Night of the Jackal part II. - HYBORIAN ADVENTURES

Félbehagyott történetünket a zuagir támadást követő eseményekkel folytattuk.

Muleh Al Jafari (képen) sejkkel folytatott rövid beszélgetés során kiderült, hogy Diomedes ugyanabba az irányban hagyta el a csatát, mint amerre az előző éjjel felfedezett nyomok vezettek a táborból, így Saratnak és Nokumbah-nak már volt némi fogalma arról, hogy a babonás zuagirok miért is kerülik azt a területet. Mivel a megmaradt foglyok tudni akarták miről is van szó valójában, a zugair vezér elmondta nekik, hogy Jamila tulajdonképpen a lánya, aki igen fontos szerepet játszana a szomszédos Hamadiakkal kötendő szövetségben. Ekkor tűnhetett fel Diomedes Azamat, aki különös medáljával elbájolta és elmenekült lányával. Nokumbah által már korábban is felfedezett nyakláncán csüngő ékszert Salima medáljaként emlegetik, ami a legendák szerint Koth első királynőjének volt a birtokában, melynek segítségével a romokban heverő országában, az egymással acsarkodó nemesek mindegyikét maga mellé tudta állítani.

Az indulás előtt még egy fiatal zuagir Efrat Nomar, felülkerekedett félelmén és csatlakozott a hármashoz, akiket szökésüket megakadályozandó, csak minimális vízzel láttak el. Diomedes lovának nyomait követve a sivatagban a csapat estére megtalálta a szökevény elpusztult hátasát, majd egy bizalmi kérdéseket feszegető heves vita pillanataiban egy homokdűne mögül felbukkant négy darfari kannibál, akiket Sarat kivételével mindannyian üldözőbe vettek. Az ágyékkötös emberevőket hamar levágták, majd a személyes problémákat egyenlőre félretéve, sietve folytatták az utat. Kis idő elteltével, már majdnem sötétben megpillantottak egy félig betemetett ősi romot. Sarat és Nokumbah szerint ennek a romnak a falai között lehettek a különös álmukban. Mindannyian belopakodtak a lapos épület belsejébe, ahol egy egész darfari törzset találtak. A rajtaütés nem sikerült, ezért állóharc alakult ki az egyik átjárónál, a távolabbi termek valamelyikéből pedig hátborzongató kántálás vegyült el a csatazajjal. Efrat bátran bevetette magát a harc hevébe, miközben a többiek csak az átjárónál próbálkoztak. Aztán hirtelen megszakadt a már sikoltozáshoz hasonló kántálás és iszonyatos sebességgel szétterjedt az épületben valami különös vérvörös köd, aminek hatására - Saratot kivéve - mindenki örjöngő állat módjára kezdte marcangolni egymást. A szemfüles zamorai kihasználta az adandó alkalmat, ellopta a közelben küzdő Kerim bég vizestömlőjét és kimenekült az épületből. Kint a többiek lovát használhatatlanná téve meglépett a dél-nyugati hegyek felé, próbára téve a Jafariak éberségét...

Bent, Nokumbah-nak a kitartása mentette meg a életét. Hajnalban tért magához, mindenki halott volt körülötte, kivéve egy vérmocskos oltárnál fetrengő sámánt, akit nyomban le is fejezett. Az oltáron megtalálta a félig elfogyasztott Diomedezt és Jamilát. Alaposabb felderítés után talált némi vizet és Salima medálját megragadva Zamboula felé vette az irányt, zamorai társához hasonlóan próbára téve a Jafariak éberségét...

Night of the Jackal part I. - HYBORIAN ADVENTURES

A Warhammer második kiadású rendszerének bevetése utáni ötödik összejövetelünkön a huszonhatodik történetet kezdtük el, melynek részvevői a következő halálraítélt karakterek voltak (akik sajnos túlélték a kalandot):

Sarat (Mihály) - mocskos zamorai tolvaj

Nokumbah (András) - büdös kushita martalóc

A két rosszarcú bűnöző egy kétes hírű shemita kereskedő, shushani Haramas szolgálatában álltak. Feladatuk egy Vendhyából Zamboulába tartó karaván felügyelete volt, melyet egy kisebb pelishtim zsoldocsapattal együttműködve voltak kénytelenek végezni. A célállomásuktól öt napra a karaván elérte az utolsó turáni helyőrséget, az oázis mellé épült Yammuz erődöt, ahol Haramas a vendhyai naptár bonyolultságának köszönhetően szembesült azzal a ténnyel, hogy elszámolt három-négy napot. Mivel a következő turáni kíséret, a Zamboula-őrjárat kilenc nap múlva érkezne vissza és csak az azt követő napon indulna el újra - turáni fegyveres kíséret nélkül meg őrültség átvágni a Jafari zuagir nomádok területén - a shemita és karavánja hosszú várakozásnak nézett elébe. A erőd vezetője, Malikhum aga, nem volt hajladó fogadni Haramast, a turáni katonák elutasítottak bármilyen kérést. Napnyugtakor megérkezett a második karaván, egy kíséret nélküli vendhyai társulat, két idegennel, akiket meglepő módon azonnal beengedtek az erőd falai mögé. Röviddel utána a turániak megduplázták az őrséget, miközben Haramas, Sarat és Nokumbah az újonnan érkezett karaván vezetőjét, Ahaskar Shamarjana-t faggatták az idegenekről, akikről kiderült, hogy helyiek lehetnek és három napja vették fel őket. Állításuk szerint elpusztult a lovuk.

Reggel a két karaván személyzetét tíz turáni íjász és tíz lándzsás gyülekezője ébresztette, láthatóan a két rejtélyes helybéli sietett és elérte, hogy a vendhyai karaván egy kisebb fegyveres csapat védelme alatt elérje Zamboulát. Haramas, aki mindenképpen oda akart érni Yezdigerd király koronázásának ünnepi évfordulóján tartott hatalmas vásárra, Ishtárnak hálálkodva ragadta meg az alkalmat és gyors táborbontást követően csatlakozott a kísérethez, melyet nem más, mint az erőd alparancsnoka, Kerim bég vezetett (képen). A forró sivatagi utazás során Sarat és Nokumbah, dörzsöltségüket próbára téve megközelítették a két vendéget és megpróbáltak belőlük kiszedni annyi információt, amennyit csak lehetett. A két alak közül inkább a férfi, egy bizonyos Diomedes Azamat tűnt beszédesnek, ő viszont szemrebbenés nélkül a kérdezők képébe hazudott. Állítása szerint sokáig zuagirok között élt, aztán beleszeretett egy kisebb vezető lányába, akivel kénytelenek voltak megszökni, mert kitagadták őket. Menekülés közben azonban a lovuk elpusztult, de az égiek segítségével megmenekültek, mert Ahaskar karavánja pont keresztezte útjukat.

Késő délután néhány zuagir nomád tűnt fel egy közeli dűne mögül, de a kis csapat láthatóan csak megfigyelte a két karavánt és kíséretét. Kerim bég mindenesetre szétkergette a náluk jóval gyorsabb sivatagi lovasokat és némelyikük hátába egy minden nyelven jól érthető üzenetet helyezett, egy-egy turáni nyílvesszővel. Az este és az azt követő nappal eseménytelenül telt, miközben egyre közelebb kerültek Zamboula felé. A második éjszaka viszont különös dolog történt: Sarat és Nokumbah halk suttogásra kelt fel, az egész tábor sötét füstben úszott miközben mindenki mélyen aludt. Émelygésük és szédülésük miatt valamiféle méregre gondoltak. A zamorai gondolkodás nélkül fosztogatni kezdett, Nokumbah pedig kimenekült a hömpölygő füstből, hogy megnézze mi történt az őrökkel. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Haramas, Diomedes Azamat és Jamila nincs a táborban, jól látható lábnyomaik pedig dél-nyugati irányba távolodtak a fekvőhelyüktől. Röviddel ezután a két haramia különleges dolgokat kezdett észlelni, majd görcsös fájdalmak közepette végleg legyűrte őket a méreg. Eszméletvesztésüket követően különös ősi és romos falak között tértek magukhoz, ahol rövid felfedezés után démoni sakálok rontottak rájuk, hogy lakmározzanak a húsukból. Sarat a harc hevében kételkedni kezdett a történések valódiságában, így az örjöngő sakálok közé vetette magát, miközben társa a végsőkig kitartott, de végül ő is elesett.

Az ébredésük a táborban igazolták a zamorai érzéseit és nyilvánvalóvá vált, hogy valamilyen különös álomnak voltak a részesei. Nyomban kiderült, hogy Diomedes Azamatnak is hasonlóan telhetett az éjszakája, amit nem meglepő módon hazugsággal próbált leplezni. További meglepetésként szolgált az indulás előtt felfedezett eltűnt vendhyai szolgálólány és néhány mezítlábas nyom kérdése. A karaván mindenesetre továbbindult a célállomása felé, de csupán a nap első felében tudtak haladni, mert délben egy többszörös túlerőben lévő Jafari zuagir horda rohanta le az utazókat. A meglepetésszerű támadás során a turániakkal, a pelishtim zsoldosokkal és a szolgálók nagyrészével gyorsan végeztek, majd a megmaradt embereket elfogták. Saratot, útban Diomedes Azamat felé tették ártalmatlanná, a tomboló kushitát meg 7 lovas (!) gyűrte le végül. A zuagirok végül tíz foglyot ejtettek: Sarat, Nokumbah, Haramas, Kerim bég, és hat szolgálót. Ezután megjelent a nomád horda vezetője, Muleh Al Jafari sejk, majd néhány, üldözésből sikertelenül visszatért zuagir nyilvánvalóvá tette, hogy Diomedes Azamatnak és a lánynak sikerült elmenekülnie a harc hevében. A sejk nyomban ajánlatot tett a foglyok felé: a saját életükért cserébe visszahozzák Jamilát. Haramast és a hat szolgálót nem vélte használhatónak, ezért őket elengették, persze zuagir szokás szerint, víz nélkül és kivágott szemhéjjal...

Terminator: CORTEX

Lassan végetér az [Unrivalled] - [Unparalelled] címet viselő Transhuman Space kampányom, ezért eljött az ideje, hogy valami új sci-fi történetet csiholjak magamból - lehetőleg valami olyasmit ami stílusban eltér az előzőtől. Mindig is vonzott a világvége hangulat és annak minden vállfaja, ráadásul 25 év után végre elkészült a számomra igazi Terminator 2, a Terminátor Megváltás.

A kilencvenes évek összes ócska cyborg filmjét láttam, melyek közül nem egy megpróbálta már a Terminátor filmekben pár perc erejére felvillantott jövőbeli háborút a maga szerény eszközeivel visszaadni. Most azonban a hatalmas büdzsének köszönhetően végre kiteljesedhetett a disztópikus jövőkép, ahol a maroknyi emberi ellenállás vívja elkeseredett harcát a gépek seregével. Ez az alaptétel már önmagában elegendő lenne egy szerepjátékhoz, ám a Terminator univerzumot egy bizonyos összetevő élesen elválasztja a sztandard poszt-apokaliptikus szettingtől: ez pedig az időutazás. Ennek az adaléknak hála több kapu nyílik a világban, mint amennyit egy Fallout vagy egy Mad Max kínálhat. Mivel a Terminátor Megváltás minden erőssége ellenére az elszalasztott lehetőségek tárháza is, a képzelet idevágó szegmense 25 év szunnyadás után neurális reakciókat produkálva megindult.

A szettinget Jamie Chambers CORTEX nevű univerzális szerepjátékrendszere alá építjük...építjük, ugyanis ez csapatmunka. Roger Taylor nevű cimborám és jómagam dolgozunk a világleíráson valamint a szabályok beidomításán, míg Dávid kovácsolja a könyv formáját. A Grave Impact-ot követően Krisztián és Dávid részvételével le is teszteltük a rendszert karaktergenerálás, egy tűzharc és egy autós üldözés erejéig. A CORTEX jól állta a sarat, itt-ott szorult némi csiszolgatásra.

Ha minden jól megy, a táborban már okosodhatunk általa.

Grave Impact - AFMBE

A hónapra pontosan három évvel ezelőtt félbehagyott kampányom folytatására sikerült most sort keríteni. Az utolsó játékülés során az előregenerált karakterekből álló parti a műfaj követelményeinek megfelelően meghalt/öngyilkos lett/zombivá változott, így eljött az ideje, hogy a játékosok által kreált csapat kerüljön reflektorfénybe.

A tettestársak a következők voltak:

Dávid - Max Downing őrmester, a Nemzeti gárda marcona rangidőse.

Krisztián - Borisz Baranszkij genetikus, fáradhatatlan munkamániás

Zsolt - William Turns biokémika hallgató, az RST videótéka utolsó hírmondója.

Mivel Máté kiugrott a karaktere felett érzett elégedetlenség okán, így Krisztián egy újonnan készített karakterével helyettesítettük az űrt. Ez lehetővé tette, hogy a korábbi kulcsfontosságú (és azóta a felejtés ködébe veszett) jeleneteket újra lejátsszuk ezzel felzárkóztatva őt is.

A történet helyszíne az Észak-Karolinai Pungo városka, egész pontosan egy ott található használaton kívüli geológiai kutatóállomás. Kevesen tudják, hogy a magányosan álló épület alatt 1992-ig egy atomrakéta kilövő állomás működött, melyet miután kivontak a szolgálatból magányosan állt. Ide menekítette a kormánytól és hadseregtől független kutatásait Dr. Brown, aki nem nézte jó szemmel a kutatás ottani irányait. A Föld felé közelítő Nemezis nevű meteorit korábban ideért darabkái ugyanis ismeretlen eredetű kozmikus sugárzást bocsátottak ki, melyek hatására az elhunytak dühöngő kannibálokként éledtek újjá. A kormány a kétirányú felhasználás lehetőségeit kutatta, míg Dr. Brown a hatás megfordításán dolgozott. Ezen erőfeszítéseit felettesei nem nézték jó szemmel, így titokban ellopta az eredményeket és minden kapcsolatát latbavetve megszervezte ezt az akciót.

Brown bizalmasa, Dr. Carda Deodato (bal oldali kép), a genetikus Borisz Baranszkij valamint a Downing őrmester vezette négyfős nemzeti gárdás biztosítás bevetette magát a földalatti erődítménybe , ahol a tervek szerint csatlakozott volna hozzájuk Dr. Brown. Sajnos a hadsereg előbb lépett, így a doktor egyedül új barátja, Will Turns közvetítésével tudta elküldeni hozzájuk a kutatás eddigi eredményét, mely elegáns dobermannjának, Dr. Titusznak a vérében rejtőzött. Dr. Brownnal nem tudni mi történt, de Will leszállította a kutyát és a kutatási terület ismerőjeként maga is csatlakozott Deodátóhoz. Még aznap este bekövetkezett a randevú a Nemezissel, mely nem úgy sült el ahogy a világ vezetői tervezték.

A Nemezis egyik darabja az afrikai egyenlítőtől délre fekvő területébe csapódott 800000 megatonnának megfelelő robbanást okozva. Mindenütt földrengések támadtak, szökőár kelt, az épületek rombadőltek, forgószelek söpörtek, az ég végleg elsötétedett, a hőmérséklet lehűlt. A társadalmi szervezetek működése megszűnt, a legtöbb településen elment az áram, a gáz és a vízszolgáltatás, illetve a földi és a mobilkommunikáció. A földrengések több utat járhatatlanná tettek, az áldozatok száma nem ismert. A katasztrófa után szórványos jelentések érkeztek személyek elleni erőszakos támadásokról, melyek elkövetői önkívületi állapotban lévő emberek, akik egyénileg és csoportokban egyaránt veszélyesek. Az utóbbi órákban az esetek egyre szaporodtak, lassan olyan mértékben, hogy a jelenség járványként lesz azonosítható. Eltörött a világ.

Ezalatt a három tudós éjt nappallá téve dolgozott, míg Downing széthulló embereit tartotta kordában, akiket a bezártság tétlen napjai, valamint a kinti események hatása lassan elkezdett felörőlni. Brown nélkül nagyon sok ideig tartott volna tökéletesíteni a formulát, így Baranszkij (jobb oldali kép) kezdeményezésére egy, a kozmikus sugárzástól védő dermatológiai megoldást készítettek: krémet, mely meggátolja, hogy a sugárzással való érintkezés után az alany feltámadjon.

El is készültek az anyaggal sőt, még egy a sugárzást kémia úton mérő műszert is konstruáltak amikor kiderült, hogy a földrengés megrongálta a földalatti bázist ellátó geotermikus reaktor gégecsövét. Hátrahagytak egy laptopot, mely végtelenített adásban sugározza a NORAD felé a védőanyag formuláját, majd lassan maguk mögött hagyták a bázist.

Odakint minden amit ismertek romokban hever, ám helikopterük tankja tele, egyedül az úticél ismeretlen.

Age of Worms - Ilthane levele Bozal Zaholhoz

Elküldtem Neked Kuluth-Mar egyik lovagját bizalmam jeléül, de tudd, hogy a Mesterem nem tűri a kudarcot, így ha Sharn nem lesz teljesen a miénk, és nem indítod meg az élőholt sereget Wroat felé a karrnok jelentései alapján, a Tanácsos tudni fogja hogyan járjon el.

Jelenleg fontos teendőim a Démonpusztákra szólítanak, de hamarosan újra jelentkezem.

Ilthane, a Fekete Láng

Age of Worms - Prófécia töredék 2

A Hadak Urának helytartója által felkent Bajnok szíve

és tizenkét tucatszor száz lélek lángjának kihunyta

Fekete Esővel és Kyuss Áldásával jutalmazza az Igazhitűt,

akkoron pedig a Második Apostol seregei visszahozzák Kuluth-Mar dicsőségét.

Age of Worms 25. felvonás - EBERRON D&D

A Sharni Gladiátorjátékok negyedik napjának reggelén nem kis meglepetés érte hőseinket, Celeste, a játékok mágikus védelméért felelő szervezője egy bőrbe tekerve Vízlégzés italokat és Cselekvés Szabadsága tekercseket csempészett Amon kezébe, ekképpen felkészítve őket, hogy szembenézzenek a vízzel teljesen feltöltött arénában az Árnymocsarakból ideszállított Froghemoth-al (képen balra). A harc ádáz volt, de a szörnyetegnek ilyen körülmények között nem volt esélye, a csapat pedig elégedetten konstatálhatta: a viadalok szervezői közül nem mindenki akarja Loris Raknian játékát játszani. Raknian és a páholyát vele megosztó karrn nagykövet nem örült felhőtlenül a dolgok ilyetén alakulásának. A győzelem biztosította, hogy a másnapi döntőben a drow tartalékcsapatot könnyedén térdrekényszerítő Auric Zászlósaival kerüljenek szembe, ennek kapcsán pedig a Bajnok azt javasolta nekik, hogy megadva magukat nekik csalják elő az ulgurshtasa-t és erőiket egyesítve a játékok nézői előtt végezzenek a fenyegetéssel.

Delta színvallásra kényszerítette Celeste-et, akitől megtudta, hogy Bozal Zahol szeretőjeként bele tudott nézni az Apostoli Tekercsekbe, és szerinte a terveiket veszélyeztetve érző Kyuss pap előrébb hozhatja a rituálét, akár az éjszaka során megtámadva Auricot, akár a régi Bajnok, Loris Raknian nem teljesen önként hozott áldozatát felhasználva. Ezen információ hatására hőseink úgy döntöttek, hogy még aznap éjjel pontot tesznek az egész ügy végére. Az utat már ismerték a Kyuss szentélybe, azonban ennek előcsarnokában olyan lényekkel kényszerültek pengét váltani, amelyek képességei erősen meglepték őket: Kyuss Kardjai zöld kitin mellvértben negatív energiakitörésekkel bombázták őket, a Féreghívók papi hatalommal idéztek lángesőt, Kyuss egyik lovagja kétkezes pallossal rontott rájuk, ráadásképp pedig Bozal Zahol mellett feltűnt a szálakat eddig a háttérből mozgató agyszívó, Zyrxog is. A küzdelem forgatagában Deltának sikerült megszereznie a Sztázisba helyezett Apostoli Tekercsek mellől az ide vonatkozó Próféciatöredéket és egy levelet, amelyet Bozalnak írtak.

A csapat támadásainak hevessége meghátrálásra késztette a főpapot, aki kétségbeesésében időnek előtte felébresztette a Második Apostolt (képen jobbra), de ez őt és Zyrxogot már nem menthette meg a biztos haláltól. A felszínre igyekvő Apostolt kisebb sereg várta az arénában, az összecsapáshoz csatlakozott Auric, Khellek, egy agyaggólem, egy vízelementál és egy Maloranna által megidézett tűzelementál is, így a hatalmas féreg hamarost élettelenül terült el a homokban.

Age of Worms - Dramatis Personae 1. rész

A Prófécia Kiválasztottjai(?):

Delta Tastír – aundair nemesasszony, Aurala királynő udvari főmágusának lánya, az Arkán Tanács Első Körbe tartozó tagja
Anata Egyszálvirág – Delta Tastír szolgálója és barátnője, vélhetőleg Ehliyettel együtt Zyrxog alakváltó gyilkosai végeztek vele
Ledér Ehliyet – sharni varázslónő, Delta barátja, alakváltók ütöttek rajta a lakásán, hogy helyét átvéve tőrbe csalják a társait; a holtteste sosem került elő
Gorin Gamaal – a Démonpuszták egyik törzséből száműzött ork sámán, állítólag kelashva'ar, a kiválasztott próféta, aki egyesíti majdan a törzseket a Féreg eljövetele elleni felkészüléshez
Zodeár Ovion – adari menekült, egy quori tudatkristály pszionicista őrizője
Abu Nanzo – hüllővérű shifter szerzetes az Árnymocsarakból
Maloranna – Astaroth által megjelölt félork harcosnő a Kapuőrzők szolgálatában
Amon ir’Durshan – a Mennyei Sereg filozófus-papja és a Morgrave Egyetem professzora
Pilum – mágikus vésetekkel bíró csatagólem zsoldos, Delta Tastír testőre
Hakim Szahat – veterán elf mágus, a Férgek Korának nagy tudósa

Gyémánt-tó:

Allustan – az Arkán Tanács a Sírdombokat kutató mágusa, akit valószínűleg Zyrxog alakváltó csatlósai kezétől ért utól a vég
Lanod Neff – Gyémánt-tó kormányzója, Allustan öccse
Vaine Thelavar – Gyémánt-tó törvénybírája, a helyi verőlegények főnöke
Balabar Smenk – pénzsóvár és kétes múltú bányatulajdonos
Gaum Gansworth – Gyémánt-tó legfiatalabb és egyúttal három bányával a leggazdagabb bányatulajdonosa
Holdfény Ellival – Aerenalról származó elf bányatulajdonos, vélhetőleg Eligos Yurev egyik álcája
Gelch Tilgast – Balabar Smenk legádázabb riválisa
Luzane Perrin – a gyanús körülmények között megözvegyült bányatulajdonosnő, Gelch Tilgast szeretője
Keserűkő Ragnolin – a kegyetlen és kegyvesztett törpe bányatulajdonos, az Ében Triád csatlósa, akit később saját alakváltó szövetségese fagyasztott halálra Sharnban

Zalamandra - az Empórium tulajdonosnője, a Fátylas Korridor madámja
Lazarus - Lazarus Házának tulaja, Rhialto apja, Auric barátja
Rhialto - Lazarus fia, akit a helyi kaszárnya térképészének meggyilkolásával vádoltak és akinek elméjére az Arctalan bocsátott bűbájt
Wierus Gieran – az Ezüst Láng helyi papja
Valkus Dun – Dol Arrah szentélyének papja
Enghart d’Kundarak – a törpe Sárkányjeles Ház helyi bankárja
Lyllana Lyrriman d’Sivis – a Sivis Ház írnoka, Grossetgrottel követe, elementalista
Tashkar d’Jorasco – a gyémánt-tavi ispotályt működtető félszerzet
Urjak d’Orien – a Fekete Ménhez utazófogadó tulajdonosa, a helyi postaszolgálat vezetője
Dulok, Galuth és Bitris – Greysmere törpe városának képviselői
Verdoan Lonnder – kereskedő, Zodeár Ovion egykori munkaadója
Kristabel – Lonnder bögyös szolgálója
Tollivar Trask – kaszárnyaparancsnok
Merris Sandovar – a felderítők kapitánya, a Bronzfa Páholy tagja
Dietrik Cicaeda – a kaszárnya főkartográfusa, aki az Arctalan kezétől lelte halálát
Osgood – a helyi kovács
Benazel – alkimista, az olvasztóműhely tulajdonosa
Amariss – az Éber Őrség, az egyszerre Aureont és az Őrzőt követő szekta gyönyörű papnője

Nogwier – a Bronzfa Páholy fődruidája, a Kapuőrzők egyik fontos képviselője
Tarmon – druida, Nogwier jobbkeze, Maloranna mentora
Hektor – a Bronzfa Páholy arkanistája
Nannia – fél-elf druidatanonc, aki gyengéd érzelmeket táplál Zodeár Ovion iránt
Karr és Kervan – a Páholy nyomkövetői, akik megjárták a Fekete Katedrális poklát

Izenfen – az Alkony Kolostorának apátnője, a Prófécia és a Szimmetria Lencséjének őrzője
Jonas, Kermak, Darion, Tristan és Alania – az Alkony Kolostorának szerzetesei, közülük csak Jonas és Alania élte túl a Fekete Katedrális ostromát

Auric – a sharni Bajnok, valójában Fekete Revizor, aki barátja, Lazarus hívására érkezett Gyémánt-tóba, később a Második Apostol elpusztítása és saját egója miatt indult a Sharni Gladiátorjátékokon
Khellek – Auric társa, az Arkán Tanács mágusa
Tirra – elf íjásznő, Auric bajtársa

Filge – nekromanta, Balabar Smenk egykori kalandozótársa, akit az Arctalan orgyilkosa küldött a másvilágra
Kullen - albínó fél-ork verőlegény, aki Filge szeszélyeinek kielégítéséhez szerzett halottakat és aki első kézből tapasztalta meg a Vörös Sárkány technikát
Grallak Kur – az Árnyék dolgaunt prófétája
Theldrick – az Őrző fanatikus papja
Arctalan – a Gunyor követője, egy Karl nevű titokzatos és nagyhatalmú mágus szimulákruma és az Ében Triád helyi sejtjének vezetője

Second Darkness - FR D&D

A drow nő szökését követően kis csapatunk elkezdte számba venni, hogy a Arany Goblin kaszinó korábbi tulajdonos, Saul (a képen) hol és hány ponton tett lóvá minket. Miután ez az érték igen magasra mutatott eljött az ideje, hogy előkerítsük és a körmére nézzünk.

Valami különös véletlen folytán kaptunk egy levelet Saul riválisától, hogy a jó ember a város melletti mocsárban rejtőzik, egy hajóroncs temetőben. Mielőtt elmentünk volna kivizsgálni a helyszínt a thay konklávé segítségét kértük, hogy egy jövendölés varázslattal segítsenek meghatározni Saul jelenlegi tartózkodási helyét.

Kezdeményezésünk előrelátónak bizonyult, ugyanis Saul nem a levélben megjelölt helyen bújkált, hanem a kikötőben, pontosan az orrunk előtt. Ökölropogtatva lesétáltunk az éj leple alatt és néhány másodperc elteltével nem csak a hajót őrző legénységet, hanem Sault és cinkosait is legyűrtük. A féreg elárulta, hogy ő írta a levelet, azzal a szándékkal hogy lerázzon bennünket a nyomáról és a potenciálisan halálos mocsárba csaljon, ahol majd valami veszedelem előbb-utóbb végez velünk.

A kínzás során bevallotta, hogy üzleti kapcsolatban volt a drow nővel, aki busásan fizetett neki az Arany Goblin alatt található barlangrendszer használatért. Mivel ezt korábban elfelejtette megosztani velünk, kiszedtük belőle a pénz rejtekhelyét, majd karakterem egy érintéssel megállította a szívét.

A város kincsvadászai ezalatt igencsak felbuzdultak, ugyanis a távoli szigetre látványosan becsapódott meteor hihetetlen gazdagság ígéretét hordozta magában. Mire észbekaptunk az "aranyláz" már tombolt, így sebtében csatlakoztunk mi is - nem annyira a haszon, sokkal inkább a bosszú jegyében.