Serenity Cortex - S01 E01 A Hard Steel Moon Part 1

A Precious legénysége a peremvilágok ipari központja, a Highgate orbitális pályáján keringő Caravan űrállomásra igyekezett egy egyszerű szállítási meló miatt, amit Yankee a Cortex feed-ről vadászott le. A rakomány nem tűnt szokványosnak: öt konténernyi hibernált állapotban lévő mérgeskígyó, amelynek a mérgét a Felix Laboratories gyógyszerként fogja hasznosítani. Gyors adatvadászat után kiderült, hogy a Felix Labs egy nemrég feltűnt, agresszívan terjeszkedő gyógyszeripari cég, mely a Highgate-en őshonos kígyókat használja, míg a jelenleg piacvezető Lemont Technologies őssejtekből klónozza a kígyókat, ami sokkal drágább eljárás. A Dr. Cindy Schultz-al megbeszélt találkozó helyszíne az Omega Red Bar and Lounge volt standard idő szerint hat órakor, de a dokkolásnál egy Sammi Wu Chan nevű ázsiai nő fogadta őket, Dr. Scultz asszisztense, aki tájékoztatta őket arról, hogy a doktronő sajnos késni fog legalább egy órát.

Mivel a megbeszéltnél egyébként is jóval korábban érkeztek, a legénység úgy döntött, hogy benéznek az Omega Redbe, ám arra nem készültek fel, hogy ez nem csak népszerű, de exkluzív hely is, így Wayne-t már a bejáratnál megállították a biztonsági őrök a nem megfelelő öltözete miatt. Míg a többiek bementek a bárba, őt egy Suzy nevű hostess elkísérte a ruhatárig, ahol egy meglehetősen drága, Chevalier márkájú öltönyt kölcsönöztek neki. Yankee annyira meglepődött a gyökeres változáson, ami az általában szakadt zsoldos küllemében bekövetkezett, hogy rögtön felajánlotta neki, hogy segít neki kamatoztatni a hirtelen jött lehetőségeket: sikerült is két nő figyelmét felkelteni, az egyikük, a barna hajú Tess Yankee, a japán származású, szerényebb külsejű Sophie Wayne társaságát választotta. Utóbbiról kiderült, hogy a kikötőfelügyelőségnél dolgozik adminisztrátorként, a zsoldos gyorsan el is kérte a telefonszámát. Yankee tánc közben észrevett a pultnál egy párt, akik kilógtak a vendégek közül, valamint egy sötét sarokba húzódott alakot, aki egy aranyszínű öngyújtóval gyújtott szivarra az egyébként nem dohányzó helyiségben. A mozdulat ismerős volt, de a lány egyelőre nem tudta hová tenni.

Ezalatt William kiszúrta, hogy Dr. Schultz két férfi társaságában bemegy egy VIP tárgyalóba a harmadik emeleten, megpróbálta értesíteni Yankee-t, de a táncoló lány nem hallotta a dübörgő zenétől, így a kapitány egyedül volt, amikor belebotlott a doktornő asszisztensébe, aki teketóriázás nélkül nekitámadott. Két gyors torokra kapott ütés után William belátta, hogy nem bírna az ázsiai nővel, ezért inkább a menekülést választotta. Ezt már a társai is észrevették, de az utána eredő alakokat is, ám a ruhatár felé a folyosók labirintusában sikerült őket lerázni. Itt találkoztak össze a pultnál már látott párral, akik tekintve, hogy "van egy közös problémánk", meginvitálták őket egy beszélgetésre egy közeli bárban. A Sparkling Vacuum nevű bárban már ismerősként üdvözölték vendéglátóikat, akik azonnal a tárgyra tértek: ők éppen az üzletfelükre vártak, aki nem érkezett meg, ám ugyanazok az alakok, akik Williamék kezéről csapták le az üzletet, kissé erőszakosan felajánlották a szolgálataikat, ami valószínűsíti, hogy az állomáson nagy befolyással rendelkező Szindikátus keze van a dologban. Mivel ebből Miss Slavik és Mr Tiros (lásd fenti kép) nem kértek, most egy csapással mindkettejük problémáját megoldhatnák: nekik sürgős fuvarra van szükségük a Carmin nevű holdra, ahol fel kellene hat bányászrobotot, majd elszállítani Beaumonde-ra. Az ügy természetéből adódóan olyan összeget ajánlottak fel, ami meggyőzte a Precious legénységét.

A hajóhoz való visszatéréskor Wayne-nek feltűnt, hogy már egy ideje nem láttak egy technikust vagy rakodót sem, így nem érte meglepetésként a társaságot, hogy három fegyveres férfi várta őket a Precious előtti konténerek mögé bújva. A támadók tüzet nyitottak, de Wayne egy öszvér fedezékéből három lövéssel elintézte az egyiket, majd a másikat is, Yankee pedig lefegyverezte a harmadikat. A fickót kifaggatva kiderült, hogy valóban a Szindikátus kifutófiúja, a főnökének a főnöke pedig egy csak "Mészáros" néven ismert alak. Yankeenek azonnal beugrott, hogy ezért volt ismerős az arany öngyújtós férfi: Szergej Borukov háborús bűnös volt, aki a Szövetség egyik tábornokaként híresült el a Barnakabátos foglyokkal szembeni kegyetlenkedéseiért. A Szövetség torkán sem csúszott le, amit a jelentésekből láttak és eltüntették Borukovot, de más esetben ezért  hadbíróság és kivégzés járt volna. William végül azt javasolta, hogy üssék le a merénylőt és hagyják a kikötőben.

A Carmin hold (lásd fenti képet) a Gear Helix vállalat tulajdonában van, a bányászat mellett robotokat gyártanak az üzemeiben, elsősorban katonai célokra. Az épületeket pajzs védi, amit az ismétlődő időközönként a felszínen végigsöprő mágneses vihar ellen állítottak fel. Az utazás alatt Yankee-nek sikerült egy kicsit elbeszélgetni Miss Floriana Slavikkal, amíg a testőre Mr Tiros nem volt a közelben. Sikerült kipuhatolnia, hogy Miss Slavikot nem olyan régen nevezték ki a Cas-Ro Mining Company-nél és valójában ez az első komoly feladata, egyáltalán nem olyan magabiztos, amennyire mutatja. A nőnek nagyon tetszett Yankee ruhakollekciója, aki felajánlott neki egyet közülük, amit Slavik egy kissé pironkodva, de fel is próbált, megemlítve, hogy tulajdonképp ő résztulajdonosa egy kisebb ruhagyártó cégnek.

A Carminon a berakodás ideje alatt a legénység benézett a bányászok kantinjába, ahol Yankee nem kis feltűnést keltett, amíg le nem tisztázták, hogy Wayne csaja, akinek ezek után gratuláltak és meghívták egy italra. A torokkaparó alkohol mennyiségi rekordját Rolf Macmilmurry tartotta, amíg William meg nem próbálta és nem is állt meg tizennégy felesig, a bányászok legnagyobb döbbenetére. Ezalatt Yankee éppen Rolftól vásárolt meg egy használt robotot, egy Nagykutyát, ami alapvetően egy négylábú géphordár (lásd lenti kép).

Az indulás után pár órával William azt vette észre, hogy két hajó követi őket, amikről kiderült, hogy bányászkompok, az egyiket pedig éppen Rolf (lásd lenti kép) vezeti, aki azt követelte, hogy engedjék fel a fedélzetre, mert az egyik hat napja robbanásban meghalt bányász adását vette, miszerint fogva tartják. Kiderült, hogy a hat fémkonténer egyikének ablakát valaki átlőtte és a benne lévő robot valóban adást sugároz: "Tom Scavo bányász vagyok, elraboltak és akaratom ellenére fogva tartanak! Kérem segítsetek!" Rolf eddigre már elvesztette a türelmét és megfenyegette a legénységet, hogy ha tíz percen belül nem engedik őket a fedélzetre, tüzet nyitnak a sziklavágó bányászlézerrel. Ekkor jelentkezett Mr Tiros, aki túszul ejtette Miss Slavikot és azt követelte, hogy azonnal gyorsítsanak és rázzák le a két bányászkompot, ezzel egyidőben pedig az adást sugárzó robot megpróbált kitörni a konténeréből. Míg William megnyugtató üzenetet küldött a robotnak a hídról, addig Wayne Tiros kabinjához lopakodott, aki pajzsként maga előtt tartotta Slavikot, a másik kezében pedig egy gránátot szorongatott. Mielőtt a testőr felocsúdott volna, a zsoldos már keresztül is lőtte mindkét kezét, majd amikor a túsza kiszabadult a szorításából, a fejét is. Egy átlagos ember ezekbe a sérülésekbe belehalt volna, de a sebekből kicsillanó fém arra utalt, hogy Tiros igen komoly kiberbeültetésekkel rendelkezik. A testőr nekirohant Wayne-nek és félrelökte, de az éppen akkor érkező Yankee mellbelőtte a mesterlövész puskájával, a megtántorodó férfit pedig Slavik végezte ki, aki felkapta a padlón heverő pisztolyt.

A krízishelyzet elhárítása után a fedélzetre engedték Rolfot, valamint annak unokaöccsét, Willardot és együtt megvizsgálták a furcsán viselkedő bányászrobotot, Miss Slavik pedig megdöbbentő felfedezésre jutott: a robot memóriaegységének diagnosztikai programja felerészben pszichológiai profilt tartalmazott, amiből arra következtetett, hogy a gép egy élő személy tudatmásolatát vagy tudatát tartalmazza. Az ilyen típusú kutatások pedig szigorúan tiltottak a Szövetség által ellenőrzött területeken...

Szövetségi Polgári Alkalmassági Teszt

1. Hogyan hívják azt a rendkívül értékes lézerfegyver prototípust, amit Mal és legénysége megpróbál megszerezni a Bellerophonon?

a. Haymer
b. Lassiter
c. Corben
d. Novack

2. Mennyire erős ital a cantoni Sártapasztók Teje (Mudder’s Milk)?

a. Bár sörszerű, mégis 15 fokos
b. Inkább a borhoz hasonlítható és 8 fokos
c. Valójában a kumiszra hasonlít és 13,5 fokos
d. Tiszta szesszel felengedett proteinkoktél és 23 fokos

3. Mi volt a neve annak a szövetségi cirkálónak, ami a sorozat pilot epizódjában körözést adott ki egy azonosítatlan Firefly típusú szállítóhajóra, ami csempészárut szállít?

a. USS Constitution
b. IAV Dortmund
c. IAA Hirschvogel
d. IVA Baader

4. Mi volt Malcolm Reynolds katonai rangja a Függetlenségi Háborúban?

a. Törzsőrmester (Staff Sergeant)
b. Őrmester (Sergeant)
c. Tizedes (Corporal)
d. Rangidős őrmester (Master Sergeant)

5. Milyen néven mutatkozik be Mal és Zoe, amikor a vonatrablás után Paradiso-ban a seriff megkérdezi, hogy kik ők?

a. Mr és Mrs Reynolds
b. Mr és Mrs Cobb
c. Mr és Mrs Smith
d. Mr és Mrs Raymond

6. Hol született Inara?

a. Sihnon
b. Osiris
c. Persephone
d. Athens

7. Melyik az egyetlen epizód, amelyben River egyáltalán nem szólal meg?

a. Safe
b. War Stories
c. Our Mrs Reynolds
d. Ariel

8. Milyen neveken mutatkozik be vagy mutatják be Mal szélhámos feleségét a sorozatban és milyen sorrendben?

a. Saffron, Yolanda, Bridget
b. Saffron, Bridget, Yolanda
c. Saffron, Yolanda, Solange
d. Saffron, Bridget, Blanche

9. Mit csempészett utoljára a Serenity legénysége mielőtt Mal elvállalja a komplikált heist melót a Trash című epizódban?

a. Versenylovakat
b. Gésababákat
c. Beteg szarvasmarhákat
d. Lopott telepesfelszerelést

10. Melyik az az epizód, amelyben Book tiszteletes egyáltalán nem szerepel, mert éppen egy apátságban meditál?

a. Jaynestown
b. Bushwhacked
c. Shindig
d. Ariel

Pótkérdések:

1.Mi Jayne kedvenc fegyverének neve?
2. Mi Niska keresztneve?
3. Mi volt a legkisebb áru, amit Jubal Early-nek valaha le kellett szállítania?
4. Melyik bolygón nevelkedett Malcolm Reynolds?
5. Milyen ruhadarabról ismerszik meg egy lord Persephone társadalmában?

A teszt helyes megoldása az első kommentben ellenőrizhető.

Serenity Cortex - S01 E00 Echoes of Jobs Past

Már egy ideje érett, hogy belevágok egy Cortex-alapú minikampányba és végül a szubtilis, ámde állandó nyomás hatására (via Dávid és Thirlen), úgy döntöttem, hogy ez a Serenity/Firefly univerzumban fog megtörténni. Mihály Terminator-Cortex meséiben a rendszer már átment a vizsgán, de itt is kellett egy kis finomhangolás, mivel a Serenity RPG csak az első lépés volt az általánosnak szánt rendszer fejlődésében, így össze kellett egyeztetni az első, helyenként döcögő szabályokat a jobban lepolírozott, kék (és nem az ettől több ponton is elütő zöld) Cortex alapkönyv véglegesített rendszerével.

Ugyan nem jelent meg túl sok kiegészítő a szettinghez, de ezt bőven ellensúlyozta a Firefly rajongótábor igen alapos internetes munkássága, amiből szégyentelenül merítettem. Hogy a rajongói faktort a játékosokból is felszínre emeljem, az első, főleg a karakteralkotásra és bemelegítésre szánt alkalomra egy Firefly teszttel készültem, amivel bónusz AP-ket (Advancement Point, a karakterfejlődés valutája) lehetett besöpörni a 3x3-as (három barát, három kontakt, három ellenség) NPC lista és a háttérsztori megalkotásáért kapottakon felül. A tesztet Thirlennek sikerült maximális pontszámmal kitöltenie, sőt, még az összes pótkérdésre is helyesen válaszolt, na de ez volt a legkevesebb, amit elvártunk attól a hardcore rajongótól, akinek a telefoncsengőhangja még 2012-ben is a 2002-es sorozat főcímzenéje. A teljes tesztet és a helyes válaszokat egy külön posztban teszem hozzáférhetővé, mindenki okulására.

A teszt kitöltése és az AP-k kiosztása után gyorsan átbeszéltük az elkészült karaktereket, valamint mindenki elmesélte mit tudhatnak egymásról. Tanulva a társasággal szerzett tapasztalataimból, az általam megadott felütés az volt, hogy a Precious nevű, ütött-kopott Firefly típusú csemp... kereskedőhajó legénysége már 4 éve együtt utazik, olajozott, hatékony legénységként, ezzel megelőzve az Age of Worms-ben gyönyörűen túlburjánzott trust issue-kat. Igyekeztem nem a szokásos kapitány, pilóta, technikus, satöbbi archetípusokat erőltetni, ezért inkább javasolt karakterkoncepciókat adtam meg, ezek közül lehetett első körben választani. A következő karakterek születtek:

Yankee Fox (Mihály) - volt Barnakabátos mesterlövésznő, a Precious 47%-os arányú résztulajdonosa, a Függetlenségi Háború után egészen jó hírnévnek örvendő szabadúszó csemp... szállítási vállalkozó

William Harrow (Thirlen) - Persephone egyik rangosabb családjának kékvérű tagja, aki egyelőre nem tisztázott okok (amiknek vagy köze van vagy nincs korábbi duhaj életmódjához és kiemelkedő kardvívó tudásához) miatt hagyta el otthonát, hogy a saját lábára álljon, a Precious 47%-os résztulajdonosa

Wayne Rainey (Dávid) - mocskosszájú, nagypofájú, kultúrálatlan zsoldos féreg, aki a sors különös fintora folytán 6%-os részesedéssel rendelkezik a Precious tulajdonjogában

Jack Forest (Zsolt) - a Precious szinte állandó utasaként, inkognitóban utazó szövetségi marsall, aki vélhetőleg a saját szakállára folytat nyomozást valami személyes ügyben, ugyanakkor összeköttetéseivel megkönnyítve a legénység dolgát a Szövetség ellenőrizte belső bolygókon

Mihály felvetésére rövid szerepjátékos flashback sztorikkal készültem és a játékosokat is megkértem, hogy gondolkozzanak ilyeneken, amik elárulhatnak valamit a saját vagy a többiek motivációiról vagy érdeklődéséről.

Shallow Grave

Yankee, Wayne és William egy légpárnás autó belsejében tért magához harminc méterrel a vízfelszín alatt, amely egy tengerfenéki árok peremén akadt fenn. A nő fekete estélyije el volt szakadva, William ölében egy tablet villogott, ami jól láthatóan egy golyót fogott fel, a bucira vert fejű Wayne pincérszerelésének zsebéből pedig egy rúzsfoltos fehér kendő lógott ki. Egyikük sem emlékezett az utóbbi pár óra eseményeire, vélhetőleg egy kábító hatású drognak köszönhetően. Rövid esélylatolgatás után, realizálták, hogy a jármű vezérlőrendszerét tönkretették, Cortex kommunikátoraikat elvették és vélhetőleg még úgy egy órára elegendő levegővel rendelkeznek, mielőtt beáll a fulladásos halál. A tableten újra és újra önmagát lejátszó üzenetből és a     rúzsos kendőn lévő aláírásból összerakták, hogy William haragosa, a nemesi rangú Atherton Wing és Wayne riválisa, a zsoldosként tevékenykedő Vanessa MacLaine lehet a kényelmetlen helyzet hátterében. Yankee ezek után kiszúrta, hogy az autó belső kamerája őket figyeli, ezért azt Wayne finoman hatástalanította (szétrúgta), majd ekkor lettek figyelmesek arra, hogy egy alak úszik lefelé feléjük a víz alatt. Jack érkezett a segítségükre, aki a Rhamba planétáján rendezett estélyre érkezett velük együtt, hogy egy üzletfelükkel talákozzanak. Mire az esemény forgatagában feleszmélt, már csak azt látta, hogy egy vörös hajú nő két másik alakkal lelövik a társait és eszméletlenül betuszkolják őket egy légpárnás járműbe. A többiek legnagyobb megdöbbenésére nem csak, hogy képes volt leúszni az egyik tengerparti szikláról a mélybe lökött autóig, de miután a kesztyűtartóban talált kiskaliberű pisztollyal kilőtték az ablakot, volt annyi levegője is, hogy újraindítsa a légpárnást, ezzel a vízfelszínre juttatva mindannyiukat. 

Space Graffiti

Yankee a Precious fedélzetén megkeresett mindenkit több doboznyi festékkel és festékszóróval, hogy adják át magukat kreatív énjüknek, ezzel némileg feldobva a hajó belső sivárságát. Wayne egy rendkívül filozofikus és társait belső utazásra késztető feliratot mázolt a hidat az étketővel összekötő folyosóra: "I DUN'T KNOW", William halványkékre festette a zsilipkamrát, míg Yankee egy megrakott szemeteskonténert alkotott a Jack által sterilfehérré varázsolt gépház ajtajára. 

The Big Damn Horsethievin’

A Triumph-on zajló nagy lórablás közepébe érkeztünk in medias res-szel, ahol egy negyven lóból álló ménest hajtottak a pusztában a kanyon szélénél várakozó Precious raktárnyílása felé. Az apró körülmény, hogy huszonnégy fegyveres lovas üldözte őket akkor vált igazán kellemetlenné, amikor Jack alatt lerobbant a légpárnás motor, amivel menekült. A két oldalról terelt ménes bal oldalán Yankee vezetett egy légpárnás öszvért, mialatt Wayne a mesterlövészpuskájával egyik után szedte le a másik üldözőt, a jobb oldalon pedig William lovagolt és Gabrielle O'Castle, jelenlegi megbízójuk. William kiszúrta, hogy a marsall motorja pont akkor robbant le, amikor Gabrielle megnyomott valami távirányító kütyüt, így visszavágtatott Jack-ért, aki éppen üldözőik képébe robbantotta a légpárnást. Ez a mutatvány, valamint a halálos pontossággal célzó zsoldos meggyőzte meg is győzte őket, hogy jobb ha felhagynak az üldözéssel. A mocskos szájú Gabrielle a sikeres akció megünneplésére kerekített vacsora végén le is teperte az étkező asztalán Wayne-t, így a többiek némileg zavartan visszavonultak kabinjaikba. Jack ugyan nem szembesítette a cowgirlt, azzal hogy tudnak a motoros "baleset" körülményeiről, de tönkretette a fegyverét, ami később, amint egy Cortex-adásból értesültek róla, csődöt is mondott egy bárban kitört csetepaté során, egy időre kórházi ápolásra kényszerítvaeGabrielle-t.

Gearhead

Jack a Precious-ön tett első utazása során felajánlotta, hogy lennének ötletei pár, a gépházban eszközölendő módosításra, hogy hamarabb a céljukhoz érjenek. A legénység vonakodva beleegyezett, de olyannyira nem bánták meg, hogy a gépekhez az embereknél jobban értő marsall az elkövetkezendő évek során a hajó gépészeként gyakorlatilag már nem is fizetett többet a kabinja bérléséért.

The Children’s Tale

A Precious legénységét a Beylix-en egy legális és jól fizető munkával bízta meg a United Reclamation-nél dolgozó felsővezető, Vanessa Wu. A vállalat által pénzelt Second Chance Foundation hátrányos anyagi helyzetű családok gyerekeinek oktatásáról gondoskodik a Gonghe-n és ennek keretében kellett elszállítani tizennégy gyereket és kísérőjüket a Gonghe űrkikötőjébe. Élve a gyanúperrel, William és Yankee is körbekérdezték kapcsolataikat a cégről, de sajnos túl későn tudták meg, hogy a Foundation által támogatott gyermekek egy része nem érkezik meg a bentlakásos iskolába, hanem egyenesen egy gyermekprostitúcióval foglalkozó bűnbanda bordélyaiba kerülnek. Yankee azonnal felhívta Vanessa Wu-t, aki először azt hitte valami rossz viccről van szó, és végül sikerült együttműködésre bírni, de ő nem talált hibát a papírmunkában. Jack ellenőrizte a szövetségi adatbázisban, hogy a szervezet ellen már többször indítottak szövetségi nyomozást, de valahogy mindegyik elakadt vagy leállították. Mivel itt legális szerződésről volt szó, ami csak arra szólt, hogy a Gonghe-ig elvigyék a gyerekeket, Jack és William azt javasolta tegyenek eleget a szerződésnek és így tiszta marad a kezük, az azután történtekért nem felelősek. Yankee és Wayne ezt nem hagyta annyiban, így Jack felajánlotta, hogy a gyerekeknek ajándékba adott műanyag karórákba jeladót szerel és így miután már a bordélyokba szállították őket, rájuk lehet uszítani a hatóságokat. Bár a lánynak ez nem tetszett, végül ennél a tervnél maradtak, aminek eredményeképp a bűnbandát lefülelték, a hírekből pedig Vanessa Wu öngyilkosságáról értesültek, aki állítólag kivetette magát az irodája ablakából, de Yankee biztos volt benne, hogy a szervezet valódi vezetői csupán bűnbakot csináltak belőle, aztán pedig megölették.

The Color of Trouble is Red (and It Smells of Cigar)

Egy füstös bárban az Egyesítés Napján Wayne-re szkanderezés közben ráborították az asztalt és ez pont elég indok egy tömegverekedés kirobbantására, de hogy ezt tetézzék, több sértő megjegyzés elhangzott is Yankee kerekebb idomaira, végül azonban a lánynak sikerült meggyőznie a zsoldost arról, hogy a betört fejek egy lánynak nem feltétlen imponálnak jobban, mint egy egyszerű bocsánatkérés.

The Uffington Dragon - The Savage World of Solomon Kane

Lachlainn Thorne hátrahagyta Takertownban az eszméletlen Krakkensteint, akit Pietro Valerio gondjaira bízzott. A csuhás megígérte még, hogy utána jár miként történhettek meg olyan ördögi dolgok a településen és környékén. Reggel, a fogadóból kijövet, a gael találkozott két útonálló kinézetű gazemberrel, akik láthatóan már ismerték Thorne-t és hallottak valamit a tisztogató tevékenységéről. Egyikük William "kapitány" (Thirlen) (ál)néven mutatkozott be, és minden bizonnyal utoljára valami gazadag ember torkát vághatta át, mert egy nemeshez illő cicomás göncben keltette a feltűnést. Mocskos hazugságit a hajóskapitányi és nemesi múltjáról persze hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani. A mellette álló sötét alak Greg Kot (Vili) volt, egy vészjósló kinézetű haramia. Mindannyian Uffington felé készültek.

Sötétedésre érték el a város környékét, ahol a helyi csőcselék rituális áldozatot készült végrehajtani egy sziklánál: a kovács lányát (Martha Wade) láncolták ki éppen a sziklához áldozatul valami sárkánynak. A kovács (Thomas Wade), aki szintén résztvett ebben az őrületben, megpróbálta elküldeni az idegeneket; ne ártsák magukat olyasmibe, amit nem értenek, és nincs szükség ezekben a borús órákban további vérontásra. A gael szerint volt. Mikor Willam szavai süket fülekre találtak, Thorne egyszerűen elővette a fegyverét és rájuk lőtt. Nagyon gyorsan két paraszt elpatkolt, többen pedig súlyosan megsérültek (a szószóló kovácsukkal együtt) mielőtt elkotródtak volna. Martha elmesélte, hogy a helyi sárkány legendája újra éledt és a parasztok egy szűzt akartak a sárkánynak áldozni. A legenda úgy szólt, hogy valamikor a rómaiak távozása után, egy sárkány kezdett el garázdálkodni a területen, a helyiek pogány módon egy szűzet áldoztak a sárkánynak, így az nem égette fel a mezőket és nem falta fel a jószágokat, ezt meghalva egy vándor pap párbajra hívta a sárkányt és legyőzte, a teste ma is a Sárkányhegy gyomrában nyugszik. A pap itt letelepedett, és halála után őt is Sárkányhegyben temették el. Ezt a babonás baromságot persze senki nem tartotta meggyőzőnek. A leányt visszakísérték a faluba, ahol a csatából elmenekült csőcselék már feltüzelte a maradék hiszékeny bolondot, de William "kapitány" ékes szólása lenyugtatta őket. Ezután a társaság felajánlotta, hogy megszabadítja őket a sárkányuktól, vagy attól, amit annak gondolnak. A fenyegetésektől sem mentes szóváltás közben megjelent Sir Richard (a képen), a helyi hűbérúr, aki azonnal leoltotta a babonás parasztokat, és felszólította őket, hogy lássák szívesen az utazókat. Marthatól pedig megtudakolta, hogy nem esett-e bántódása. Thorne-ban és a többiekben már ekkor erős gyanút keltett a mocskos földesúr, akinek arcát olyan szörnyű égés nyom korcsosította el, hogy William "kapitányt" elfogta az rosszullét a látványtól. Távoztukban az egyik katona pusztán erő fitogtatásból neki vezette a lovát a gyomra tartalmának bentartásával kűzdő kapitány lovának. Az utazók a kovácsnál szálltak meg, ahol egyből kérdezősködni kezdek. Megtutdták, hogy az egész ügy nagyjából a tél elején kezdődött, azóta több helyütt felégették az erdőt, a télire elrakott takarmányt, és a jószágok sorra tűnnek el, legtöbbször csak vérfoltot hagyva. A helyi pap kiment a hegyre, hogy elintézze a sárkányt, ahogy ezt elődje tette, azóta nem látták. A sárkányheggyel szemközti fehér sziklán (ami olyan, mint egy ló feje, vagy akár egy sárkányé, ide volt a lány is kikötve) egyre nagyobb vérfolt látható. Sir Richardról pedig megtudták, hogy gyerekkori balesete után Londonba küldte az apja Sir Edward, aki himlőben halt meg pár éve. Sir Richard ekkor tért vissza, és azóta csak az adókat növelte. Az emberei mind bajkeverők, kötekedők. Nincs nő, aki kétszer merne ránézni, arca olyan, mint az ördög valaga. Volt olyan is, aki látta a sárkányt az erdőben, de vele nem tudtak beszélni. Végezetül, megtudták hogy: kísértetek laknak a kastélyban, a pásztorok, akik télire felvitték az állatokat a vár falai közé, hangokat hallottak, amik az öreg falakból szóltak hozzájuk.

Másnap reggel a csapat nyomokat kezdett keresni a környéken. A mezőn az égésnyomok körkörösek voltak és még a fáklyákat is megtalálták, amit csizmás nyomok tapostak el; a Sárkányhegyen az egyik katona zubbonyáról leszakadt gombot találtak, a szikla alatt pedig egy átvágott torkú bárányt, ami a vérnyom nagyobbításához használt valaki. Később a kastélyban tett látogatás során Lachlainn (árnyékszék keresésnek tettetve), a hátsó udvarban egy elásott tettemet, vélhetőleg a papét fedezte fel. Úgy érezték, hogy kellően megpiszkálták az állóvizet, éjszakára elküldték a kovácsot és a lányát a házukból és felkészültek egy esetleges támadásra, de ez nem következett be. Reggel a falusiak elé tárták a talált bizonyítékokat, valamint William "kapitány" ékes beszédével megtámogatva, sikerült a helyieket meggyőzni arról, hogy nincs a környékükön semmiféle sárkány, sokkal inkább valaki gonosz tréfát űz velük, vélhetően Sir Richard, de erről nem volt igazi bizonyítékuk. Arra jutottak, hogy megfigyelik a kastélyt, és ha ez sem vezet sikerre, akkor elkapnak valakit és kivallatják, bár ez William "kapitány" erős színjáték közepette etikátlannak nevezte. Greg Kotnak, Thorne-hoz hasonlóan nem voltak morális problémái. Az éjjeli megfigyelés során tivornya hangjai szűrődtek ki a kastélyból, majd hajnalban Richard kocsija elhagyta a kastélyt és a közeli Ridgeway felé vette az irányt. Félúton (a "kapitány" újabb színjátéka után) megállítottották a kocsit, de csak négy örömlányt szállítottak, akiket a vár ura az emberi szórakoztatására hozatott a ridgewayi nyilvánosházból. Követték a szajhákat Ridgewayig, majd ott Lachlainn beszervezett magának egy Eva névre hallgató lányt a visszavittek közül, aki pénzért elárulta, hogy az ötödik társuk, Liz, ott maradt az úrral. A lányok pletykálják, hogy régebben, amikor még ő nem dolgozott itt, előfordult már ilyen, de az a lány, Veronika, sosem jött vissza.

Másnap úgy döntöttek, hogy behatolnak a várba, ehhez a kovács azt javasolta, hogy felterelik az állatokat a várba, hogy ott jobban védve legyenek a sárkánytól, ők meg rejtőzzenek el a birkák közt. Ehhez kaptak is álca bőröket. A behatolás sikeres volt és javarészt ennek köszönhetően sikerült Sir Richardon és emberein felül kerekedni. Egyedül William "kapitány" szerzett súlyos fejsérülést. Thorne egyetlen csapással vágta le a mocskos földesurat. A kastélyt átnézve, az egyik tetőtérben egy kínzó kamrára bukkantak, ahol a kómában lévő örömlány (Liz) megcsonkított testére bukkantak. Sir Richard itt élte ki kegyetlen hajlamait, a sérüléseinek következtében nem érzet fájdalmat, de mások kínjai rettentő örömöt jelentett neki. Lizt némi pénzzel ellátva útjára bocsátották, William "kapitány" pedig kétes nemesi származását kihasználva megpróbált letelepedni, és rátenni a kezét az uffingtoni várra. Thone és Kot folytatták útjukat, hiszen a gonosz máshol is tevékenyen állítja csatasorba az erőit...

Son of Vachirnai part I. - Conan RPG

A Hyrkán sztyeppéken mozgó kampány egy északi törzsben kezdődött, ahol a karakterek Jhurgan kán (képen) legjobb emberinek teljes csoportját alkották: a fél-turáni Orissa (Mihály), a féreg Khünbish "not-a-person" (Krisztián), a fél-khitai Erdenequa (András), a hyrkán Szikla (Vili), Nayan (Thirlen), és Jagun Chinu (Zsolt). A nomád harcosokból álló társaság a kán jurtájában tért magához, erős másnapossággal kűzdve a tegnapi esküvőn nagy mennyiségben elfogyasztott kumisz miatt. Utolsó emlékük egy ittas íjászverseny volt, melyből több érdekes dolog is kiderült: Orissa, Jhurgan kán, és Erdenequa bizonyultak a legjobbaknak íjhasználatban, miközben Szikla, Khünbish, és Nayan jóformán el sem találták a célponjukat. Kiderült továbbá, hogy a félig keleti származású Erdenequa számít az egyik legszebb nőnek a tözsben, és hogy Szikla bírja a legkevésbé az erjesztett kancatejet.

A hosszúra nyúlt reggelt a tegnap elhanyagolt lovak ápolása követte, de hamar magához rendelte segítőit a kán, mert a friss házasok, Jambe és Chidai még nem tértek vissza, amióta (a szokásoknak megfelelően) éjjel kilovagoltak a pusztába. A csapat, (Jagun kivételével, aki hajnalban elment vadászni), Khünbish vezetésével könnyedén megtalálta és követni kezdte a pár északi irányba tartó nyomait. 3-4 km-re a táborhelyüktől, meglepetésükre egy közel ugyanolyan friss nyomot is felfedeztek, ami keresztezte Jambe és Chidai lovának útját. Itt kétfelé váltak, Khünbish és Nayan továbbmentek, a többiek pedig követték a dél-keleti irányba tartó nyomokat, amely a tábortól kb. egy km-re taláható megfigyelőhelyen végződött. Khünbish és Nayan a kis ívben észak felé vezető nyomok végén, kb. 5 km-re a táboruktól megtalálták Jambe és Chidai hulláit, húsukból már ragadozók táplálkoztak minkor megérkeztek. További nyomok keresésekor egy nyílegyenesen a tábor felé vezető nyomot is felfedeztek. Visszafelé találkozott a két csapat, akik úgy döntöttek, hogy hazaviszik a halottakat és közlik a kánnal az eddigi felfedezéseiket.

A táborban értesültek róla, hogy nemrég két harcos érkezett a tőlük délre húzódó területeket uraló Boraquan törzsből, akik éppen a kánnal beszéltek. Jhurgant kihívták a jurtájából, majd elmondtak neki mindent. A kán a nyomok tovább felderítésére kérte őket, és közölte velük, hogy a két idegen, állításuk szerint kozákokat üldözött, tőlük északra találtak két halottat, majd errefelé vették az irányt. A csapat további nyomokat után kutatva újra elhagyta a törzshelyet. Sötétedés előtt felfedeztek még egy távoli megfigyelőhelyet, Jambe és Chidai sátorhelyétől nem messze pedig találtak egy olyan terültetet, ahol megközelítőleg egy nap leforgása alatt 12 lónyom talákozott. A legfontosabb felfedezés annak a majdnem tökéletes gondossággal eltűntetett nyom megtalálása volt, ami ezt a találkozóhelyet kötötte össze a Jambe és Chidai sátorhelyével, erős kételyt ébresztve a két Boraquani nomád meséjével kapcsolatban...

A kán, miután végighallgatta az újabb felfedezésiket, elárulta, hogy Jagun Chinu, a reggeli vadászatából két sérülttel tért vissza, röviddel a két Boraquani érkezése előtt. A sérültek egy kómában fekvő apa és vélhetően annak kisfia, a déli Vachir törzsből (akik harcban álltak a Boraquan törzzsel). A gyerek idáig egy mukkot sem volt hajlandó szólni. A tábor legszélén, a sámán sátrában rejtették el őket, észrevétlenül, mert Jagun Chinu ösztönei, aki a törzs egyik legjobb nyomkeresője és felderítője volt, veszélyt sejtettek. Jagun Chinu emlékei szerint a felnőtt férfi boraquani és kozák támadókról beszélt, amikor megtalálta őket, a kimerültség határán. Dél-nyugati irányból menekültek a tábor felé.

A két Boraquani nomád, Jhurgan kán beleegyezésével, felállították kis sátrukat a tábor szélén, a sámán sátrától a legtávolabbi ponton. Másnap reggel indulnának tovább. Orissa és Szikla folyamatosan figyelték őket, Erdenequa pedig meglátogatta a két sérült vachirit a sámánnál (Mongataranqui). Mivel neki is voltak gyermekei, anyai szemével átlátott a vachir gyermek hazugságain és megtudott tőle néhány fontos dolgot: a neve Joge, a kómában fekvő férfi pedig az apja volt, aki megtiltotta neki, hogy bármit is mondjon bárkinek; jónéhány napja kozákok rabolták el őket, miközben egy öreg sámánhoz kísérték őt; több nap után sikerült megszökniük, de követték őket és nagyon nehéz volt menekülniük; amikor Jagun Chinu megtalálta őket, azt hitte, hogy az apja meg fog halni. Erdenequa ezután meglátogatta a két boraquanit is, akik éppen végeztek sátrukkal és főzni kezdtek valamit. Egyikük, Borangen nem vette észre a fél-khitai megkülönböztető jeleit és egyenesen a sátrába hívta estére a nőt. A másik nomád, Gahchar, csak sunyin figyelt. A két boraquani ismért elmondta Erdenequának, amit már Jhurgan kántól is megtutdtak korábban: több nappal ezelőtt egy kozák banda támadta meg az egyik vadászcsapatukat. Őket követték, miközben két kozákot le is sikerült vágniuk. Meglepődtek, hogy ezalatt ennyire északra kerültek, és holnap már mennének is vissza délre.

Miután Khünbish sötétben körbejárta az egyész törzs táborhelyét, a két boraquani nyugovóra tért, majd Orissa helyét is átvették, mert Jhurgan kán a jurtájába hívott mindenkit. A helyzet megfontolt döntéseket igényelt. Jagun Chinu nem volt jelen, a kán fiatal felesége, Surawa viszont igen. Jhurgan és a felesége között érezhető volt a feszültség. Többeknek is eszükbe jutott, hogy a nő egy olyan törzsben született, amit évekkel korábban bekebeleztek a Boraquan harcosok. Szerinte a két boraquani minden szava hazugság volt. A férjének címzett "most már remélem, hogy teszel valamit!" kijelentése kellően meglepő volt és sokmindenről tanúskodott. Az egyre halványuló nyomokon kívül bizonyítékuk viszont nem volt, ezért heves vita és több elképzelés is született arról, hogy valójában mit is kereshet itt a két boraquani, a kozák fosztogatók, és mennyire lehet fontos szerepe ebben a két Vachir törzsbelinek. Jhurgan kán, kizárva a kockázatot és egy jövőbeni szövetség érdekében gyorsan vissza akarta juttatni a (véleménye szerint fontos) gyereket a törzsébe. Ezzel a feladattal természetesen a legjobb embereit bízta meg. A gyerek apja egyenlőre maradna a törzsnél, amíg harcképes nem lesz. A két boraquani kérdésében, mégha jelenlétük bosszút is kívánt, de négyen a három ellenében úgy határoztak, hogy inkább elengenik őket. A véres fizetség természetesen nem fog elmaradni, de jelenleg nem tudták, hogy figyelik-e őket, így inkább ebben sem kockáztattak. Alvás előtt a kán még megkérte Khünbisht, hogy kicsivel később látogasson el a sámánhoz.

Reggel, Borangen és Gahchar elbúcsúztak a kántól, megköszönték a Jhurgannak törzs vendégszeretetét, majd déli irányban távoztak. Röviddel utánuk, a megbeszéltek szerint öt-hat fős lovas csoportokat indítottak útjukra, névlegesen a kozákok jelentette veszély felderítésére. Egy egyik csoportot az elaltatott és bezsákolt Vahcsir gyereket kísérő karakterek alkották, akik keleti irányban hagyták el a táborukat. Khünbish egész nap, látótávolságon belül felderítést végzett. Később a Vachir gyerek magához tért és meglepő nyugodtsággal vette tudomásul, hogy az apja nélkül viszik haza. Nem volt ugyanilyen nyugodt Orissa, amikor az esti táborverés után a helyzetük lehetősegeiről vitatkoztak. Orissának nem lett volna ellenére egy beolvadás sem a Boraquan törzsbe, de a többség ellenszenvvel fogadta ezt a lehetőséget, különösen az öreg Nayan, akinek már semmi kedve nem lett volna ismét ranglétrát mászni. Erdenequa, hogy leállítsa végre Orissát és a többséggel ellentétes elképzeléseit, a jelenlegi családi állapotára tett sértő megjegyzést, megemlítve, hogy ne a vachir fiún élje ki haragját, amiért nem tudott gyermeket szülni (eltűnt) férjének . Több sem kellett, hogy összeverekedjenenek.

Másnap, miközben folytatták útjukat, Erdenequa, Nayanon keresztül bocsánatot kért Orissától. Éjszaka, Orissa őrködése alatt, egy alaposan megszervezett kozák támadás érte őket. A sötétből lecsapó nyílzápor súlyosan megsebesítette Orissát és a Vachir gyereket is. Mikor eloltották a tábortüzüket, a kozákok kétoldalt meggyújtottak egy-egy előre elkészített farakást, hogy ellenfeleik ismét láthatóvá váljanak. A csapat szétszóródott. Három, majd két helyről vették fel a harcot a támadóikkal, akik végül menekülőre fogták a dolgot. Két kozákot viszont sikerült elkapniuk, akiket azonnal kivallattak. Megtudták, hogy egy Rhamdami kereskedő (Rutadanh) bízta meg őket a gyerek elrablásával, de a foglyok egy rabszolágának szánt felnőttel együtt megszöktek. Napokig követték őket északi irányban. Ezért figyelték meg a Jhurgannak törzs táborhelyet is. A két boraquani nomádról és a házasokról semmit nem tudtak, így szinte biztossá vált, hogy Borangen és Gahchar voltak a gyiklosok, akik utána pofátlan módon még be is merészkedtek a táborba. A vallatások után Orissa brutálisan kivégezte mindkét kozákot, erősen megfélemlítve ezzel a gyereket is, aki ennek hatására bevallotta, hogy az igazi neve Mundai Vachir, és ő a Vanchini kán fia.

Másnap reggel Khünbish négyszemközt elárulta Orissának, hogy Jhurgan kán az utazásuk előtti éjjel azzal bízta meg, hogy észrevételnül ölje meg a gyereket. Véleményük szerint ekkor még a kán nem tudhatta ki is volt valójában a gyerek, ezért a többieket is beavatták a dologba. A közös döntéshozatal (és heves viták) alatt olyan lehetőségek is felmerültek, hogy a két boraquani árulhatta el a kánnak, hogy kit keresnek valójában. Végül három a kettő ellenében úgy döntöttek, folytatják az utat és elviszik a gyereket a vachir törzs kánjához. Orissa és Khünbish volt azon az állásponton, hogy teljesíteni kell Jhurgan kán eredeti óhaját, és a gyereknek meg kell halnia. Velük ellentétben Szikla egyenesen odáig ment, hogy kijelentette: akár az életével fogja védelmezni a gyereket...

........................................................................................................................

Hogy ne kelljen minden játék elején elmondani az alapvető dolgokat, összefogaltam a legfontosabb ismereteket, mellékelve az idevágó térképekkel. Minden később megtudott információ is itt lesz frissítve.

Térkép 1: Törzsek Észak-Hyrkániában


- Jhurganak; kán: Jhurgan; szövetséges törzsek: Kouangey, Yilin, Enghijn, Mangay, Tughi, Nogo, Hamudai; fontosabb NPC-k: Surawa (a kán felesége), Mongataranqui (sámán).
- Boraquan; kán: Boraquanar; szövetséges törzsek: Baatain, Bokai; fontosabb NPC-k: Gahchar és Boragen (Jambe és Chidai feltételezett gyilkosai).
- Yekedei; kán: Iyeke; szövetséges törzsek: Chuke, Chagai, Tuli, Qasa, Merke, Qora, Ikhtar, Huluy.
- Vachir; kán: Vachirnai; szövetséges törzsek: Kassa, Tema, Sagu, Gutai; fontosabb NPC-k: Mundai Vachir (a kán fia).

Törzsek közötti viszony (a Vörös Kígyó évének, 10. hónapjának, Laghva napján): a Boraquan és a Vachir törzsek harcban állnak egymással. A többi törzs jelenleg békében él egymás mellett (neutrális viszonyban). Jhurgan, Iyeke, és Vachirnai kán a törzsszövetségek híve. Boraquanar velük ellentétben az egyesülésé.


Térkép 2: Észak-Hyrkánia és környéke


Mountains of the Gray Apes: ködbe vesző kopár hegylánc; állítólag a mélyen fekvő, szűk völgyeit történelem előtti időkből származó, emberevő majmok népesítik be.
Vilayet Sea: kétezer mérföld hosszú és háromszáz mérföld széles beltenger, félig-meddig a turáni flotta ellenőrzése alatt. A Vilayet-tenger hírhedt a kíméletlen viharairól, különösen az őszi és téli hónapokban. A teleti parton, többszáz mérföld hosszan, a Turán birodalom gazdag városai húzódnak (Shahpur, Maypur, Sultanpur, Khawarism, és Agraphur a legismertebbek), a keleti parton kisebb hykán, vagy független kikötővárosok épültek (Rhamdam, Onagrul, Khoraf). A beltengert kalózok népesítik be (Vörös Testvériség), akik nem csak a kereskedőhajók, hanem a partmenti városok kifosztásával állandó veszélyforrásai a Kelet és Nyugat közötti kereskedelemnek. Dél felé megkerülni a tengert még az átkelésnél is kockázatosabb: a Zaporoska folyó melletti mocsarakat számatan kozák rablóbanda és vad törzs használja rejtekéül. A tengert három nagy (Ilbars, Zaporoska, Nezvays) és több kisebb (mint pld. Akrim és Yelba) folyó táplálja.
Sythia: független városállam Hyberbórea dél-keleti szegletében, ahol állítólag egy boszorkány-királynő uralkodik. A magas sziklákra épített falakhoz vezető út mellett karóra tűzött koponyák viszik hírül a város vendégszeretetét.
Rhamdam: Khoraftól északra taláható (jelenleg) független kikötőváros a Vilayet-tenger keleti partján, ahol a nagy karavánútnak vége szakad. A város gyakori célpontja kalózoknak, ezért a kereskedők sokszor Turáni védelem alatt hajóznak tovább a nyugati partvonal, Aghrapur és más városok felé. Khoraf és Rhamdam katonalilag támogatja egymást.
Wan Tengri és Lake Ho: magas, kecses tornyok alkotta partmenti város, a Ho tónál, a Fekete Sivatag közepén. A várost, a hatalmas rákjairól ismert tavat és környékét a keleti (khitai) Wan klán uralja.
Icy Desert és Icy North: kietlen, jeges terület, Hyperbórea keleti határa.
Desert Clans: keleti sivatagből érkezett törzsek által kihasított terület, akik megőrizték szokásaikat.
Theggir, Balkhana, Kuagir, Wigur: nagy hyrkán nemzetségek.
Hyrkanian Heartland: széles folyókkal szabdalt terület gazdag legelőkkel hyrkánia szívében; aki uralja ezt a területet, az tekintehető a hyrkán sztyeppék legfőbb kánjának.
Hyrkanian Prairie és Barren Steppes: kietlen, félig elsivatagosodott terület, száműzött hyrkánok otthona.

Játékos karakterek:
Khünbish (nem személy): egy szövevényes, hűtlenséggel és gyilkossággal fűzerezett családi bonyodalom miatt gyerekkorában a törzs hierarchiájában a rabszolgák szintjére süllyedt. A Khünbish (nem személy) nevet adták neki férfivá érésekor és asszonymunkát végzett a törzs lányaival. Gyermekkorát általános megvetés kísérte, ő pedig megesküdött, hogy kivívja magának a tiszteletet, bármi is legyen az ára. Megtanulta hogyan legyen láthatatlan és az életét kockáztatva a szomszédos törzsek területére belopakodva szerzett a kánnak több alkalommal is hasznos információkat. A kán hamarosan felismerte a benne rejlő lehetőségeket: Khünbishnek nem okozott erkölcsi problémát és harcosi önbecsülését sem sértette, ha orvul kellett végeznie a kán által kijelölt célponttal egy viharos éjszakán, lett légyen az más vagy akár a saját törzsükbe tartozó férfi, nő vagy gyerek. Khünbish-nek most saját jurtája van és külhoni rabszolgái, ezek közül kettő az anyjára visel gondot, kettő a saját ingóságaira, valamint kettő az ágyasa.

Orissa: a turáni Kajar és a hyrkán Soris egyetlen gyermeke. Mikor eladósorba került, feleségül is ment egy Chagan nevű harcoshoz, aki a kán egyik legügyesebb katonája volt. A férfinak akkor már volt egy asszonya. Chagannak egy felderítés során nyoma veszett és soha többé nem került elő. A kötelező gyász letelte után Orissa magához vette Chagan hátrahagyott páncélját és fegyverét majd jelentkezett a kánnál, hogy elfoglalja férje helyét. A kán számos próbának vetette alá Orissát, aki rátermettségével és elszántságával sorban mindet kiállta így végül a vezér nem tagadta meg kérését.

Nayan: a törzs egyik legtapasztaltabb harcosa, a kán régi barátja. A legtöbb ember „Öreg”-nek nevezi tisztelete jeléül, de holmi jöttment külországiaktól nem tűrne el ilyet. Fiatalabb korában bebarangolta a fél világot. Egyetlen felesége halála óta kettesben él utolsó eladósorban maradt lányával. A nagyobb lányokat már mind kiházasította, mind a nyolcat (négy lánya van még a törzsben, Bane, Sura, Dawa, Ariul - a maradék négy más, szövetséges törzsekben). A megmaradt lányt (Kube) aligha fenyegeti ez a veszély: a közvélemény a törzs második legrondább nőjének tartja.

Szikla: a vendhyai hadsereget is megjárt délvidéki hyrkán, oldalán egy fura kinézetű alakkal, Tüskével.

Erdenequa: anyja khitan hercegnő volt, akit azért adtak hozzá egy hyrkán kánhoz, hogy békés viszonyokat próbáljanak fenntartani. Hyrkánként nőtt fel, de anyja és a kíséretében lévő khitai orvos sok mindenre megtanították (khitai okkult tanokra, meditációra, jóslásra, orvoslásra). Vad természetét látva apja pedig harcra tanította és remek hyrkán harcossá nevelte. Az egyik északi törzs kánja vette feleségül (Hamudai), akinek gyermekeket szült. Azonban a férje meghalt, ekkor fél évig ő vezette a törzset, míg át nem adta a volt férje öccsének (Hurandai) az uralkodást és ő maga a hűbéruruk udvarába jött, képviselni az északi törzset. A khán elit alakulatának a tagjává is tette. Két fia és egy lánya van. Idősebb fia (Tikhtai) nyolc éves, lánya (Keyami) öt, fiatalabb fia (Tilay) pedig két éves.

Jagun Chinu (Száz Farkas): rettentő erejű, harcos. Kiváló nyomkereső. Családja: egy asszonya (Mara), egy fia (Elgeg), két lánya (Dari, Muli) van.

Never Interrupt Your Enemy, When He Is Making a Mistake - Conan RPG

Dávidnak már régebben megígértem, hogy mesélek egy Conant tisztelgésből és meghálálandó a 30+ kalandot, amikkel az elmúlt közel húsz évben olyan kiválóan szórakoztatott. Olyan karaktert készített amilyet akart, a másik két résztvevőnek pedig köré kellett építenie a sajátját. A Zsolt karakterét én készítettem, Vili viszont a műhelyében maga ütötte össze a Frankenstein-szörnyét. A főrémséget persze Dávid szállította, a Warhammeres időkben NPC-ként futtatott Yazdates képében.

Mivel ő volt a történet főszereplője, hát álljon itt rövid leírása a játékos saját szavaival:

Yazdates hidegvérű, kegyetlen, megfontolt. Legfőbb jellemvonása a mérhetetlen bosszúszomja. Riktán szólal meg, és akkor is igen keveset beszél. Szavai fenyegetően vészjóslóak és sötét gyűlölettel telítettek. Ellenségei legnagyobb sajnálatára Yazdates inkább a tettek embere. Mivel anyja egy pirosruhás szajha volt, a nőket lenézi és erővel megszerezhető tárgyaknak tekinti őket. Különösen a gazdag szajhákat - azaz a nemes nőket - veti meg, akik gyakran a célpontjuk sorsára

jutnak fizetéskor, (a megerőszakolásuk után).

Alacsony, vékony, inas, kopasz, egy ragadozó bestia ruganyosságával rendelkező zamorai. Sötét bőrű, fekete szemű. Vészjósló tekintetét sokszorozza a homlokán szétterülő, hatalmas pók tetoválás, ami egy pókisten mester-orgyilkosait megkülönböztető jel (ezt egy fekete hóhércsukjával takarja, amitől vészjóslóbb, mint anélkül). Szinte minden öltözete, használati tárgya fekete, így minden probléma nélkül képes eggyé válni lelke mélyének színével: a sötétséggel...

A két további szereplőt azok a játékosok vitték, akik voltak oly türelmesek, toleránsak (és nem utolsó sorban bátrak), hogy napszemüveg viselése nélkül végigstatisztálták a korábbi Red Sonja fényfürdőmet:

Tamango - furcsán zajos, de hatékony zamorai tolvaj és orgyilkos (Vili) - alsó kép

Rogatus - derék corinthiai fejvadász (Zsolt) - legalsó kép

Történetünk hátterében egy Triak nevű zamorai herceg szexuális gerjedelme bugyborékolt. Triak még apja, Geshul oldalán többször látogatást tett annak barátjánál, Lord Hersonnál a corinthiai Kamar Rhun városában. Triak szemet vetett Herson fiatal lányára, Aniára aki ugyan még nem volt eladósorban, de apja már ekkor kiszemelte jövendőbelijét. Triak Geshulon keresztül megpróbálta rávenni Hersont, hogy inkább neki adja a léányt, de a lordot már kötötte adott szava, mely komoly szövetséget is jelentett számára.

Még abban az évben Geshul meghalt és Triak örökölte apja főhercegi címét, annak minden vagyonával és befolyásával. Bár rengeteg zamorai nemesnőt megkaphatott volna, nem tudott szabadulni Ania szépségétől. Legjobb kémét és orgyilkosát, Tamangót és corinthiai származású fejvadászát, Rogathust elküldte Kamar Rhunba, hogy tartsák szemmel a lányt. A magasan a Karpash-hegység ormai között húzódó, tornyos Khamar Run, kisebb-nagyobb szünetekkel de már régóta háborúban áll régi riválisával Ezar Bar Q'um városállammal és ezúttal újabb háború állt küszöbön. Zsoldosok és szerencsevadászok érkeztek a világ minden tájáról hogy kardjukat Kamar Rhun - és saját erszényük - szolgálatába állítsák. Triak a sok idegen jelenlétét felhasználva álruhában maga is a városba látogatott és megpróbált alkalmas embert találni a feladatra, hogy elraboltassa Aniát. Ekkor azonban híre ment, hogy vélhetően Ezar Bar Q'um-i orgyilkosok betörtek Lord Herson palotájába, ám a merénylet nem sikerült, az elkövetők elmenekültek. A lord megerősítette palotája védelmét és egy különösen veszélyes zsoldoskapitányra, a tűzhajú hyrkánra, Szonjára bízta a vár őrségének parancsnokságát.

Triakra azonban rámosolyogtak az istenek, midőn a szerencsevadászok között felfedezett egy zamorai férfit, akit kémei Azmuthe főpapnő szökött testőrének, Yazdatesnek gyanítottak. Yazdates hírneve alapján a legalkalmasabb ember lenne a feladatra, hogy elrabolja Aniát. Triaknak kapóra jött a hír, hogy Azmuthe főpapnő visszahívja önkéntes száműzetéséből kedvenc testőrét és orgyilkosát. Triak búsás jutalmat és egy, a főpapnőnek szánt üzenet kézbesítését ígérte Yazdatesnek ha az szakértelmét a szolgálatába állítja és elrabolja neki Aniát.

Az alku megköttetett, melynek értelmében Yazdates épségben leszállítja a lányt a Hold-szoros zamorai oldalára, ahol Triak emberei átveszik Aniát és az üzenetet, melyet majd a főherceg továbbít Azmuthe főpapnőnek. Triak két legjobb emberét, Tamangót és Rogatust adta Yazdates mellé (és egy erszény aranyat a költségekre). A megállapodás szerint Triak még annyit kért, hogy egy hetet várjanak a rablással, míg ő visszaér Yezudba. Yazdates, Rogatus és Tamango ezalatt az egy hét alatt alaposan felmérték Lord Herson kastélyának a védelmét és arra a következtetésre jutottak, hogy az élesszemű hyrkán parancsnok eszén csak egy nagyobb diverzióval lehetne időlegesen túljárni.

Rogatus ez alatt az egy hét alatt meggyőződött arról, hogy ennek a Yazdatesnek a fején bizony még mindig komoly vérdíj van odaát Zamorában. Azmuthe főpapnő önkéntes száműzetésbe vonult testőre, ugyanis jó néhány évvel ezelőtt megölte Bohdan főherceget. A szóbeszédek szerint erre nem volt felhatalmazása, így Bohdan fia, Buryan egy máig élő, 2000 aranyas fejpénzt tűzött ki a volt testőr fejére élve, 1000-et pedig holtan. Rogatus előreküldte két corinthia barátját, hogy a Hold-szoros zamorai oldalán, egy zemri amfiteátrum romjainál várják majd be őket és együttes erővel tegyék ártalmatlanná Yazdatest. Rogatus pontosan tudta, hogy talán még hárman is kevesek lesznek Azmuthe papnő testőre ellen, így pont kapóra jött neki Tamango érdeklődése, akinek szintén a fülébe jutott a vérdíj híre. Bár a zamorai csak 1000 aranyról tudott, így Rogatus, - hogy biztosra menjen - elárulta, hogy több pénz is ütheti a markukat (hogy pontosan mennyi azt nem kötötte az orrára). Tamango még nem mondott egyértelműen igent, mert Rogatus nem akarta ámítani: ő és két barátja nem biztos, hogy le tudnák győzni, tehát ha be akarják gyűjteni a fejpénzt, ahhoz Tamangóra is szükség lesz. Ha Tamango nincs benne a dologban, akkor inkább hagyják úszni a pénzt. Triakot nem fogják elárulni (nem lenne bölcs) és Aniát is leszállítják neki, csak Yazdates fog útközben "elhullani".

Az előlegbe kapott aranyból Yazdates, Tamango és Rogatus felbérelt hat gazfickót, akiket az egy hét lejárta után Lord Herson palotájának a falaira és a biztos halálba küldtek. Ők hárman kihasználták a gazfickók által keltett zűrzavart és sikerült elkábítaniuk és elrabolniuk Aniát. Menekülés közben azonban Szonja meglátta őket, de a ravaszul előkészített menekülési útvonaluknak és a szabotált kapunak hála olyan jelentős előnyre tettek szert, hogy a hyrkán már csak bottal üthette a kihűlt nyomukat. Mindenesetre cirkalmas átkok dörgedelmeit hajigálva utánuk biztosította őket arról, hogy a nyomukban lesz. A rablók rögvest maguk mögött hagyták Kamar Rhunt és a négy lehetséges irányból a legvalószínűtlenebb irányába indultak.

Réges-rég a Hold-szoros egy acheroni kereskedelmi útvonal lehetett, feltételezik, hogy a démonimádók annak idején mágiával vágták a szabályos szorost a Karpash-hegységbe. Ma, a corinthiai oldalról egy kapuerőd zárja el, Zamora felől azonban csak a babona tartja távol az utazókat. A kapuerőd kapitánya Brytag gróf, aki húsz fős helyőrsége élén őrzi az átjárót...hogy pontosan mitől azt csak kevesen tudják. Vám fejében átengedi az utazókat, de nagyon kevesen vetődnek erre a hely rossz híre miatt. Állítólag el-el tűnnek azok akik ezt az utat választják, egyesek szerint acheroni démonok lakoznak a szorosban, akik felfalják az erre tévedőket, mások szerint csak Brytag és katonái gyilkolják meg és rabolják ki őket, megbújva a szóbeszédek mögött.

Yazdates, Tamango és Rogathus egy fertályórányi járóföldre a kapuerőd előtt, lesben álltak az úton és elfogták, Lord Herson futárját, aki a lányrablás hírét vitte Brytag erődjébe. Az üzenet tartalmazta a hozzávetőleges személyleírásukat, valamint Ania pontos leírását, anyajegyeitől kezdve gyerekkori sebein át a füllyukasztásai számáig. A lord vaskos jutalmat ígér a kézrekerítőknek, valamint parancsba adja, hogy ha nyomkeresői erre vetődnének, akadályoztatás nélkül engedjék át őket a kapun.

Mivel csapatunk nem nagyon bízott Brytag hírnevében úgy döntöttek, hogy hátrahagyják a megkötözött Aniát és két perc(!) alatt kipucolják a 20 katonát. Bár Tamango tipegése és különös hangutánzó performansza idő előtt lebuktatta őket, a kétperces időhatárt tartották. Sajnos a csata hevében meglépett egy személy az erődből, egy olyan személy akinek a jelenlétére nem számítottak: Kulan Gath, a rettegett stygiai varázsló, Thoth-Amon fő riválisa - akiről a fene se tudta hogy mit keresett itt.

Szökésére úgy derült fény, hogy a megtisztított erőd rutinszerű átkutatása során Yazdates rábukkant a boszorkánybarlangra, ahol egy aktív varázsgömbben megpillantotta a fára kötözött Aniát. Nosza Rogatusszal azonnal elindultak vissza a lányhoz, míg a sérült Tamango a gömböt vizsgálva követte az eseményeket. Így ő pillantotta meg a stygiatt aki láthatólag csinált valamit a lánnyal, hogy pontosan mit azt a korabeli kamera gyenge felbontása nem árulta el, majd gyorsan kereket is oldott. Yazdatesék már csak hűlt helyét találták, de legalább Ania sértetlen volt (egy apró tűszúrásnyi sebtől eltekintve). Meggyőződtek róla hogy nem lett megmérgezve és elindultak vissza az erődbe.

Úgy döntöttek, hogy pihennek reggelig és majd csak utána indulnak a nyomasztó, bazaltfalú szorosba. Az első őrséget Rogatus vállalta, akire nem sokára természetellenes álmosság telepedett, annyit azonban még látott, hogy Ania transzban, köteleitől és Yazdates kábítómérgének hatásától megszabadulva lóra száll és elvágtat a szorosba. Az erőd életbenhagyott kakasainak kukorékolására ébredtek, majd rögvest a lány után indultak.

A nyílegyenes gigászi acheroni falak között sokfelé nem mehetett, és amúgy is Zamora felé indult, tehát annyira nem aggódtak. Félúton meg is találták a lovát egy, a szoros falába épített templom romjai előtt. Odabent az egykor gigászi templom már kicsit megroggyant, padlója több helyen instabil volt, illetve hatalmas méteres szakadékok barázdálták, amiknek a mélyén lávafolyam hömpölygött. Yazdates figyelmeztette társait, hogy látott valamit mozogni a lávában, valami emberszerűt.

A templom legnagyobb szakadékának a túloldalán, a templom végében egy förtelmes szobor alatti oltáron megpillantották a leláncolt Aniát és egy nekik háttal álló, díszes köntösű köpönyeges alakot, aki láthatólag épp áldozati báránnyá akarta minősíteni a leányt. Rogatus és Tamango elkezdett átmászni az oldalsó falon a láva fölött, amikor egy szárnyas, kecskekoponyafejű rémség röppent fel a magmából és vetette rá magát a sebezhető pozícióban csüngő szélhámosokra.

Némi harcoskodás után Rogatus átért az oltárhoz és rávetette magát a köpönyeges alakra, aki nem volt más mint Kulan Gath. Rogatus izmos karjai azonban csak a levegőt markolták, a varázsló teste a fejvadász érintésére szertefoszlott, de előtte még egy féltonnás átkot szórt a corinthiaira. A maradék szárnyas démont lecsapták, a varázsló nagyon is igazi áldozótőrét és idézőjogarát a lávába hajították.

A kiszabadított (és hisztériája után ismét elkábított) Aniával békében megérkeztek a Karpash hegység zamorai oldalára. Rogatus úgy döntött, hogy nem adja meg a jelet a lesben álló társainak a támadásra, mert Yazdates megmentette az életét Brytag erődjében és hát azért tolvajbecsület is van a világon. Esetleges corinthiai üldözőiknek elterelő nyomokat hagyva két napra félrehúzódtak, hogy bevárják Triak embereit, akik rendben meg is érkeztek. Yazdates erősen résen volt, nehogy most csalja tőrbe a herceg, de nem így történt. Kifizették és átvették az üzenetet, azzal hogy két nap múlva visszatérnek a válasszal. Rogatus és Tamango elvágtattak Aniával a herceghez és még az aznap este tartott lakomán gyalázatosan leitták magukat, hogy aztán szajhák ölében vezessék le a felgyülemlett feszültséget.

Yazdates a romoktól egy napi járóföldre elrejtőzött és az utolsó, félálomba gémberedett éjszakát kipihenendő elaludt. Mire reggel felébredt, négy fenyegető alak tornyosult fölé: Arthas a neméd, Odurn a hyperboreai, Conan a kimmériai és akinek az árnyéka rávetült, a zsoldoskapitány Vörös Szonja.

Red Sonja Unconquered - Red Sonja RPG

Hirtelen felmerült, vagy sokáig lappangó igényként jelent meg szerény társulatunk egyik (bomló) elméjében, hogy Vörös Sonja karakterével játszhasson Conan RPG rendszerében. A szörnyű megbélyegzések ellenére viszonylag hamar elkészült a karakter és a "Red Sonja Unconquered" gyári modul alapjai nyújtotta történet. A játékhoz, érdeklődés hiányában mindössze két oldalrugó csatlakozott, Vili és Zsolt személyében (a többiek valamit nem értettek meg - de majd rájönnek...) Akik pedig gyengének neveztek, azoknak szívből ajánlom az Hykán kampány után induló kalózos történetekben való részvételt... :)

A történet egy Nezvaya folyóhoz közeli faluban kezdődött, ahol hajnal előtt kozákok rohanták le a települést, gyújtogattak, fosztogattak és mészároltak. Vörös Sonja és (ekkor még) egyetlen megmaradt társa, a neméd zsoldos Arthas (Vili), a lángoló épületek között végeztek az utolsó támadókkal, megmentve a falu maradékát. A Kezankian-hegység keleti lejtőire turáni katonák elől menekülve érkeztek. Vörös Sonja nem régen még turáni zsoldban állt, kislétszámú, válogatott csapat élén, akiket néhány nappal ezelőtt átvezényeltek egy északi határvédő erődbe. Amikor érkezésük után zsoldosaival, megszokott módon egyből a kocsmába tévedtek, vöröshajú vezetőjükkel egyből kikezdett a Wakla erőd ura, Qutyugh aga. A hájas turáni nyomban egy széles törrel a hasában végezte. Az eset olyannyira gyorsan történt, hogy Sonja még meg sem tudott ismerkedni a sötét kocsma egyik területét elfoglaló, szedetvetett zsoldos társasággal és annak irgalmatlanul sokat vedelő vezetőjével, egy Conan nevű kimmériai barbárral. Az aga megtámadása után gyorsan kitörtek az falak mögül és Zamora felé menekültek. Mikor észrevették, hogy üldözik őket, szétszéledtek és Zamboulában beszéltek meg találkozót. Többen a csapatból azt feltételezték, hogy a fékezhetetlen kimmériait küldték utánuk...

A lerohant faluban Vörös Sonja és Arthas segítettek az oltásban. A neméd még megpróbált segíteni egy haldokló öregen is, aki utolsó perceiben elárulta a zsoldosnak, hogy a gyilkosai valami kígyómintás karperecet kerestek. Arthas meglepődve vette észre a halott öreg testén a kegyetlen kínzás nyomait. Sonja eközben megmentett egy megerőszakolt kislányt, amitől önkéntelenül is saját emlékei törtek a felszínre. Amikor a falu vezetőjének, Hanatnak elmondták mit mesélt halála előtt az öreg (akiről közben kiderült, hogy az apja volt), hozzátette, hogy évekkel korábban már végigdúlták egyszer a kozákok a Kezankian-hegység keleti oldalát, egy kísértetiesen hasonló tárgyat keresve. Akkoriban, az apjával elkaptak egy zsoldost, akiből kiszedték, hogy egy Sotha nevű boszorkány volt a megbízójuk. Vörös Sonja a menekülést és az őket üldöző harcosok kérdését félretéve megígérte a falusiaknak, hogy végére jár ennek egy ügynek, és megkeresi Sothát. Hanat és a helyiek sajnos nem ismerték a boszorkány hollétét, de útbaigazítást kaptak egy remete gyógyítóhoz, akit fél napi járóföldre találhatnak meg egy mocsárban.

A sötét, ködös mocsár közepén megtalálták Zénonh kunyhóját, aki, miután meggyőződött róla, hogy nem ellenségekkel volt dolga, meghívta őket hajlékába és beszélt Sotha tornyának különös megközelítési módjáról. Arthas elfogadott és megkóstolt egy szárított elefántnyelvet is. Mikor indultak volna, Zénonh elmondta még nekik, hogy több hete itt jártak kozákok egy Sebek Neher nevű csuklyás stygiai társaságában, akik (miközben megkínozták) szintén Sotha holléte felől érdeklődtek. Mikor követte őket, egy másik nevet is meghallott: a Koponyahasító Valensóét, akiben Arthas a hírhedt véreskezű kozák vezért ismerte fel.

Következő nap este, követve a remete utasításait, a vörös hágótól, a sápadt hold irányában kezdték megközelíteni Sotha tornyát. A kietlen, sziklás hegyoldalon találkoztak egykori társukkal, a hyperbóreai Odurnnal (Zsolt), aki különös módon változó tájak és hatalmas démoni szárnyakról számolt be Sonjának. Nemsokára egy sűrű, erdős völgyben Odurn észrevett egy péncélos csontváz holttestet, akit csak néhány hete foszthattak ki. Puszta véletlen, hogy a közelben talált egy másik hullát is, ami viszont érintetlen volt. A halott tárgyai között, meglepetésükre megtalálták a kozákok által keresett kígyós karperec egyik felét. Rövid tanácskozás után folytatták az utat, és amikor egy szűk sziklapárkányon haladtak fölfelé, hatalmas denevérek támadtak rájuk a sötétből. A harc roppant körülményes volt, Sonja majdnem lezuhant a kardozás közepette. A hyperbóreait többször a hatalmas termete mentette meg és emiatt nem tudták a mélybe ragadni. Arthas viszont a csata hevében elveszítette egyensúlyát és elnyelte a mélység. Mikor végeztek az utólsó vérszívóval is, Sonja halált megvető bátorsággal gyorsan leereszkedett a sziklafalon, megkereste szétzúzott társát, akiben még pislákolt az élet, így meg tudták menteni a nemédet. Ezután Sotha tornya felé már csak ketten folytatták az utat, ahova végül egy koromsötét barlangból nyíló csigalépcsőn jutottak el. Az épület mindhárom szintje teljesen ki volt égve. A legfelső emeleten találtak egy összégett tetemet, és egy arany áldozótőrt. Odrun megvizsgált több ősrégi kőtáblát is, amiből kikövetkeztette, hogy a kozákok által keresett tárgy egy külvilági démon, az örökkévaló tűz hordozójának eljövetelét szolgálja. Kifelé menet talátak egy széles, mély vermet, ahonnan valami gigantikus "dolog" csúszott feléjük. Mikor eleven sötétség kezdte betölteni a termet, szapora léptekkel menekülni kezdek a barlang bejárata felé, az utolsó pillanatban még megláttak egy hatalmas, levágott fejű kígyószerű lényt kipréselődni a veremből.

Kimenekülve Sotha tornyából, felkapták az éppen magához térő Athast, majd ismét Zamora felé vették ez irányt. Este egy völgyben táboroztak le, és amikor Odrun volt őrségben, egy álomszerű csuklyás alak elbájolta a babonás barbárt és megkönnyítette a társaságot a karperec darabjától. Mikor a hyperbóreai magához tért, felverte a társait és nyomkeresébe keztek. Meglepetésükre nem találtak semmit. Hajnalban, kelet felé hatalmas fekete fellegeket pillantottak meg a hegyek mögötti égbolton elterülve. Mikor felértek egy hágóra, hatalmas tisztitótűz látványa fogadta őket a Kezankian-hegység lábainál húzódó szavannákon.

Leereszkedtek a hegyekből, és elébe mentek a lassan haladó pusztító tűznek. Forróság, hamu és felégetett terület fogadta őket, a füst miatt nem láttak szinte semmit. A terület közepén egy gigászi démonnal találkoztak. Sonja egy ügyes csapással levágta a démon karjáról a számukra ismerős karperecet (mire az kettétört), majd a Sotha tornyában talált áldozótőrt többször is belemélyesztették ellenfelükbe, miközben felcsapó lángnyelvek elől hajoltak el. Végül Odrun és Sonja sorozatos csapási leterítették a hatalmas démont, lassan megszűnt a pusztító tűz is.

Conan kis késéssel érkezett szedetvetett zsoldosaival és turáni katonákkal együtt. A barbár parancsolgatni kezdett Sonjának (vissza akarta vinni az erődbe), sikertelenül, azért inkább kardozással dönötték el a vitát. A párbaj első pillanataiban úgy látszódott, hogy a szitkokat és sértéseket szóró Sonja nem ellenfele a kimmériainak, de hirtelen fordult a kocka és a hyrkán harcosnő látványos kűzdelemben végül lenyomta a zsoldos barbárt, akik így szabadon távozhattak. Röviddel a kardozás után Sonja rájött, hogy a kimmériai szántszándékkal maradt alul a kűzdelemben...

Már a játék legelején nyomtékosan le(vörös)szögeztem, hogy részemről ez csupán egyetlen alkalomra szóló, és soha vissza nem térő, amolyan "félrehajlás" volt. Messze nem is illetném sem Conan RPG, sem Hyborian Adventures teggel. A hard fantasy jellegzetességeit groteszk módon megcsúfoló jelenetek, ha másra nem is, de legalább egy viccre jók voltak. Mihály szinte lebarnult a szpotlámpák fényében. Külön örömére szolgált, hogy a később beeső Zsolt jóvoltából kétszer is körülírhatta karakterét. Végezetül meg kell említenem, talán arra azért mégiscsak jó volt a játék, hogy ezáltal Mihály bizonyos fokig zsarolhatóvá (bocsánat... motiválhatóvá) vált. Tehát, ha valaki a jövőben akarna valamit játszani vagy egyéb dolgot kérni - akár követelni - tőle (Dune RPG, Battlestar Galactica RPG, Firefly sorozat többszöri megtekintése, Star Wars Episode 1-2-3 minőségének újraértékelése, és még sorohatnám számtalan hiányosságát), csak be kell dobnia következőt: szombat... Red Sonja RPG! :P

Petrochem Affair - Cyberpunk 2020

2035.04.04 03:02, NYC, Lower East Side, Hellgate krómer klub. A karakrereket megbízható fixerük, bizonyos Rep0man rántotta össze az estére. A csak solo felállás a következő volt:

Rocktansky, kiöregedett crazy-quiltes veterán (Mihály)
Spunkmeyer, Kóreából menekült kemény katona arc (Olivér)
Blacktoad, debella, fekete "háziasszony solo" (András)

Rep0man késését az egyenlőre egymást nem ismerő karakterek a bárpultnál neutralizálták, miközben Silverhand öngyilkossága kapcsán, volt zenésztársa, Kerry Eurodyne véleményezte az elmúlt éveket és informálta a játékosokat a 800 eb-s mobilok történetéről, majd bejátszották a Language of Reality ópuszát. Röviddel ezután befutott Rep0man, pontosabban Rep0woman, aki nemrég nemváltáson esett át (...), és miután összeismertette a karaktereket, egy távoli boxban kiadta a mission-t: egy Force Floyd névre hallgató helyi seftest kellene kihozni a Petrochem torony 52. emeletéről, egy régi katonai AV-4-el. Egy belső ember lekapcsoltatja majd az épület védelmi rendszerét egy megadott időben - ameddig tudja. Ha megvan az árú, a JFK-t érintve szállítsák le egy ott megadott helyre. Credit: 5e / koponya, egyéjszakás felvonás. Persze k*rvasűrgős...


Egy kihalt, jersey-i arcology alatti raktárban megnézték és leellenőrizték az AV-4-esüket, felhívták Rep0-t, hogy mikor legyenek kiütve a védelmi rendszerek, majd berepültek az éjszakába. Amikor a Hudson partjáról Manhattan felé fordultak, kiszúrta és üldözőbe vette őket egy NYPD-s AV-3-mas. A problémát Spunkmeyer intézte el stílusosan: visszatérve Jersey-be, egy 30mm-es laza gatling sorozattal fényes robbanássá varázsolta a rendőrségi járművet. A következő berepülés már sikeres volt, ám amikor sebesen közeledtek a Petrochem toronyhoz, tapasztalt soloink rájöttek, hogy a gyorsan felépített, mélységes részletekig kidolgozott és átbeszélt tervük (oldalról berobbantani az épületet, behatolni, majd kihozni a fazont) kissé problémás a konkrét magasság ismerete nélkül. Sebtében elkezdték számolni az emeleteket (!), de hamar rájöttek, hogy a felhőkarcoló üveglapjainak mérete nincs szinkronban a szintekkel. Végül Spunkmeyer oldotta meg a matematikai problémát és lőtte be nagyjából a magasságot. A Petrochem torony falát egy 30mm-es gatling eresztéssel és két Scorpion 16 SAM rakétával bontották meg. Blacktoad a hasadékhoz tette az AV-t, majd két társa berontott a szintre, amiről kicsit később kiderült, hogy csak az 50. emelet. A behatolásuk pillanatában máris ellenállásba ütköztek: néhány katona próbálta becserkészni őket, sikertelenül. Két emelettel feljebb megint kirobbantották az épület üvegfalát, majd rövid kutatás után megtalálták a keresett fixert, ájultan egy műtőasztalon. Távozás közben viszont beindultak a védelmi rendszerek, így megkapták az ajándékukat az épület tetejéről: néhány Vulcan 80mm-es gatling sorozatot és 2-3 levegő elleni rakétát, szépen becsomagolva. Az utolsó rakéta majdnem szétvitte őket, zuhannai kezdtek a Raven épülete árnyékában. Blacktoad csodával határos módon tette le a majdnem irányíthatatlan AV-t a Broadwayre. Használhatatlan jarművüket gyorsan elhagyták, majd klasszikus "piroslámpás" módszerrel (aminek semmi köze a piroslámpás negyedekhez) szereztek egy autót.

Úton a JFK felé, Force Floyd felébredt és értetlenkedve vette tudomásul a hollétének miértjét. Rövid szóváltás után kiderült, hogy az illető egy Force Floyd arcberendezésével bíró Petrochemes alkalmazott, aki ráadásul nemrég be is tett a cégnek. A JFK reptéren megkapták a címet (ismét egy raktár Jerseyben), meg egy rejtett hátizsákot is: folyamatosan követték őket a levegőben, akiket többszörös próbálkozás (lerázás, eltűnés, autócsere, mesterlővész puskával történő oktatás) után sem voltak képesek lerázni. Rep0-t többször is hívták de ki volt kapcsolva vagy nem vette föl. A megoldást végül Rock egyik régi "orvos" ismerősének meglátogatása szolgáltatta, aki két nyomkövetőt is talált a fazonban. Az egyik egy könnyen fellelhető darab volt, a másik valami high-tech cucc a fazon teljes jobb lábában. Az utóbbit eltávolítani viszont csak az egész láb levételével lehetett, így a fogoly heves tiltakozása ellenére, egy bal lábánal egy lényegesen rövidebb, műanyag dummyra cserélték a tehetetlen petrochemes végtagját. Ezután Rock egy hűtőzsákban elrejtette a lábat a Brooklyni metró sötét útvesztőiben.

Ismét Jersey felé vették az irányt (láthatóan már nem követték őket), a megadott címen egy raktárépület állt, ahol óvatosan körbekémlelve észrevettek a távoli mesterlövészt, akivel heves tűzpárbajba bocsátkoztak. Rep0-t a raktárban találták, aki egyáltalán nem volt boldog a leszállított árú szellemi minőségét illetően. Így nem is tudott eleget fizetni, az elaltatott foglyot pedig be akarta dobatni a Hudsonba, de a karakterek megkímélték az életét. A seftes még egy rövid védelmet kért embereitől a leléceléshez, majd Jerseyt elhagyva kiugrott az egyik alagútban és eltűnt. Napokkal később az utcáról hallották, hogy Rep0womant bizony kinyírták még aznap...

Az egyetlen klisés sztoricsavartól is felháborodottan rinyáló (!), nemszint játékosok :) (kivétel: Olivér) végül nem oldották meg a problémát, fogjukat pedig még Jerseyben kitették egy kukába, lehetőséget biztosítva ezzel egy páratlan karakter létrejöttének. "Kukában találták", bal, rövidebb műlábán tixózott pótlás, arca egy nemrég eltűnt NYC-i seftesé, zsebében egy screamsheet darabja, ráírva, hogy merre találja a bezsákolt lábát... Ha valakinek megtetszene a karakter, Andrásnál lehet jelentkezni (szerintem GUPRS) Cyberpunkra :D

Han Envoys to the Island of Wa - AFMBE

SZOMBAT

Elkövető: Andris

Résztvevők: Peti, Attila, Thirlen, Dávid és Mihály

Majd egyszer...

SG-12 - S01 E01 Paradox

hamarosan...