2017. október 21., szombat

Darkness Visible S01 EP03 – Homeostasis



Noémi - Hope Miller (?)



Mihály - Ray Miller



András - Jacky Rousseau



Dávid - Adam Greene




2016. szeptember 25, vasárnap

A támadást követő másnap Tara volt az első, aki távozott, és Jacky Rousseau, aki megérkezett. Utóbbi, miután meghallgatta az előző napok eseményeit, azt javasolta, hogy vigyenek magukkal egy pszichológust a rendőrségi kihallgatásra, hogy Hope-nak minél kevesebb kérdésre kelljen válaszolnia. Hope azonnal felhívta Fran Harringtont, a végzős pszichológus lányt, aki eddig is nagyon segítőkésznek bizonyult, ráadásul jól ismerte az ő esetét és a helyi viszonyokat. Hope hamarosan erős pszichikai jelenlétre lett figyelmes, és még időben kiszúrta a hátsó ajtón bearaszoló behatolót, aki valamiféle képességgel tette láthatatlanná magát a többiek előtt. Telekinézissel a falhoz szorította, a toprongyos csavargó külsejű, és most már nyilvánvalóan átható szagú és mezítlábas Adam Greene pedig kénytelen volt felfedni magát: Őrangyal őt küldte a segítségükre. Elmesélte, hogy azért a hátsó ajtón jött be, mert a ház frontját valaki figyeli: Hope és Ray ezután szemmel tartotta az utcát, és kiderült, hogy több különböző környéken lakó ember sétál el gyanúsan érdeklődve a ház előtt. Hope a képességeivel rájött, hogy ezek az emberek tudtukon kívül indulnak erre, mintha nem lennének tudatában mit is csinálnak.

Míg azon tanakodtak hogyan távozzanak a házból (rejtve vagy éppenséggel jól láthatóan), megérkezett Fran Harrington, azonban a konyhában idegen hangon, meglehetősen neheztelően fordult Rayhez, hogy már nem bírta türelemmel, és inkább bejött, hogy végre beszélhessenek. A Fran tudatát elfoglaló entitás nem mutatkozott be, de elmondta Raynek, hogy tudja mit forgat a fejében, és a menekülés most már nem járható út. Ha most hátat fordítanak ennek a helyzetnek, elképzelhetetlen katasztrófához fog vezetni, és előbb-utóbb így is utoléri őket, ami elől menekülnek. Megkérdezte Raytől, hogy tudja-e mi az a homeosztázis, majd el is magyarázta: az élő szervezet dinamikus állandósága, az Univerzum egyensúlya, a Multiverzum immunrendszere. Egyáltalán nem véletlen, hogy ők most mind épp ebben a városban, ezen a campuson vannak. Hasonló esetek történtek már a történelem során, ő már csak tudja, évszázadok óta szemtanúja ennek. A kérdésre, hogy ki ő, annyit válaszolt, mielőtt Ray szemébe nézett, és visszaengedte Fran tudatát: „A szem a lélek tükre, Ray. Pontosan tudod, ki vagyok.”



Hope a jövőbe nézett, hogy megtudja mire számíthatnak, ha most a menekülés mellett döntenek, és saját magát látta, kerekesszék nélkül, amint a kanapén a tévét nézi, amiben éppen egy Moszkva által kilőtt, Baltimor-ra és Washingtonra irányított atomcsapás gombafelhőjét közvetítették.

Amikor végül elindultak a rendőrségre, egy bokorból Yuriy kászálódott elő, hogy beszélhessen pár szót Hope-pal: az előző estéről és hogy valami baj van vele, mert nem emlékszik semmire abból, ami történt. A lány megnyugtatta a srácot, és megígérte neki, hogy később még találkoznak, de most neki mennie kell. Ray, Hope és Fran ezután elmentek a baltimore-i rendőrségre, és a rövidre nyesett kihallgatás után gyorsan kimentették a lányt az őt ért trauma miatt, mialatt Jacky egy közeli kávézóban várt rájuk. Ezután elkezdték fontolgatni a következő lépésüket és összerakni az információkat, amihez eddig megszereztek. Arra jutottak, hogy miután a kísérlet reprodukálása sikerült, amely Ray laborbalesetéhez vezetett, az azt vezető tudósokat megszállhatták ezek az árnyak, kezdve Paolo Bianchival, a fertőzés pedig valahogy átterjedt a kutyájára (Dózer/Spencer) és a szeretőjére (Camilla Mercer), valamint annak férjére (Robert Mercer) és fiára (Ned Mercer). A fertőzöttek egy része valamilyen okból agresszív és szuicid hajlamokat vett fel, kivéve Paolo Bianchit, aki a benne lévő árny akaratának ellenszegülve vetette le magát az épület tetejéről. A többi furcsa öngyilkosság egy részét is sikerült visszavezetni az eredeti fertőzöttekhez.

Raynek eszébe jutott, hogy egy ilyen kísérlethez hatalmas mennyiségű energia kell, és ez meg kell mutatkozzon a campus fakultásainak energiafogyasztásában, ezért Hope barátnője, Jiminy CricKat segítségét kérte, aki meg is találta a szükséges adatokat az egyetem szerverein. A biokémia tanszéken Orfeusz-projektként hivatkozott kísérlet energiafogyasztása és költsége el volt osztva más fakultások között, és úgy tűnt, Kevin Bellville dékánnak tudnia kellett erről a turpisságról, mégis szemet hunyt felette. Utánanéztek az épület alaprajzának, és úgy tűnt, hogy erősen be van kamerázva, kivéve az alagsort, ahol a kísérlet folyt, mert az ottani laborok zárt rendszerrel rendelkeznek, kívülről nem lehet hozzáférni a hard drive-jaikhoz. Az épületet éjjel a campus rendőrség ellenőrzi, a karbantartást pedig ugyanaz a cég, a Fairfield Maintenance végzi, amelynek Ray is dolgozik.



Hope a képességeit használva belenézett Paolo Bianchi múltjába, és látta, ahogy a férfi a B-13-as labor ajtaján beüti a belépő kódját. Már csak az épületbe kellett valahogy bejutni észrevétlenül, és ehhez megpróbálták átkutatni a projektben részt vett többi tudós egyikének a lakását, de nem jártak sikerrel, mert azok nem tartották otthon a belépőkártyájukat. Raynek ekkor eszébe jutott az épület alá vezető szerelőfolyosó, így aztán míg Adam láthatatlanná tette őket az őrök tudata előtt, Jiminy KricKat pedig a kamerák számára, lejutottak az alagsor folyosójára, és a Hope által lelesett kódot használva beléptek a B-13-as laborba.



A labor két szélső szárnyában ketrecekbe zárt majmokat és kutyákat találtak, a középső teremben pedig egy diagnosztikai szerkezetek és kamerák előtt lebegő, négy méter átmérőjű, szurokfekete gömböt, amelynek a folyadékszerű felszíne halványan fodrozódott. Ekkor azt látták, hogy a két szélső raktárszobába vezető ajtók kilincse lenyomódik, és természetellenesen néma csendben kutyák és csimpánzok zúdulnak be rajtuk, és támadnak rájuk. Ray hirtelen ötlettől vezérelve nekifutásból az éjfekete gömbbe vetette magát, de átrepült rajta és a falnak csúszva fogott padlót, tetőtől-talpig beborítva a fekete anyaggal. Adam a képességét használva egy kivételével mindegyik előtt láthatatlanná tette magát, Jacky egy széklábból rögtönzött fegyverrel készült fel a támadásra, Hope pedig a pszichikai képességeit kezdte el fókuszálni. Az első telekinetikus hullámmal az állatok többségét hatalmas erővel csapta a szemközti falhoz, de újra támadó sorba álltak, teljesen figyelmen kívül hagyva a gömb anyagával teljesen beborított Rayt, aki éppen egy tudatába beférkőzni próbáló ismeretlen erővel küzdött. Mialatt Jacky hősiesen feltartotta az ajtó résén bejutó egyik hangtalanul őrjöngő kutyát, ami szinte teljesen szétmarcangolta a lábszárát, addig Hope egy újabb elemi erejű lökéssel harcképtelenné tette a többi állatot. Adam és Jacky végzett a saját ellenfelével, Hope pedig Ray segítségére sietett: precíziós telekinetikus energiával „lelökte” Ray testéről a fekete folyadékot, amely elkezdett visszaszivárogni a gömb felé. Mialatt a többiek letörölték a kamerák által az eseményekről készített felvételeket, Hope begyógyította Jacky szörnyűséges sebeinek nagyját.



Ekkor a semmiből egy öltönyös férfi jelent meg, aki a kezét nyújtva sürgetni kezdte őket, hogy tartsanak vele, mert a többiek mindjárt itt lesznek. Rövidebb bizalmatlankodás után ráálltak és az ismeretlen egy dolgozószobába teleportálta őket. Ott egy kosztümös nő várta őket, akit az Eddie Doranként bemutatkozó férfi Amber Shawnként mutatott be. Eddie örömmel paskolta hátba Adamet, aki meglepetten bámult a számára ismeretlen férfira. Két vendéglátójuk figyelmeztette őket, hogy helyezzék kényelembe magukat, mert hosszú történet következik.

Amber és Eddie egy párhuzamos valóságból érkeztek ide a Davies-gömbön keresztül, melyet a sikeres Orfeusz-projekt, Ray kísérletének a reprodukálása hozott létre. Az ő világuk történelme nagyjából követi a miénket, ám onnantól, hogy náluk a pszichotronika, metafizika és a parapszichológia tudománya olyan léptékben fejlődött, mint nálunk a számítástechnológia, gyökeresen elkanyarodott a miénktől. Az 1952-ben a kvantummechanikát megalapozó Schrödinger-egyenletet a nyolcvanas években egy Andrej Linde nevű orosz fizikus gondolta tovább a multiverzum-elméletével. Az első jelentős áttörés 1996-ban következett be, amikor sikeres kísérletet hajtottak végre a Davies-gömb létrehozásával, ami egy pszichotronikán alapuló kvantumszámítógép, a Bloch-gömb továbbfejlesztett változata, amely pszichikai energiával működik, és kvantum szuperpozíciót hoz létre két párhuzamos dimenzió között. Mint utólag kiderült, a kísérletet mindkét dimenzióban egyszerre kell végrehajtani (de legalábbis egy bizonyos időszeletnek fednie kell egymást), hogy sikeres legyen, így a mi oldalunkon éppen az MKOMEGA hajtott végre illegális kísérleteket, mit sem sejtő egyetemistákkal. Így hát a projekt atyjának, professzor Noah Daviesnek a tudata átkerült a mi oldalunkon egy füves egyetemista, Eddie Doran testébe, és fordítva. Az MKOMEGA fogságába esett Davies felgyorsította a témába vágó kutatásokat a mi oldalunkon, de újabb 14 évet kellett várni a két kísérlet együttállására, amikor is egy bizonyos dr. Richard Bryce az MKOMEGA utasítására a saját lányán végzett el kísérleteket.



Ezalatt a túloldalon az áttörés hatására egyre elterjedtebb és ismertebb lett a pszichotronika és a parapszichológia tudománya, és a paranormális képességeket elkezdték bevezetni a mindennapi életbe: auraolvasás bírósági ügyeknél, tudatátvitel a büntetésvégrehajtásban, prekogníció a pénzügyi mozgásoknál, pszichotronika a gyógyászatban. A kísérlet reprodukálásán dolgozó kutatócsoportot dr. Emma Davies, Davies professzor lánya vezette, aki annyira megszállottja lett apja megtalálásának, hogy 2010-ben vállalta a tudatátvitel kockázatát. A tudatátvitel sikerült, de az alany amnéziát kapott és fizikailag teljesen lebénult, kilenc hónapnyi intenzív pszichotronikus kezeléssel sikerült csak visszahozni az emlékeit, de ekkor már késő volt: potyautasokat hozott magával, akik megfertőzték az ápolószemélyzetet és kijutottak a laborból. Habár a Membrán bezárult, a pszichofágok (vagy köznevükön az árnyak, paraziták) kirajzottak a világba, a gazdatesteket teljesen az irányításuk alá vonva. A pszichofágok pszichikai energia híján nagy intenzitású érzelmekkel (az áldozat akaraterejének megtörésével és esszenciájának elszívásával) táplálkoznak, és ha elegendő energiát szívtak magukba, mitózissal szaporodnak. 2012 végére Oroszország és az USA atomcsapást mért egymásra, a világ maradéka pedig háborúba és káoszba hullott.



A túlélők egy csoportja azt tervelte ki, hogy egy újabb hasadék előidézésével a Membránon tudatukat a másik valóságba menekítik, ami sikerült is 2014-ben, amikor a másik oldalon az Aegis kutatócsoportja a maryland-i egyetem campusán is ugyanezzel kísérletezett. A hasadékot ezúttal előrelátóan nyitva tartották, folyamatosan pszichikai energiával táplálva a Davies-gömböt. Miután felismerték, hogy minden egyes tudatátvitel után a másik világ egy lakóját ítélik a lassú halálra a sajátjukban, a túlélők két táborra szakadtak: az egyik szerint a saját életük és tudatuk a fontosabb és nem foglalkoznak a következményekkel, a másik tábor megpróbálta kidolgozni a módszert, amivel fizikailag át lehet jutni a másik világba. A második tábor rákényszerítette az akaratát az elsőre egy olyan személyiség segítségével, aki nem ismert lehetetlent, és karizmatikus képességeivel és elképesztő pszichikai potenciáljával a mozgalom vezetője lett: Waverley Bryce volt az, dr. Richard Bryce, azaz Ray lánya. Azonban 2015-ben bekövetkezett az elkerülhetetlen, a pszichofágok rátaláltak az új hasadékra és egy táplálékban gazdag új világ ígéretére: megfertőzték a mi oldalunkon dolgozó tudósokat, és elkezdtek szaporodni a világunkban.


Hope döbbenten állt az eléggé nyilvánvaló reveláció hallatán, Ray pedig próbált nem a szemébe nézni, végül a lány elnézést kért, és elmenekült a mosdóba. Amber utána ment, hogy segítsen, eközben pedig Jacky feltette a következő elkerülhetetlen kérdést: hányan fertőzöttek a campus területén? Eddie egy kéziműszert mutatott fel, és rezzenetlen arccal közölte: a campus területén minden harmadik ember fertőzött már.