Sajnos megint elmaradt a Beyond the Mountains of Madness, jövő hétre már valami konkrét megoldást kell találnunk, hogy folytathassuk a kampányt. Sajnos azonban ott is elkerülhetetlen lesz a tumultus, mely a mai KULT mesére is rányomta a bélyegét. Tény: sokan vagyunk. Azért nem annyian, hogy két egészséges partira lehessen osztódni, de annyian igen, hogy a narráció helyenként már észrevehetően akadozzon.
A szilveszteri kaland január 3-án folytatódott, mikorra is mindannyian visszatértünk Helsinkibe. Mindenki ment a saját dolgára, Attila pedig beállt Pontus Hansen karakterével, aki az első szessönben a szilveszteri tréfa értelmi szerzője volt. A hétköznapi rutin mellett a karakterekkel különös események történtek, volt akivel külön, volt akivel egy másik játékossal párosban. Hessuval sokat beszélgetett a mesélő, nem csoda ha hamar úrrá lett rajta a paranoia. Marko (Dávid) gyanús üzenetet kapott a neten keresztül, a többiek halálos fenyegetéssel is felérő koporsóajánlatokat egy netkévázóból egy Christopher Lee küllemű figurától. Pontus és még két osztálytárs telefonja folyamatosan csörgött egy értelmezhetetlen számról, de Pontus még egy külön ajándékot is kapott: házinénijét az ajtóra szegezve. Magam majdnem elevenen főttem meg Hessuval (Gábor) az ő kocsijában, amit azelőtt láthatólag követtek. Az általános légkört tovább feszítette, hogy két nap alatt két eltávolított szívű hajléktalanra bukkant a rendőrség, az egyiknél ott volt a telefonom, amit korábban odaajándékoztam Hessunak. Ezek a szerteágazó események a mese vége felé, a Szent Johanna kórházban hozták össze a majdnem teljes partit (Marco nem mozdult ki a Nokia központi szerverterméből).
A sztori struktúrája nem kifejezetten csapatjáték centrikus volt, mindössze alkalmanként alakultak ki párok, az információáramlás is keresztbe-kasul történő mobilhívásokon keresztül zajlott. Így az egész elég életszerű volt, hisz csak akkor hívtuk egymást ha arra tényleg adódott valami okunk, ebből kifolyólag viszont nem mindenki jutott egyformán szerephez. Mindenesetre a történések lassan egységbe kovácsolják a volt osztálytársakat, akik továbbra is inkább a civilekhez illő módon reagálnak egy problémára, nem pedig a szerepjátékokra oly jellemző "fegyveres problémamegoldók" eszközeivel.
A képen Kielikki látható, akinek vezetését Zsolt vette át Mátétól, aki most nem tudott jelen lenni. Külön érdekesség, hogy ők ketten már csináltak korábban egy ilyen karaktercserét DnD-ben, akkori megfigyelésünk ismét beigazolódott: a két játékos teljesen különbözően játssza ugyanazt a karaktert. Ennek okait operatív csoportunk még kutatja.
Jövő héten Beyond the Mountains of Madness! Reméljük!
A szilveszteri kaland január 3-án folytatódott, mikorra is mindannyian visszatértünk Helsinkibe. Mindenki ment a saját dolgára, Attila pedig beállt Pontus Hansen karakterével, aki az első szessönben a szilveszteri tréfa értelmi szerzője volt. A hétköznapi rutin mellett a karakterekkel különös események történtek, volt akivel külön, volt akivel egy másik játékossal párosban. Hessuval sokat beszélgetett a mesélő, nem csoda ha hamar úrrá lett rajta a paranoia. Marko (Dávid) gyanús üzenetet kapott a neten keresztül, a többiek halálos fenyegetéssel is felérő koporsóajánlatokat egy netkévázóból egy Christopher Lee küllemű figurától. Pontus és még két osztálytárs telefonja folyamatosan csörgött egy értelmezhetetlen számról, de Pontus még egy külön ajándékot is kapott: házinénijét az ajtóra szegezve. Magam majdnem elevenen főttem meg Hessuval (Gábor) az ő kocsijában, amit azelőtt láthatólag követtek. Az általános légkört tovább feszítette, hogy két nap alatt két eltávolított szívű hajléktalanra bukkant a rendőrség, az egyiknél ott volt a telefonom, amit korábban odaajándékoztam Hessunak. Ezek a szerteágazó események a mese vége felé, a Szent Johanna kórházban hozták össze a majdnem teljes partit (Marco nem mozdult ki a Nokia központi szerverterméből).A sztori struktúrája nem kifejezetten csapatjáték centrikus volt, mindössze alkalmanként alakultak ki párok, az információáramlás is keresztbe-kasul történő mobilhívásokon keresztül zajlott. Így az egész elég életszerű volt, hisz csak akkor hívtuk egymást ha arra tényleg adódott valami okunk, ebből kifolyólag viszont nem mindenki jutott egyformán szerephez. Mindenesetre a történések lassan egységbe kovácsolják a volt osztálytársakat, akik továbbra is inkább a civilekhez illő módon reagálnak egy problémára, nem pedig a szerepjátékokra oly jellemző "fegyveres problémamegoldók" eszközeivel.
A képen Kielikki látható, akinek vezetését Zsolt vette át Mátétól, aki most nem tudott jelen lenni. Külön érdekesség, hogy ők ketten már csináltak korábban egy ilyen karaktercserét DnD-ben, akkori megfigyelésünk ismét beigazolódott: a két játékos teljesen különbözően játssza ugyanazt a karaktert. Ennek okait operatív csoportunk még kutatja.
Jövő héten Beyond the Mountains of Madness! Reméljük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése