Age of Worms - EBERRON D&D

Krisztián ma debütált mesélőként, a Dragon Magazinban leközölt 12 részes kalandvonal első fejezetéhez írt saját készítésű intrójával. A bemesélés csekély 5-6 órát vett igénybe, a maradék időben a parti összerázódása épphogy elkezdődött.

Tettestársak:
Dávid - Zodear Ovion (ember kinézetű pszionista)
Gábor - Mala Ranna (fél-ork kinézetű harcosnő)
Vili - Abu Nanzo (shifter kinézetű szerzetes)
Jómagam - Delta Tastír (ember kinézetű varázslónő)

A tervek szerint - amint sikerül időt szakítania - Zsolt is szaporítani fogja sorainkat, vélhetően egy isteni varázshasználóval.

Karaktereink a három évvel ezelőtt véget ért Nagy Háború alatt a Hollók Kompániája nevű zsoldoscsapat tagjaiként szolgáltak. Azóta, hogy a háború utolsó napjaiban alakulatunk komoly veszteségek és a vezető Kratos cor Marak részéről gyaníthatóan elkövetett árulás után feloszlott, nemigen hallottunk egymásról.

Egykori harcostársunk, az elf Hakim Szahat kérésére összegyűltünk Diamond Lake-ben, hogy felkeressük a Sírdombok között Zosielnek, a Szél Hercegének kriptáját. Felkérése mögött nem tudjuk miféle okok húzódnak...esetleg Kratos után nyomoz, bizonyítékot keresve bűnösségére, ám az sem kizárt, hogy saját magának kell valami onnan. Akárhogy is, bár mi lesz ott, először a mi kezünkbe fog kerülni.

Diamond Lake bányavároskája meglehetősen összetett közösség több, egymással ütköző érdekcsoporttal. Megérkeztünkor éppen eme érdekektől semleges térképész meggyilkolása volt napirenden, illetve a városban húzodó hatalmi viszonyokat dokumentáló iratok tűz általi megsemmisítése. Ebbe egyelőre nem ártottuk bele magunkat. Ehelyett audienciát kértünk Allustantól, a város bölcsétől (aki történetesen a kormányzó testvére), majd Zodear (Dávid) egyik eltűnt ismerősének nyomába eredetünk.

A bátorságpróba keretében eltűnt fiatalembert nem, de a próba helyszínéül szolgáló elrejtett barlangot már megtaláltuk...és nem volt lakatlan. A kezdeménydobással véget is ért a játékülés.

Krisztián számos háziszabályt használ, melyek legtöbbje igencsak játékosbarát (több szakértelempont, gyakrabban érkező képességek, memorizált varázslatok mitigálása, stb.). Néhány megszorítást alkalmaz mindössze: varázslatok anyagi komponensének használata, tanulás szintlépéskor és összetettebb nyelvismereti rendszer.

Karakterem rendkívül részletesen kidolgozott háttére és a benne foglalt jellemvonások, valamint a Player's Handbook II-ből összeállított személyiségjegyek együttese segíteni fog abban, hogy elkerüljem azt a csapdát, melyet sok más kampány során tapasztaltam: a hosszú szünetekkel tarkított játékülések között a karakter reakciói és jellemvonásai néha nem álltak szinkronban a korábbi viselkedéssel. Most a fentiek mellett a játékban tanusított apró gesztusokat is lejegyeztem, hogy legközelebb ezekhez hűen folytathassam a karakter kijátszását.

Let's Kickin' a Civil War! - STAR WARS

Gábor ismét Star Wars-ot mesélt, az én legnagyobb örömömre.

A szerte a Galaxisban több, egymástól független ügynök jelezte, hogy valami készül. Számos ellenállási sejt összeolvadt és egyre nyíltabban vállalják szembenállásukat a Birodalommal. Elszigetelt kis csoportunk amiben tudja, támogatja ezeket a sejteket. Tudományos tisztünk, C’adon N’cka minket talált alkalmasnak egy nem hivatalos, ultra-titkos küldetés végrehajtására. Jaganar (Dávid) a klatoon-i anti-hutt, és a csinos űrhajótolvaj, Lomina Pace (jómagam) feladata gyógyszerek, bacta-tartályok és különféle vérazonosítók eljuttatása volt a Kwymar-szektorba, az aqualish faj szülőbolygójára, az Andóra.
A szállítmány nagy részét Nar-Shaddaban kellett átvennünk, egy felkelő összekötőtől, Fam Hasertől. A Nal Hutta holdjánál található vertikális város mélyén meg is találtuk az üldözői elől inkognitóba vonult "üzletembert". Óvatosnak kellett lennünk, mert C’adon N’cka elárulta, hogy az Andón egy beépített ügynök dolgozik, akit csak egy, a birtokunkban lévő spaarti-tankban növekedő kutyával tudunk majd azonosítani.

Fam Haserrel és a szállítmánnyal meg is érkeztünk az Andóra, ahol Soltra Vollen (bal oldali kép), a helyi ellenállás vezetője fogadott bennünket. A hadászati eszközökkel alaposan ellátott sejt nevében felajánlotta együttműködését a mi elszigetelt csoportunkkal. Mielőtt a hírrel elindultunk volna, személyesen részt kívántunk venni az ügynök leleplezésében. A tankban szépen felnövekedett kutyát kiengedtük, aki némi rohangálás után azonosította is Fam Hasert. A fickó végtagjai felpattantak, leleplezve az emberi külső alatt rejtőző assassin-droidot (felső kép). A hentelés mindjárt kezdetét is vette, az orgyilkos pedig vélhetően riadóztatta a lesben álló birodalmi erőket, akik szórványosan bombázni kezdték Ando fővárosát, Salis D’aart.


Hajszál híján tudtunk csak elmenekülni, ám az Andó eseményei végleg beírták magukat az egyetemes galaktikus történelembe: bár az ottani ellenállást leverték, de az elnyomó Birodalom elleni első fegyveres fellépés megtörtént. A civil áldozatok száma: 1956 and counting.

Campaigns on the Horizon - EBERRON-TS

Krisztián egy Eberron kampányt helyezett kilátásba, melyre a világ sajátossága miatt mindössze négy jelentkező akadt csapatunkból - egy ötödik résztvevőt maga a mesélő szállít majd. A kapott dokumentumok alapján a háziszabályok figyelembevételével kell karaktereket generálunk - olyan mélységig, amilyenre eddig még nem volt példa. Karakterem hátterének elkészítése - a Word doksi szerkesztési ideje alapján - 495 percet vett igénybe...

Holnap tartunk egy megbeszélést, aminek során körvonalazzuk a partit, mind karaktertípusok, mind kampány-koncepció tekintetében.

Most, hogy leketyegtek a kampányaim (legalább is nagyrészük) Dáviddal borzasztó nagy sebességbe kapcsoltuk a Transhuman Space Compendium összeállítását. Nem kizárt, hogy decemberben akár el is kezdhetünk karaktereket generálni. Ennek fényében frissítettem a bloghoz tartozó fórumot néhány információval az új kampánykoncepciót illetően. Kukkoljátok!

Fantasy Europe - D&D

Borzasztó lassan haladunk a Hextor templom tisztogatásával, jelenleg mindössze egyetlen nagyobb teremre futotta az időnkből. Persze volt itt móka és szórakozás bőven. Először a fal mentén található üveglapokat törte be egy Láthatatlan szolga, aminek okán egyrészt a terem közepén összezsúfolt holtak keltek lassan életre, majd néhány külvilági (köztük egy T'anari) is behuppant, hogy jelenlétével mintegy emelje a kaland fényét.

Az ideérkezett külvilágiak között sem volt olyan fenenagy az összetartás, néhányan egymást is kiosztották. Ezt kivárva a talpon maradtakat vettük kezelésbe, de nem mondanám, hogy egyértelműen nyerő volt a helyzetünk. A t'anari egyrészt többféle energiára is immunis, baromi erős a támadása, de ezüst pengéjű mágikus hosszúkardom szerencsére megkerülte az amúgy tetemes sebzéscsökkentését. Alrea (Máté) két fegyverrel, Audgar (Gábor) a hagyományos módszerrel koncolta, magam inkább a Szökellő támadás taktikáját választottam.

Miután legyűrtük, egy rejtekajtó mögött egy tükrös csapda várt ránk, amiből a hasonmásaink léptek elő. Szerencsére a másolatok nem támadtak ránk, ehelyett egy változékony energiacsapdába estek. Az általuk elviselt sebzéseket pedig mi is kaptuk, hiába húzódtunk vissza a teremből. Amikor a veszteségeink jelentősen gyarapodtak, beóvakodtam és kiszabadítottam a másolatainkat megkockáztatva, hogy azok rám támadhatnak. Szerencsére nem ezt történt, így megmenekültünk a biztos haláltól.

Találtunk a nagy teremből egy, a mélybe vezető csigalépcsőt, amin lesétálva egy apró medencéhez értünk. Ezt - tanulva az eddigiekből - inkább nem bolygattuk, ám mielőtt érdemben tovább haladhattunk volna be kellett fejezni a játékot.

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Megérkezett hát a Barsmeier-Falken expedíció és ez ellen már semmit sem tehetünk. Az amúgy kiválóan felszerelt németek hamar felállították táborukat és tapogatozó kérdéseinkre azt a választ adták, hogy Lexington repülőgépét szeretnék használni, mivel a sajátjaik nem alkalmasak olyan magas repülésre, amit a közeli hegyek megkívánnak. Ezt az indokot mindenki saját habitusa szerint elhiheti, mindenesetre Tremblay (Gergő) szerint technikailag helytálló a kijelentésük.

Kerrington (Gábor) tovább folytatta a fúrást a vízmosta mészkőbarlangokban, további töménytelen mennyiségű leletet hozva felszínre. A továbbfúrásokat azonban már olyan módon végeztük, hogy alkalmasint csapatunk visszahúzódhasson a barlangba, ha a szükség úgy hozza. Magam az egyik fosszília boncolás nélküli felolvasztását kezdeményeztem, egyelőre annyi eredménnyel, hogy átható bűz lengi körül, amúgy sem elbűvölő személyemet.Mindenki fegyverrel mászkál a táborban, de ennek ellenére elvállaltuk, hogy a németekkel közösen folytassuk a Lake-tábor feltárását az ő lényegesen szofisztikáltabb felszerelésükkel. A célhoz készített precíziós műszereik óhatatlanul felkeltették bennünk a gyanút: a germán urak pontosan tudták mi vár itt rájuk. Ez akkor nyert megerősítést, mikor feltártuk a hangárt, ahol is holttestek nyomaira bukkantunk.

Amikor magyarázatot kértünk tájékozottságukra, kiterítették lapjaikat: birtokukban van a Miskatonic-expedíció legfontosabb túlélőjének kézirata, a Dyer-text. Másnéven, az Őrület hegyei.

Mivel a rendelkezésünkre bocsátották elolvasásra, Dávid kiadta ukászba, hogy a következő mesére olvassuk el. Ennek már itt volt az ideje, mert alig emlékszem a novellára és játék során igencsak feltámadt bennem a vágy, hogy újraolvassam. Persze nem tettem, hisz nem akartam elrontani a kaland élvezetét, most viszont belefejeltem.

Aki szeretné átfutni és nincs meg neki nyomtatásban, Zsolt jóvoltából innen megolvashatja.

Fantasy Europe - D&D

2005 június 18-án mozogtunk utoljára ebben a történetben, amikor négyfős csapatunk elindult egy elhagyott Hextor Templom mélyére, kigyomlálni onnan a mélyén lapuló gonoszt.

Máté - Alrea (kósza emberlány) - a képen
Gábor - Audgar (törpe harcos)
Dávid - Wensar (elf varázsló)
Jómagam - Corennon (ember mutatványos)
Tovább folytattuk a behatolást, először a bonyolult folyosórendszeren, majd egy szűk titkosjáratokon keresztül kikerültünk egy omlást. Itt egy különös dimenziócsapdába estem Audgarral (Gábor), amiből csak Wensar (Dávid) mágiája volt képes kiszabadítani bennünket. Ezután egy főkapuhoz jutottunk, amielőtt szakadék tátongott, ezt egy mechanikus nyújtóhíd segítségével küzdöttük le.

A kapu után egy elágazásban jobbra fordultunk, ahol egy apró, szárnyas külvilági lény kelepcébe csalt bennünket. Itt helyre kis harc alakult ki, melyben Wensar kis híján fűbeharapott. Amikor rosszul állt a szénája, a lény behúzódott mágikusan növesztett erődjébe, ahonnan végül a magához tért varázslónk füstölte ki. Mivel alaposan feléltük tartalékainkat, úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a templom bejáratához, ahol egy Pelor papot és egy szolgát, valamint a gondjaikra bízott lovainkat hagytuk.

A visszafelé út során még le kellett győznünk egy szellemet és egy megátalkodott növényt, melyek elől befelé jövet elmenekültünk. Az utat megtisztítottuk, ám a bejáratot őrző élőholtak érdekes módon mindig újratermelődnek. Mivel több napot töltöttünk odabent nem csoda, kísérőink visszatértek Bruge-be, ami viszont igazán meglepett bennünket, hogy a tavasz ellenére vastag hó födte a vidéket.

A városban gyorsan felszereltük magunkat és elindultunk visszafelé. A hidas kapu után ezúttal balra fordultunk és egy ravasz erőkockával és a belézárt vízköpő vázával kombinált csapdába estem. a vázából fröcskölő víz lassan kezdte feltölteni a láthatatlan falú erőkockát, melynek fala majdnem sérthetetlennek tűnt. Szerencsére még a pánik kitörése előtt Wensar ismét kihúzott a csávából.

A klasszikus dungeon-crawl hangulatú kalandot itt fejeztük be, folytatására remélhetőleg nem kell egy újabb évet várni. A játékülés kezdete előtt Zsolt felügyeletével konvertáltuk a karaktereket a 3.5-ös rendszerre, ami Audgart és engem kevésbé érintett. Inkább Wensarnak kellett átfésülnie a varázslatait és Alrea (Máté) vándor képességeit újragondolnia a friss szabályok fényében.