A kilencvenes évek végétől egészen napjainkig burjánzó zombi-reneszánsz zászlóshajója a CAPCOM Resident Evil játéksorozata, valamint a belőlük készült filmek. A szubzsáner iránti mély rajongásom kötelez arra hogy tisztelegjek előtte, így a filmek buzgó fogyasztása és a játékok összeharácsolása után a következő logikus lépés a szerepjátékos kontribúció volt. Eredetileg már a második mozifilm után dédelgettem egy mesét, Dáviddal kovácsoltattam is egy hosszú aláfestő zenét, de aztán mindig jött valami más amit meséljek.
Az egyszeri kalandból aztán valamiféle kampányocska alakul, a Ködvölgy, az [Unrivalled]-[Unparalelled] és a Sum of the Whole mintájára, ahol minden játékülés egy-egy önmagában is játszható és lezáródó sztorit takar, ám egészében mégis egy kampányt képeznek. Amiben mégis különbözik tőlük, az az hogy a játékok - és áttételesen a filmek - szereplőiből létrehozok egy karakterpoolt, melyből az adott mese előtt kiosztom a résztevőket a jelenlévő játékosoknak, a mese végén megkapják a fejlődéspontokat, majd visszateszem a karaktereket a poolba a következő ülésig. Ennek elméletben több előnye is van: lehetővé teszi, hogy a játékosok a kampány során más-más karakterekkel is kipróbálják magukat, a one-shotokkal ellentétben megmarad a fejlődésrendszer, valamint alkalmanként mozgathatok korábban játszott karaktert NPC-ként ha a narratíva megkívánja. Esetleges hátránya, hogy a játékosok nem érezhetik majd a karaktert sajátjuknak, ám bízom benne hogy ezt kompenzálja az az érzés, ami szórakoztatóvá tud tenni egy one-shotot azáltal hogy pre-gen karakterrel mozognak benne.
A S.T.A.R.S. Bravo-csapat játékosai a következők voltak:
Rebecca Chambers - nem túl erős idegzetű, de lelkes zöldfülű medika (Zsolt)
Forest Speyer - hallgatag felderítő, krónikus cigarettahiánnyal (Andris)
Richard Aiken - hidegvérű, ám forró humorú pilóta (Dávid)
1998 júliusában járunk, egy meg nem nevezett középnyugati államban, az Arklay-hegység sűrű erdővel övezett városában, Raccoon Cityben. Június eleje óta titokzatos eltűnések, brutális csonkítással és kannibalizmussal kísért halálesetek, illetve különös vadállatok támadásairól szóló beszámolók tartják rettegésben a várost. Brian Irons rendőrfőnök a közvélemény megnyugtatására bevetette az RPD különleges alakulatát, a S.T.A.R.S.-ot, akik két csoportra szakadva berepültek az erdőbe, hogy a fenyegetés gócpontjaiként azonosított területen felderítést végezzenek. A tervek szerint a tapasztaltabbakból álló Alfa-csapat a veszélyesebbnek ítélt Victoria-tó, az inkább kezdők alkotta Bravo-csapat a tó melletti hegylánc északi oldalán látott volna munkához.A Bravo csapat helikopterének rádiója a beillesztési pont közelében elhallgatott, majd ugyanebben a pillanatban kritikus motorhiba lépett fel, aminek következtében kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk. Kisebb zúzódásokkal megúszták és miután meggyőződtek arról, hogy a helikopter rádiója végképp kinyiffant, illetve hogy kézi készülékeikkel sem a központot, sem a gerinc túloldalán lévő Alfa-csapatot nem tudják elérni, hozzáláttak a környék felderítéséhez.
Első felfedezésük egy erdőgazdasági úton szerencsétlenül járt katonai rabszállító volt, aminek két MP őre halott volt, a rab pedig láthatóan megszökött. A kocsi maximum egy órája állhatott arccal a fának a, a két friss hullán különös sérüléseket találtak, melyek egyértelműen nem a karamboltól származtak. Két csoportra váltak, játékosaink a szökevény nyomait követve bevetették magukat az erdőbe, míg a kapitány Sullivan és Dewey egy kerülővel próbáltak a menekülő oldalába kerülni.
Chambers nemsokára néhány ismeretlen eredetű tojáskupacra lett figyelmes az egyik fa tövében, melyeknek korábbi lakói mindössze rövid nyálcsíkokat hagytak hátra. Rádión figyelmeztették a kapitányt, majd folytatták útjukat. Néhány perc elteltével a távolból puskaropogás hallatszott, szakadozott rádióadás, majd baljós csend tanúskodott arról, hogy a kapitány csapata nehézségekbe ütközött. Sietve az irányukba indultak amikor a fák között egy imbolygó alakot pillantottak meg: az egyik korábban halottnak nyilvánított MP-t. Az illető a felszólításokra nem reagált, közelükbe érve a zombulás egyértelmű jeleit mutatta, végül Aiken egy fejlövéssel elszenderítette. Mire megtalálták társaikat, azokon már tenyérnyi mutáns piócák falatoztak, imserős nyálcsíkokat húzva maguk után. Az egyikük villámgyorsan rávetette magát Speyerre és mire levágták róla már megmarta a felderítőt. Chambers a lehetőségekhez mérten fertőtlenítette az amúgy nem túlságosan veszélyesnek tűnő sebet, majd visszafordultak egy kiszögellés irányába, aminek a pereméről fényt láttak leszűrődni.
A fákkal övezett teraszon a Raccoon City felől a szomszédos Stoneville irányába futó egypályás vasúti sínre bukkantak, amin legnagyobb meglepetésükre a Védernyő vállalat üzemeltette hatkocsis Ecliptic Expressz vesztegelt. A három utasvagonból és három tehervagonból álló szerelvény sötét volt, mindössze az egyik utaskocsiból szűrődött ki fény. A jármű korábbi utasai láthatólag a Védernyő vállalat biztonsági csoportjának tagjai voltak, mostanra szintén megzombulva őgyelegtek a kocsikban. Dokumentációik szerint Védernyő vállalat tíz évvel ezelőtt lezárt Menedzserképző Intézetébe tartottak a vonattal, második csoportként, miután az elsővel elvesztették a kapcsolatot. Csapatunkat a szerelvény indulása zavarta fel az elmélyült nyomelemzésből és miután az utolsó vagon fékjével nem sikerült megállásra bírniuk a veszedelmesen gyorsuló járművet, a kocsik tetején indultak előre.
A középső teherkocsiban belefutottak a katonaszökevény tengerészgyalogosba, Lily Coenbe (jobb oldali kép), aki épp egy óriás mutáns skorpiórákkal küzdött. Együttes erővel legyűrték a bestiát, melyről kiderült, hogy a néhai biztonságiak nehéztüzérsége lett volna - amennyiben sikerül célba érniük. Mivel a S.T.A.R.S. első reakciója nem az volt hogy bilincsbe verjék, Coen együttműködőnek mutatkozott. Az autopilótára kapcsolt mozdonyt sikerült letéríteniük a fővágányról - elkerülve hogy rémületes rakományával beguruljon Raccoon City pályaudvarára - és a Védernyősök eredeti tervét követve az egykori Menedzserképző Intézet (alsó kép) felé terelték. Az elegáns, de kihalt és kiürített kastélyban sorra botlottak bele a Védernyősök korábban ideküldött és szerencsétlenül járt alakulatának nyomaiba: az épület részlegesen már áram alá volt helyezve, összegyűjtöttek több kulcsfontosságú dokumentációt, ám az alakulat tagjai már megzombulva kóvályogtak a folyosókon és a termekben.
Némi tisztogatás után lélegzetvételnyi pihenőt tartottak, aminek során Coen elmesélte szökésének körülményeit, ami bármilyen hajmeresztőnek is tűnt, egybevágott a helyszínen talált nyomokkal és felmentette a nőt a gyilkosság vádja alól. Ezt követően a Bravo csapat kielemezte a dokumentációkat és ezek alapján a fertőzés gócaként a létesítmény alá, mélyen a sziklába épített fő laboratóriumot azonosították. Némi fejtörés után aktiválták a kódolt liftpanelt és aláereszkedtek. Odalent először a tojásokból már ismerős mutáns piócákba botlottak, akik nagy tömegben egymásba kapaszkodva még az emberi formát is képesek voltak utánozni. Mielőtt azonban alaposabban feltérképezhették volna a labort, a hátuk mögött megjelent egy kísérteties fiatal férfi (bal alsó kép).
Az illető James Marcus néven mutatkozott be, a Védernyő vállalat egyik alapítója, a Menedzserképző Intézet korábbi igazgatója, aki 10 évvel ezelőtt eltűnt. Az akkor 71 éves tudós és üzletember láthatólag valami módon restaurálódott egy 20 év körüli állapotra, és monológjából az derült ki, hogy - valami bővebben nem körvonalazott ok miatt - rettenetes bosszút készül állni, nem csak a Védernyő vállalaton, hanem mindenen és mindenkin aki az útjába áll. Kijelentését mindjárt tett követte, förtelmes metamorfózisba kezdett, mialatt folyamatosan nyúlványokkal és piócákkal bombázta a hőseinket, akik heves össztűzzel válaszoltak.
Sajnos a lőfegyverek nem bizonyultak túlságosan hatásosnak az időközben gusztustalan, formátlan, de határozottan harcképes masszává alakult (alsó kép) Marcus ellen, aki az egyetlen kivezető utat képező liftplatformot is elfoglalta. Aiken egy jól irányzott lövéssel zárlatot okozott a platform irányítókonzoljában, aminek hatására az szépen kiemelte Marcus-t a teremből, elvágva a menekülés útját ugyan, de időt adva arra, hogy átgondolják a stratégiát. Mélyebbre hatolva a laboratóriumba két lehetőség is kínálkozott: egy kísérleti napfegyver, ami a felszínről tükörrendszer segítségével lejuttatott napfényt fókuszálta halálos sugárrá, valamint genetikai növesztőkádak mellé telepített önmegsemmisítő sterilizátor. Mivel odakint már besötétedett, az utóbbira esett a választásuk. Beélesítették az időzítőrendszert és meghúzódtak a génlabor hátuljában.
Ezalatt a csúszó-mászó, pulzáló förtelem visszatért a lifttel és benyomakodott utánuk. Csapatunk terve csak azzal nem számolt, hogy a lény nagyobb lett és amorf kiképzésének köszönhetően kitöltötte az egész helységet és a labor bejáratát. Úgy tűnt vagy a hátsó falnak préseli őket, vagy középső, virágszerűen széttárt, fogakkal pettyezett nyelőjáratában végzik. A helyzetet végül Speyer oldotta meg, aki hordozható ágyújának teljes tűzerejét leküldte a lény torkán, amitől az szabályosan kettéhasadt. az így létrejött húskanyon szabad utat biztosított a labor kijáratáig és onnan a liftig. A menekülők sorát Speyer zárta, aki rémülten konstatálta, hogy mögötte megint elkezdett összeforrni a lény, elsőként mindjárt az imént szétroncsolt szájszerve. Az összezáródó húsfalak árnyékában végül úgy döntött, hogy időt nyer maguknak és még egyszer lebontja a gusztustalan szájnyúlványt. Ez sikerült is, ám a hátrafelé tüzelés miatt megbotlott az előtte rohanó Coen bakancsában és végül az összezáródó hústömeg maga alá temette.
A többiek felmentek a lifttel a kastély udvarára, majd visszaküldték egy szinttel a platformot arra az esetre, ha az önmegsemmisítő sterilizátor nem tudna elbánni a bestiával, az akkor is bezárva maradjon. Életet leheltek az intézet kiürített garázsában évtizede porosodó kocsiba, majd maguk mögött hagyták a rémálmot és korábbi megállapodásuk szerint Lily Coen hivatalosan elhunytnak lett nyilvánítva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése