2011. január 8., szombat

Конец детства - первые шаги - эпизод II. - 3OHA

Szerencsére mindenki jelen volt, aki az előző játék alkalommal is, így teljes személyzettel folytathattuk a történetet.

Az előző szessön alkalmával alig történt előrelépés az eredeti cél felé. Javarészt a felbérelt B csapat árulása és az ő lefegyverzésük tette ki az eseményeket.

Az azonnal látszott, hogy az eredeti terv B csapat hiányában eléggé esélytelen. Még úgy is, hogy Boriszt élve találták az egyik láda mögött. Egy ideig arról folyt a vita, hogy hagyják a fenébe az egészet, de végül amellett döntöttek, hogy maradnak. Praktikus lenne szétnézni az alagútban és a gyár környékén.


Nagyjából eddig tartott a tervezgetés, amikor kintről gépkocsik motorjának a hangjára lettek figyelmesek. Valószínűleg a szajrét összeszedő katonák értesítették a parancsnokukat, a vonatról lelopakodó alakokról. Egy hangosbeszélőn keresztül az Ukrán Hadsereg őrmestere felszólította őket a megadásra. De szinte idejük sem volt lépni, mert azonnal könnygáz gránátok kezdtek záporozni az épület ablakain keresztül. Illetve a hátsó ajtón keresztül elkezdődött a behatolás. Az elején túlerőben lévő katonák mind erő, mind helyzeti fölénye lelohadt, amikor Keménycukor és Darius aktívan elkezdték használni Zóna képességeiket.

A harcban Darius ( bal oldali kép) megmutatta miért is rettegik. Kapott vagy 3-4 géppuska sorozatot, 2 gránátot. Majd az UAZ-zal menekülő katona a peronról leugratva egyenesen, a lábán már alig álló, Dariusnak hajtott. A katona egy pillanatra még megállt, hogy ha kell, egy utolsó lövéssel végezzen a hírhedt maffiózóval. Azonban az felkelt a hóból, mintha mi sem történt volna, mellkasán egy UAZ első hűtőmaszkjának lenyomatával és lőfegyver híján késével rontva a katonára. A katona ijedtében és elkeseredésében padlógázzal menekült a helyszínről. Rossznyelvek szerint Darius csak azért hagyta a katonát elfutni, hogy legyen, aki hírül viszi legyőzhetetlenségét.

Hamar összekapták magukat és az állomáson lévő motoros hajtánnyal távoztak, mielőtt az elmenekült katona erősítést hozna. Rövid út után elérték a leágazást, a váltót átállítva rá is hajtottak a látszólag vakvágányra. Azonban a sziklafal egy jól álcázott alagutat rejtett.

Alaposabban átvizsgálva az alagutat és környékét, kiderült, hogy a váltót nem rég használták. Az alagút első pár tíz méterét primitív robbanószerkezettel aláaknázták, illetve az alagútban lévő sötét, masszaszerű anomáliát valaki búvóhelyként használja, illetve használta. A feketeségből sikerült a lakó holttestét is kiszedni.

Az alagút másik végében tényleg ott állt egy régi dízelmozdony. Illetve az alagút kijáratától párszáz méterre a vonatgyár. A gyár erős katonai őrizet alatt állt. LeXeR felmérése alapján az őröket rendszeresen cserélik, és a posztok számából ítélve közel ötven katona vigyázta a létesítményt. A vonat beindításának ötlete, majd robbanószerrel telepakolva nekihajtani a gyár kapujának és a barikádnak reménytelennek tűnt. Mire az ósdi szerkezet, ha egyáltalán beindul, akkora zajt csap, hogy már a fél ukrán hadsereg készenlétben lesz. Marad az észrevétlen behatolás a szennyvízcsatornán keresztül.

Nincsenek megjegyzések: