Hylätty - KULT

Dávid indítványozására újra szerveztünk szilveszteri szerepjátékot, ezúttal Eszter vállalta, hogy egy helyre kis Kult mese szeánszának keretében átvezet bennüket az Újévbe. Majdnem sikerült összehoznunk egy minipartis kis Star Wars-ot is délutáni előétel gyanánt, ám ez sajnos váratlanul és végül meghíúsult.

A Kult sztori lényege, hogy a finn és svéd karakterek egy évente megtartandó osztálytalálkozóra - ezúttal szilveszterre - kapnak meghívót, valahová messze Lappföldre.

A tettestársak a következők voltak:
Gábor - Hessu a kiugrott lelkész
Dávid - Marko a Nokia programozója
Gergő - Niklas a lecsúszóban lévő hokisztár
Attila - Jack, Niklas amerikai-ukrán haverja (aki nem is volt az osztálytársunk)
Máté - Kielikki a várandós anyuka
Jómagam - Annalina, fotómodell és médiasztárocska (a képen)

A hat karakter öt autóval érkezett a helyszínre, egy behavazott fenyőerdőben álló házikóhoz. A viszontlátás öröme után hamar realizáltuk, hogy a ház fűtetlen, nincs benne se WC, se fürdőszoba. Amikor úgy döntöttünk, hogy ez nekünk nem megfelelő, elindultunk vissza, de a kocsijaink kerekeit valaki kiszúrta. Kielikki bérelt autóját valamelyest működőképessé varázsoltuk és a karakterem által brahiból hozott motorosszán segítségével elindultunk vissza. Az éjszaka hátrelévő része lidércesen telt: a benzinkút zárva volt, Niklas bekokózott, a férfiak (Hessu kivételével) lerészegedtek, a motelben orosz maffiózok szilvesztereztek így csak a konyhába engedtek be minket. Hessu és Kielikki a távolabb lévő tűzoltóságon töltötték az éjszakát. Reggelre lett autó, bementünk a városba, megszerveztük a visszautat a házikóhoz és odaérve lett is meglepetés: a ház és az autóink eltűntek. Mire kiszaszeroltuk, hogy mégsem mi voltunk a hülyék, és jó helyen járunk, zombik támadtak ránk. Csapatunk két tagja fegyvert rántott, ám mielőtt vérontás lett volna a dologból kiderült, hogy a zombik valójában a többi osztálytársaink, akik frászt akartak hozni ránk...és akiket az iskolában mi állandóan szívattunk. Ők szúrták ki a kerekeket, majd tüntették el az autókat, egy díszletes ex-osztálytársunk segítségével építették fel a házat, amit éjjel le is bontottak.

A közelben található csatornafedél alá azonban egyikünk sem mászott le, pedig ott lett volna a ne mulass!

Éjfél előtt vége is lett a kalandnak, de mindnyájan annyira rápörögtünk a játékra, hogy nem akartunk elkezdeni semmi mást játszani. Folytatást pedig senki nem akart improvizálni - lehet hogy ahhoz már öregek vagyunk?

Ha van a játéktér közelében internet, szinte semmilyen drága sourcebookot nem kell megvenni egy olyan játékhoz, ami napjainkban játszódik. A térképektől kezdve a finnországi taxiárakon át az autók kerékméretéig szinte minden fontos információt megtaláltunk a weben. S bár a mese nem volt igazán félelmetes, talán nem is úgy sült el, ahogy kellett volna, de kiváló hangulat uralkodott, nekem pedig még egy kemény röhögőgörcs is becsúszott.

People of Yolamonga - HYBORIAN ADVENTURES

A Hyborian Adventures Dávid Conan szerepjátéka a Warhammer picit átdolgozott rendszerével. Két évvel ezelőtt játszottunk utoljára, így nagyon örültem, hogy újra nyomjuk. Nekem ez volt a 23-dik kalandom, lehetséges hogy az összes megírt (és le is mesélt) sztorijában játszottam. Első találkozásom a fantasy műfajával is Conanhoz kötődik, s több fantasy szerepjáték kipróbálása (ás aktív használata) után még mindig a Hyborian Adventures a kedvencem. Dávid most is hű maradt Robert E. Howard novellákból adaptált tradíciókhoz, ezúttal a mohóság nevű gyakran előforduló emberi jellemvonásból gyúrhattunk egy picit - s hogy ez a mese pont karácsonyra esett, nem minden iróniától mentes.

A jelenlévő játékosok:
Eszter - Vyndra a vendhyai szuka
Gergő - Angar a büszke kimmériai barbár
Jómagam - Narthus az aquilóniai haramia (a képen)

A történet szerint szedett-vedett társaságunk egy négy részből álló kőtérkép egy-egy darabját birtokolják (a negyedik darab egy Rammaz nevű NPCnél van), és csak a térkép által jelölt sírhelyben lapuló kincs tartott össze minket. Rammaz egy éjjel elárult bennünket, de csak a saját darabjával sikerült elmenekülnie, így bosszútól tajtékozva követtük egészen a stygiai Sukhmetig. Itt egy helyi gazember, Zarallo házában szállt meg, de ez nem rémisztett el bennünket hogy az éj leple alatt rajtaüssünk. S bár őt nem találtuk meg, de vendéglátóját kinyírtuk (legalább is ekkor még ezt hittük) és a negyedik térképdarabbal elindultunk délre Kush és Darfar határvidékére. A térkép egyébként fifikásan csak a hold fényénél mutatta meg az utat és ez sem volt állandó, a hold fázisainak váltakozásával módosult, így olvasása próbára tette suttyó karakterem agyát. A kannibálok lakta dzsungelben aztán hamar elfogtak bennünket a bennszülöttek, akiknek két puszipajtása is volt: Rammaz és Zarallo. Mint kiderült, az utóbbinak csak szolgáját öltük meg, a kövünkről pedig kiderült, hogy csak hamisítvány. Amikor azonban megjelent a törzs főnöke Xollanc, Rammaz és Zarallo is fogoly lett. Mint kiderült a mocsok Rammaz ettől a fickótól szedte el az ő térképdarabkáját, de megesküdött hogy ő megölte a fickót. Úgy látszik csak félmunkát végzett mert Xollanc nagyon is jó bőrben volt. Olyannyira, hogy a közeli romoknál a kő segítségével megidézte Yolamongát, (valami történelem előtti szörnyet, aminek szerencsére csak az egyik csápját láttuk) és feláldozta neki Zarallót. Mi is így jártunk volna, de Vyndra fürgeségének köszönhetően sikerült meglépnünk, Rammazzal együtt. Megtaláltuk az acheroni varázsló, Xithar sírját, aminek szerényebb szarkofágjait ki is fosztottuk, de a főkriptához nem mertünk odamenni. Miután Rammaznak már nem volt sok haszna, Vyndra és Angar kinyírták, ezután hármasban elindultunk vissza Sukhment felé. No ezalatt nem sokat aludtak a karaktereink. A város közelében aztán úgy gondoltuk újra felosztjuk a javakat, ám a tervezett arányok nem egyformán feleltek meg mindenki elképzeléseinek. Néhány ütésváltásból kiderült ki milyen részesedést kap - magam jöttem ki a legrosszabbul, még néhány ujjam is eltörött. Ezután nem csoda, hogy a karakterek három különböző irányba távoztak.

Kiváló hangulatú játék volt, a sok hős után üdítően romlott, amorális karakterekkel és két remek csavarral.

Star*Drive - ALTERNITY

Szeptemberben abbahagyott kalandunk folytatásának elején mindjárt meg is érkeztünk a következő megvizsgálásra váró naprendszerbe, ahol első állomásunk egy a földihez nagyon hasonló légkörrel rendelkező bolygó volt. Orbitális pályáról történő rutinszkennelés során egy magányos hőleadó pontra bukkantunk. Leszállásunk után világossá vált, hogy élnek itt primitív őslakosok, ám ők technikailag nem építhettek ilyen nagy energiával operáló gépezetet. A hőforrást sikerült azonosítanunk egy azték piramishoz hasonló épület mélyéről, ám első behatolási próbálkozásunkat egy vélhetően automatikus védelmi rendszer visszaverte. Jobbnak láttuk ezután a pórul járt behatolókat, Ivanova kapitányt (Gábor), M'Sahht az orvost (Dávid) és Roardot (Gergő) 24 órás karanténba helyezni megfigyelésre. Magam észrevettem egy különös parancslánchoz hasonló kapcsolatot a karanténba zárt társaink között, ám ennek tényleges meglétét nem sikerült bebizonyítani. A karantén lejártával McCormick pilóta (Eszter) épített egy elektromágneses sugárzást kibocsátó bombát, mellyel sikerült neutralizálnunk a védelmi rendszert mely apró robotikus szúnyoghadra emlékeztetett, és erős kábítóméreggel tette hatástalanná a biológiai egységeket.

Sajnos a szessön félbemaradt, további két fontosnak tűnő dologra még nem találtunk magyarázatot: a ránktámadó helyi ragadozók bőre alatt már régóta nem működő mikrochipekre akadtunk, valamint a helyi őslakosok egy része bamba zombiként viselkedett, de legalább nem támadtak ránk.

Voyage of Courage - DL D&D

Hajónk kapitányától, Solorumtól megtudtam, hogy a kikötőtől nem messze a tenger felé horgonyoz egy hadihajó (lásd. kép), amelyet ugyan szeretett volna megvizsgálni a kikötő őrség, de kiküldött csapatuk nyom nélkül eltűnt - később vízihulla állapotban kerültek elő. Elnær (Dávid) körberepülte, de egy minotauruszon és egy karmoskezű csuhás illetőn kívül semmi gyanúsat nem látott, inkább a városban kezdtünk ténykedni, közben Füzike (Máté) is felépült és csatlakozott hozzánk.

Fülünkbe jutott hogy Hyloba várnak menekült elfeket, és felvetődött bennünk, hogy az a hajó rájuk vár, vélhetően nem jó szándékkal. Enyhén paranoiás karakterem szerint azonban csak inkább azt lesi, hogy mi hajózzunk és a nyílt tengeren elsüllyesszen minket. Elméletem mellett persze egy fikarcnyi bizonyíték sem szól. Míg én a fogadóban beszélgettem az öreg Valmorttal, apám volt katonájával, addig a többiek egy meggyilkolt surranóra bukkantak a városban.

Valmort solamniai lovag lett és elmesélte nekem milyen fontos ügyben járt: Sanctionben kémkedett, ahol megfertőződött egy gyógyíthatatlan halálos betegséggel. Sikerült azonban kiderítenie, hogy a Vörös seregek délnyugat felé, a síksági barbárok földjei felé készülnek támadást indítani. Visszatért a hírrel Solanthusba, ám ott úgy értékelték, hogy ez rájuk nem jelent közvetlen veszélyt. Valmort azonban csapatot akart toborozni, hogy útra keljen Abanasszíniába, figyelmeztetni a barbárokat, ám ebben megroggyant egészsége megakadályozta. Rám bízta az ügyet és adott egy ajánlólevelet amiért cserébe majd lovaggá üthetnek - feltéve ha megfelelek. A siker zálogaként rám hagyta felszentelt kardját melynek nem csak naponta egyszer használható Fénysugár varázslata, hanem egyéb tápjai is elhomályosítják a halandók szemét. Miután elvállaltam a megbízást, az öreg ki is lehelte lelkét.

A halott surranó után megindított nyomozásunk a házába vezetett, ahol egy sötétbőrű elf bérgyilkossal és egy Vizyla típusú démonnal futottunk össze. A harc keményebb volt mint hittük, asszem valaki fűbe is harapott, de ez nem biztos. A lényeg, hogy rávettem társaimat tartsanak velem délre, Crossing kikötőjébe.

Voyage of Courage - DL D&D

A szessön mindjárt a patkányemberek és a zombik kontingenséből álló csapatok ránkmozdulásával kezdődött. A likantrópia sajátja, hogy harapás útján fertőz így mindenkinek kellett dobnia néhány Szívósság mentődobást. Kinek nincs meg ilyenkor? Hát persze hogy a gyenge egészségű mágusnak. Beletelt néhány éjszakába és kis híján Xilénia (Eszter) is ráment, míg sikerült felfedeznünk, hogy csapatunk varázslójából patkányember lett. Sajnos Elnær (Dávid) és Xilenia között kialakult feszült viszony csak tovább mérgesedett, mikor a varázsló a famulusán keresztül megpróbált rásütni egy varázslatot a törpe nőre.

Itt egy érdekes és visszatérő szerepjátékos jeleségnek lehettünk tanúi: nincs az a szabályrendszer, mely tökéletesen tudná szimulálni a valóságot, és ennek hiányosságai legfőképp akkor jelentkeznek, amikor két szembenálló játékos szedi ízekre a rendszert, hogy az adott szituációban eldöntsék mi és hogyan lehetséges. A DnD is csak mesélői bírálattal, állta ki a tesztet.

A lényeg, hogy nem halt meg senki és sikerült azonosítanunk a patkányembert - akit Dávid olyan mélységében keltett életre, hogy talán az sem lett volna ellenére, ha az egész kampány végéig vihette volna elpatkányosodott karakterét. A mellékelt képen még humanoid formában látható. Csapatunk megérkezett Hyloba, ahol rögvest meggyógyíttattuk Elnært és leadtuk a templomba a még mindig ájult Füzikét (Máté). Körülszimatoltunk a surranók sajátos városában, beszereztünk pár felszerelési tárgyat, ezenkívül sikerült hajót találnom Portsmithbe.

Mesélőnk legjobb beköpése: "Mire visszajövök eggyel kevesebb player legyen".

Voyage of Courage - DL D&D

A föld alatti városban ránktámadt egy árny, aki hosszú időre kivonta a forgalomból Füzikét, többek között azon egyszerű okból is, mert Máté nem tudott jönni játszani. Az elnéptelenedett városkát töviről hegyire átkutattuk, a legújabb relikviáról is megállapítottuk, hogy legalább 15 éves. Feltártunk egy lezárt kaput, majd felderítettük a mögötte meghúzódó bányarendszert. Itt találkoztunk két új utitárssal: az ideges és fajilag felettébb önérzetes törpe nővel, Xileniával (Eszter), valamint egy rendkívül csúnya törpe harcossal, Rurikkal (Gergő). A két zömök figura egy telér nyomában ereszkedtek le a tárnákba, ám az végül rájuk omlott. Szorító terheik alól mi oldottuk fel őket, és nagyjából ekkor ért utol bennünket Tarden (Attila), Artemius fia.

Annyit tudni kell a karakteremről, hogy Ker Vakt földesurának, Vasmarkú Elionnak a lánya, s mint ilyen nemesi születésű fruska. Foglalkozását tekintve Harcos-Nemes, aki előbb-utóbb Kard Lovag szeretne lenni, a mellékelt képen is őt látjuk a dicsőség fényében sütkérezni. Nos Vala Vandar inkább útrakelt Ansalonra, hogy részt vegyen a sötétség erői ellen vívott háborúban, semmint hogy feleségül menjen egy hadnagyhoz. Tardennel együtt gyerekeskedtek, révén ő Ker Vakt őrparancsnokának a fia. A fiatalember állítólag Elion utasítására szegődött a nyomomba, de inkább romantikus hevületet és féltést sejtek. Tarden a fegyverforgatás mellett Mishakal isteni varázslatait is ügyesen alkalmazza.

Sajnos a három új taggal bővült csapatban vannak széthúzások, elsősorban a harcicsákányokat forgató, igencsak nehéz jellemű Xilenia és mogorva varázslónk, Elnær (Dávid) között. A nézeteltérés odáig fajult, hogy egy éjszaka Elnær egy varázslattal szakállt növesztett a a törpe nő arcára.

Harc tekintetében szétszórtunk pár csontvázat, majd egy mély szakadékhoz érve óriás denevéreket kellett aprítanunk. Mivel a mélység felett átvezető kötélhíd leszakadt egy lezárt ajtó irányába indultunk, ami mögött rosszindulatú törpéket találtunk. Békés szóval megkértük őket hogy engedjék meg, hogy akár kísérettel is, de áthaladhassunk a városukon. Ez elől kategórikusan elzárkóztak, majd Xilenia elárulta, hogy ezek a törpék már Takhisisnek dolgoznak. Ennél több már nem is kellett a karakteremnek, ahhoz hogy elszánja magát ellenük. Lett is kemény harc, magam másodikként ájultam el, és nagyjából ekkor kellett elindulnom kansasi haveromhoz hálaadási vacsorára. A karakterem irányítását Dávidra bíztam, így a játékülés hátralévő eseményeit az ő szavaival foglalnám össze:

"A törpés támadást épphogy túléltük. 4725 XP csordogált le a plafonról. Egy "gyors" full day rest után maxközeli HP-n (+ szintlépés) benéztünk egy ajtó mögé aminek eredménye egy hosszú RUN lett (mégtöbb támadó törpe) gyakorlatilag vissza a lepusztult faluba (a tóhoz). Ott csónakokra szállva elmenekültünk a túlsó falig, ahol egy vízszint alatti átjárót szpotolt a szakállas törpe nő. Azon át egy evil templomba jutottunk (hozzáértők szerint Chemosh temploma), ahol néhány termen áthatolva (a két törpe lootingolt 1000el) kijutottunk a szabadba, ahol kb. 100m-es körzetben le volt pusztulva minden (+ férges volt a föld). Az első táborozás éjszakáján egy közeli temetőből kb. 50 "alak" moccant ránk, majd kerített be minket (zombik és wereratok hada) ... Itt lett vége a scenariónak ...
Jaigen, templomból lootolt cuccok 90%-a mágikus... (kb. 4 nap lesz mire identifájolom az összeset...)"

Temple of Takhisis - DL D&D

Folytattuk a 24 órás próbasorozatot, melynek végcélja Sargonnas lesz. Végighenteltük a folyosót, mely szinte a legszebb Diablós időket idézte. Egy ponton egy iszonyú mély aknába kellett leereszkednünk, melynek az oldalán spirálisan lefelé kígyózó járda vastagon úszott a csúszós, de gyúlékony trutyiban. Felgyújtottuk ugyan, de olyan lassan égett le, hogy az időkorlát miatt nem engedhettük meg magunknak a várakozást, így leugrottunk. Ki Repülés-, ki Lebegés italát használt, a többiek Gábriel (Zsolt) jóvoltából szárnyakat növesztettek. Karakterem szabadesést kísérelt meg, a kezébe készített Repülés italával - a becsapódást egy bokaficammal megúszta. Az akna alján ledaráltunk néhány ördögöt, majd egy Mennyei angyallal gyűlt meg a bajunk, aki lelkünket megóvandó Sargonnastól, nem engedett tovább. Itt az eddigiekhez képest komolynak mondható szerepjátszásra került sor, mivel egyesek ki akarták nyírni a makacs angyalt, a karakterem és Gutter (Gábor) viszont elzárkózott ettől. Itt majdnem keletkezett egy a szabálykönyvek által 'Intra-party Conflict' néven azonosított játékszituáció, de végül megoldódott a helyzet, bár Rascan (Dávid) és Gutter között maradt némi szikra. Az angyal kinyiírása után egy gigászi hadszíntérre jutottunk, ahol megpillantottuk Sargonnast 20 láb magas ember formájában, és persze hanyatt-homlok menekültünk is egy portálon keresztül.

Visszajutottunk a Pikkelyes Kutya fogadóba, ahol a tiefling kocsmáros helyett már egy ördög futtatta az üzemegységet. Az új tulaj sajátságos módon bontotta fel a szerződést az ott helységet bérlő aasimar ügynökkel: boltostul befalazta. A fogadóban pihentünk egy kicsit és ott fejeztük be a játékot, hogy készülünk átlépni a kapun, mely Agathionba, a legveszélyesebb, leghidegebb és legszelesebb rétegbe vezet.

A képen Sargonnas látható, aki eredetileg minotaurusz formában szokott garázdálkodni.

Pool of Radiance - FR D&D

Kicsivel korábban Silvara (Eszter) kiderítette, hogy a Kuto-tó szigetén álló piramist egy varázsló lakja, így kifejezetten fontosnak tűnt Cassiopea (Krisztián) előkerítése. A gonosz varázslónő persze szívesen velük tartott, így hét kalandozó (és hét játékos...atyaég) elindult felkutatni és semlegesíteni a folyó szennyeződésének forrását. Óvatosságból kikerültek egy ötfős ködóriás csapatot, akik a Reszkető-erdő szélén táboroztak.

A szigetnél azonban hiába vártak, a varázslónak - nevezzük Yarashnak - esze ágában sem volt kidugni az orrát, inkább egy fürkészővarászlattal méregette vendégeit. A csapat megelégelte a dolgot és egy fából formázott tutajjal, valamint az óriás sassá alakult Silvarával támogatva átkeltek. Meglehetősen nehéznek bizonyult bejutni a piramisba, melynek a tetejéből csak úgy bugyogott fel a szennyes méreg. Az építmény alsó szintjén permanens kétutas teleportok két csapatra bontották őket. Silvara (Eszter), Cassiopea (Krisztián) és Khargul (Dávid) voltak a szerencsések akik azelőtt feljutottak Yarash laboratóriumába mielőtt a varázsló foglyul ejthette volna őket odalenn. Blumbar (Gábor), Khalied (Gergő), Maya (Zsolt), és a múlt szessön óta feltámasztott Dorian (Máté) azonban már nem voltak ilyen szerencsések: Yarash bezárta őket egy rendkívül forró és párás folyosórendszerbe.

Silvara és két társa egy kőfúró tokka megidézésével kivágták magukat egy kelepcéből, majd Yarash utolsó védelmi vonalát is legyőzték. Ez utóbbi egy elátkozott tükör volt, amiből hasonmásaik léptek elő, pontosan olyan felszerelésekkel, varázslatokkal és képességekkel, mint amelyekkel ők rendelkeznek. Alaposan legyengülve, varázslatok nélkül szembesültek Yarash-sal, akin láthatóan három aktív védő mágia, vagy varázslatszerű hatás fut...és rendkívül alpári módon beszél.

Sajnos a kaland utolsó harmadában négy játékos szemlélő státuszba kényszerült, pedig nem sokon múlt, hogy újra egyesüljenek. Bár meglehetősen izgalmas résznél fejeztük be, most egy kicsit pihenőpályára állítom a kapmányt. Erősen látszik már a vége, még két-három játékülést jósolok. Három év után ez lesz az első DnD kampány amit befejezünk és szépen akarom megírni a finálét.

A fenti képen az éppen jó kedvében talált narfelli Khargul látható.

Pool of Radiance - FR D&D

Blumbar (Gábor) visszatért az élők közé Braccio püspök isteni közbenjárásának köszönhetően, viszont Doriant (Máté) még az éjjel orvul meggyilkolták. A játékosok az alakváltó Ivellimilre gyanakodnak, nem minden ok nélkül. Maya (Zsolt) úgy döntött, hogy halott társával marad, így a Tanács Zhentilbe küldendő delegációjához végül nem csatlakozott. Ebben a döntésben volt némi szerepe annak a ténynek, hogy sem Máté, sem Zsolt nem értek rá az ominózus hétvégén.

A követek tehát:
Dávid - Khargul of Narfell (ember harcos)
Gábor - Blumbar at Ungart (törpe barbár)
Eszter - Silvara (elf druida)
Gergő - Khalied (elf szerzetes)

A lepecsételt diplomáciai papírokban Új Phlan tanácsa tisztázza viszonyát Zhentilerőddel, és ezen fontos iratokat nem lett volna bölcs dolog közönséges futárral küldetni. A játékosok becsületesen (értsd. kibontatlanul) leszállították az okmányokat, a Pocakos dombok lábánál álló zhent helyőrségbe, ahol a parancsnok át is vette. Meghívta követeit egy kellemes vacsorára, melynek során egy kölcsönösen bizalmatlan csevegés keretében sikerült némi információt cserélniük. A zhentek akkor tálalták a feketelevest amikor álomra szenderedtek, mivel azonban voltak oly bölcsek és őrszemet állítottak nem sikerült vendéglátóik merénylete. Elmenekültek a kaszárnyából és gyalogosan visszatértek Phlanba, ahol értesítették a Tanácsot az eseményekről. Ekkor derült, ki, hogy a vezetőség legifjabb tagja, Porphyryrs Cadorna nyom nélkül eltűnt a textilházból.

Blumbar aktív részvételével megszervezték a Valjevo-kastély elleni támadást, ám a tervben kulcsszerepet játszó Stojanow-folyót ehhez előbb meg kell tisztítani. Kiderítették, hogy a szennyezés valahol Kuto-tavánál kezdődik. Három napot adtak maguknak, hogy végrehajtsák a feladatot, mely Silvara (Eszter) szívügye.

Hat zhent katona felaprításától eltekintve semmilyen harc nem volt, viszont voltak vadonbeli találkozások, melyek akár harccal (a vörös sárkány esetében egyértelmű meghalással) is végződhettek volna. Az ilyen találkozások nagymértékben fel tudják dobni a játékot, élőbbé teszik a világot és később egy ötlet kapcsán vissza lehet térni hozzájuk.

Pool of Radiance - FR D&D

Maya (Zsolt), Khargul (Dávid), Silvara (Eszter) és Khalied (Gergő) Phlan tanácsának delegációjaként több heti itt tartózkodás után végre elhagyták a várost, az eddig megközelíthetetlen északi vidékek felé. Céljuk az volt, hogy megnyerjék ügyüknek a pusztákon tanyázó nomádokat, akikről az a hír járta, hogy lepaktálni készülnek a Vezérrel, aki Valjevo kastélyából irányítja a sötétség gyülekező seregeit.

Először összefutottak Thujával, Rastan nomád király lányával, aki éppen elszökött otthonról, hogy elkerüljön egy kényszerházasságot Al Rasid királlyal a Puszta legnagyobb nomád csapatának, a Holló klánnak a fejével. A nomád hercegnő elvezette őket a Sárgaszakáll törzshöz, ahol megismerkedtek az apjával, Thuja bátyjával, Kultarral és a sámánnal, Urgolddal. Ez utóbbiról Silvara kiderítette, hogy druida, akinek feladata a Reszketőerdő őrzése, és aki már régóta várja azt az utána küldött személyt, aki majd megtisztítja a mérgezett Stojanow-folyót. Rastan király elárulta, hogy nincs sok választása a Holló klánnal kötendő szövetséget illetően, ám a karakterek hozta ajánlat kibúvóval kecsegtet. Khargul a szavát adta a város nevében, hogy amennyiben Phlan oldalára állnak a mindent eldöntő csatában, cserébe kereskedelmi és támogatási szövetséget kötnek velük. Az egyezséget a nomádok erősítésére küldött 150 kobold lemészárolásával pecsételték meg.

A Sárgaszakáll törzs élén visszatértek a városba, ahol a vezetőség nevében Werner Von Urslingen örömmel fogadta őket. A játék ott fejeződött be, hogy másnapra a Tanács döntést hoz, szövetséget köt-e Zhentilerőddel és ennek eredményét a játékosoknak kell majd kézbesíteniük.

Blumbar (Gábor) egyelőre anyagi megfontolásból nem támadt fel.

Ilyen mennyiségű résztvevővel még nem operáltam: 50 nomád (10 íjász, 30 lovas, 10 harcos) és 80 kobold (Silvara 70-et kiiktatott egy varázslattal). Bár három kör alatt eldőlt a harc, kicsivel több mint egy órán át játszottuk. Alkalmaztam némi gyorsító technikát a csoportos Védettségi fokok előállításával, ettől függetlenül ki kell találnom valami ütősebb módszert a nagylétszámú harcok levezetésére.

Pool of Radiance - FR D&D

Az egykori Tyr katedrális megtisztítása, a játékülés kezdetét követő második percben már egy kezdeménydobással folytatódott, és ez a szessön végéig így is maradt. Megint lenyomtunk egy egész napos harcot, ork Bane papok, Bane lovagok és egy förtelmes ork banelar ellen, aki a főpapi cím büszke tulajdonosának mondhatta magát. Akadt még tennivaló bőven az alsó szinten, mivel a főpappal támogatott csapatok alaposan eltángálták az NPC partit.

A hét játékos nagyon szépen indított, mindjárt két csoportra is szakadtak. Ez abból a szempontból bizonyult jó lépésnek, hogy a szűk belső terek miatt nem biztos, hogy tumultus esetén mindenki labdába tudott volna rúgni, ezzel szemben a szétszakadt parti mindig könnyebb prédának bizonyul. Majdnem sikerült is kirekeszteniük a betörni igyekvő külső őrjáratot, ám miután ez nem sikerült a harci egyensúly megbomlott. Ijesztés varázslatokkal szétzilálták a soraikat, Khargulnak (Dávid) és Silvarának (Eszter) spuriznia kellett, míg Maya (Zsolt) és Dorian (Máté) a varázslatok hatóidejének lejártáig állták a sárát. Blumbar (Gábor) és Khalied (Gergő) a banelar főpap közelében küzdöttek, ám a szerzetes végül menekülőre fogta a dolgot, a törpe barbár viszont utolsó leheletéig hősiesen harcolt a renegerálódó és varázsolgató szörnypap ellen. Cassiopea (Krisztián) varázslataiból kifogyva csak a túlésére játszott, amit egy-két meredekebb helyzetet elkerülve sikerrel hajtott végre. A mesélőfal mögül Silvara tűnt a nap hősének, aki rengeteg sebződést bevállalva segített Dorianen és az ájult Khalieden is, ám barátait mentve végül hősi halált halt.

A vesztésre álló játékosok Arielt, Torm angyalát hívták segítségül, akit korábban megmentettek és aki cserébe felajánlotta, hogy egyszer kisegíti őket bajból. A szívességet eddig a Valhingen-temetőre tartogatták, ám a szükség most más követelt. Az angyal nem tudott segíteni azokon akik a templomban harcoltak, ám akik kívül tartózkodtak, azokat felgyógyította, s mivel Dorian kihúzta Silvara testét őt fel is támasztotta. A játékosok nem látták, de Ariel először Torm lovagját, az NPC Boremet térítette magához, aki a banelár mérgétől két órára szunyókálni kezdett a templom túloldalán, egy általa kimentett ájult Tyr pap társaságában. Amint magukhoz tértek berontottak, hogy leszámoljanak a főpappal, aki addigra sajnos kivégezte Blumbart.

Ariel támogatásával - mely kizárólag gyógyításra és az említett feltámasztásra korlátozódott - legyőzték a Bane követőket, akik egy része elmenekült egy kapun keresztül, amit később Braccio püspök lepecsételt. A katedrális visszafoglalásával az eddigi legnagyobb hőstettet vitték véghez, ám a legmagasabb árat is fizették érte.

Vault of Larin Karr - FR D&D

Máté tavaly nyáron kezdte ezt a gyári mesét, mely valójában egy Sword & Sorcery modul. Mi azonban áthelyeztük Forgotten Realmsre, mint egy a Fénytelen Citadella folytatásaként, melyet Zsolt vezényelt. Előzetes megállapodás szerint abban a kalandban Máté vitte azt

 a karaktert, amit most Zsolt alakít - kíváncsi vagyok az enyémmel ki merne játszani, ha én mesélnék ennek a partinak.:) Ha jól emlékszem idén valamikor az év elején játszottuk utoljára. Dávid kétszeri elhalálozás után még tavaly kiszállt a kalandból, így az utolsó két-három játékülésen csak Zsolt és jómagam vettünk részt. Mivel a modul igen erős két karakternek

Zsolt - Nefer Nefer Nefer (mulhorandi asimaar mágusnő)
Jómagam - Dorn Dundaron (ember harcos-pap)

így erősítésre volt szükség. Most szombaton történetesen úgy alakult a játékosok konstellációja, hogy folytathattuk. Eszter és Gergő csatlakoztak hozzánk, egy elkényeztetett máguslányka és egy pesszimista duergar képében.

A Quail-völgy felderítése során számos szerteágazó feladatot begyűjtöttünk magunknak, melyek közül a legjelentősebbnek Larin Karr kincse ígérkezik, mely valahol a völgy alatt húzódó Mélysötétben leledzik. A mostani játékülés azonban nem annyira a nyomozással, inkább a frissen megismerkedő karakterek kijátszásával telt, ennek megfelelően a kockagurítás is a szigorú minimumon maradt. S bár le-fel utazgattunk a völgyben a mesélőnek nem állt szándékában encounterekkel feldobni az egymást követő napokat. Ártani nem ártott volna, hisz a karaktereknek nem csak jellemileg, hanem taktikailag is össze kell rázódniuk, és tegyék ezt inkább egy egyszerű találkozás során, semmint egy komoly téttel bíró összecsapás alatt. Rövid, Mélysötétbe tett kirándulásunk során mindössze két élőhalottal találkoztunk , ám azokat a meglepetés kört követő első körben elűztem. Tárgyaltunk orkokkal a déli dombságból, akik fejpénzt fizettek volna a völgy alatt lakó ellenséges törzs harcosainak fejéért, de karakterem addig győzködte őket, míg sikerült révennem őket egy full-scale háborúra. Kétszer tíznap múlva találkozunk majd velük a földalatti tó partján, addig pedig újabb túrát teszünk a Mélysötétbe, ahová egy nemrég érkezett félszerzet nyomai is vezetnek.

Temple of Takhisis - DL D&D

Feketeszemű Gábriel (Zsolt karaktere) rögvest kijátszotta 

a pakliból megidézett Halált, és visszatért a bordélyházba, hogy nyélbeüsse az üzletet a Karizma-köpenyre. Mint kiderült a holmi jócskán meghaladja a csapat anyagai kereteit, így megelégedett egy fejpánttal, amiről azonban később kiderült, hogy nem növeli a Karizma tulajdonságot, mindössze a Karizma alapú szakértelmekhez ad bónuszt. Képletesen szólva a hajára kenheti. A vásárlás eufóriáját karakterem végigmeditálta a Pikkelyes Kutya fogadó szobájában - mindössze azon okból kifolyólag, mert az előző játékülés végére már sikeresen összevásárolta magát.

Solmir Vangor Sargonnas minotaurusz papja végül fogadott bennünket, de mindjárt el is árulta, hogy ha beszélni akarunk az istennel ki kell állnunk egy próbasorozatot, 24 óra alatt. Ez egy nagy, hosszú és egyenes alagút formájában várt minket, melyben sorban egymás után kemény elementálokat kellett gyaknunk, majd egy Káoszbestiát is. A próba célvonala még messze van, de a káoszdög után befejeztük a játékot, mivel a végén már Zsoltnak két játékos karakterét kellett irányítania, én pedig éhes voltam. Ja, és ötre jött Eszterék következő csapata.

Tök szuper, hogy felvettem egy szint Vándort, ugyanis amellett, hogy az fajom ajánlott kasztja, kettő helyett mindjárt négyszer támadok egy körben és kiválaszthattam a Külvilágiakat ellenségnek...meg illik is a karakteremhez.

A képen Tamlin Durixalet, Gergő hentesmód daráló drow elfje látható, akivel kiválóan tudunk bárkit közrefogni.

Pool of Radiance - FR D&D

Július elejei bemelegítő mesélésem során világossá vált, hogy Phlan visszafoglalásának következő fázisa az egykori Tyr templom megtisztítása lesz, melyet Bane papjai istenük szentélyévé 

konvertáltak. Ez a stratégia lépés amellett, hogy aláássa majd az ellenség morálját, a Podol Pláza csatáját is "papmentesíti". Az már csak hab a tortán, hogy Tyr katedrálisa több mint 336 év után végre visszakerülhet istenéhez.

A csapat,

Zsolt - Maya Arkenviir (Helm ember lovagja)
Dávid - Khargul of Narfell (ember harcos)
Máté - Dorian (Helm ember papja)
Gábor - Blumbar at Ungart (törpe barbár)
Eszter - Silvara (elf druida) - felső kép
Gergő - Khalied (elf szerzetes) - alsó kép

ezúttal kiegészítést nyert Krisztián - Cassiopea (ember varázsló) személyében, aki volt oly szíves levenni a vállamról az eredetileg NPC-nek készült karakter irányításának terheit. Az operatív csoportot még kiegészítette két Tyr pap, néhány jobban felszerelt városőr, Trollnyűvő Gorin, Pihe valamint Torm lovagja Borem, aki egy Szent Bosszúálló kardot forgat.

A templomban kettéváltak és az NPC-k Borem vezetésével a templom földszintjét, míg a játékosok az emeletet vették kezelésbe. Az itt szolgálatot teljesítő Bane papok és Bane lovagok mind azonos, vagy eggyel magasabb szintűek voltak, mint a játékosok, ennek megfelelően a harc jól el is nyúlt. A szűk hely pontosan ugyanolyan taktikai kötöttséget mutatott, mint D.Gábor legutóbbi Halruaa meséjének fináléjakor egy fogadószobában. A túlerőt így ha nem is könnyedén, de komoly veszteségek nélkül megúszták. Mivel a felső szintet biztosnak ítélték, így elindultak a lentiek segítségére, azonban a templom főpapja, Grubb itt tevékenykedik, így a kihívás szintje emelkedni fog.

Star*Drive - ALTERNITY

Folytattuk felderítői megbízásunkat, egy elhagyott bányakolónián, melynek lakói vélhetően a helyi fauna áldozataivá váltak. Az előző kaland egy hátborzongató felismeréssel ért véget, így a szessön elején mindjárt tesztelhettük is az Alternity harcrendszerét, holmi ragadozó hüllőkön. Az elszánt gyíkoknak szerencsére nem mi képeztük a fő táplálékát, hanem a homokban és vízben honos rákfaj. Szépen felslisszoltunk a hajónkra és megvártuk míg véget ér a vadászidény. Elvonultuk után körülnéztünk a még meg nem látogatott helyszíneken, rekonstruáltunk pár eseményt, majd számos értékes ásványra téve szert, távoztunk a következő kijelölt naprendszer irányába.

Szerencsétlen orvosunk (Dávid) többszöri próbálkozás és kritikus műhiba után tudta csak a gyógyulás útjára helyezni a szőrmók werent (Gergő karaktere), az ír pilótanő (Eszter karaktere) valamivel könnyebb esetnek bizonyult. Nem tudom mikor tudjuk folytatni majd a kalandot, de Máté elejtett kijelentéséből arra következtetek, hogy legközelebb az űrcsatára vonatkozó szabályokat lesz alkalmunk nagyító alá venni. Alig várom.

Temple of Takhisis - DL D&D

Épphogy magunkhoz tértünk az előző kaland végén megesett szintlépés okozta tápítás eufóriájából, mindjárt három láthatatlan manticore vetette ránk magát. Hamar ledaráltuk őket, és felvetődött, hogy ezek azok a kreaturák lehettek, akikről a githzeraiok meséltek. Bár nekik azt ígértük, hogy ha megtaláljuk a manticoreokat ránézünk a dologra, ám ezt a mellékszálat végül nem követtük. A szeles folyosók két fordulója után egy, a Tanar'i családba tartozó Hezrouba botlottunk, akit beidézett cimborájával együtt mindenféle magyarázkodás nélkül felkoncoltunk. Mivel a Hezrout éppen egy emberi szív elfogyasztása közben zavartuk meg, kézenfekvőnek tűnt, hogy az elhunyt embert is átkutassuk, így néhány hasznos mágikus tárgy mellett szert tettünk a Cocytus egy részének térképére.

A térkép segítségével mindjárt bele is futottunk két remorhazba, akik közül az egyik lenyelte a még mindig harcoló Rascant (Dávid) ám ezen apró akadály ellenére beteljesítettük sorsukat. Mivel a remorhazok a léptek nyomán, a talajban keltett rezdülések alapján szúrják ki áldozataikat, így megpróbáltam a havon osonni, ám ezen kísérletem általános röhögésbe fulladt. Vajon miért? :) Végül megtaláltuk a portált, mely a III. rétegbe, Pheleptonba, annak is legnagyobb városába Windglumba vezetett. A gigantikus cseppkővárosban nem szeretik a hozzánk hasonló jött-menteket, így első utunk a helyi fogadóba, a Pikkelyes Kutyába vitt. Érdekes módon a helyiek még arra is vették a fáradtságot, hogy a fogadóba betelepítsék a kalandozók ellátásához szükséges összes kiszolgáló üzemegységet, úgy mint mágia- és varázstárgyak boltja, fegyverkovács, illetve isteni gyógyító, vélhetően mindezt azért, hogy ne is lássák őket az utcán.

Tamlin (Gergő karaktere) végre elárulta, hogy be tud majd juttatni bennünket Agathonba, a kincstárba, ahol sok minden egyéb mellett a Sárkányok vérét is őrzik. A probléma annyi, hogy Sargonnas azonnal tudni fogja, hogy betolakodók hatoltak be, így nagyon gyorsnak kellene lennünk, ám ez nem egészen kivitelezhető ha még pontosan azt sem tudjuk, hogy néz ki amit keresünk. A másik lehetőség, hogy egy Solmir Vangor nevű minotaurusz Sargonnas pap segítségével előre bejelentkezünk az istennél. A játék megdöbbentő módon nem eme dilemma eldöntésénél, hanem az említett boltokban való tápolásnál ért véget. A Karizma-köpeny beszerzésének lehetőségétől megrészegült Feketeszemű Gábriel (Zsolt) még a succubusok által üzemeltett bordélyba is átrohant, ám a belépéskor használatos pakliból nem a legszerencsésebb lapot húzta...ez azonban már egy másik történet.

A játékidő kevesebb mint 10%-a telt szerepjátékkal, illetve a történet előbbre vitelét szolgáló interakcióval, a harcok szinte egymást követték. Eszter is bevezetett egy háziszabályt, mely szerint feltámasztáskor választhatunk, hogy CON-t vagy szintet vesztünk. Gondolkodik azon is, hogyan lehetne Szakértelmek használatakor kritikus sikert, illetve rontást szimulálni.

Ebbe az új naplóba még nem raktam fel ezen történetfolyamban szereplő karakterem, Sabra Homályösvény Gwenaura képét, így ezt most pótolom.

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Végre ismét sikerült összehozni a csapatot és folytathattuk a kalandot, melyet előzőleg a hajónk (S.S.Gabrielle) motorjainak látható ok nélkül bekövetkezett leállásával fejeztünk be. Az izgalmas felvezetés egészen addig tartott, míg Neptun isten egyik követe meg nem jelent a hajón, hogy bírósági idézést hozzon a játékosok karaktereinek és még néhány, velünk utazó NPC-nek. Viszonylag hamar átláttam a szitán, hogy a hajó legényége meg akar tréfálni bennünket és igazam is lett. Egy régi tengerész szokás szerint, akik először utaznak át az Egyenlítő alatt, azoknak bizonyítaniuk kell, hogy méltók a Tengeri Medve címre. No másnap reggel a fedélzeten meg is tartottuk a 'bírósági tárgyalást' mely abból állt, hogy a tengerészek és az Expedíció tapasztalt vezetői idétlen rituálénak vetettek alá bennünket, hasonlóan ahhoz, amit a kopaszokkal csináltak régen a seregben. Közülünk nem mindenki vette könnyedén, én a magam részéről igyekeztem beleélni magam, hadd legyen teljes a móka.

Valószínűleg ezt a bulit használta ki egy szabotőr, akinek ügyködésére egyre több jel mutat. Először a hűtővezetékbe juttatott savval elpárologtatta az összes ammóniát, így a romlandó ételeink mehettek a tengerbe. Hasonló módszerrel rongálták meg az alaptábor áramellátására szolgáló generátort, de hiány találtunk a hegymászáshoz használatos oxigénpalackok között is. A csúcs persze az üzemenyagok mellett talált, már félkész állapotba helyezett dinamitköteg volt. Azt találtuk, ki hogy mivel az illető még nem készült el teljesen a bombával, így csapdát állítunk neki. A csapda megtervezése és pontosítása a következő játék elejére maradt.

Ahhoz képest, hogy előzőleg majdnem két teljes fejezetet átugortunk, most szabályosan belassultunk. Éjszakai váltásokban ellenőrizzük a négy gépelt oldalból álló felszereléslista alapján az összes holminkat rongálás, illetve hiányok után kutatva.

Újságíró-fényképész karakterem majdhogynem közutálatnak örvend a hajón, de ez őt nem nagyon zavarja. Akinek az a mestersége, hogy olyan kérdéseket tesz fel, melyeket mások nem mernek, az ne számítson az emberek szeretetére. Még szerencse, hogy az utálat nem zárja ki a bizalmat.

Halruaa Campaign - FR D&D

Az áruló árnyszövetmágus, Ékkőszemű Xintar irányába folytattuk a nyomozást. Egy kis divinációval megtudtuk, hogy jelenleg a viszonylag közeli Kholtar eliparosodott városában tartózkodik. Mivel ott még egyikünk sem járt, a teleport kizárt, így egy léghajóval vitettük magunkat a Shaar-fennsík legközelebbi településéhez, Rethmarhoz. Szerencsére csapatom vándora, Wahid innen származik, így hamar szereztünk lovat, melyekkel elindulhattunk kelet felé, Földemelte irányába. Az egyik éjszaka megmentettünk egy wemic törzsfőnököt Berent, Krethor fiát az őt üldöző tucatnyi gnolltól. Szépen megköszönte, de már másnap reggel visszatért, hogy a segítségünket kérje az északról fenyegető gnoll hordák ellen. Mivel kérése komoly kitérőt igényelt volna fontos ügyünktől, ráadásul valami nagyon nem stimmelt a meséjével, így visszautasítottuk. Kholtar kéményektől sűrű, hamulepte utcáin a legjobb fogadóban szálltunk meg. Mivel tudjuk, hogy Xintart valószínűleg dambrathi ügynökök is keresik, hamar kiszúrtuk Loviatar papnőit a fogadóban. Közös elhatározással rájuk törtünk, hogy kiszedjük belőlük mit tudnak a rosszéletű mágusról, de sajnos a kikérdezés gyorsan fizikai szintre süllyedt. A rendkívül szűk fogadószobában komoly harci taktika vagy nagyerejű varázslat bevetésére nincs lehetőség, de legalább egy kifordított Csend varázslattal nem verjük fel az egész épületet. Sajnos az öt Loviatar papnő keményebb ellenfélnek bizonyult mint hittük, csapatom egyik tagjáról, Khaliqról az összes szintet leszívták, így meghalt, Helilát pedig a szent fegyverük küldte a másvilágra.

Borzasztó rossz harc közben végetvetni a játéknak, de ez most így történt. A lehetőségek szerint lejegyeztük az aktív varázslatokat, az eltelt körök számát, illetve a taktikai elhelyezkedést.

Egyre inkább úgy fest, hogy csapatom tagjai nem bírnak a növekvő kihívásokkal, ami játékterminusokban annyit jelent, hogy egyre érződik a köztük és a játékosok karakterei között tátongó szintkülönbség.

D.Gábor beindította az Elder Brain oldalt, ahonnan a csapata által készített angol nyelvű d20-as meséket lehet letölteni - a kiválóan kidolgozott City of Webs már fel is került. Van itt fórum is, sőt szívesen vesznek minden vállalkozót, aki a főoldalon vázolt tematika szerint böffentene mesét magából - nem baj ha nem angolul, mert Tomi simán lefordítja.

Star*Drive - ALTERNITY

At last!
Több mint 10 éve vártam már valami sci-fi szerepjátékot. Máté Buck Rogerse óta csak Cyberpunkhoz (ami nem sci-fi hanem cy-fi) és Star Warshoz (ami space fantasy) volt közöm, így nagyon megörültem a mai debütáló Alternity - Star*Drive meséjének. Műfaja mellett, a történet a kedvenc sci-fi szubzsáneremet, a felderítést érintette, és ezáltal azt az őselemi éhemet csillapította, melynek gyökerei a Star Trek klasszikusokban, az Orion űrhajóban és Clarke regényeiben gyökereznek.

Természetesen egy felderítő űrhajó csapatát alkottuk, NPC-k nélkül - ami mesélői oldalról egy első játék esetében különösen kockázatos lépés, de végül kiválóan alakultak dolgok. Gábor alakította a hajónk parancsnokát, Ivanova hadnagynőt, Eszter Mira McCormickot, a skót pilótanőt, Gergő és Dávid pedig egy-egy non-human karakterrel játszottak: az első egy biztonsági megbízott, amolyan ogre-Csubakka keverék, a másik pedig egy hiperaktív hüllő azaz a hajóorvos. Jómagam egy rosszhírű felderítővel léptem működésbe, aki persze szintén ember nő volt. Kiváló mesélői húzásnak bizonyult, hogy a csapatból mindössze a parancsnok és a pilóta álltak a Concorde Társaság alkalmazásában, a többiek mind szerződéses alapon dolgoztak. Ez több-kisebb szerepjátékos lehetőségre adott alkalmat, de még nagyobb hatású szituációk ígéretét is magában hordozza.

Nem tudom a többiek élvezték-e annyira a kalandot mint én, hisz gyakorlatilag adrenalin pörgető események nem történtek, harcra sem került sor, és a gyakori cigiszünetek meglehetősen fragmentálták a mesét. Ha nem számítjuk ide Dávid régi-új Dark Sun-ját, akkor, elmondhatom, hogy új szerepjáték bevezetését ennyire utoljára akkor élveztem, amikor Csíra bedobott egy még kiforratlanul előadott, de akkor teljesen új világot nyitó kalandot, a Cyberpunk 2020-at.

A mai nappal kinyírtam a régi Webnaplót, mától csak ide fogok postolni. Balra a 'Recent Posts' alatt ott van az összes előző bejegyzés, illetve az alatt az 'Archives'-ban minden más májusig visszamenőleg.

Jah, és itt alul tudtok kommentálni.

Tábori jelentés és egyéb történések

Ma nem játszottunk így gondoltam írok az elmúlt két hétről. Holnap lesz egy hete, hogy Dáviddal visszatértünk a tíznapos 14. szegedi szerepjátéktáborból. A rendezvényen látszott, hogy a szervezők mögött több év tapasztalata áll: nem volt semmi fennakadás vagy váratlan nehézség. Rengetegen ismerték egymást korábbról, sőt voltak akik egy évvel ezelőtt abbahagyott kampányukat folytatták itt. Nagyjából velünk egykorban mozgott mindenki, mindössze egy csoport fiatalabb különítmény akadt, ám ők tolták a legkitartóbban az RPG-t. A medence alapvető funkciója és kiváló hűtő-hatása mellett, szociális fórumként is működött: ismeretségek, parti formálódások, tudásbáziscsere, sőt még fóliázott karakterlapú Vampire mese helyszíneként is szolgált. A sorozatos RPG-k mellett volt "csapatépítő" csapatverseny, íjászverseny, paintball, tábortűz, beszélgetés a Beholder kiadó képviselőjével és napi négy étkezés - két kilót fel is szedtem. Nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam csatlakozni minden érdekesnek tűnő beszélgetéshez, melyek témái a Star Trektől a képregényeken át, egészen a szerepjátékos ismeretek és élmények legmélyéig hatoltak.

Első nap egy D&D mesével indítottunk, hét partitaggal. Ezt követően négy napig a GURPS negyedik kiadását és az ahhoz kiadott Infinity World-öt teszteltük. Ezt követte egy másfélnapos Pedragon Dávid tolmácsolásában, amit végül a Top 3 Pendragon kalandjaim közé soroltam. Egy teljes napot vett igénybe a D&D verseny, melynek pedofil felhangjait és rosszul komponált struktúráját a mi mesélőnk kiváló előadásmódja hatásosan feledtette. Csapatunk második helyezést ért el, jutalmunk az egyik résztvevő saját szerepjátékboltjában levásárolható 3000 forintos utalvány volt, melyet be is váltottam egy Faerűn Szörnyeire.

Három szerepjátékossal jövőbeni közös játékra alkalmas kapcsolatot építettünk ki. Andris az improvizatív mesélő, barátnője Bori a szabálykönyvguru, valamint Krisztián, akivel sajnos nem játszottunk együtt, de Dávidnak és nekem is nagyon szimpatikus volt. Andris addig bújta a Transhuman Space szabálykönyvet, míg végül egészségesen be is gyulladt neki, Bori jelentése szerint kedden már meg is vette magának. Krisztiántól kölcsönkaptam a Mutants and Masterminds című d20-as szuperhős szerepjátékot, melyet azóta a birtokomban lévő Heroes Unlimiteddel méricskélgetek össze. Ő maga az All Flesh Must Be Eaten című nyalánkságom iránt mutat érdeklődést.

Halruaa Campaign - FR D&D

Kétszer veselkedtünk neki, de Loroszfir mélysége így is kis híján elemésztette csapatunkat. A nem mágikus hatású őrület először az embereimet kerítette hatalmába, így őket hamar visszaküldtük. Ezután én vesztettem el az eszem, komoly Bölcsesség csökkenéssel körítve. Ez olyan mértéket öltött, hogy Tantros bíró úrnak (Tamás) kétszer is rám kellett lőnie egy Visszaállítást. Sajnos az iszonytató mélységek végül diadalt arattak elmém felett, Tantros bírót egy rémületes jelenés látványa okozta szívroham vitte el. Egyedül F.Dávid karaktere érte el a Tudatlanság könyvtárát, ahol minden kérdésre van egy válasz. Megtudtuk, hogy az őrült Ékkőszemű Xintar megszökött a Loviatar papnők fogságából, majd a kormányunkban tevékenykedő árulók személyének kilétére feltett kérdésünkre a következő kriptikus választ kaptuk: "Az áruló a Tanács a Tanácsban, aki közel áll hozzád a bajban." Ezt követően egy hosszú és viszontagságos út után végre visszatértünk Halruaa fővárosába, Hallarachba. Az őrület elmúlt, Tantrost feltámasztottuk, majd menten jelentettük az információkat felettesünknek és Halruaa királyának is. Kiderült, hogy tényleg működik egy Tanács a Tanácsban, akiket senki sem ellenőriz. Ennek a csoportnak az a feladata, hogy megóvják Halruaát attól, ami őseink földjével, a Nether Birodalommal történt és aminek szomorú mementója az Anauroch sivatag.

D.Gábor háziszabályai szerint feltámasztáskor nem szintet, hanem CON-t veszít a delikvens. A mesében amúgy egyetlen csata sem zajlott, viszont fejenként húsz-harminc mentődobást biztos elkövettünk.

Voyage of Courage - DL D&D

K.Gábor Dragonlance-kampányának harmadik fejezetéhez érkeztünk. Ebben a történetfolyamban négyen játszunk, a következő összetételben:

Zsolt - Karien Mézfuvallat (Mishakal ember papnője)
Máté - Fürgeujjú Füzike (kender kalandornő)
Dávid - Elnaer (ember varázsló)
Jómagam - Vala Vandar (ember harcos/nemesnő)

A 350-ben játszódó kampány gerincét utazásunk képezi Észak-Ergothból Ansalon kontinensére, azon belül is a Vingaard-erődbe vagy Solanthus városába. Célunk, hogy csatlakozzunk a Takhisis seregei ellen folytatott háborúba. Ker Vaktból indultunk, de már a második nap éjszakáján haramiákba botlottunk, akik Karient és Füzikét eszméletlenre verték, Elnaert megölték, engem pedig elraboltak. Mai játékunk elején egy Nefrita nevű javasasszony segítségével megszöktem, megkerestem közben magukhoz tért társaimat és a vajákossal feltámasztattuk a varázslónkat. Ezután Füzike irányításával elindultunk keletnek, hogy a Széltáncos-torony romjai alól induló kazamatán keresztül átkeljünk a hegyláncon. Az igen hosszadalmas és kényelmetlen földalatti út során több kisebb-nagyobb ellenféllel is meggyűlt a bajunk, míg egy elsüllyedt földalatti városban tábort vertünk. Innen kivertük az itt kóborló Árnyat, majd Füzike és én szintet léptünk. A mese leghumorosabb momentuma a vénasszony leírásához köthető: "az esti szél lágyan fodrozódik a bajuszán."

Halruaa Campaign - FR D&D

Sajnos az előző mese végén kialakult kényes szituációban tárgyalásra kényszerültünk az ötfejű hydra-nágával és csatlósaival. A tárgyalás a szembenálló felek mozdíthatatlan álláspontképviselése okán fizikai szintre süllyedt, így a Mass Hold Person lejárta és az Anti-Magic Shell megszüntetése után hazateleportáltunk.

Hallarachban rendeztük sorainkat, én pedig két újabb taggal pótoltam elveszett embereimet:
Kahliq, male human fighter 4
Wahid, male human ranger 4 / King of Plains 1

Miután rendbeszedtük magunkat, keményen felkészülve (mindenkin legalább 4-5 aktív varázslat fut) beteleportáltunk a hajót építő nágák, gyíkemberek és persze az ötfejű hydra-nága közé. A harc rövid volt és véres, ráadásul sikerült visszaszerezni a levitációs lemezeket is. Vezetőnk levette a vállunkról a többi hajó előkerítésének feladatát, így elkezdhettük Földvége városának felderítését, ahol Ékkőszemű Xintar kutatta a Halruaa déli partjai közelében fekvő vízalatti portál titkát. Földvégébe egy gigantikus földelementál gyomrában utaztunk le és itt a lassú életvitelt kedvelő földmefitek, földgenasik, xornok és hasonló lények között kérdezősködve megtaláltuk Xintar egykori lakhelyét. Az illetőről tudjuk, hogy megőrült és sikerült azt is kideríteni, hogy mitől: felkereste a Loroszfir szakadékának falában található Tudatlanság könyvtárát. Mivel a nyomok idevezetnek nekünk is be kell hatolnunk a néma csend, a sötétség és mélység eme hátborzongató birodalmába.

Pool of Radiance - FR D&D

Április óta nem meséltem, így most szombaton rám került a sor. A Pool of Radiance kampányban eggyel többen játszunk mint a Beyond the Mountains of Madnessben, de a mese nyitott felépítése végett játszható néhány játékos távolmaradása esetén is:
Zsolt - Maya Arkenviir (Helm ember lovagja)
Dávid - Khargul of Narfell (ember harcos)
Máté - Dorian (Helm ember papja)

A csapat második harmada, akik most nem voltak jelen:
Gábor - Blumbar at Ungart (törpe barbár)
Eszter - Silvara (elf druida)
Gergő - Khalied (elf szerzetes)

Az előző fejezetben iszonyatos hosszúságú harcot zavartunk le a teljes csapat és egy rakás gnoll aktív részvételével. Az ott felderített nyomok némi utánjárást igényeltek, így a mostani fejezet ezek felderítésével, némi általános tájékozódással, valamint régi és új ismeretségek fűszerezésével telt. Sajnos a Lylian nevű NPC (nemesi családból származó napelf papnő az Örökszigetről) kiíródott a meséből, ám helyette a Phlan főterén felállított kalodában debütált Cassiopea a varázslónő (szintén NPC). Ha beszervezik a csapatba, akkor végre betölthetik az arkán varázshasználó karakter hiánya okozta tátongó rést. A város felszabadításának következő stratégiai lépése, az egykori Tyr templom Bane-hívő bitorlóinak kilakoltatása lesz.

Halruaa Campaign - FR D&D

A Redwing nevű léghajót visszafordítottuk Halruaa felé, vezetését egy képzett legénység gondjaira bíztuk, magunk pedig hazateleportáltunk. Mivel rengeteg irányba folytathatnánk a játékot, úgy döntöttük, hogy az ellopott léghajók ügyét végigvisszük. Helila feltámasztása után elteleportáltunk a Kethid mocsárba, ahol Ghassis király gyíkemberei és nágái a másik ellopott hajóból, a Cloudwalkerből kimásolt levitációs technológia alapján saját léghajó építésébe kezdtek. Elpusztítottuk az építést vezető nágákat, de a levitációs lemezek még nem érkeztek meg az épülő krokodil alakú hajóhoz. A harc során életétvesztette két másik emberem, Krabdul és Mussallah. Az ő feltámasztásukat már nem forszírozzuk: nem voltak annyira hasznosak mint Helila, ráadásul saját ügyetlenségük miatt haltak meg. Az irtást követően ismét hazatértünk egy pihenőre, elhunyt bajtársainkat pedig végső nyugalomra helyeztük. Egy nappal később visszatértünk a mocsárba, ahová nemsokára meg is érkezett a főépítész azokkal a bizonyos lemezekkel, melyeket mi elszándékoztunk pusztítani. Sajnos a főépítész egy ötfejű hydra-nága, akinek testéből menten dizintergráltunk 78 életerőnyi tömeget, de nem halt bele. Mind az öt feje elkezdte ugyanazt a varázslatot: Mass Hold Person. A varázslatellenállással felszerelt Tantros (Tamás) karakterén kívül mindenki lebénult. Tantros bevarázsolt egy Anti-Magic Shellt, ettől a varázslat terültén megszűnt minden mágikus hatás - ebben a hatókörben persze nem tudunk varázsolni, ha azonban kilépünk belőle újra lebénulunk. A hydra-nága nincs velünk közelharci távolságban, ráadásul elkezdett regenerálódni. A mese ebben a patthelyzetben ért véget. Kénytelenek leszünk tárgyalni.

F.Dávid megállapította, hogy vissza kellett volna tartania a dizintegrációt addig, míg a hydra-nága varázsolni nem kezd. Ha ekkor lövi rá, akkor a gyíknak 78+21 fölé kellett volna Koncentrációt dobnia, hogy sikeresen bevethesse a Mass Hold Persont. De ki gondolta, hogy túlél egy dizintegrációt? Mindenesetre ez is azt bizonyítja, hogy a D&D harcrendszere alkalmanként alapos taktikai körültekintést és a lehetőségekhez képest pontos helyzetfelmérést igényel.

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Állati nehéz öt játékost, plusz egy mesélőt összeszervezni, így több mint egy hónapos szünet után folytattuk gigantikus Cthulhu-kampányunkat. Természetesen expedíciónkat ismét szabotálták, ezúttal gyújtogatással. Nem tudjuk ki vagy kik állhatnak a háttérben, mindössze találgatni tudunk. Az egyik jelölt Acacia Lexington és csapata, akik szintén a déli sarkra tartanak és eme gyújtogatásos hátráltatás után több napos előnyre is tettek szert. A másik jelölt ismeretlen személy aki több fenyegető levéllel is el szándékozott tántorítani bennünket utunktól, sőt azt is megírta, hogy semmilyen eszköztől sem riad vissza. Így vagy úgy de végül sikerült kifutnunk. A hosszú hajóút Panamáig kölcsönös oktatással telt - megelőzendő az unalom és a konfliktusok kialakulását. A csatornán átkelve megerősítettek bennünket, hogy Lexingtonék tényleg napokkal járnak előttünk. A Csendes-óceánon már nem part mellett hajóztunk, így hamar felütötte fejét a tengeri betegség, mely szerencsére elkerülte a karakterem. Átvergődtünk egy nagy viharon, majd tiszta időben haladtunk tovább Melbourne felé amikor egyszercsak minden látható ok nélkül leálltak a hajó motorjai. És Dávid ennél a drámai pontnál fejezte be a kalandot.

Mint kiderült két fejezetet is kihagytunk a meséből, és Dávid kilátásba helyezte, hogy a "végső elszámolásnál " ennek meglesz az ára. Nem a legbölcsebb mesélői húzásnak tartom a látványos lapozgatást kihagyott fejezetek esetén és az ígérgetést, hogy ennek még meg lesz a böjtje. Legutóbb ezt Zsoltnál tapasztaltam a Day of the Beast során és már ott sem tetszett. Lehet, hogy ezt a szokást a gyári Cthulhu-modulok hozzák elő az amúgy kiváló mesélőkből?

Ezen előadásmód okán a játékosok hamarabb megtudják, hogy valamit rosszul csináltak, minthogy a karaktereik felismernék ezt az in-game következményekből. Ez sokat ront a narráción mert elveszejti a fordulat és a meglepetés erejét, valamint kizárja a saját hibafelismerés, és ezáltal a tanulás lehetőségét. D.Gábor május 22-i meséjében is figyelmetlenek voltunk és a teljesen cool tolmácsolásnak hála erre nem is jöttünk rá, egészen addig amíg sikeresen meg nem szívattuk magunkat. Dávid mostani meséjében sokat pókereztünk. A mesélés is ilyen: nem szabad idő előtt kijátszani a lapokat.

Halruaa Campaign - FR D&D

Az előző mese végén két, kontaktméreggel felszerelt, kézitusában járatos ismeretlen orgyilkos majdnem kinyírta Damaritryst (F.Dávid) és engem. Most a kaland elején ravasz csapdával sikerült a két merénylőt előcsalogatnunk. Az egyik életét vesztette, a másikat elfogtuk élve, majd szépen annak rendje és módja szerint leszállítottuk az illetőt a mágikusan megerősített börtönbe. Indítványoztam, hogy rögtön álljunk neki a kihallgatásának, de Tantras (Tamás) azt mondta várjunk reggelig, mert addigra lesz elég varázslata melyek hasznunkra lehetnek a vallatás során. Így is tettünk, aztán reggelre a foglyunkból nem maradt semmi csak egy savas tócsa. Nem csak ezt a merénylőt, hanem az összes általunk elfogott Árnyszövet használót is (pár őrrel együtt) kinyírta valami ami egyszerűen átsétált az őrségen, a legerősebb varázslatokon és az anti-mágia zónákon.

Mivel itt sok mindent már nem tehettünk, elindultunk visszaszerezni az egyik ellopott halruaa-i léghajót, mely a gyíkemberek és yuan-tik kezébe került. A Chuult dzsungelei felett járó Redwing fedélzetén dúló harc során csapatom egyik tagja, Helila életét vesztette. A feltámasztás simán megoldható, de azért kár volt érte, mert már az összecsapás elején kifeküdt. A hajó visszafoglalása valós időben három órát vett igénybe.

Megtaláltam a játék során elfogyasztott kajaszámlát. Fogyasztásunk tehát így festett:
2 adag fokhagymás pulykacsíkok
3 adag gombás rizs
1 adag dióval és camemberttel töltött pulyka párizsiasan
2 adag tyúkhúsleves tésztával
1 adag tojásos nokedli szalonnával és fejessalátával
1 adag tiramisu
1 adag görög gyümölcsleves
1 adag somlóival töltött palacsinta
1 adag túrógombóc

Gábor és (nem éppen kerti) törpéi - D&D

Íme K.Gábor kiváló szociális érzékkel és kiterjedt ismeretségi hálóval rendelkező törpéje, Audgar, illetve a fegyverkovács Blumbar, aki Phlan felszabadításán ügyködik, de olykor elveszti a türelmét és irdatlan tombolásba kezd.

Fantasy Europe - D&D

Hosszú kihagyás után csatlakozott hozzánk Audgar (K.Gábor) és Alrea (Máté) valahol egy elsüllyesztett Hextor templom mélyén. Ha jól emlékszem ebben a mesefolyamban még soha sem voltunk együtt mind a négyen, ám sokáig nem is élvezhettük egymás társaságát, mert Zsoltnak korán le kellett lépnie. Időnkből mindössze arra futotta, hogy a viszontlátás öröme után hatástalanítsunk egy több helységből álló, rendkívül komplex csapdát, valamint felkoncoljunk néhány láthatatlan élőhalottat.

Fantasy Europe - D&D

Zsolt folytatta a Speaker in Dreams-szel elkezdett mesefolyamát, mely a Földünk fantasybe átültett világán játszódik. Dávid itt Wensarral, a fajától eltávolodott kéjsóvár elf varázslóval játszik, míg én Corennon Gariollét, a vándormutatványosból fogadótulajdonossá avanzsált szimpatikus csibészt keltem életre. Kettősünkhöz néha csatlakozik Audgar (K.Gábor), a kiváló szociális érzékkel és kiterjedt ismeretségi hálóval rendelkező törpe, vagy Arlea (Máté) a kósza emberleány, aki egy külső létsíkról tért vissza velünk egy tavaly nyáron játszott kaland során. Most azonban csak ketten voltunk Dáviddal és a Zsolt meséjében elszórt három, de inkább négy meseszálból vélhetően kettőt meg is oldottunk, egybe pedig belekezdtünk. Harci szituációval nemigen találkoztunk, révén karaktereink nem kifejezetten kardforgatók, így a problémák zömét is inkább ügyességgel, technikázással és kommunikációval oldjuk meg.

Zsolt bevezetett néhány, a saját meséire vonatkozó háziszabályt is: mostantól bárki képes használni egy varázspálcát, negyedóra alatt átmemorizálni egy korábban betanult varázslatot, vagy felolvasni egy mágikus tekercset, ha azt előtte egy Mágia Olvasása varázslattal már felismerték. Ezzel megjelentek az első rések a szabályok betartásán, ami addig nem is jelent gondot, míg egy csapatnak mindig ugyanaz a személy mesél. Nálunk úgyis ez az uralkodó tendencia. A Fénytelen Citadellát (Zsolt előadásában) követő Vault of Larinkar (Máté tolmácsolásában) kivételével még nem is volt példa arra, hogy más mesélt volna ugyanannak a partinak.

A bejegyzéshez mellékeltem Corennon Gariollét, akit minden PHB tulajdonos felismerhet a szabálykönyv 94-dik oldaláról.

Camp Crystal Lake

Ma jelentkeztem a Szatymazon megrendezésre kerülő 14. Szegedi Fantasy és Szerepjáték Táborba. Lesz itt faház, medence, programok és csajok. Úgy döntöttünk, hogy négyen meg is töltünk egy négyszemélyes faházat, így K.Gábor, Zsolt és Dávid velem kiegészített csapata az elhatározás mezejére lépett. Dávid és én már tuti olyan mesékkel készülünk, melyekbe az ott jelenlévő arcok is beállhatnak majd és nekem is szándékomban áll odacsapódni egy-egy bandához, kipróbálni ezt-azt. A szervezők bátorították a jelentkezőket, hogy vigyenek olyan játékokat, melyek kevéssé ismertek, így terveim szerint egy egyéjszakás All Flesh Must Be Eatennel, mellé esetleg egy Transhuman Space-szel vagy egy Star Wars-szal teszem le a névjegykártyámat. Ha már kevéssé ismert játékokat viszünk, Dávid egy Pendragonban gondolkodik, melybe szintén beállhatnak a vállalkozókedvűek. Kíváncsi vagyok Zsolt mit hoz majd...bár amikor erről beszélgettünk, mintha az Indiana Jones taktusait dudorászta volna.
Holnap elmarad a Beyond the Mountains of Madness, helyette Zsolt meséli tovább D&D-s Fantasy Europe kampányát, melyben Dávid és én kenünk majd azokkal a karaktereinkkel, akik végigvitték a Speaker in Dreams-t és benne letudták a leghosszabb (közel 8 órás) csatát.
Eszméletlen ez az időjárás, este látszott a lehelletem az utcán és ennek okán itthon be is fűtöttem. Ha Medárd napján esik, akkor még 40 napig esni fog - mondja a babona. Szerdán esett?

Temple of Takhisis - DL D&D

Természetesen ez a kampány is egyre és egyre szerteágazóbb lett: az Abyss legfelsőbb rétegének, Pandemosnak híres fogadójában, az Őrültek Házában megismerkedtünk egy félsötét elffel (Tamlyn - Gergő karaktere), aki egy bizonyos papnő után kutat. Gutter és én elleneztük hogy csatlakozzon hozzánk, de végül Gábriel által manipulált "szerencse" úgy hozta, hogy bevettük a csapatba. Elhatároztuk, hogy a második réteget (Cocytust a Sirámok Völgyét) nem a közelebbi, de démonok által őrzött kapun közelítjük meg, ugyanis ott több ezer aranyra rúgó kapuadót szednek a szarvas-patások. Mielőtt azonban elindulhattunk volna hosszú és fáradtságos utunkra a félsötét elf megkért járjunk kicsit utána az ő ügyének is. No meg is tettük, de a Téli Palotában csak egy skizofrén kóklerrel találkoztunk, aki egy serleget akart elhozatni velünk. Ez a kupa, a hozzá vacsorára vendégségbe látogató Sargonnas kedvére lett volna. A megbízást mélyen képességen alulinak találtuk, ráadásul a gonosz isten kellemes vacsorájához nem akaródzott statisztálnunk. Útra keltünk hát Azúria hátán a távoli kapu felé, melyen ingyen átkelhetünk a második rétegbe. Az egyik estét egy ghitzerai faluban töltöttük, akik vezetője megkért kerítsük elő a manticoreok által elrabolt fegyvereiket. Megállapodtunk, hogy ha utunk során beléjük botlunk ránézünk a dologra. Végül elértünk a kapuhoz, mely mögött kellemetlen fogadóbizottság várt minket. Annyira kellemetlen, hogy mindjárt szintet is léptünk.

Érdekes, hogy Eszter meséjében két konkrét megbízást is úgymond kihagytunk, míg D.Gábor kampányában egyszerre három-négy ügyön is dolgozunk. Ezen a példán keresztül jól látható a két mesefüzér felépítésében lévő különbség, valamint az, hogy milyen jellemű karakterek viszik a kampányt. Eszternél nagyrészt semleges/jó-kaotikus/jó, véletlenül összetalálkozott, laza kapcsolatú egyénekből áll a csapat, míg D.Gábornál egy törvényes állam vezető mágus-politikusa és az alá beosztott, szintén törvényes brigád működik. Az egész kampány gerincét és a mesélői oldal későbbi játékterét is nagyban meghatározza a csapat uralkodó jelleme és a tagok közötti kapcsolat.

A bejegyzéshez mellékeltem Zsolt karakterének, Feketeszemű Gábrielnek a képét.

Halruaa Campaign - FR D&D

Ma D.Gábor folytatta a Ragyogó Délen játszódó kampányát. A meseszövés rendkívül összetett, ennyi NPC-vel és jegyzetelnivalóval D&D-ben legutoljára a Vault of Larinkarban, vagy a Speaker in Dreamsben találkoztam. Ma több új szállal gazdagott a sztori, melyek elemei közül néhány lazán csatlakozik valamelyik másikhoz. Amellett, hogy felkutattuk az áruló Árnyszövetmágus, Ékkőszemű Xintar által eladott léghajókat, Halruaa-i csapatunk a szomszédos Dambrath egy drow követével tárgyalt. Majd megbízást kaptunk egy Jarboo nevű félszerzet kalóz rejtélyes módon álcázott kikötőjének felderítésére is. Emellett még felmerült egy víz alatti portál által jelentett fenyegetés, valamint a tény, hogy az együttműködő gyíkemberek, nágák és yuan-tik megszerezték mágikus léghajóink előállításának titkát.

A május 22-i bejegyzésből kifelejtettem egy nem túl fontos részletet: amikor Myth Drannor felett egy pokolbéli démon telepatikus úton megszólította F.Dávid karakterét, a valójában nem is hallható hangot D.Gábor a következő szavakkal festette le: "mélyről jövő, alaktalan hörgő geci". Ezt akkor pontosan lejegyeztem, de az igazi móka most volt, amikor megtaláltam a lap szélén és felolvastam. Dőltünk a röhögéstől.

A fent említett NPC (Ékkőszemű Xintar) vezetékneve neve magyar fordításban pontosan megegyezik K.Gábor törpéjének, Ékkőszemű Gutternek a nevével. Ez különös véletlen, hisz az említett cimboráim nem játszanak együtt és nem is tudnak egymás viselt dolgairól, mindössze egybeseésről van szó. Angolul azonban már látványosabb a nevek közti különbség: Xintar Gemeye és Gutter Jeweleye.

Online biznisz

A Software Station Books nevű online boltot Karesz haverom ajánlotta D&D miniatűrök olcsó és megbízható beszállítására. Szöget ütött a fejembe, hogy megkérdem tőlük, RPG könyveket nem hoznának-e be. Iszonyú gyorsan válaszoltak, ráadásul kedvezően. Mivel még egy ilyen specialitást is be tudnak szerezni, így úgy érzem a határ a csillagos ég - meg a bukszám. Első körben megidézem magamnak ezt az Underdark Adventure Guide-ot (nem a Forgotten Realmseset, annak Mélysötétje már nagyon zsúfolt) meg egy Star Wars Galactic Campaign Guideot. Holnap kiderül, hogy sikerül-e más forrásból olcsóbban hozatni Power of the Jedi Sourcebookot. Ha nem akkor azt is ezekkel az arcokkal rendelem, bár ez borsosabb tétel, mivel a könyv már Out of Print.

S persze, hogy ne csak ingyenreklámról szóljon a bekezdés, feltöltöttem Eszter karakterének képét, akivel a Beyond the Mountains of Madnessben doktorkodik.

Temple of Takhisis - DL D&D

Nem tartott sokáig megtalálni a térkaput, de az biztos, hogy utunk sokkal bonyolultabb és veszélyesebb lesz, mint azt hittük. Ahelyett, hogy egyenesen Takhisis templomába jutottunk volna, Ishtar elsüllyedt katedrálisának katakombájába kerültünk, mely 400 

lábbal Neraka alatt található. Itt összegyűjtöttünk öt kelyhet és kiszabadítottuk Azúriát az ezüst dzsinn-sárkányt két succubus fogságából, de a kijáratot nem találtunk. A sárkány elárulta nekünk, hogy Takhisis templomába csak akkor jutunk be, ha az idelent található oltárra felhelyezzük a kelyheket, melyet előbb megtöltünk a sárkányok vérével. Hoppá! Az oltárt egy öreg fekete sárkány vigyázza, a sárkányok vérét pedig az Abyss egyik szintjén Pandemoniumban, annak is negyedik rétegében, Agathonban őrzik. Karaktereinknek fogalmuk sincs a síkokról, de persze elvállalták a feladatot, ki-ki más-más okból.

Ékkőszemű Gutterről kiderült, hogy törpe létére hajlamos a klausztrófóbiára, Rascanról megtudtam, hogy törzsének fennmaradása érdekében asszonyaik után kutat, míg Gabriel ismeretlen, nagyhatalmú merénylők elől menekül - ez persze nem tartotta vissza attól, hogy tapasztalatait szaporítandó külvilági nősténydémonokkal bujálkodjon. Karakteremmel kapcsolatos legfontosabb kiszivárgott információ a neve: Sabra Homályösvény Gwenaura.

Mellékeltem Dávid karizmatikus nomád barbárjának képét, mely karakterében mérföldekre esik a véres kardját nyalogató narfelli Khargultól, akivel a Pool of Radianceben Phlan felszabadításán, de inkább saját erszényének dagasztásán ügyködik.

Az Ékkőszemű törpe és a Campaign Setting esete

Ma megérkezett Amerikaországból a Dragonlance Campaign Setting könyvem, melyet az E-bayen vásároltam valami jótét lélektől. Ez a könyv nem elengedhetetlen fontosságú, hisz már több kinyomtatott példánnyal is rendelkezünk, ám egy csúnya sérülés miatt iszonyú olcsón adták és vétek lett volna ott hagyni.Ma egy rendkívüli atmoszférikus jelenség tanulmányozása közben leégett az arcom. Viszont két tanút tudok idézni azt bizonyítandó, hogy létezik köralakú szivárvány. Szerintem rajtunk kívül legfeljebb néhány meteorológus láthatta.

Ez itten K.Gábor karakterének képét, mellyel Eszter Dragonlance meséjében nyomul. Ő tehát Ékkőszemű Gutter, ahogy egy surranó művész látta a palanthas-i nagyvásáron.

Halruaa Campaign - FR D&D

Ekkora bakit! Halruaa-i karaktereink azt a feladatot kapták, hogy tartóztassanak le egy nagyhatalmú tolvaj-mágust, ám ügyetlen belépőnknek hála az illető elszelelt egy teleportvarázslattal. Mire sikerült isteni jóslatokkal meglesni tartózkodási helyének közvetlen környezetét, már messze túl volt azon a határon, ameddig mi képesek voltunk utánaugrani. Mivel a fickó nem Fejlesztett Teleport varázst alkalmazott, így rájöttünk, hogy valószínűleg több ugrással sikerült ilyen nagy távolságba eljutnia. Nos, gyorsan szereztünk egy Fejlesztett Teleport varázslatot, amely lehetővé tette, hogy egyetlen ugrással ott teremhessünk mellette. Mivel csak egy darab ilyen varázslat állt rendelkezésünkre, kitaláltuk, hogy visszafelé majd több egymást követő ugrást alkalmazunk. Az akciónk majdnem teljes sikerrel járt, csak sajnos a bűnözőt nem sikerült élve elfogni. Az igazi probléma azonban a visszaúton jelentkezett. Olyan messzire kerültünk Halruaától, hogy azt a környéket még egyikünk sem ismerte - a teleport varázslat használatának egyik alapfeltétele, hogy látni kellett legalább egyszer azt a helyet, ahová ugrani szándékozunk. Mivel a varázslat hatóterületén belül egy nyavalyás pontot sem ismertünk, így inkább nem is részletezném a visszaút viszontagságait.

Annyit azonban megjegyzek, hogy teljesen véletlenül elvetődtünk Ashaben-gázló városába, mely éppen egy folyamatban lévő kampányom fokális pontja.

Ma végre sikerült tisztáznom a varázsvessző és varázspálca problematikáját is. A varázsvesszőket minden karakter használhatja és nem rendelkeznek töltetekkel, tehát végtelen számban lehet alkalmazni a őket. Ezzel szemben a varázspálca töltetekkel rendelkezik és varázslatok kisütésére szolgál, így csak azok a karakterek használhatják őket, akiknek a varázslatlistáján megtalálható a pálcában rejlő varázslat. Tehát például egy bárd, egy vándor vagy egy lovag nyugodtan durrogtathat egy gyógyító pálcát, de egy harcos viszont már nem.

Temple of Takhisis - DL D&D

Csapatunk (Gabriel a kirobbanó hatású mágus-csodagyerek, Ékkőszemű Gutter a rendkívül szelíd tekintetű törpe valamint magának való kagonesti elfem) egy negyedik személlyel gyarapodott, Dávid nomád-barbár karakterének (Rascan a Fekete Farkas törzsből) személyében. Nem egészen tudjuk még miért tart velünk, sőt teljes egészében csak a saját karakterem motivációjával vagyok tisztában, de ez így is van jól - addig amíg ki nem derül, hogy másnak is az kell ami nekem. Mivel karakterem továbbra sem árulta el a nevét, a többiek hol 'Elf'-nek, hol 'Vendég'-nek, hol pedig 'Hé te!'-nek szólítják.

A Trauk nevű ogre zsarnok uralma alatt nyögő Daltigoth városába ogrénak álcázva jutottunk be. Célunk az volt, hogy megtaláljuk azt a térkaput ami Takhisis nerakai templomába vezet. Sikerült teljesen kitakarítanunk a zsarnok erődtornyát az összes őrrel, és magával Traukkal együtt.Viszont a sok hentelésből és csapdátlanításból - Rascal kivételével - mindenki szintet lépett. Tekintélyes mértékű zsákmányra tettünk szert, melyek nagy része egy bizonyos fehér sárkányé, ugyanis Trauk neki adózott. Ha a hüllő megsejti hogy elcsakliztuk a dézsmát, még akár problémáink is lehetnek. Jelenleg azonban a legnagyobb baj az, hogy sehol sem találjuk azt a fránya térkaput...

Vastag hétvége

Mivel úgy alakult, hogy egész hétvégén ráérek, így két nap minőségi játék elé nézek. Szombaton folytatjuk Eszter 5-én elkezdett Dragonlance kampányát, melyhez ezúttal már Dávid is csatlakozik egy barbárral. Vasárnap pedig ismét meglátogatom D.Gábort és vazallusait, hogy együttes erővel folytassuk tovább a kutatást azok után, akik Halruaa vesztére törnek.

Első benyomások a D&D 3.5-ről

Tegnap este már fáradt voltam erről is írni, de most megosztom észrevételeimet. Első körben teljesen feleslegesnek láttam a 3.5-ös kiadást, révén szerintem az egész megoldható lett volna egy errátában. Asszem ilyen letölthető 3.5-ös upgrade-et csináltak is a Wizardsnál, de emiatt szerintem felesleges volt újra kiadni a PHB-t, a DMG-t és a MM-et. Persze pénz beszél, kutyaszar táncol. Eleinte nehéz volt megkülönböztetnem, hogy mi az ami új, 3.5-ös szabály, és mi az ami D.Gáborék által bevezetett háziszabály. Ők például használják a Wound/Vitality opciót, ezáltal a kritikus találat mindjárt Constitutionbe sebez. Ez persze durva, így a dupla vagy nagyobb kritikus értékkel rendelkező fegyverek mindegyikének csökkentették a határait eggyel. Másik háziszabály volt, hogy Divine varázshasználó csak akkor dobhat Spellcraftot egy Arcane varázslatra, ha az a varázslat szerepel az ő varázslatlistáján, különben 10-zel növekszik a nehézség. Ez persze fordítva is így működik - és logikusnak is tűnik.

Hamarjában két nagyon szimpatikus, de apró újítást találtam a könyvben: az egyik a kisméretű fegyverekhez kapcsolódik: például egy gnóm kétkezes kard, vagy Morningstar máshogy sebez, mint egy közepes méretű teremtmény számára készített ugyanilyen fegyver. A másik az, hogy egy csomó hasznos featet behúztak a kiegészítőkből és tisztázták a Tárgyalkotás képességeket is. Ez utóbbi megváltoztatása okán a mágikus tárgyak árai is égbeszöktek, amivel legfeljebb a tápos Pistikéket sikerült bünteniük némiképp. Felesleges nyúlkálás volt néhány spell (Bika Ereje, Gyorsítás, stb) átdolgozása, vagy a Vándor életkockáinak d10-ről d8-ra módosítása. Komolyabb kiértékeléshez el kellene olvasnom a szabálykönyveket, de 10 perc .pdf olvasgatástól jojózni kezd a szemem. Persze ha vóna óccsóé' eredetiben...

Mindenesetre ma begyűjtök egy MM2-őt, amit bagóért veszek egy szegedi ex-RPG-stől.

Halruaa Campaign - FR D&D

Kemény hosszúságú játék kerekedett mára: reggel pontosan 11-től, éjfélig játszottunk. D. Gáborékkal már vagy nyolc-kilenc éve nem kentem és meglepődve tapasztaltam a játék intenzitását. Nem volt külön kaja- és cigiszünet (ezek mentek folyamatosan az asztalnál) és nem volt beszélgetés off-game témákról. Ennek előnye az volt hogy nem estem ki a karakterből - kivéve, amikor nem voltam jelen egy beszélgetésnél, de még ekkor is az utolsó simításokat végeztem a tegnap generált zsoldoscsapatom tagjain. Karakteremnek neve is lett végül: Santara Saloma - majd javítom a galériában.

D.Gábor szerintem nagyon jól mesél (bár felködlenek a múltjából sötét foltok, de hát kinek nem?) és ezt megint bizonyította. A két egymást követő fejezetből álló történet első felében egy áruló halruaa-i tanácstag után nyomoztunk, akiről kiderült, hogy - egyéb bűnök mellett - Árnyszövet mágiával operál - kedves felesége aktív útmutatásai alapján. Miután ezt a problémát megoldottuk a második félben a kedves feleség körmére kellett nézni, aki a férjével beszélt meg találkozót az Asztrál fogadóban. Itt aztán nagyon mókás lett a helyzet, mert a fogadó tulajdonosa (varázsló) őrzött egy követ, amit az öccsétől (szintén varázsló) lopott és ők ketten azt játsszák, hogy az egyikük ellopja a másiktól, az meg visszalopja tőle. Persze az öccs pontosan abban a percben támadt be a kőért, amikor feltűnt az igen veszélyes feleség, de hála Mystrának ezt mi már előre megjósoltuk hogy így lesz. Persze azért lett is nem kis felfordulás. A szerteágazó akcióban a csapat összes tagja fontos szerephez jutott sőt, egy Rust Monster és egy Acélgólem párharcának is részesei lehettünk.

Megint szemtanúja voltam, hogy milyen remek hangulatot tud teremteni a jellemek kijátszása, illetve milyen érdekes szituációt eredményezhet az, ha az egyik játékos karaktere alárendeltje egy másik játékosénak, különösképp ha a két karakter jelleme nem teljesen egyezik. Mellesleg magam játszottam ki csapatom összes tagját és ebben nagy segítségemre volt F.Dávid Abjurere, aki egy telepatikus tudathálót hozott létre a karakterek között. Persze F.Dávid még mindig keményen a combókra és a tápra hajt, de ezen ambícióiban kénytelen a skillek és a featek fejlesztésére koncentrálni, mert D.Gábor nem az a bőkezű mesélő. (Még szintet sem léptünk.)

Mindent összevetve ennyi idő kihagyása után is hamar megtaláltuk magunkat a játékban. Én jól éreztem magam, ők is hívtak még legközelebbre, 'szal valszeg én sem mentem az idegeikre - pedig női karakterrel toltam :)

Halruaa Campaign - FR D&D

A mai nap a karaktergenerálás jegyében telt. D.Gábor hétfői meséjéhez IX. szintű karakterre van szükség, aki lehetőség szerint kiegészítené a varázslóból és varázsló/papból álló partit. Mivel a játék Halruaaban játszódik, ajánlott volt valami mágiához konyító valaki, aki nem restell az ellenség elibe menni, míg a többik hátulról tolják magukból a villámokat és a tűzgolyókat. Karakterem végül egy Fighter 2/ Wizard 5/ Eldritch Knight 2 lett, ami az utóbbi emelt kasztnak hála, jól kombinálja az előző két foglalkozást.Ezután megtekertük egy kicsit a karaktert: kapott Leadership képességet és egy négyfős, törvényes zsoldoscsapat vezetője lett, aki embereivel karavánok biztosítására és testőri munkákra specializálódott.

A csapat összetétele:
Jadfar, male human Cleric of Mystra 4
Helila, female human Rogue 4
Krabdul, male human Ranger 3
Mussala, male human Fighter 4

Rakok fel mindegyikükről képet a galériába, bár az én karakteremnek egyelőre még neve sincs.

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Szombaton nagyjából másfél nap eseményeit sikerült lejátszanunk, de már csak napokra vagyunk attól, hogy elinduljon az expedíció. Újságíró karakteremnek nem mindig sikerül felülkerekednie szakmai kíváncsiságán, ráadásul helyenként akadékoskodásával még 'Hannibal' Moore idegeit is próbára teszi. Amikor ezt a szemére hányják, visszafogja magát - egy időre. Szerteágazó nyomozásunk okán itt-ott kifejezetten belassultunk, viszont izgalmak terén kárpótoltak bennünket a felderített nyomok, illetve a bekövetkezett váratlan események. Gabrielle nevű hajónk új kapitánya félelmetes jelenség. Egyre biztosabb, hogy az Antarktiszra vezető utunk felett szaporodnak a sötét felhők.

Sajnos nem sikerült összehozni a hétfői játékot is, pedig Pünkösd van vagy mi a csoda. D.Gábor cimborám viszont elhívott játszani D&D-t, így elmegyek megnézem mi a szint.

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Ha mindenki rá fog érni, Dávid tovább nyomja az epikus kampányt. Mivel hétfő Pünkösd, komoly esélyek mutatkoznak arra, hogy két napot játszunk. A mese hosszának ismeretében ez áldásos lenne.

Temple of Takhisis - DL D&D

Eszter X. szintű Dragonlance mesébe kezdett, melyhez természetesen nem volt senkinek sem karaktere, így generáltunk. K.Gábor törpét (Ékkőszemű Gutter, harcos-pap-lakatos) Zsolt embert (Feketeszemű Gabriel, mágus) magam pedig kagonesti elfet (Nem mutatkozott be senkinek, cserkész) - róla tettem képet a galériába.

A mese két nagyobb meglepetéssel is bírt:1. Eszter kiválóan játszotta ki az NPC-ket, különösen a velünk tartó surranót (Dalosajkú Timolas pap-bárd) és a csapatától megfosztott hobgoblin haramiafőnököt.2. Az ogre mágus temetője mellett álló várrom szimulálásához, frankón előkapott egy várromot, amit letett az asztal közepérre. Így miniatűrjeinkkel remekül szemléltethettük, hogy karaktereink miképp használják ki a terepviszonyok adta előnyöket.

Szerintem a D&D egyik legérdekesebb aspektusa a jellem kijátszása. Ennek a mesének az esetében is egy-két párbeszéd vagy reakció után felsejlett, hogy ki mivel piszmogott a karakterlap jellemrovatának kitöltésekor. A kíváncsi surranó, a kelletlen törpe, a hitetlen ember és a szűkszavú kagonesti sztereotípiái mind egyéniséget kaptak.Kíváncsian várom egy negyedik karakter belépését a csapatba.