The Jewel of Khadim Bey part II. - Conan RPG

Három nappal a Részeg Zsoldos fogadóban törtenének után Cervantes (Zsolt) és Narthus (Mihály) - mint jelenlévő játékosok - ismét találkoztak egymással. Történt ugyanis, hogy tapasztalt városi emberekhez méltó módon ők estek fogságba a leghamarabb. Szerencséjükre (?) nem turáni katonákba, hanem a Zamboulát körülvevő forró sivatagban fosztogató zuagír nomádokba botlottak. A játék kezdetekor egy népes nomád törzs táborának határában levert vastag karókhoz voltak kikötözve egy kushita társaságában. Rövid szóváltás után a két, magát "becsületes kereskedőnek" valló fogoly megtudta a harcos kinézetű hatalmas feketétől, hogy Nokumbának hívják és egy napja kapták el, miközben egy Sarat nevezetű áruló kutya zarmorai tolvajra vadászott, aki átverte (lásd Night of the Jackal eseményei).

Kis idő elteltével nomádok jöttek Nokumbáért, majd egy erős koponyára mért ütés után elvitték a központi sátor felé. Röviddel utána hasonló állapotban követte őket Narthus és Cervantes is, egészen a törzsfőnök sártába, ahol letérdeltették őket. A két kereskedő - későbbi dalra fakadásukat elősegítendő - szem- és fültanúja lehetett Nokumba vallatásának. Egy öreg zuagír, vélhetően a törzs vezére, a saját lánya holléte után érdeklődött az összevert kushiától, aki némasággal válaszolt, mire a sátor sötétjéből kibontakozott egy még öregebb alak, kezében egy láncon függő medallionnal, amivel valamiféle bűbájt borított az engedetlen fogoly elméjére. A kérdés megismétlésére a kushita, mozdulatlanul, távolba meredő tekintettel elárulta, hogy a zuagír lánya, Jamila, meghalt. Feláldozták (húsát elfogyasztották) egy Diomedes Azamat nevű kothival együtt. A zuagír vezér behívott két őrt, majd közölte velük, hogy napfelkeltekor vágják ki a kushita szemhéjját és eresszék szabadon a sivatagban. Ezután a két másik fogja felé fordult... Kérdeznie sem kellett, mert ők azonnal dalolni kezdtek (lásd előző rész eseményei).

Az elhangzottak után végre bemutatkozott a nomád vezér: Muleh Al Jafari, a Jafari törzs feje volt, aki minden mellébeszélés nélkül elmondta, hogy őt is az a bizonyos Nebhtu szeme érdekli. Látva Narthus bosszúszomját, az ékkő megszerzéséért cserébe ígért szabadságuk mellett az őket átverő Gambát is tálcán ígérte nekik. Feladatuk az lenne, hogy egyik emberével (Hadid) visszamennek Zamboulába és megkaparintják a követ. A kő átadása nélkül nem fogják engedni, hogy élve elhagyják a város körüli sivatagot.

Az este maradékában Narthus és Cervantes embertelen módon berúgott és ordibálva, túlzásokkal fűszerezve mesélték el egymásnak eddigi életüket. Hajnalban, a tevékkel érkező Hadid, indulásra ösztökélve felrúgta őket. Zamboula felé vezető útjukon, egy pihenőnél a nomád elmesélte nekik, hogy mi történt velük és miért pont őt küldte velük a törzsük vezére: három nappal ezelőtt, amikor négy társával együtt betértek a zamboulai piacra, felbukkant egy Sabiha nevű tolvajnő, és egy ismerős történetet tárt eléjük. A gyors meggazdagodás lehetőségét látva, elfogadták a shemita nő ajánlatát és ellátogattak az ősi romokhoz, megölték az ott rejtőzködő tolvajokat (akik meglepetésükre turáni katonák voltak egy leopárd kíséretében), viszont sehol nem találták a követ, így csak a tolvajnő áruló társa, Osan fejével tértek vissza Zamboulába, ahol tőrbecsalták és levágták őket. Hadid a romoknál elszenvedett sérülési miatt távolról figyelte az eseményeket, és amikor Hassan Sadi (képen) és martalócai rárontottak, majd levágták a társait, gyorsan elmenekült és visszatért a Jafariak táborába. Röviddel ezután elterjedt a hír, hogy a kő elrablása és a nomádok halálához egy szedetvetett, ötfős csapatnak lehet köze, akik menekülni próbálnak a városból...

A csapat estére érkezett meg Zamboulába, ahol betértek Aram Baksh házába. A hangos, részegekkel és szajhákkal zsúfolt ivóban Sabiha után érdeklődtek, de csak annyit tudtak meg, hogy a tolvajnőt az öröm-negyedben szokták látni. Hadid, miután meggyőződött arról, hogy a társai nem elsősorban a saját menekülésüket tervezik, hanem a nőt keresik, átadott nekik egy tekercstartót, amiben egy turáni királyi pecséttel ellátott levél volt. Elárulta, hogy a levelet Osannál találta:

Fenség! Biztossá vált, hogy a zamboulai helyzet nagyon aggasztó. Egyedül a stygiai N. helyzete tűnik biztonságosnak. A nemesek kiléte még ismeretlen számomra, több időre van szükségem. Problémát jelenthet, hogy elmúlt éjjel tolvajok törtek be a béghez és lopták el fényes birodalmának egyik kincsét. Kérem fontolja meg ismét a bég leváltását... Várom további utasításait. Hű alattvalód, Osan Kadri

A shemita nyelven írodott levél áttanulmányozása után Hadid (kis unszolásra) azt is kibökte, hogy Osan életben van, mert miután városban Hassan Sadi levágta a társait, ő gyorsan visszament a romokhoz és megmentette a turáni életét (akit a különös levél miatt csak látszólag ölt meg, miközben egy másik turáni fejet vágott le, amikor társai mással voltak elfoglalva). Osant visszahozta a városba és a kérésére elrejtette őt. Csak ezután tért vissza a Jafarikhoz. A csapat nyomban Osan meglátogatása mellett döntött, akivel egy kis városszéli vályogházban találkoztak. Osan (képen), miután meggyőződött róla, hogy céljai bizonyos mértékig megegyeznek a látogatóéival, elmesélte a nekik, hogy ő valójában Yezdigerd (Turán uralkodójának) embere és egyenlőre ismeretlen, ármánykodó nemesek felkutatása céljából küldték Zamboulába (közvetett módon Jungir kán, a helyi uralkodó kérésére). A rebellis nemesek szinte biztos, hogy értesültek valahogy az érkezéséről, mert olyanmód próbálták eltakarítani az útjukból, hogy annak ne legyen visszavezethető nyoma (talán a Nefartari ékkövének ellopása is csak egy kitalált vagy megrendezett dolog volt). Mindenesetre a kulcs Sabiha, őt kell megtalálni, hiszen ő bízta meg a karaktereket először és a nomádokat másodszor. Muleh Al Jarafi és a különös medallion említésére Osan még borulátóbb lett. A különös ékszerben Salima medálját vélte felismerni, amelyet tudomása szerint egy bizonyos Diomedes Azamatnál láttak utoljára (aki mellesleg Zamboulai kán urának jobbkeze volt). A medál egy különös ékszer, a legenda szerint a káoszba fulladt Koth első királynőjének tulajdona volt, aki békét teremtett az acsarkodó nemesek között, megszűntette a szomszédos hatalmakkal a háborúskodást és felvirágoztatta az országot. Osan igen veszélyesnek vélte, hogy a medallion egy erős zuagír törzs vezérének közvetlen közelében bukkant fel ismét. A turáni szerint hamarosan, amint Muleh rádöbben az ékszerben rejlő lehetőségekre és a törzs öreg bölcse feltárja azokat, óriási problémát fognak okozni a sivatagi rabló nomád hordák...


Miután elhagyták Osan házát, hét darfari kannibál ronott rájuk a kietlen éjszakai utcákon. A meglepetésszerű támadásban majdnem életüket vesztették, de végül levágták és megfutamították támadóikat (három darfari menekült el). Ezután megnéztek még négy másik fogadót a környéken de egyikben sem tudtak új információt szerezni Sabiháról. Ezek közül az első fogadó a korábban már megismert Részeg Zsoldos volt, ahol meglepetésükre már új tulajdonos vezette az ivót. A biztosnág kedvéért azért betörtek hozzá és megfosztották kis vagyonától a fogadóst (a békés kereskedők). A negyedik fogadóban nyugovóra tértek.

Reggel a karavánszerájban, a piacnál, és az öröm-nyegyedben folytatták Sabiha keresését. A zsúfolt piacon Cervantesnek feltűnt, hogy egy sötét, csukjás alak követi figyelemmel őket a tér különböző pontjairól nyíló, árnyékos sikátorokból. Narthussal összefogva megpróbálták elkapni a gyanús alakot, de az hosszas üldözés után eltűnt. A délután folyamán, folyamatos kérdezősködés eredményeképpen egy helyi koldustól megtudják, hogy Sabihát tegnap Kalim tavernájából látták kijönni. Rögvest betértek a tavernába, mely inkább egy hatalmas sátor alatt meghúzódó bűnbarlang volt. Nagyobb fegyvereik letétele után nyomban örömlányok próbálták elcsábítani őket. Mikor a kocsmárostól érdeklődtek Sabiha felől, kis idő és több gyanús pillantás után egy szajha, két őr kíséretbében levezette a csapatot egy szűk pincébe, ahol erős bódító illat terjengett, több csukott ajtó mögül pedig kéjvágyó hangok szivárogtak ki. Cervantes érszrevette, hogy furcsa módon az összes ajtóra kívülről vannak felszerelve a reteszek. Rögtön bevezették a csoportot balra az első szobába, majd hirtelen rájukvágták az ajtót. Ugyanekkor egy szemközi falból kinyíló, faliszőnyeggel takart rejtekajtó mögül felfegyverkezett pelishtim zsoldosok rontottak rájuk, félreérthetetlen szándékkal...

Конец детства - первые шаги - эпизод I. - 3OHA

Szinte meglepetésként hathat, hogy nem nyáron, Szatymazon, hanem tél közepén kerestük fel a Zónát. Ennek megfelelően a Zónában is fagy és hó uralkodik, na, de ne rohanjunk ennyire előre.

Stalkerek:

Darius – stalker „mester”, civilben ukrán alvilági figura, kiváló ismeretséggel Zónán kívül és belül is (Gábor)

Holtág – tapasztalt stalker, aki vélhetően magától a Zónától esett teherbe, lánya Keménycukor (Mihály)

Keménycukor – Holtág lánya, fejlődési sebességénél csak mentális képességei hihetetlenebbek (Mihály)

LeXeR – szuicid hajlamú veterán katona és stalker, kering a hír, hogy aki vele megy be nem biztos, hogy ki is jön (Dávid)

Sting – Kutató, a Zóna ismerője, több érdekcsoport számára is szívesen áruba bocsátja tudását (Andris)

2013 decemberében járunk. Holtág lánya, Keménycukor (fenti kép), már 6 éves is elmúlt. Más, mint a többi gyerek és nem csak azért, mert anyja ezt szajkózza állandóan. Rendkívül gyors növekedése nem kerülheti el senki figyelmét, így nem jár iskolába. Kis gyermekkori barátai, akikkel az utcában játszott lemorzsolódnak. Külső szemlélő számára olyan 14-15 éves lehet. Holtág már alig tudja türtőztetni magát, hogy lányát elvigye a Zónába, így pont kapóra jött az az információ, amit Darius szállított.

A 12-es Katonai Körzet területén a hadsereg talált valamit. Valamit, amit akkora titok övez, hogy sem a tudósokat sem a katonákat nem engedik el onnan. Eddig is csak annyi szivárgott ki a Leletről, hogy a Zóna kialakulásának kulcsát találták meg.

A Lelet jelenleg egy régi vonatgyárban található. Darius eredeti terve szerint két csapattal közelítik meg a helyszínt. A terv röviden, hogy a B csapat eltereli a figyelmet és ezt kihasználva az A csapat bejut és megszerzi, amit lehet. Egy szennyvízelvezetőn keresztül a gyár vizesblokkjába jutnának be. A B csapat pedig a vonatgyár közelében lévő alagúton keresztül, az ott porosodó dízelvonatot kihasználva próbálja a figyelmet magára vonni. Az A csapat főleg a játékos karakterekből állna. A B csapat tagjai: keménytökű zsoldosok, kiugrott katonák, páran már stalkerként is tevékenykednek. Darius előre gondoskodott arról, hogy a B csapatban is legyen saját megbízható embere (Borisz), ez később még jól jött.

A Zónába behatolást egy katonai vonaton sikerült megejteni. Darius megállt egy vasúti kereszteződésben, amin egy katonai vonat áthaladt, lassított, és megállt pár másodpercre. Ez a pár másodperc bőven elég volt, hogy a kocsival felhajtson a leghátsó vagonba, a vonat már indult is tovább. Nem sokkal ezután a Zóna körülbelüli határát átlépve a kocsit hirtelen éles, vakító fehérfény töltötte meg.

Keménycukor és LeXeR azonnal egy másik helyen találták magukat. Egy sötét szobában álltak, hatalmas üvegfal előtt. Az üveg túloldalán egy orvosokkal teli műtő és a műtőasztalra leszíjazott Holtág. Keménycukor apró, vékony kezét lassan LeXeR hatalmas markába csúsztatja és felnéz rá. „Ugye a maminak nem lesz semmi baja?”. Erre a mondatra tér vissza mindenkinek a látása a kocsiban. Azonban Holtág hiányzik. Teljesen eltűnt.

Szinte még felocsúdni sem maradt idejük Holtág eltűnésén, amikor a vonat lassan begördült egy apró állomásra, ahol a többiek vártak rájuk. Mielőtt beóvakodhattak volna az épületbe, észrevették, hogy két katona levesz pár ládát a vonatról. Illetve egyikük el is sétált ahhoz a ponthoz, ahol rejtőztek. LeXeR szerint észre is vette őket, de végül mintha misem történt volna visszaszálltak a vonatra, az pedig tovább robogott.

Az állomás épületben már ott várták őket a leendő B csapat emberei. Dariusnak feltűnt, hogy Borisz a beépített embere, nincs ott. LeXeRnek pedig olybá tűnt, mintha túlságosan is felkészülten várták volna az érkezésüket.

"Darius! Ruszlán ajándékát hoztuk!"Ezzel a bent lévő gruntok mind tüzet nyitottak. Kaotikus és véres harc vette kezdetét. A kezdeti meglepetést sikerült stalkereinknek legyűrniük, sőt LeXeR a kint rejtőző mesterlövészt is menekülésre késztette.

Ez volt az első olyan Zóna mesém, amiben több játékos illetve igazi sok szereplős harc bontakozott ki. A rendszer jól viselte a terhelést. Elsőként használták a játékosok aktívan a metafizikus (zóna) képességeiket, az is működő képesnek tűnt, bár a sok számolgatás bonyolult és döcögössé teszi.

Voyage of Courage - DL D&D

Majd egyszer...

The OutbREak: Project Alice - AFMBE

A Resident Evil sorozat egyik legjobb része a második epizód, így ennek szerepjátékba történő átültetésénél különösen nagy gondot fordítottam a kulcsszereplők kidolgozására, ugyanakkor megváltoztattam az eredeti történet kissé naív felütését. A gyanútlanul az eseményekbe csöppenő főhősök rácsodálkozása helyett egy titkos kormányakcióra fűztem fel a cselekményt, a későbbi játékok pedig segítettek a karakterek retroaktív dimenzionálásában. Már a kampány kezdete előtt egyértelmű volt, hogy a játékokból készült - és a számomra oly kedves - trash filmeket is be fogom csempészni, így a harmadik kalandban ez meg is történt.

A fejezet hősei a következők voltak:

Sherry Birkin (Ecco) - A Védernyő Vállalat egyik vezető kutatójának, William Birkinnek és az asszisztenseként dolgozó feleségének, Annettenek a 12 éves lánya.

Claire Redfield (Andris) - Chris Redfield húga, a TerraSave nevű emberjogi szervezet aktivistája. A Védernyő egy magát Omega forrásnak nevező defektorától szerzett információkkal érkezik Raccoon City-be, hogy segítsen meghurcolt bátyjának.

Leon S. Kennedy (Dávid) - a USSS (Amerikai Titkosszolgálat) ügynöke. Az Elnök parancsára, áthelyezett zöldfülű rendőrnek álcázva érkezik Raccoon City-be. Feladata felvenni a kapcsolatot a GPC ügynökével és együtt felkutatni a T-vírus gyógymódját, illetve közvetlenül jelenteni a városban uralkodó állapotokról.

Ada Wong (Zsolt) - az orvostudománnyal foglalkozó multinacionális cégek felügyeletével foglalkozó GPC (Global Pharmaceutical Consortium) ügynöke. Feladata felvenni a kapcsolatot a Titkosszolgálat ügynökével, lehetővé tenni neki, hogy bejusson a Kaptárba és segítséget nyújtani neki a gyógymód felkutatásában.

Az ívóvízzel Raccoon City-be jutott T-vírus viharos gyorsasággal fertőzte meg a lakosságot. Szeptember végére a civil szerveztek összeomlottak, a karhatalom elveszítette az irányítást. A Járványügyi Hivatal indítványozására a hadsereg peremsáv felállításába fogott a város körül, ennek hírére pedig a Védernyő vállalat elkezdte evakuálni magas beosztású embereit és azok családját. Egy ilyen extrakció balul sült el, így Sherry Birkin egyedül maradt a fertőzőttektől hemzsegő városban. A kislány segítség reményében a közeli rendőrkapitányság épülete felé indult és már elég korán felfedezte, hogy valami üldözi. Valami sokkal félelmetesebb mint a dühöngő fertőzöttek. Egy különös, homályos látomással párosuló női hang irányította és óvta őt, miközben néha villanásnyira üldözője szemével is látott. A rémült gyerek a kihalt kapitányságra érve elbújt a hallban.

Ada Wong szintén a rendőrkapitányság halljában, a galérián rejtőzve várta a Titkosszolgálat ügynökét, aki a terv szerint rendőrnek álcázva érkezik ide. Sajnos Leon S. Kennedy járőrkocsija a város határában lerobbant, így kénytelen volt egy szintén oda igyekvő motoros lány segítségét elfogadva, egy Harley hátsó ülésén bevágtázni, mielőtt a hadsereg körbezárta volna a karantént.

Parancsai így festettek:

Elsődleges parancsok:

A. A GPC ügynök segítségével bejutni a Kaptárba és az általa azonosított kutatási anyagokat illetve vírusmintákat kijuttatni onnan.

B. A GPC ügynök segítségével lehetséges gyógymódot keresni a Kaptárban.

C. A ’B’ parancs eredményességétől függően felmérni, hogy menthető-e a lakosság vagy szükséges-e a ’D’ parancs végrehajtása.

D. Helikopteres evakuáció kérése majd sterilizációs taktikai atomcsapás elrendelése.

Másodlagos parancsok

A. Segítséget nyújtó civil személyek kimentése.

A motoros leányzó, Claire Redfield hajlandó volt Kennedy-t elfuvarozni akár a rendőrségig is, de előtte útba akarta ejteni bátyja házát, hogy átadja neki a nála lévő információkat. Chris kéróját felrobbantva találták és miután meggyőződtek róla, hogy a fiatalember nem hever a romok alatt célbavették a rendőrséget. A múzeumnak is beillő épület galériás halljában aztán mind a négyen egymásra találtak. Claire rögvest a szárnyai alá vette az elárvult Sherry-t, a két ügynök pedig úgy döntött nem hagyja magára a két civilt. A jóindulatot és a bizalmat látván Claire meg osztotta velük a Chrisnek szánt információkat, melyek térképeket és hozzáférési kódokat tartalmaztak a Védernyő Kaptár fedőnevű laboratóriumához. Ezek szerint az egyik lejárat a Városi Kórházból nyílik.

Némi egyeztetés után Claire és Ada motorral elindultak a kórház irányába egy előzetes felderítésre, ám útjuk nem volt zavartalan: a feltorlódott, elhagyottan álló járművek, törmelékek, és kidőlt oszlopok kerülgetése mellett a motor zajával felzavart fertőzöttekre is ügyelniük kellett, különös a szórványosan feltűnő karmazsin fajtára. Végül nem sikerült eljutniuk a kórházig, de Ada leakasztott egy nagyobb, biztonságos járművet, amivel elindultak vissza Leonért és Sherryért. Útközben azonban megcsörrent egy utcai telefonfülke, a vonalban pedig egy női hang azt állította, hogy ő Annette Birkin, William Birkin felesége és Sherry anyja. Amikor Claire-rel akart beszélni, Ada hűvösen lecsapta a kagylót.

Ezalatt a hallgatag ügynök és a kislány az állomáson ücsörgött, amikor is Sherrynek ismét látomása támadt, ezúttal megint üldözője szemszögéből...aki a látottak alapján a rendőrség épületének tetején volt és a hall felettük lévő üvegkupolája felé közeledett. Rejtekhelyet kerestek a csarnok galériáján amikor egy helikopter jelent meg az épület felett, reflektorával megvilágítva az épp betörni készülő rémséget. Reményük hamar szertefoszlott amikor egy fémes döndülés után hallották hogy a helikopter becsapódik az épület hátsó traktusába, a kupola pedig betörik. A lény hamar el is indult a rejtekhelyük felé, amikor a csarnok földszinti bejárata beszakadt és megérkezett Ada illetve Claire egy minifurgonnal. A kreatúra elkábult a nekicsapódó autótól, így ezt felhasználva Sherry és Leon is beszálltak.

Amikor már biztonságos távolságban voltak, megint megcsörrent egy utcai telefon és ismét Annette (lenti kép) jelentkezett. Elmondása szerint jelenleg a katonai peremsávon kívül, a Védernyő műveleti állomáson tartózkodik és a városi térfigyelő kamerákon keresztül követte őket. Csak titokban tud velük kapcsolatba lépni, mert a Védernyő szemmel tartja, vélhetően rájöttek, hogy ő és a férje szembeszálltak velük. Beszélt Sherryvel, akinek elvesztette a nyakláncába rejtett műholdas jeladót, amikor az bemenekült a rendőrségre, valamint elárulta Claire-nek, hogy ő az Omega-forrás, aki információkat juttatott a TerraSave-nek. Amikor megtudta, hogy a Kaptárba igyekeznek, megkérte Claire-t, hogy vigyázzanak a lányára és próbálják meg kideríteni mi történt a férjével, aki odalent dolgozott amikor a kiürítés megkezdődött.

A kórház felé vezető úton bőven nyílt alkalmuk lelőni a korábban felzavart zombikat, ugyanakkor hallhatólag heves robbanásokkal tarkított tűzharcok folytak szórványosan a város más pontjain is. A járműves közlekedés csak az autópálya felüljáróig nyújtott megoldást, onnan gyalog kellett tovább haladniuk. Az autópálya előtt csatlakozott hozzájuk egy szintén az élőholt hordák elől bújkáló vicces feka, aki sajnos még a felüljáró alatt életét vesztette. Halála azonban nem volt hiábavaló, mert felhívta a csapat figyelmét egy távoli, többemeletes bérházban rejtőző mesterlövészre, aki teljes hosszában belátta az egész autópálya felüljárót, illetve a mellette-alatta futó városi forgalom útszalagjait is.

Az átkelés kockázatát végül Leon ötlete csökkentette a minimumra, így veszteség nélkül sikerült folytatniuk útjukat. A rendelkezésükre álló információk alapján a kórház mellett egy további titkos lejárat is nyílt a Kaptárba a Raccoon City Parkból. A fás-bokros park ugyan közelebb volt mint a kórház, ám Ada ugyanazoknak a territoriális agresszív mutáns hüllőknek a nyomait fedezte fel , melyek kis híján a S.T.A.R.S csapatot is felszámolták a Spencer-villa mögötti kertben. Óvatosságból tehát inkább a kevesebb ellenállással kecsegtető kórházat választották. Útközben megint jelentkezett Annette, aki ezúttal megpróbálta őket lebeszélni arról, hogy folytassák útjukat a Kaptár felé. Sherry furcsának találta az édesanyja hangját, ezért inkább úgy döntöttek nem fogadják meg a tanácsát. Végül sikerült elérniük a kórházat, ám eddigre már biztosak voltak benne, hogy Sherry üldözője továbbra is a nyomukban van.

A bejáratnál láthatólag korábban tűzharc folyt, a lépcsőkön pedig felfedeztek egy ejtőernyővel ledobott fegyver konténert, amit valaki már kiürített. A láda belső burkolata alapján valami ismeretlen típusú kézi rakétakilövő lehetett benne. A Kaptárba vezető lifttel már javában lefelé tartottak, amikor üldözőjük utolérte őket és szabályos ostrom alá vette a lefelé száguldó fülke tetejét. Szorult helyzetükből a Sherry fejében megszólaló női hang mentette ki őket, aki instrukciókat adott, hogy hol tüzeljenek át a falon vakon. A jól irányított lövésnek köszönhetően begyújtottak egy az akna falában futó csövet, ami íziben pörkölni kezdte a liftet bontó rémségeket (lenti kép).

Odalent a komplexumot kihaltan találták, nem volt áram, de rábukkantak egy csúnyán feldarabolt Védernyő kommandós hullájára. Némi tapogatózás és bolyongás után újraindították a hidegfúzós generátort, ezalatt némi mutáns növényt is sikerült gyomírtaniuk. Amint a belső rendszerek felálltak, megszólalt - Sherry hangján - a Vörös Királynő, a komplexum működését felügyelő mesterséges intelligencia. Az AI bevallotta, hogy utoljára ő beszélt Sherryvel Annette nevében, hogy megpróbálja innen távoltartani a kislányt. Mint kiderült erre több alapos oka is volt, amit belső kamerafelvételekkel szemléltetett:

1. Hajnalban a Védernyő két kommandósa (az egyikük HUNK) a cég parancsára betört ide, hogy megszerezze William Birkin kutatásának ékkövét, a G-vírust - a tudós és asszisztenseként dolgozó felesége ugyanis megtagadták a találmány kiszolgáltatását. Williamet lelőtték, de kereket már nem sikerült oldaniuk. A halálán lévő Birkin ugyanis beadott magának egy nagy adag nyers G-vírust, ami azonnal visszahozta a halálból ám szörnyű mutációkat is okozott. Miután végzett gyilkosaival, vírustól izzó agya, tiszta, friss rokongén bevitelért kiáltott, így elindult Sherry nyomába.

2. A Sherry fejében beszélő női hang tulajdonosára is rábukkantak egy Project Alice feliratú ajtó mögött, egy kultivátorban látszólag öntudatlanul lebegő meztelen fiatal női test formájában. A dokumentációk szerint a nő Annette és William halvaszületett első gyermeke, Sherry ismeretlen nővére. A tudós - az anya tudta nélkül - a G-vírus és egy DEVIL kódnevű ellenszérum segítségével újrateremtette halott leányát, ám annak nyugtalanító agyhullámmintái miatt az éltető kultivátor fogságára ítélte. Azonban úgy fest a nő még ebben az állapotban is képes telepatikus tevékenységre, ami olyan erejű, hogy a vérvonal mentén Sherry-t és mutálódott apjukat is összekapcsolta.

A Project Alice feliratú ajtó mellett egy másikat is találtak, melyen a Project Nemesis tábla díszelgett. Odabent egy üres, óriásra méretezett acélpántos orvosi bioágyra bukkantak, körülötte mindenféle ismeretlen műszerekkel és kijelzőkkel. A "beteg" láthatóan már távozott, ám az egyik monitoron "CÉLPONT" megjelöléssel ismerős nevek és képek sorjáztak: Chris Redfield, Jill Valentine, Rebecca Chambers és Richard Aiken.

Leon meggyőződött arról, hogy a laborban ugyan van ellenszer a T-vírusra, ám sajnos Raccoon City lakosaira már nem alkalmazható. Ada elkötött egy adag G-vírust titkos megbízói számára, Claire és Sherry pedig kiengedte Alice-t a fogságból. Sajnos a family reunion a sokadik mutációs fázisban burjánzó William feltűnésével vált teljessé, aki elől a menekülés tűnt az egyetlen logikus opciónak. A Vörös Királynő segítségével elérték a vasúti felvonóplatformot, ahol Alice telekinetikus pajzzsal sarokba szorította apját amíg elindították a szerkezetet. Nem sokon múlott a siker, Alice a kimerültségtől ájultan esett össze mire a gépezet lassan elkezdte felemelni a rövid szerelvényt a titkos földalatti alagútba.

Már a célegyenesben jártak amikor arra lettek figyelmesek, hogy alattuk az aknát kitöltve hömpölyög utánuk Birkin, messze maga mögött hagyva minden külső jegyet ami korábbi emberi mivoltára utalhatott (felső kép). Mint kiderült, Ada a hidegfúziós reaktor hűtőbiztosítékát is meglovasította, amit közös döntés után egy jól irányzott dobással Claire juttatott Birkin amorful hullámzó testébe. Az iszonyatos izomkötegek nyomására megrepedt a biztosíték és a szörny kristályosra fagyott. A bizarr üveginstallációt aztán Kennedy szépen elhelyezett pisztolygolyója robbantotta szilánkokra.

A vonat felért az alagútba, aminek álcázott bejárata hat kilométerre a katonai peremsáv mögött nyílt a felszínre. Leon értesítette az Elnököt, hogy egy jelenleg nem alkalmazható gyógymódot talált és a GPC szakértő szerint a fertőzés jelenleg megfordíthatatlan, ugyanakkor a terjedés kockázata hatalmas. A robogó vonatról még látták a vadászgépet ami halálos terhét rápottyantotta Raccoon Cityre, takaros gombafelhőt rajzolva a festői erdős hegyvidékre.

The REturn of the Prodigal Son - AFMBE

A REvenge is a Dish Best Served Cold, címet viselő előző történet időben párhuzamosan játszódó sidequelje a S.T.A.R.S. alakulat másik felének kalandjait kísérte nyomon. Ennek alapját a franchise indító, azóta már klasszikussá nemesedett 1996-os horrorjáték, a Resident Evil képezi. Krisztián később felmerült részvételének hatására újraírtam a mesét, így esett hogy a korábban NPC-re kidolgozott csapatkapitány, Albert Wesker végül játékos karakter lett.

A S.T.A.R.S. Alpha-csapat játékosai a következők voltak: Alber Wesker - hűvös és hidegfejű kapitány (Krisztián) Jill Valentine - vagányan cigarettázgató behatoló specialista (Dávid) Chris Redfield - a csapat macsó csúcslövésze (Ecco) Barry Burton - fegyverspecialista és családapa (Andris)

Ada Wong - a végzet bajba jutott vörösruhás asszonya (Zsolt)

1998 júliusában járunk, egy meg nem nevezett középnyugati államban, az Arklay-hegység sűrű erdővel övezett városában, Raccoon Cityben. Június eleje óta titokzatos eltűnések, brutális csonkítással és kannibalizmussal kísért halálesetek, illetve különös vadállatok támadásairól szóló beszámolók tartják rettegésben a várost. Brian Irons rendőrfőnök a közvélemény megnyugtatására bevetette az RPD különleges alakulatát, a S.T.A.R.S.-ot, akik két csoportra szakadva berepültek az erdőbe, hogy a fenyegetés gócpontjaiként azonosított területen felderítést végezzenek. A tervek szerint a tapasztaltabbakból álló Alfa-csapat a veszélyesebbnek ítélt Victoria-tó, az inkább kezdők alkotta Bravo-csapat a tó melletti hegylánc északi oldalán látott volna munkához.

A csapat pilótája, Brad Vickers a Victoria-tó körüli park déli oldalán rakta le a helikoptert, innen legyezőalakzatban hatoltak be a parkot övező erdőbe. Hamarosan falkában, de szervezetten támadó mutáns dobermannok ütöttek rajtuk. Egyik társukat azonnal elvesztették és Barry Burton is könnyebb sérülést szenvedett, amikor az egyik kutya megharapta. Gyors visszavonulót fújtak a közeli Spencer-kúria irányába, mivel Vickers úgy tűnt cserbenhagyta őket és elröppent a helikopterrel. Az elhagyottnak hitt kastély hatalmas ablakaiból itt-ott halvány fény szűrődött ki, így fokozott óvatossággal közelítették meg a bejáratot, melynek kulcslyukán Valentine egy korábbi, szerszámos behatolás nyomait fedezte fel.

A nyomukban loholó kutyák miatt nem maradt sok idejük törni a fejüket így behatoltak a kastélyba. Az impozáns méretű, ám az elhanyagoltság jeleit mutató hallból nyíló ajtókat kellő óvatossággal felderítették és hamar a meggyőződhettek arról, hogy nincsenek egyedül. A kastély egykori lakói, dolgozói vagy ki tudja kik, zombikká változtak és a kinti kutyákat megszégyenítő lelkesedéssel éhezték hőseink húsát. A meglepetésből ocsúdva a relatív lassabbakkal könnyen elboldogultak, ám akadt két olyan fertőzött is, melyek az emberi teljesítőképesség határát feszegető gyorsasággal mozogtak. Az egyik ilyen szerzett néhány izzasztó másodpercet és kellemetlen akrobatikus élményt Valentine-nak.

Miután elült a csatazaj, az egyik elbarrikádozott helységből egy vörösruhás nő mászott ki, aki láthatólag több könnyebb, de szakszerűen ellátott sérülés illetve egy üres Glock pisztoly büszke birtokosa volt. Amikor ittlétének oka felől firtatták, a hölgy egy ingatag lábakon álló sztorival hozakodott elő, így sem bizalmat sem lőszert nem osztottak neki. Valentine már korábban felfedezte, hogy a kúria helységei kamerás megfigyelés alatt állnak, így amikor erre felhívta a parancsnok figyelmét is, Wesker beterelte őket egy szűk helységbe, ahol rejtve beszélhettek.

Először is elmondta, hogy Vickers az ő parancsára repült el és egy rakétajelzésre vissza fog térni. Erre azért volt szükség, hogy biztonságban maradjon a kilépőjegyük, bármi is várja majd itt őket. Ezután előhozakodott azzal, hogy Irons rendőrfőnök parancsa ellenére vannak itt, valamint valaki a családjával zsarolja őt - mindkettő hátterében a Védernyő vállalatot sejti. Mielőtt azonban a cég eljuthatott volna hozzá, sikerült megszereznie a kastély alá épített titkos laboratóriumuk tervrajzát és most oda szándékozik behatolni, abban a reményben hogy bizonyítékokat szerezhet ellenük. A többiek úgy döntöttek, hogy vele tartanak, így rögvest elkezdtek a kúria hátsóudvara felé konvergálni, ahonnan az információk szerint több lejárat is vezetett a laborba, az első mindjárt a kerti medence alól.

Sajnos a kertet territoriális mutáns hüllők lepték el, amik egyenesen életveszélyessé tették már a puszta közlekedést is. Némi szoros tűzharc után kiderült, hogy a medencéből nem tudják leengedni a vizet, így a lejáratot sem közelíthetik meg. Ezután a különböző támadási taktikákkal próbálkozó hüllők rajtaütéseinek kíséretében a kerti vízesés mögött bejárattal próbálkoztak ahol egy nemrégiben felszerelt retinakontrollos beléptető rendszer fogadta őket. Ennek feltörése - megfelelő eszköz híján - még Jill képességeit is meghaladta, így kénytelenek voltak visszavonulni az udvar oldalsó traktusában álló lakóépülethez.

A kastélyban és az épületben összegyűjtött információk alapján körvonalazódott hogy a kastély alatti titkos laborban valamiféle vírus szabadult el, ami megfertőzte a dolgozókat és az így ellenőrzés nélkül maradt biológiai fegyverek pedig elszabadultak. Megtalálták Ada Wong barátjának a levelét, aki a hölgy elmondása szerint vezető kutatóként tevékenykedett itt. A férfi el nem küldött levelében arra kéri a nőt, hogy pusztítsa el a labort és húzza a rá a vizes lepedőt a cégre. Ennek érdekében a labor számítógépeit lekódolta, hogy csak Ada tudjon hozzáférni. Egy másik jegyzetből kiderült, hogy valami el van rejtve az egyik cerberus kutya nyakörvében, ami felkeltette a csapat érdeklődését. A jószágot egy speciális síp megfújásával lehetett megidézni, amit meg is tettek. Sajnos a korábbi megfigyeléseket igazolandó a hang irányába siető ebet a mutáns hüllők megölték. Nem vállalva további kockázatot megvárták a napkeltét, amikor is a kertben rejtőző hüllők nyugovóra tértek.

A döglött kutya nyakörvében egy rendkívül értékes high-tech eszközre bukkantak, ami lehetővé tette egy retina szkennelését majd kivetítését. A kütyü használatával Jill könnyedén bejuttatta őket a lifthez, ami összekötötte a fák közé rejtett álcázott helikopterleszállót, az alant elterülő Aqua Ring komplexumot illetve a mélyben húzódó labort. A liftet azonban nem lehetett hívni, a jelek szerint valamilyen okból a labor szintjén ragadt. Valentine rappelling (erre nem találtam magyar megfelelőt) cucca segítségével leereszkedett a felvonó tetejére, szépen fel is nyitotta a vészkijáratot majd eltávolította a liftajtó közé ékelt irodai széket.

Az inkább Frankenstein laboratóriumra emlékeztető dohos komplexum láthatólag már a vírus kitörése előtt is erős karbantartásra illetve felújításra szorult volna. Megtalálták a biztonsági szervert, mely rögzítette a kastélyban elhelyezett kamerák felvételeit, ezt rögvest magukévá is tették. A laborból begyűjtötték a vírus- illetve a biofegyvermintákat, ezalatt Ada a számítógépben turkált, ahonnan kihámozta, hogy a Védernyő egy ennél nagyobb és jobban felszerelt laboratóriumot üzemeltet Raccoon City alatt, melyre a Kaptár kódnév alatt hivatkoztak.

Miután minden, bizonyítékként felhasználható állományt begyűjtöttek, Barry és Ada felliftezett a tetőre, Redfield félúton visszamaradt, hogy a sterilizáló zsilipet üzemeltesse az önmegsemmisítőt indító Valentinenak és Weskernek. Az indítást követően a kapitány és a behatolóspecialista váratlan nehézségekbe ütközött amikor az egyik kultivátorból kiszabadult Tyrant B.O.W. sarokba szorította őket. A torz, antropomorf bestia úgy tűnt sebezhetetlen a kézi lőfegyverek tüzével szemben, így Wesker önfeláldozásával Jill nyert annyi időt, hogy a bizonyítékokkal a kezében csatlakozzon Chrishez.

Ezalatt a helikopterpadon Barry fellőtte a jelzőrakétát Vickersnek és mire visszafordult, Ada pisztolycsövével nézett szembe. A nő a férfi fegyverét akarta, ám Barry nem hajlott a szép szóra így a nő figyelmeztetés gyanánt vállon lőtte. A férfi egy westernhőshöz méltó gyorsasággal kapta elő a fegyverét és viszonozta a tüzet a kéziágyúnak is beillő Magnumjából. Ada összeesett, a távolból pedig Barry meghallotta a közeledő helikopter hangját. A jármű tett egy kört a platform felett, amikor az integető férfi az induló lift hangjára lett figyelmes. Mire megpördült Ada teste eltűnt, a felvonó útban volt lefelé, Vickersnek pedig úgy tűnt esze ágában sincs leszállni.

Chris segített Jillnek átjutni a zsilipen és együtt lehívták a liftet, mely nem a helikopterpad, hanem az az alatt húzódó Aqua Ring szintjéről érkezett. A sietség okán nem nagyon foglalkoztak a lift padlóján díszelgő vérfolttal, inkább fent csatlakoztak Barryhez. Mivel Vickers tovaszállt a helikopterrel és az önmegsemmisítő visszafordíthatatlanul ketyegett alattuk, úgy döntöttek gyalog indulnak a robbanás várható hatókörén kívülre. Igyekezetükben nagyban motiválták őket azok a pörölysújtásra emlékeztető hangok, amik arra utaltak, hogy valami fenyegető monstrum próbál kitörni a lift alól. Barry, Chris és Jill a hátukon érezték a robbanás szelét, a föld táncra perdült alattuk, de a detonáció pusztító erejét ennyivel megúszták.

The Jewel of Khadim Bey part I. - Conan RPG

Zamboula egyik zsúfolt piacán kezdődő történetnek öt, laza szövetségben álló résztvevője volt. Túlságosan is laza... (lásd késöbb):

Cervantes (Zsolt) - Zingarai "békés kereskedő", a csapat esze 1.
Gamba (Gábor) - Kushita vadász
Jebal (Thirlen) - Pikt tolvaj
Narthus (Mihály) - Gyáva aquilón mocskos féreg, a csapat esze 2.
Shailm (András) - Shemita nomád kutya

A laza szövetség a közeli shemita Akhlat városában köttetett, mikor kockázás közben egy részeg helyiből kiszedték, hogy Zamboula uralkodójának első felesége, a stygiai Nefartari tulajdonában van egy legendás, Nebthu szemeként emlegetett ékkő. Az ember túl részegnek bizonyult ahhoz, hogy hazudjon, megerősítéséppen pedig elárúlta az is, hogy másfél évig szolgált a zamboulai palotában.

Gyorsan, egy karavánhoz hozzácsapódva átmentek a városba, ahol hajnalban, egy zsúfolt piacon shemita zsoldosokkal támogatott turáni katonák meglepetésszerűen az ellenőrzésük alá vonták a területet. A helyi erők nem túl kíméletesen kikérdeztek és átkutattak mindenkit. Az akadékoskodókat véresre verték, megalázták, de voltak akiket elvittek és voltak akik meg is haltak. A katonákat a turáni őrök kapitánya, Hassan Sadi vezette. Az ötfős csapatból Cervantes és Gamba járt a legrosszabbúl, de a piktben is erős bosszúszomjat ébresztett a hatalmával jelentősen visszaélő turáni kapitány. A csapat a helyiek súgdolózásából hamar értesült arról a rosszhírről, hogy a követ, amiért idejöttek, az éjjel a palotából ellopta két tolvaj. Néhányan még látni is vélték őket a falakon, többek szerint egyikük egy nő volt.

Rövid tanácskozás után a karavánjuk vezetője által is ajánlott, Részeg Zsoldos fogadóban kötöttek ki, ahol a tulajdonost faggatták a helyi lehetőségekről. aki megemlítette, hogy ha a tolvajok egyike valóban nő volt, akkor szerinte az csak Sabiha lehetett, az ismert zamboulai mestertolvaj. A csapat ezután lepihent, mivel az éjszaka nagyrészében utaztak, így rájuk fért némi alvás. Mire délutánra felébredtek, a bereteszelt ajtók ellenére egy csukjás-köpenyes nő tartózkodott a szobájukban, aki nem volt más, mint az emlegetett tolvajnő. Sabiha (képen) egy ajánlattal érkezett az idegenekhez, szavai szerint semmi köze nem volt a fogadóshoz, még a piacon figyelt fel rájuk és követte őket. Sabiha elárulta, hogy ő volt annak a két embernek egy egyike, aki ellopta a követ a bég palotájából, de társa, Osan, átverte és megölte. Csodával határos módon viszont túlélte a halálos döfést és Osan minden bizonnyal halottnak hiszi. Sabiha ajánlata a következő volt: ő tudja hol van jelenleg Osan, hozzák el neki a fejét az ellopott kővel együtt, és egyenlő arányaban, hatfelé osztoznak. Sabiha a sérülései miatt nem menne a csapattal, nem élne túl egy sivatagi utazást.

Több bizalmat firtató kérdés után a csapat végül úgy döntött, hogy elfogadja az ajánlatot. Viszont miután Sabiha közölte hova kellene menni, Shalim úgy döntött, hogy végez a nővel. Cervantes és a gyáva Narthus is hasonló szándékkal váltottak egymással több pillantást. Azonban az összhang hiánya miatt, mire Shailm előrántotta volna fegyverét, addigra Sabiha egy villámgyors mozdulattal leszúrta a mocskos áruló nomádot. Ezután Natrus és Cervantes hezitálni kezdtek, meglepte őket a nő gyorsasága és halálos pontossága. A két barbárnak értelmetlennek tűntek a tolvajok ravasz cselekedetei és szóváltásai, ezért harca készen várakoztak. Mikor Narthus ráugrott Cervantesre, hogy Sabihát összezavarják, Gamba beledöfte a lándzsáját az aquilónba. A színjáték egészen odáig folytatódott, amíg Sabiha le nem terítette Nathust és Cervantest is. Mikor megpróbált végezni a két barbárral is, megsérült és inkább a menekülés mellett döntött.

A két barbár ezután a távozás mellett döntött, de amíg a pikt elment a lovakért, a kushita lándzsájával kivégezte és kifosztotta a méregtől megbénult Narthust és Cervantest. Ezután a pikt következett volna de vadember résen volt és Gamba inkább eltűnt. Ezután a csapat (különböző módon túlélve a halálos sérüléseket) három részre szakadva távozott Zamboulából. Gamba és Cervantes egyedül, Jebal, Narthus és Shailm pedig együtt folytatták útjukat...

REvenge is a Dish Best Served Cold - AFMBE

A kilencvenes évek végétől egészen napjainkig burjánzó zombi-reneszánsz zászlóshajója a CAPCOM Resident Evil játéksorozata, valamint a belőlük készült filmek. A szubzsáner iránti mély rajongásom kötelez arra hogy tisztelegjek előtte, így a filmek buzgó fogyasztása és a játékok összeharácsolása után a következő logikus lépés a szerepjátékos kontribúció volt. Eredetileg már a második mozifilm után dédelgettem egy mesét, Dáviddal kovácsoltattam is egy hosszú aláfestő zenét, de aztán mindig jött valami más amit meséljek.

Az egyszeri kalandból aztán valamiféle kampányocska alakul, a Ködvölgy, az [Unrivalled]-[Unparalelled] és a Sum of the Whole mintájára, ahol minden játékülés egy-egy önmagában is játszható és lezáródó sztorit takar, ám egészében mégis egy kampányt képeznek. Amiben mégis különbözik tőlük, az az hogy a játékok - és áttételesen a filmek - szereplőiből létrehozok egy karakterpoolt, melyből az adott mese előtt kiosztom a résztevőket a jelenlévő játékosoknak, a mese végén megkapják a fejlődéspontokat, majd visszateszem a karaktereket a poolba a következő ülésig. Ennek elméletben több előnye is van: lehetővé teszi, hogy a játékosok a kampány során más-más karakterekkel is kipróbálják magukat, a one-shotokkal ellentétben megmarad a fejlődésrendszer, valamint alkalmanként mozgathatok korábban játszott karaktert NPC-ként ha a narratíva megkívánja. Esetleges hátránya, hogy a játékosok nem érezhetik majd a karaktert sajátjuknak, ám bízom benne hogy ezt kompenzálja az az érzés, ami szórakoztatóvá tud tenni egy one-shotot azáltal hogy pre-gen karakterrel mozognak benne.

A S.T.A.R.S. Bravo-csapat játékosai a következők voltak: Rebecca Chambers - nem túl erős idegzetű, de lelkes zöldfülű medika (Zsolt) Forest Speyer - hallgatag felderítő, krónikus cigarettahiánnyal (Andris) Richard Aiken - hidegvérű, ám forró humorú pilóta (Dávid)

1998 júliusában járunk, egy meg nem nevezett középnyugati államban, az Arklay-hegység sűrű erdővel övezett városában, Raccoon Cityben. Június eleje óta titokzatos eltűnések, brutális csonkítással és kannibalizmussal kísért halálesetek, illetve különös vadállatok támadásairól szóló beszámolók tartják rettegésben a várost. Brian Irons rendőrfőnök a közvélemény megnyugtatására bevetette az RPD különleges alakulatát, a S.T.A.R.S.-ot, akik két csoportra szakadva berepültek az erdőbe, hogy a fenyegetés gócpontjaiként azonosított területen felderítést végezzenek. A tervek szerint a tapasztaltabbakból álló Alfa-csapat a veszélyesebbnek ítélt Victoria-tó, az inkább kezdők alkotta Bravo-csapat a tó melletti hegylánc északi oldalán látott volna munkához.A Bravo csapat helikopterének rádiója a beillesztési pont közelében elhallgatott, majd ugyanebben a pillanatban kritikus motorhiba lépett fel, aminek következtében kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk. Kisebb zúzódásokkal megúszták és miután meggyőződtek arról, hogy a helikopter rádiója végképp kinyiffant, illetve hogy kézi készülékeikkel sem a központot, sem a gerinc túloldalán lévő Alfa-csapatot nem tudják elérni, hozzáláttak a környék felderítéséhez.

Első felfedezésük egy erdőgazdasági úton szerencsétlenül járt katonai rabszállító volt, aminek két MP őre halott volt, a rab pedig láthatóan megszökött. A kocsi maximum egy órája állhatott arccal a fának a, a két friss hullán különös sérüléseket találtak, melyek egyértelműen nem a karamboltól származtak. Két csoportra váltak, játékosaink a szökevény nyomait követve bevetették magukat az erdőbe, míg a kapitány Sullivan és Dewey egy kerülővel próbáltak a menekülő oldalába kerülni.

Chambers nemsokára néhány ismeretlen eredetű tojáskupacra lett figyelmes az egyik fa tövében, melyeknek korábbi lakói mindössze rövid nyálcsíkokat hagytak hátra. Rádión figyelmeztették a kapitányt, majd folytatták útjukat. Néhány perc elteltével a távolból puskaropogás hallatszott, szakadozott rádióadás, majd baljós csend tanúskodott arról, hogy a kapitány csapata nehézségekbe ütközött. Sietve az irányukba indultak amikor a fák között egy imbolygó alakot pillantottak meg: az egyik korábban halottnak nyilvánított MP-t. Az illető a felszólításokra nem reagált, közelükbe érve a zombulás egyértelmű jeleit mutatta, végül Aiken egy fejlövéssel elszenderítette. Mire megtalálták társaikat, azokon már tenyérnyi mutáns piócák falatoztak, imserős nyálcsíkokat húzva maguk után. Az egyikük villámgyorsan rávetette magát Speyerre és mire levágták róla már megmarta a felderítőt. Chambers a lehetőségekhez mérten fertőtlenítette az amúgy nem túlságosan veszélyesnek tűnő sebet, majd visszafordultak egy kiszögellés irányába, aminek a pereméről fényt láttak leszűrődni.

A fákkal övezett teraszon a Raccoon City felől a szomszédos Stoneville irányába futó egypályás vasúti sínre bukkantak, amin legnagyobb meglepetésükre a Védernyő vállalat üzemeltette hatkocsis Ecliptic Expressz vesztegelt. A három utasvagonból és három tehervagonból álló szerelvény sötét volt, mindössze az egyik utaskocsiból szűrődött ki fény. A jármű korábbi utasai láthatólag a Védernyő vállalat biztonsági csoportjának tagjai voltak, mostanra szintén megzombulva őgyelegtek a kocsikban. Dokumentációik szerint Védernyő vállalat tíz évvel ezelőtt lezárt Menedzserképző Intézetébe tartottak a vonattal, második csoportként, miután az elsővel elvesztették a kapcsolatot. Csapatunkat a szerelvény indulása zavarta fel az elmélyült nyomelemzésből és miután az utolsó vagon fékjével nem sikerült megállásra bírniuk a veszedelmesen gyorsuló járművet, a kocsik tetején indultak előre.

A középső teherkocsiban belefutottak a katonaszökevény tengerészgyalogosba, Lily Coenbe (jobb oldali kép), aki épp egy óriás mutáns skorpiórákkal küzdött. Együttes erővel legyűrték a bestiát, melyről kiderült, hogy a néhai biztonságiak nehéztüzérsége lett volna - amennyiben sikerül célba érniük. Mivel a S.T.A.R.S. első reakciója nem az volt hogy bilincsbe verjék, Coen együttműködőnek mutatkozott. Az autopilótára kapcsolt mozdonyt sikerült letéríteniük a fővágányról - elkerülve hogy rémületes rakományával beguruljon Raccoon City pályaudvarára - és a Védernyősök eredeti tervét követve az egykori Menedzserképző Intézet (alsó kép) felé terelték. Az elegáns, de kihalt és kiürített kastélyban sorra botlottak bele a Védernyősök korábban ideküldött és szerencsétlenül járt alakulatának nyomaiba: az épület részlegesen már áram alá volt helyezve, összegyűjtöttek több kulcsfontosságú dokumentációt, ám az alakulat tagjai már megzombulva kóvályogtak a folyosókon és a termekben.

Némi tisztogatás után lélegzetvételnyi pihenőt tartottak, aminek során Coen elmesélte szökésének körülményeit, ami bármilyen hajmeresztőnek is tűnt, egybevágott a helyszínen talált nyomokkal és felmentette a nőt a gyilkosság vádja alól. Ezt követően a Bravo csapat kielemezte a dokumentációkat és ezek alapján a fertőzés gócaként a létesítmény alá, mélyen a sziklába épített fő laboratóriumot azonosították. Némi fejtörés után aktiválták a kódolt liftpanelt és aláereszkedtek. Odalent először a tojásokból már ismerős mutáns piócákba botlottak, akik nagy tömegben egymásba kapaszkodva még az emberi formát is képesek voltak utánozni. Mielőtt azonban alaposabban feltérképezhették volna a labort, a hátuk mögött megjelent egy kísérteties fiatal férfi (bal alsó kép).

Az illető James Marcus néven mutatkozott be, a Védernyő vállalat egyik alapítója, a Menedzserképző Intézet korábbi igazgatója, aki 10 évvel ezelőtt eltűnt. Az akkor 71 éves tudós és üzletember láthatólag valami módon restaurálódott egy 20 év körüli állapotra, és monológjából az derült ki, hogy - valami bővebben nem körvonalazott ok miatt - rettenetes bosszút készül állni, nem csak a Védernyő vállalaton, hanem mindenen és mindenkin aki az útjába áll. Kijelentését mindjárt tett követte, förtelmes metamorfózisba kezdett, mialatt folyamatosan nyúlványokkal és piócákkal bombázta a hőseinket, akik heves össztűzzel válaszoltak.

Sajnos a lőfegyverek nem bizonyultak túlságosan hatásosnak az időközben gusztustalan, formátlan, de határozottan harcképes masszává alakult (alsó kép) Marcus ellen, aki az egyetlen kivezető utat képező liftplatformot is elfoglalta. Aiken egy jól irányzott lövéssel zárlatot okozott a platform irányítókonzoljában, aminek hatására az szépen kiemelte Marcus-t a teremből, elvágva a menekülés útját ugyan, de időt adva arra, hogy átgondolják a stratégiát. Mélyebbre hatolva a laboratóriumba két lehetőség is kínálkozott: egy kísérleti napfegyver, ami a felszínről tükörrendszer segítségével lejuttatott napfényt fókuszálta halálos sugárrá, valamint genetikai növesztőkádak mellé telepített önmegsemmisítő sterilizátor. Mivel odakint már besötétedett, az utóbbira esett a választásuk. Beélesítették az időzítőrendszert és meghúzódtak a génlabor hátuljában.

Ezalatt a csúszó-mászó, pulzáló förtelem visszatért a lifttel és benyomakodott utánuk. Csapatunk terve csak azzal nem számolt, hogy a lény nagyobb lett és amorf kiképzésének köszönhetően kitöltötte az egész helységet és a labor bejáratát. Úgy tűnt vagy a hátsó falnak préseli őket, vagy középső, virágszerűen széttárt, fogakkal pettyezett nyelőjáratában végzik. A helyzetet végül Speyer oldotta meg, aki hordozható ágyújának teljes tűzerejét leküldte a lény torkán, amitől az szabályosan kettéhasadt. az így létrejött húskanyon szabad utat biztosított a labor kijáratáig és onnan a liftig. A menekülők sorát Speyer zárta, aki rémülten konstatálta, hogy mögötte megint elkezdett összeforrni a lény, elsőként mindjárt az imént szétroncsolt szájszerve. Az összezáródó húsfalak árnyékában végül úgy döntött, hogy időt nyer maguknak és még egyszer lebontja a gusztustalan szájnyúlványt. Ez sikerült is, ám a hátrafelé tüzelés miatt megbotlott az előtte rohanó Coen bakancsában és végül az összezáródó hústömeg maga alá temette. A többiek felmentek a lifttel a kastély udvarára, majd visszaküldték egy szinttel a platformot arra az esetre, ha az önmegsemmisítő sterilizátor nem tudna elbánni a bestiával, az akkor is bezárva maradjon. Életet leheltek az intézet kiürített garázsában évtizede porosodó kocsiba, majd maguk mögött hagyták a rémálmot és korábbi megállapodásuk szerint Lily Coen hivatalosan elhunytnak lett nyilvánítva.

Here Be Dragons - ToC

Bizonyos cimboráimmal épp a John Carpenter filmográfián megyünk végig, melynek egyik fontos állomása a Nagy zűr Kis Kínában. Mivel most úgy esett, hogy ezúttal Zsolt és Dávid ért rá a kampány 7-dik fejezetére, így a kínai orvos és az alvilági gengszter figurái adták magukat egy kis merítkezésre a kínai titkos társaságok, a keleti miszticizmus és a bűnszövetkezetek bugyraiban.

Benny Bartolo - alvilági nehézfiúból lett magándetektív (Dávid)

Charles Loong - bölcs kínai orvos (Zsolt)

Az iroda leégését követően Grady ismeretlen tettes ellen feljelentést tett, az iroda működését formálisan felfüggesztette és mindenkit elbocsátott. Utolsó találkozásukkor elmagyarázta, hogy egy ideig jobb lesz ha kerülik egymást, hogy a Betolakodók (vagy Rémarcok ha úgy jobban tetszik) lássák, értették a leckét. Az iroda elleni különös támadást követő elmúlt néhány napban sikerült meggyőződniük arról, hogy valóban figyelik őket. Ám ezen megfigyelések módszerei olyan mintát alkottak, mely messze meghaladta a józan ész határait - mintha egész Boston összedolgozott volna azért, hogy ne tévesszék őket szem elől: család, rokonok, barátok, munkatársak, a sarki fűszeres vagy a szemben ülő nénike a buszon. Dr. Loong a testvéréről tudta meg hogy Rémarc, Benny pedig étteremtulajdonos barátjára kezdett gyanakodni.

A legutolsó alkalommal Philip Noyes által demonstrált elmehálózat segítségével azonban tartották egymással a kapcsolatot, így lépett velük kapcsolatba Grady és hívta fel figyelmüket a Boston Globe reggeli számára, melynek címlapja egy érdekes felfedezésről tudósított:

"Levágott emberi fejet találtak a charlestown-i kikötőben

Tegnap a délutáni órákban a charlestown-i 4-es móló elhagyatott szakaszán folytatott lomtalanítás során a munkások levágott emberi fejre bukkantak egy, a mólóra felhúzott, felfordított, korhadófélben lévő csónak alatt. Az előzetes információk szerint a testrész két napja heverhetett ott, a testet viszont sehol nem találták. A fejtől száraz vérnyomok vezettek a móló szélére a vízhez, feltételezések szerint a testet valahol ott dobhatták be. A közelben dolgozó dokkmunkások a fejben felismerni véltek egy közismert alvilági figurát, Benjamin Bartolot, aki többek között csempészet és védelmi pénzek ügyében állt már bíróság előtt. Elképzelhető hogy egy esetleges alvilági leszámolás áll a háttérben, ám a hivatalos rendőrségi nyilatkozat csak ma délelőtt lát napvilágot. Erről esti számunkban tudósítunk.

kr."

A jó doktor és Benny mozgásba is lendültek: elmaszkírozták Bennyt, aki Tony-nak, nem létező bátyjának adta ki magát, és azzal a mesével érkezett Bostonba, hogy előkerítse öccse gyilkosát. A charlestown-i kikötő mólóinál csak szófukar kínai munkásokat találtak, akik a környéket felvásároló Sang Fat Company megbízásából dolgoztak. Mindazonáltal itt találták Kilian Rydert, a Globe tudósítóját, aki a sztorihoz ugyan sokat már nem tudott hozzáfűzni, de meglehetősen felvillanyozódott "Tony" érkezésén, szaftos alvilági bosszúhadjárat szenzációját szimatolva. Kölcsönös információcserében egyeztek meg. Nyomozóink ezután felkeresték az írek által futtatott O'Herlihy Szállítmányozást, hátha tudnak valamit arról mi történhetett, ám az írek raktára körül mindössze sürgölődő kínaikat találtak, akik épp a Sang Fat Company cégért húzták fel. A munkavezetőjük elárulta, hogy a céget megvásárolták az öreg O'Herlihytől.

A Táncos néne nevű ír kocsmában "Tony" találkozott az öreg O'Herlihyvel aki elárulta, hogy a Sing szervezet olyan árat kínált neki amire hülye lett volna nemet mondani. A kínai fickó akivel tárgyalt, egy fiatal férfi volt, név szerint Kim Dong. Ezután Loong vette elő kapcsolatait és felkeresték egy kilensét, Wang Wy kaszinótulajdonost, aki tapintható alvilági összeköttetésekkel rendelkezett. A fehérgalléros gengszter elárulta a doktornak, hogy vértelen hatalomátvétel folyik a kínai alvilágban és hozzá is nemsokára jön a Sing szervezet egyik pénzbeszedője, Szalmaszandálos Shentu Sun. A gyanúsan élesnek és fejezésre is alkalmasnak tűnő kardokkal felfegyverzett singek menetrendszerűen meg is érkeztek, s míg a doktor Shentu Sunnal szocializált, "Tony" odakint ólálkodott és az erőiket mérte fel, készülve hogy majd kövesse a kijövőket. Ezen tevékenységében akadályozta meg őt egy, két üldözője elől menekülő kínai lány.

Az üldözők "Tony" közbelépésnek hála elvesztették a lány nyomát és hanyagságukért kijáró megtorlásról pusmogva távoztak. A kötözés és mértékletes verés nyomait viselő bakfis Miao Yin (fenti kép) néven mutakozott be és elárulta, hogy az a két gazember elrabolta iskolából hazafelé menet és fogságban tartották valakinek. Shentu Sun nevének említése heves bólogatást váltott ki belőle, de kiderült, hogy Sun is dolgozik valakinek: egy fiatal férfinak, aki egyszer meglátogatta őt rabsága alatt. A fiatalember egy pillantással felmérte Miaot és annyit mondott: nem megfelelő. Ezt a férfit a többiek a Tömjénmester Kim Dong néven emlegették.

Bár Shentu Sun nyomát elvesztették, nyomozóink ideiglenesen biztonságba helyezték a lányt az Angyalőr Árvaházban, majd tovább szimatoltak. Kilian Rydertől megtudták, hogy a rendőrség megpróbálja előkeríteni a testet, melyet a vérnyomok alapján a móló mellett dobhattak vízbe. Délután vissza is tértek a mólóhoz, ahol a rendőrök nehézbúvárokkal fel is hoztak egy fejetlen testet, aminek a bokáján egy elvágott drót fityegett. Sajnos ennél közelebb nem kerülhettek.

Az éj leple alatt felkeresték Miao Yin szüleit, megnyugtatták őket hogy a lány életben van, de most nem lenne biztonságos hazatérnie. A Yin ház körül ugyanis most is ott leskelődött a két elrabló, vélhetően abban a reményben hogy elkaphatják az esetleg hazatérő lányt. Az egyiket "Tony" ledurrantotta, a másikból a torokvágás előtt még kiszedtek annyi információt, hogy Shentu Sun bízta meg őket Miao elrablásával, mert annak - a kínaik között ritka módon - zöld szeme volt.

Ezt követően a kihalt éjszakai utcán a doktor egy lassan hulló vaskos hópihére lett figyelmes. Eredete után kutatva felfelé tekintett és még látta ahogy lecsap rá a Ghostwood erdőből ismerős hatalmas, kitárt szárnyú, nekroid rovarra emlékeztető lény. Ádáz küzdelem vette kezdetét: a doktort először az égbe akarta ragadni, majd "Tony" lövéseitől meggyengülve visszazuhant és elvesztett életerejét a doktor vérének kiszívásával próbálta pótolni. A harc hevében nyomozóink még észrevették egy másik ilyen lény kontúrjait a szomszédos épület tetején, ám annak mintha a hátán egy emberi alak ült volna...

Csak a jelentős tűzerő bevetésének köszönhetően sikerült hajszál híján megfutamítaniuk a kreatúrát, mire a tetőn lévő is nyomtalanul eltűnt. Visszavonulót fújtak, Loong ellátta szörnyű sebeit és még ezen az estén mélyebben megismerkedett szomszédjának a nagyapjával, az öreg Tang Lunggal. A két bölcs figura beszélgetése előbb-utóbb a titkos társaságok felé terelődött. Ennek kapcsán Lung elárulta, hogy az a szóbeszéd járja, hogy a Sing szervezet mögött a tizenkét sárkány klán egyike áll. A sárkány klánokról a 600-as évekből, a Sun dinasztia idejéből származnak az első írásos feljegyzések. A legendák szerint a titkos klánok élén egy-egy halhatatlan ember áll, akiket úgy hívnak, hogy a Hegyek Urai. Dr. Loongnak kezdett összeállni a kép a Shentu Sun ruháján látható kék sárkánymotívummal és az elrabolt lánnyal, midőn a Hegyek urai állítólag érintetlen, zöld szemű lányok életének ellopásával hosszabbítják meg a sajátjukat. Bár Tang Lung szerint ez már tényleg nem több mint ostoba, babonás szóbeszéd.

Másnap reggel ismét jelentkezett Killian Ryder, hogy a rendőrök találtak egy borítékot Benny Bartolo "hulláján", melyen még a Darius Grady & Co. Nyomozóiroda szerepelt címzettként. Grady rendőrségi kapcsolatainak bevonásával sikerült kideríteni, hogy mit tartalmazott az ázott boríték: egy falapocskát, rajta kínai felirattal "nálunk van". Nyomozóink egyetértettek abban, hogy Benny doppelgangere bizonyára újabb nyomot akart eljuttatni nekik, ám ebben feje elvesztése megakadályozta. Úgy tűnik a nyom most a kínaiak kezébe került. Némi kérdezősködés után a Sing szervezet - és vélhetően a Kék Sárkány klán - főhadiszállásaként a Paikang Petrol nevű üzemanyaggyárat valószínűsítették. Persze eszük ágában sem volt besétálni az oroszlán barlangjába, ezért olyan tervet eszeltek ki, mely a legszebb Cyberpunk 2020 meséket idézte.

Elhozták Miao Yint az árvaházból, majd Wang Wy bevonásával megszellőztették az alvilágban hogy a szökött lányt a ledurrant Shaulun motelban látták - különös gondot fordítva arra, hogy Miao apja is az elsők között tudja meg. A recepciós orra előtt fel is vitték a lányt, ám egy másik szobában rejtették el, nem a sajátjukban. Ezután zárnyitással megbűvölték a sajátjukkal szemközti szobát, ahol doktor Loong rejtőzött el, jelentős tűzerővel. Ezután "Tony" lement és megvesztegette a recepcióst, hogy az "nem látta itt ezt a lányt". Gondosan annyi pénzt adott neki amennyi arra elég, hogy egy "civilnek" letagadja, de keménykötésű alvilági smasszereknek már ne. Ezt követően Tony visszavonult a szobába és a mordályára támaszkodva várt. Minden úgy zajlott ahogy eltervezték.

Az idősebb Yin érkezett elsőként, de a recepciós az apa minden ágálása ellenére tagadott. Az öreg Yint persze már követték Shantu és emberei, akik számára a szóbeszéd mellett az apa jelenléte már elég garanciát adott arra vonatkozólag, hogy jó helyen járnak. Yin úr távozásával maguk is kezelésbe vették a recepcióst, aki engedett a nyomatéknak és elmondta, hogy a lány odafent van. Természetesen a kardos martalócok rögvest lerohanták a szobát, ahol "Tony" csőre töltve várta őket. Mire felocsúdtak már két tűz között voltak a szemközti szobából kirontó doktorral a hátuk mögött. A véres mészárszék után az együttműködésre lágyult Shantu vállalta, hogy elvisz egy üzenetet - stílusosan egy fatáblán - Kim Dongnak.

Az üzenetben egy meghívó állt egy másnapi hangversenyre a bostoni operaházba. Nyomozóink arra számítottak, hogy a tömegben Kim Dong nem próbálkozik majd semmivel. Amikor megérkeztek az előadásra és beléptek a nézőtérre meglepetten konstatálták, hogy a Kim Dong az ÖSSZES jegyet megvette, a szimfónikusok pedig a majdnem üres teremnek játszanak. Egy rendkívül öreg kínai férfit is találtak a fiatal Kim társaságában. Az úr Lo Pen (bal oldali kép) néven mutatkozott be és nem rejtette véka alá titulusát sem: a Hegyek ura, a Kék Sárkány klán feje. Lo Pen biztosította őket arról, hogy nem áll szándékában akadályozni tevékenységüket, tudomása van a mozgásban lévő erőkről és arról, hogy milyen szerepet játszanak hőseink ezen erők megfékezésében - különös tekintettel a Yog Sothoth vérvonalát hordozó dr. Loongra. Kim Dong elmagyarázta, hogy milyen félreértés okán fejezte le Benny Bartolót a kikötőben, ő nem tudott a dolgok kozmikus összefüggéséről. Mire Kim szemén keresztül Lo Pen betekintést nyert a sajnálatos eseménybe már nem tudták meg nem történtté tenni a kivégzést, a borítékon található címről Lo Pen tudta hogy leégett, hogy dolgozói inkognitóba vonultak. Legegyszerűbb megoldásnak az tűnt, hogy maguknál biztonságba helyezik a nyomot és egy vízhatlan módon üzenetet hagynak hátra az illetékeseknek, ami senki más számára nem bír jelentőséggel. Még annyit kellett tenniük, hogy gondoskodnak róla, hogy a hullát idejekorán "felfedezzék" és személyazonossága megfelelő nyilvánosságot kapjon. Lo Pen ezután átadott nekik egy megszárított fényképet, amin kétféle kézírással és kétféle tintával megjegyzések is sorjáztak (alábbi kép).

Még aznap felkeresték a salemi címet, ám a lezárt raktárházat már láthatólag két-három nappal korábban sebtében kiürítették. Két fontos felfedezést azonban így is tettek. A raktárépületben egy nagyobb, ismeretlen rendeltetésű gépezetet üzemeltettek, melyet az elektromos hálózatba szabálytalanul bekötött nagyfeszültségű kábellel tápláltak. S bár a gépnek már hűlt helyét találták, az egyik íróasztal alatt egy BOI (Bureau of Investigation) igazolványra bukkantak, melynek tulajdonosa egy bizonyos CARTER, James nyomozó volt.

Különösen ajánlom elolvasásra A Conrad Lewis-ügy illetve A Red Hook-i rajtaütés című dokumentumokat azoknak akik nem voltak jelen az utolsó néhány szessönben.

Fuga dal Bronx - AFMBE

SZOMBAT

Elkövető: Mihály

Tettestársak: Ecco, Andris, Krisztián, Dávid

A nyolcvanas évek elején összehányt két Castellari-mocsok, az 1990: I guerrieri del Bronx illetve a Fuga dal Bronx alapján rettyintettem össze ezt a kalandot, mely a kor másodvonalbeli akciófilmjeinek szinte minden fontosabb stílusjegyét felvonultatta. A történet az alapjául szolgáló filmekben ábrázolt világban játszódott 1990-ben (ahogyan azt 1982-ben elképzelték), New Yorkban, azon belül is Bronxban. A negyed a magas bűnözés miatt Senkiföldjévé vált, ahol a bandák vették át az uralmat. A gátlástalan Manhattan Corporation azonban megvásárolta Bronxot New York államtól azzal a céllal, hogy lerombolják és új, pompázatos városnegyedet építsenek a helyére. Drasztikus eszközökkel kezdték meg a lakók kitelepítését, ám a Bronx Harcosok név alatt összefogott bandák képében nem várt ellenállásba ütköztek.

A játékosok négy bandatagot alakítottak, akiknek korábban jól ment a szekér, ám a lakosok fogyatkozásával és a Manhattan Corporation kitelepítő csoportjainak bevonulásával befolyásuk egyre csökkent. Végül egy volt nicaraguai szabadságharcos, Dablone zászlaja alatt gyűltek össze és tevékeny szerepet vállaltak a Bronx Harcosok gerillaháborújában. Egy rutinszerű rajtaütés során megismerkedtek Moon Gray újságírónővel, aki azzal a szándékkal lopózott be a fallal körülzárt Bronxba, hogy bizonyítékokat gyűjtsön és leleplezze a cég embertelen módszereit.

Hőseink a Zombik nevű degenerált bandától hemzsegő csatornákon keresztül elkísérték az eltökélt hölgyet Dablonéhoz, akivel megszülték a tervet: elrabolják Henry Clarkot, a Manhattan Corporation elnökét. Némi huza-vona után megtervezték az akciót, amibe bevonták egyikük cimboráját, Strike-ot a vietnámi veteránt. Egy impresszív rajtaütés során sikerült is elkapni a befolyásos pénzembert, aki épp Bronxban, a bontási ceremónia keretében a sajtó előtt produkálta magát. Értékes zsákmányukkal ismét a csatornákon át kíséreltek meg visszajutni Dablonéhoz, ám társaikat addigra a cég disinfectorai valami kísérleti harcigázzal - amit az elnök RAGE kódnév alatt azonosított - elárasztották. a környező csatornalagutakban terjengő szer hatására egykori barátaik dühöngő, veszett őrültekké váltak akik még a szintén lent sunnyogó Zombikat is felaprították.

Kis csapatunk felmerészkedett a felszínre, ahol újabb rémségek fogadták őket: a Manhattan Corporation harci androidjai, a Retaliátorok, amiknek bevetése még Clark elnököt is elborzasztotta. Ezek után nem volt csoda hogy a cég alelnöke, Hoffmann semmilyen együttműködésre vagy váltságdíj fizetésre nem volt hajlandó, sőt mi több nyakukra küldte Floyd Wranglert, a vietnámi háború egyik mészárosát, aki jelenleg a cég zsoldjában állt.

A klimatikus leszámolásra egy több szintes romos bérházban került sor, ahol a helikopterről lövöldöző Wrangler először Clark elnököt tette hidegre, majd Ecco karakterét, hogy aztán végül Krisztián karaktere teljesítse be végzetét. Hőseink Strike aktív részvételével végül egy lopott helikopterrel elhagyták Bronxot, ám a falakon túl Manhattan irányába már elszabadult a pokol: a RAGE a csatornarendszeren át kijutott a városba, mindenfelé dühöngő őrültekként rohangáló emberek, tüzek és a rendbontók megfékezésével kétségbeesetten küzdő karhatalmi erők látványa fogadta őket. Az apokaliptikus finálé pedig szinte kiált a folytatásért, aminek címe valahogy így festene: Fuga dal New York azaz angolul: ESCAPE FROM NEW YORK. hehe.

Megdöbbentően jól vette az akadályt az AFMBE alapvetően horrorra kihegyezett rendszere, ennek az egy szessönek az ideje alatt 5 - azaz öt - teljes harci szituációt le tudott kezelni anélkül, hogy leült vagy feldarabolódott volna a játék. Pedig volt itt minden: gránátok, robbanás, bunyó, közelharci fegyverek, sorozatlövések, autós kaszkadőrjelenetek, stb. A kaland könnyed tónusa jót tett az előző napi DnD versenymodulban megfáradt elméknek, volt izgalom, móka és kacagás bőven.

Elhagyatva - DnD

PÉNTEK

Elkövető: Rius
Tettestársak: Bori, Dávid, Krisztián, Csukonyi, Thirlen

Mikor a táborban eljutott hozzánk az információ, hogy az idei DnD 3.5-ös versenymodult nem a korábban favorizált Csiszi szállította, társaságunk több tagjában is felmerült az indulás lehetősége, hátha egy jót játszhatunk, elkerülve a kisfiúkat megerőszakoló, majd azok szétrepedt végbélnyílását ecélra gyártott CLW potionnal begyógyító (!) gonosz-pedo-burnyák papokkal történő ingame kontaktust. Mihálynak olyannyira betett a korábban játszott Midnight session (by Krisztián - pedig jó volt) - és különösen a grapple szabály használata, melyet még a játék utáni napon is többször végigrágott a társaság -, hogy inkább letett a nevezésről. Mi, többiek bevállaltuk a játékot. Már a verseny első fél órájában kiderült, hogy Mihálynak volt meg a bölcsesség próbája, nem nekünk. Nemes egyszerűséggel fogalmazva: csúnyán beszoptuk. Lássuk miért is:

Már a versenyt megelőző napon kiderült, hogy Rius fog nekünk mesélni, ami roppant bíztató volt. Úgy gondoltam, ha még vacak is lesz a játék vagy a sztori, Rius szövegein akkor is igen jól fogunk szórakozni (ez bejött). Felmerültek emlékeimben a korábbi évek DnD és Shadowrun (jajj...) versenyeinek akusztikai maradványai: "Rius kacagásának" széles terjedelmű és dinamikájú, állandó jelenléte. Szóval jó eséllyel számíthattam az első Ars Magikás élményem DnD-s verziójára (ez is bejött). Szellemileg felkészültem tehát egy alapos rekeszizom terhelésre.

Eljött a reggel, és (ha nehezen is, de) összeállt a csapat. Szellemi megterhelést messziről kerülendő, egy barbár/harcos (4/4) karakter került a kezeim alá. Ranger/fighter, sorcerer, wizard, és egy cleric alkotta a csapat további tagjait a fent megnevezett arczok irányításával. A történet lényege az volt, hogy 600 éve bebörtönöztek egy bizonyos démont és néhány nap múlva, valami három hold együttállásánál, lehetőség adódik valamilyen módon véglegesen bebörtönözni a rondaságot, miközben persze a másik oldal pont ennek ellenkezőjét szeretné. Erre a nagy kvesztre képezték ki árván talált fiataljainkat egy kolostorban. Mindenkit szinte szétvetett a jóság és a tettrekészség. Heves teleportálgatás után egy szigeten kötöttünk ki, ahol egy titán taposta a homokos tengerpartot. Gyorsan eltűntünk az erdőben, ahol nemsokára meglátogatta a csapatot a BEVEZETŐ KOMBAT, két eltévedt fázispók (mesélőnk tolmácsolásában: "pókgeci") személyében, akiket állati ösztöneik megakadályoztak abban, hogy öngyilkosságot kövessenek el, ezért kapva kaptak az alkalmon, amikor kalandozóinkba botlottak. A harcot követő néhány kör után beleakadtunk az első kötelező HOOKba is: megtaláltunk egy gubó fogságába került helyi hülyegyereket, aki a közeli falu vadásza volt és (Rius szerint) kukkolni jár ide az erdőbe. Karaktereink elkísérték az embert a fantasy-peepshowba, eredmény pedig egy transzparens jóslat és a vadász esti öngyilokja lett.

Hős/kiválasztott szerepköröket idejekorán elsajátított karaktereinkkel bevittük a hullát a faluba, ahol Rius ránkszabadította idóta, degenerált, "köcsög", retardált állat NPC-it, azaz elértük a versenyodulok újabb kötelező részét: adott X NPC, akiket végig kell kérdezni és rájönni, hogy ki pucolja kinek a cipőjét. Rius adagolásában viszont érdekesen, pontosabban igen szórakoztatóan alakult ez a rész. Töményen kaptuk a addigra már meglehetősen lezsibbadt fejünbe a mesélő kacagásai (C) közé elvétve beékelt dialógusokat. A faluban gyakorlatilag minden a párzásról, lerészegedésről, tudatmódosítók fogyasztásáról, illetve - Csukonyi ingame játékára válaszul - a buzulásról szólt. Itt már erős hastájéki fájdalmaink voltak. A faluban bebizonyosodott, amit az első hooknál sejtettünk: minden meg van fordítva, karaktereink a gonosz szolgálatában állnak, és csak be lettek hülyítve, megspékelve egy N/G álcával, amit még ők maguk is elhittek. Szóval újabb versenyodul klisét kaptunk az arcunkba: a CSAVARt (Screw - 20th level, Solitary, Monster, a versenymodulok állnadó legyőzendő ellenfele).

Mindenestre a csapatunk nyakig elmerült a falu szociális mocsarában. Néhány rézért mindenre kapható kurvák és irgalmatlan módon bebaszott kocsmatöltelékek örvényében nyomozgattunk mindenféle pitiáner dolog után. A déli ebédszünet olyan volt, mint egy háborgó tenger hullámai között vergődő embernek ledobott mentőöv, ugyanis Csukonyi éppen szerelmi vallomását cizellálta az egyik NPC felé, olyan gusztustalan giccsparádé közepette, hogy azt már a Tövismadarakon eddzett gyomrom sem bírta tovább, még akkor sem ha egyértelműen poénról volt szó. Miután kiálltuk a hosszú sort, visszamerészkedtünk, de még mindig ugyanott tartott a "játék!" A tábor rövid szüneteiben Philip K. Dick írásaival megtekert elmém reflexszerűen a helyzet valótlanságát kezdte sejtetni, erős védőernyőt biztosítva mentális épségem megőrzése érdekében...

Jóllakottan, ámbátor hányástól tartva megpróbáltuk rövidre fogni a dolgot és megkíséreltünk egy short-cutot, de hamar megtapasztaltuk, hogy mennyire nem flexibilis egy versenymodul (totál nem értem miért egyébként). Szóval, miután még néhány infót begyűjtöttünk, csapatunk legerősebb kétkedői is teljességgel meggyőződtek arról, hogy a mindenki át lett verve és a karakterek az egész eddigi életüket teljes hazugságban töltötték. Ez persze érdekes kérdéseket vet fel pl. a jellemjáték pontozásánál; azaz miként tudnak értékelni egy X jellemmel nevelt karakter jellemjátékát, akinek ingame, a sztori közepén esik szét alkotóelemeire az egész addigi élete (?) Namindegy, bementünk a bányába de egy óramű pontossággal időzített omlás eltántorított minket attól, hogy ne pontban másnap menjünk vissza a járatokba (hiszen ha ma omlás van, akkor holnap nem lesz - vettük az adást). Ezáltal vissza lettünk lökve a retardált idióták közé (itt kicsit már Rius is unta a banánt de le a kalappal, mindent megtett amit lehetett, így átvészeltük az újabb mentális próbatételt). Karakterem ekkor lassan önálló életre kelt és komolyan elkezdett foglalkozni azzal, hogy kiszakadna az irányításom alól, majd követné hook 1 NPC-jét az öngyilkosok síkjára.

Másnap végre lejutottunk a bányába és szembesültem a fantasy szerepjátékok, de kifejezetten a versenymodulok legsötétebb melléktermékével: a(z erőltetett) REJTVÉNNYEL. Borinak 1 percébe sem került megfejteni. Én ekkor már erősen ki voltam égve, plusz a logikai fedalvány felbukanása okozta sokk olyan passzivitásba taszított, hogy már csak arra eszméltem fel, amikor mentünk át a számsoros hídon (!), egészen valami teleportkapu féleséghez. Mikor itt is megállt a party, hogy mi legyen (klasszikus stuck), a szintén maradandó mentális sérülés határvonalán táncoló Krisztiánnal (sz­arunk rá alapon) beléptünk az átjáróba. Miután mindenki megérkezett a templomba, sűrű padlótfogások közepette legyaktunk néhány üveggólemet, majd bejutottunk a finálé helyszínére: nagy pentagram, kövek, rúnák stb, felesleges részletezni. Lényeg, hogy megjelent egy papszolga, aki a viselt szimbóluma alapján a démon bebörtönzését támogató/fenntartó szerzevet oldalán tevékenykedhetett. A riadalmat követően előállt a templom védelmi tagozata is, néhány kaszter és harcos személyében. Bori, Csukonyi és rosszmagam letettük a fegyvert, Krisztián és Thirlen még kűzdött a modullal (optimizmusuk az volt). Rius (joggal) elment egy kis segítségért a modul íróihoz, hogy akkor most mi van. A problémát az okozta, hogy a karakterek készen álltak arra, hogy eldobják az életüket azért, hogy a démon örökre be legyen börtönözve és így oldják meg a világot befolyásoló hatalmas küldetésüket, azaz a negatív oldal túlnevelte őket a jóság nevezetű tananyagból (öreg hiba). A megoldás valami túltápolt angyalszerű harcos képében jelentkezett, aki végrehajtott valami rituálét a köveken, majd kockázatot kizárva levágott minket (magát a kockázatot még mindig nem nagyon értem, eléggé erőltetett hülyeség volt, de nem lehet minden tökéletes). Egyedül Thirlen karaktere, a kis kaotikus, nem volt hajlandó feláldozni magát. Elmenekült és új életet kezdett valahol másutt...

Összegzés: az alapsztori alapvetően egy teljesen jó találmány, dícséret illeti az alkotókat (tudtommal első versenymoduljuk, tehát még ez is plusz pont). Sajnos azonban ráerőltették a szokásos sémákat és valamiért nem mertek eltérni a felépítésbeli kliséktől. Ez sajnos rombadöntötte az egészet. Az verseny végén (23:00-kor fejeztük be) olyan csömöröm lett a szerepjátéktól, mint még eddig soha. Ha másnap nem olyan játékot játszottunk volna, amihez már volt karakterem, inkább kivettem volna a napot. Szabadság a szabadságban. Olvasásra vagy pihenésre volt szükségem. Jövőre, pontosabban az életem maradékában nem tudom elképzelni miazisten venne még rá, hogy mégegyszer versenymodulban játszak. Végezelül le kell szögezni, illetve meg kell említeni mégegyszer a végén, hogy az élménybeszámoló túlzott negatív jellege ellenére bizonyos dolgok igenis jók voltak és ezek kellemes szórakozást és élményt nyújtottak: gondolok itt elsősorban Rius meglehetősen egyéni hangvételű játékvezetésére, akiben meglepő módon egy igazi rules-lawyer veszett el és magára az alaptörténetre. Megemlítendő még, hogy harmadikok lettünk, így a csapat tagjainak járó Alexandra kupon kis enyhítést jelentett az egész napos megpróbáltatásokra...