Allustannal abban maradtunk, hogy megkörnyékezzük Balabar Smenket. Ovion szerint a bányatulajdonos közelében tartózkodhat az a személy, aki elrabolta Anatát és aki a Szél Herceg jogarára feni a fogát. Ebből a feltételezésből kiindulva úgy igyekeztünk felvenni vele a kapcsolatot, hogy ne keltsük fel ennek a személynek a gyanúját.
Abu (Vili), Gorin (Zsolt) és Zodeár (Dávid) elindultak hát Smenk ismerőséhez Filgéhez, hogy annak a nevében hívják találkozóra. Magam a varázslónál maradtam és együttes erővel kutattunk a könyvtárában, elsősorban az Ében Triád után. Kiderült, hogy viszonylag újkeletű szektájuk a Sötét Hatokból kiszakadt csoport, mely az Őrző, a Gunyor és az Árnyék istenei köré épül. Korábbi egyházaik eretneknek tartják őket, létezésüket meg is próbálják titokban tartani. A teológusok akkor zavarodtak össze igazán, amikor az egyház eme vadhajtása elkezdett varázslatokat kapni. Az Ében Triád kutatásának tárgya Vol, így találták meg annak korábbi műhelyét, a Fekete Katedrálist, melyben valahol ott van egy fókuszáló pont, mely a Sírdombok manifesztációs zónáját sűríti össze. Ezt a zónát arra akarják felhasználni, hogy megidézzenek egy isteni hírnököt, Kyusst a Kolosszus első szolgáját, aki majd útmutatásokkal szolgálhat nekik a Férgek Korának újbóli elhozatalához.Sajnos a találkozó Filgénél a régi obszervatóriumban, nem úgy sült el, ahogy szerettük volna: a nekromantát valaki megölte méghozzá úgy, mintha látszatra mi tettük volna. Smenk persze azt hitte mi végeztünk az ismerősével és elmenekült. Ezután szétszóródtunk Gyémánt-tóban, mindenki a maga módján igyekezett információkat szerezni Smenkről, Keserűkő Ragnolin bányájáról, illetve a bejutás különböző módjairól.
Magam felkerestem Anatát az Alkony Kolostorban és kikérdeztem elrablásának körülményeiről. A szerencsétlen teremtés nem sok mindenre tudott visszaemlékezni, mert mágikusan megvakították. Erőszaktevői közül egyre biztosan emlékezett: az illető férfi volt, akcentussal beszélte a brel nyelvet és orchidea illatú parfüm áradt belőle.
Zodeár végül felvette a kapcsolatot Smenkkel, és megbeszéltünk egy másik találkozót a város szélén található Remete-kútnál. A bányatulajdonos jelentős fegyveres kísérettel érkezett, még mindig tartva attól, hogy az életére törünk. A kísérők között Maloranna kiszúrt egy embert, aki a Hollók Kompániájának jelét viselte, ám a rejtett kézjelekre nem válaszolt. Zodeár vezette a tárgyalást és megtette ajánlatunkat: megszabadítjuk a számára terhessé vált kötelezettségtől, elhárítjuk a Gyémánt-tóra leselkedő fenyegetést, cserébe adjon meg minden segítséget ahhoz lejussunk és ossza meg velünk eddigi megfigyeléseit. A férfi végül ráállt az egyezségre, rendelkezésünkre bocsátott egy térképet, felvilágosítással szolgált a lent élő lények típusait és elhelyezkedésüket illetően, valamint lefestette a lejutás módját.
A találkozót magam végig egy rejtekhelyről kísértem figyelemmel, így miután társaim a megbeszélést követően távoztak én láthatatlanságba burkolózva még ott maradtam egy ideig. Észre is vettem a fegyvresek között egy férfit, aki némi akcentussal beszélve gratulált Smenknek a színjátékért, mely elismerést a bányatulajdonos fancsali arccal fogadott. Továbbra is láthatatlanul, elröppentem a közelükben, mert meg akartam győződni még valamiről: azt a bizonyos férfit orchidea illat lengte körül.
Társaim után siettem és megosztottam velük tapasztalatomat, majd együttesen visszatértünk Allustanhoz további taktikai egyeztetésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése