Allustannál összegyűlve, az információk elemzése után szorgalmaztam, hogy Keserűkő Ragnolin bányájába behatolásunk előtt gyűjtsünk szövetségeseket. Mivel legalább két olyan érdekcsoport is található a közelben, akiknek szintén nem nézik jó szemmel a Gyémánt-tavat illetve a környező vidéket fenyegtő veszély kumulálódását, így csoportokra oszolva felkerestük őket. Malo Ranna (Gábor) és Gorin (Zsolt) a Bronzfa Páholy druidakörhöz indult, Abu Nanzo (Vili) az Alkony Kolostorba szerzetesekért, Zodear Ovion (Dávid) pedig zsoldos mesterséget űző kalandozókat hajtott fel. Magam Allustannál maradtam és az Ébenszemek nevű varázslat másolásával töltöttem a napot.
Indítványoztam, hogy folyamodjunk a propaganda eszközéhez. Titokban megszórtuk a várost mágikus úton sokszorosított proklamációkkal, melyben felhívjuk az emberek figyelmét az Ében Triád jelenlétére, a Fekete Katedrálisra és persze Ragnolin ténykedésére. Több fontos kulcsszó is szerepelt ebben a szövegben, mely leírja a fenyegetés természetét, tapinthatóvá téve azt egy köznapi ember számára is. A három szekta egyikéből gondosan kiválasztottunk egyet, melyet nem említettünk, ezzel őt téve meg a kiszivárogtatás bűnbakjának, ezzel is lazítva szövetségüket, elültetve a bizalmatlanság magját. Hajnalban Ragnolin emberei fejvesztve szaladgáltak a városban, és a nyilvános helyre függesztett plakátjainkat gyűjtögették.
A toborzás sikerrel járt: szert tettünk két erdőkerülőre, egy druidára, öt szerzetesre és három kalandozóra - az utóbbiak a zsákmányból való részesedésért tartanak velünk. Ők láthatók a fenti képen, balról jobbra: Tirria az elf íjász, Auric az ember gladiátor és Kellek az ember varázsló.Indulásunk előtt befejeztem a csapattréninget, megedzve társaim és a magam elméjét a félelem minden formája ellen, majd irányításom alatt Abuval egy intimnek is nevezhető rituálé keretében megidéztünk egy szellemet, mely kettőnk között egy úgynevezett életerő kapcsolatot hoz létre. Ez a jövőben még nagy szolgálatot fog tenni kettőnknek, akár az életünket is megmentheti. A csapat többi tagja vallási, babonás, vagy elméleti meggyőződésből elállt ettől a nyugtalanító és valljuk be, nem túl bizalomgerjesztő spirituális köteléktől.
A Láthatatlanság gömbje varázslattal, szorosan egymáshoz igazodva, két hullámban hatoltunk be a bányába, kihasználva azt, hogy Malo Ranna és Gorin előzőleg már beépültek az őrségbe és épp szolgálatra kellett jelentkezniük. Fontos még megemlíteni, hogy Balabar Smenk ugyan felajánlotta segítségét a bejutásunkhoz, de ezzel inkább nem éltünk, miután az előző játékülés végén kiderült, hogy ő jelenleg rosszakarónk bábja. Ha értesítjük a behatolási szándékunkról, valószínűleg ez a férfi is megtudja, így inkább a körülményesebb, de váratlan cselekvés mellett döntöttünk.
A művelet akadálymentesen sikerült, bár akadtak nehézségeink a sötétség miatt. Megtaláltuk a Smenk leírásában szereplő liftet, le is ereszkedtünk rajta, ám miután mindnyájan leértünk az leszakadt. A szándékosság egyértelmű. A lift alján található központi helység a három szekta randevúhelye, itt található az a rendkívül veszélyesnek tűnő sötét medence, melyet egyelőre a Sírdombok manifesztációs zónájának fókuszaként azonosítottunk. A helységből kivezető három folyosó, a három szekta csarnokaihoz vezet, találomra választottunk egyet, a többit eltorlaszoltuk. Gorin mindjárt egy csapdára bukkant, majd megelevenedő karrn csontvázakba botlott. Ebből kitaláltuk, hogy az Őrző szektájával fogjuk elkezdeni a tisztogatást.
A játékülés a harci szituáció nyitányával ért véget, a 10. Eberron kaland tehát a harc és a dungeon crawling jegyében zajlik majd. Krisztián felhívta a figyelmünket, hogy a Paizo fórumon található Age of Worms Obituary statisztikái szerint a kampány leghalálosabb fejezetébe kezdtünk bele. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése