The Bees Laid Honey in the Lion's Head - T-CORTEX

A két utazónak sikerült puskalövés nélkül bemutatkoznia egymásnak, még ha nem is az igazi néven - Candy főtörzsőrmester óvatosságból a Dash nevet dobta be. A nemrég kiszabadított Lisa bevonásával hosszan beszélgettek egymással arról honnan jöttek, hová tartanak, ám a titkaikat egyik sem igyekezett kiadni a másiknak. Lisától megtudták, hogy egy neo-luddita felekezet tagja, akik állandó harcban álltak az obszervatóriumot birtokló kannibálokkal akiket ők csak Radiovadászoknak hívtak. Lisa elmondása szerint csoportjuk nem használ gépeket, tűzfegyvereket, villamosáramot, valamint csak a legszükségesebb esetben alkalmaznak olyan eszközöket, melyeket kizárólag gépek segítségével lehet előállítani. Doktrínájuk szerint az emberiség halálosabbnál halálosabb gépezetek építésével végül sikeresen kipusztította magát (ők úgy tudják, hogy Kína lőtte rájuk az atombombákat). Ezután a Fém Isten kiemelkedett az emberek gyújtotta nukleáris tűzből, hogy befejezze a rátestált célt és gépek által veszejtse el azokat, akik még túlélték a holokausztot. A neo-ludditák úgy tartják, hogy a Fém Isten minden gépezetben ott él és ha tartózkodnak a gépek használatától, akkor a fémek nem találhatnak rájuk.

Lisa felajánlotta, hogy elkíséri őket a táborukba ahol biztosan kapnak majd vizet, élelmet és útbaigazítást cserébe azért amiért őt kiszabadították és legyőzték a Radiovadászokat. Ezt mindannyian jó ötletnek tartották, ám mielőtt még elindultak volna Dash felhívta Waitman figyelmét az egyik antennára (bal oldali kép), melyről hamar kiderült hogy néhány órás munkával életrekelthető. Miután Waitman ezt sikerrel végre is hajtotta az antenna megmozdult és az égfelé tekintett. Némi méricskélés után azonosították a Skynet primér csatornáját, majd elcsíptek egy töredékes rádióadást amiben említették John Connor nevét és a közép-amerikai Val Verde köztársaságot illetve egy nagy fogást, mely ismét fordulópontot hozhat a gépek ellen vívott háborúba. A legérdekesebb felfedezés azonban az rövid rádióimpulzus volt, mely a rövidhullámú Skynet primér csatornára kapaszkodva érkezett pontosan ebbe a teleszkópba - alacsony földkörüli pályáról (LEO).

Eme rejtély után elkezdtek szedelőzködni, ám nemsokára megjelent a Skynet egy kisméretű repülő felderítője, egy aerostat. Körberepülte az obszervatórium területét, ám hőseinknek sikerült elrejtőznie előle. Miután az távozott és éppen indulni készültek volna egy lényegesen nagyobb Skynet vadászgép hangját hallották meg az épületen kívülről, így inkább továbbra is fedezékükben maradtak. A H/K egység elpusztította a nemrég használt tányérantennát, majd távozott.

Többórás hóban és ködben való gyalogás után Lisa elvezette őket egy hegyiút alagútjába (fenti kép), melyből - mint kiderült - egy eredetileg ismeretlen rendeltetésű komplexum nyílt ami jelenleg a neo-ludditák táboraként funkcionál. Itt hamar megismerkedtek Olivier-vel, a felekezet vezetőjével, aki valóban nem volt hálátlan ám mégse engedte be őket a táborba. Ennek legfőbb oka az volt, hogy kutyákat használtak arra, hogy kiszűrjék a beszivárgó egységeket és a kutya mind Dash, mind Waitman kapcsán heves morgásba és ugatásba kezdett. Olivier jó szándéka jeléül egy másik kutyával is próbát tett, de mivel az eredmény ugyanaz volt az alagútban kellett maradniuk, a komplexum őrzött bejárata előtt. Olivier azt az ajánlatot tette, hogy ha fel tudnak kínálni bármilyen módszert ami bebizonyítja, hogy nem gépek, akkor beléphetnek. Erre végül elfogadható módozat híján végül nem került sor. Éjszaka azonban Olivier - kelletlenül ugyan, vélhetően Lisa unszolására és tanácsadói beleegyezésével - végül ráállt, hogy ha leteszik a fegyvereiket bejöhetnek. Ekkor azonban már Waitman és Dash egyaránt úgy döntött, hogy inkább nem élnek a felkínált lehetőséggel. (Ezzel sikerült átugraniuk egy sztorielemet, mely figyelembe véve mindkettőjük sérült állapotát, potenciálisan halálos végkimenetelű is lehetett volna.)

Reggel sózott vadhússal, tiszta vízzel és kötszerekkel felvértezve útnak indultak,a neoludditták útmutatása szerint alpesi falvak érintésével Torino irányába. Útjuk során egy ponton farkasfalka szegődött a nyomukba, akik már-már bekerítéssel fenyegették őket, amikor váratlanul belevesztek a ködbe. A magyarázatra hamar rábukkantak: egy gépek alkotta periméterhez értek ott ahol a Rabou nevű településnek kell lennie. Az éjszakai ködben látták ahogy lomha, gigantikus lánctalpas feldolgozó gépek (lenti kép) darálják le a település épületeit, az utakat, a villanypóznákat a kerítéseket és az autóroncsokat, magas oszlopban öklendezve vissza a felhasználhatatlan anyagokat tartalmazó apró törmeléket. A perimétert alkotó egyik - Waitman számára teljesen ismeretlen - modell egy jól irányzott plazmalövedékkel kivonta őt a forgalomból, a biztos haláltól azonban az mentette meg, hogy Dash közé és a gép közé állt. A masina ekkor sarkonfordult és visszatért őrhelyére.

Dash egy erdei lugas teteje alatt keresett menedéket kettejüknek, melyet legjobb tudása szerint hóval el is bástyázott. Erre részben a hideg kirekesztése miatt volt szükség, másrészt azért mert alacsonyan, több hullámban ismeretlen típusú Skynet kötelékek szálltak felettük, melyek hatalmas területet permeteztek be valami fekete anyaggal. Rejtekhelyükön Dash ellátta Waitman sebeit, majd Waitman gondoskodott Dashről. A fáradt utazók reggelig itt maradtak amikorra is elhalt a gépek zaja.

A kép ami eléjük tárult a gépi hatékonyság megrázó panorámája volt: az egykor festői alpesi kisváros alapterületét mértani pontossággal körbejárt gépek azt a föld színével tették egyenlővé, sima, egységes méretű, finom törmelékréteget hagyva hátra. Semmi nyom nem utalt arra, hogy itt valamikor falak álltak és utak vezettek, inkább egy sivár holdvilági táj képzetét keltette - melynek benyomásához nagyban hozzájárult a tény, hogy a területet összefüggő fekete porréteg borította.

A gigantikus gépek nyomaiból világosan látták, hogy azok már útban vannak a következő település felé...