2005. december 24., szombat

People of Yolamonga - HYBORIAN ADVENTURES

A Hyborian Adventures Dávid Conan szerepjátéka a Warhammer picit átdolgozott rendszerével. Két évvel ezelőtt játszottunk utoljára, így nagyon örültem, hogy újra nyomjuk. Nekem ez volt a 23-dik kalandom, lehetséges hogy az összes megírt (és le is mesélt) sztorijában játszottam. Első találkozásom a fantasy műfajával is Conanhoz kötődik, s több fantasy szerepjáték kipróbálása (ás aktív használata) után még mindig a Hyborian Adventures a kedvencem. Dávid most is hű maradt Robert E. Howard novellákból adaptált tradíciókhoz, ezúttal a mohóság nevű gyakran előforduló emberi jellemvonásból gyúrhattunk egy picit - s hogy ez a mese pont karácsonyra esett, nem minden iróniától mentes.

A jelenlévő játékosok:
Eszter - Vyndra a vendhyai szuka
Gergő - Angar a büszke kimmériai barbár
Jómagam - Narthus az aquilóniai haramia (a képen)

A történet szerint szedett-vedett társaságunk egy négy részből álló kőtérkép egy-egy darabját birtokolják (a negyedik darab egy Rammaz nevű NPCnél van), és csak a térkép által jelölt sírhelyben lapuló kincs tartott össze minket. Rammaz egy éjjel elárult bennünket, de csak a saját darabjával sikerült elmenekülnie, így bosszútól tajtékozva követtük egészen a stygiai Sukhmetig. Itt egy helyi gazember, Zarallo házában szállt meg, de ez nem rémisztett el bennünket hogy az éj leple alatt rajtaüssünk. S bár őt nem találtuk meg, de vendéglátóját kinyírtuk (legalább is ekkor még ezt hittük) és a negyedik térképdarabbal elindultunk délre Kush és Darfar határvidékére. A térkép egyébként fifikásan csak a hold fényénél mutatta meg az utat és ez sem volt állandó, a hold fázisainak váltakozásával módosult, így olvasása próbára tette suttyó karakterem agyát. A kannibálok lakta dzsungelben aztán hamar elfogtak bennünket a bennszülöttek, akiknek két puszipajtása is volt: Rammaz és Zarallo. Mint kiderült, az utóbbinak csak szolgáját öltük meg, a kövünkről pedig kiderült, hogy csak hamisítvány. Amikor azonban megjelent a törzs főnöke Xollanc, Rammaz és Zarallo is fogoly lett. Mint kiderült a mocsok Rammaz ettől a fickótól szedte el az ő térképdarabkáját, de megesküdött hogy ő megölte a fickót. Úgy látszik csak félmunkát végzett mert Xollanc nagyon is jó bőrben volt. Olyannyira, hogy a közeli romoknál a kő segítségével megidézte Yolamongát, (valami történelem előtti szörnyet, aminek szerencsére csak az egyik csápját láttuk) és feláldozta neki Zarallót. Mi is így jártunk volna, de Vyndra fürgeségének köszönhetően sikerült meglépnünk, Rammazzal együtt. Megtaláltuk az acheroni varázsló, Xithar sírját, aminek szerényebb szarkofágjait ki is fosztottuk, de a főkriptához nem mertünk odamenni. Miután Rammaznak már nem volt sok haszna, Vyndra és Angar kinyírták, ezután hármasban elindultunk vissza Sukhment felé. No ezalatt nem sokat aludtak a karaktereink. A város közelében aztán úgy gondoltuk újra felosztjuk a javakat, ám a tervezett arányok nem egyformán feleltek meg mindenki elképzeléseinek. Néhány ütésváltásból kiderült ki milyen részesedést kap - magam jöttem ki a legrosszabbul, még néhány ujjam is eltörött. Ezután nem csoda, hogy a karakterek három különböző irányba távoztak.

Kiváló hangulatú játék volt, a sok hős után üdítően romlott, amorális karakterekkel és két remek csavarral.

Nincsenek megjegyzések: