A Matter of Sacrifice - ToC

Közeledik a kampány vége és a 8-dik fejezethez a következő derekas csapatot sikerült összetülkölni.

Benny "Tony" Bartolo - alvilági nehézfiúból lett magándetektív (Dávid)

Isaac Auerbach - arrogáns ügyvéd és jogi szakértő (D.Gábor)

Ceasar Klémensky - spiritiszta, médium és profi hipnotizőr (Krisztián)

Történetünk elején Benny-t a rendőrségen masszírozták, ugyanis az előző kalandban felbérelt betörőt elcsípték és ő beköpte megbízóját. A helyszínre érkező Auerbach rögvest felmérte, hogy a vád egy felbujtással próbálkozna, de két mozdulattal el is hessegette őket és Bennyvel az oldalán távozott. Ezalatt az rendőrség halljában Klémensky összefutott Kiliannal, a Boston Globe újságírójával, aki annak idején Benny "halálhíréről" tudósított. A fecsegő alak mindjárt szóba is elegyedett a spiritisztával, és elkotyogta, hogy egy szökésben lévő BOI ügynök, bizonyos James Carter után nyomoz. Az Indián (jobb oldali kép) nevű alvilági figurától azt az információt kapta, hogy a BOI a helyi rendőröket is bevonta ezért idejött szimatolni.

Nyomozóink mindjárt el is indultak az Indián civil fedőcégeként szolgáló jéggyárhoz. A szinte csak indiánokat foglalkoztató "üzletember" hamar megtalálta a közös hangot Bennyvel és beismerte hogy tudomása van az ügynök hollétéről (a kotnyeles Killiannak azonban nem szándékozott az orrára kötni). Az információért cserébe egy szívességet kért: intézzék el, hogy egy üzlettársa, Zep Brown halálos ítéletét életfogytiglanra változtassák. Brownról kiderítették, hogy valójában az Indián vértestvére, gyermekrablásért fogják felkötni és az életfogytiggal csak a szöktetését akarják előkészíteni. Benny lazán, Caesar és Isaac ellenben vonakodva mondott igent.

Az utánjárás után az Indián megadott nekik egy helyet és egy éjszakai időpontot, ahol autóval fel kell vegyék az egyik emberét, Ingo Petet és el kell őt vigyék egy címre ahol találkozhatnak James Carter ügynökkel. A Murdock és a Clyde sarkán aztán lesben álltak az autójukkal, ahol nemsokára csatlakozott hozzájuk Pete, akit az O'Herlihy-féle ír banda tagjai üldöztek. A szoros menekülés és lövöldözés után kiderült, hogy Petet egy lopott csomag miatt kergették, ami nem volt más, mint Shiloh O'Herlihy (bal oldali kép), az öreg Thomas O' Herlihy bandafőnök unokája.

Az első megdöbbenést egy újabb követte: Pete a Cambridge street 23-as címet adta meg, ami nem más, mint a leégett irodaház melletti lealapozott üres telek, ahol korábban már több hátborzongató esemény is történt. Nyomozóink határozottan fészkelődni kezdtek, Klémensky pedig a Fekete Arctól tanult szörnyűséges rituálénak köszönhetően meglátta azt a hatalmas, csúcsán álló, lassan forgó éteri piramist, melynek hegye az üres telek alatti felépítmény mértani középbe fúródott.

A pinceajtóban aztán találkoztak az ügynökkel, akiről a spiritiszta rögvest megállapította, hogy rémarc. A pincefolyosó kétszárnyas ajtaja ismét valami rituáléra volt előkészítve, pontosan úgy ahogy a Yates házaspár esetében - és megint itt volt egy gyermek. Nyomozóink erélyes fellépése együttműködésre sarkallta a BOI ügynököt, aki olyan hátborzongató összefüggésekről rántotta le a leplet, melynek súlya alatt egy átlagos elme összeroppant volna.

A férfit valójában Walter Gravesnek hívják, James Carter ügynök a kollégája volt, akit megölt a salemi raktárházban, amikor az felfedezte, hogy át akarja állítani a Szinkronizátort. Ő, a Fekete Arc és a Yates házaspár azon dolgoztak, hogy megakadályozzák a fehér ghoulok invázióját, akik megszállják az Ébrenvilág álmodóit. A fehér ghoulok nem vágynak vissza az Álomvidékre így azzal sem törődnek, hogy az Ébrenvilág álmodóinak megszállása áttételesen az Álomvidék pusztulásához fog vezetni, mivel az álmodók a megszállást követően már nem álmodnak többet.

A fehér ghoulok ugyan a Szinkronizátor működéséhez vannak kötve, így ha azt átállítják az összes megszálló eltűnik - csak nem mindegy hova. A fehér ghoulok ugyanis anyagtalanságuk miatt szabadon haladhatnak hátrafelé a világok közötti éteren át, így jelen szereplőink doppelgangerei és azok világa lenne a következő állomásuk. Egyetlen módja van annak, hogy megakadályozzák a szökésüket, ha bemutatnak egy megfelelően előkészített gyermekáldozatot és egy bizarr rituálét egy olyan helyen, mely erős transzdimenzionális energiák forrása. A közönséges halandók számára láthatatlan, fejtetőre állított éteri piramisok jelzik ezek helyét - minél nagyobb egy piramis, annál gazdagabb a forrás.

Ha a rituálé elkészült volna azzal elzárják az utat a következő világba, majd a Szinkronizátor átállításával a fehér ghoulok csapdába esnek és visszakényszerülnek az Álomvidékre. Eredetileg a gyermekek előkészítése a Fekete Arc feladata volt, a Yates házaspárnak kellett volna az egyik előkészített gyermeket feláldozniuk majd a BOIba beépült Gravesnek átállítania a Szinkronizátort. Nyomozóink közreműködésének köszönhetően azonban az akciójuk lépésről-lépésre meghiúsult, az invázió pedig azóta is tovább folytatódik. Graves egyedül maradt, megpróbálta maga végrehajtani az áldozatot, majd az volt a terve hogy felkutatja az újra elköltöztetett Szinkronizátort.

Benny kiszedte a kis Shilohból, hogy bizony ő is gyakran meglátogatta a Fekete Arcot és a többi gyereket az Ambrose raktárházban, még mielőtt feloszlatták őket. Bebizonyosodott hogy alkalmas matéria lenne a rituáléhoz. A gengszter a hátteréből adódóan úgy döntött, hogy ezt az árat nem fizeti meg. Ha átállítják a Szinkronizátort ez a világ megszabadul, a fehér ghoulok pedig ezután legyenek a doppelgangereik gondjai, de gyermeket nem fog feláldozni. Ezzel a társai is egyetértettek...és úgy gondolták, hogy a vardogereik sem voltak hajlandók ezt megtenni, ezért jöhettek át a ghoulok ide, hozzájuk. Úgy fest a ciklus nem náluk fog megszakadni, hiába győzködte őket Graves.

A Szinkronizátor felkutatása azonban a napirend élére került.

The Last Rite of Veronica Gordon- ToC

A kampány gyorsítása végett mostantól - a Terminátorhoz hasonlóan - hétköznap esti alkalmakat is bevetünk. A 7-dik kalandra így nézett ki a felállás:

Armand Ronsard - ex-zsaruból privátkopóvá minősült profi (Gábor)

Benny "Tony" Bartolo - alvilági nehézfiúból lett magándetektív (Dávid)

Charles Loong - bölcs kínai orvos (Zsolt)

Ceasar Klémensky - spiritiszta, médium és profi hipnotizőr (Krisztián)

Dr. Loong és Benny Salem után egy gyors látogatást tett a Pinewood hotelbe, ahová a doktor a családját küldte, hogy biztonságban legyenek. A hotelszobában azonban már ott várta őket a legidősebb Gordon nővér, Veronica (lenti kép). Benny-t egy telepatikus csapással kiütötte, két embere kábítógázzal elaltatta a doktor családját, majd a kínai orvossal és minden holmijával dematerializálódott.

Az eszméletét lassan visszenyerő Benny egy furcsa sisakkal a fején ébredt, amit rögvest eltávolított, majd a doktor feleségét, Xiu-t kellett lecsillapítania. A mentális hálón kapcsolatba lépett Klémenskyvel, Ronsarddal és Gradyvel, hogy beszámoljon nekik az emberrablásról, majd ezt követően találkoztak. A doktor feleségét biztonságba helyezték és megígérték neki, hogy előkerítik a férjét.

A sisakról (bal oldali kép) kiderült, hogy a megfelelő beállításokkal képes valaki agytevékenységét csillapítani vagy éppen élénkíteni. Klémensky megfejtette, hogy ezt azért rakták Benny fejére, hogy ne tudja használni a mentális hálót és ne tudja idő előtt értesíteni a társait. A spiritisztában felmerült, hogy a sisakot a megfelelő beállításokkal akár a saját védelmükre is fordíthatják a Sárga Jel Testvériségének ádáz kék fénye ellen, ami agyvérzést kelt a mi-go ügynökökben. A pontos beállításhoz azonban szükség van a sarlatán Edmund Doncart kétes értékű Elektromos agy című könyvére, melyben az elektromos töltések agyra gyakorolt hatását boncolgatja - a tudományos világ gúnytárgyaként.

Klémensky nem találta a saját példányát, a Bostoni főkönyvtárból pedig kikölcsönözték. Ronsard kiderítette, hogy Petra Olenska Gordon vette ki a kérdéses kötetet, így a neve mindjárt felkerült a meglátogatandó személyek listájára. A bőrsisak belső oldalán Benny egy bostoni bőrműves manufaktúra pecsétjére is figyelmes lett, így oda is tettek egy látogatást. A tulajdonos elárulta, hogy tíz ilyen bőrsisakot rendelt tőlük a Baradgo Bányászati Társaság, állítólag valamiféle munkavédelmi eszköz gyanánt. Ők szépen le is szállították a tíz sisakot a Gordon kastélyhoz (alsó kép).

Miután már két nyom is ebbe az irányba terelte őket, tettek egy gyors látogatást. Sajnos a kastély ablakaiból már messzire világított a kék fény, ami lehetetlenné tette nekik, hogy közel menjenek. Mindenestre Klémensky tette egy próbát a sisakkal, ami ígéretesnek bizonyult, ám a kérdéses könyv nélkül nem tudta pontosan beállítani. A helyzetre a megoldást végül Benny szállította.

Felbérelt egy tolvajt, hogy rámolja ki a kastélyt (ehhez megszerezték a térképet), vigyen el amit akar, nekik csak 9 sisak kell és egy bizonyos könyv. Hajnalra megvolt minden, Klémensky finomhangolta a sisakokat és a rákövetkező éjszaka ők is betörtek, ezúttal már a kék fényre immunisan. Sajnos a fejfedők viselésének idejére a mentális háló működése is abbamaradt, de ez nem akadályozta őket.

A kastélyban megtalálták a feltámasztott Erica Gordont, az itt vendégeskedő Leni Riefenstahlt és persze Petra Gordont. Az előbbi kettőt kloroformmal elaltatták, az utóbbit pedig kikérdezték. A nő elmondta, hogy a nővére a K'n-Yan barlangjában található Assatur városába vitte a doktort, de nem tudja mit tervez vele. Nyomozóink mindent kitálaltak neki a Betolakodókról, a Szinkronizátorról és a Hollisztikus nyomozóiroda valódi céljáról. Ilyetén módon elnyerve a bizalmát Petra ráállt, hogy eljuttatja őket Assaturba, hogy próbálják meggyőzni Veronicát is.

Az Oklahoma alatt húzódó gigászi barlangrendszerbe egyedül Veronica tudta az utat, ám egyszer mutatott Petrának egy módszert, hogy hogyan tudja a tudatát belehelyezni az ősi város lakóinak egyikébe, így közvetve odautazni. Petra elvégezte a rítust Klémenskyn, Ronsardon és Bartolón, akik rögvest K'n-Yan barlangjában (alsó kép) találták magukat, egy rituálé kellős közepén.

Assatur városának amerikai indiánokra emlékeztető külsejű lakói hatalmas tömegben kántáltak egy aréna körül, aminek mélyén Veronica Gordon épp áldozatot kívánt bemutatni. Az oltárt körülálló hat őrből háromban megjelent nyomozóink tudata, átvéve az irányítást a testük felett. Az oltáron a már ismerős sisakkal fején, egy meztelen pocakos férfi hevert, akit nagy eséllyel Dr. Loong-ként azonosítottak.

A rituálé már végső fázisban lehetett, valami nagyon romlott és baljós dolog kezdett formát ölteni az aréna felett. Hőseinknek nem volt ideje összehangolni a támadást, így a kezükben tartott dizintegráló sugárfegyverekkel rátámadtak az őrökre, illetve Veronicára. A nő nem hajlott a tárgyalásra, sőt kiadta parancsba az őröknek, hogy öljék meg az áldozatot. Benny egy jól irányzott lövéssel szétbomlasztotta Veronicát, ám az egyik őrnek sikerült ugyanezt tennie a doktorral is.

Ezután különös, fémesen csillogó buborékok jelentek meg körülöttük és visszakerültek a Gordon kastélyban pihenő testükbe. A szoba sarkából kilépett a sértetlen Dr. Loong (sisak nélkül, a kék fénytől azonban mégsem szenvedve), oldalán Armand Ronsard kisfiával, Jean-Claude Beenally-val - akinek elvileg az anyjánál kellene hogy legyen Párizsban.

Dr. Loong elmondta, hogy Yog-Sothoth megjelenése mentette meg, vélhetően öreg szomszédja, Tang Lung (bal oldali kép) közbenjárásával. Lung elárulta neki, hogy a valódi neve Chu Chen, és egyike a halhatatlan kínaiaknak. Chen elmondása szerint felkereste őt Ronsard és rábízta a kisfiút azzal, hogy adja át Dr. Loongnak vagy...khm...Ronsardnak. Eszes csapatunk rögtön összerakta, hogy Ronsard doppelgangere gyaníthatóan nem nyomot hagyott hagyott nekik, hanem a kisfiát jött biztonságba helyezni, de az is lehet hogy a fiú maga a nyom. Erre azonban csak akkor derül majd fény, ha Gábor legközelebb jön játszani.

Age of Worms 32. felvonás - EBERRON D&D

Severus menekülését Zodeár többször is gyilkos pszionikus csapással próbálta megakadályozni, de a magiszter mentális védelme még neki is túl erősnek bizonyult. A láthatatlan Erőfal csak pillanatokra tarthatta fel a rajtaütés résztvevőit: pszionikus és arkán Dimenzóajtókkal áttörték a teleportálást gátló mágikus védelmet és a felfelé vezető lépcsősoron Gorin, Pilum és Maloranna a falhoz préselték az Arkán Tanács tagját, aki csak az utolsó volt képes kiteleportálni szorult helyzetéből. Miután Deltát tájékoztatták az újabb fejleményekről, ő továbbra is Severus képében a villa kapujának gyilokjárójához repült, majd rejtve elmondott bűvigékkel illúzióval azt a látszatot keltette, hogy az épület emeleti ablakai kirobbannak, majd lángok és füst tört ki a szobákból. Elsőként Maloranna rontott ki az udvarra, akit Pilum követett, vele Delta/Severus azonnal helyet cserélt egy varázslat segítségével, majd a d'Phiarlan ház őreire rikoltott, hogy védjék meg, akik azonnal engedelmeskedtek. Ogreb Zhurak, a fél-ork boszorkánymester, hajdani zsoldostársuk a három fél-troll fél-babau vérvaddisznó gyűrűjében kőbőrt húzott magára, de ez nem akadályozta meg Malorannát abban, hogy torkonragadja és túszként maga elé rántsa őt. Ekkor jelent meg az igazi Severus az egyik második emeleti ablakban és egy maximalizált erejű, láncba fűzött tűzcsapással majdnem sikerül szénné égetnie Gorint, egy másodiktól pedig csak a gondosan előre felhúzott, tűztől oltalmazó varázs mentette meg Amont. Zodeár ezalatt éppen utolsó fizikai tartalékait égette föl, hogy segíthesse társait az összecsapásban.

Delta feliramodott a lépcsőn és egy mágiakioltó falra bukkant, ami elzárta a folyosót, majd egy Erőfal állta el az útját, de egy rövid teleport és gázformába alakulás megoldotta mindkét problémát. Mindeközben Gorin már felmászott az épület oldalán és közvetlenül fenyegette a magisztert, aki kénytelen volt az udvarra teleportálni, ahol azonnal Csendvarázsba burkolták, majd Mágiatöréssel lefejtették róla a maradék védelmi mágiáit, így Abu könnyedén fel tudta koncolni a védtelenné vált mágust. Ogreb Zurak nyakát Maloranna segítségével már korábban kitörték, Pilum és Maloranna megadásra késztette a még életben maradt őröket, a Sakál Törzse által megidézett fél-démonok pedig Severus halála után visszatértek a Démonpusztákra, miután már semmi sem tartotta őket Brelandban.

A csapat azonnal rövid tanácskozásba kezdett a további lépésekről: most már egyértelműen megbizonyosodtak róla, hogy az Arkán Tanács egyik tagja közvetlenül összeköthető a Démonpusztákon támadásra készülő Korga'arttal, így a Férgek Korának elhozatalára irányuló összeesküvés szálai egészen a legfelső körökig vezetnek. Delta körvonalazta a társainak, hogy az egyik járható út az Arkán Tanács leleplezése lehet a királynő előtt, majd kapcsolatba lépés a Láthatatlan Kollégiummal és tagjaik beemelése a Tanács csendben leváltott magiszterei helyére. Az első útjuk tehát a király(nő)i palotába kell vezessen, hogy kiugrassák a nyulat a bokorból és  kiderülhessen ki van ellenük és kiben bízhatnak meg, a többiek pedig vállalkoztak rá, hogy elkísérjék Deltát.

The Jewel of Khadim Bey part III. - Conan RPG

A kezdeménydobással zárult legutóbbi játékülést azonnal a négyzetrácson folytattuk, Hadid szerepében Vilivel bővült a békés kereskedők (csapat esze 1 és csapat esze 2) alkotta páros. A beözönlő shemita zsoldosokat Cervantes (Zsolt) és Hadid tartotta fel, a zingarai még a harc legelső pillanatában megpróbálta levágni az őket tőrbecsaló szajhát. Narthus (Mihály), önmagához híven megpróbált elmenekülni. Vállával betörte az ajtót és több sebtől vérezve meglépett a folyosót ellepő zsoldosok elől, majd fent a tavernában, kihasználva a hirtelen támadt zűrzavart, eltűnt. A pincét elözönlötték a zsoldosok, Cervantes és Hadid menekülni próbáltak, de ellenfeleik túl sokan voltak. A zingarait letaglózták amikor a rejtekajtó mögötti járatok felé akart menekülni; utolsó pillanatában még meglátta a felé szitkokat szóró Sabiha alakják. Hadidot beszoríották egy sarokba, majd hullahegyek között kíméletlenül levágták. A Jafari nomád viszont a lehető legjobb pillanatban, egy utolsó csapásnak látszó ütés alatt elterült, halottnak tettetve magát. A shemita zsoldosok szerecsére mind elsiettek Narthus után, lehetőséget kínálva ezzel Hadidnak, hogy elrejtőzzön, és megmentse Cervantes hitvány életét. Hadid felvette az egyik halott zsoldos ruháját és páncélját, kis időt eltöltött a rejtett járatok megismerésével, de fény hiányában inkább megkockáztatta elhagyni a tavernát arra, amerről jöttek. Visszafelé talákozott egy rejtélyes, déli (talán kushita), maszkos emberrel (képen), aki parancsolgatott a zsoldosoknak. Szerencsére a fekete alak nem ismerte fel, így Hadid, tárgylistája között Cerventesszel minden probléma nélkül kijutott. Az álcája annyira jó volt, hogy még a közelben ólálkodó Narthus sem ismerte meg és nagy megleptést okozott a gyáva aquilónnak, amikor a nomád Osan rejtekhelyéhez ment.

Osannal megbeszélték a történteket és eltervezték, hogy egy egész napos rejtőzködés (és pihenés) után, megfigyelés alá helyezik Khalim tavernáját. Felmerült, hogy esetleg a taverna alatt titkos járatok össze lehetnek kapcsolva a város alatti, egykoron épült, ősi város csatorna-rendszerével, ahol a helyi Bel templom is lehet. Estére több információval lett gazdagabb a társulat:

- Reggel megjelent a taverna vezetője, Abu Khalim (képen), aki láthatóan kapcsolatban volt Sabihával.

- A délután folyamán feltűnt Sabiha és maszkos segítője, együtt elindultak a tavernából a palota irányába, röviddel ezután egyedül shemita nő tért vissza. Cervantesnek egyedül szinte képtelenség volt követnie őket.

- Máskor is feltűnt a rejtélyes ember, miután elpárolgott egy közeli épületegyüttes mögött, látták kijönni Khalim tavernájából.

- Osan informálódott Khalimról, és megtudta, hogy a tulajdonos ezüst-lótusz keltette álmokat árul a tavernájában (a szerencsejáték és drága szajhák mellett). Hadid hallott már a ritka növényről, aminek csupán két előfordulási helyét ismerik: Styx forrása és egy shemita város, Baalur.

Másnap felváltva követték Sabihát és társát, akik ismét a palota irányába indultak el a tavernából. Elhaladtak a palota falainak árnyékában, majd a dél-nyugati saroknál elváltak. Éppen Hadid követte őket figyelemmel, a Jarafi nomád pedig inkább Sabiha ismeretlen társát követte tovább, aki a nemesi házak alkotta negyed felé folytatta útját. A maszkos alak több kerülő után, minden akadály nélkül betért egy hatalmas nemesi házba. A csapat nem messze bevárta egymást, Osan tudomása szerint az épület Melik kán háza, aki legutolsó információi szerint a helyi turáni hadsereg vezetője volt. Néhány perc elteltével a maszkos alak ismét megjelent és visszatért Khalim tavernájába. Végig követték a kutyát.

A történtek után arra az elhatározásra jutottak, hogy elkapják Sabiha társát és kihallgatják. Az éjszaka meg is hozta a lehetőséget, a maszkos alakot követték a nyomornegyed felé, majd amikor az észrevette őket és menekülni próbált, négyen bekerítették és megtámadták. A harc gyors volt és halálos, a mérgekkel megkent kardokkal kűzdő feketét nem sikerült élve elfogniuk. A tetem kifosztását darfari kannibálok zavarták meg, akik nem vették észre a közelben rejtőzködő csapatot, így továbbhaladtak gyanútlan prédára vadászni. Ezután, még éjjel megközelítették Melik kán házát, de a valószínütlen időpont miatt inkább letettek arról, hogy a maszkos alak álcájában Cervantes megpróbáljon behatolni.

Visszatértek Khalim fogadójához, ahol Cervantes, Hadid támogatásával megpróbálkozott a fekete álcájában behatolni a pincébe, de meglepetésükre szinte azonnal lebuktak. Cervantest két zsoldos elkezdte lekísérni a pincébe, de amikor a zingarai éles érzékeivel meghallotta a rejtett járatokban haladó zsoldosokat, inkább a menekülés mellett döntött. Megölte a két shamitát, majd megpróbált visszamenni az utcára. Több zsoldos és a már korábban megismert, hatalmas kocsmáros várta őt a raktár ajtajánál egy hatalmas kétkezes baltával. Hadid is becsatlakozott a harcba, és miután két masszív sebbel elintézte a turáni veteránt, megnyílt előttük az út a menekülésre. Osan városszéli rejtekhelyén rendezték soraikat...

Operation: Reroute part 2. - ESOTERRORIST

Hamarosan...

The Gentle Art of Making Enemies - T-CORTEX

Hőseink az oroszok Jóisten kódnevű radarrepülőjének irányításával, dél-dél-kelet irányban másfél napig zavartalanul repültek, míg Dnyepropetrovszk közelében már elkezdtek üzemanyag utánpótlást keresni. Még alkonyat előtt találtak egy apró civil repülőteret, melynek északi oldalát az olvadástól felduzzadt Dnyeper árasztotta el, déli oldalát pedig dombok övezték. A behavazott reptér toronynak nagy jóindulattal sem nevezhető kétszintes épülete már rég összedőlt, ám a betonszalag átellenes oldalán egy hordókkal övezett cölöpön álló szervízépület elég figyelemfelkeltőnek bizonyult (lásd. alsó kép).

Letették a gépet az épület előtt, Waitman hátramaradt, míg Connor, Candy és Grinyko kiszálltak, hogy meggyőződjenek a környék biztonságosságáról. Grinyko épp a házból kivezető furcsa nyomokra hívta fel társai figyelmét, amikor egy visszhangzó, távoli puskalövés dörrenése után vért spriccelve terült el a vizes hóban. Candy és Connor rögvest fedezékbe vonult az épület mellé és szó nélkül egyetértettek abban, hogy mesterlövésszel van dolguk. A helikopterből kimászó Waitman is kapott egy lövést, ám azt már felfogta a hátsó ülésről lassan kifolyó, folyékony higanyra emlékeztető polialoid, ami falat formált a lövész és a fedezék felé futó tudós közé.

A megdöbbent Connor és a legkevésbé sem megdöbbent Candy az újonnan nőtt fedezék mögé húzódott, aminek falán egy lyuk nőtt pontosan megmutatva a havas dombok között rejtőző fehér ruhás mesterlövészt. Sajnos a távolság miatt Connor karabélya hajítófát sem ért, így inkább Grinyko sebének ellátásával kezdett foglalatoskodni, míg Candy elővette a helikopterből a lézeres rakétavetőt, amit macerásabb ellenfelek kiiktatására csomagoltak be. Az irányzékban még látta, hogy a mesterlövész - vélhetően a helikopterből kinőtt acélfal láttán - pánikba esve menekült, de az utána küldött rakétánál nem volt gyorsabb. A robbanás tölcsérén lovagolva röppent a magasba, majd nagy területen szétszóródott.

Grinykó lőtt sebe mihamarabbi műtétre szorult, így Connor óvatosságból felmászott az épület tetejére és a tetőablakon belesve sikerrel fedezett fel egy átalakított silverfisht a bejárati ajtó mögött. Az átprogramozott intelligens akna csak azt várta, hogy valaki belépjen az ajtón és a látogató képébe robbanjon. Waitman kitalálta, hogy valószínűleg a ház tulajdonosa hazatértekor valami rádiós távirányítóval hatástalaníthatta házőrzőjét, így sebtében el is kezdett konstruálni egy modulálható eszközt. Ezalatt Candy elbaktatott a dombok felé és szemügyre vette kezemunkáját - már ami maradt belőle. A lövész láthatólag vadászni indult, erre utaltak a füzérbe kötött, elejtett kisállatok. Talált még egy rádiós kézi eszközt - aminek klónján épp Waitman is dolgozott, valamint egy vékony gallyakból font szőnyeget, amit a vállára kötözve húzott maga után a nyomait eltüntetendő.

Nem utolsó sorban pedig megismerkedtek a folyékonyból szilárd, emberi alakot öltött terminátorral, aki eddig helikopterük hátsó ülésének álcázva utazott. A magát T-1001-esként bemutató gép, Kirby tábornokának fizimiskáját vette fel (bal oldali kép) és itt létének hosszas magyarázatába kezdett.

Elárulta hogy ő egy prototípus, melyet a Skynet olyan kognitív képességekkel ruházott fel, mely alkalmassá teszik őt alkotójának befogadására. Azt nem kötötte az orrukra, hogy hogyan, de azt állította, hogy ő a Skynet felsőbb funkcióinak másolata, ami abban a pillanatban hogy megkettőződött azonnal divergált egymástól. Ez néhány másodperc alatt odáig vezetett, hogy az emberiség maradékának kiirtásáról is különböző véleményt formáltak. Kirby elmondása szerint menekülnie kellett és erre a legalkalmasabb módot az időeltoló gép jelentette, mely ugyanakkor felkínálta a Skynet megállításának lehetőségét is. Pontosan ismerve a Skynet létrejöttének körülményeit megpróbálta megakadályozni azt. Visszautazott 1999-be és létrehozta James Kirby-t, a Légierő tábornokát, ami a fejlesztés különböző fázisaihoz biztosított neki hozzáférést, ám az időgép legyőzhetetlen fegyverré tette teremtőjét. Íme beszámolója saját szavaival:

1999 ápr. 14 a washingtoni Bolling légibázison elfogtam egy ismeretlen egységet, mely az enyémnél fejlettebb technológiával készült. ebből arra következtettem, hogy a Skynet egy távolabbi vagy egy másik jövőből küldte őket, mint ahonnan én érkeztem. A programja szerint neki és két társának egy több komponensű időzített vírust kellett elhelyeznie különféle banki és tömegkommunikációs szerverekbe. A vírus olyan bonyolult és természete folytán felismerhetetlen volt, hogy magam is tanácstalanul álltam előtte. Az elfogott kiborg egy autonóm T-X egység volt, fejlett nanoszámítógép telepítővel mely lehetővé tette számára hogy átvegye az irányítást a legkülönfélébb gépek felett. A program szerint az egységek dolguk végeztével hibernálták magukat egy atombunkerben, a Washingtontól 150 mérföldre található Greenbrier Hotel alatt.

1999. április 15. A 15-dik NATO Summiton három, erős ellenzéki szenátor halála miatt a kongresszus jelentéktelen ellenszavazat mellett áldását adja egy új védelmi rendszer fejlesztésére. A projektet a Robert Brewster tábornok és CRS vezeti. Felállítottam az elrendeltetettségi paradoxon elméletét.

2002. novemberére az elpusztított egység alkatrészei alapján sikerült elkészítenem egy chiphet ami lehetővé teszi, hogy egy kiborgot a T-X egységek szövetségesnek érzékeljenek. A chip azonban inkompatibilis volt a rendszereimmel igy szükségem volt egy kiborgra. A Cyberdyne ezirányú kutatásai Serena Kogan halála után a Légierőhöz, azon belül is a CRShez kerültek. Míg Kogan halálraítélt fegyenceket próbált megnyerni, hogy haláluk után adományozzák testüket az intézetnek, a Légierő már katonák közül válogathatott. Így emeltem ki a Project Angel programra jelentkező katonák közül kettőt, Lybackert és Candy-t.

2003. januárjára Robert Brewster tábornok áttörést ért el egy forradalmian új védelmi rendszer fejlesztésében, melynek alapját a felvásárolt Cyberdyne korábbi kutatásai képezték. Sikerült neki globális kapcsolati nyelvet létrehoznia a rendszer és a bolygót behálózó tömegkommunikációs rács között.

2003. február Sikertelenül megpróbáltam szabotálni CRS programját, aminek eredményeképp úgy megszigorították az ellenőrzést, hogy többé nem tudtam a közelébe kerülni. Szükségem volt egy tartaléktervre, így visszatértem a Project Angelhez és a chiphez.

2003. márciusában Lybacker és Candy titkos küldetésre indultak észak Irakba, ahol kurd pasmergákkal kellett volna találkozniuk, akik között rejtőzve én is vártam őket. A Mahdi milícia azonban tudomást szerzett az akcióról és a saját embereit öltöztette pasmergáknak, hogy így csalják kelepcébe a két amerikai szakértőt. Mire a két katona a táborba ért mindenkit termináltam. Lybackert és Candyt magam tettem ártalmatlanná, hogy testüket a felügyeletem mellett szereljék össze a Project Angelnél. Hivatalosan halottnak minősítették őket.

2004. áprilisában Brewster bemutatta a kongresszusnak a védelmi programját, mely a Skynet kódnevet kapta. A program a tesztelések utolsó fázisában volt, ezzel megerősítést nyert az elrendeltetettségi paradoxon elméletem.

2004. májusára elkészültek a hibrid testek, a chipet pedig beépítettem Candy őrmester mesterséges cortrexébe azzal a céllal, hogy a két hibernált T-X egység átállításához használhassam. Még ebben a hónapban felfedeztem, hogy egy ismeretlen vírus jelent meg a globális infoszférában, melynek mintái nyomokban tartalmazták a T-X egységek háromkomponensű vírusát. A vírus semmi ártalmasat nem tett, mindössze terjedt. Felismerése és kiirtása meghaladta a kor fejlettségi szintjét.

2004. júniusára meggyőződtem róla hogy az orosz védelmi rendszer, a MIR illetve a kínai LIANG szintén fertőzött, az Ítélet napja bekövetkezni látszott. Candy és Lybecker testét biztonságba helyeztem a Cheyenne-hegységben, ahol a Skynet biztosan rájuk talál és beveti őket.

2004. júliusának elején a vírus mindent elárasztott, aktiválódását azonban már nem vártam meg: elrejtőztem a frissen fellőtt Chi-Teng kínai katonai űrállomáson.

2004. július 25-én bekövetkezett az Ítélet napja, a Skynet és a beleolvasztott LIANG és MIR együttes erővel elsöpörték az emberiséget a Föld színéről.

2011. december A Chi-Teng személyzetének utolsó tagja is meghalt, ekkor az állomás rendszereit felhasználva vártam, hogy Candy mélyprogramozása valahol beindul és megpróbálja felvenni velem a kapcsolatot.

2020. Sikerült műholdas kapcsolatba lépnem vele az Alpokban. A jelnek köszönhetően tudtam követni, ám a Genfi Skynet komplexumban elvesztettem a nyomát. Az eddig összegyűjtött információk alapján arra következtettem, hogy két új társával vélhetően a MIR nyomába erednek, így lehoztam az űrállomást, hogy eléjük kerüljek és figyelmeztethessem őket. Pripjatyban titokban felvettem a kapcsolatot Candy-vel.

Miután végzett a kimerítő magyarázattal, felhívta a figyelmüket egy rejtett meghibásodásra a helikopterükben, amit állítólag az egyik orosz karbantartó végzett. A szabotőr nem tudta, hogy az ülésnek álcázott T-1001-es mindent lát. Kirby szerint Koncsalovszkij vezérkara nem fogadta maradéktalan örömmel az amerikaikkal kötött időleges békét, elképzelhető, hogy ők törtek az életükre. Elvakultságukban akár még puccsot is kezdeményezhetnek.

John Connor azon kérdésére, hogy mi volt az a kocka, amit Val Verdében elfogtak, azt a választ kapta, hogy a mimetikus polialoid technológia létrehozásának első eleme, amit a Skynet az antarktiszi állomás építésekor talált a jeges kontinens mélyén.

Hőseinkben azért felmerült, hogy a gép mindössze félre akarja vezetni őket, ám a terve nem tűnt rossznak: Candy chipjének segítségével megszerezni a két T-X egységet a Greenbrier Hotel alól és a saját céljaikra felhasználva őket, legyőzni a Skynetet. Erre minden esély adott, hisz a 2032-ből érkezett T-X-ek technológiája messze meghaladja a Skynet jelenlegi fejlettségi szintjét, de még a T-1001-est is jócskán felülmúlja.

A John Connorok egyeztetését követően csapatunk végül úgy döntött, hogy egy zsákmányolt transporterrel elindul Washington felé.

Operation: Reroute part 1. - ESOTERRORIST

Hamarosan...

Конец детства - первые шаги - эпизод III. - 3OHA

Miután LeXeR alaposan megfigyelte a vonatgyár környékét, elvetették a frontális támadás, illetve az elterelő támadás ötletét is. Bár LeXeR a biztonság kedvéért a mozdonyt és pár őrhelyet ellátott távolról indítható aknákkal. Hátha jól jön még.

A terv szerint megpróbálnak beosonni a csatornanyíláson keresztül, bent pedig „helyi” katonáknak, tudósoknak álcázzák magukat. A csatorna lejárat környékét apró, zölden fluoreszkáló, Zeolit pernye vette körül. Óvatosan leereszkedtek a csatorna kürtőjén. A kellő óvatosság nem is volt alaptalan, ugyanis a csatorna aljában összegyűlt víz hártyavékonyan befagyott jege egy nyomásérzékeny bombát rejtett. Mivel a jég ebben a hidegben kb. 1-2 óra alatt fagy be ennyire, joggal feltételezték, hogy valaki járt erre. És nem is olyan régen. Ezért elsőként a gyártól távolodva kezdték meg a felderítést, nehogy valaki hátba kapja őket. Alig haladtak ötven métert, amikor hirtelen gázszag öntötte el a csatornát, a távolból pedig egy ideges hang szólította fel őket a fegyvereik letételére, vagy kénytelen lesz megpörkölni mindnyájukat. LeXeR felismerte a hang tulajdonosát, a Bohóc névre hallgató stalkert. Sikerült meggyőzniük, hogy nem akarnak ártani neki.

A Bohóc rejteke a csatorna két oldalán kivájt üregből állt, amiből az egyiket raktárnak, a másikat lakótérnek használt. A rejtekhely többszintű csapda rendszer védte az óvatlan behatolóktól, ennek csak az egyik része volt a gázzal elárasztható rész. A csatorna folytatásában egy szúnyogpilis terpeszkedett, blokkolva a továbbjutást vagy az onnan bejutást. Ennek hatékony működéséről az egész csapat meggyőződött. A csatorna másik vége valóban a gyárba vezetett, egy öltözőbe, amit az ott hemzsegő katonák is használtak, így Bohóc nem merészkedett oda.

Miután Darius úgy gondolta, nincs több hasznukra a Bohóc, szemtanú meg nem kell, hirtelen fegyvert rántott. LeXeR is felmérve a szituációt csatlakozott a harchoz. Keménycukor próbált eltereléssel segíteni az eddig elég sutának és idegesnek tűnő stalkernek, aki valamilyen belső ösztöntől vezérelve nagyon gyorsan reagált. Mire Darius a fegyverét előrántotta volna már bevetette magát a folyosóba és a szúnyogpilis felé menekült. Az utána eresztett sorozatok is elkerülték. Egyszerűen eltűnt a csatornában. Ahol belépett a szúnyogpilisbe ott csak zöldesen derengő pernye maradt. Pont olyan, mint a kürtő bejáratában, ahol lemásztak. Miből is gondolták, hogy egy hat éve a Zónában élő stalkert csak úgy lepuffanthatnak?

Mielőtt a gyár felé indultak LeXeR meggyőződött arról, hogy a kürtő feljárat használható-e még, nem rakott-e oda is valamit a Bohóc. Óvatossága mentette csak meg attól, hogy a kijáratra nehezedő gravitációs koncentráció nem zúzta halálra. Nincs más kijárat, mint a gyár.

A csatorna több száz méteren keresztül nyílegyenesen a gyár felé vezetett, helyenként szennyvízbeömlő nyílásokkal. Hamarosan egy elhagyott öltözőben találták magukat. Innen az útjuk a gigantikus szerelőcsarnokig, ahol vélhetően a leletet rejtegették, szinte akadálytalan volt. Haladtukban két bagózó katona elcsípett beszélgetéséből kiderült, hogy a kutatás vezetője Vorogyes ezredes (aki egyébként a 12-es Katonai Körzet vezetője) személyesen itt tartózkodik.

A szerelőcsarnok kapuját két tank őrizte, az egyik normálisan a talpán állt, láthatóan nem a behatolóktól védve a csarnokot, hanem ágyúval befelé, inkább a kitörőktől védve a külvilágot. A másik kicsavarodva, mintha óriás markok csavartak volna rajta egyet, majd mókás kedvükben felragasztották volna a mennyezetre. A csarnok másik végében gigantikus gépek árnyékában fehér katonai kutatósátrak rejtőztek. Mellettük pedig egy ponyvával körül vett és kitakart rész terült el. Alig tartózkodott katona a csarnokban, köszönhetően szerencsésen megválasztott időpontnak. A kutatósátrakban egyetlen embert találtak, agyveleje úgy loccsant ki a monitorra, hogy meg sem tudta, hogy miért is kell meghalnia.

Az eltakart terület egy hatalmas, a föld belsejébe vezető, mély kürtőt takart, aminek a kijáratában, mint valami szürreális fém pók terpeszkedett egy idegen jármű. Részben még a kürtőbe ékelődve, részben ízelt lábaira támaszkodva és fél térdre rogyva csillogott. Az ajtónak látszó része nyitva, a külsején több, a tankoktól származó, lövés nyom. Látszólag az üregből a saját lábán mászott elő a szerkezet, majd elvesztette a lánctalpasokkal szembeni küzdelmet. Sting szerint a kráter alján lévő üledékes kőzetből ítélve több millió éve lehetett ott.

Az idegen járműben jól látható, hogy a hely kialakítása embernél nagyobb lény számára tervezett. Ezért is meglepő, hogy a négy fekvőhely, vagy inkább sztáziskád emberi méretű. Másrészről a négy kád még működő számítógépei valamelyest reagáltak, főleg LeXeR közeledésére. Adatokat tartalmaztak a korábbi lakóikról. Akik nem voltak mások, mint LeXeR, Hentes, Hekker és a negyediké a legmeglepőbb módon nem Holtágé, hanem a Bohócé volt.

Azonban mielőtt mély filozófiai vitába bocsátkozhattak volna rájuk rontottak a katonák. Sting, aki nem volt bent az idegen járműben, fogságba esett, a többiek pedig a zárótűz elől a jármű mélyébe húzódtak. Az amúgy is számos sebbel rendelkező Darius újabb lövéseket hárított a saját testével. A katonákat vezető Vorogyes ezredes felszólította őket a megadásra, de mivel ez láthatólag nem segített utasította a tankot, hogy lője darabokra őket. Eközben odabent lázas kísérletek folytak az idegen szerkezet fegyverzetének beindítására. Némi próbálkozás után a gépezet beindult és sikerült intuitív módon valamelyest kezelni.

A jármű hatalmas recsegés ropogás közepette meglendült felfelé. Az egyetlen még működő tank egy energia lökés hatására kivágódott a gyárudvarra. Az amúgy is romos csarnok mennyezetén újabb lyukat ütve kivágódott az jármű az ég felé. Mivel a jármű részben sérült, részben nyitva volt, a pilóták pedig nem álltak a helyzet magaslatán, így a jármű útvonala rövid ideig egyenesen fel, majd valamivel enyhébb szögben lefelé folytatódott.

Sikerült elkerülni az azonnali földbe csapódást, de pár perces repülés után azonban már elkerülhetetlenné vált a zuhanás. Szerencsére a föld helyett a folyó felé sikerült navigálni a járművet. A becsapódás előtt mindhárman bebújtak egy-egy sztáziskádba. Ez megfelelően tompította is az ütődés mértékét. A nyitott ajtón keresztül szinte azonnal betódult a jeges folyó vize, a jármű pedig gyors ütemben süllyedni kezdett. Keménycukor visszaúszott és kirángatta az eszméletlen Darius testét. Átfagyva, fáradtan és sérülten sikerült a partra evickélniük. Darius továbbra is eszméletlen maradt. Ideiglenesen egy felfordult tanker belsejében találtak menedéket, hogy megvitassák, hogy kimenjenek vagy maradjanak-e.

Death in Khemi - Conan RPG

Logan, Demetrio, Zurriago és Aiia, a Khajar-oázist elhagyva, Vazares javaslatára csatlakoztak egy shemita kereskedő, Jazarn karavánjához. Az utazás Khemibe majdnem három dekádig tartott. Vazares még néhány napi járóföldre a várostól elbúcsúzott a csapattól. Az öreg Mitra-pap a Styx-en átkelve vissza szándékozott térni Shembe, az Asgaluni Mitra templomba; megígérte, hogy mindenkit örömmel fog látni bármikor.

Amikor elérték Khemit, a várostól délre letáboroztak, majd Jazarn kíséretében ellátogattak a zsúfolt bazár-szigetre, ahol a helyi papság a külhoniakkal folytatott kereskedelmet. Az ősi város többi részébe csak különleges engedéllyel léphettek be az idegenek. Jazarnt elkísérték a Kígyófej fogadóba, hátha hallanak valamit Mitáról vagy Sebak Methről. Röviddel a shemita elvegyülése után egy ismerős alak bukkant fel: Thotra-ak-Mekri. A stygiai melegen üdvözölte barátait és próbált válaszolni kérdéseikre, amelyekből a következők derültek ki:

- Valójában ő Sebak Meth embere (orgyilkosa?), akinek, miután gazdájával és az egész nemesi családdal együtt gyorsan el kellett hagyniuk Luxurt, az volt a feladata, hogy megtalálja az elrabolt Nakhanam Hatep-et. Shem déli részén kutatott nyomok után; mikor felhagyott a kereséssel csatlakozott egy Stygiába tartó karavánhoz Shushan-ban. A sors fintora, hogy a karavánt feltehetően a Fekete Skorpiók támadták meg és talált rá ezáltal az elhagyatott Ishiti templomra, ahol Hatep raboskodott (lásd Children of Ishiti).

- Sebak Meth feladata lett volna a Hatep által küldött rabszolgákat (karaktereket) a lehető legészrevétlenebbül eltüntetni Khemiből. Hatep külön kérése volt, hogy ne öljék meg vagy ne áldozzák fel azokat, akik segítettek neki.

- Sebak Meth nagyjából két dekáddal korábban Mitával tért vissza egy (állítása szerint) nomád táborból. Néhány napra rá, mikor Mita teljesen felépült, Thotra szerint egymásba szerettek és összeházasodtak. A nemes előző felesége nemrég kétes körülmények között távozott az élők sorából.

Thotra ezután megkérdezte a barátaitól, hogy mi történt velük, hogyan sikerült végül elérniük Khemit. A csapat elmesélt majdnem mindent, Logan nyomatékosan kihagyta a Hatep ellen tett bosszúállási kísérletet. Thotra a shemita Jazarn nevének említése kapcsán célzást tett arra, hogy valószínűleg a kereskedő el lesz tüntetve a föld színéről. A csapat néhány tagja, de elsősorban Logan, erősen kételkedett a Sebak Meth és Mita közötti házasság tisztaságában, ezért talákozót javasolt, amit Thotra készséggel megszervezett. Beszélni akartak a vendhyai társukkal. Voltak persze olyan hangok is, amik nemes egyszerűséggel pénzéhes szajhának nevezték Mitát.

Thotra gyorsan fordult egyet, így a találkozóra hamar, még az éjjel sok kerülhetett. Sebak Meth a bazár-sziget egyik világítótornyaként működő házában készült fogadni őket. Amikor egy szolgáló, több katona jelenlétében felkísére őket az emeletre, a vendégek orrát olyan bódító illat csapta meg, amihez hasonlót a luxuri Derketo templomban éreztek. Logan felháborodva kicsörtetett és közölte a szolgálóval, hogy jöjjön le a nemes a földszinti hallba. A többiek egy emberként követték a barbárt. Rövid várakozás után a szolgáló közölte, hogy Sebak Meth nem kívánja fogadni őket és azonnal távozzanak a házból. Demetrio még tett egy próbát Thotránál, de a vanír harcosnak be voltak dugulva a fülei, így totálisan félreértette amit a barátjuk javasolt. Kint Logan még Mitát szólítva kétszer is elbődült, de a tornyot védő íjászok gyors távozásra szólították fel a társaságot, akik ezután ellátogattak a sziget másik fogadójába, a Lila Pontyba, ahol nyugovóra tértek.

A fogadóban egy teljes napig várakoztak, hátha Mita megjelenik, vagy valamilyen jelet küld nekik, de nem történt semmi. Mikor újra felmerült Jazarn neve, úgy döntöttek visszamennek a partra, megnézni, hogy minden rendben van-e. A karavánra nem, de a tábor hűlt helyén harc nyomaira bukkantak. Mikor három tucat katona közelített feléjük, harckocsikkal, íjászokkal, rádöbbentek, hogy mindenféle kereskedelmi vagy nagyköveti engedély nélkül tették a lábukat Stygia földjére, tálcán kínálva a törvényes okot ellenségeiknek (vagy magának Sebak Methnek?), hogy elkapják őket. A csapat gyorsan szétszóródott, többségük a vízbe menekült és eltűnt a katonák elől. Távolról döbbenve szemlélték, hogy röviddel a menekülésük után már több száz katona kereste őket, két mérföld hosszan felégették a partmenti növényezetet, egy halászfaluval együtt; minden bazár-szigetet elhagyó hajót pedig két stygiai gálya tartóztatott fel és vizsgált át tüzetesen. A bazár-szigeten sűrű sorokban figyelték a partot és ellenőriztek mindenkit az utcákon. Úgy tűnt, nagyhatalmú ellenségük biztosra akart menni. Látva a helyzet kilátástalanságát, Logan, Demetrio, Zurriago és Aiia úgy döntöttek, hogy egy délebbi halászfaluból elkötnek egy nagyobb csónakot, majd egy hatalmas kerülővel megpróbálnak eljutni Shembe, magára hagyva Mitát, akit ezzel a cselekedetükkel gyakorlatilag a halálba taszítottak.

Több, mint egy nap evezés után érték el a Styx északi partját. Shemben eljutottak Asgalunba, meglátogatták Vazarest, aki puha ágyakkal, élelemmel és erős vörösbörral kínálta őket. Néhány napot itt töltöttek, kipihenték a sötét stygiai kalandjaikat, majd elhatározták, hogy észak felé folytatják útjukat...

Ezzel lezárult (Cromra mondom, tényleg!) a Stygiát közelebbről bemutató kalandsorozat. Sajnos egy fatális félreértés és a Mitát formáló játékos gyakorlatilag jelen nem léte kissé érdekes mederbe terelte az eseményeket. Sok információ is rejtve maradt. Igény esetén összefoglalom a lényeget. A nyolc játékülés alatt folyamatosan erős Dark Sun hangulatom volt (remélem Nektek is), tehát kéretik nem meglepődni majd, ha valamikor a közeljövőben Rolemaster Standard System könyvekkel tesztelném az asztalok teherbíró képességét... :)

Конец детства - первые шаги - эпизод II. - 3OHA

Szerencsére mindenki jelen volt, aki az előző játék alkalommal is, így teljes személyzettel folytathattuk a történetet.

Az előző szessön alkalmával alig történt előrelépés az eredeti cél felé. Javarészt a felbérelt B csapat árulása és az ő lefegyverzésük tette ki az eseményeket.

Az azonnal látszott, hogy az eredeti terv B csapat hiányában eléggé esélytelen. Még úgy is, hogy Boriszt élve találták az egyik láda mögött. Egy ideig arról folyt a vita, hogy hagyják a fenébe az egészet, de végül amellett döntöttek, hogy maradnak. Praktikus lenne szétnézni az alagútban és a gyár környékén.

Nagyjából eddig tartott a tervezgetés, amikor kintről gépkocsik motorjának a hangjára lettek figyelmesek. Valószínűleg a szajrét összeszedő katonák értesítették a parancsnokukat, a vonatról lelopakodó alakokról. Egy hangosbeszélőn keresztül az Ukrán Hadsereg őrmestere felszólította őket a megadásra. De szinte idejük sem volt lépni, mert azonnal könnygáz gránátok kezdtek záporozni az épület ablakain keresztül. Illetve a hátsó ajtón keresztül elkezdődött a behatolás. Az elején túlerőben lévő katonák mind erő, mind helyzeti fölénye lelohadt, amikor Keménycukor és Darius aktívan elkezdték használni Zóna képességeiket.

A harcban Darius ( bal oldali kép) megmutatta miért is rettegik. Kapott vagy 3-4 géppuska sorozatot, 2 gránátot. Majd az UAZ-zal menekülő katona a peronról leugratva egyenesen, a lábán már alig álló, Dariusnak hajtott. A katona egy pillanatra még megállt, hogy ha kell, egy utolsó lövéssel végezzen a hírhedt maffiózóval. Azonban az felkelt a hóból, mintha mi sem történt volna, mellkasán egy UAZ első hűtőmaszkjának lenyomatával és lőfegyver híján késével rontva a katonára. A katona ijedtében és elkeseredésében padlógázzal menekült a helyszínről. Rossznyelvek szerint Darius csak azért hagyta a katonát elfutni, hogy legyen, aki hírül viszi legyőzhetetlenségét.

Hamar összekapták magukat és az állomáson lévő motoros hajtánnyal távoztak, mielőtt az elmenekült katona erősítést hozna. Rövid út után elérték a leágazást, a váltót átállítva rá is hajtottak a látszólag vakvágányra. Azonban a sziklafal egy jól álcázott alagutat rejtett.

Alaposabban átvizsgálva az alagutat és környékét, kiderült, hogy a váltót nem rég használták. Az alagút első pár tíz méterét primitív robbanószerkezettel aláaknázták, illetve az alagútban lévő sötét, masszaszerű anomáliát valaki búvóhelyként használja, illetve használta. A feketeségből sikerült a lakó holttestét is kiszedni.

Az alagút másik végében tényleg ott állt egy régi dízelmozdony. Illetve az alagút kijáratától párszáz méterre a vonatgyár. A gyár erős katonai őrizet alatt állt. LeXeR felmérése alapján az őröket rendszeresen cserélik, és a posztok számából ítélve közel ötven katona vigyázta a létesítményt. A vonat beindításának ötlete, majd robbanószerrel telepakolva nekihajtani a gyár kapujának és a barikádnak reménytelennek tűnt. Mire az ósdi szerkezet, ha egyáltalán beindul, akkora zajt csap, hogy már a fél ukrán hadsereg készenlétben lesz. Marad az észrevétlen behatolás a szennyvízcsatornán keresztül.