindul a Pathfinder, elképzelhető, hogy onnan is átveszek néhány dolgot...

The Swamp of Skulls part I. - Conan RPG

Első Conan RPG (d20-as) tesztjátékunk alkalmával Aquilónia nyugati területén, a fenyegető pikt dzsungelt határoló Mennydörgő-folyónál épült Thandara erődben gyülekeztek a Warhammeres időhöz viszonyítva kissé nagyobb hősiességgel megáldott karakterek. (Hiába, egy szerepjáték rendszere sokmindenre hatással van.) Az eddigi Hyborian Adventures játékokhoz viszonyítva igencsak népes felállás a következő volt:

Croton, (Máté) - aquilón harcos-tolvaj

Rhiannon (Mihály) - kimmériai barbár

Zogar Sham (Krisztián) - száműzött (mocskos alávaló tolvaj féreg) pikt

Clarissa (Zsolt) - zingarai csábító

A történet, a próbajátékok követelményeinek megfelelően minden bonyolultságot nélkülözve az erőd központjában kezdődött, ahol Wildo parancsnok utasításokkal látta el az egybegyűlteket egy veszélyes, ugyanakkor hatékonynak ígérkező terv végrehajtására. Az elképzelés lényege az volt, hogy a legközelebbi aligátor pikt csoportosulást, akik rendszeresen felégetik a közeli telepesek falvait, el kell pusztítani. Ehhez, béketötést színlelve el kell juttatni Clarissát és a renegát piktet a kérdéses Zukaba törzshöz és átadni nekik, közben a helyzetet kihasználva levágni mindenkit aki csak él és mozog. Wildo parancsnok levágott fejenként húsz, a vezetőkéért pedig további 70 ezüstöt fizetne. Ekkor Zogar Sham saját népe leendő halottjain történő alkudozását megszakította egy félig nyitott ajtó mögött elsuhanó csuklyás árnyalak. A csapat azonnal vizsgálódni kezdett, de nagyfokú alaposságuk sem hozott eredményt, így a csapat elkönyvelte az esetet káprázatnak, vagy megtartották egyéb elképzeléseiket. A megbeszélés folytatódott, ahol kiderült, hogy a küldetés egyik lényeges sarokköve (!) egy már elindított másik erdőjáró csapat lenne, Hagabard alparancsnok különleges martalócaiból álló bandája.

Röviddel a megbeszélés után elindult a négyes, átkeltek a Mennydörgő-folyón és még hajnal előtt, a legnyugatibb emberlakta sávban friss pikt fosztogatás nyomaival szembesültek. Az erdőjáró csapat beállt oltani a még lángoló házakat, Zogar Sham meg nyomokat olvasott. A telepeseknek több halottjuk is volt, de sikerült elfogniuk élve egy piktet is. A lekötözött pikt folyékonyan hazudott, de azért kiverték belőle, hogy egy Zukaba törzsnél nyugatibb csapatból való és hogy alapértelmezett fosztogatást műveltek a környéken. Zogar Sham mindenesetre látható lelkesedéssel vágta el a pikt torkát. A telepesek elmesélték, hogy Hagabard 7-fős csapata röviddel a támadás előtt haladt el házaik mellett, észak-nyugati irányban.

A csapat folytatta útját a fekete dzsungelbe, ahol ravasz pikt csapdákat elhárítva, kikerülve közelítettek céljuk felé. Hajnalban egy kisebb pikt csoportosulás lepte meg őket, de a thadaraiak jól vizsgáztak, két pikt tudott csak elmenekülni a halálos csapásaik elől. Nyugtalanító módon a csapat a párduc nemzetségből való volt, ráadásul volt még velük egy sámán is, ami Zogar Sham magyarázata szerint igencsak ritka dolognak számított. A csatában résztvevő két, hatalmas fekete párduc nyom nélküli eltűnése is aggasztó jele volt a sötét pikt boszorkányságnak. Kis helyváltoztatás és pihenés után folytatták útjukat az egyre jobban elmocsarasodó dzsungelben és az eseménytelen nappalt követő éjszakára elérték a Zukaba törzs táborhelyét, ami egy mocsárral körülvett tisztáson található hatalmas szika alatti barlangrendszer volt. Néhány pikt bekísérte a már fogolyszállító álcában működő csapatot egy nagy, központi terembe. A fogadóbizottság meglepően népes volt: lustán mozgolódó aligátorok, egy sámán, és több tucat pikt. A meglepetést két, látásból ismerős thandarai katona szolgáltatta, akik verbálisan közölték, hogy sajnálatos módon, de tálcán kell felszolgálniuk Wildo parancsnoknak a kitépett szívüket. Ezután rövid, ám annál véresebb mészárlás kezdődött. A sámánt hamar levágták, a csatában viszont feltűnt egy félig aligátor félig ember harcos, akin nem fogtak a fegyverek. Ekkor Zogar Sham valamiféle pikt boszorkánysághoz folyamodott, majd az utasítására tűzre dobták és csontig égették a szörnyszülöttet. A csatazaj elhalásával ért véget az első rész.

The Road Becomes My Bride - T-CORTEX

Greg Waitman (Krisztián) a nukleáris világégés utáni pusztulat magányos vándora, aki fájdalmas emlékekkel és titkokkal teli szívvel rója zarándokútját, melynek célja eleddig legalább annyira ismeretlen, mint az ő személyes múltja.

A Sötét Évszak derekán, ideiglenes érdekszövetségesei segítségével érkezett meg az egykori Franciaország délkeleti részére, az alacsonyan terjengő, radioaktív felhők örök szürkesége fölé magasodó hófödte Alpokaljára. Megérkezésének helyszínét előrelátó gondossággal választotta ki a lankás hegyoldalban kanyargó szerpetin és a felette elterülő síkságon álló obszervatórium közelében. Sajnos ahogy várta, rádiójeleket nem sikerült fognia, így némi hasznosítható alkatrész és a tisztább vételi lehetőségek reményében nekiindult a kaptatónak.

Nemsokára egy azonosíthatatlan, körülbelül félméteres objektum száguldott el a közelében, szinte teljesen hangtalanul a hó felső rétegei alatt, mindössze egy hosszú kidomborodó csíkot hagyva maga mögött. A találkozás ugyan nem torkollott összecsapásba, ám ettől Waitman még nem nyugodott meg. Úgy tűnt az óhaza tartogathat még néhány meglepetést.

Két óra múlva elérte a szerpentint, mely a ráhullott hatalmas mennyiségű hótól inkább a hegyoldalon végigfutó hosszú teraszra emlékeztetett semmint hajdani autóútra. Waitman a friss átfújások nyomaiból arra következtetett, hogy előző este erős széllel kísért hóvihar dúlhatott a környéken. Némi tépelődés után úgy döntött, hogy nem az úton halad tovább, hanem folytatja a kaptót, ahonnan már csak egy óra és eléri az obszervatóriumot- vagy ami maradt belőle.

Épphogy beért a fák közé, amikor egy láthatólag a klímához öltözött, egyenesen neki integető női alakra lett figyelmes. Távcsővel megvizsgálta, fegyvertelennek tűnt, megtömött hátizsákja a mellette álló fának volt támasztva. Amikor elindult az irányába, a nő megkönnyebbülten a hóba rogyott, hátát a fának vetve. Waitman azonban már rég nem lenne életben ha nem hallgatna az ösztöneire. Félúton járt már amikor valami belső hangnak engedelmeskedve ismét a szeméhez emelte a távcsövet, ám ezúttal a környéket kezdte fürkészni.

Kis híján sikerüt elkerülnie az egyik fatörzs mögül lesből kilőtt nyílpuskalövedéket melyet egyértelműen a fejének szántak. Fedezékbe vetette magát és elővette az emberi élet távolról történő kioltására alkalmas célszerszámot és rögvest viszonozta a köszönést. Hamar kiderült, hogy a támadó egy férfi, ugyanis franciául kiáltozva a nővel taktikai egyeztetést folytattak arra vonatkozólag, miképpen is kerítsék be leendő áldozatukat.

Waitman jelentős tűzerőfölényének köszönhetően először a nőt tette harcképtelenné, majd végzett a férfival. A nő halála azonban nem az ő lelkén száradt: a harc hevében - miután kivonta a forgalomból - a sérült nő minden előzmény nélkül egyszercsak felrobbant, kis híján megreptetve őt is a légnyomás hullámával. Későbbi kutakodása felderített egy hosszú, kidomborodó csíkot a hófelszínen, mely valahonnan a fák közül vezetett a kráterig, ami a nő korábbi pozíciója helyén keletkezett. A cafatokra robbant szerencsétlenben még pislákolt az élet amikor Waitman kikérdezte, majd úgy döntött hogy sorsára hagyja.

Megfosztotta a hátizsákjukat a hasznosnak ítélt tárgyaktól, majd egy palack oxigént vonszolva maga után egy óra múlva felért a fennsíkra, ahol viszonylag tiszta idő és relatív alacsony sugárzási szint fogadta. Az obszervatórium körüli négy villanypózna egyikén egy láthatólag összefagyott emberi holttest himbálózott, ám sokáig nem morfondírozhatott legújabb leletén, ugyanis az egyik épületben zajra, majd mozgásra lett figyelmes...

I Have Stripped of All but Pride - T-CORTEX

Különleges felépítésű sci-fi kampányom (bővebben itt) első önálló kalandját játszottuk le Dáviddal, akit nemsokára követ majd Krisztián is.

A történet 2003 januárjában kezdődött, amikor is már az amerikai hadsereg utolsó konyhasegédje is sejtette, hogy márciusban offenzíva indul Irak ellen. William Candynek (bal oldali kép), az amerikai légierő főtörzsőrmesterének különleges megbízása volt a CIA köteléke, azon belül is a SAD (Special Activities Division) számára. Sok, ilyenkor kötelező papír aláírása közben feliratkozott a Project Angel programra, mely felett a Légierő tudományos kutatórészlege, a CRS (Cybernetic Research System) bábáskodott. Robert Brewster és Franklin Kirby tábornokok tájékoztatója szerint a jelentkező katonák bevetés során esetlegesen bekövetkező haláluk után testüket a CRS rendelkezésére bocsátják, ami - elsősorban orvosi kutatásokra - felhasználhatja azokat. A projekt vonzerejét az is növelte, hogy az özvegyeknek illetve hozzátartozóknak a Légierő a szokásos kárpótlás négyszeresét folyósítja. Candy agglegény révén habozás nélkül feliratkozott, gondolva nővérére és annak családjára.

2003 március huszadikán, nem sokkal éjfél után egy lopakodóbombázóból Candy és Lybecker 10,000 méteres magasságból HALO (High Altitude Low Opening) ugrást hajtott végre mélyen Irak északi légtere felett. Küldetésük első állomása kapcsolatfelvétel volt néhány kurd pesmergával, akik majd elvezetik őket a Mahdi Milícia egy közeli laktanyájához. Erre a célpontra kell majd lehívniuk a hajnali 2:30-kor támadó 173-as légidandár megelőző légicsapását. Sajnos a tervbe valahol hiba csúszott.

A kijelölt randevúponton egy kunyhót, a jelzésül szolgáló tábortüzet és három halott pesmergát találtak. Lybecker és Candy megvizsgálta a hullákat, akiket valamilyen pengével halálra szúrtak, láthatólag még arra sem volt idejük, hogy használják a fegyverüket. A nyomokat követve találtak egy negyedik katonát, aki még épphogy életben volt. Zavaros beszámolója szerint egyik társát valami démon szállta meg, és rátámadt, és vélhetően a többieket is megölte. A kézenfekvő zagyvaság mellett meséjében még az sem stimmelt, hogy az elmondása alapján azonosított társa szintén holtan hevert a tűz mellett. Candy valamilyen belső késztetésnek engedve pár percet arra szánt hogy visszamenjen a tűzhöz és még egyszer megvizsgálja a halott katonát...akinek holtteste szőrén-szálán eltűnt.

A nyomokat megvizsgálva felfedezték, hogy az illető egy nagyobb ívben, de valószínűleg az ő nyomukba eredt. Elrejtőztek a kunyhóban illetve a mellette álló düledező kamrában, hogy kelepcét állítsanak az illetőnek. Sajnos ebbe a tervbe is hiba csúszott. Candy még hallotta, hogy Lybecker felnyög a rejtekéül szolgáló kamrában, majd társának készleteiből két gránát gurult az orra elé, melyek feladatukat beteljesítve szépen fel is robbantak.

Az eszméletét vesztett főtörzs egy szűk, sötét és hideg helyen tért magához egy inkább szarkofágnak semmint ágynak aposztrofálható fekvőalkalmatosságon. A szomszédos szarkofágban Lybecker feküdt - vagyis ami megmaradt belőle: a helység egyik eltörött tartógerendája fektében agyonnyomta. Candy meglepetten konstatálta, hogy mind a haja, mind az összes ruhája hiányzik, ám nem volt ideje sokat töprengeni, ugyanis a szobácska egyetlen ajtaja mögül távolodó léptek zaját hallotta.

Miután azok elhaltak feltárta az ajtót és felfedezte, hogy valamiféle repülő alkalmatosság belsejében van, mely meglehetősen szerencsétlen módon ért földet - a jelek szerint már hetekkel, hónapokkal vagy akár évekkel ezelőtt. Odakint szürke égbolt, köd és behavazott vidék látványa fogadta. Mielőtt utolérte volna a fagyhalál, sebtében követni kezdte a nyomokat a hóban, kezében a járműből zsákmányolt jókora vascsővel. A három, alaposan beöltözött illető lassan cammogott dél-kelet felé, vissza saját nyomaik mentén. Ekkor William Candy őrmesternél történt valami amit úgy hívnak filmszakadás. Mire magához tért, a három férfi élettelenül hevert körülötte, láthatólag az ő keze által legyilkolva. Gyorsan felöltötte egyikük különös, szkafandernek is beillő ruháját (bal oldali kép), majd kifosztotta őket.

Egy pisztollyal és egy igen magas sugárzási értéket mutató Geiger-Müller számlálóval gazdagabban tovább indult a nyomaikat követve. A behavazott, ködös hegyvidék meredek lankáit követve néhány baljóslatú leletre bukkant egy kopott, viseletes hirdetőtábla, egy hócsuszamlástól befedett hegyi szerpentin és egy évek óta oxidálódó autóroncs formájában. Amikor pedig a hó alatt valami azonosíthatatlan, körülbelül félméteres objektum száguldott el mögötte, jobbnak látta sietősre venni a lépteit.

Felért egy fennsíkra ahol - amellett, hogy a sugárzási szint is elfogadható szinten mozgott - egy obszervatóriumra bukkant. Az épület láthatólag nem volt a legjobb állapotban, és az összképet tovább rontotta, a villanypóznákra lánccal kikötözött, megcsonkított, szétfagyott holttestek látványa is. Kellő óvatossággal közelítette meg a közelebbi épületet, ahol is nemsokára tűzpárbajba keveredett két francia nyelven beszélő férfival, akik az alultápláltság és a sugárfertőzés jeleit mutatták. Egyiküket megölte, ám amikor a másik erősítést kapott egy szintén rozzant egészségű nő képében, az őrmester súlyosan megsérült. Azok ketten rémülten visszavonultak és a másik épületbe vezető földalatti folyosót lezárták maguk mögött. Ebben a hajnalig tartó patthelyzetben Candy kicsit összeszedte magát, meggyőződött róla, hogy valahol Franciaországban van, majd némi élelemre téve szert figyelni kezdte a másik épületet.

Nem is kellett sokat várnia. A hajnal első fényével nem éppen egyetértésben, de láthatólag alaposan felcsomagolva a pár útnak indult dél felé. Hősünk felderítette a másik épületet, ami láthatólag korábban hat embernek adott otthont. Az egykor tudományos célokra használt apró épület szennyes, koszos fészekké degradálódott, ám a korábbi lakók leghátborzongatóbb szokásainak bizonyítékául azonban nem a helység állapota szolgált: a szoba közepén rakott, még meleg tábortűz mellett fekvő részlegesen feldarabolt emberi holttest, melynek néhány csontja a hamuban hevert.

Némi megkönnyebbülésül szolgált az egyik bezárt helységben talált alultáplált, koszos, de határozottan élő nő, aki egy csőhöz bilincselve várta az éhhalált. A főtörzs eloldozta, majd adott neki a frissen zsákmányolt konzerveiből. Ilyetén módon elnyerte a bizalmát, ám az ezt követő beszélgetés nem hogy magyarázatot adott volna William Candy számtalan kérdésére, sokkal inkább érthetetlenné tette ezt a rémálomba illő helyzetet. Eszmecseréjükből azonban hamarosan kizökkentette őket valami...

Along the Invisible Path - ToC

Az Arkham Detective Tales címet viselő kaland gyűjtemény Londonban pottyant a birtokomba, megvétele ugyanis logikus lépésnek tűnt, hisz az ebben vázolt Campaign Frame tökéletesen kompatibilis az új kampányom profiljával. Az első - némileg fazonírozott - történetet mindjárt teszteltem is két lelkes résztvevőn:

Armand Ronsard - ex-zsaruból privátkopóvá minősült profi (Gábor)

Charles Loong - bölcs kínai orvos (Zsolt)

Nyomozóink egy bizarr gyilkosság helyszínére voltak hivatalosak, ahol is az áldozat szemét kivágták, torkát pedig átmetszették. Nem tudni kinek állhatott útjában a Kínai negyedben szerény lakást bérlő csendes, könyvmolynak mondott harvardi diák. Mielőtt elhagyhatták volna az alaposan felderített bérleményt, a negyed rosszhírű vendégszállójához hívták őket, ahol egy újabb áldozatra bukkantak akivel hasonlóképp végeztek - igaz néhány nappal korábban. Ez az áldozat azonban szemmel láthatóan valami betörőféle lehetett, aki antik könyvekben utazott, ám most egy fogásán rútul rajtavesztett.

Viszonylag gyorsan kiderítették nyomozóink, hogy az első áldozat egy méltán mellőzőtt néhai író középszerű verseskötetének tanulmányozásával töltötte utolsó napjait, így ennek mentén kezdték felgöngyölíteni a szálakat. A Láthatatlan ösvény című kötet 1870-ben jelent meg az író magánkiadásában alacsony példányszámban. A tehetségtelen művész, Martin Bellgrave (felső kép) egy úgynevezett Liao drog hatása alatt írta a könyvét, lázas víziókat vetve papírra. Különös körülmények között bekövetkezett halálakor a természet törvényeivel nem magyarázható módon tudatának árnylenyomatai eggyéváltak a könyvvel és nagy eséllyel mindenki elméjébe beköltözött, aki azóta forgatta lapjait. Hőseink kiderítették, hogy valaki elkezdte gyilkolni azokat, akik e könyvet nemrégiben olvasták.

Kutatásaik során futólag megismerkedtek egy magándetektívvel, Francis Moon-nal(bal oldali kép), aki egy tekintélyes providence-i gyűjtő, Lewis Holland megbízásából azokat a könyveket kereste melyeket egy tolvaj (a második áldozat) nemrég ellopott Mr. Hollandtól. Úgy tűnt egy ideig hogy együtt fognak dolgozni, ám a kölcsönös bizalmatlanság ezt ellehetetlenítette. Az ügy egyre szövevényesebbé kezdett válni: Dr. Loong elolvasta a Láthatatlan ösvény egyik kötetét, ettől rendre víziók kezdték gyötörni, majd felbukkant két újabb áldozat, akiknél hőseink korábban már jártak e bizonyos könyv ügyében. Alibijüket Mr. Holland biztosította volna, akit korábban felkerestek eltűnt kötetei és Moon történetének egyeztetése céljából. Sajnos mielőtt Mr. Holland kimenthette volna őket maga is meghalt - nem sokkal hőseink látogatása után.

Így nem csoda ha Moonnal legközelebb akkor találkoztak amikor már a providence-i kapitányság fogdájában ücsörögtek, küzdve az egyre nyomasztóbb víziókkal és várva a reggeli híreket óvadékjukról. Moon meggyilkolta az éjjeli őrséggel megbízott közeget, ám a cellában raboskodó Ronsard még így is veszélyesebbnek bizonyult nála. A halott rendőrtől zsákmányolt revolverrel halálosan megsebesítette a detektívet, akin most már egyértelműen megállapítható volt, hogy a néhai Martin Bellgrave beteg elméjének befolyása alatt áll. Ezt a még egy nyitott elme számára is nehezen elfogadható magyarázatot aztán végképp hihetetlenné tették azok az apró tűzcsóvák, melyek az égből kezdtek aláhullani, - olyan röppályán mely a fizikáról alkotott szabályokat köpték arcul, - hogy végül elemésszék Moon-t és az őt megszálló Bellgrave-t.

Némi értetlenkedés és egy felrobbant gázcső mesterkélt magyarázata után a rendőrök szabadon engedték hőseinket, akik azonnal a Láthatatlan ösvény fennmaradó, nyilvántartott kötetei utáni hajszába fogtak, hogy mielőbb minél többet elpusztítsanak belőlük. Fáradozásaikat rendre siker koronázta, ám Loong víziói egyre intenzívebbé és fenyegetőbbekké kezdtek válni, így a benyugtatózott doktor elméjét végül Klémensky hipnózisa oldotta fel Bellgrave béklyója alól.

Dr. Loong ezután a Liao drog elkészítésének módszereit kezdte tanulmányozni, ám a zsákmányolt recepten sorakozó kínai írásjelek hátborzongató kriptográfiai kombinációkról lebbentették le a fátylat: amellett hogy megtalálható közöttük a doktor féltucat generációt felölelő férfiági családfája, némi átrendezgetéssel olyan ismeretlen fogalmakkal kerülnek társításba mint az Út Feltárója és olyan érthetetlen, de felettébb nyugtalanító nevek mentén bukkannak fel, mint Yog-Sothoth.

Ezalatt irodájának ablakán egykedvűen kifelé szemlélődő Armand Ronsard egy olyan jelenség szemtanúja lett, melyhez hasonlóval társai egy héttel korábban már maguk is szembesültek - és amire azóta sem találtak elfogadható magyarázatot. A Fekete Arc baljós figyelmeztetése ismét igazolódni látszott.

Age of Worms 28. felvonás - EBERRON D&D

Hőseink úgy döntöttek, hogy az Arul Tugi képviselte nyomon indulnak tovább: a törpe neve először a Szélherceg Sírjában talált expedíció egyik tagjának levelében bukkant fel először a quori kristályok kapcsán, melyek valamilyen titokzatos módon kötődnek Zodeár Ovionhoz, hiszen egyre több talál közülük utat hozzá. A második alkalommal Gorin egy ereklye darabját áldozta fel egy névért, amivel exorcizmust hajtott végre egy Tugi által felbérelt szerencsevadászon, akinek elméje nem tudott megbirkózni a beléolvadt kristály befolyásával, aminek megszerzésére küldték. Legutoljára pedig a törpe "gyűjtőről" kiderült, hogy ő szervezte meg a Remény Lángjának ellopását a Morgrave Egyetemről, az Óriások Korából származó ereklye pedig most Kroga'art birtokában van.

Gorin mágikus botjának segítségével az Ezeréves Bronzfából a Morgrave Egyetem Szent Petár terén léptek ki, sokak meglepetésére, ahol egy visszatérésükre várakozó intendáns fogadta és egyenesen Hakim Szahathoz vezette őket. A tudós nemrégiben helyrehozott irodájában két kalashtar várakozott, Mevakri és Takakhad, akik egy elég direkt és veszélyes módszerrel próbálták demonstrálni a quori kristályok Zodeár Ovionra gyakorolt hatását: egy egyszerű rezonancia kristályt felmutatva a pszionicista transzba esett, miközben egy hasadékot nyitott az Álomsíkra, amin azon nyomban valami rusnyaság nyomakodott keresztül mérgező ektoplazmát öklendezve a közelben lévőkre. Gorin, élve a gyanúperrel, többször is belemerítette kardjának pengéjét Takakhad testébe, mire az össze tudta volna roppantani a kristályt, ezzel visszalökve a lényt az átjáróba és bezárva azt. Hamarosan tisztázásra került, hogy a kalashtarok segíteni szeretnének: egy olyan meditációs gyakorlatot akarnak megtanítani Zodeárnak, amivel a hasonló eseteket elkerülheti, amikor újra egy quori kristállyal kerül kapcsolatba. Rövid tanakodás után a társaság beleegyezett abba, hogy egy Delta által mágikusan létrehozott dimenziókon kívüli térben hagyják a három kalashtart és Malorannát, aki szemmel tarthatja őket, míg ők Arul Tugival hoznak tető alá egy találkozót. Ámon újfent rossz híreket kapott, így hazasietett, hogy megtegye a megfelelő óvintézkedéseket családja számára.


Syb (jobbra fent) segítségével, aki iránt (mint kiderült) Gorin gyengéd érzelmeket táplál, egy gargoyle-al üzenetet küldtek a törpének, így hamarosan a találkozóhely, a Felső Menthisben lévő luxusbordély, a Bársonylámpás felé tartottak. Delta megtagadta, hogy akár a lábát is betegye egy ilyen helyre, így Gorin és Abu elegyedett beszélgetésbe a trükkös módon ork verőlegény alakját magára öltött törpével. Miután felajánlottak neki egy quori kristályt információért cserébe, Arul Tugi elismerte, hogy tud Kratos kor Marakról, a kristályokról, sőt, részt vett a Kyuss-férget tartalmazó agyagkorsóért folyó licitálásban is. Felajánlotta, hogy megszervez nekik egy újabb találkozót, ezúttal az expedíciós levélben is megemlített Gabriarddal, aki érdemben tudná velük folytatni a tárgyalásokat. Távozásuk előtt Abu rézgyűrűket adott Tuginak, amiért cserébe ígéretet kapott arra, hogy ráléphet az Aurum hierarchiájának legalsó lépcsőfokára.

A Középső Durában található Skarlát Könyvtár alsóbb régióiban, egy elhagyatott raktárszobában Delta, Pilum, Gorin és Abu szembenéztek Gabriarddal, ám amint előlépett egy régi ismerősük, a fél-ork boszorkánymester Ogreb Zhurak és négy csatagólem a polcok takarásából, nyilvánvalóvá vált, hogy csapdába sétáltak. Gabriard levedlette álcáját és hashalaq quori valójában támadt rájuk, azonban Delta, felmérve a lehetőségeket, inkább a visszavonulás mellett döntött: Pilummal a láthatatlanság leple alatt jutott ki az épületből, míg Gorin a Zoshiel Kardjával hóvihart idézett a szobába. Az Abuban feltámadt vérszomjat csak hosszas rábeszéléssel sikerült elnyomni, így a két hátramaradt csapattag is csatlakozott a varázslónőhöz és testőréhez. Mivel siettükben is éberek maradtak, kiszúrták az őket a házfalakon követő alakot, és bár nem sikerült megállítani egy Pókháló varázslattal, úgy tűnt, hogy a már az aukción is látott Lady Alison Madeleine York (képen balra), bár most kissé sápadtabban festett, mint legutoljára, valami fontosról akar velük beszélni az Arkán Tanáccsal kapcsolatban.

The Shape of Things to Come - ToC

Levezényeltem a The Sum of the Whole címet viselő új kampányom első történetét, melyben a következő résztvevőkhöz volt szerencsém:

Mary Stampthon - csupaszív titkárnő (Eszter)

Benny Bartolo - alvilági nehézfiúból lett magándetektív (Dávid)

Vincenzo Pinotti - tényfeltáró újságíró (Gergő)

Charles Loong - bölcs kínai orvos (Zsolt)

A történet egy balulsikerült emberrablási kísérlettel kezdődött, melyet Benny és Vinnie talpraesettsége hiúsított meg. A célszemély, Ernestine Dunlap - Mary kolléganője az Angel Guardian árvaházban - néhány gyerek eltűnése végett szándékozott Maryn keresztül az irodához fordulni, mivel aggodalma Whitfield igazgatónál nem talált meghallgatásra.Hőseink úgy döntöttek, hogy Ernestinet és nővérét Augustinet az iroda épületében biztonságba helyezik amíg utánajárnak az ügynek.

Kiderítették a rablási kísérletben használt autó rendszáma alapján annak tulajdonosát, mely egy ír szállítmányozási cég, ami Benny tudomása szerint fegyver és alkoholcsempészettel is foglalkozik. Az ír csempészek némi dulakodás után elárulták, hogy közvetve Whitfield igazgató bérelte fel őket Ms. Dunlap elrablására. A miértre a választ már az igazgatóból szedték ki: mivel az intézet borzasztó anyagi helyzetben van, nem engedhet meg egy rendőrségi vizsgálatot az eltűnt gyerekek után. Mivel hiába próbálta erről lebeszélni Ms Dunlapet, családi szívességek hálóján keresztül ír legényekkel figyeltette, nehogy a rendőrökhöz forduljon.

Dr. Loong felajánlotta orvosi szolgálatait az elszegényedett intézetnek, és rögtön tartott is egy nagyvizitet. Kérdezősködéseik nem voltak eredménytelenek, az eltűnt gyerekekről kiderült hogy önszántukból szöktek meg, vélhetően valami szebb és jobb ígéretében. Hogy mi is lehet ez a "szebb és jobb" arra egy korábban megszökött, de később sérült elmével előkerült kislány rajzai és hagymázas beszámolója szolgált némi elképzeléssel. Zavaros rajzain talált ábrák egy, az 1300-as években működő szektához vezettek vissza, akik Rómától északra, etruszk temetőkben gyermekáldozatokat mutattak be, míg a király és egy vatikáni küldöttség ki nem irtotta őket.

Amikor ezen ábrákat felfedezték egy furcsa, szintén bentlakásos kisfiú, Gaston Lyons kézfején, egyértelmű volt merre kell tovább haladniuk. A fiúcska némi kémiai ráhatás és elétárt nevek után megtört és kiadta a Fekete Arc búvóhelyét. Előzetes ismereteik alapján a Fekete Arc nevet viselte a középkori római szekta vezetője is és egy ilyen fedőnevű illető futtat jelenleg alvilági gyermekmaffiát valahol a kikötőben. Gaston útmutatásai alapján felkeresték az Ambrose raktárházat a régi teherkikötőben. Kijátszva a gyermekőrszemeket, lejutottak az épület alagsora alatt található régebbi katakombába, ahol is álmában meglepték a Fekete Arcot (lenti kép).

Loong injekciós koktélja láthatólag nem hatott rá, ám Benny puskacsöve meggyőzte arról, hogy ne támadjon látogatóira. A Fekete Arc igazolta a már korábban felsejlett gyanújukat, mely szerint ő azonos az 1893-ban kivégzett gyermekgyilkos óramesterrel, Martin Beckerrel. Arra vonatkozólag, hogy hogyan lehet mégis életben nem adott elfogadható magyarázatot, ám azt bevallotta, hogy korábbi bűneiért vezekel azzal, hogy most maga köré gyűjti a gyerekeket és gondoskodik róluk: "Odaátról" hozott ismeretlen eredetű gyümölcsökkel eteti őket, mesét olvas nekik és vigyáz rájuk, míg rémületes arcát egy fekete vászonmaszk mögé rejti, hogy a porontyok ne féljenek tőle.

Hőseink fején ugyan több alternatíva is átfutott - rendőrkézre adják-e vagy egyszerűen csak lőjjék le - ám végül úgy döntöttek elengedik. A Fekete Arc hálája jeléül elárulta neki, hogy az "Ideát" egyre veszélyesebb: az idő és bizonyos tárgyak egybecsúszása valami nagy veszedelem előhírnökei. A különös lény egy térdigérő saras vízzel teli gödörben nyom nélkül eltűnt. Hátrahagyott Dr. Loongnak egy férget mellyel kapcsolatba léphetnek vele, de nyomozóink magukkal vitték különös, három mutatós óráját és furcsa gyümölcseit is.

Másnap a rendőrséggel formálisan tudatták az ügyet, a Fekete Arc elárvult gyerekbandáját pedig az Angel Guardian intézet gondjaira bízták. Már minden szépen elrendezettnek látszott, amikor délben külön-külön olyan hajmeresztő, ép ésszel meg nem magyarázható eseményeket tapasztaltak, melyek mintha igazolni sietnének a lény kriptikus figyelmeztetését.

Nem titkolt tervem a kampánnyal, hogy kicsit kiszélesítsem - esetlegesen nem riadva vissza unortodox elemek felvonultatásától - a Cthulhu mesék jól ismert palettáját, melyek számomra mesélői oldalról már kimerülni látszottak. Ennek jegyében ez a történet például nélkülözött egy valódi ellenfelet. Az írekről, az igazgatóról, sőt a végén még a Fekete Arcról is kiderült, hogy tulajdonképpen nem azok aminek elsőre látszottak - remélem meglepetést okozva ezzel a játékosoknak. Sajnos nagyon gyorsan kellett lezárnunk az ülés végét így nem volt mód arra, hogy megbeszéljük az észrevételeket. Ha megkaptam az első visszajelzéseket a fogadtatásról, legközelebb még markánsabban folytathatjuk a kalandot.

Az Erdők Sötét Szelleme (avagy Visszatérés Várkonyba) - ToC

Pár héttel ezelőtt felmerült az ötlet, hogy a Call of Cthulhu meséket másik talán egy kicsit a játékhoz jobban igazodó rendszerben játsszuk. Elhatározásunkat tett is követte. Elsőként Mihály által a közeljövőben bemutatásra kerülő bostoni holisztikus nyomozó iroda jóvágású nyomozóit generáltuk le két héttel ezelőtt. Másodikként pedig az általam elkövetett magyarországi CoC karakterekre várt az a sors, hogy az új rendszer alá terelgessük őket.

Az új rendszer pedig nem más, mint a Pelgrane Press által publikált Trail of Cthulhu rendszer. Az alapját képező GUMSHOE rendszert tavaly már teszteltük Szatymazon, az általam mesélt Esoterrorist mesében, a Six Packed-ben.

A játékülést a karakterek konvertálásával kezdtük. A szabálykönyv pár oldalas szabályt biztosít a korábbi investigátorok átültetésére a ToC-ba. Többünk vélemény az volt, hogy az új rendszerben a karakterek "erősebbnek" tűnnek. Ez a számok nyelvén azt jelenti, hogy egy újonnan megalkotott ToC karakter bár több General Ability-vel kezd, de az Investigative Ability-kban erősen alul marad egy konvertált karakterrel szemben. Bár nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy ezek a karakterek túl vannak 8-10 mesén és azokban szerzett fejlődésen. Másrészről a konvertált investigator is erősebbnek hat, mint a CoC-béli őse. Jobban előtűnnek a nyomozói képességek és a "skill koncentráció".

Jelenleg még nem tervezem, hogy a jövőbeli más CoC meséimet is átültetem ebbe a rendszerbe. Amiért a magyar nyomozókat választottam erre a feladatra, azaz, hogy ez a csapat nem a kőkemény mítosz feltáró, hanem a mai magyar társadalom alakjai. Olyan hétköznapi hősök, akikhez a ToC pulp jellegű rendszere jobban illik-illene. Na, de lássuk mi is történt. A történet rendkívül rövid és lineáris volt. Igazából a rendszert szerettük volna látni, hogyan működik és mennyire használható.

Szereplők:

Chugyik István - hivatásos távgyógyító (Máté)

Kárpáthy Kiss Jenő - tarisznyás életművész (Mihály)

Lugosi András Dr. - nyugalmazott mentőorvos (Dávid)

2009. szeptember, Budapest IX. ker.

Vérvörös jelek óta, nyomozóink élik mindennapi életüket. Bár Chugyikot a BPTV bezárása kicsit rosszul érinti, és Jenőnek sem felhőtlen a viszonya Tinával, a szomszéd lánnyal. Azonban az alufólia, a Népszabadság és a Meki árának növekedése sem gyakorolt kellő hatást nyomozóink vérnyomására az elmúlt hónapokban, így szinte már kötelességemnek éreztem egy kicsit változtatassak ezen. A változást pedig az hozta, hogy Lugosi, a 30 éves mentős tapasztalatával, segített világra hozni egy szörnyszülöttet az alatta lakó roma családnál. A kis lény felelevenítette annak a 10 évvel ezelőtti kalandnak az emlékét, amit az Őrségben Jenővel éltek át. A teremtmény biztosan az Erdők Sötét Szellemének fattya, olyan lény, ami maradandó károkat okozott, akkor nyomozóink elméjében.

Reggel Lugosi riadóláncon értesítette barátait. Sárosdi Adolf éppen más munkán dolgozott, így ő nem jött. De jött Chugyik István ismert tévés celeb, távgyógyító, mert neki van autója, igaz céges, de jobb minta a Volánbusz. És persze jött Kárpáthy Kiss Jenő, aki ma már csak alufóliába csavart árnyékolással bír létezni. Rövid felderítő munkával kiderült, hogy a nyomok ismét Várkonyba vezetnek, ahol a lány egy öreg cigányasszonynál járt, hogy teherbe eshessen. Várkony felé az út mekivel, körforgalomban és útszéli ürítéssel töltött órákkal telt. Várkonyban, a lány házában rejtett, de nyomozóink tapasztalt szemének jól látható jelekkel teleszőtt falakat találtak. Az öregasszony düledező kunyhójában viszont megtaláltak számos olyan holmit, ami évekkel ezelőtt az okkultista Hans Haydenmayer házában láttak. Többek közt egy pár faragott oszlopot, amiről már tudták, hogy kapu, ami az áldozati tisztásra vezet. Megfejtve a kapu jelszavát használták is. A túloldalán rögvest egy szertartást sikerült megszakítaniuk. A vénasszony egy fiatal lányt kínált fel egy Sötét Fattyú sexuális vágyainak. Hőseink megbéklyózták a Fattyat a majd egy évtizede megismert varázslattal. A vénasszonyt pedig Chugyik egyetlen lövéssel kivégezte.

Utólagos nyomózásuk kiderítette, hogy a környékbeli lányok java valamilyen módon kapcsolatba került a vénasszonnyal. Így ezt is orvosolni kellett.

A hírek szerint egy magát megnevezni nem kívánó ÁNTSZ alkalmazott szerint közelmúlt Örségben elhalálozott csecsemők mindegyikében kimutatták a H1N1 kórokozott, de pánikra semmi ok a közeli hozzátartozókat már mind beoltották, hogy elkerüljék a vírus további terjedését.

A rendszer beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Valóban a nyomozás során a nyomok megszerzését gördülékennyé tette. Viszont a meseírás oldalán pontos nyomvonalat kell ásni, hogy melyik nyom hova visz, mennyi van belőle és van-e a nyomozóknak annyi és olyan nyomozói képességük. Persze mindemellett figyelni kell arra, hogy a mese ne legyen u.n. railroading, vagyis ne vezessük a játékosokat egy vonal mentén, hanem érezzék, hogy ők viszik előre a mesét.

Tales from Mistledale - FR PATHFINDER

Rövid kihagyás után visszatértünk a Ködvölgybe, a Dungeons and Dragons 3.5 rendszerét pedig felváltotta a Pathfinder, amire - tekintettel a karakterek alacsony szintjére - gyorsan és zökkenőmentesen konvertáltunk. A szintlépés a szabálykönyvben vázolt 'Slow Progression' szerint történik, ami a szokott XP mennyiség közel háromszorosát követeli meg. Ennek oka részben a "vidéki" kalandok alacsony - vagy épp nem létező - kihívás értéke, illetve a szerepjáték aspektus hangsúlyozása a játék természetéből fakadó taktikai jellemzőkkel szemben.

A következő résztvevőim voltak:

Dávid - Nyomkövető Minnard (féltünde erdőjáró)

Krisztián - Kalpagos Erik (újdonsült szőlészgazda)

És akik nem voltak jelen:

Andris - Holdcsepp (főállású erdőlakó tündelány)

Máté - Kétszakállú Finbogge (törpe - nem derült ki mi a foglalkozása)

Zsolt - Mataak (drow mindenes)

Gábor - Calim Rusale (Tyr pap)

Erik különös, minden ritmust mellőző énekhangokat hallott kiszűrődni az erdőből, melyek az apjától kapott lovat felettébb nyugtalanították, így az Ashaben-gázlóba induló Molgát megkérte, hogy küldje ide Minnardot, hogy együtt vizsgálják ki a hang eredetét. Az erdőjáró vezetésével elindultak a Varjúdomb mögötti sűrűbe, ám némi időbe telt, míg sikerült a hangok forrását egy szikla formájában azonosítani. Minnard már ekkor a nyomokból sejtette, hogy a környéken egy nagymacska is portyázik így lesbe vonultak.

Fel is tűnt egy, a Mélysötétben honos tigris (bal oldali kép), ami rájuk ügyet sem vetve a szikla felé somfordált, ám ahogy annak közelébe ért az énekhang felcsendült, amitől az állat rémülten elmenekült. Ez a kis jelenet többször megismétlődött, így egy szünetben hőseink megvizsgálták a sziklát, amiről kiderült, hogy valójában egy Sziklapó (törpe nevén Galeb Duhr - lenti kép) afféle kisebb földelementál. A lassú lény elmagyarázta nekik, hogy egy lyukon ül, amin egy sötét tünde próbált meg kimászni, ám ő ráült lyuk szájára. Elmondta, hogy a tigris mindig visszamerészkedik és már többször megpróbálta kiásni a gazdáját, de ő az énekével rendre elijesztette.

Erik és Minnard rábeszélték a Sziklapót hogy fél fenékkel csusszanjon arrébb, hogy megvizsgálhassák ki is van odalenn. Nos rá is bukkantak a kimerült kopasz kis bakfisra, Undamesztára (jobb oldali kép), aki saját bevallása szerint megszökött, ám hogy ne akadjanak a nyomára beomlasztotta a lyukat maga mögött. A lányka össze-vissza hazudozott arról, hogy miért is szökött a felszínre, ezért jobbnak látták ha beviszik Ashaben-gázlóba és ott bezárják, amíg kitalálja a főtanácsnok, Haresk Malorn hogy mitévők legyenek vele. Így is tettek, sőt Minnard még Undameszta tigrisét, Bográt is magához édesgette akit szintén magukkal vittek.

A városkában összebarátkoztak két utazóval, Hebgoval, az aranytörpével és Gyíkfaragó Nalurral a holdtündével, akik éppen Glenbe tartottak Hebgo rokonához. A két illető rajzolgatott és jegyzeteket gyűjtött Völgyvidékbeli utazásaikról, amiket terveik szerint egyszer majd könyv formájában kiadnak. Ezalatt Malorn összehívta a Hatok tanácsát, hogy megtárgyalják az immár két sötét tünde fogoly sorsát.

Reggelre azonban Malorn szépséges leányát, Málnát (jobb oldali kép) elrabolták, vélhetően sötét tündék. A főtanácsnok azonnal felkérte Minnardot, hogy eredjen az elrablók nyomába, míg felesége Vikara felbérelte Hebgót és Gyíkfaragó Nalurt, szintén hasonló célból. Minnard viszonylag gyorsan kiderítette, hogy a leányzó valószínűleg megszökött és hamis nyomokat hagyott hátra arra vonatkozólag, hogy mi történhetett vele. Erik gyorsan hozzá is fűzte, hogy a csatavölgyi Szépe család Szoldán nevű ifjú sarja - korábbi léha életének köszönhetően - nem szívesen látott vendég volt Malorn házában, ám állítólag titokban udvarolt Málnának.

Négyesben elkezdték követni nyomokat, ám az úton ez már nem volt követhető így az első elágazásnál négyen kétfelé váltak. Minnard és Erik úgy döntöttek, hogy az Elveszett Hangok völgyén átvezető Sötét utat választják, ám mint később kiderült rosszul választottak. Amellett, hogy bőrig áztak, sötét tünde haramiák is kifosztották őket mire megérkeztek Essembrába, Csatavölgy fővárosába. Itt a Szépe családtól megtudták, hogy Szoldán nem tért haza, így apuka aggódva indult Minnarddal és Erikkel kerülőúton vissza Ashaben-gázlóba.

Mire visszaértek Hebgo és Gyíkfaragó Nalur (bal oldali kép) már elő is állították a szökött szerelmespárt, akiknek a lova megsérült, így az esetét az erdőben voltak kénytelenek tölteni. A két nemesi család feje végül áldását adta a két fiatalra, sőt a főtanácsnoknak arra is volt ideje, hogy összeállítson egy üzenetet, amit majd visszaküldenek a sötét tündéknek azzal a fogollyal, aki már hetek óta raboskodott náluk. Erről Minnard gondoskodott is.

Erik viszont a város szélén találkozott Hebgóval és Gyíkfaragó Nalurral akikről kiderült, hogy valójában egy mélységi törpe és egy sötét tünde nő, akik álcában jártak-keltek a környéken hogy kiismerjék a felszínlakókat és előkerítsék a nő lányát. A törpe igazi neve Fundin, ő a jobb keze az Auzkovyn-klán vezetőjének Insztra Melurdennek (alsó kép), Undameszta anyjának. A nő visszakövetelte a lányát, cserébe megígérte, hogy az Auzkovyn-klán többé nem zaklatja a Ködvölgyieket...ám a Jaelre-ház veszett sötét tündéitől nem ígérhet hasonló védelmet. Jó szándéka jeléül visszaadta Minnardnak és Eriknek a holmijaikat, amiket az emberei raboltak el tőlük.

Hőseink Bográstul vissza is szolgáltatták Undamesztát, aki veszettül hisztizett, hogy nem akar visszamenni és cserébe még valami titkot is hajlandó lenne elárulni nekik, amivel térdre kényszeríthetik az anyját. Ám Fundin jelenléte végül beléfojtotta a szót és hőseink is fontosabbnak tartották a békét, semhogy kockára tegyék egy lány szeszélyéért.

Hőseink ismét sokat barátkoztak, ismerkedtek és adtak egymásnak életre vonatkozó tanácsokat, hogy később majd ezekkel felvértezve vághassanak bele újabb kalandokba.