Tales from Mistledale - FR PATHFINDER

Rövid kihagyás után visszatértünk a Ködvölgybe, a Dungeons and Dragons 3.5 rendszerét pedig felváltotta a Pathfinder, amire - tekintettel a karakterek alacsony szintjére - gyorsan és zökkenőmentesen konvertáltunk. A szintlépés a szabálykönyvben vázolt 'Slow Progression' szerint történik, ami a szokott XP mennyiség közel háromszorosát követeli meg. Ennek oka részben a "vidéki" kalandok alacsony - vagy épp nem létező - kihívás értéke, illetve a szerepjáték aspektus hangsúlyozása a játék természetéből fakadó taktikai jellemzőkkel szemben.

A következő résztvevőim voltak:

Dávid - Nyomkövető Minnard (féltünde erdőjáró)

Krisztián - Kalpagos Erik (újdonsült szőlészgazda)

És akik nem voltak jelen:

Andris - Holdcsepp (főállású erdőlakó tündelány)

Máté - Kétszakállú Finbogge (törpe - nem derült ki mi a foglalkozása)

Zsolt - Mataak (drow mindenes)

Gábor - Calim Rusale (Tyr pap)

Erik különös, minden ritmust mellőző énekhangokat hallott kiszűrődni az erdőből, melyek az apjától kapott lovat felettébb nyugtalanították, így az Ashaben-gázlóba induló Molgát megkérte, hogy küldje ide Minnardot, hogy együtt vizsgálják ki a hang eredetét. Az erdőjáró vezetésével elindultak a Varjúdomb mögötti sűrűbe, ám némi időbe telt, míg sikerült a hangok forrását egy szikla formájában azonosítani. Minnard már ekkor a nyomokból sejtette, hogy a környéken egy nagymacska is portyázik így lesbe vonultak.

Fel is tűnt egy, a Mélysötétben honos tigris (bal oldali kép), ami rájuk ügyet sem vetve a szikla felé somfordált, ám ahogy annak közelébe ért az énekhang felcsendült, amitől az állat rémülten elmenekült. Ez a kis jelenet többször megismétlődött, így egy szünetben hőseink megvizsgálták a sziklát, amiről kiderült, hogy valójában egy Sziklapó (törpe nevén Galeb Duhr - lenti kép) afféle kisebb földelementál. A lassú lény elmagyarázta nekik, hogy egy lyukon ül, amin egy sötét tünde próbált meg kimászni, ám ő ráült lyuk szájára. Elmondta, hogy a tigris mindig visszamerészkedik és már többször megpróbálta kiásni a gazdáját, de ő az énekével rendre elijesztette.

Erik és Minnard rábeszélték a Sziklapót hogy fél fenékkel csusszanjon arrébb, hogy megvizsgálhassák ki is van odalenn. Nos rá is bukkantak a kimerült kopasz kis bakfisra, Undamesztára (jobb oldali kép), aki saját bevallása szerint megszökött, ám hogy ne akadjanak a nyomára beomlasztotta a lyukat maga mögött. A lányka össze-vissza hazudozott arról, hogy miért is szökött a felszínre, ezért jobbnak látták ha beviszik Ashaben-gázlóba és ott bezárják, amíg kitalálja a főtanácsnok, Haresk Malorn hogy mitévők legyenek vele. Így is tettek, sőt Minnard még Undameszta tigrisét, Bográt is magához édesgette akit szintén magukkal vittek.

A városkában összebarátkoztak két utazóval, Hebgoval, az aranytörpével és Gyíkfaragó Nalurral a holdtündével, akik éppen Glenbe tartottak Hebgo rokonához. A két illető rajzolgatott és jegyzeteket gyűjtött Völgyvidékbeli utazásaikról, amiket terveik szerint egyszer majd könyv formájában kiadnak. Ezalatt Malorn összehívta a Hatok tanácsát, hogy megtárgyalják az immár két sötét tünde fogoly sorsát.

Reggelre azonban Malorn szépséges leányát, Málnát (jobb oldali kép) elrabolták, vélhetően sötét tündék. A főtanácsnok azonnal felkérte Minnardot, hogy eredjen az elrablók nyomába, míg felesége Vikara felbérelte Hebgót és Gyíkfaragó Nalurt, szintén hasonló célból. Minnard viszonylag gyorsan kiderítette, hogy a leányzó valószínűleg megszökött és hamis nyomokat hagyott hátra arra vonatkozólag, hogy mi történhetett vele. Erik gyorsan hozzá is fűzte, hogy a csatavölgyi Szépe család Szoldán nevű ifjú sarja - korábbi léha életének köszönhetően - nem szívesen látott vendég volt Malorn házában, ám állítólag titokban udvarolt Málnának.

Négyesben elkezdték követni nyomokat, ám az úton ez már nem volt követhető így az első elágazásnál négyen kétfelé váltak. Minnard és Erik úgy döntöttek, hogy az Elveszett Hangok völgyén átvezető Sötét utat választják, ám mint később kiderült rosszul választottak. Amellett, hogy bőrig áztak, sötét tünde haramiák is kifosztották őket mire megérkeztek Essembrába, Csatavölgy fővárosába. Itt a Szépe családtól megtudták, hogy Szoldán nem tért haza, így apuka aggódva indult Minnarddal és Erikkel kerülőúton vissza Ashaben-gázlóba.

Mire visszaértek Hebgo és Gyíkfaragó Nalur (bal oldali kép) már elő is állították a szökött szerelmespárt, akiknek a lova megsérült, így az esetét az erdőben voltak kénytelenek tölteni. A két nemesi család feje végül áldását adta a két fiatalra, sőt a főtanácsnoknak arra is volt ideje, hogy összeállítson egy üzenetet, amit majd visszaküldenek a sötét tündéknek azzal a fogollyal, aki már hetek óta raboskodott náluk. Erről Minnard gondoskodott is.

Erik viszont a város szélén találkozott Hebgóval és Gyíkfaragó Nalurral akikről kiderült, hogy valójában egy mélységi törpe és egy sötét tünde nő, akik álcában jártak-keltek a környéken hogy kiismerjék a felszínlakókat és előkerítsék a nő lányát. A törpe igazi neve Fundin, ő a jobb keze az Auzkovyn-klán vezetőjének Insztra Melurdennek (alsó kép), Undameszta anyjának. A nő visszakövetelte a lányát, cserébe megígérte, hogy az Auzkovyn-klán többé nem zaklatja a Ködvölgyieket...ám a Jaelre-ház veszett sötét tündéitől nem ígérhet hasonló védelmet. Jó szándéka jeléül visszaadta Minnardnak és Eriknek a holmijaikat, amiket az emberei raboltak el tőlük.

Hőseink Bográstul vissza is szolgáltatták Undamesztát, aki veszettül hisztizett, hogy nem akar visszamenni és cserébe még valami titkot is hajlandó lenne elárulni nekik, amivel térdre kényszeríthetik az anyját. Ám Fundin jelenléte végül beléfojtotta a szót és hőseink is fontosabbnak tartották a békét, semhogy kockára tegyék egy lány szeszélyéért.

Hőseink ismét sokat barátkoztak, ismerkedtek és adtak egymásnak életre vonatkozó tanácsokat, hogy később majd ezekkel felvértezve vághassanak bele újabb kalandokba.