Beyond the Mountains of Madness - CoC

A gépünk felszállt és általános nyomott hangulatban elindultunk Starkweather nyomába. Bár a remény, hogy megtaláljuk finoman szólva is haloványnak volt mondható, a következtetett vektorok mentén haladva végül a távolban megpillantottuk a két ősi lényt. Zsákmányukkal a ködfelhőn átvilágító kékes fény felé tartottak. Nagyjából ezidőtájt fedeztük fel Lexingtonék repülőgépét, is mely több javítás és foltozás nyomait viselve végül mellénk szegődött.

Együtt repültünk be a fény irányába, amikor is egy olyan esemény történt, melyből karakterem (és azok akik a gép belsejében ültek, nem látva onnan ki) semmit sem tapasztalt. Ezt követően Lexingtonék egy gyanúsan kényszerleszállásnak nevezhető manővert hajtottak végre egy egykori folyómederben, mi magunk pedig leszálltunk melléjük. A környék legnagyobb látványossága egy amolyan gigászi világítótorony volt, melynek tetejéből áradt ez a bizarr, mindent átható, majdnem földöntúli kékes fény. Az ősi lények vélhetően oda tartottak, így Lexingtonékkal és Meierékkel megerősödve a nyomukba szegődtünk.

A torony egy katlan mélyén állt, ahová karakterem végül nem ereszkedett le, révén Bennett (Eszter) is csúnyán megsérült. Mikor a többiek beértek a toronyba, jómagam nagy ákom-bákommal visszatértem az onnan egy mérföldre álló gépekhez. Nem kísértem figyelemmel, hogy társaim milyen felfedezéseket tesznek az ötszögletű építményben, ehelyett alkalmam nyílt megtapasztalni azt az élményt, melyről korábban lemaradtam. A környező vidék egy villanás kíséretében évmilliókkal korábbi állapotába került, dús vegetációjú esőerdővé változott. A jelenség nehány másodpercig tartott, majd minden visszaállt korábbi állapotába.

Visszatértem hát a gépeinkhez, ahol Miles és Tremblay (Gergő) őrködtek, meglehetősen feszült állapotban. Nem tettem fel nekik erre irányuló kérdéseket hagytam, hogy feszengjenek magukban. Nem sokkal később csatlakozott hozzánk Kerrington (Gábor), aki további felszerelések vételezése végett tért vissza.

Nos ekkor megjelent valami a folyómeder felett, aminek felidézésekor elmém rendre cserbenhagy...

Age of Worms - Balabar Smenk levele

Ezeket az információkat hosszas utánjárással szereztem meg, és mivel több olyan régi kapcsolatomat elevenítettem fel, akiknek most tartozom ezért egy szívességgel, elvárom, hogy tartsátok be a megállapodás rátok eső részét, és szüntessétek meg a fenyegetést, ami ilyen kényes helyzetbe hozott engem.

A Ragnolinnal kötött szóbeli szerződés értelmében heti egyszer szállítok élelmiszert, különféle szerszámokat és komponenseket a bányájába, általában a hét közepén, az éj leple alatt. A ládákat és csomagokat a bányáinkat összekötő alagúton juttatom el abba járatba, ahová a törpe a liftet ácsoltatta, közvetlenül a Fekete Katedrális fölé, ami körülbelül 150 lábnyi mélységben található. Magában a Katedrálisban mindössze kétszer voltam, először amikor az üzlet részleteit tárgyaltuk meg, másodszor pedig amikor a figyelmeztetést kaptam, amikor nem voltak megelégedve az általam szállított áru minőségével (a helyszín legjobb tudásom szerint elkészített térképét mellékeltem a többi irathoz).

Egy Theldrick nevű pappal tartom a kapcsolatot, aki az Őrző szektájának főpapja. Informátoraim szerint ő és emberei karrn renegátok, akik a Vol Vére Egyház kebeléből szakadtak ki. Szervezettek, katonai kiképzést kaptak, és ők felelnek a Katedrális védelméért, valamint ők tartják a kapcsolatot a külvilággal. Az utóbbi pár hónap során lepecsételt ládákban karrn katonák animált csontvázát és tetemeit szállíttatták a búvóhelyükre.

Az Ében Triád másik szárnyát egy Grallak Kur nevű dolgaunt orákulum, az Árnyék szolgája képviseli, ő a Triád szellemi vezetője, aki a hit lángját táplálja a szekta tagjaiban. Szolgálatában dolgrimek állnak, akik közönséges acéllal szemben szinte sebezhetetlenek, csak bűbájjal felruházott fegyverek árthatnak igazán nekik. A szekta a próféta tanításai szerint teljes sötétségben él, hiszen ők maguk látnak világítás nélkül is.

Triád harmadik karja a Gunyort követi, vezetőjük egy Arctalannak nevezett nagyhatalmú arkán mágiahasználó, ő dolgozta ki Vol kutatási jegyzetei alapján a szertartást, amit végre akarnak hajtani céljuk elérése érdekében. Sajnos erről nem sokat tudtam kideríteni, csupán azt, hogy ehhez szükségük van még egy utolsó komponensre. Az Arctalan egy Gunyort követő szerzetesrend tagjaival vette körül magát, akik minden áldozatra készek, hogy valóra váltsák a víziókat, amiket Grallak Kur oszt meg velük.

A zöld férget, amit Filgének küldtem, az egyik raktárból emeltem el, ahová bekötött szemmel vezettek. Theldrick itt jegyezte meg gúnyosan, hogy az Első Apostol el fogja árulni nekik a titkot, amivel legyőzhetetlen élőholt sereget kovácsolhatnak maguknak. Ekkor merült fel először bennem, hogy ha bejezik az itteni üzelmeiket, nem csak hogy Gyémánt-tó léte kerül veszélybe, hanem a környező településeké is. Sok mindenre nem vagyok büszke, amit életem során tettem, de most több forog kockán, mint az én évtizedek során felépített üzletem, ezért őszintén aggódok a dolgok kimenetele miatt.

Még valami: a Theldrickkel folytatott beszélgetésemből úgy vettem észre, hogy a három szekta nem bízik meg túlzottan egymásban, és leginkább a közös cél kovácsolja össze őket, éppen ezért a találkozóikat a fekete medencének otthont adó Katedrális területére korlátozzák, ami afféle semleges terület szerepét játssza. A medence valamiféle fekete masszát tartalmaz, aminek a felszíne furcsán fodrozódik, még ha nincs is légmozgás a terem belsejében. Azt tanácsolnám, hogy messzire kerüljétek el, ki tudja, mi rejlik a mélyében…

S.

Age of Worms - EBERRON D&D

Allustannal abban maradtunk, hogy megkörnyékezzük Balabar Smenket. Ovion szerint a bányatulajdonos közelében tartózkodhat az a személy, aki elrabolta Anatát és aki a Szél Herceg jogarára feni a fogát. Ebből a feltételezésből kiindulva úgy igyekeztünk felvenni vele a kapcsolatot, hogy ne keltsük fel ennek a személynek a gyanúját.

Abu (Vili), Gorin (Zsolt) és Zodeár (Dávid) elindultak hát Smenk ismerőséhez Filgéhez, hogy annak a nevében hívják találkozóra. Magam a varázslónál maradtam és együttes erővel kutattunk a könyvtárában, elsősorban az Ében Triád után. Kiderült, hogy viszonylag újkeletű szektájuk a Sötét Hatokból kiszakadt csoport, mely az Őrző, a Gunyor és az Árnyék istenei köré épül. Korábbi egyházaik eretneknek tartják őket, létezésüket meg is próbálják titokban tartani. A teológusok akkor zavarodtak össze igazán, amikor az egyház eme vadhajtása elkezdett varázslatokat kapni. Az Ében Triád kutatásának tárgya Vol, így találták meg annak korábbi műhelyét, a Fekete Katedrálist, melyben valahol ott van egy fókuszáló pont, mely a Sírdombok manifesztációs zónáját sűríti össze. Ezt a zónát arra akarják felhasználni, hogy megidézzenek egy isteni hírnököt, Kyusst a Kolosszus első szolgáját, aki majd útmutatásokkal szolgálhat nekik a Férgek Korának újbóli elhozatalához.

Sajnos a találkozó Filgénél a régi obszervatóriumban, nem úgy sült el, ahogy szerettük volna: a nekromantát valaki megölte méghozzá úgy, mintha látszatra mi tettük volna. Smenk persze azt hitte mi végeztünk az ismerősével és elmenekült. Ezután szétszóródtunk Gyémánt-tóban, mindenki a maga módján igyekezett információkat szerezni Smenkről, Keserűkő Ragnolin bányájáról, illetve a bejutás különböző módjairól.

Magam felkerestem Anatát az Alkony Kolostorban és kikérdeztem elrablásának körülményeiről. A szerencsétlen teremtés nem sok mindenre tudott visszaemlékezni, mert mágikusan megvakították. Erőszaktevői közül egyre biztosan emlékezett: az illető férfi volt, akcentussal beszélte a brel nyelvet és orchidea illatú parfüm áradt belőle.

Zodeár végül felvette a kapcsolatot Smenkkel, és megbeszéltünk egy másik találkozót a város szélén található Remete-kútnál. A bányatulajdonos jelentős fegyveres kísérettel érkezett, még mindig tartva attól, hogy az életére törünk. A kísérők között Maloranna kiszúrt egy embert, aki a Hollók Kompániájának jelét viselte, ám a rejtett kézjelekre nem válaszolt. Zodeár vezette a tárgyalást és megtette ajánlatunkat: megszabadítjuk a számára terhessé vált kötelezettségtől, elhárítjuk a Gyémánt-tóra leselkedő fenyegetést, cserébe adjon meg minden segítséget ahhoz lejussunk és ossza meg velünk eddigi megfigyeléseit. A férfi végül ráállt az egyezségre, rendelkezésünkre bocsátott egy térképet, felvilágosítással szolgált a lent élő lények típusait és elhelyezkedésüket illetően, valamint lefestette a lejutás módját.

A találkozót magam végig egy rejtekhelyről kísértem figyelemmel, így miután társaim a megbeszélést követően távoztak én láthatatlanságba burkolózva még ott maradtam egy ideig. Észre is vettem a fegyvresek között egy férfit, aki némi akcentussal beszélve gratulált Smenknek a színjátékért, mely elismerést a bányatulajdonos fancsali arccal fogadott. Továbbra is láthatatlanul, elröppentem a közelükben, mert meg akartam győződni még valamiről: azt a bizonyos férfit orchidea illat lengte körül.

Társaim után siettem és megosztottam velük tapasztalatomat, majd együttesen visszatértünk Allustanhoz további taktikai egyeztetésre.

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Mivel meglehetősen ködössé vált az idő, a külső távlati képek készítése reménytelennek tűnt. Úgy döntöttem egy nagyteljesítményű lámpával felszerelve leereszkedem az előzetesen már bejárt, alant elterülő városi szintekre, hogy minőségi felvételeket készíthessek a falrajzolatokról illetve a belsőépítészetről. Dr. Bennett (Eszter) velem tartott, majd oldalent sokat beszélgettünk a felfedezéseinkről illetve győzködtem őt azon feltevésemről, hogy mennyivel előnyösebb lenne, ha expedíciónk tovább haladna a távolabbi hegyek felé ahelyett, hogy itt helyben töltenénk az időt olyan területekek felmérésével, melyekhez sem elegendő felszereléssel, sem elegendő emberanyaggal nem rendelkezünk.

Szorgoskodásunk után nyugovóra tértünk, majd némi pihenés után nagy izgalomra és sürgés-forgásra keltünk: sarki vezetőnk, Lorraine (Máté helyett most NPC) eltűnt. Starkweather és Moore kutatócsoportokat szerveztek, magam inkább hátramaradtam, hogy kipihenjem magam és vigyázzak a sérült Tremblayre (Gergő). A csapatok eredménytelenül tértek vissza, így átfogó kutatásba fogtunk melyre végül engem is mozgósítottak. Néhányan el is indultunk a pláza széle felé, amikor is a hóban ÖTSZÖGŰ nyomokba botlottunk. Először valami buta tréfára gyanakodtam, ám ekkor lövés dördült a repülőgépek és a táborunk irányából. Uccu elkezdtünk hanyatt-homlok rohanni visszafelé (magam lassabban, nehogy kimelegedjek a parkában).Már a távolból láttuk, hogy a gépünknél Lexingtonék egyik pilótája, Kyle Williams áll, kezében fegyver, lábainál pedig ott hevert a mi pilótánk, Douglas Halperin holtteste. A merénylő felrobbantotta az egyik gépünket az Enderby-t, a másikban kárt tett a kézifegyverével ám eddigre Starkweather is fegyvert ragadt és fejbelőtte a szabotőrt. Mielőtt rendezhettük volna a sorainkat megtámadtak bennünket az Öregek, Dyer beszámolójának szereplői, a város építőinek leszármazottai. A repülő lények magukkal vitték a kapálózó Starkweathert, a csapat legnagyobb része sokkot kapott, melyből ki előbb ki utóbb ocsúdott fel.

A megmaradt gépet a lábadozó Tremblay és Miles segítségével elkezdtük üzemképes állapotba helyezni, munkánkat Kerrington (Gábor helyett most NPC) őrizte. Ezalatt Xaros (Zsolt), Moore és Bennett a férfinál talált dokumentumok tanulmányozásába kezdett, melyek között rábukkantak egy aktára, mely szerint a német hírszerzés egyik ügynöke férkőzőtt expedíciójuk soraiba. Rögtön azonosították a személyt, de úgy döntöttek, hogy addig nem szembesítik, amíg biztonságos helyre nem érnek. A gép végül menetkész lett és Moore mindenkire rákényszerítette akaratát, mely szerint ne meneküljünk hanyatt-homlok, hanem próbáljuk meg megtalálni az elrabolt Starkweathert - kockára téve ezzel mindannyiunk életét.