Végre ismét sikerült összehozni a csapatot és folytathattuk a kalandot, melyet előzőleg a hajónk (S.S.Gabrielle) motorjainak látható ok nélkül bekövetkezett leállásával fejeztünk be. Az izgalmas felvezetés egészen addig tartott, míg Neptun isten egyik követe meg nem jelent a hajón, hogy bírósági idézést hozzon a játékosok karaktereinek és még néhány, velünk utazó NPC-nek. Viszonylag hamar átláttam a szitán, hogy a hajó legényége meg akar tréfálni bennünket és igazam is lett. Egy régi tengerész szokás szerint, akik először utaznak át az Egyenlítő alatt, azoknak bizonyítaniuk kell, hogy méltók a Tengeri Medve címre. No másnap reggel a fedélzeten meg is tartottuk a 'bírósági tárgyalást' mely abból állt, hogy a tengerészek és az Expedíció tapasztalt vezetői idétlen rituálénak vetettek alá bennünket, hasonlóan ahhoz, amit a kopaszokkal csináltak régen a seregben. Közülünk nem mindenki vette könnyedén, én a magam részéről igyekeztem beleélni magam, hadd legyen teljes a móka.
Valószínűleg ezt a bulit használta ki egy szabotőr, akinek ügyködésére egyre több jel mutat. Először a hűtővezetékbe juttatott savval elpárologtatta az összes ammóniát, így a romlandó ételeink mehettek a tengerbe. Hasonló módszerrel rongálták meg az alaptábor áramellátására szolgáló generátort, de hiány találtunk a hegymászáshoz használatos oxigénpalackok között is. A csúcs persze az üzemenyagok mellett talált, már félkész állapotba helyezett dinamitköteg volt. Azt találtuk, ki hogy mivel az illető még nem készült el teljesen a bombával, így csapdát állítunk neki. A csapda megtervezése és pontosítása a következő játék elejére maradt.
Ahhoz képest, hogy előzőleg majdnem két teljes fejezetet átugortunk, most szabályosan belassultunk. Éjszakai váltásokban ellenőrizzük a négy gépelt oldalból álló felszereléslista alapján az összes holminkat rongálás, illetve hiányok után kutatva.
Újságíró-fényképész karakterem majdhogynem közutálatnak örvend a hajón, de ez őt nem nagyon zavarja. Akinek az a mestersége, hogy olyan kérdéseket tesz fel, melyeket mások nem mernek, az ne számítson az emberek szeretetére. Még szerencse, hogy az utálat nem zárja ki a bizalmat.
Valószínűleg ezt a bulit használta ki egy szabotőr, akinek ügyködésére egyre több jel mutat. Először a hűtővezetékbe juttatott savval elpárologtatta az összes ammóniát, így a romlandó ételeink mehettek a tengerbe. Hasonló módszerrel rongálták meg az alaptábor áramellátására szolgáló generátort, de hiány találtunk a hegymászáshoz használatos oxigénpalackok között is. A csúcs persze az üzemenyagok mellett talált, már félkész állapotba helyezett dinamitköteg volt. Azt találtuk, ki hogy mivel az illető még nem készült el teljesen a bombával, így csapdát állítunk neki. A csapda megtervezése és pontosítása a következő játék elejére maradt.
Ahhoz képest, hogy előzőleg majdnem két teljes fejezetet átugortunk, most szabályosan belassultunk. Éjszakai váltásokban ellenőrizzük a négy gépelt oldalból álló felszereléslista alapján az összes holminkat rongálás, illetve hiányok után kutatva.
Újságíró-fényképész karakterem majdhogynem közutálatnak örvend a hajón, de ez őt nem nagyon zavarja. Akinek az a mestersége, hogy olyan kérdéseket tesz fel, melyeket mások nem mernek, az ne számítson az emberek szeretetére. Még szerencse, hogy az utálat nem zárja ki a bizalmat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése