2007. május 13., vasárnap

Age of Worms - EBERRON D&D

A 10-dik Eberron kalandunk a vártnak megfelelően zajlott, több NPC-vel felvértezve kipucoltuk a Fekete Katedrálisból az Őrző szektájának részlegét. Sajnos Gábor nem tudott jelen lenni, így Malo Rannát - a megosztott figyelem miatt csökkentett hatékonysággal - Krisztián irányította. Szerencsére beugrott Máté, aki felvállalta a három kalandozót (Kellek, Tirria és Auric), akiket kiváló csapatszellemben vezetett végig.

A bejárat után először karrni csontvázakat majd a hozzájuk tartozó őrséget aprítottuk fel, ezt követően egy hatalmasra nőtt vaddisznó következett, akit a kultisták vélhetően mindenevő konyhamalacnak tartottak. Az első két csatában elvesztettük az Alkony Kolostor szerzeteseinek legjavát, majd pihenés nélkül bevetettük magunkat a templom halljába. Itt karrni zombik és harcosok vártak bennünket, élükön vezetőjükkel, az amúgy karizmatikusnak mondható Theldric-kel (a képen). Két oldalra szakadt csapatunk ugyan nem aratott elsöprő győzelmet, de természetesen sikerrel zárta a harcot - ironikus módon itt kevesebb veszteséggel, mint az elején. Néhány zsákmányolt varázstárgy - köztük két gyűrű - azonosításra vár, ráadásul erőforrásaink is kimerültek, így a szekta biztonságosnak ítélt helységeiben pihenőre tértünk.

Az Őrző szektájának felszámolása egyáltalán nem volt nehéz, ha következetesebb a stratégiánk még kifejezetten könnyű is lett volna. Kíváncsian várjuk, hogy a Gunyor és az Árnyék szektája mekkora kihívást támaszt majd - az előbbi félelmetes erejű szerzeteseket, az utóbbi a vaksötét templomot benépesítő dolgauntokat állítja majd csatasorba.

2007. május 5., szombat

Fantasy Europe - D&D

Holnap lesz kétéves a blogom, és ma volt nagyjából fél éve, hogy nem játszottuk Zsolt Fantasy Europe kampányát. Ez semmi, a korábbi másfél éves szünethez képest. Közel két órát vett igénybe az események felelevenítése, így elfelejtett megbízások és sztorielemek kerültek felszínre, melyek közül egy-kettőt mindjárt az érintett NPC fejére olvastam. No, de ne szaladjunk ennyire előre.

Nagyjából szokásos csapatösszetételünk ezúttal Krisztiánnal bővült, aki átvette Zorkánt, a Hextor-templom megtisztítására mellénk rendelt NPC pap irányítását.

Krisztián - Zorkán (ember pap) - a képen
Máté - Alrea (kósza emberlány)
Gábor - Audgar (törpe harcos)
Dávid - Wensar (elf varázsló)
Jómagam - Corennon (ember mutatványos)

A kőből kiszabadított Sir Augustusszal az oldalunkon magunk mögött hagytuk Grimaldious nyughelyét és a természetellenes havazásban elindultunk vissza Brözsbe. A városban szükségállapot uralkodott, a szegények a Pelor templomban kerestek menedéket. Magunk is odavettük az irányt és beszámoltunk Kizak atyának eredményeinkről. A tisztelendő elmesélte nekünk, hogy az istentelen idő mellett még egy szellem is kísért a városban, aki az éj leple alatt fiatal nőkből szippantja ki az életerőt. A legutolsó áldozata Nicola volt a szőke kémnő, akit hozzánk hasonlóan szintén Lord Solmund küldött. Karakterem felindultságában leleplezte a nőt és akkor már saját magát is: Kizak fejére olvastam, hogy azért vagyunk itt, mert fivére, Lord Solmund azzal bízott meg bennünket, hogy lopjunk el tőle egy nagyhatalmú jövendőmondó eszközt. Az atya először érthető módon felháborodott, majd később megmutatta nekünk a tárgyat, révén úgysem tudjuk ellopni: egy, a templom külső falába épített szenteltvizes kézmosóról volt szó.

Vállaltuk, hogy még aznap este kardélre hányjuk a szellemet, és ehhez első lépésként Zorkán (Krisztián) feltámasztotta Nicolát, aki vállalta a csali szerepét. Az összes lehetséges áldozatként azonosítható lányt biztonságba helyeztük a Pelor templomban, nem hagyva választási lehetőséget a túlvilági kreatúrának. A nagy leszámolás a kiváló tervezésnek, túlerőnknek (és a magas szintnek) köszönhetően sikerrel zárult, bár Nicola megint hóba harapott. Ismét feltámasztottuk, és nagyjából ekkor konstatáltuk, hogy elállt a pokoli hósesés.

Az éj leple alatt Kizak atya eltűnt, Audgar (Gábor) pedig mágikus sisakja segítségével megsütötte azt az impet, amelyik Grimaldious dolgozószobájától követett bennünket. Abban maradtunk, hogy megérdemelt pihenésbe kezdünk, melynek során Wensar (Dávid) végre tanulhat, én intézhetem a fogadó felvásárlásának ügyeit, Zorkán pedig átveheti a város lelki vezetőjének helyét.