2017. október 21., szombat

Darkness Visible S01 EP03 – Homeostasis



Noémi - Hope Miller (?)



Mihály - Ray Miller



András - Jacky Rousseau



Dávid - Adam Greene




2016. szeptember 25, vasárnap

A támadást követő másnap Tara volt az első, aki távozott, és Jacky Rousseau, aki megérkezett. Utóbbi, miután meghallgatta az előző napok eseményeit, azt javasolta, hogy vigyenek magukkal egy pszichológust a rendőrségi kihallgatásra, hogy Hope-nak minél kevesebb kérdésre kelljen válaszolnia. Hope azonnal felhívta Fran Harringtont, a végzős pszichológus lányt, aki eddig is nagyon segítőkésznek bizonyult, ráadásul jól ismerte az ő esetét és a helyi viszonyokat. Hope hamarosan erős pszichikai jelenlétre lett figyelmes, és még időben kiszúrta a hátsó ajtón bearaszoló behatolót, aki valamiféle képességgel tette láthatatlanná magát a többiek előtt. Telekinézissel a falhoz szorította, a toprongyos csavargó külsejű, és most már nyilvánvalóan átható szagú és mezítlábas Adam Greene pedig kénytelen volt felfedni magát: Őrangyal őt küldte a segítségükre. Elmesélte, hogy azért a hátsó ajtón jött be, mert a ház frontját valaki figyeli: Hope és Ray ezután szemmel tartotta az utcát, és kiderült, hogy több különböző környéken lakó ember sétál el gyanúsan érdeklődve a ház előtt. Hope a képességeivel rájött, hogy ezek az emberek tudtukon kívül indulnak erre, mintha nem lennének tudatában mit is csinálnak.

Míg azon tanakodtak hogyan távozzanak a házból (rejtve vagy éppenséggel jól láthatóan), megérkezett Fran Harrington, azonban a konyhában idegen hangon, meglehetősen neheztelően fordult Rayhez, hogy már nem bírta türelemmel, és inkább bejött, hogy végre beszélhessenek. A Fran tudatát elfoglaló entitás nem mutatkozott be, de elmondta Raynek, hogy tudja mit forgat a fejében, és a menekülés most már nem járható út. Ha most hátat fordítanak ennek a helyzetnek, elképzelhetetlen katasztrófához fog vezetni, és előbb-utóbb így is utoléri őket, ami elől menekülnek. Megkérdezte Raytől, hogy tudja-e mi az a homeosztázis, majd el is magyarázta: az élő szervezet dinamikus állandósága, az Univerzum egyensúlya, a Multiverzum immunrendszere. Egyáltalán nem véletlen, hogy ők most mind épp ebben a városban, ezen a campuson vannak. Hasonló esetek történtek már a történelem során, ő már csak tudja, évszázadok óta szemtanúja ennek. A kérdésre, hogy ki ő, annyit válaszolt, mielőtt Ray szemébe nézett, és visszaengedte Fran tudatát: „A szem a lélek tükre, Ray. Pontosan tudod, ki vagyok.”



Hope a jövőbe nézett, hogy megtudja mire számíthatnak, ha most a menekülés mellett döntenek, és saját magát látta, kerekesszék nélkül, amint a kanapén a tévét nézi, amiben éppen egy Moszkva által kilőtt, Baltimor-ra és Washingtonra irányított atomcsapás gombafelhőjét közvetítették.

Amikor végül elindultak a rendőrségre, egy bokorból Yuriy kászálódott elő, hogy beszélhessen pár szót Hope-pal: az előző estéről és hogy valami baj van vele, mert nem emlékszik semmire abból, ami történt. A lány megnyugtatta a srácot, és megígérte neki, hogy később még találkoznak, de most neki mennie kell. Ray, Hope és Fran ezután elmentek a baltimore-i rendőrségre, és a rövidre nyesett kihallgatás után gyorsan kimentették a lányt az őt ért trauma miatt, mialatt Jacky egy közeli kávézóban várt rájuk. Ezután elkezdték fontolgatni a következő lépésüket és összerakni az információkat, amihez eddig megszereztek. Arra jutottak, hogy miután a kísérlet reprodukálása sikerült, amely Ray laborbalesetéhez vezetett, az azt vezető tudósokat megszállhatták ezek az árnyak, kezdve Paolo Bianchival, a fertőzés pedig valahogy átterjedt a kutyájára (Dózer/Spencer) és a szeretőjére (Camilla Mercer), valamint annak férjére (Robert Mercer) és fiára (Ned Mercer). A fertőzöttek egy része valamilyen okból agresszív és szuicid hajlamokat vett fel, kivéve Paolo Bianchit, aki a benne lévő árny akaratának ellenszegülve vetette le magát az épület tetejéről. A többi furcsa öngyilkosság egy részét is sikerült visszavezetni az eredeti fertőzöttekhez.

Raynek eszébe jutott, hogy egy ilyen kísérlethez hatalmas mennyiségű energia kell, és ez meg kell mutatkozzon a campus fakultásainak energiafogyasztásában, ezért Hope barátnője, Jiminy CricKat segítségét kérte, aki meg is találta a szükséges adatokat az egyetem szerverein. A biokémia tanszéken Orfeusz-projektként hivatkozott kísérlet energiafogyasztása és költsége el volt osztva más fakultások között, és úgy tűnt, Kevin Bellville dékánnak tudnia kellett erről a turpisságról, mégis szemet hunyt felette. Utánanéztek az épület alaprajzának, és úgy tűnt, hogy erősen be van kamerázva, kivéve az alagsort, ahol a kísérlet folyt, mert az ottani laborok zárt rendszerrel rendelkeznek, kívülről nem lehet hozzáférni a hard drive-jaikhoz. Az épületet éjjel a campus rendőrség ellenőrzi, a karbantartást pedig ugyanaz a cég, a Fairfield Maintenance végzi, amelynek Ray is dolgozik.



Hope a képességeit használva belenézett Paolo Bianchi múltjába, és látta, ahogy a férfi a B-13-as labor ajtaján beüti a belépő kódját. Már csak az épületbe kellett valahogy bejutni észrevétlenül, és ehhez megpróbálták átkutatni a projektben részt vett többi tudós egyikének a lakását, de nem jártak sikerrel, mert azok nem tartották otthon a belépőkártyájukat. Raynek ekkor eszébe jutott az épület alá vezető szerelőfolyosó, így aztán míg Adam láthatatlanná tette őket az őrök tudata előtt, Jiminy KricKat pedig a kamerák számára, lejutottak az alagsor folyosójára, és a Hope által lelesett kódot használva beléptek a B-13-as laborba.



A labor két szélső szárnyában ketrecekbe zárt majmokat és kutyákat találtak, a középső teremben pedig egy diagnosztikai szerkezetek és kamerák előtt lebegő, négy méter átmérőjű, szurokfekete gömböt, amelynek a folyadékszerű felszíne halványan fodrozódott. Ekkor azt látták, hogy a két szélső raktárszobába vezető ajtók kilincse lenyomódik, és természetellenesen néma csendben kutyák és csimpánzok zúdulnak be rajtuk, és támadnak rájuk. Ray hirtelen ötlettől vezérelve nekifutásból az éjfekete gömbbe vetette magát, de átrepült rajta és a falnak csúszva fogott padlót, tetőtől-talpig beborítva a fekete anyaggal. Adam a képességét használva egy kivételével mindegyik előtt láthatatlanná tette magát, Jacky egy széklábból rögtönzött fegyverrel készült fel a támadásra, Hope pedig a pszichikai képességeit kezdte el fókuszálni. Az első telekinetikus hullámmal az állatok többségét hatalmas erővel csapta a szemközti falhoz, de újra támadó sorba álltak, teljesen figyelmen kívül hagyva a gömb anyagával teljesen beborított Rayt, aki éppen egy tudatába beférkőzni próbáló ismeretlen erővel küzdött. Mialatt Jacky hősiesen feltartotta az ajtó résén bejutó egyik hangtalanul őrjöngő kutyát, ami szinte teljesen szétmarcangolta a lábszárát, addig Hope egy újabb elemi erejű lökéssel harcképtelenné tette a többi állatot. Adam és Jacky végzett a saját ellenfelével, Hope pedig Ray segítségére sietett: precíziós telekinetikus energiával „lelökte” Ray testéről a fekete folyadékot, amely elkezdett visszaszivárogni a gömb felé. Mialatt a többiek letörölték a kamerák által az eseményekről készített felvételeket, Hope begyógyította Jacky szörnyűséges sebeinek nagyját.



Ekkor a semmiből egy öltönyös férfi jelent meg, aki a kezét nyújtva sürgetni kezdte őket, hogy tartsanak vele, mert a többiek mindjárt itt lesznek. Rövidebb bizalmatlankodás után ráálltak és az ismeretlen egy dolgozószobába teleportálta őket. Ott egy kosztümös nő várta őket, akit az Eddie Doranként bemutatkozó férfi Amber Shawnként mutatott be. Eddie örömmel paskolta hátba Adamet, aki meglepetten bámult a számára ismeretlen férfira. Két vendéglátójuk figyelmeztette őket, hogy helyezzék kényelembe magukat, mert hosszú történet következik.

Amber és Eddie egy párhuzamos valóságból érkeztek ide a Davies-gömbön keresztül, melyet a sikeres Orfeusz-projekt, Ray kísérletének a reprodukálása hozott létre. Az ő világuk történelme nagyjából követi a miénket, ám onnantól, hogy náluk a pszichotronika, metafizika és a parapszichológia tudománya olyan léptékben fejlődött, mint nálunk a számítástechnológia, gyökeresen elkanyarodott a miénktől. Az 1952-ben a kvantummechanikát megalapozó Schrödinger-egyenletet a nyolcvanas években egy Andrej Linde nevű orosz fizikus gondolta tovább a multiverzum-elméletével. Az első jelentős áttörés 1996-ban következett be, amikor sikeres kísérletet hajtottak végre a Davies-gömb létrehozásával, ami egy pszichotronikán alapuló kvantumszámítógép, a Bloch-gömb továbbfejlesztett változata, amely pszichikai energiával működik, és kvantum szuperpozíciót hoz létre két párhuzamos dimenzió között. Mint utólag kiderült, a kísérletet mindkét dimenzióban egyszerre kell végrehajtani (de legalábbis egy bizonyos időszeletnek fednie kell egymást), hogy sikeres legyen, így a mi oldalunkon éppen az MKOMEGA hajtott végre illegális kísérleteket, mit sem sejtő egyetemistákkal. Így hát a projekt atyjának, professzor Noah Daviesnek a tudata átkerült a mi oldalunkon egy füves egyetemista, Eddie Doran testébe, és fordítva. Az MKOMEGA fogságába esett Davies felgyorsította a témába vágó kutatásokat a mi oldalunkon, de újabb 14 évet kellett várni a két kísérlet együttállására, amikor is egy bizonyos dr. Richard Bryce az MKOMEGA utasítására a saját lányán végzett el kísérleteket.



Ezalatt a túloldalon az áttörés hatására egyre elterjedtebb és ismertebb lett a pszichotronika és a parapszichológia tudománya, és a paranormális képességeket elkezdték bevezetni a mindennapi életbe: auraolvasás bírósági ügyeknél, tudatátvitel a büntetésvégrehajtásban, prekogníció a pénzügyi mozgásoknál, pszichotronika a gyógyászatban. A kísérlet reprodukálásán dolgozó kutatócsoportot dr. Emma Davies, Davies professzor lánya vezette, aki annyira megszállottja lett apja megtalálásának, hogy 2010-ben vállalta a tudatátvitel kockázatát. A tudatátvitel sikerült, de az alany amnéziát kapott és fizikailag teljesen lebénult, kilenc hónapnyi intenzív pszichotronikus kezeléssel sikerült csak visszahozni az emlékeit, de ekkor már késő volt: potyautasokat hozott magával, akik megfertőzték az ápolószemélyzetet és kijutottak a laborból. Habár a Membrán bezárult, a pszichofágok (vagy köznevükön az árnyak, paraziták) kirajzottak a világba, a gazdatesteket teljesen az irányításuk alá vonva. A pszichofágok pszichikai energia híján nagy intenzitású érzelmekkel (az áldozat akaraterejének megtörésével és esszenciájának elszívásával) táplálkoznak, és ha elegendő energiát szívtak magukba, mitózissal szaporodnak. 2012 végére Oroszország és az USA atomcsapást mért egymásra, a világ maradéka pedig háborúba és káoszba hullott.



A túlélők egy csoportja azt tervelte ki, hogy egy újabb hasadék előidézésével a Membránon tudatukat a másik valóságba menekítik, ami sikerült is 2014-ben, amikor a másik oldalon az Aegis kutatócsoportja a maryland-i egyetem campusán is ugyanezzel kísérletezett. A hasadékot ezúttal előrelátóan nyitva tartották, folyamatosan pszichikai energiával táplálva a Davies-gömböt. Miután felismerték, hogy minden egyes tudatátvitel után a másik világ egy lakóját ítélik a lassú halálra a sajátjukban, a túlélők két táborra szakadtak: az egyik szerint a saját életük és tudatuk a fontosabb és nem foglalkoznak a következményekkel, a másik tábor megpróbálta kidolgozni a módszert, amivel fizikailag át lehet jutni a másik világba. A második tábor rákényszerítette az akaratát az elsőre egy olyan személyiség segítségével, aki nem ismert lehetetlent, és karizmatikus képességeivel és elképesztő pszichikai potenciáljával a mozgalom vezetője lett: Waverley Bryce volt az, dr. Richard Bryce, azaz Ray lánya. Azonban 2015-ben bekövetkezett az elkerülhetetlen, a pszichofágok rátaláltak az új hasadékra és egy táplálékban gazdag új világ ígéretére: megfertőzték a mi oldalunkon dolgozó tudósokat, és elkezdtek szaporodni a világunkban.


Hope döbbenten állt az eléggé nyilvánvaló reveláció hallatán, Ray pedig próbált nem a szemébe nézni, végül a lány elnézést kért, és elmenekült a mosdóba. Amber utána ment, hogy segítsen, eközben pedig Jacky feltette a következő elkerülhetetlen kérdést: hányan fertőzöttek a campus területén? Eddie egy kéziműszert mutatott fel, és rezzenetlen arccal közölte: a campus területén minden harmadik ember fertőzött már.

2017. augusztus 26., szombat

Darkness Visible S01 EP02 - Rude Awakenings



Noémi - Hope Miller



Mihály - Ray Miller



2016. szeptember 23, péntek este

Őrangyal a pár órával korábban történtek fényében tiszta vizet akart önteni a pohárba és azt kérte Raytől, hogy ne hagyják el a campust a szokásos protokoll szerint, hanem maradjanak és segítsenek neki. Őrangyal egy globális, lazán kapcsolódó, több száz tagból álló szervezet, az Aegis tagja. Mindenki, aki részt vesz benne, önkéntesen teszi és vagy szemtanúja volt már valamiféle paranormális jelenségnek vagy rendelkezik ilyen képességgel. Még nem találkozott olyannal, aki egy képességnél többel rendelkezett, ezért is kezelte ilyen kiemelt jelentőséggel Hope esetét. Az Aegis tisztában van azzal, hogy több szervezet is foglalkozik a paranormális jelenségek kutatásával és azok felhasználásával a saját céljaikra, ezért célkitűzése, hogy a veszélyes képességek fegyverként való alkalmazását és elszabadulását megakadályozza. Tagjaik közül többen ezeknek a szervezeteknek az alkalmazottai, akik nem értenek egyet a vezetőség céljaival, ezért információt és segítséget adnak az Aegisnek, hogy szabotálni tudják a kutatásokat.

A hat évvel ezelőtti laborbaleset egy Észak-Amerikában nagy befolyással rendelkező árnyékszervezet, az MKOMEGA kísérlete közben történt. Őrangyal segített elmenekülni Raynek és Hope-nak, és gondoskodott a biztonságukról, amíg ki nem deríti pontosan mi történt. Egy tudóscsoportot állított rá a kísérlet rekonstruálására itt a marylandi campus Pszichológia tanszékén.

A csoport tagjai:
- Paolo Bianchi (pszichológus)
- Geoff Barker (biokémikus)
- Poppy Knighton (sejtbiológus)
- Peter Ferdinando (pszichológus)
- Mikael Persbrandt (fizikus)

A kísérletet hosszú évekig sorozatos kudarcok kísérték, míg két évvel ezelőtt a csoport kisebb áttörésről számolt be. Ezután apró lépésekkel, tapogatózva haladtak, majd később a projekt vezetője, Paolo Bianchi öngyilkosságot követett el. A csoport többi tagját összetörte az esemény és azóta semmilyen érdemi haladást nem tudtak elérni.

Az utóbbi napok eseményeinek a fényében Őrangyal azt kérte Raytől, hogy maradjanak, és derítsék ki pontosan mi történik a campus területén, mivel szerinte ez szoros összefüggésben lehet Hope balesetével. A telefonhívás alatt Hope észrevette, hogy Ray telefonjából semmilyen hang nem hallatszik és a képernyője sem jelez hívást. Őrangyal bevallotta, hogy más módon lépett kapcsolatba az apjával, egy telepata segítségével, és a házukat is megfigyelés alatt tartja, de ugyancsak nem technológiai eszközökkel, a saját biztonságuk érdekében. Ray a segítségért cserébe azt kérte, hogy küldjenek nekik valakit, aki megfigyeli őket és közbelép, ha szükséges: Őrangyal ebbe belement, és azt válaszolta, hogy a legközelebbi elérhető Aegis tag útra fog kelni, és pár napon belül megérkezik.




2016. szeptember 24, szombat

Másnap reggel 8-kor Ray energikus kopogásra ébredt és a tiltakozása ellenére egy fiatal nő nyomakodott be a bejárati ajtaján. Tara Hutchinsonként mutatkozott be, aki újságíró, és Ned Mercer tegnapi támadásáról akart többet tudni. Kiderült, hogy szerinte Ned apjának tragikus halála nem öngyilkosság volt, hanem valami más lehetett a háttérben. Kiderítette, hogy Camilla Mercernek viszonya volt az ugyancsak öngyilkos Paolo Bianchival. Mesélt az utóbbi egy év öngyilkosságsorozatáról és a nyomozásáról, valamint az arról született cikk elásásáról a Baltimore Times-nál. Amikor a neten publikálta a cikket, valaki törölte az oldalt, és akárhányszor újra próbálkozott, ugyanez történt. A nagyobb újságok azóta nem fogadják a cikkeit, és kénytelen volt az egyetemi újságjánál, a The Diamondbacknél elhelyezkedni. Megfenyegette Rayt, hogy amíg nem hajlandó beszélni, addig nem fog neki békét hagyni, majd távozott.

Az öngyilkosságok:
- Paolo Bianchi (levetette magát egy épületről)
- Robert Mercer (autóbaleset)
- Ellie Ferdinando (felvágta az ereit)
- Billy Mash (felakasztotta magát)
- Adele Barker (busz elé ugrott)
- Shane Armas (drogtúladagolás)



Mielőtt Ray és Hope elmentek a baltimore-i rendőrőrsre, hogy felvegyék a vallomásukat, a lány próbálgatta újdonsült képességeit: ceruzát és apróbb tárgyakat levitált, majd saját magát emelte ki a tolókocsiból. Volt egy apróbb látomása is Rayről, aki az őrsön megbámulja egy rendőrnő fenekét, ami valóban be is következett, amikor találkoztak Hardman nyomozóval és Horowitz járőrrel.

Hope úgy döntött, hogy meglátogatja Mrs. Bianchit a kórházban, ahol sikerült elnyernie az öreg hölgy bizalmát, és megígérte neki, hogy gondot visel a macskáira. Megkapta a lakáskulcsot, amikor egy fekete macskát látott kislisszolni a hatodik emeleti ablakon. A felügyelő orvos, aki éppen akkor lépett be, szitkozódott, mert szigorúan tilos állatokat behozni a kórház területére. Mrs. Bianchi nem látta a macskát, de Hope leírása alapján az első macskájára hasonlított, aki már régen az örök egerész mezőkön vadászik.



Hope és Ray hazatéréskor meglepve látta, hogy a macskák nagy része már az ő udvarukon van. Az öreg hölgy házának átkutatásakor találtak egy képet a Bianchi házaspárról egy kutyával, ami kísértetiesen hasonlított Dózerre, akit Ned Hope-ra uszított. Egy másik képnek, ami csak a kutyát ábrázolta, ez volt a hátoldalán: Spencer.

Visszaérve a házba, Hope egy fekete macskát talált az ágyán lustálkodva, de valami nem volt rendben vele: amikor megpróbálta megérinteni, a keze áthatolt rajta. Ray is látta a macskát, és áthívta az újságírónőt, aki viszont nem látott az ágyon senkit. Hirtelen ötlettől vezérelve Ray áthívta a szomszéd tolókocsis lányt, Ruth Fostert is, aki ugyancsak képes volt látni az állatot.

Hope a képességét felhasználva megpróbálta felidézni Paolo Bianchi halálának körülményeit, és látta, ahogy a férfi a biokémiai tanszék tetején saját magával küzdve, lépésről-lépésre közelít a tető pereme felé. Csak éppen úgy tűnt, nem az ellen küzd, hogy leugorjon, hanem éppen fordítva, valami erő őt próbálja visszatartani attól, hogy a halálba vesse magát.

Ruth meggyőzte Hope-ot, hogy találkozzon vele és a barátaival a Planet Wonderben, mert aggódott a lány lelkiállapota miatt. A képregényes tematikájú dinerben ezúttal mindenki ott volt a kis bandájukból, még Yuriy is, aki Hope mellé ült, és óvatosan beszélgetésbe elegyedett vele. Éppen amikor megnyugtatólag a kezére tette a kezét, felcsapódott a diner ajtaja és Dózer jelent meg, mögötte pedig Horowitz járőr. A kutya azonnal Hope-ra vetette magát, míg a rendőrnő elővette a fegyverét és színleg a kutyára célzott. Ebben a pillanatban Ray, aki éppen a házukban kezdett összegabalyodni a konyhaasztalon a becsípett újságírónővel, kiszakadt a testéből, és Yuriy testében találta magát.



Amikor látta, hogy a kutya és a járőr aurája is fekete-fényesen lobog, azonnal lefegyverezte a rendőrnőt, de ezalatt Dózer rávetette magát Hope-ra és olyan szörnyűségesen szétmarcangolta a lány vállát, hogy az azonnal elvesztette az eszméletét. A járőr visszaszerezte a fegyverét és megpróbálta maga ellen fordítani, ami rövid birkózás után sikerült is: a nő kiloccsantotta a saját agyát, Ray/Yuriy pedig látta, hogy valami fekete füst gomolyog ki belőle és oszlik szét a levegőben. Az őrjöngő kutya ezalatt váratlanul lángra lobbant és nyüszítve szenesedett el mindenki szeme láttára: de a testéből kiszálló füstöt már csak Ray látta. Ezalatt a földön heverő Hope sebe rohamosan gyógyulni kezdett, majd amikor már csak pár karcolás volt rajta, az újonnan előkerült képessége okozta kimerültségtől újra elájult.


Ray szeme előtt fekete foltok ugráltak és iszonyatos nyomást érzett a fejében, a hirtelen lezajlott események után öklendeznie kellett. Yuriy telefonjáról ráírt Tarára, bebizonyítandó, hogy ő kommunikál vele, majd kitörölte az üzenetet, és még a rendőrség kiérkezése előtt a szörnyű nyomástól a fejében elájult. Mire magához tért, otthon találta magát, a saját testében, és Tara hajolt fölé. Miután a helyszínre érkezett mentősök megvizsgálták, és egy karcolást sem találtak rajta, Hope-ot elengedték, miután Hardman nyomozó megígértette vele, hogy holnap újra benéz hozzá a vallomása részleteinek átnézéséhez. Ruth olyan zaklatott volt, hogy Hope-nak kellett vezetnie, mire a lány kibökte: nem tudja hogyan, de ő gyújtotta fel az örjöngő kutyát. Amikor erről beszámoltak Ray előtt, a férfi megnyugtatta, mindenben a segítségére lesz, hogy megérthesse mi történt vele. Miután a lány távozott, Tara, akinek eddigre minden szkepticizmusa elpárolgott, úgy döntött, Raynél tölti az éjszakát, ha már a korábbi próbálkozásnál képes volt letolt nadrággal elájulni az asztalon.

2017. július 22., szombat

Darkness Visible S01 EP01 - Orientation Day



Noémi - Hope Miller



Mihály - Ray Miller



2016. szeptember 22, csütörtök

Ray és Hope késő este megérkeztek a rendelkezésükre bocsátott házhoz, amely a College Park-i Hopkins Avenue-n állt. Rögtön találkoztak szomszédaikkal is: Mrs. Bianchival és a széthasadt fejű Rockyval, valamint a másik oldali szomszédjukkal, egy elég rossz állapotban lévő autó motorházfedelén üldögélő sráccal, Greg Fosterrel.

2016. szeptember 23, péntek

Reggel befut Hope üdvözlésére egy kisebb fogadóbizottság az egyetem Fogyatékkal Élőket Segítő Szolgálatától: Julianne Kline, középkorú adminisztrátor, Fran Harrington, végzős pszichológus és fizikoterapeuta hallgató és Ruth Foster, a szintén tolókocsiba kényszerült másodéves szomszédlány. A várható udvariasságok során több dolog is kiderül: Hope az ösztöndíját és ezzel a lakhatást is a Greenbriar Alapítványtól kapja, ami idegsérülésekkel és idegátültetéssel kapcsolatos kutatásokat végez, Ruth pedig paranormális potenciállal rendelkezik az aurája alapján. Mielőtt távoznának, Fran megadja az elérhetőségét Hope-nak, Ruth pedig felajánlja, hogy a délután szívesen elkalauzolja őt a campus területén.

Miután a nőegylet távozott, megérkeztek a férfiak, Ray főnökének a vezetésével egy üdvözlő hatospakk kíséretében: Vince Dallimore elég egyenesbeszédű és elmondja Raynek, hogy a Fairfield Property Maintenance tulajdonosa kérte ebbe a munkakörbe, amiben kiemelten a diákszövetségek épületeivel kell foglalkozni. Biztosította róla, hogy nem tetszik neki ez a kivételezés, de ha nem iszik és szív munka közben és nem lesz vele gond, akkor ő sem fog visszatérni erre a dologra. Az újdonsült kollégák, a görög Georg Vasilakos és az örmény származású Raheek Moss egykedvűen hallgatták végig a főnökük nagymonológját.



A két látogatás után Ray és Hope úgy döntött nagybevásárlást csapnak, előbbi riasztóberendezéseket, rácsokat és festéket vásárolt, míg utóbbi élelmiszert és háztartási dolgokat. Délután megérkezett Ruth és az átalakított, meglehetősen drágának tűnő elekromos autójával elvitte a lányt a fagylaltozni a The Dairy-be, majd az elektromos kerekesszékekkel folytatták az útjukat a Peace Gardenen keresztül a McKeldin Mall napórájáig, ahol belebotlottak Ned Mercerbe és kompániájába. Ned, a helyi csapat hátvédje elkezdte sértegetni Ruth-ot, majd amikor Hope visszaszólt neki, rájuk eresztette a kutyáját, Dózert. Ezalatt Ray éppen a diákszövetség elnökénél, Mercedes Del Bosque-nál és udvartartásánál mutatkozott be, ám amikor a kutya rátámadott Hope-ra, elvesztette az eszméletét, majd a lány mellett találta magát, Ned egyik haverjának, Donnie Yates-nek a testében. Sikerült a kutyát leszerelnie, Ned viszont a földre vitte és elkezdte ütlegelni, de amikor Hope elkezdte felvenni a jelenetet, Ned másik haverja, Jeremy Pederson gyorsan kereket oldott, Ned pedig átkozódva elrángatta a kutyáját. Hope gyorsan elküldte a felvételt Fran Harringtonnak, aki megígérte, hogy továbbítja az illetékeseknek.

A sokkos állapotban lévő Ruth végül magához térve inkább a Stamp, a Hallgatói Önkormányzat épületébe vitte Hope-ot a könyvtár helyett, ahol már a barátai várták őket. Legnagyobb meglepetésükre, Ned jobb keze, Donnie is velük tartott. A Freehold Freaks csapata már részben megebédelt, de örömmel üdvözölték az új tagjukat: meséltek a macskaimádó öreglányról, akinek a férje öngyilkos lett, és azóta bezárkózva él, de minden kóbor macskát befogad, amikből egyre több van a környéken, Rebecca egy kísértetsztorit mondott, aminek a szereplője ugyancsak Mrs. Bianchinak a házában jelent meg. Luke szerint Ned ezt is meg fogja úszni, mert Konrad edző úgyis ki fogja húzni a slamasztikából és az utóbbi években történt öngyilkosságokról egy helyi újságírónőnél lehet érdeklődni, akit Tara Hutchinsonnak hívnak. Chase és Chester meghívták Hope-ot az esti bulira, amit a Kappa Delta lányszövetségnél rendeznek az este, mert Yuriy haverjuk be tudja őket juttatni. Raynek ekkor jutott eszébe, hogy mi lehet a testével, ezért visszament a Kappa Delta házba, ahol ismerősként fogadták, Donnie barátnője, Amelia pedig aggódva kérdezgetni kezdte a felduzzadt arcáról. Ray valódi teste a kanapén feküdt ájultan, úgyhogy Emilio és Donnie visszacipelték a házába, de még előtte Donnie kapott öt vörös kapszulát Burntől.



Amikor Hope visszaért, Ray elmagyarázta neki a helyzetet, de többszöri próbálkozásra sem sikerült megoldani a testcserét. Hope úgy döntött, hogy elmegy az esti bulira, különösen amikor megtudta Chase-től, hogy ha valaki legyőzi Mercedest videojátékban, akkor kérhet tőle valamit. A bulin Yuriy fogadta őket, aki a bandájával, a Hotel Sputnikkal minikoncertet adott, ezalatt pedig Hope-nak az Injustice című videojátékban mindháromszor a véletlenszerűen kiválasztott Zatanna karakterével nekifutva sikerült legyőznie Mercedest, aki először dúlt-fúlt, de utána békejobbot nyújtott Hope-nak és szabad bejárást adott neki a Kappa Deltába. Mielőtt véget ért volna a buli, Hope látta, hogy Yuriyt megkarmolja a banda macskája, Raszputyin. Ezalatt Ray több stanglit is elszívott idegességében és az ötödik után visszakerült a testébe.

Amikor Hope visszaért a házukba, óriási macskasivalkodást hallottak a szomszéd öregasszonytól majd valami elkezdte ostromolni az ajtajukat. Végül az ajtó és a kerete megadta magát, és ott állt Ned Mercer, akibe macskák kapaszkodtak és karmolták össze, de amiket végül lerázott magáról és Rocky gerincét törte az ajtófélfán. Ray előrántotta a pisztolyát, de Ned kiverte a kezéből és elindult Hope felé. Ray, amikor látta, hogy a hátvéd auráját valami sötéten fénylő korona veszi körül és milyen emberfeletti erővel bír, azt kiáltotta a lánynak, hogy meneküljön, de amikor odafordult, a legnagyobb meglepetésére Hope a kerekesszéke felett lebegett. A lány felől lökéshullám indult el és elsodorta Nedet, aki ájultan hengeredett az előkertbe. Mire a rendőrség és a mentők kiértek, Ned kómában feküdt, Mrs. Bianchit pedig, akit a srác ütött le, súlyos agyrázkódással szállították kórházba.


A jegyzőkönyv felvétele után apa és lánya a hálószobában beszélgetett az esetről, amikor váratlanul egy sziklán találták magukat egy csillagtalan, éjszakai égbolt alatt, amin az aurora borealis táncolt. Hope egyenesen állt, dr. Bryce testének kezét fogva, az égen pedig egy hatalmas, rájaszerű lény közeledett, lassú szárnycsapásokkal, majd a lebernyegek alól tojásszerű dolgok hullottak az egyetemi campusra, amik aztán kibomlottak és sötét, négy lábon szaladó lényekként kezdtek el ügetni feléjük. Többen közülük az épületek között menekülő emberalakokra vetették magukat. Amikor Ray/dr. Bryce Hope-ra nézett, látta, hogy egy vakító fényoszlop közepén áll, ami szétnyitja felettük a sötétséget. A látomás olyan hirtelen tűnt el, amilyen hirtelen jött, Ray eldobható telefonja pedig szinte azonnal ezután felcsörgött és Őrangyal hangja csak annyit mondott neki: „Beszélnünk kell.” Amikor Hope magához tért, azt látta, hogy egy ceruzáját markolja és a transz alatt egy sötét alakot satírozott a vázlatfüzetébe.


2017. január 28., szombat

Serenity Cortex Revival - S01 E08 Browncoat Blues

The Cast:

Yankee Fox (Mihály) - volt Barnakabátos mesterlövésznő, a Precious 47%-os arányú résztulajdonosa, a Függetlenségi Háború után egészen jó hírnévnek örvendő szabadúszó csemp... szállítási vállalkozó

William Harrow (Thirlen) - Persephone egyik rangosabb családjának kékvérű tagja, aki egyelőre nem tisztázott okok (amiknek vagy köze van vagy nincs korábbi duhaj életmódjához és kiemelkedő kardvívó tudásához) miatt hagyta el otthonát, hogy a saját lábára álljon, a Precious 47%-os résztulajdonosa

Wayne Rainey (Dávid) - mocskosszájú, nagypofájú, kultúrálatlan zsoldos féreg, aki a sors különös fintora folytán 6%-os részesedéssel rendelkezik a Precious tulajdonjogában