Lassan végetér az [Unrivalled] - [Unparalelled] címet viselő Transhuman Space kampányom, ezért eljött az ideje, hogy valami új sci-fi történetet csiholjak magamból - lehetőleg valami olyasmit ami stílusban eltér az előzőtől. Mindig is vonzott a világvége hangulat és annak minden vállfaja, ráadásul 25 év után végre elkészült a számomra igazi Terminator 2, a Terminátor Megváltás.
A kilencvenes évek összes ócska cyborg filmjét láttam, melyek közül nem egy megpróbálta már a Terminátor filmekben pár perc erejére felvillantott jövőbeli háborút a maga szerény eszközeivel visszaadni. Most azonban a hatalmas büdzsének köszönhetően végre kiteljesedhetett a disztópikus jövőkép, ahol a maroknyi emberi ellenállás vívja elkeseredett harcát a gépek seregével. Ez az alaptétel már önmagában elegendő lenne egy szerepjátékhoz, ám a Terminator univerzumot egy bizonyos összetevő élesen elválasztja a sztandard poszt-apokaliptikus szettingtől: ez pedig az időutazás. Ennek az adaléknak hála több kapu nyílik a világban, mint amennyit egy Fallout vagy egy Mad Max kínálhat. Mivel a Terminátor Megváltás minden erőssége ellenére az elszalasztott lehetőségek tárháza is, a képzelet idevágó szegmense 25 év szunnyadás után neurális reakciókat produkálva megindult.
A szettinget Jamie Chambers CORTEX nevű univerzális szerepjátékrendszere alá építjük...építjük, ugyanis ez csapatmunka. Roger Taylor nevű cimborám és jómagam dolgozunk a világleíráson valamint a szabályok beidomításán, míg Dávid kovácsolja a könyv formáját. A Grave Impact-ot követően Krisztián és Dávid részvételével le is teszteltük a rendszert karaktergenerálás, egy tűzharc és egy autós üldözés erejéig. A CORTEX jól állta a sarat, itt-ott szorult némi csiszolgatásra.
Ha minden jól megy, a táborban már okosodhatunk általa.
Ha minden jól megy, a táborban már okosodhatunk általa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése