2005. június 25., szombat

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Állati nehéz öt játékost, plusz egy mesélőt összeszervezni, így több mint egy hónapos szünet után folytattuk gigantikus Cthulhu-kampányunkat. Természetesen expedíciónkat ismét szabotálták, ezúttal gyújtogatással. Nem tudjuk ki vagy kik állhatnak a háttérben, mindössze találgatni tudunk. Az egyik jelölt Acacia Lexington és csapata, akik szintén a déli sarkra tartanak és eme gyújtogatásos hátráltatás után több napos előnyre is tettek szert. A másik jelölt ismeretlen személy aki több fenyegető levéllel is el szándékozott tántorítani bennünket utunktól, sőt azt is megírta, hogy semmilyen eszköztől sem riad vissza. Így vagy úgy de végül sikerült kifutnunk. A hosszú hajóút Panamáig kölcsönös oktatással telt - megelőzendő az unalom és a konfliktusok kialakulását. A csatornán átkelve megerősítettek bennünket, hogy Lexingtonék tényleg napokkal járnak előttünk. A Csendes-óceánon már nem part mellett hajóztunk, így hamar felütötte fejét a tengeri betegség, mely szerencsére elkerülte a karakterem. Átvergődtünk egy nagy viharon, majd tiszta időben haladtunk tovább Melbourne felé amikor egyszercsak minden látható ok nélkül leálltak a hajó motorjai. És Dávid ennél a drámai pontnál fejezte be a kalandot.

Mint kiderült két fejezetet is kihagytunk a meséből, és Dávid kilátásba helyezte, hogy a "végső elszámolásnál " ennek meglesz az ára. Nem a legbölcsebb mesélői húzásnak tartom a látványos lapozgatást kihagyott fejezetek esetén és az ígérgetést, hogy ennek még meg lesz a böjtje. Legutóbb ezt Zsoltnál tapasztaltam a Day of the Beast során és már ott sem tetszett. Lehet, hogy ezt a szokást a gyári Cthulhu-modulok hozzák elő az amúgy kiváló mesélőkből?

Ezen előadásmód okán a játékosok hamarabb megtudják, hogy valamit rosszul csináltak, minthogy a karaktereik felismernék ezt az in-game következményekből. Ez sokat ront a narráción mert elveszejti a fordulat és a meglepetés erejét, valamint kizárja a saját hibafelismerés, és ezáltal a tanulás lehetőségét. D.Gábor május 22-i meséjében is figyelmetlenek voltunk és a teljesen cool tolmácsolásnak hála erre nem is jöttünk rá, egészen addig amíg sikeresen meg nem szívattuk magunkat. Dávid mostani meséjében sokat pókereztünk. A mesélés is ilyen: nem szabad idő előtt kijátszani a lapokat.

2005. június 19., vasárnap

Halruaa Campaign - FR D&D

Az előző mese végén két, kontaktméreggel felszerelt, kézitusában járatos ismeretlen orgyilkos majdnem kinyírta Damaritryst (F.Dávid) és engem. Most a kaland elején ravasz csapdával sikerült a két merénylőt előcsalogatnunk. Az egyik életét vesztette, a másikat elfogtuk élve, majd szépen annak rendje és módja szerint leszállítottuk az illetőt a mágikusan megerősített börtönbe. Indítványoztam, hogy rögtön álljunk neki a kihallgatásának, de Tantras (Tamás) azt mondta várjunk reggelig, mert addigra lesz elég varázslata melyek hasznunkra lehetnek a vallatás során. Így is tettünk, aztán reggelre a foglyunkból nem maradt semmi csak egy savas tócsa. Nem csak ezt a merénylőt, hanem az összes általunk elfogott Árnyszövet használót is (pár őrrel együtt) kinyírta valami ami egyszerűen átsétált az őrségen, a legerősebb varázslatokon és az anti-mágia zónákon.

Mivel itt sok mindent már nem tehettünk, elindultunk visszaszerezni az egyik ellopott halruaa-i léghajót, mely a gyíkemberek és yuan-tik kezébe került. A Chuult dzsungelei felett járó Redwing fedélzetén dúló harc során csapatom egyik tagja, Helila életét vesztette. A feltámasztás simán megoldható, de azért kár volt érte, mert már az összecsapás elején kifeküdt. A hajó visszafoglalása valós időben három órát vett igénybe.

Megtaláltam a játék során elfogyasztott kajaszámlát. Fogyasztásunk tehát így festett:
2 adag fokhagymás pulykacsíkok
3 adag gombás rizs
1 adag dióval és camemberttel töltött pulyka párizsiasan
2 adag tyúkhúsleves tésztával
1 adag tojásos nokedli szalonnával és fejessalátával
1 adag tiramisu
1 adag görög gyümölcsleves
1 adag somlóival töltött palacsinta
1 adag túrógombóc

2005. június 18., szombat

Gábor és (nem éppen kerti) törpéi - D&D




Íme K.Gábor kiváló szociális érzékkel és kiterjedt ismeretségi hálóval rendelkező törpéje, Audgar, illetve a fegyverkovács Blumbar, aki Phlan felszabadításán ügyködik, de olykor elveszti a türelmét és irdatlan tombolásba kezd.

Fantasy Europe - D&D

Hosszú kihagyás után csatlakozott hozzánk Audgar (K.Gábor) és Alrea (Máté) valahol egy elsüllyesztett Hextor templom mélyén. Ha jól emlékszem ebben a mesefolyamban még soha sem voltunk együtt mind a négyen, ám sokáig nem is élvezhettük egymás társaságát, mert Zsoltnak korán le kellett lépnie. Időnkből mindössze arra futotta, hogy a viszontlátás öröme után hatástalanítsunk egy több helységből álló, rendkívül komplex csapdát, valamint felkoncoljunk néhány láthatatlan élőhalottat.

2005. június 11., szombat

Fantasy Europe - D&D

Zsolt folytatta a Speaker in Dreams-szel elkezdett mesefolyamát, mely a Földünk fantasybe átültett világán játszódik. Dávid itt Wensarral, a fajától eltávolodott kéjsóvár elf varázslóval játszik, míg én Corennon Gariollét, a vándormutatványosból fogadótulajdonossá avanzsált szimpatikus csibészt keltem életre. Kettősünkhöz néha csatlakozik Audgar (K.Gábor), a kiváló szociális érzékkel és kiterjedt ismeretségi hálóval rendelkező törpe, vagy Arlea (Máté) a kósza emberleány, aki egy külső létsíkról tért vissza velünk egy tavaly nyáron játszott kaland során. Most azonban csak ketten voltunk Dáviddal és a Zsolt meséjében elszórt három, de inkább négy meseszálból vélhetően kettőt meg is oldottunk, egybe pedig belekezdtünk. Harci szituációval nemigen találkoztunk, révén karaktereink nem kifejezetten kardforgatók, így a problémák zömét is inkább ügyességgel, technikázással és kommunikációval oldjuk meg.

Zsolt bevezetett néhány, a saját meséire vonatkozó háziszabályt is: mostantól bárki képes használni egy varázspálcát, negyedóra alatt átmemorizálni egy korábban betanult varázslatot, vagy felolvasni egy mágikus tekercset, ha azt előtte egy Mágia Olvasása varázslattal már felismerték. Ezzel megjelentek az első rések a szabályok betartásán, ami addig nem is jelent gondot, míg egy csapatnak mindig ugyanaz a személy mesél. Nálunk úgyis ez az uralkodó tendencia. A Fénytelen Citadellát (Zsolt előadásában) követő Vault of Larinkar (Máté tolmácsolásában) kivételével még nem is volt példa arra, hogy más mesélt volna ugyanannak a partinak.

A bejegyzéshez mellékeltem Corennon Gariollét, akit minden PHB tulajdonos felismerhet a szabálykönyv 94-dik oldaláról.

2005. június 10., péntek

Camp Crystal Lake

Ma jelentkeztem a Szatymazon megrendezésre kerülő 14. Szegedi Fantasy és Szerepjáték Táborba. Lesz itt faház, medence, programok és csajok. Úgy döntöttünk, hogy négyen meg is töltünk egy négyszemélyes faházat, így K.Gábor, Zsolt és Dávid velem kiegészített csapata az elhatározás mezejére lépett. Dávid és én már tuti olyan mesékkel készülünk, melyekbe az ott jelenlévő arcok is beállhatnak majd és nekem is szándékomban áll odacsapódni egy-egy bandához, kipróbálni ezt-azt. A szervezők bátorították a jelentkezőket, hogy vigyenek olyan játékokat, melyek kevéssé ismertek, így terveim szerint egy egyéjszakás All Flesh Must Be Eatennel, mellé esetleg egy Transhuman Space-szel vagy egy Star Wars-szal teszem le a névjegykártyámat. Ha már kevéssé ismert játékokat viszünk, Dávid egy Pendragonban gondolkodik, melybe szintén beállhatnak a vállalkozókedvűek. Kíváncsi vagyok Zsolt mit hoz majd...bár amikor erről beszélgettünk, mintha az Indiana Jones taktusait dudorászta volna.
Holnap elmarad a Beyond the Mountains of Madness, helyette Zsolt meséli tovább D&D-s Fantasy Europe kampányát, melyben Dávid és én kenünk majd azokkal a karaktereinkkel, akik végigvitték a Speaker in Dreams-t és benne letudták a leghosszabb (közel 8 órás) csatát.
Eszméletlen ez az időjárás, este látszott a lehelletem az utcán és ennek okán itthon be is fűtöttem. Ha Medárd napján esik, akkor még 40 napig esni fog - mondja a babona. Szerdán esett?

2005. június 5., vasárnap

Temple of Takhisis - DL D&D

Természetesen ez a kampány is egyre és egyre szerteágazóbb lett: az Abyss legfelsőbb rétegének, Pandemosnak híres fogadójában, az Őrültek Házában megismerkedtünk egy félsötét elffel (Tamlyn - Gergő karaktere), aki egy bizonyos papnő után kutat. Gutter és én elleneztük hogy csatlakozzon hozzánk, de végül Gábriel által manipulált "szerencse" úgy hozta, hogy bevettük a csapatba. Elhatároztuk, hogy a második réteget (Cocytust a Sirámok Völgyét) nem a közelebbi, de démonok által őrzött kapun közelítjük meg, ugyanis ott több ezer aranyra rúgó kapuadót szednek a szarvas-patások. Mielőtt azonban elindulhattunk volna hosszú és fáradtságos utunkra a félsötét elf megkért járjunk kicsit utána az ő ügyének is. No meg is tettük, de a Téli Palotában csak egy skizofrén kóklerrel találkoztunk, aki egy serleget akart elhozatni velünk. Ez a kupa, a hozzá vacsorára vendégségbe látogató Sargonnas kedvére lett volna. A megbízást mélyen képességen alulinak találtuk, ráadásul a gonosz isten kellemes vacsorájához nem akaródzott statisztálnunk. Útra keltünk hát Azúria hátán a távoli kapu felé, melyen ingyen átkelhetünk a második rétegbe. Az egyik estét egy ghitzerai faluban töltöttük, akik vezetője megkért kerítsük elő a manticoreok által elrabolt fegyvereiket. Megállapodtunk, hogy ha utunk során beléjük botlunk ránézünk a dologra. Végül elértünk a kapuhoz, mely mögött kellemetlen fogadóbizottság várt minket. Annyira kellemetlen, hogy mindjárt szintet is léptünk.

Érdekes, hogy Eszter meséjében két konkrét megbízást is úgymond kihagytunk, míg D.Gábor kampányában egyszerre három-négy ügyön is dolgozunk. Ezen a példán keresztül jól látható a két mesefüzér felépítésében lévő különbség, valamint az, hogy milyen jellemű karakterek viszik a kampányt. Eszternél nagyrészt semleges/jó-kaotikus/jó, véletlenül összetalálkozott, laza kapcsolatú egyénekből áll a csapat, míg D.Gábornál egy törvényes állam vezető mágus-politikusa és az alá beosztott, szintén törvényes brigád működik. Az egész kampány gerincét és a mesélői oldal későbbi játékterét is nagyban meghatározza a csapat uralkodó jelleme és a tagok közötti kapcsolat.

A bejegyzéshez mellékeltem Zsolt karakterének, Feketeszemű Gábrielnek a képét.

2005. június 4., szombat

Halruaa Campaign - FR D&D

Ma D.Gábor folytatta a Ragyogó Délen játszódó kampányát. A meseszövés rendkívül összetett, ennyi NPC-vel és jegyzetelnivalóval D&D-ben legutoljára a Vault of Larinkarban, vagy a Speaker in Dreamsben találkoztam. Ma több új szállal gazdagott a sztori, melyek elemei közül néhány lazán csatlakozik valamelyik másikhoz. Amellett, hogy felkutattuk az áruló Árnyszövetmágus, Ékkőszemű Xintar által eladott léghajókat, Halruaa-i csapatunk a szomszédos Dambrath egy drow követével tárgyalt. Majd megbízást kaptunk egy Jarboo nevű félszerzet kalóz rejtélyes módon álcázott kikötőjének felderítésére is. Emellett még felmerült egy víz alatti portál által jelentett fenyegetés, valamint a tény, hogy az együttműködő gyíkemberek, nágák és yuan-tik megszerezték mágikus léghajóink előállításának titkát.

A május 22-i bejegyzésből kifelejtettem egy nem túl fontos részletet: amikor Myth Drannor felett egy pokolbéli démon telepatikus úton megszólította F.Dávid karakterét, a valójában nem is hallható hangot D.Gábor a következő szavakkal festette le: "mélyről jövő, alaktalan hörgő geci". Ezt akkor pontosan lejegyeztem, de az igazi móka most volt, amikor megtaláltam a lap szélén és felolvastam. Dőltünk a röhögéstől.

A fent említett NPC (Ékkőszemű Xintar) vezetékneve neve magyar fordításban pontosan megegyezik K.Gábor törpéjének, Ékkőszemű Gutternek a nevével. Ez különös véletlen, hisz az említett cimboráim nem játszanak együtt és nem is tudnak egymás viselt dolgairól, mindössze egybeseésről van szó. Angolul azonban már látványosabb a nevek közti különbség: Xintar Gemeye és Gutter Jeweleye.