2011. március 31., csütörtök

Never Cheer Before You Know Who's Winning - T-CORTEX

Triónk megérkezett az egykori Greenbier Hotel koordinátáira, Washingtontól 120 kilométerre, a legközelebbi radarrepülő azonban északról lassan közeledő objektumra hívta fel a figyelmüket. A sebességéből ítélve legfeljebb egy óra állt rendelkezésükre, hogy eltűnjenek. A Skynet defóliáns monstrumai kopár kősivatagot csináltak a festői dombokból, és a feldolgozó gépek a hotel épületét sem kímélték. Az egykori atombunker természetesen a földalatt húzódott, mindössze le kellett ásni hozzá. A T-1001-es egy nagy függőleges fúróvá változott és módszeresen lyukat vájt a bunker bejáratához vezető alagútba.
Candy leereszkedett az alagútba és Waitman segítségével kinyitották a bunker ajtaját. Gondosan ügyelve arra, hogy a két hibernált T-X csak az őrmestert észlelhesse. Kirby chipje működött, Candy fel is töltött egy parancsláncot a két T-Xbe, mely láncnak természetesen ő állt az élén. Új szövetségeseikkel távozóra is vették volna a figurát, amikor a transzporterük H/K vadászgépe, (ami eddig felettük lebegett, hogy biztosítsa őket) váratlanul ellenük fordult. Kirby, Candy és a két robotdáma megiramodott a transzporter felé, Waitman pedig laptopja fölé görnyedve próbálta visszanyerni az irányítást felette.

Amint biztonságba értek, rögvest vállról indított rakétatűz alá vették a megvadult repülőt, de Waitmant már nem sikerült megmenteniük. Az önhitt programozó az utolsó pillanatig meg volt győződve arról, hogy sikeresen visszafordíthatja a H/K kontrollprogramját, de ez nem így lett. A további célpontok nélkül maradt repülő a legközelebbi célpont ellen fordult: a fedélzeti ionfegyver tüze pedig végzetes sebet ejtett a tudóson. Még annyi ereje maradt, hogy bekússzon a nemrég vájt lyukba, de mire a többiek elpusztították a gépet, rajta már nem tudtak segíteni. Hasznos holmijait elvették, majd testét betemették az alagútba.

Már javában felszálltak és irányba álltak a coloradói Cheyenne-hegység felé, amikor a távolból még megpillantották a Skynet egyik lassan közeledő Mobile Command Center-ét, ami az az objektum volt, amire a radarrepülő korábban felhívta a figyelmet. Ez az egység egy mobil hullámcsomópontot sugároz, így volt képes már jóval korábban átvenni az irányítást a H/K felett. Hőseink alacsonyan szállva maguk mögött hagyták a baljós gépet.

A Zéró szektor felé vezető útjuk eseménytelen volt. A szótlanul merengő Connor eltöprengett baljós helyzetén, hogy Waitman nélkül most már csak gépek veszik körül. Azok nem foglalkoztak vele, sem pedig azzal az általa elfogott rádióadással, amit a másik Connor küldött neki:

-----------------------------------------------------------
ha veszed ezt az adást az azt jelenti, hogy én már nem élek.

Koncsalovszkijt tegnap óta nem tudtam elérni, a hívásaimra nem válaszoltak.

22 ICBM-et lőttek ki Oroszország felől, 4-et sikerült megsemmisítenünk, a többi perceken belül ideér.

a Skynet vélhetően bemérte a röppályákat, és a céljuk ismeretében nem tartóztatta fel a rakétákat.

nincs elég szállítónk a kiürítésre, az utolsót elindítottam Escobar tábornoknak.

Kyle, Kate és a gyerekek, illetve az eddig összegyűjtött intel biztonságban vannak a Jimmy Carter fedélzetén, Queeg parancsnok alatt.

a 999-es útvonal mentén haladnak, kérlek csatlakozz hozzájuk ha végeztetek – függetlenül attól mi volt Kirby tervének az eredménye.

most úgy érzem nem érdemes az emberekért harcolni.

neked kell befejezned a küldetést.

john.
-----

Nincsenek megjegyzések: