2005. október 15., szombat

Pool of Radiance - FR D&D

Az egykori Tyr katedrális megtisztítása, a játékülés kezdetét követő második percben már egy kezdeménydobással folytatódott, és ez a szessön végéig így is maradt. Megint lenyomtunk egy egész napos harcot, ork Bane papok, Bane lovagok és egy förtelmes ork banelar ellen, aki a főpapi cím büszke tulajdonosának mondhatta magát. Akadt még tennivaló bőven az alsó szinten, mivel a főpappal támogatott csapatok alaposan eltángálták az NPC partit.

A hét játékos nagyon szépen indított, mindjárt két csoportra is szakadtak. Ez abból a szempontból bizonyult jó lépésnek, hogy a szűk belső terek miatt nem biztos, hogy tumultus esetén mindenki labdába tudott volna rúgni, ezzel szemben a szétszakadt parti mindig könnyebb prédának bizonyul. Majdnem sikerült is kirekeszteniük a betörni igyekvő külső őrjáratot, ám miután ez nem sikerült a harci egyensúly megbomlott. Ijesztés varázslatokkal szétzilálták a soraikat, Khargulnak (Dávid) és Silvarának (Eszter) spuriznia kellett, míg Maya (Zsolt) és Dorian (Máté) a varázslatok hatóidejének lejártáig állták a sárát. Blumbar (Gábor) és Khalied (Gergő) a banelar főpap közelében küzdöttek, ám a szerzetes végül menekülőre fogta a dolgot, a törpe barbár viszont utolsó leheletéig hősiesen harcolt a renegerálódó és varázsolgató szörnypap ellen. Cassiopea (Krisztián) varázslataiból kifogyva csak a túlésére játszott, amit egy-két meredekebb helyzetet elkerülve sikerrel hajtott végre. A mesélőfal mögül Silvara tűnt a nap hősének, aki rengeteg sebződést bevállalva segített Dorianen és az ájult Khalieden is, ám barátait mentve végül hősi halált halt.

A vesztésre álló játékosok Arielt, Torm angyalát hívták segítségül, akit korábban megmentettek és aki cserébe felajánlotta, hogy egyszer kisegíti őket bajból. A szívességet eddig a Valhingen-temetőre tartogatták, ám a szükség most más követelt. Az angyal nem tudott segíteni azokon akik a templomban harcoltak, ám akik kívül tartózkodtak, azokat felgyógyította, s mivel Dorian kihúzta Silvara testét őt fel is támasztotta. A játékosok nem látták, de Ariel először Torm lovagját, az NPC Boremet térítette magához, aki a banelár mérgétől két órára szunyókálni kezdett a templom túloldalán, egy általa kimentett ájult Tyr pap társaságában. Amint magukhoz tértek berontottak, hogy leszámoljanak a főpappal, aki addigra sajnos kivégezte Blumbart.

Ariel támogatásával - mely kizárólag gyógyításra és az említett feltámasztásra korlátozódott - legyőzték a Bane követőket, akik egy része elmenekült egy kapun keresztül, amit később Braccio püspök lepecsételt. A katedrális visszafoglalásával az eddigi legnagyobb hőstettet vitték véghez, ám a legmagasabb árat is fizették érte.

Nincsenek megjegyzések: