Lachlainn Thorne és Wilhelm Krakkenstein hajnalban, a Törött kupa fogadó (és egyben kannibál, rabló tanya) felégetése után, folytatták útjukat Tokertown felé. Egy közeli elágazásnál pénzérmével döntöttek, ki melyik úton közelítse meg a bűnbe süppedt várost. Miután elváltak, Thorne találkozott egy öreg bolonddal, aki mocskos csuhásokhoz hasonló őrültségeket böfögött fel büdös szájából. A vénember Pietro Valerio (Mihály) néven mutatkozott be. Életét az mentette meg, hogy az egyház jóakaratáról nem kezdett el papolni. Mindketten Tokertownba tartottak. Thorne az elején még beszélgetett vele, de hamar megunta az öreget és mogorván hallgatta tovább az üres prédikációját. A lelke mélyén a pokolba kívánta a vén bolondot.Az utazás egyhangúságát egy folyó sodorta fadarab törte meg, ami Krakkenstein, az utazó ítéletvégrehajtó kocsijának egy darabja lehetett. A folyó menetén haladni nehézkes és lassú lett volna, azért inkább folytatták az utat Tokertown felé. A város szélén éppen a temetésbe botlottak, ahol egy helyi szerencsejátékos, bizonyos John Prestwick testét helyezték végső nyugalomra.
A városban szerencsére rövid ideig elváltak útjaik. Valerio felkereste a helyi templomot, Thorne pedig a helyi ivóban érdeklődött a történésekről, ahol elbeszélgetett a Kopasz birka tulajdonosával, John Millerrel és fiával, Johnnyval. Megtudta tőlük, hogy a nemrég eltemetett John Prestwick már a negyedik halott volt egy ötfős szerencsejátékos csoportosulásból, akik a két hete öngyilkosságot elkövető Roger Ivenset taszították kifizethetetlen adóságba. Ivens ráadásul öngyilkos lett, és a helyi pokolfajzat, Jeffrey Timothy "tiszteletes", fontosabb dolga nem lévén, nem akarta felszentelni a sírját. (Nathaniel Drake-et tíz napja, Thomas Muchly-t hat napja, James Cartert pedig három napja érte utol a végzetük.) Az persze, hogy a kisemmizett férfi özvegyével, Liz Ivensel mi történik, nem érdekelte a nyomorult papot. Thorne mindenesetre felkereste az özvegyet és támogatásáról biztosította, ez a szerencsejátékos ügy annyira bűzlött, mint egy holtrészeg csuhás lehelete.
Valerióval a fogadóban találkoztak újra. Elmondása szerint a hitéből kissé kiábrándult helyi papot próbálta visszatéríteni a helyes ösvényre. Fontos beszélgetés lehetett. Valerio nagyjából annyit tudott meg, mint Thorne a kocsmában. Megbeszélték, hogy az este visszatérő ötödik, egyben utolsó megmaradt tagjával a szerencsejátékos csapatnak, Alfred Dawlishel elbeszélgetnek és egész éjszaka őrködni fognak mellette a Kopasz bikában házában. Éjjel, a temető felől, egy vörös szellem képében meg is jelent a korábbi négy szerencsejátékos végzete, de amikor Valerio szenteltvizet öntött rá, visszamenekült a temetőbe. A vörös szellemalak Roger Ivans sírjába próbált eltűnni, de Thorne kardja és Valerio ördögűző rítusai végleg megsemmisítették a bosszúálló szellemet. A halálra rémült gazember, Dawlish, végül elengedte az özvegy tartozását is, de Liz már nem akart maradni a városban és londoni rokonaihoz készült utazni...
Ezzel végre pontot tettek a szerencsejátékos ügy végére, így ideje volt megkeresni Krakkenstein-t is, aki még mindig nem került elő. Thorne és Valerio a felégetett fogadó felé, a városból kivezető másik úton elhagyták a települést. A folyónál megtalálták Krakkenstein felborult szekerét, megrongálva és kifosztva. A gael nyomokat fedezett fel, amik a folyó menti erdő sűrűjébe vezettek egy kis tisztás szélén épített kunyhóhoz. Minden bizonnyal a környékbeliek által is emlegetett boszorkány, Ezra kunyhója lehetett. Itt megtalálták a kómában fekvő németalföldit. Mikor azonban segíteni akartak rajta, egy megelevenedett, hatalmas mandragóra támadt rájuk. Valerio tudománya csődöt mondott, miközben Thorne több lövést is beleeresztett. A geal szinte az utolsó pillanatban, a sárban fekve hátrálva végzett a szörnnyel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése