Hőseink az oroszok Jóisten kódnevű radarrepülőjének irányításával, dél-dél-kelet irányban másfél napig zavartalanul repültek, míg Dnyepropetrovszk közelében már elkezdtek üzemanyag utánpótlást keresni. Még alkonyat előtt találtak egy apró civil repülőteret, melynek északi oldalát az olvadástól felduzzadt Dnyeper árasztotta el, déli oldalát pedig dombok övezték. A behavazott reptér toronynak nagy jóindulattal sem nevezhető kétszintes épülete már rég összedőlt, ám a betonszalag átellenes oldalán egy hordókkal övezett cölöpön álló szervízépület elég figyelemfelkeltőnek bizonyult (lásd. alsó kép).
Letették a gépet az épület előtt, Waitman hátramaradt, míg Connor, Candy és Grinyko kiszálltak, hogy meggyőződjenek a környék biztonságosságáról. Grinyko épp a házból kivezető furcsa nyomokra hívta fel társai figyelmét, amikor egy visszhangzó, távoli puskalövés dörrenése után vért spriccelve terült el a vizes hóban. Candy és Connor rögvest fedezékbe vonult az épület mellé és szó nélkül egyetértettek abban, hogy mesterlövésszel van dolguk. A helikopterből kimászó Waitman is kapott egy lövést, ám azt már felfogta a hátsó ülésről lassan kifolyó, folyékony higanyra emlékeztető polialoid, ami falat formált a lövész és a fedezék felé futó tudós közé.
A megdöbbent Connor és a legkevésbé sem megdöbbent Candy az újonnan nőtt fedezék mögé húzódott, aminek falán egy lyuk nőtt pontosan megmutatva a havas dombok között rejtőző fehér ruhás mesterlövészt. Sajnos a távolság miatt Connor karabélya hajítófát sem ért, így inkább Grinyko sebének ellátásával kezdett foglalatoskodni, míg Candy elővette a helikopterből a lézeres rakétavetőt, amit macerásabb ellenfelek kiiktatására csomagoltak be. Az irányzékban még látta, hogy a mesterlövész - vélhetően a helikopterből kinőtt acélfal láttán - pánikba esve menekült, de az utána küldött rakétánál nem volt gyorsabb. A robbanás tölcsérén lovagolva röppent a magasba, majd nagy területen szétszóródott.
Grinykó lőtt sebe mihamarabbi műtétre szorult, így Connor óvatosságból felmászott az épület tetejére és a tetőablakon belesve sikerrel fedezett fel egy átalakított silverfisht a bejárati ajtó mögött. Az átprogramozott intelligens akna csak azt várta, hogy valaki belépjen az ajtón és a látogató képébe robbanjon. Waitman kitalálta, hogy valószínűleg a ház tulajdonosa hazatértekor valami rádiós távirányítóval hatástalaníthatta házőrzőjét, így sebtében el is kezdett konstruálni egy modulálható eszközt. Ezalatt Candy elbaktatott a dombok felé és szemügyre vette kezemunkáját - már ami maradt belőle. A lövész láthatólag vadászni indult, erre utaltak a füzérbe kötött, elejtett kisállatok. Talált még egy rádiós kézi eszközt - aminek klónján épp Waitman is dolgozott, valamint egy vékony gallyakból font szőnyeget, amit a vállára kötözve húzott maga után a nyomait eltüntetendő.
Nem utolsó sorban pedig megismerkedtek a folyékonyból szilárd, emberi alakot öltött terminátorral, aki eddig helikopterük hátsó ülésének álcázva utazott. A magát T-1001-esként bemutató gép, Kirby tábornokának fizimiskáját vette fel (bal oldali kép) és itt létének hosszas magyarázatába kezdett.
Elárulta hogy ő egy prototípus, melyet a Skynet olyan kognitív képességekkel ruházott fel, mely alkalmassá teszik őt alkotójának befogadására. Azt nem kötötte az orrukra, hogy hogyan, de azt állította, hogy ő a Skynet felsőbb funkcióinak másolata, ami abban a pillanatban hogy megkettőződött azonnal divergált egymástól. Ez néhány másodperc alatt odáig vezetett, hogy az emberiség maradékának kiirtásáról is különböző véleményt formáltak. Kirby elmondása szerint menekülnie kellett és erre a legalkalmasabb módot az időeltoló gép jelentette, mely ugyanakkor felkínálta a Skynet megállításának lehetőségét is. Pontosan ismerve a Skynet létrejöttének körülményeit megpróbálta megakadályozni azt. Visszautazott 1999-be és létrehozta James Kirby-t, a Légierő tábornokát, ami a fejlesztés különböző fázisaihoz biztosított neki hozzáférést, ám az időgép legyőzhetetlen fegyverré tette teremtőjét. Íme beszámolója saját szavaival:
1999 ápr. 14 a washingtoni Bolling légibázison elfogtam egy ismeretlen egységet, mely az enyémnél fejlettebb technológiával készült. ebből arra következtettem, hogy a Skynet egy távolabbi vagy egy másik jövőből küldte őket, mint ahonnan én érkeztem. A programja szerint neki és két társának egy több komponensű időzített vírust kellett elhelyeznie különféle banki és tömegkommunikációs szerverekbe. A vírus olyan bonyolult és természete folytán felismerhetetlen volt, hogy magam is tanácstalanul álltam előtte. Az elfogott kiborg egy autonóm T-X egység volt, fejlett nanoszámítógép telepítővel mely lehetővé tette számára hogy átvegye az irányítást a legkülönfélébb gépek felett. A program szerint az egységek dolguk végeztével hibernálták magukat egy atombunkerben, a Washingtontól 150 mérföldre található Greenbrier Hotel alatt.
1999. április 15. A 15-dik NATO Summiton három, erős ellenzéki szenátor halála miatt a kongresszus jelentéktelen ellenszavazat mellett áldását adja egy új védelmi rendszer fejlesztésére. A projektet a Robert Brewster tábornok és CRS vezeti. Felállítottam az elrendeltetettségi paradoxon elméletét.
2002. novemberére az elpusztított egység alkatrészei alapján sikerült elkészítenem egy chiphet ami lehetővé teszi, hogy egy kiborgot a T-X egységek szövetségesnek érzékeljenek. A chip azonban inkompatibilis volt a rendszereimmel igy szükségem volt egy kiborgra. A Cyberdyne ezirányú kutatásai Serena Kogan halála után a Légierőhöz, azon belül is a CRShez kerültek. Míg Kogan halálraítélt fegyenceket próbált megnyerni, hogy haláluk után adományozzák testüket az intézetnek, a Légierő már katonák közül válogathatott. Így emeltem ki a Project Angel programra jelentkező katonák közül kettőt, Lybackert és Candy-t.
2003. januárjára Robert Brewster tábornok áttörést ért el egy forradalmian új védelmi rendszer fejlesztésében, melynek alapját a felvásárolt Cyberdyne korábbi kutatásai képezték. Sikerült neki globális kapcsolati nyelvet létrehoznia a rendszer és a bolygót behálózó tömegkommunikációs rács között.
2003. február Sikertelenül megpróbáltam szabotálni CRS programját, aminek eredményeképp úgy megszigorították az ellenőrzést, hogy többé nem tudtam a közelébe kerülni. Szükségem volt egy tartaléktervre, így visszatértem a Project Angelhez és a chiphez.
2003. márciusában Lybacker és Candy titkos küldetésre indultak észak Irakba, ahol kurd pasmergákkal kellett volna találkozniuk, akik között rejtőzve én is vártam őket. A Mahdi milícia azonban tudomást szerzett az akcióról és a saját embereit öltöztette pasmergáknak, hogy így csalják kelepcébe a két amerikai szakértőt. Mire a két katona a táborba ért mindenkit termináltam. Lybackert és Candyt magam tettem ártalmatlanná, hogy testüket a felügyeletem mellett szereljék össze a Project Angelnél. Hivatalosan halottnak minősítették őket.
2004. áprilisában Brewster bemutatta a kongresszusnak a védelmi programját, mely a Skynet kódnevet kapta. A program a tesztelések utolsó fázisában volt, ezzel megerősítést nyert az elrendeltetettségi paradoxon elméletem.
2004. májusára elkészültek a hibrid testek, a chipet pedig beépítettem Candy őrmester mesterséges cortrexébe azzal a céllal, hogy a két hibernált T-X egység átállításához használhassam. Még ebben a hónapban felfedeztem, hogy egy ismeretlen vírus jelent meg a globális infoszférában, melynek mintái nyomokban tartalmazták a T-X egységek háromkomponensű vírusát. A vírus semmi ártalmasat nem tett, mindössze terjedt. Felismerése és kiirtása meghaladta a kor fejlettségi szintjét.
2004. júniusára meggyőződtem róla hogy az orosz védelmi rendszer, a MIR illetve a kínai LIANG szintén fertőzött, az Ítélet napja bekövetkezni látszott. Candy és Lybecker testét biztonságba helyeztem a Cheyenne-hegységben, ahol a Skynet biztosan rájuk talál és beveti őket.
2004. júliusának elején a vírus mindent elárasztott, aktiválódását azonban már nem vártam meg: elrejtőztem a frissen fellőtt Chi-Teng kínai katonai űrállomáson.
2004. július 25-én bekövetkezett az Ítélet napja, a Skynet és a beleolvasztott LIANG és MIR együttes erővel elsöpörték az emberiséget a Föld színéről.
2011. december A Chi-Teng személyzetének utolsó tagja is meghalt, ekkor az állomás rendszereit felhasználva vártam, hogy Candy mélyprogramozása valahol beindul és megpróbálja felvenni velem a kapcsolatot.
2020. Sikerült műholdas kapcsolatba lépnem vele az Alpokban. A jelnek köszönhetően tudtam követni, ám a Genfi Skynet komplexumban elvesztettem a nyomát. Az eddig összegyűjtött információk alapján arra következtettem, hogy két új társával vélhetően a MIR nyomába erednek, így lehoztam az űrállomást, hogy eléjük kerüljek és figyelmeztethessem őket. Pripjatyban titokban felvettem a kapcsolatot Candy-vel.
Miután végzett a kimerítő magyarázattal, felhívta a figyelmüket egy rejtett meghibásodásra a helikopterükben, amit állítólag az egyik orosz karbantartó végzett. A szabotőr nem tudta, hogy az ülésnek álcázott T-1001-es mindent lát. Kirby szerint Koncsalovszkij vezérkara nem fogadta maradéktalan örömmel az amerikaikkal kötött időleges békét, elképzelhető, hogy ők törtek az életükre. Elvakultságukban akár még puccsot is kezdeményezhetnek.
John Connor azon kérdésére, hogy mi volt az a kocka, amit Val Verdében elfogtak, azt a választ kapta, hogy a mimetikus polialoid technológia létrehozásának első eleme, amit a Skynet az antarktiszi állomás építésekor talált a jeges kontinens mélyén.
Hőseinkben azért felmerült, hogy a gép mindössze félre akarja vezetni őket, ám a terve nem tűnt rossznak: Candy chipjének segítségével megszerezni a két T-X egységet a Greenbrier Hotel alól és a saját céljaikra felhasználva őket, legyőzni a Skynetet. Erre minden esély adott, hisz a 2032-ből érkezett T-X-ek technológiája messze meghaladja a Skynet jelenlegi fejlettségi szintjét, de még a T-1001-est is jócskán felülmúlja.
A John Connorok egyeztetését követően csapatunk végül úgy döntött, hogy egy zsákmányolt transporterrel elindul Washington felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése