A gépünk felszállt és általános nyomott hangulatban elindultunk Starkweather nyomába. Bár a remény, hogy megtaláljuk finoman szólva is haloványnak volt mondható, a következtetett vektorok mentén haladva végül a távolban megpillantottuk a két ősi lényt. Zsákmányukkal a ködfelhőn átvilágító kékes fény felé tartottak. Nagyjából ezidőtájt fedeztük fel Lexingtonék repülőgépét, is mely több javítás és foltozás nyomait viselve végül mellénk szegődött.
Együtt repültünk be a fény irányába, amikor is egy olyan esemény történt, melyből karakterem (és azok akik a gép belsejében ültek, nem látva onnan ki) semmit sem tapasztalt. Ezt követően Lexingtonék egy gyanúsan kényszerleszállásnak nevezhető manővert hajtottak végre egy egykori folyómederben, mi magunk pedig leszálltunk melléjük. A környék legnagyobb látványossága egy amolyan gigászi világítótorony volt, melynek tetejéből áradt ez a bizarr, mindent átható, majdnem földöntúli kékes fény. Az ősi lények vélhetően oda tartottak, így Lexingtonékkal és Meierékkel megerősödve a nyomukba szegődtünk.

Visszatértem hát a gépeinkhez, ahol Miles és Tremblay (Gergő) őrködtek, meglehetősen feszült állapotban. Nem tettem fel nekik erre irányuló kérdéseket hagytam, hogy feszengjenek magukban. Nem sokkal később csatlakozott hozzánk Kerrington (Gábor), aki további felszerelések vételezése végett tért vissza.
Nos ekkor megjelent valami a folyómeder felett, aminek felidézésekor elmém rendre cserbenhagy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése