Borzasztó lassan haladunk a Hextor templom tisztogatásával, jelenleg mindössze egyetlen nagyobb teremre futotta az időnkből. Persze volt itt móka és szórakozás bőven. Először a fal mentén található üveglapokat törte be egy Láthatatlan szolga, aminek okán egyrészt a terem közepén összezsúfolt holtak keltek lassan életre, majd néhány külvilági (köztük egy T'anari) is behuppant, hogy jelenlétével mintegy emelje a kaland fényét.Az ideérkezett külvilágiak között sem volt olyan fenenagy az összetartás, néhányan egymást is kiosztották. Ezt kivárva a talpon maradtakat vettük kezelésbe, de nem mondanám, hogy egyértelműen nyerő volt a helyzetünk. A t'anari egyrészt többféle energiára is immunis, baromi erős a támadása, de ezüst pengéjű mágikus hosszúkardom szerencsére megkerülte az amúgy tetemes sebzéscsökkentését. Alrea (Máté) két fegyverrel, Audgar (Gábor) a hagyományos módszerrel koncolta, magam inkább a Szökellő támadás taktikáját választottam.
Miután legyűrtük, egy rejtekajtó mögött egy tükrös csapda várt ránk, amiből a hasonmásaink léptek elő. Szerencsére a másolatok nem támadtak ránk, ehelyett egy változékony energiacsapdába estek. Az általuk elviselt sebzéseket pedig mi is kaptuk, hiába húzódtunk vissza a teremből. Amikor a veszteségeink jelentősen gyarapodtak, beóvakodtam és kiszabadítottam a másolatainkat megkockáztatva, hogy azok rám támadhatnak. Szerencsére nem ezt történt, így megmenekültünk a biztos haláltól.
Találtunk a nagy teremből egy, a mélybe vezető csigalépcsőt, amin lesétálva egy apró medencéhez értünk. Ezt - tanulva az eddigiekből - inkább nem bolygattuk, ám mielőtt érdemben tovább haladhattunk volna be kellett fejezni a játékot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése