Something Elusive and Temporary - TS

Hosszas előkészítő munka és még hosszasabb karaktergenerálások után ma megejtettük az [Unrivalled]-[Unparalelled] címet viselő Transhuman Space kampány első, mindössze bemelegítőnek szánt nulladik ülését. Terveim szerint 12+1 szessönből fog állni, melynek különálló történeteiben a nyomozók a klasszikus titkosügynöki feladatoktól kezdve a jövő technológiával történő visszaélésekig minden területen kipróbálják magukat. A kampány természetéről bővebben itt olvashattok.

Az ülés nagyrészét az eddig elkészült karakterek ismerkedése tette ki. A 2-es Részleg ügyvezető igazgatója, a közel száz esztendős, cseh Libor Rouchek (a képen) és vezető titkára, az alig két hónapos Cassandra11 meghívta a játékosokat egy ebédre ahol először találkoztak egymással személyesen.

Fenris Svartendal- 2-es Részleg Műveleti osztályának igazgatója (Dávid)
Maximillien Chandu Natividad- Műveleti tiszt (Krisztián
Jean Bleau- Nyomozótiszt (Gábor)

A találka helyszínéül a nyárutón is gyönyörű Duna-kanyart választották, azon belül is a Kisorosziban található Kis Duna Halász-csárdát. A bemutatkozást követően Rouchek elmesélte miért alapította meg a Részleget, röviden mesélt a családjáról, említette, hogy az anyja magyar volt, és gyerekkorában sok időt töltött a környéken. Kiváló kapcsolatokkal rendelkezik Kelet-Európában, és a nyilvánvaló geopolitikai helyzete mellett részben ezért is döntött úgy, hogy Budapesten állítja fel a 2-es Részleg központját.

A többiek is nyilatkoztak arról, hogy mit várnak ettől a munkától, milyen reményekkel vágnak bele az előttük álló egy évbe, melynek során igazolniuk kell majd szervezetük létjogosultságát. Ebéd után Libor elkísérte őket a Lágymányosi-híd déli oldalán épített új toronyvárosba, megmutatta nekik a társas-apartmant mely januártól az otthonukként fog funkcionálni.

Ezt követően munkához láttak és összeállították a Részleg eszközlistáját, a járművektől, a fegyvereken és a különféle használati tárgyakon át, a szoftverekig. Megállapodtak, hogy a munka megkezdéséig rendelkezésükre álló három hónapot milyen irányú tréningekkel fogják tölteni.

December közepén, két héttel az érdemi munka megkezdése előtt azonban megjelent az első viharfelhő.

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Vége! A Beyond the Mountains of Madness című gyári Call of Cthulhu modul - 18 játékülés, hat játékos plusz a mesélő részvételével - ezennel véget ért. A gyakran 5-6 hónapos kihagyásokkal tarkított folyam, alapos leckét adott minden résztvevőnek arról, hogy a jövőben mesélőként miképp választja majd meg a játékosok számát.

Legutolsó játékülésünk során szétszóródott csapatunk megtapasztalta, hogy miért is ragasztotta Dyer ezt a baljós nevet erre a vidékre. Kerrington (Gábor), Tremblay (Gergő) és jómagam Miles-szal és a két német pilótával együtt szemtanúi voltunk egy olyan jelenésnek, melynek leírásához nem elegendő az emberi nyelv formája, melynek dimenziói messze túlmutatnak az általunk ismert természeti törvények korlátain. A jelenség nem tartott sokáig, ám különös légköri jelenségek maradtak a látóhatár felett, melyek nem engedtek elménknek egy szikrányi nyugovást sem.

A két német pilóta vélhetően a pániktól indíttatva ránk támadt, nyilvánvalóan azon szándékkal, hogy megszerezzék a mi működő gépünket. Milest lelőtték, Tremblay beindította a motorokat, a gép meglódult. Ezalatt az ajtón kihajolva megpróbáltam hatástalanítani egyik támadónkat, ám mielőtt ez sikerülhetett volna, az engem tartó Kerrington egy "Áruló!" felkiáltással elengedett. A földre bucskáztam és azonnal lábon lőttem a legközelebbi németet. Felpattanva a távolodó gép után iramodtam, de azoknak eszük ágában sem volt megállni. Elkeseredésemben tűz alá vettem az üzemanyagtartályukat, melynek eredményeképp a gép lángcsóvává változott és a tűz elemésztette társaimat.

Lexington, Meyer és Moore visszatértek az Ősfürkészek tornyától és meghallgatták zavart beszámolómat, melyben mindent a németekre kentem. Meyer hátramaradt velem, míg a másik kettő Xaros (Zsolt) és Bennett (Eszter) kutatására indultak. Amint eltűntek a szirt felett Meyer és én tisztáztuk viszonyunkat: felfedtem neki, hogy a Német Külügyminisztérium hírszerzésének dolgozom és az feladatom hogy megbízójuk, a Goldenhanders nevű titkos társaság itteni üzelmei után nyomozzak. Egyáltalán nem tűnt meglepettnek, sőt megpróbált megbízóim ellen fordítani , ám ezen feszült eszmecserénk közben, orvul szíven lőttem. A Német Birodalom és a világ elveszejtésére törő opportunisták szervezetét ezennel lefejeztem, eredeti megbízásomat túlteljesítve lerogytam.

A lövések hangjára (Meyer pisztolyával enyhén megsebesítettem magam) visszaérkező Moore és Lexington látszólag elhitte a mesét, hogy a német rám támadt. Egy váratlan pillanatban azonban kényszerzubbonyt akartak rám húzni és ebből a pácból csak diplomatikus rögtönző képességem mentett meg. Kénytelen-kelletlen belátták, hogy szükségük van rám.

Bennett és Xaros érdekes felfedezésekkel tértek vissza, majd együttes erővel megpróbáltunk életet lehelni Lexington gépébe, ám hiába volt a majd egy napos munka a géppel nem tudtunk felszállni. Gyalogosan elindulni reménytelennek tűnt, így végül arra a döntésre jutottunk, hogy az Ősfürkészek tornyának tetejéről megpróbálunk rádiózni, hátha sikerül megkerülni a hegyek keltette interferenciát.

Mindent egy lapra tettünk fel, ám az Ősfürkészek és förtelmes szolgáik, a shoggothok erősebbnek bizonyultak: a toronyban mindnyájan életünket vesztettük. Lexingtont és Moore vélhetően egy shoggoth kapta el, Xarost felboncolták és fejét beépítették egy rettenetes gépezetbe, ugyanez történt Bennettel, aki még előtte egy iszonyatos morfium adaggal kínálta meg magát. Magam jutottam a legmagasabbra, ám a repülő Ősfürkészek elől nem tudtam elmenekülni, így elfogásom előtt - látva társaim sorsát – inkább egy pisztolygolyót röpítettem a fejembe.

Visszatekintve egy mereven megírt, túlságosan is kötött felépítésű gyári kalandhoz volt szerencsénk, melynek minőségén csak tovább rontott a tény, hogy borzasztó sokan játszottuk. A történet egyenetlenségei, suta dramaturgiája és hosszú üresjáratai néha még a legodadóbb játékosokat is bóbiskolásra ítélte. A mesélői felkészülés kifogástalan, minden részletre kiterjedő volt, ennek köszönhetően megismertem a fagyási sérülések különböző fokozatait, a sarki táborállítás és túlélés alaptételeit. Tehát köszönet Dávidnak a közel kétéven át tartó vállalkozás levezényléséért, és azért, hogy megkímélte az emberiséget a kozmikus rettenet felismerésétől, tovább ringatva őket a boldog tudatlanság állapotában.

Tekeli-li, tekeli-li!

Age of Worms - EBERRON D&D

Allustannál összegyűlve, az információk elemzése után szorgalmaztam, hogy Keserűkő Ragnolin bányájába behatolásunk előtt gyűjtsünk szövetségeseket. Mivel legalább két olyan érdekcsoport is található a közelben, akiknek szintén nem nézik jó szemmel a Gyémánt-tavat illetve a környező vidéket fenyegtő veszély kumulálódását, így csoportokra oszolva felkerestük őket. Malo Ranna (Gábor) és Gorin (Zsolt) a Bronzfa Páholy druidakörhöz indult, Abu Nanzo (Vili) az Alkony Kolostorba szerzetesekért, Zodear Ovion (Dávid) pedig zsoldos mesterséget űző kalandozókat hajtott fel. Magam Allustannál maradtam és az Ébenszemek nevű varázslat másolásával töltöttem a napot.

Indítványoztam, hogy folyamodjunk a propaganda eszközéhez. Titokban megszórtuk a várost mágikus úton sokszorosított proklamációkkal, melyben felhívjuk az emberek figyelmét az Ében Triád jelenlétére, a Fekete Katedrálisra és persze Ragnolin ténykedésére. Több fontos kulcsszó is szerepelt ebben a szövegben, mely leírja a fenyegetés természetét, tapinthatóvá téve azt egy köznapi ember számára is. A három szekta egyikéből gondosan kiválasztottunk egyet, melyet nem említettünk, ezzel őt téve meg a kiszivárogtatás bűnbakjának, ezzel is lazítva szövetségüket, elültetve a bizalmatlanság magját. Hajnalban Ragnolin emberei fejvesztve szaladgáltak a városban, és a nyilvános helyre függesztett plakátjainkat gyűjtögették.
A toborzás sikerrel járt: szert tettünk két erdőkerülőre, egy druidára, öt szerzetesre és három kalandozóra - az utóbbiak a zsákmányból való részesedésért tartanak velünk. Ők láthatók a fenti képen, balról jobbra: Tirria az elf íjász, Auric az ember gladiátor és Kellek az ember varázsló.

Indulásunk előtt befejeztem a csapattréninget, megedzve társaim és a magam elméjét a félelem minden formája ellen, majd irányításom alatt Abuval egy intimnek is nevezhető rituálé keretében megidéztünk egy szellemet, mely kettőnk között egy úgynevezett életerő kapcsolatot hoz létre. Ez a jövőben még nagy szolgálatot fog tenni kettőnknek, akár az életünket is megmentheti. A csapat többi tagja vallási, babonás, vagy elméleti meggyőződésből elállt ettől a nyugtalanító és valljuk be, nem túl bizalomgerjesztő spirituális köteléktől.

A Láthatatlanság gömbje varázslattal, szorosan egymáshoz igazodva, két hullámban hatoltunk be a bányába, kihasználva azt, hogy Malo Ranna és Gorin előzőleg már beépültek az őrségbe és épp szolgálatra kellett jelentkezniük. Fontos még megemlíteni, hogy Balabar Smenk ugyan felajánlotta segítségét a bejutásunkhoz, de ezzel inkább nem éltünk, miután az előző játékülés végén kiderült, hogy ő jelenleg rosszakarónk bábja. Ha értesítjük a behatolási szándékunkról, valószínűleg ez a férfi is megtudja, így inkább a körülményesebb, de váratlan cselekvés mellett döntöttünk.

A művelet akadálymentesen sikerült, bár akadtak nehézségeink a sötétség miatt. Megtaláltuk a Smenk leírásában szereplő liftet, le is ereszkedtünk rajta, ám miután mindnyájan leértünk az leszakadt. A szándékosság egyértelmű. A lift alján található központi helység a három szekta randevúhelye, itt található az a rendkívül veszélyesnek tűnő sötét medence, melyet egyelőre a Sírdombok manifesztációs zónájának fókuszaként azonosítottunk. A helységből kivezető három folyosó, a három szekta csarnokaihoz vezet, találomra választottunk egyet, a többit eltorlaszoltuk. Gorin mindjárt egy csapdára bukkant, majd megelevenedő karrn csontvázakba botlott. Ebből kitaláltuk, hogy az Őrző szektájával fogjuk elkezdeni a tisztogatást.

A játékülés a harci szituáció nyitányával ért véget, a 10. Eberron kaland tehát a harc és a dungeon crawling jegyében zajlik majd. Krisztián felhívta a figyelmünket, hogy a Paizo fórumon található Age of Worms Obituary statisztikái szerint a kampány leghalálosabb fejezetébe kezdtünk bele. Ámen.