Beyond the Mountains of Madness - CoC

Az S.S. Gabrielle hősei Porter, Lorrain (Máté), Snabjorn és Price megfékezték az elszabadult Boeing motort. Kiderült, hogy ez a "baleset" is a szabotőr tevékenységének köszönhető, vélhetően még elfogatása előtt csinálta. Ha nem így van, abba jobb nem is belegondolni. Magam inkább hajónk új utasa, egész pontosan annak poggyásza iránt kezdtem érdeklődni. Howard Cornell kezdettől fogva a gyanús listámon szerepel. Titokban átkutattam a holmijat, hogy némi profilt alkothassak a fickóról, és többet találtam mint reméltem: egy latin nyelvű öreg könyvet, az expedíció New Yorkban viselt dolgait taglaló cikkeket, néhány résztvevő adatait, E.A. Poe Arthur Gordon könyvét, stb.

A vihar után egy befagyott bálnavadászhajóra bukkantunk, melynek fedélzetén láthatóan valami robbanás történt. A néhai kapitány naplójából kiderült, hogy valóban ez történt, a matrózok többsége elhagyta a Wallaroot, a kapitány sérülése okán inkább itt maradt. A fedélzeten talált holttesteken különös sebeket fedeztünk fel, mintha a húsuk megfolyt volna. Szakértőink szerint robbanás nemigen csinál ilyet, valaki szerint dögevő madarak lehettek. Kétlem, de jobb magyarázattal magam sem tudtam előállni. Tengerészmódra eltemettük őket, rádión jelentettük, hogy rábukkantunk a Wallaroóra, majd folytattuk utunkat.

A kaland végére áthaladtunk a Ross-tengeren, és az Erebus vulkán lábánál elkezdtük felépíteni az első tábort. Tudtunkra jutott, hogy Acacia Lexington expedíciója nálunknál néhány nappal előbb ért partot, ez persze leginkább Starkweathert érintette rosszul.

Europa Requiem - TS

Szombaton debütáltam a Transhuman Space című SF szerepjátékot, Zsoltnak, Gábornak és Máténak. Előregenerált karakterekkel kellett mocorogni, akik mind a hárman (egy NPCvel együtt mind a négyen) az adott világ tipikus életformáit testesítették meg. Az űrhajótörést szenvedett karakterek másfél évnyi űrben való sodródás után zuhantak le a Jupiter holdjára, a jeges Európára. Itt nagy szerencséjükre azonnal megmentették őket az Europa Defense Force prezervációs aktivistái.

A nanosztáztisból való felélesztésük után világossá vált, hogy csak négyen élték túl a katasztrófát:
Brandon Maynard - VR mérnök (Máté)
Alabama Maynard - gazdasági mérnök, Brandon felesége (Zsolt)
Ziyi - titkárnő (Gábor)
Victoria SP224 - android - élvezeti modell (NPC)

Érkezésük nem aratott osztatlan sikert az állomáson, hamar szert tettek ellenségekre és barátokra egyaránt. Tájékozódásaik során lassan képet alkottak az Európán folyó harcról, melyet az EDF folytat a pantrópikus Avatar Klusterkorp nevű céggel, melynek célja a hold érintetlen ökoszisztémájának átalakítása esetleges kolonizációra. Az állomás tagjai között a hangulat nagyon feszült: ide tart az Európa Tanács egy delegációja, hogy békés úton rendezzék a konfliktust, amiben persze néhány aktivista egyáltalán nem hisz, ezért nem is szívesen várnának addig egy átfogó támadás megindításával. Ezenkívül szóbeszédek járnak arról, hogy titokban útnak indult egy felfegyverzett kínai hadihajó is, hogy begyűjtsék az állomás parancsnokát, Thorsten Rademachert. Aki mellesleg a naprendszer 12-dik Most Wanted személye, a kínai Mars felvonó ellen elkövetett merénylete óta.

A játékosok egyelőre kivárnak, mivel lehetőségeik elég korlátozottak, ám egyre több olyan információ és kapcsolat adódik, melyek okos felhasználásával aktív szerepet vállalhatnak sorsuk alakításában.

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Jómagam megpróbáltam kapcsolatba kerülni a nyomozás ideje alatt lakat alá helyezett szabotőrrel Gordon Cookkal, de sajnos lépten-nyomon falakba ütköztem. Az újságírói ösztönnek nevezett képesség elvetette bennem a kétely szikráját, mely szerint nem a valódi bűnöst, hanem csak mindössze egy bűnbakot sikerült leleplezni. Összebarátkoztam a szintén angol geológus-csillagász professzor, Wilhelm Cyril Kerringtonnal (Gábor), majd utánanéztünk ki is ez az új csillagász, Howard Cornell. A könyvtárban nyomtunk is egy gyors és rutinos blamát, ugyanis a fickó is éppen ott tartózkodott. Semmilyen cikket vagy publikációt nem találtunk, így őt magát vettük nagyító alá. Motivációi egyelőre nem gyanúsak, Moore-ral folytatott beszélgetésemből kiderült, hogy Cornell 15000 dollárral támogatja az expedíciót, így finoman fogalmazva...jobb ha leszállunk róla. Megesett egy díszvacsora is a polgármesterrel, melyet a tiszteletünkre rendezett, majd lassan ismét útrakeltünk.

Vredenburgh kapitány naplójából összefoglalva a hajóút eseményeit, semmi olyasmi nem történt, amire ne számíthattunk volna: a tenger egyre viharosabbá, az idő egyre cudarabbá vált.

Egy különösen barátságtalan éjszakán elszabadult valami a raktérben, mely úgy repkedett odalent, ahogy a hullámok dobálták a hajót. A katasztrófa elkerülése végett néhányan elindultunk a fedélzeten át a raktér irányába, ám ez a művelet majdnem egy másik katasztrófába torkollott: a hullámverés kíméletlenül lemosott a fedélzetről és Charlie Porter geológus-segédnek köszönhetem az életem. Miután egy szép fejsebbel is gazdagabb lettem, jobbnak láttam visszavonulni a kabinba, ahol aztán teátrálisan elájultam.

Porter, Lorrain (Máté), Snabjorn és Price lejutottak a 2-es raktérbe, ahol a két Boeing motor elszabadult, megfékezték őket és itt is hagytuk abba.