2009. május 30., szombat

L'heure de la vengeance est arrivée - TS [U]-[U]

Fekete Sándort (Zsolt) hátrahagyva ügynökeink megérkeztek az Anaparnassiss-lakóparkhoz, ahol körültekintő, ugyanakkor óvatos feltárásba kezdtek. Felfedeztek egy befejezetlen és a jelek szerint soha be nem indított laboratóriumot, az üzemen kívüli liftaknában pedig egy minden kétséget kizáróan balesetet szenvedett civil holttestére bukkantak. Az illető körülbelül egy éve fekhetett ott, némi nyomozás kiderítette a személyazonosságát, így következő útjuk Toulonba vezetett. A elhunyt személy egyetlen hozzátartozót hagyott hátra, egy Svedka típusú gynoidot. A robot elmondta, hogy néhai gyámja 2093-ban eltűnt bátyja után kezdett nyomozni, mivel a rendőrség öt év elteltével sem bukkant a nyomára. Ügynökeink több szálat követve lassan összerakták a képet: a SEDE megbízásából 2091-ben elindult a Sarokkő-projekt, melyhez egy specialistákból álló tudóscsoportot szervezett össze Harald Boering, a Belafonte Industrie Biofegyver részlegének igazgatója. A projekt célja egy olyan neurovírus kifejlesztése volt, mely képes az agyban található neuronok kapcsolódását egy megadott minta szerint rendezni, ezzel effektíve megváltoztatni az egyén kívánt gondolatait egy specifikus témában. A Marcatoni-jegyzőkönyvben foglalt irányelvekkel összevetve az a spekuláció látott napvilágot, hogy a neurovírust a bioroid felszabadítás kapcsán folytatott külföldi diplomáciában alkalmaznák - természetesen a merev illetve elutasító tárgyalófeleken. A projekt 2093-ban bekövetkezett leállítása után az ezen dolgozó összes tudós halálos kimenetelű balesetet szenvedett, eltűnt vagy váratlan betegségben elhalálozott.

Gunilla Paulsen nanomérnököt még életben találták, ugyanis miután volt kollégái hullani kezdtek egy titokban készített felvétellel zsarolta korábbi munkaadóit, így nemcsak mellékes jövedelemre tett szert, hanem az életét is megtarthatta. Sajnos egy másik, halottnak hitt kolléga, Sarah Boberg már nem volt ilyen szerencsés. Bár repülőgépszerencsétlenségnek álcázott eltűnése után álnéven dolgozott Marokkóban, a Belafonte Industrie Biofegyver részlege elleni támadást követő hírverés hatására felhívta Paulsent és ezzel lebuktatta magát. Ügynökeink a nemzetközi hatáskörrel rendelkező 1-es Részleg segítségét kérték Boberg begyűjtéséhez. Sajnos Gaál Kinga embereinek nem sikerült megmentenie a nőt, de elfogták a gyilkosát, aki egy szimpatomimetikus szerrel természetesnek tűnő halálos szívelégtelenséget produkált nála.

Az illető egy tucat hamis személyazonossággal rendelkezett, melyek közül Boran Trier neve ismerősen csengett: a februárban a 2-es Részleg ellen indított memetikus támadás egyik mellékszereplője volt. Sodium-pentatollal élénkített kihallgatása során bevallotta hogy szabadúszó ügynökként csak megbízásokat, neveket és persze fizetési csekkeket kap kajmán-szigeteki bankjába, munkáját rutinszerűen, mindenféle mélyebb háttérinformáció nélkül végzi ismeretlen megbízói számára. Sok hasznos témával ugyan nem szolgálhatott, de biztos ami biztos bezsákolták az illetőt. Ezután robbant a bomba...

...persze csak képletesen. Kövi Jánost az Európai Biztonsági Tanács székházában dolgozó MI, Océane Van Den Broeck értesítette, hogy a rutinjelentésre oda érkezett Libor Rouchek igazgatót őrizetbe vették. Ezután műholdas lézerkommunikációs rádiócsatornán Gaál Kinga ezredes figyelmeztette őket, hogy parancsot kapott, vegye őrizetbe az 2-es Részleg ügynökeit.

Hogy ügynökeink mit kezdenek ezzel az információval, valamint az orvosi laborban található hat testmásolattal, illetve a Toulonban tartózkodó Jean Bleauvel (Gábor), az még a jövő rejtélye.

2009. május 24., vasárnap

Second Darkness - FR D&D

Miután jelentős tulajdoni többségre tettünk szert az Arany Goblin kaszinóban, neki álltunk felderíteni az ingatlant. A szélhámos tulajdonost a margóra helyeztük majd a padlástól a pincéig átkutattuk az épületet. Ahogy azt immár évtizedekben mérhető tapasztalatokkal rendelkező Cthulhu játékosok megállapították:  egy épület rejtélyének kulcsa vagy a pincében, vagy a padláson leledzik. 

Nosza ennek megfelelően a pincébe épített mini arénéban rá is bukkantunk egy kevéssé álcázott,  a mélybe vezető csapóajtóra. Az Arany Goblin tengerparti elhelyezkedéséből kifolyóan nem lepődtünk meg, hogy odalent egy részben a tengerbe nyíló barlangrendszer várt bennünket. A két barrakuda formájában testet öltött fogadóbizottság viszonylagosan gyorsan kivitelezett elhessegetése után találtunk még lent kincsét őrző élőhalott kalózt, egy tucat büdös trogloditát és egy ármányos drow nőt. Az utóbbi a város felett húzódó, titokzatos eredetű boltív földalatti részével foglalatoskodott láthatóan rossz szándékkal. Ennek ugyan mi sem vagyunk híján, de azért igazán bevonhatott volna minket is a dologba. Bár kikérdezés (értsd. kivégzéssel kecsegtető kínvallatás) céljából elbájoltuk, ám az esetleges számonkéréstől tartva mégis elmenekült. 

Odafent a városban pedig elszabadult a pokol: mikrometeoritok bombázták az épületeket és az utcákat, rettenetes árhullám csapott le az óceán felől, mindenki hanyatt-homlok menekült amerre látott. A drow nő meglépett egy hajóval egy nem túlságosan távoli sziget irányába, így a mi figyelmünk is oda összpontosult.

2009. május 17., vasárnap

Second Darkness - FR D&D

Röpke négy év elteltével ismét beugrottam D.Gáborhoz és csapatához egy kampányba, melyben régi és új ismerősök egyaránt részt vettek. A történet a Pathfinder Second Darkness kalandciklusán alapszik amit mesélőnk átültetett a második otthonaként is azonosítható Forgotten Realms-re, azon belül is Thay birodalmába. A koncepció alapján egy Togomor nevű jósmester iskolájában kezdtünk mint friss tanoncok. A rendkívül vegyes háttérből érkező bagázsunk ennél fogva finoman szólva is színes, mi több eklektikus. Íme a mellékelt osztálykép (még ketten hiányoznak róla) amit D.Gábor hegesztett össze:


Saját karakterem egy félig már élőhalottá avanzsált halottidéző, Tiatep Amunsun (balról a második) akit nagyhatalmú mestere és szeretője, Kazaven küldött el Togomor mesterhez - a nyilvánvaló oktatási célok mellett diplomáciai indíttatásból is. Mellém adott egy ghoul testőrt, Gulan Gobart (Krisztián) majd annak rendje és módja szerint Togomorra bízott. A rettenetesen gusztustalan maestro összetülkölte a csapatot és egy homályos jóslat felderítésével bízott meg bennünket. A Theskben található Telflamm városa felett hamarosan egy különös, sötét felhőhöz hasonlítható mágikus jelenés fog feltűnni, aminek valami meg nem határozható köze van a nemsokára megnyitni készülő Arany Goblin Kaszinóhoz.

A helyi thay konklávéhoz való megérkezésünket követően Togomor vezetőt jelölt ki közülünk, majd miután távozott rögvest munkához is láttunk. Gobar és én létezésünk természeténél fogva nem igényeljük az alvást így 24 órás megfigyelés alá vethettük a helyet. Másnap hajnalban Togomor jóslatának megfelelően feltűnt az égi jelenség, amit közelebbről is megvizsgáltunk és átalakító mágia hatását azonosítottuk rajta. Emellett kiderítettük, hogy az Arany Goblin tulajdonosa egy csaló, több ellensége is van a városban akiket korábban így vagy úgy, de lóvátett. Ezt követően egyáltalán nem ért bennünket meglepetésként, hogy az ünnepélyes megnyitó éjszakáján rábukkantunk az előre dátumozott könyvelésére, illetve hogy a gála főnyereményét néhány rabló ellopta. Magunk csak elvétve avatkoztunk be a derekas felfordulást okozó rablásba, inkább ráijesztettünk a tulajra és hamarosan 75%-os tulajdoni hányaddal rendelkeztünk a műintézmény felett.

Mielőtt azonban hátradőlhettünk volna babérjainkon a fémtárgyaink különös mágneses reakciókat kezdtek mutatni, vélhetően az égi jelenség hatására, mely továbbra is gőzölög az átalakító mágiától.

D.Gábor nyolc játékossal vágott a történetbe, melyek száma még a Pool of Radiance fináléjában résztevőket is felülmúlta. Ilyen esetben a játékos-NPC, illetve a játékos-játékos közötti szerepjáték néhány kósza, rövid mondatra korlátozódik. Az előbbi esetben azért, hogy a mesélőt ne egy vagy két játékos kösse le azzal, hogy az NPC-t beszélteti, az utóbbi esetben pedig azért, hogy a mesélőnek ne azzal teljen az ideje, hogy azt kövesse mit beszélnek egymás között a játékosok karakterei. Mivel a narratívának is haladnia kell, az elvont, nem közvetlenül a cselekményt elősegítő párbeszédek csak lassítják vagy épp akadályozzák ezt, így minimalizálásuk sajnos szükséges. Ezen tapasztalatokat magam már korábban levontam mesélői oldalról a Pool of Radiance, játékosi oldalról a Beyond the Mountains of Madness során. 

2009. május 16., szombat

Age of Worms 24. felvonás - EBERRON D&D

A Sharni Gladiátorjátékok új résztvevői sikeresen zárták az első nap összecsapásait, másnap azonban a szálláshelyükön kellett szembenézniük egy diszkvalifikációval fenyegető kihívással: a Csontmorzsoló egyik fél-óriás tagja sárga agyaras vérvaddisznóvá alakulva, habzó szájjal vetette magát Malorannára. Zodeár, Abu és a fél-ork leányzó felvették a kesztyűt, míg a többiek a másik két óriást ellenőrizték, akik azonban mágikus álomba merülve szunnyadtak a barlangjukban. Hamarosan kiderült, hogy mindhármuk elméjét Zyrxog rabszolgapecsétje kötötte béklyóba, erről a Játékok mágikus támadásokkal foglalkozó biztonsági főnöke, Celeste (képen, balra) is megbizonyosodott és tisztázta a csapat tagjait, így Okoral savanyú arccal ugyan, de egy ládikónyi gyógyital és 3000 ezüst formájában nyújtotta át Loris Raknian kárpótlását az Amon alakját magára öltött Deltának (ő pedig azonnal szállította az információkat a friss fejleményekről a Korranbergi Krónika gnóm munkatársának). Az agyszívó által elpusztított elméjű Csontmorzsoló tagjait kizárták a versenyből, helyükre Raknian tartalék csapata, a xend'riki sötét elfekből álló Skorpiók álltak.

Auricból sikerült kihúzni, hogy a Fekete Könyvnek tudomása van egy Kyuss főpap, Bozal Zahol létezéséről, aki az Apostoli Tekercsek őrzője és Loris Raknian szövetségese, azonban a szertartást csak az utolsó fázisában lehet megakadályozni, mivel addig a Tekercsek áthatolhatatlan burokkal oltalmazzák a szunnyadó ulgurshtasa-t. Kiderült azonban, hogy Lothar Bornemann (lent, balra), a karrn nekromanta vendégprofesszor is tud a Tekercsekről: a mágikus relikviáért cserébe hajlandó lenne visszaadni Amon élőholttá változtatott fiának, Meatonnak az emlékeit és karrn törvények szerint átruházni a gyámságát a vér szerinti apára. Nem sokkal ezután Delta váratlan helyről érkezett útmutatásával Zodeár, Amon és Hakim Szahat rövid expedícióra indultak a kiszolgáló személyzet szintjén, és a borospincében egy titkosajtóra bukkantak, ahol az aundár papot egy pillanatra megcsapta a Halál szele egy Halálvarázslatot kisütő mágikus csapda képében. A lefelé vezető csigalépcsőhöz kapcsolódó folyosót Kyuss fattyak őrizték, így Hakim Szahatnak köszönhetően gázformában sikerült kihallgatni a tiefling Bozal Zahol (jobbra) és régi ismerősük, Zyrxog a Tekercsek által táplált zöldes burokban lüktető Apostol mellett folytatott beszélgetését, ily módon tudomást szerezve arról, hogy a másnapi összecsapás során alakot váltott alashtor démonokkal kell majd szembenézniük.

A Játékok harmadik napjának utolsó mérkőzésén csakugyan démoni képességekkel bíró törpékkel kerültek össze, akik életerőt szívó sötétségaurával, valamint egy beidézett vrockkal és hezrouval próbálkoztak, azonban nem kevesebb, mint huszonnégy másodperccel a kezdést jelző kürtszó után a kapitányi kendőjük már Abu nyakán díszelgett. Loris Raknian tajtékozva hagyta el a páholyát, de a démonvérű törpék megadták magukat, engedelmeskedve a Viadal szabályzatának. Közvetlenül ezután Amonnak sikerült azonosítania a húgának vásárolt pecsétgyűrű kisugárzását a páholy környékén, amiről kiderült, hogy Delta birtokában van. Az aréna alatti kút mélyén heverő csontváz ujjáról lehúzott ékszer történetét Gorin egy mágikus kesztyűvel idézte fel: Elestrana, Amon húgának nyakát Raknian törte ki hirtelen felindulásában, amiért tehetetlen vénembernek nevezte, majd a gyűrűt következő ágyasának adta, akit miután megfojtott, a kútba vetett, hogy az ott élő szürke nyálka feleméssze a testet.

2009. május 2., szombat

Pecking Order - Feng Shui one-shot

Los Angeles kínai negyedében egy hatalmas graffiti örökíti meg egy maroknyi hős legendáját, amikor egy holtakat utolsó útjára kísérő paptanonc, egy poétalelkű földműves, egy kiugrott jezsuita, egy törpenövésű uzsorás sárkány és egy égből érkezett utazó, szembeszállt a démonokkal, hogy visszaszerezzék falujuk legnagyobb kincsét. Igaz volt-e vagy sem, ki tudja, mindenesetre a leszármazottak ma is őrzik a rájuk maradt legendás ereklyéket: egy kis csengettyűt, egy megsárgult verseskötetet, egy megkopott rózsafüzért, egy fekete sárkánykarmot és egy asztronauta sisakját.

The Great Deductor presents:
Feng Shui meets Big Trouble in Little China!

- coming soon -