Hylätty - KULT

Dávid indítványozására újra szerveztünk szilveszteri szerepjátékot, ezúttal Eszter vállalta, hogy egy helyre kis Kult mese szeánszának keretében átvezet bennüket az Újévbe. Majdnem sikerült összehoznunk egy minipartis kis Star Wars-ot is délutáni előétel gyanánt, ám ez sajnos váratlanul és végül meghíúsult.

A Kult sztori lényege, hogy a finn és svéd karakterek egy évente megtartandó osztálytalálkozóra - ezúttal szilveszterre - kapnak meghívót, valahová messze Lappföldre.

A tettestársak a következők voltak:
Gábor - Hessu a kiugrott lelkész
Dávid - Marko a Nokia programozója
Gergő - Niklas a lecsúszóban lévő hokisztár
Attila - Jack, Niklas amerikai-ukrán haverja (aki nem is volt az osztálytársunk)
Máté - Kielikki a várandós anyuka
Jómagam - Annalina, fotómodell és médiasztárocska (a képen)

A hat karakter öt autóval érkezett a helyszínre, egy behavazott fenyőerdőben álló házikóhoz. A viszontlátás öröme után hamar realizáltuk, hogy a ház fűtetlen, nincs benne se WC, se fürdőszoba. Amikor úgy döntöttünk, hogy ez nekünk nem megfelelő, elindultunk vissza, de a kocsijaink kerekeit valaki kiszúrta. Kielikki bérelt autóját valamelyest működőképessé varázsoltuk és a karakterem által brahiból hozott motorosszán segítségével elindultunk vissza. Az éjszaka hátrelévő része lidércesen telt: a benzinkút zárva volt, Niklas bekokózott, a férfiak (Hessu kivételével) lerészegedtek, a motelben orosz maffiózok szilvesztereztek így csak a konyhába engedtek be minket. Hessu és Kielikki a távolabb lévő tűzoltóságon töltötték az éjszakát. Reggelre lett autó, bementünk a városba, megszerveztük a visszautat a házikóhoz és odaérve lett is meglepetés: a ház és az autóink eltűntek. Mire kiszaszeroltuk, hogy mégsem mi voltunk a hülyék, és jó helyen járunk, zombik támadtak ránk. Csapatunk két tagja fegyvert rántott, ám mielőtt vérontás lett volna a dologból kiderült, hogy a zombik valójában a többi osztálytársaink, akik frászt akartak hozni ránk...és akiket az iskolában mi állandóan szívattunk. Ők szúrták ki a kerekeket, majd tüntették el az autókat, egy díszletes ex-osztálytársunk segítségével építették fel a házat, amit éjjel le is bontottak.

A közelben található csatornafedél alá azonban egyikünk sem mászott le, pedig ott lett volna a ne mulass!

Éjfél előtt vége is lett a kalandnak, de mindnyájan annyira rápörögtünk a játékra, hogy nem akartunk elkezdeni semmi mást játszani. Folytatást pedig senki nem akart improvizálni - lehet hogy ahhoz már öregek vagyunk?

Ha van a játéktér közelében internet, szinte semmilyen drága sourcebookot nem kell megvenni egy olyan játékhoz, ami napjainkban játszódik. A térképektől kezdve a finnországi taxiárakon át az autók kerékméretéig szinte minden fontos információt megtaláltunk a weben. S bár a mese nem volt igazán félelmetes, talán nem is úgy sült el, ahogy kellett volna, de kiváló hangulat uralkodott, nekem pedig még egy kemény röhögőgörcs is becsúszott.