Fekete Sándort (Zsolt) hátrahagyva ügynökeink megérkeztek az Anaparnassiss-lakóparkhoz, ahol körültekintő, ugyanakkor óvatos feltárásba kezdtek. Felfedeztek egy befejezetlen és a jelek szerint soha be nem indított laboratóriumot, az üzemen kívüli liftaknában pedig egy minden kétséget kizáróan balesetet szenvedett civil holttestére bukkantak. Az illető körülbelül egy éve fekhetett ott, némi nyomozás kiderítette a személyazonosságát, így következő útjuk Toulonba vezetett. A elhunyt személy egyetlen hozzátartozót hagyott hátra, egy Svedka típusú gynoidot. A robot elmondta, hogy néhai gyámja 2093-ban eltűnt bátyja után kezdett nyomozni, mivel a rendőrség öt év elteltével sem bukkant a nyomára. Ügynökeink több szálat követve lassan összerakták a képet: a SEDE megbízásából 2091-ben elindult a Sarokkő-projekt, melyhez egy specialistákból álló tudóscsoportot szervezett össze Harald Boering, a Belafonte Industrie Biofegyver részlegének igazgatója. A projekt célja egy olyan neurovírus kifejlesztése volt, mely képes az agyban található neuronok kapcsolódását egy megadott minta szerint rendezni, ezzel effektíve megváltoztatni az egyén kívánt gondolatait egy specifikus témában. A Marcatoni-jegyzőkönyvben foglalt irányelvekkel összevetve az a spekuláció látott napvilágot, hogy a neurovírust a bioroid felszabadítás kapcsán folytatott külföldi diplomáciában alkalmaznák - természetesen a merev illetve elutasító tárgyalófeleken. A projekt 2093-ban bekövetkezett leállítása után az ezen dolgozó összes tudós halálos kimenetelű balesetet szenvedett, eltűnt vagy váratlan betegségben elhalálozott.
Gunilla Paulsen nanomérnököt még életben találták, ugyanis miután volt kollégái hullani kezdtek egy titokban készített felvétellel zsarolta korábbi munkaadóit, így nemcsak mellékes jövedelemre tett szert, hanem az életét is megtarthatta. Sajnos egy másik, halottnak hitt kolléga, Sarah Boberg már nem volt ilyen szerencsés. Bár repülőgépszerencsétlenségnek álcázott eltűnése után álnéven dolgozott Marokkóban, a Belafonte Industrie Biofegyver részlege elleni támadást követő hírverés hatására felhívta Paulsent és ezzel lebuktatta magát. Ügynökeink a nemzetközi hatáskörrel rendelkező 1-es Részleg segítségét kérték Boberg begyűjtéséhez. Sajnos Gaál Kinga embereinek nem sikerült megmentenie a nőt, de elfogták a gyilkosát, aki egy szimpatomimetikus szerrel természetesnek tűnő halálos szívelégtelenséget produkált nála.
Az illető egy tucat hamis személyazonossággal rendelkezett, melyek közül Boran Trier neve ismerősen csengett: a februárban a 2-es Részleg ellen indított memetikus támadás egyik mellékszereplője volt. Sodium-pentatollal élénkített kihallgatása során bevallotta hogy szabadúszó ügynökként csak megbízásokat, neveket és persze fizetési csekkeket kap kajmán-szigeteki bankjába, munkáját rutinszerűen, mindenféle mélyebb háttérinformáció nélkül végzi ismeretlen megbízói számára. Sok hasznos témával ugyan nem szolgálhatott, de biztos ami biztos bezsákolták az illetőt. Ezután robbant a bomba...
...persze csak képletesen. Kövi Jánost az Európai Biztonsági Tanács székházában dolgozó MI, Océane Van Den Broeck értesítette, hogy a rutinjelentésre oda érkezett Libor Rouchek igazgatót őrizetbe vették. Ezután műholdas lézerkommunikációs rádiócsatornán Gaál Kinga ezredes figyelmeztette őket, hogy parancsot kapott, vegye őrizetbe az 2-es Részleg ügynökeit.
Hogy ügynökeink mit kezdenek ezzel az információval, valamint az orvosi laborban található hat testmásolattal, illetve a Toulonban tartózkodó Jean Bleauvel (Gábor), az még a jövő rejtélye.
2 megjegyzés:
Sztem Gaál Kinga a 2-es részleget akarta begyűjteni. :)
és mennyire igazad van! javítottam. :D
Megjegyzés küldése