Gorące pozdrowienia z Manila pt.1 - TS

Eddig hárman csináltak karaktert ehhez az alapvetően csonka hétvégékre helykitöltőnek szánt hard SF kampányhoz. A mostani hétvégén Gábor nem tudott jelen lenni, így karaktere a CIT/Provancale nevű francia nagyipari konglomerátus nyugdíjasainak fenntartott festői metafaluban kezdett nyomozásba egy társadalmi biztosításra specializálódott hálózat után. A szabályrendszer és a kampány szerkezetének hála Gábor egy kockadobással eldöntheti majd, hogy az ügyet sikerült-e a karakterének off-game megoldania. Ez különösen fontos, hisz a részleg fennmaradása az eredmények függvénye.

A Vénuszon, az EU űrprogramja által finanszírozott és az Európai Űrügynökség által üzemeltetett Afrodité kutatóállomáson két dolgozó hasonló körülmények között kómába esett, majd az esetleges összefüggések után nyomozó biztonsági főparancsok, Tannock őrnagy is követte őket a kómába. Helyettese, Fourtou hadnagy ekkor asszisztenciát kért az EU Biztonsági és védelmi albizottságától.
A bürokratikus gépezet mozgósította a 2-es részleget így Svartendal őrnagy (Dávid) és Natividad őrmester (Krisztián) a kutatóállomásra utaztak. 2099 januárjában a Vénusz és a Föld egymáshoz való közelsége okán viszonylag gyorsan, 11,7 nap alatt meg is érkeztek. Sajnos az átszállást követően a légköri repülőjük meghibásodott és kényszerleszállással tudtak csak felszínt érni. A leszállópálya annyira megsérült, hogy néhány napig szünteltetni kénytelenek a felszállásokat, ám a személyzeti fluktuáció ilyetén megszűnése megkönnyítette nyomozóink munkáját.

A hadnaggyal való ismeretség után bele is kezdtek a munkába: áttekintették az eddigi nyomozati anyagokat, felülvizsgálták annak néhány pontját, újabb kapcsolati hálókat derítettek fel, valamint minták után kutatva távközlési és adatforgalmi események naplózását tanulmányozták. Különböző természetű, általános tájékozódásra vagy éppen célirányos információszerzésre törekvő beszélgetéseket folytattak az állomás dolgozóival, saját inkognitójukat megőrizve ismét kihallgatták a vizsgálatba bevont szakértőket, sőt újabb feladatokat adtak nekik.

Az első játékülés végére több erős nyomra is szert tettek, melyek közül legfontosabb tény a Vénusz terraformálására létrehozott EOS Kezdeményezés titkos terveinek illetéktelen eltulajdonítása.

Temple of Takhisis - DL D&D

Eszter akkor kezdte el ezt a kampányt, amikor én a blogot, tehát valamivel több mint két éve. Hosszú kihagyás után most pontot tettünk a kaland végére.

Az előző játékülés végén elhatároztuk, hogy begyűjtött kincseinket elbarterezzük, lehetőség szerint további mágikus tárgyakra. Krynn legnagyobb varázstárgyakra specializált szakboltjában ezt meg is ejtettük, majd a kincsét féltve őrizgető Guttert (Gábor) és az ismét feltűnt Timolast magunk mögött hagyva folytattuk egyéni küldetéseinket.

Sargonnas piszkos átkának köszönhetően nemet váltottunk, és ennek feloldása csak úgy lehetséges ha személyes bosszút állunk egy-egy személyen - én az apám gyilkosán. A sort Feketeszemű Gábriel (Zsolt) célpontjával kezdtük, aki egy mocsár közepén lakozó gyönyörűséges hölgy - hamar kiderült róla hogy egy fekete sárkány. Az utazás nem vett igénybe időt és fáradtságot, mivel a helyszíneket egy látomás miatt ismertük, így a teleport varázslat expresszéhez folyamodhattunk. A sárkányhölgy nem adott lehetőséget tárgyalásra, rögvest ránk támadt. Magam kimaradtam a harcból egy kürtőben való veszteglés miatt, ám Rascan (Dávid) a maradék sárkánylándzsánkkal bevégezte a bestia sorsát és Gábriel visszaváltozott férfivá.

Innen ahhoz az elf férfihez teleportáltunk, akit Sargonnas az apám gyilkosaként azonosított. A magányos remete életet folytató Zaltar Talird (a képen) anyám képét őrizgette, de ami megdöbbentő, hogy teketória nélkül bevallotta tettét. Története szerint apám nem egészen ártatlanul halt meg, s mint az sejthető egy szerelmi rivalizálás húzódik a háttérben. A férfi megbánást tanúsított, megkíméltem az életét, és ezért cserébe elárulta hogyan oldhatom fel az átkot. Ez azonban egy további hosszú kaland kilátásával kecsegtet, így inkább Rascan ügyét vettük kezelésbe.

Az ő célszemélye egy barbár törzsfő volt, akit rögvest meg is támadtunk. Mint kiderült nem ő, hanem a sámánnője mozgatja a szálakat, így Rascan őt is kardélre hányta. Ezután a barbárunkról is felszállt az átok, emellett pedig rábukkant törzse egyik utolsó életbenmaradt női tagjára, aki a kihaló törzs ujjászületésének ígéretét hordozza magában.

Dolguk végeztével karaktereink gyalogosan elindultak - egy ideig még együtt - a legnyugvó nap irányába.

Az idei második, több mint két éve folyó kampányt zártuk le. Ez idő alatt következetes módon a mesélők ennek a csapatnak nem indítottak új kampányt és általában véve sem nagyon startolt új kalandfolyam (kivéve az Age of Worms-ot és Zsolt Dreamlandes ciklusát, mely talán nem is igazán kampány, sokkal inkább egy három-négy részes mese). Sajnos ez utóbbi is már jó ideje függőben.

Age of Worms - EBERRON D&D

A 10-dik Eberron kalandunk a vártnak megfelelően zajlott, több NPC-vel felvértezve kipucoltuk a Fekete Katedrálisból az Őrző szektájának részlegét. Sajnos Gábor nem tudott jelen lenni, így Malo Rannát - a megosztott figyelem miatt csökkentett hatékonysággal - Krisztián irányította. Szerencsére beugrott Máté, aki felvállalta a három kalandozót (Kellek, Tirria és Auric), akiket kiváló csapatszellemben vezetett végig.

A bejárat után először karrni csontvázakat majd a hozzájuk tartozó őrséget aprítottuk fel, ezt követően egy hatalmasra nőtt vaddisznó következett, akit a kultisták vélhetően mindenevő konyhamalacnak tartottak. Az első két csatában elvesztettük az Alkony Kolostor szerzeteseinek legjavát, majd pihenés nélkül bevetettük magunkat a templom halljába. Itt karrni zombik és harcosok vártak bennünket, élükön vezetőjükkel, az amúgy karizmatikusnak mondható Theldric-kel (a képen). Két oldalra szakadt csapatunk ugyan nem aratott elsöprő győzelmet, de természetesen sikerrel zárta a harcot - ironikus módon itt kevesebb veszteséggel, mint az elején. Néhány zsákmányolt varázstárgy - köztük két gyűrű - azonosításra vár, ráadásul erőforrásaink is kimerültek, így a szekta biztonságosnak ítélt helységeiben pihenőre tértünk.

Az Őrző szektájának felszámolása egyáltalán nem volt nehéz, ha következetesebb a stratégiánk még kifejezetten könnyű is lett volna. Kíváncsian várjuk, hogy a Gunyor és az Árnyék szektája mekkora kihívást támaszt majd - az előbbi félelmetes erejű szerzeteseket, az utóbbi a vaksötét templomot benépesítő dolgauntokat állítja majd csatasorba.

Fantasy Europe - D&D

Holnap lesz kétéves a blogom, és ma volt nagyjából fél éve, hogy nem játszottuk Zsolt Fantasy Europe kampányát. Ez semmi, a korábbi másfél éves szünethez képest. Közel két órát vett igénybe az események felelevenítése, így elfelejtett megbízások és sztorielemek kerültek felszínre, melyek közül egy-kettőt mindjárt az érintett NPC fejére olvastam. No, de ne szaladjunk ennyire előre.

Nagyjából szokásos csapatösszetételünk ezúttal Krisztiánnal bővült, aki átvette Zorkánt, a Hextor-templom megtisztítására mellénk rendelt NPC pap irányítását.

Krisztián - Zorkán (ember pap) - a képen
Máté - Alrea (kósza emberlány)
Gábor - Audgar (törpe harcos)
Dávid - Wensar (elf varázsló)
Jómagam - Corennon (ember mutatványos)

A kőből kiszabadított Sir Augustusszal az oldalunkon magunk mögött hagytuk Grimaldious nyughelyét és a természetellenes havazásban elindultunk vissza Brözsbe. A városban szükségállapot uralkodott, a szegények a Pelor templomban kerestek menedéket. Magunk is odavettük az irányt és beszámoltunk Kizak atyának eredményeinkről. A tisztelendő elmesélte nekünk, hogy az istentelen idő mellett még egy szellem is kísért a városban, aki az éj leple alatt fiatal nőkből szippantja ki az életerőt. A legutolsó áldozata Nicola volt a szőke kémnő, akit hozzánk hasonlóan szintén Lord Solmund küldött. Karakterem felindultságában leleplezte a nőt és akkor már saját magát is: Kizak fejére olvastam, hogy azért vagyunk itt, mert fivére, Lord Solmund azzal bízott meg bennünket, hogy lopjunk el tőle egy nagyhatalmú jövendőmondó eszközt. Az atya először érthető módon felháborodott, majd később megmutatta nekünk a tárgyat, révén úgysem tudjuk ellopni: egy, a templom külső falába épített szenteltvizes kézmosóról volt szó.

Vállaltuk, hogy még aznap este kardélre hányjuk a szellemet, és ehhez első lépésként Zorkán (Krisztián) feltámasztotta Nicolát, aki vállalta a csali szerepét. Az összes lehetséges áldozatként azonosítható lányt biztonságba helyeztük a Pelor templomban, nem hagyva választási lehetőséget a túlvilági kreatúrának. A nagy leszámolás a kiváló tervezésnek, túlerőnknek (és a magas szintnek) köszönhetően sikerrel zárult, bár Nicola megint hóba harapott. Ismét feltámasztottuk, és nagyjából ekkor konstatáltuk, hogy elállt a pokoli hósesés.

Az éj leple alatt Kizak atya eltűnt, Audgar (Gábor) pedig mágikus sisakja segítségével megsütötte azt az impet, amelyik Grimaldious dolgozószobájától követett bennünket. Abban maradtunk, hogy megérdemelt pihenésbe kezdünk, melynek során Wensar (Dávid) végre tanulhat, én intézhetem a fogadó felvásárlásának ügyeit, Zorkán pedig átveheti a város lelki vezetőjének helyét.

Something Elusive and Temporary - TS

Hosszas előkészítő munka és még hosszasabb karaktergenerálások után ma megejtettük az [Unrivalled]-[Unparalelled] címet viselő Transhuman Space kampány első, mindössze bemelegítőnek szánt nulladik ülését. Terveim szerint 12+1 szessönből fog állni, melynek különálló történeteiben a nyomozók a klasszikus titkosügynöki feladatoktól kezdve a jövő technológiával történő visszaélésekig minden területen kipróbálják magukat. A kampány természetéről bővebben itt olvashattok.

Az ülés nagyrészét az eddig elkészült karakterek ismerkedése tette ki. A 2-es Részleg ügyvezető igazgatója, a közel száz esztendős, cseh Libor Rouchek (a képen) és vezető titkára, az alig két hónapos Cassandra11 meghívta a játékosokat egy ebédre ahol először találkoztak egymással személyesen.

Fenris Svartendal- 2-es Részleg Műveleti osztályának igazgatója (Dávid)
Maximillien Chandu Natividad- Műveleti tiszt (Krisztián
Jean Bleau- Nyomozótiszt (Gábor)

A találka helyszínéül a nyárutón is gyönyörű Duna-kanyart választották, azon belül is a Kisorosziban található Kis Duna Halász-csárdát. A bemutatkozást követően Rouchek elmesélte miért alapította meg a Részleget, röviden mesélt a családjáról, említette, hogy az anyja magyar volt, és gyerekkorában sok időt töltött a környéken. Kiváló kapcsolatokkal rendelkezik Kelet-Európában, és a nyilvánvaló geopolitikai helyzete mellett részben ezért is döntött úgy, hogy Budapesten állítja fel a 2-es Részleg központját.

A többiek is nyilatkoztak arról, hogy mit várnak ettől a munkától, milyen reményekkel vágnak bele az előttük álló egy évbe, melynek során igazolniuk kell majd szervezetük létjogosultságát. Ebéd után Libor elkísérte őket a Lágymányosi-híd déli oldalán épített új toronyvárosba, megmutatta nekik a társas-apartmant mely januártól az otthonukként fog funkcionálni.

Ezt követően munkához láttak és összeállították a Részleg eszközlistáját, a járművektől, a fegyvereken és a különféle használati tárgyakon át, a szoftverekig. Megállapodtak, hogy a munka megkezdéséig rendelkezésükre álló három hónapot milyen irányú tréningekkel fogják tölteni.

December közepén, két héttel az érdemi munka megkezdése előtt azonban megjelent az első viharfelhő.

Beyond the Mountains of Madness - CoC

Vége! A Beyond the Mountains of Madness című gyári Call of Cthulhu modul - 18 játékülés, hat játékos plusz a mesélő részvételével - ezennel véget ért. A gyakran 5-6 hónapos kihagyásokkal tarkított folyam, alapos leckét adott minden résztvevőnek arról, hogy a jövőben mesélőként miképp választja majd meg a játékosok számát.

Legutolsó játékülésünk során szétszóródott csapatunk megtapasztalta, hogy miért is ragasztotta Dyer ezt a baljós nevet erre a vidékre. Kerrington (Gábor), Tremblay (Gergő) és jómagam Miles-szal és a két német pilótával együtt szemtanúi voltunk egy olyan jelenésnek, melynek leírásához nem elegendő az emberi nyelv formája, melynek dimenziói messze túlmutatnak az általunk ismert természeti törvények korlátain. A jelenség nem tartott sokáig, ám különös légköri jelenségek maradtak a látóhatár felett, melyek nem engedtek elménknek egy szikrányi nyugovást sem.

A két német pilóta vélhetően a pániktól indíttatva ránk támadt, nyilvánvalóan azon szándékkal, hogy megszerezzék a mi működő gépünket. Milest lelőtték, Tremblay beindította a motorokat, a gép meglódult. Ezalatt az ajtón kihajolva megpróbáltam hatástalanítani egyik támadónkat, ám mielőtt ez sikerülhetett volna, az engem tartó Kerrington egy "Áruló!" felkiáltással elengedett. A földre bucskáztam és azonnal lábon lőttem a legközelebbi németet. Felpattanva a távolodó gép után iramodtam, de azoknak eszük ágában sem volt megállni. Elkeseredésemben tűz alá vettem az üzemanyagtartályukat, melynek eredményeképp a gép lángcsóvává változott és a tűz elemésztette társaimat.

Lexington, Meyer és Moore visszatértek az Ősfürkészek tornyától és meghallgatták zavart beszámolómat, melyben mindent a németekre kentem. Meyer hátramaradt velem, míg a másik kettő Xaros (Zsolt) és Bennett (Eszter) kutatására indultak. Amint eltűntek a szirt felett Meyer és én tisztáztuk viszonyunkat: felfedtem neki, hogy a Német Külügyminisztérium hírszerzésének dolgozom és az feladatom hogy megbízójuk, a Goldenhanders nevű titkos társaság itteni üzelmei után nyomozzak. Egyáltalán nem tűnt meglepettnek, sőt megpróbált megbízóim ellen fordítani , ám ezen feszült eszmecserénk közben, orvul szíven lőttem. A Német Birodalom és a világ elveszejtésére törő opportunisták szervezetét ezennel lefejeztem, eredeti megbízásomat túlteljesítve lerogytam.

A lövések hangjára (Meyer pisztolyával enyhén megsebesítettem magam) visszaérkező Moore és Lexington látszólag elhitte a mesét, hogy a német rám támadt. Egy váratlan pillanatban azonban kényszerzubbonyt akartak rám húzni és ebből a pácból csak diplomatikus rögtönző képességem mentett meg. Kénytelen-kelletlen belátták, hogy szükségük van rám.

Bennett és Xaros érdekes felfedezésekkel tértek vissza, majd együttes erővel megpróbáltunk életet lehelni Lexington gépébe, ám hiába volt a majd egy napos munka a géppel nem tudtunk felszállni. Gyalogosan elindulni reménytelennek tűnt, így végül arra a döntésre jutottunk, hogy az Ősfürkészek tornyának tetejéről megpróbálunk rádiózni, hátha sikerül megkerülni a hegyek keltette interferenciát.

Mindent egy lapra tettünk fel, ám az Ősfürkészek és förtelmes szolgáik, a shoggothok erősebbnek bizonyultak: a toronyban mindnyájan életünket vesztettük. Lexingtont és Moore vélhetően egy shoggoth kapta el, Xarost felboncolták és fejét beépítették egy rettenetes gépezetbe, ugyanez történt Bennettel, aki még előtte egy iszonyatos morfium adaggal kínálta meg magát. Magam jutottam a legmagasabbra, ám a repülő Ősfürkészek elől nem tudtam elmenekülni, így elfogásom előtt - látva társaim sorsát – inkább egy pisztolygolyót röpítettem a fejembe.

Visszatekintve egy mereven megírt, túlságosan is kötött felépítésű gyári kalandhoz volt szerencsénk, melynek minőségén csak tovább rontott a tény, hogy borzasztó sokan játszottuk. A történet egyenetlenségei, suta dramaturgiája és hosszú üresjáratai néha még a legodadóbb játékosokat is bóbiskolásra ítélte. A mesélői felkészülés kifogástalan, minden részletre kiterjedő volt, ennek köszönhetően megismertem a fagyási sérülések különböző fokozatait, a sarki táborállítás és túlélés alaptételeit. Tehát köszönet Dávidnak a közel kétéven át tartó vállalkozás levezényléséért, és azért, hogy megkímélte az emberiséget a kozmikus rettenet felismerésétől, tovább ringatva őket a boldog tudatlanság állapotában.

Tekeli-li, tekeli-li!

Age of Worms - EBERRON D&D

Allustannál összegyűlve, az információk elemzése után szorgalmaztam, hogy Keserűkő Ragnolin bányájába behatolásunk előtt gyűjtsünk szövetségeseket. Mivel legalább két olyan érdekcsoport is található a közelben, akiknek szintén nem nézik jó szemmel a Gyémánt-tavat illetve a környező vidéket fenyegtő veszély kumulálódását, így csoportokra oszolva felkerestük őket. Malo Ranna (Gábor) és Gorin (Zsolt) a Bronzfa Páholy druidakörhöz indult, Abu Nanzo (Vili) az Alkony Kolostorba szerzetesekért, Zodear Ovion (Dávid) pedig zsoldos mesterséget űző kalandozókat hajtott fel. Magam Allustannál maradtam és az Ébenszemek nevű varázslat másolásával töltöttem a napot.

Indítványoztam, hogy folyamodjunk a propaganda eszközéhez. Titokban megszórtuk a várost mágikus úton sokszorosított proklamációkkal, melyben felhívjuk az emberek figyelmét az Ében Triád jelenlétére, a Fekete Katedrálisra és persze Ragnolin ténykedésére. Több fontos kulcsszó is szerepelt ebben a szövegben, mely leírja a fenyegetés természetét, tapinthatóvá téve azt egy köznapi ember számára is. A három szekta egyikéből gondosan kiválasztottunk egyet, melyet nem említettünk, ezzel őt téve meg a kiszivárogtatás bűnbakjának, ezzel is lazítva szövetségüket, elültetve a bizalmatlanság magját. Hajnalban Ragnolin emberei fejvesztve szaladgáltak a városban, és a nyilvános helyre függesztett plakátjainkat gyűjtögették.
A toborzás sikerrel járt: szert tettünk két erdőkerülőre, egy druidára, öt szerzetesre és három kalandozóra - az utóbbiak a zsákmányból való részesedésért tartanak velünk. Ők láthatók a fenti képen, balról jobbra: Tirria az elf íjász, Auric az ember gladiátor és Kellek az ember varázsló.

Indulásunk előtt befejeztem a csapattréninget, megedzve társaim és a magam elméjét a félelem minden formája ellen, majd irányításom alatt Abuval egy intimnek is nevezhető rituálé keretében megidéztünk egy szellemet, mely kettőnk között egy úgynevezett életerő kapcsolatot hoz létre. Ez a jövőben még nagy szolgálatot fog tenni kettőnknek, akár az életünket is megmentheti. A csapat többi tagja vallási, babonás, vagy elméleti meggyőződésből elállt ettől a nyugtalanító és valljuk be, nem túl bizalomgerjesztő spirituális köteléktől.

A Láthatatlanság gömbje varázslattal, szorosan egymáshoz igazodva, két hullámban hatoltunk be a bányába, kihasználva azt, hogy Malo Ranna és Gorin előzőleg már beépültek az őrségbe és épp szolgálatra kellett jelentkezniük. Fontos még megemlíteni, hogy Balabar Smenk ugyan felajánlotta segítségét a bejutásunkhoz, de ezzel inkább nem éltünk, miután az előző játékülés végén kiderült, hogy ő jelenleg rosszakarónk bábja. Ha értesítjük a behatolási szándékunkról, valószínűleg ez a férfi is megtudja, így inkább a körülményesebb, de váratlan cselekvés mellett döntöttünk.

A művelet akadálymentesen sikerült, bár akadtak nehézségeink a sötétség miatt. Megtaláltuk a Smenk leírásában szereplő liftet, le is ereszkedtünk rajta, ám miután mindnyájan leértünk az leszakadt. A szándékosság egyértelmű. A lift alján található központi helység a három szekta randevúhelye, itt található az a rendkívül veszélyesnek tűnő sötét medence, melyet egyelőre a Sírdombok manifesztációs zónájának fókuszaként azonosítottunk. A helységből kivezető három folyosó, a három szekta csarnokaihoz vezet, találomra választottunk egyet, a többit eltorlaszoltuk. Gorin mindjárt egy csapdára bukkant, majd megelevenedő karrn csontvázakba botlott. Ebből kitaláltuk, hogy az Őrző szektájával fogjuk elkezdeni a tisztogatást.

A játékülés a harci szituáció nyitányával ért véget, a 10. Eberron kaland tehát a harc és a dungeon crawling jegyében zajlik majd. Krisztián felhívta a figyelmünket, hogy a Paizo fórumon található Age of Worms Obituary statisztikái szerint a kampány leghalálosabb fejezetébe kezdtünk bele. Ámen.

Beyond the Mountains of Madness - CoC

A gépünk felszállt és általános nyomott hangulatban elindultunk Starkweather nyomába. Bár a remény, hogy megtaláljuk finoman szólva is haloványnak volt mondható, a következtetett vektorok mentén haladva végül a távolban megpillantottuk a két ősi lényt. Zsákmányukkal a ködfelhőn átvilágító kékes fény felé tartottak. Nagyjából ezidőtájt fedeztük fel Lexingtonék repülőgépét, is mely több javítás és foltozás nyomait viselve végül mellénk szegődött.

Együtt repültünk be a fény irányába, amikor is egy olyan esemény történt, melyből karakterem (és azok akik a gép belsejében ültek, nem látva onnan ki) semmit sem tapasztalt. Ezt követően Lexingtonék egy gyanúsan kényszerleszállásnak nevezhető manővert hajtottak végre egy egykori folyómederben, mi magunk pedig leszálltunk melléjük. A környék legnagyobb látványossága egy amolyan gigászi világítótorony volt, melynek tetejéből áradt ez a bizarr, mindent átható, majdnem földöntúli kékes fény. Az ősi lények vélhetően oda tartottak, így Lexingtonékkal és Meierékkel megerősödve a nyomukba szegődtünk.

A torony egy katlan mélyén állt, ahová karakterem végül nem ereszkedett le, révén Bennett (Eszter) is csúnyán megsérült. Mikor a többiek beértek a toronyba, jómagam nagy ákom-bákommal visszatértem az onnan egy mérföldre álló gépekhez. Nem kísértem figyelemmel, hogy társaim milyen felfedezéseket tesznek az ötszögletű építményben, ehelyett alkalmam nyílt megtapasztalni azt az élményt, melyről korábban lemaradtam. A környező vidék egy villanás kíséretében évmilliókkal korábbi állapotába került, dús vegetációjú esőerdővé változott. A jelenség nehány másodpercig tartott, majd minden visszaállt korábbi állapotába.

Visszatértem hát a gépeinkhez, ahol Miles és Tremblay (Gergő) őrködtek, meglehetősen feszült állapotban. Nem tettem fel nekik erre irányuló kérdéseket hagytam, hogy feszengjenek magukban. Nem sokkal később csatlakozott hozzánk Kerrington (Gábor), aki további felszerelések vételezése végett tért vissza.

Nos ekkor megjelent valami a folyómeder felett, aminek felidézésekor elmém rendre cserbenhagy...

Age of Worms - Balabar Smenk levele

Ezeket az információkat hosszas utánjárással szereztem meg, és mivel több olyan régi kapcsolatomat elevenítettem fel, akiknek most tartozom ezért egy szívességgel, elvárom, hogy tartsátok be a megállapodás rátok eső részét, és szüntessétek meg a fenyegetést, ami ilyen kényes helyzetbe hozott engem.

A Ragnolinnal kötött szóbeli szerződés értelmében heti egyszer szállítok élelmiszert, különféle szerszámokat és komponenseket a bányájába, általában a hét közepén, az éj leple alatt. A ládákat és csomagokat a bányáinkat összekötő alagúton juttatom el abba járatba, ahová a törpe a liftet ácsoltatta, közvetlenül a Fekete Katedrális fölé, ami körülbelül 150 lábnyi mélységben található. Magában a Katedrálisban mindössze kétszer voltam, először amikor az üzlet részleteit tárgyaltuk meg, másodszor pedig amikor a figyelmeztetést kaptam, amikor nem voltak megelégedve az általam szállított áru minőségével (a helyszín legjobb tudásom szerint elkészített térképét mellékeltem a többi irathoz).

Egy Theldrick nevű pappal tartom a kapcsolatot, aki az Őrző szektájának főpapja. Informátoraim szerint ő és emberei karrn renegátok, akik a Vol Vére Egyház kebeléből szakadtak ki. Szervezettek, katonai kiképzést kaptak, és ők felelnek a Katedrális védelméért, valamint ők tartják a kapcsolatot a külvilággal. Az utóbbi pár hónap során lepecsételt ládákban karrn katonák animált csontvázát és tetemeit szállíttatták a búvóhelyükre.

Az Ében Triád másik szárnyát egy Grallak Kur nevű dolgaunt orákulum, az Árnyék szolgája képviseli, ő a Triád szellemi vezetője, aki a hit lángját táplálja a szekta tagjaiban. Szolgálatában dolgrimek állnak, akik közönséges acéllal szemben szinte sebezhetetlenek, csak bűbájjal felruházott fegyverek árthatnak igazán nekik. A szekta a próféta tanításai szerint teljes sötétségben él, hiszen ők maguk látnak világítás nélkül is.

Triád harmadik karja a Gunyort követi, vezetőjük egy Arctalannak nevezett nagyhatalmú arkán mágiahasználó, ő dolgozta ki Vol kutatási jegyzetei alapján a szertartást, amit végre akarnak hajtani céljuk elérése érdekében. Sajnos erről nem sokat tudtam kideríteni, csupán azt, hogy ehhez szükségük van még egy utolsó komponensre. Az Arctalan egy Gunyort követő szerzetesrend tagjaival vette körül magát, akik minden áldozatra készek, hogy valóra váltsák a víziókat, amiket Grallak Kur oszt meg velük.

A zöld férget, amit Filgének küldtem, az egyik raktárból emeltem el, ahová bekötött szemmel vezettek. Theldrick itt jegyezte meg gúnyosan, hogy az Első Apostol el fogja árulni nekik a titkot, amivel legyőzhetetlen élőholt sereget kovácsolhatnak maguknak. Ekkor merült fel először bennem, hogy ha bejezik az itteni üzelmeiket, nem csak hogy Gyémánt-tó léte kerül veszélybe, hanem a környező településeké is. Sok mindenre nem vagyok büszke, amit életem során tettem, de most több forog kockán, mint az én évtizedek során felépített üzletem, ezért őszintén aggódok a dolgok kimenetele miatt.

Még valami: a Theldrickkel folytatott beszélgetésemből úgy vettem észre, hogy a három szekta nem bízik meg túlzottan egymásban, és leginkább a közös cél kovácsolja össze őket, éppen ezért a találkozóikat a fekete medencének otthont adó Katedrális területére korlátozzák, ami afféle semleges terület szerepét játssza. A medence valamiféle fekete masszát tartalmaz, aminek a felszíne furcsán fodrozódik, még ha nincs is légmozgás a terem belsejében. Azt tanácsolnám, hogy messzire kerüljétek el, ki tudja, mi rejlik a mélyében…

S.

Age of Worms - EBERRON D&D

Allustannal abban maradtunk, hogy megkörnyékezzük Balabar Smenket. Ovion szerint a bányatulajdonos közelében tartózkodhat az a személy, aki elrabolta Anatát és aki a Szél Herceg jogarára feni a fogát. Ebből a feltételezésből kiindulva úgy igyekeztünk felvenni vele a kapcsolatot, hogy ne keltsük fel ennek a személynek a gyanúját.

Abu (Vili), Gorin (Zsolt) és Zodeár (Dávid) elindultak hát Smenk ismerőséhez Filgéhez, hogy annak a nevében hívják találkozóra. Magam a varázslónál maradtam és együttes erővel kutattunk a könyvtárában, elsősorban az Ében Triád után. Kiderült, hogy viszonylag újkeletű szektájuk a Sötét Hatokból kiszakadt csoport, mely az Őrző, a Gunyor és az Árnyék istenei köré épül. Korábbi egyházaik eretneknek tartják őket, létezésüket meg is próbálják titokban tartani. A teológusok akkor zavarodtak össze igazán, amikor az egyház eme vadhajtása elkezdett varázslatokat kapni. Az Ében Triád kutatásának tárgya Vol, így találták meg annak korábbi műhelyét, a Fekete Katedrálist, melyben valahol ott van egy fókuszáló pont, mely a Sírdombok manifesztációs zónáját sűríti össze. Ezt a zónát arra akarják felhasználni, hogy megidézzenek egy isteni hírnököt, Kyusst a Kolosszus első szolgáját, aki majd útmutatásokkal szolgálhat nekik a Férgek Korának újbóli elhozatalához.

Sajnos a találkozó Filgénél a régi obszervatóriumban, nem úgy sült el, ahogy szerettük volna: a nekromantát valaki megölte méghozzá úgy, mintha látszatra mi tettük volna. Smenk persze azt hitte mi végeztünk az ismerősével és elmenekült. Ezután szétszóródtunk Gyémánt-tóban, mindenki a maga módján igyekezett információkat szerezni Smenkről, Keserűkő Ragnolin bányájáról, illetve a bejutás különböző módjairól.

Magam felkerestem Anatát az Alkony Kolostorban és kikérdeztem elrablásának körülményeiről. A szerencsétlen teremtés nem sok mindenre tudott visszaemlékezni, mert mágikusan megvakították. Erőszaktevői közül egyre biztosan emlékezett: az illető férfi volt, akcentussal beszélte a brel nyelvet és orchidea illatú parfüm áradt belőle.

Zodeár végül felvette a kapcsolatot Smenkkel, és megbeszéltünk egy másik találkozót a város szélén található Remete-kútnál. A bányatulajdonos jelentős fegyveres kísérettel érkezett, még mindig tartva attól, hogy az életére törünk. A kísérők között Maloranna kiszúrt egy embert, aki a Hollók Kompániájának jelét viselte, ám a rejtett kézjelekre nem válaszolt. Zodeár vezette a tárgyalást és megtette ajánlatunkat: megszabadítjuk a számára terhessé vált kötelezettségtől, elhárítjuk a Gyémánt-tóra leselkedő fenyegetést, cserébe adjon meg minden segítséget ahhoz lejussunk és ossza meg velünk eddigi megfigyeléseit. A férfi végül ráállt az egyezségre, rendelkezésünkre bocsátott egy térképet, felvilágosítással szolgált a lent élő lények típusait és elhelyezkedésüket illetően, valamint lefestette a lejutás módját.

A találkozót magam végig egy rejtekhelyről kísértem figyelemmel, így miután társaim a megbeszélést követően távoztak én láthatatlanságba burkolózva még ott maradtam egy ideig. Észre is vettem a fegyvresek között egy férfit, aki némi akcentussal beszélve gratulált Smenknek a színjátékért, mely elismerést a bányatulajdonos fancsali arccal fogadott. Továbbra is láthatatlanul, elröppentem a közelükben, mert meg akartam győződni még valamiről: azt a bizonyos férfit orchidea illat lengte körül.

Társaim után siettem és megosztottam velük tapasztalatomat, majd együttesen visszatértünk Allustanhoz további taktikai egyeztetésre.