Pool of Radiance - FR D&D

Blumbar (Gábor) visszatért az élők közé Braccio püspök isteni közbenjárásának köszönhetően, viszont Doriant (Máté) még az éjjel orvul meggyilkolták. A játékosok az alakváltó Ivellimilre gyanakodnak, nem minden ok nélkül. Maya (Zsolt) úgy döntött, hogy halott társával marad, így a Tanács Zhentilbe küldendő delegációjához végül nem csatlakozott. Ebben a döntésben volt némi szerepe annak a ténynek, hogy sem Máté, sem Zsolt nem értek rá az ominózus hétvégén.

A követek tehát:
Dávid - Khargul of Narfell (ember harcos)
Gábor - Blumbar at Ungart (törpe barbár)
Eszter - Silvara (elf druida)
Gergő - Khalied (elf szerzetes)

A lepecsételt diplomáciai papírokban Új Phlan tanácsa tisztázza viszonyát Zhentilerőddel, és ezen fontos iratokat nem lett volna bölcs dolog közönséges futárral küldetni. A játékosok becsületesen (értsd. kibontatlanul) leszállították az okmányokat, a Pocakos dombok lábánál álló zhent helyőrségbe, ahol a parancsnok át is vette. Meghívta követeit egy kellemes vacsorára, melynek során egy kölcsönösen bizalmatlan csevegés keretében sikerült némi információt cserélniük. A zhentek akkor tálalták a feketelevest amikor álomra szenderedtek, mivel azonban voltak oly bölcsek és őrszemet állítottak nem sikerült vendéglátóik merénylete. Elmenekültek a kaszárnyából és gyalogosan visszatértek Phlanba, ahol értesítették a Tanácsot az eseményekről. Ekkor derült, ki, hogy a vezetőség legifjabb tagja, Porphyryrs Cadorna nyom nélkül eltűnt a textilházból.

Blumbar aktív részvételével megszervezték a Valjevo-kastély elleni támadást, ám a tervben kulcsszerepet játszó Stojanow-folyót ehhez előbb meg kell tisztítani. Kiderítették, hogy a szennyezés valahol Kuto-tavánál kezdődik. Három napot adtak maguknak, hogy végrehajtsák a feladatot, mely Silvara (Eszter) szívügye.

Hat zhent katona felaprításától eltekintve semmilyen harc nem volt, viszont voltak vadonbeli találkozások, melyek akár harccal (a vörös sárkány esetében egyértelmű meghalással) is végződhettek volna. Az ilyen találkozások nagymértékben fel tudják dobni a játékot, élőbbé teszik a világot és később egy ötlet kapcsán vissza lehet térni hozzájuk.

Pool of Radiance - FR D&D

Maya (Zsolt), Khargul (Dávid), Silvara (Eszter) és Khalied (Gergő) Phlan tanácsának delegációjaként több heti itt tartózkodás után végre elhagyták a várost, az eddig megközelíthetetlen északi vidékek felé. Céljuk az volt, hogy megnyerjék ügyüknek a pusztákon tanyázó nomádokat, akikről az a hír járta, hogy lepaktálni készülnek a Vezérrel, aki Valjevo kastélyából irányítja a sötétség gyülekező seregeit.

Először összefutottak Thujával, Rastan nomád király lányával, aki éppen elszökött otthonról, hogy elkerüljön egy kényszerházasságot Al Rasid királlyal a Puszta legnagyobb nomád csapatának, a Holló klánnak a fejével. A nomád hercegnő elvezette őket a Sárgaszakáll törzshöz, ahol megismerkedtek az apjával, Thuja bátyjával, Kultarral és a sámánnal, Urgolddal. Ez utóbbiról Silvara kiderítette, hogy druida, akinek feladata a Reszketőerdő őrzése, és aki már régóta várja azt az utána küldött személyt, aki majd megtisztítja a mérgezett Stojanow-folyót. Rastan király elárulta, hogy nincs sok választása a Holló klánnal kötendő szövetséget illetően, ám a karakterek hozta ajánlat kibúvóval kecsegtet. Khargul a szavát adta a város nevében, hogy amennyiben Phlan oldalára állnak a mindent eldöntő csatában, cserébe kereskedelmi és támogatási szövetséget kötnek velük. Az egyezséget a nomádok erősítésére küldött 150 kobold lemészárolásával pecsételték meg.

A Sárgaszakáll törzs élén visszatértek a városba, ahol a vezetőség nevében Werner Von Urslingen örömmel fogadta őket. A játék ott fejeződött be, hogy másnapra a Tanács döntést hoz, szövetséget köt-e Zhentilerőddel és ennek eredményét a játékosoknak kell majd kézbesíteniük.

Blumbar (Gábor) egyelőre anyagi megfontolásból nem támadt fel.

Ilyen mennyiségű résztvevővel még nem operáltam: 50 nomád (10 íjász, 30 lovas, 10 harcos) és 80 kobold (Silvara 70-et kiiktatott egy varázslattal). Bár három kör alatt eldőlt a harc, kicsivel több mint egy órán át játszottuk. Alkalmaztam némi gyorsító technikát a csoportos Védettségi fokok előállításával, ettől függetlenül ki kell találnom valami ütősebb módszert a nagylétszámú harcok levezetésére.

Pool of Radiance - FR D&D

Az egykori Tyr katedrális megtisztítása, a játékülés kezdetét követő második percben már egy kezdeménydobással folytatódott, és ez a szessön végéig így is maradt. Megint lenyomtunk egy egész napos harcot, ork Bane papok, Bane lovagok és egy förtelmes ork banelar ellen, aki a főpapi cím büszke tulajdonosának mondhatta magát. Akadt még tennivaló bőven az alsó szinten, mivel a főpappal támogatott csapatok alaposan eltángálták az NPC partit.

A hét játékos nagyon szépen indított, mindjárt két csoportra is szakadtak. Ez abból a szempontból bizonyult jó lépésnek, hogy a szűk belső terek miatt nem biztos, hogy tumultus esetén mindenki labdába tudott volna rúgni, ezzel szemben a szétszakadt parti mindig könnyebb prédának bizonyul. Majdnem sikerült is kirekeszteniük a betörni igyekvő külső őrjáratot, ám miután ez nem sikerült a harci egyensúly megbomlott. Ijesztés varázslatokkal szétzilálták a soraikat, Khargulnak (Dávid) és Silvarának (Eszter) spuriznia kellett, míg Maya (Zsolt) és Dorian (Máté) a varázslatok hatóidejének lejártáig állták a sárát. Blumbar (Gábor) és Khalied (Gergő) a banelar főpap közelében küzdöttek, ám a szerzetes végül menekülőre fogta a dolgot, a törpe barbár viszont utolsó leheletéig hősiesen harcolt a renegerálódó és varázsolgató szörnypap ellen. Cassiopea (Krisztián) varázslataiból kifogyva csak a túlésére játszott, amit egy-két meredekebb helyzetet elkerülve sikerrel hajtott végre. A mesélőfal mögül Silvara tűnt a nap hősének, aki rengeteg sebződést bevállalva segített Dorianen és az ájult Khalieden is, ám barátait mentve végül hősi halált halt.

A vesztésre álló játékosok Arielt, Torm angyalát hívták segítségül, akit korábban megmentettek és aki cserébe felajánlotta, hogy egyszer kisegíti őket bajból. A szívességet eddig a Valhingen-temetőre tartogatták, ám a szükség most más követelt. Az angyal nem tudott segíteni azokon akik a templomban harcoltak, ám akik kívül tartózkodtak, azokat felgyógyította, s mivel Dorian kihúzta Silvara testét őt fel is támasztotta. A játékosok nem látták, de Ariel először Torm lovagját, az NPC Boremet térítette magához, aki a banelár mérgétől két órára szunyókálni kezdett a templom túloldalán, egy általa kimentett ájult Tyr pap társaságában. Amint magukhoz tértek berontottak, hogy leszámoljanak a főpappal, aki addigra sajnos kivégezte Blumbart.

Ariel támogatásával - mely kizárólag gyógyításra és az említett feltámasztásra korlátozódott - legyőzték a Bane követőket, akik egy része elmenekült egy kapun keresztül, amit később Braccio püspök lepecsételt. A katedrális visszafoglalásával az eddigi legnagyobb hőstettet vitték véghez, ám a legmagasabb árat is fizették érte.

Vault of Larin Karr - FR D&D

Máté tavaly nyáron kezdte ezt a gyári mesét, mely valójában egy Sword & Sorcery modul. Mi azonban áthelyeztük Forgotten Realmsre, mint egy a Fénytelen Citadella folytatásaként, melyet Zsolt vezényelt. Előzetes megállapodás szerint abban a kalandban Máté vitte azt

 a karaktert, amit most Zsolt alakít - kíváncsi vagyok az enyémmel ki merne játszani, ha én mesélnék ennek a partinak.:) Ha jól emlékszem idén valamikor az év elején játszottuk utoljára. Dávid kétszeri elhalálozás után még tavaly kiszállt a kalandból, így az utolsó két-három játékülésen csak Zsolt és jómagam vettünk részt. Mivel a modul igen erős két karakternek

Zsolt - Nefer Nefer Nefer (mulhorandi asimaar mágusnő)
Jómagam - Dorn Dundaron (ember harcos-pap)

így erősítésre volt szükség. Most szombaton történetesen úgy alakult a játékosok konstellációja, hogy folytathattuk. Eszter és Gergő csatlakoztak hozzánk, egy elkényeztetett máguslányka és egy pesszimista duergar képében.

A Quail-völgy felderítése során számos szerteágazó feladatot begyűjtöttünk magunknak, melyek közül a legjelentősebbnek Larin Karr kincse ígérkezik, mely valahol a völgy alatt húzódó Mélysötétben leledzik. A mostani játékülés azonban nem annyira a nyomozással, inkább a frissen megismerkedő karakterek kijátszásával telt, ennek megfelelően a kockagurítás is a szigorú minimumon maradt. S bár le-fel utazgattunk a völgyben a mesélőnek nem állt szándékában encounterekkel feldobni az egymást követő napokat. Ártani nem ártott volna, hisz a karaktereknek nem csak jellemileg, hanem taktikailag is össze kell rázódniuk, és tegyék ezt inkább egy egyszerű találkozás során, semmint egy komoly téttel bíró összecsapás alatt. Rövid, Mélysötétbe tett kirándulásunk során mindössze két élőhalottal találkoztunk , ám azokat a meglepetés kört követő első körben elűztem. Tárgyaltunk orkokkal a déli dombságból, akik fejpénzt fizettek volna a völgy alatt lakó ellenséges törzs harcosainak fejéért, de karakterem addig győzködte őket, míg sikerült révennem őket egy full-scale háborúra. Kétszer tíznap múlva találkozunk majd velük a földalatti tó partján, addig pedig újabb túrát teszünk a Mélysötétbe, ahová egy nemrég érkezett félszerzet nyomai is vezetnek.

Temple of Takhisis - DL D&D

Feketeszemű Gábriel (Zsolt karaktere) rögvest kijátszotta 

a pakliból megidézett Halált, és visszatért a bordélyházba, hogy nyélbeüsse az üzletet a Karizma-köpenyre. Mint kiderült a holmi jócskán meghaladja a csapat anyagai kereteit, így megelégedett egy fejpánttal, amiről azonban később kiderült, hogy nem növeli a Karizma tulajdonságot, mindössze a Karizma alapú szakértelmekhez ad bónuszt. Képletesen szólva a hajára kenheti. A vásárlás eufóriáját karakterem végigmeditálta a Pikkelyes Kutya fogadó szobájában - mindössze azon okból kifolyólag, mert az előző játékülés végére már sikeresen összevásárolta magát.

Solmir Vangor Sargonnas minotaurusz papja végül fogadott bennünket, de mindjárt el is árulta, hogy ha beszélni akarunk az istennel ki kell állnunk egy próbasorozatot, 24 óra alatt. Ez egy nagy, hosszú és egyenes alagút formájában várt minket, melyben sorban egymás után kemény elementálokat kellett gyaknunk, majd egy Káoszbestiát is. A próba célvonala még messze van, de a káoszdög után befejeztük a játékot, mivel a végén már Zsoltnak két játékos karakterét kellett irányítania, én pedig éhes voltam. Ja, és ötre jött Eszterék következő csapata.

Tök szuper, hogy felvettem egy szint Vándort, ugyanis amellett, hogy az fajom ajánlott kasztja, kettő helyett mindjárt négyszer támadok egy körben és kiválaszthattam a Külvilágiakat ellenségnek...meg illik is a karakteremhez.

A képen Tamlin Durixalet, Gergő hentesmód daráló drow elfje látható, akivel kiválóan tudunk bárkit közrefogni.