Tales from Mistledale - FR PATHFINDER

Ködvölgy hősei a következő összeállításban igyekeztek megoldani egy különleges szerelmi háromszöget:

Andris - Holdcsepp (főállású erdőlakó tündelány)

Gábor - Calim Rusale (Tyr pap)

Dávid - Nyomkövető Minnard (féltünde erdőjáró)

Történetünk elején hőseink épp az alig 100 fős lakosú, árnyas Tündeátkelő falu Amaratha nevű teaházában üldögéltek. Minnard édesanyját, Kedindrát kísérte el ide valami nagyon különleges sajtért, Calim Árnyasvölgyből jött vissza ahová egy nyugatra tartó Tyr zarándoklatot kísért, Holdcseppet pedig egy gyurgyalag küldte ide, azzal hogy találkoznia kell itt valakivel. Hogy pontosan kivel, azt a gyurgyalag nem tudta megmondani, mert neki is egy vöcsök szólt, ám amikor a vöcsök a nevet mondta ő éppen meglátott egy nagy szitakötőt és arrébb röppent, így pont a nevet nem hallotta.

A teaház teraszán ücsörögve Holdcseppnek tűnt fel, hogy a sűrű erdőt határoló közeli fák között eggyel több van, mint amikor utoljára odapillantott. Kiderült, hogy Minnard és Calim régi ismerőse és Holdcsepp barátja, Baltazúzó (fenti kép) az ent óvakodott a liget közelébe, hogy a tündelánnyal találkozzon. Elmesélte, hogy egy öreg ent barátja, Rozsnok megtért Silvanus kebelére és rá hagyta utolsó magját azzal, hogy vigye el a Hangaligetbe (ezt a helyet most Langeskog erdőnek hívják, Ködláp és Ködtartó falvak között húzódik) és adja oda annak a nőnek amelyik jobban szerette őt.

Rozsnoknak két nagy szerelme volt: Hanga a driád és Calendula a nimfa. Baltazúzó úgy érezte, hogy a női szív dolgában nem eléggé kvalifikált, így ezen kérdés eldöntését a maggal együtt Holdcseppre bízta. Hőseink a magasztos küldetéssel felruházva el is indultak a völgy délnyugati szeglete felé. Útközben megoldották egy veszett medve problémáját, majd Ashabengázlóban találkoztak a cormyr-i lovagnővel, Lady Piroskával (lent).

A "Holló-pataki Farkasember legyőzője" címmel kérkedő hölgy párbajra hívta Calim Rusalét, annak nővére, Yuhria viselt dolgai miatt. Minnardot a helyzet kísértetiesen emlékeztette arra az esetre, amikor szintén Yuhria miatt hívta ki párbajra Erik bátyja, Thorgh. Piroska állítása szerint Yuhria miatt szeretett ki belőle a vőlegénye. A párbaj ezúttal is elmaradt, Calim és Minnard (mint Yuhria ügyeiben avatott szakértők) elmagyarázták a hölgynek, hogy vőlegénye nem is szerette őt igazán, és ha nem Yuhria miatt - aki teszem hozzá nem viszonozta a közeledést - akkor valaki más miatt hagyta volna el.

Hőseink felajánlották a női önbecsülésében összeroskadt lovagnak, hogy tartson velük és majd bemutatják egy méltó, nemesi származású úrnak aki több mint remek vőlegény lenne. Itt Kalpagos Erikre (Krisztián) gondoltak, aki bár valóban nemes, de szegény mint a templom egere, ráadásul az alábbi kétes értékű címek tulajdonosa: varázslóiskolakerülő, kutyaütő és szőlészgazda (Holdcseppnek köszönhetően talán ebben az egyben sikeresnek mondható). Mielőtt azonban tovább indulhattak volna még egy gyors erkölcsi oktatást tartottak Rolgónak, a völgyvidéki vadásznak, aki vadak helyett konkrét listával menyasszonyra vadászgat szerte Ködvölgyben.

Maguk mögött hagyva Ashabengázlót, a Holdtengervonal útján belebotlottak Utgar strázsamesterbe és nyolc lovasába, akik Peldan sisakjához tartottak, hogy a Bestiavidék déli részéről jelentett goblin csapatmozgásokat felderítsék. Ezt követően útbaejtették a Varjúdombi szőllőst is, hogy Lady Piroskát bemutassák Eriknek, de Molga szomszéd elmondása szerint Erik könyvekért ment Magasvölgybe. Folytatták útjukat és összefutottak egy Vilgard nevű favágóval, aki útravalóval az oldalán baktatott Árnyasvölgybe valami magokért. A favágó kicsit furán viselkedett ezért Minnard óvaintette, hogy inkább keressen kíséretet odáig. Megérkeztek Ködtartó falucskába, ott felkeresték a Kalpagos kúriát, ahol Erik apjának már mint jövendőbelit mutatták be Lady Piroskát. A falucskában még azt is megtudakolták, hogy Hangaligetben egyetlen ember lakik: Vadalma a boszorkány.

Folytatták útjukat Ködlápig, ahol Trok járásbíró üdvözölte őket és felkérte Calimot, hogy celebrálja az öreg favágójuk, Galnar temetését. Ezt követően hivatalosak voltak a Joran-házba, a halotti torra, ahol megtudták, hogy az elhunyt igen jól ismerte a Hangaligetet. A néhai favágó mindenkinek megtiltotta, hogy ott fát vágjanak, egyedül Vilgar lopózott be néha és ezért ferde szemmel is néztek rá. Galnar szerint egy varázslatos lény lakik a Hangaligetben aki óvja az erdő fáit, ezért ha a falusiak a baltáikkal odamerészkednek, számolniuk kell a haragjával.

Kalandozóink ilyen bőséges információkkal felvértezve, az Eke-patak mentén behatoltak a Hangaligetbe. Először egy fát ostromló öt fős hobgoblin bandába botlottak, akik közül ketten vakok voltak, vezetőjük Fogacsorba parancsnok viszont nem. Kardélre hányták a gazfickókat, a parancsnokból pedig kivertek egy magyarázatot. Elmondta, hogy a társait egy Vadalma nevű tünde boszorkány vakította meg, majd amikor menekülőre fogták, ebben a fában is megpillantottak egy másik boszorkányt, ezért estek neki a fegyvereikkel. Miután Fogacsorbát gúzsbakötötték, a fából előlépett Hanga a driád (alsó kép), majd nemsokára csatlakozott hozzájuk Calendula (falusi álnevén Vadalma) a nimfa (jobb oldali kép), aki szépségével megvakította a hobgoblinokat.

A két nőről bölcs keresztkérdésekkel kiderítették, hogy valóban szerették Rozsnokot, és hogy Vilgart Hanga bájolta el, azzal a céllal hogy elhozassa Rozsnok magját - ugyanis ilyen messzire egy driád sem távolodhat el az otthonául szolgáló fától. Hőseink végül arra a következtetésre jutottak, hogy Hanga méltóbb az ent magjára, így neki ítélték. Ha pedig majd az utód elég nagy lesz ahhoz hogy sétáljon és eltávolodjon Hangától, akkor majd Calendula viselheti gondját.

Kalandozóink végtelen bölcsességük fényében fürödve újabb kalandok irányába indultak.

Demons of the Desert - Conan RPG

Demetrio, Logan és Zurriago több napja a sivatagban haladtak, nyugati irányban, Khemi felé. Magasan felettük egy magányos dögevő kőrözött már két napja. Amikor kiitták vizestömlőjükből az utolsó cseppeket, néhány órás keresés után találtak egy hatalmas barkán lábánál meghúzódó vízlelőhelyet, majd kis pihenő után folytatták a kimerítő utazást. Napnyugtakor Demetrio észrevette, hogy a keselyű dél-nyugati irányban elrepült és leszállt egy messzi homokdűne mögé. Követték az irányát, és mire teljesen besötétedett, megtalálták a dögevő célját: dűnék övezte kisebb völgy alján egy kifosztott és lemészárolt karaván romjai hevertek szanaszét. A több napos hullákon dögkeselyűk lakmároztak, akik közeledésükre gyáván odébbrepültek. A három összetört ketreckocsi látványa hamar meggyőzte őket arról, hogy ez az ő rabszolgaszállító karavánjuk volt. Nyomokat, vizet és fegyvereket keresve megvizsgálták a csatateret: a halottak mind kifosztott katonák voltak, a támadók nyomai pedig mintha eltűntek volna a harc helyszínén kívül. Logan felfigyelt az egyik ketreckocsi körül található friss keselyűnyomokra. Társai segítégével a romhalmaz alá néztek, ahol meglepetésükre egy shemita túlélőt találtak. A rabszolgának több csontja is eltörött, láthatóan belső vérzései is voltak, a halálán volt. Logan és Demetrio adott a shemitának egy kis vizet és kikérdezték arról, ami azóta történt, hogy a sivatagban hagyták őket meghalni Luxur mellett:

Azon az estén, amikor megpróbáltak kitörni a ketrecből és a hájas Holtet meg a katonák leterítettek mindenkit, aki a harmadik ketrecben volt, a rabszolgakereskedő Sneferu utasította a fegyverforgatókat, hogy a két nő kivételével végezzenek mindenkivel. A shemita a saját szemével látta, ahogyan a vérszomjas Holtet félkézzel kitörte az egyik fekvő ember nyakát. Egy másik hopeses katona pedig elővette a tőrét, hogy végezzen a többiekkel. Ekkor észrevette, hogy az egyik embert nem ölte meg, csak úgy tett, mintha elvágta volna a fekvő torkát. Szerencsére addigra a katonák, Sneferu és Holtet már a két nő megmentésével voltak elfoglalva. Több nappal ezután a karaván befutott a Khajar-oázisba, ahol felbukkant egy sötétképű zsoldosokkal körbevett shemita kereskedő, aki meg akarta vásárolni Aiiát, és ezer ezüstöt ajánlott érte, de Sneferu nem adta el a tulajdonát. A shemita, akit Alimaarnak hívtak, feldühödve távozott a zsoldosaival. Az oázisban feltöltötték a készleteiket, majd kora reggel tovább indultak nyugat felé. A következő éjszaka, egy homokviharban, megtámadták a karavánt. Alig lehetett látni valamit, de a haldokló shemita szerint a sivatag démonai rontottak rá a karavánra és gyilkoltak le mindenkit...

Rövid megbeszélés után egyezség született: megkeresik a közelben található Khajar-oázist és a shemita Alimaart (a képen), hátha van valami köze az eseményekhez (főleg ha Aiiát ötszörös áron akarta megvenni). Az oázist estére érték el. Minden gond nélkül átjutottak a stygiai katonák és írnokok hálóján, majd Demetrio zsoldos munkát keresve meglátogatta Alimaart, akiről kiderült, hogy ékszerekkel kereskedik és jelentős számú zsoldos csapatot tud maga mellett. Utána Logan nyíltan Aiiáról kérdezősködött az árusnál, de az láthatóan a képükbe hazudott. További aggasztó jel volt, hogy az ékszerek között a kimmériai észrevett egy ezüst medalliont, amin Aiia tetoválásaihoz nagyon hasonló vésetek voltak láthatók. Ezután közeli rablóbandákról kezdtek érdeklődni a helyi ivóban, de konkrétumokkal nem tudtak szolgálni, a homokviharban történő támadásra pedig hitetlenkedéssel reagáltak a helyiek. A csapat ezután a maradás és Alimaar megfigyelése mellett döntött. Nem is kellett sokáig várni mire gyanús esemény történt: a kereskedő sátra melletti sötétből egy rongyokba öltözött alak bukkant fel és ment be minden szó és jel nélkül a shemitához. Néhány percen belül már egy kisebb karaván készült indulásra az éjszakában, miközben a kereskedőt meglátogató gyanús alak ugyanolyan gyorsan eltűnt az éjszakában, mint ahogyan korábban érkezett.

Követték az oázist dél felé elhagyó karaván nyomait; utazással telt a teljes nap és besötétedett mire elértek egy ősi romváros maradványaival tarkított völgyet, amely nomádok táborhelyéül szolgált. Alimmar hat zsoldosával együtt bement a legnagyobbnak látszó központi sátorba, majd röviddel utána egy összecsavart szőnyeggel távozott onnan. A megfigyelésük során észrevették, hogy a tábor szélén található oszlopok romjainál voltak kikötözve a kifosztott rabszolgakaraván tagjai; itt volt a hájas Holtet, Vazares és Sneferu is, tucatnyi másik fogollyal együtt. Mikor Alimaar és zsoldosai elindultak visszafelé, a csapat azonnal követni kezdte a karavánjukat, hogy az első adandó alkalommal, a táborhelytől hallótávolságon kívül megtámadják a shemita kutyákat. Útközben hátborzongató sikoltást hallottak a nomádok tábora felől. Alimar karavánjára egyszűen rárontottak, Demetrio hatalmas csapása alatt a zsoldosai védelmébe igyekvő gyáva kereskedő összeesett, majd rövid patthelyzet alakult ki az egymást zsaroló és fenyegető harcosok között. Végül a shemiták jöttek ki rosszabbul a helyzetből: elvesztettek egy tevét, két szablyát és Aiiát, Alimaar pedig magatehetetlenül, a saját kiontott vérében hevert a homokban.

Aiiát magához térítették, aki nagyon kába volt, elmondása szerint valami ezüstszínű port lélegeztettek be vele. A Khajar-óázis eseményeiről csak homályos emlékei voltak, gyarkan leütötték őket Mitával együtt. A nomádok táborában egy sátorban tért magához, amivel kapcsolatban két fontos dologot árult el: a nomádok valami ismeretlen nyelven beszéltek, ami talán hasonlít a stygiaira és a törzs vélhető főnöke a sámánnal együtt gyakran emlegették Sebak Meth és Ramsdeth Natok nevét. Hosszabb tanakodás és megfigyelés után, miközben tanúi lehettek az egyik fogoly borzalmas feláldozásának, a békés látogatás mellett döntöttek. Logan és Demetrio bementek a táborba, ajándékként egy tevét adtak a nomádok vezetőjének Setemnek, aki a sátrába inviltálta őket kereskedni. Jelen volt a törzs öreg sámánja, Yamanu is. Setem csak néhány szót beszélt shemita nyelvjárással, mutogatással és képletes beszéddel próbálták megérteni egymást. Nem tűntek démonoknak. A foglyaikat először nem voltak hajlandóak elcserélni, de a hosszabb alkudozás végül meghozta az eredményét: egy második tevéért becserélhették az öreg Mitra-papot. Utána Mitáról kérdezősködtek és megtudták, hogy Sebak Meth járt itt valamikor és magával vitte a vendhyait, Setem szerint asszonynak. Indulásuk előtt, Vazares kiszabadításánál Holtet és Sneferu is magukból teljesen kivetkőzve könyörögtek Logannak és Demetriónak, hogy mentsék meg őket ezektől az ördögöktől, de szavaik siket fülekre találtak. Demetrio mindeközben megtalálta az elveszettnek hitt medallionját az egyik katona nyakában, amit gyorsan, és Setem legnagyobb örömére becserélt egy újabb tevére. Immáron három tevétől megszabadulva visszatértek a Khajar-oázis közelébe, ahol Vazares segített nekik élelemhez és vízhez jutni, majd folytatták az utazásukat Khemi felé, miközben néhány megválaszolatlan kérdésre próbáltak magyarázatot találni: Miért akart fizetni egy shemita kereskedő Aiiáért ezer ezüstöt? Ki volt és mi volt a célja annak a katonának, aki megmentette őket? Mit akar és miért vitte el Mitát Sebak Meth, Nakhaman Hatep állítólagos barátja?
Talán a sötét Khemiben megtalálják a válaszokat...

Tales from Mistledale - FR PATHFINDER

Ködvölgy hősei ezúttal a következő felállásban igyekezték megfejteni egy különleges zárvatermő esetét:

Andris - Holdcsepp (főállású erdőlakó tündelány)

Gábor - Calim Rusale (Tyr pap)

Vili - Bátor Kava (gorillán lovagló félszerzet druida)

Krisztián - Kalpagos Erik (újdonsült szőlészgazda)

Pirkadatra égbevesző magasságú és gigantikus átmérőjű paszuly nőt Ashaben-gázló mellett az egyik gazda farmján. Egy bővebb kifejtésre nem érdemes róka-ügy miatt, épp a városka határában bóklászó hőseink fedezték fel a láthatólag mágikus eredetű babot, aminek hamar egész Ashaben-gázló a csodájára járt. Haresk Malorn főtanácsnok csapatunk segítségét kérte, hogy vizsgálják ki a növény eredetét illetve hárítsák el az esetleges belőle fakadó veszélyeket. A felkérést már csak kíváncsiságuk kielégítése miatt is elfogadták.

Egy éppen menyasszonyra vadászgató völgyvidéki vadász, Rolgó segítségével feltárták a paszuly környéki nyomokat és arra a következtetésre jutottak, hogy hárman már felmásztak előttük még valamivel napkelte előtt. Nosza négyesben mindjárt neki is indultak a felhőbe vesző növény megmászásának ami szerencsére a vártnál könnyebben ment. Felfelé haladtukban megtalálták az előttük járó három személy pihenőjének nyomait, találkoztak madarakkal, átbújtak felhőkön és láttak akkora hüvelyterméseket, melyek ha leszakadnának az egész városkát maguk alá temetnék.

Az első igazán érdekes felfedezés egy kis kövér ezüstsárkányka formájában fogadta őket. A köpcös teremtmény eszméletlenül hevert egy közeli bárányfelhőn, mellkasából fekete tollú sötét tünde nyilak álltak ki. A láthatólag megmérgezett hüllőben még éppen pislákolt az élet, így gyorsan stabilizálták az állapotát és magához térítették. Vasika az alig 3 éves sárkányporonyt elmesélte megmentőinek, hogy sötét tündék támadtak rá mialatt ő...és itt elhallgatott.

Felfedezőink folytatták útjukat és a felhők síkja felett egy láthatólag mágikus eredetű felhőszigeten egy óriáspalotát pillantottak meg. A sárkányka tanácsára barátjának, Dierdre hercegnőnek (bal oldali kép) a hálószobájába lopóztak, akinek - mit tesz Isten - pont az ablaka előtt vezetett el a fuszulyka. Az óriáslány megörült Vasikának és megmentőinek, elmesélte, hogy épp szobafogságon van, mivel meg akart szökni egy nem kívánatos házasság elől. Szökésében kardinális szerep jutott egy mágikus babszemnek, amiből az égigérő paszuly fakadt és amit még anyjától örökölt, valamint Vasikának, aki még éjjel előreröppent felderíteni - vesztére.

Hamar kiismerték magukat a palota lakóinak viszonyrendszerében és úgy általában a felhőóriás dinasztiák viselt dolgaiban. Megismerkedtek Ferenccel a ronda macskával (jobb oldali kép), aki lebuktatta Dierdrét mielőtt megszökhetett volna, a palota két vendégével (akik közül az egyik a nem éppen kedves kérő, Calimar volt), valamint az öreg özvegy uralkodóval Magrullal, és kancellárjával Pogorral. Hőseink figyelmeztették a palota lakóit, hogy vélhetően sötét tündék törtek be a kastélyba, és felajánlották tapasztalataikat illetve szolgálataikat az előkerítésükben. Hasgan őrparancsnok és Pogor kancellár éltek is a lehetőséggel, így némi kutakodás után rá is bukkantak a három tündére, akik Dierdre kérőjének, Calimarnak a szobájában rejtőztek - mint utóbb kiderült annak tudomásával.

Calimar (bal oldali kép) véletlenül botlott bele a három tolvajba, akik a felhőóriások kincstárát vették célba. Ahelyett hogy az őrség kezére adta volna őket, alkut kötött velük: azt visznek el a kincstárból amit akarnak, ha kihozzák neki a családkövet, ami Dierdre hozománya lett volna és amire csak akkor formálhatott volna jogot, ha a két Ház egy frigyben egyesül. Mint kiderült Calimar egyszerű hozományvadász, tehát pont kapóra jött volna neki ha megkaparinthatja a követ házasság nélkül, ráadásul úgy hogy a lopás során még gyanúba sem keveredik.

A három tündét elfogták, s bár Calimar ugyan elmenekült a szembesítés elől, kísérőjét Tobiant elfogták és ez még így is több mint elég ahhoz, hogy kiderüljön az igazság és Calimar ellehetetlenedjen a felhőóriás családok körében. Ferencről kiderült, hogy valójában Örzse, a király anyósa és Dierdre nagyanyja, aki halála után ebben a ronda macskatestben reinkarnálódott. Azért buktatta le a hercegnő szökési kísérletét, hogy az ne jusson néhai édesanyja Lilia sorsára, aki még ifjonti hévből szintén leszökött a liliputiak közé és ott reménytelenül beleszeretett egy emberbe. Sajnos a férfi a természetéből fakadóan korábban meghalt, begyógyíthatatlan sebet ütve az óriásnő szívén, aki ugyan visszatért a felhőóriások közé és megházasodott Magrul királlyal, ám szerelme elvesztését soha nem tudta kiheverni.

A mágikus paszuly 24 órával létrejötte után nyom nélkül eltűnt, négy bátor utazónkat pedig Pogor kancellár megjutalmazta. Óriássasok hátán dicsőséggel térhettek vissza Ashaben-gázlóba, azzal a megnyugtató tudattal, hogy az égben is vannak barátaik.

You Can Do What You Can't Imagine - ToC

Az előző, fordulópontként is azonosítható kaland egyenes folyományaként burjánzó rettenettel ezúttal hárman néztek szembe:

Ceasar Klémensky - spiritiszta, médium és profi hipnotizőr (Krisztián)

Armand Ronsard - ex-zsaruból privátkopóvá minősült profi (Gábor)

Darius Grady- szintén ex-zsaruból hollisztikus detektívvé avanzsált irodatulajdonos (NPC)

Klémensky-t az irodában nyomta el a buzgóság midőn késő estig folytatta kutatómunkáját, ám álma nem volt nyugodt. Meglátogatta egy szellem, méghozzá a kor legnagyobb okkult kutatójának és spiritisztájának, Charles Fortnak (bal oldali kép) a szelleme. Fort életében jó barátságot ápolt Ceasar-ral, így percekkel korábban New Yorkban, leukémiától bekövetkezett halála után már rögtön nyomozónkat ébresztgette, hogy megossza vele legfrissebb megfigyeléseit a túlvilágról. Sajnos beszámolója teljesen fedte a korábbi megfigyeléseket, melyek szerint irtózatos erők működnek az éteri világban. Ez a jelenség megakadályozza, hogy a szellemek elérjék a Fényt és ahogy itt rekednek, úgy egyesével felemészti őket. Fort elárulta, hogy ez az egész folyamat emlékezteti őt egy őrült férfi elméletére, aki egy úgynevezett Szinkronizátor nevű eszközt talált fel, ami elvileg képes lett volna a szellemi- és az anyagi világ globális összekapcsolására. Persze az eszköz végül semmit nem csinált, Fort pedig kidobálta a férfi leveleit, egyedül a gépezet tervrajzát tartotta meg. Amikor Ceasar érdeklődést mutatott eziránt Charles készségesen az élettársához irányította. Távozása előtt még nyomozónk segítségét kérte abban, hogy eljuthasson a Fénybe. Klémensky minden szellemi energiáját az asztrális portációra koncentrálta, ám Fortnak nem sikerült áttörnie és egy lélekszaggató sikollyal Ceasar öccsének sorsára jutott.

Zaklatottan és verítékben ébredve botorkált le a földszinti irodák egyikéhez, ahonnan furcsa zajokat hallott felszüremleni. Benny Bartolo irodájába benyitva aztán különös látvány fogadta: Grady és Ronsard egy székhez kötözött férfi fölé tornyosult, akinek fején zsák volt és láthatólag gyorsan lélegzett. Grady és Ronsard félrevonták az értetlen hipnotizőrt és hevenyészett magyarázattal szolgáltak: a székhez kötözött férfi nem más mint Philip Noyes, Grady társa. Azzal a célzattal hozták ide, hogy némi magyarázattal szolgáljon az utóbbi napok eseményeit illetve a nyomozók ebben játszott szerepét illetően.

Noyesről lekerült a kámzsa (fenti kép), szájából kivették a pecket, az asztali lámpát az arcába fordították és cigarettafüstbe burkolózva megkezdődött a kihallgatás.

1. Az iroda dolgozóinak koponyáján található vékony metszés (Noyes is viselt ilyet) mi-go agysebészeti beavatkozás nyoma. Többen élnek már ilyen beavatkozással az emberi populációban, őket a mi-gók ügynököknek és kapcsolattartónak használják. A beavatkozás egyrészt lehetetlenné teszi hogy az ügynökök kárt tegyenek egymásban vagy a mi-gókban, másrészt képessé teszi őket arra hogy bármilyen távolságból (a sztratoszférán belül) felvehessenek egymással egy mentálisan működő audiovizuális kapcsolatot.

2. A mi-gók nem ellenségesek a földlakókkal, mindössze titkos bányászati tevékenységet folytatnak bizonyos hegyekben, illetve tudást cserélnek az emberekkel. Egyelőre titokban kénytelenek kapcsolatot tartani, mert az emberiség részben nem készült fel az idegennekkel való találkozóra, másrészt vannak köztük olyanok akik olyan kozmikus erők szolgálatában állnak aminek érdeke, hogy elpusztítsák vagy elűzzék a mi-gó betolakodókat.

3. Ezt a radikális embercsoportot úgy hívják hogy a Sárga Jel Testvérisége, vezetői befolyásos pozíciókat töltenek be a bolygó társadalmában. Tudnak a mi-gó ügynökökről és megvannak a módszereik, hogy agyvérzésszerű tünetek produkálásával távoltartsák őket - és gazdáikat is - bizonyos helyektől. Ez a védelem azonban elektromos kisülésekkel kísért élénk légköri tevékenységek folyamán jelentősen legyengül vagy akár teljesen megszűnik.

4. Noyes véletlenül észlelte először a Betolakodókat (vagy Rémarcokat) ám mivel nem talált embereket akik hozzá hasonlóan észlelnék őket, úgy döntött felfedezését megtartja magának - még mi-gó kapcsolatait sem értesíti - és tovább gyűjti az információkat. Amikor egy Conrad Lewis nevű Betolakodó után nyomozott egy váratlan fordulat folytán a rendőrség is bekapcsolódott az ügybe. A vezető nyomozótól nemsokára elvette az ügyet a BOI, a nyomozót, Darius Grady-t pedig menesztették a köteléktől. Ezután lépett színre Noyes.

5. Néhány hónap elteltével Noyes felfedezte hogy a mi-gó elmebeavatkozás és a Betolakodók észlelése összefügg, tehát a Rémarcokat csak azok látják a fényképeken is akik átestek a műtéten. Ekkor kezdte el "beszervezni" az irodában dolgozókat, mi-gó megbízói előtt továbbra is titokban tartva felfedezését. Ahogy aztán nyomozóink egyre több információt gyűjtöttek/kaptak/találtak, úgy kezdte el Noyes is megérteni a dolgok kozmikus léptékét.

Bár a kihallgatás eleinte nem nélkülözte a szenvedélyes kirohanásokat végül enyhébb eszmecserévé szelídült, még ha oly hátborzongató témáról is folyt a csevej. Nyomozóink és Noyes megegyeztek abban, hogy az elhangzott információkat mindenkinek tudnia kell, így ezt felvették a napirendi pontok közé. Noyesnek meghagyták hogy küldjön nekik képet Conrad Lewisról, majd sürgős villámlátogatásra indultak Bronxba Charles Forthoz, azért a bizonyos tervrajzért.

Grady, Klémensky és Ronsard kora délutánra maga mögött tudta az utat, a New York-i lapok addigra már le is hozták Fort halálhírét. A néhai misztikus háza elé kanyarodva aggasztó látvány fogadta őket: két bürokrata és két markos legény - Fort élettársának, Anna Filingnek a felügyeletével - iratokat és tekercstartó tokokat rakodtak egy autóra, amiket láthatólag az elhunyt házából pakoltak ki. Az már a két ex-zsaru ösztönét dícsérte, hogy észrevettek két kalapos fickót is, akik egy arrébb parkoló autóból árgus szemmel (valamint egy apró távcsővel) figyelik az iratok rakodását. Némi taktikai megbeszélést követően kitalálták hogyan játszhatnák ki a hirtelen megnövekedett számú érdeklődőket anélkül, hogy túl nagy figyelmet keltenének.

A sorházban két ajtóval arrébb lévő lakáson keresztül bejutottak az egymáshoz kapcsolódó hátsó udvarokra, amiken keresztül kutyát és kerítést kijátszva mindössze egy közepesen drága bőrcipő veszteségével meg is érkeztek Fort lakásának hátsó bejáratához. Anna készségesen fogadta őket, ám a tervrajzot Charles minden egyéb jegyzetével együtt - annak utolsó rendelete szerint - azonnal a New York-i Közkönyvtárnak adományozott. Természetesen a könyvtári bürokraták nem mutatkoztak hajlandónak az együttműködésre, így nyomozóink úgy döntöttek követni fogják őket., ám ebben nem voltak egyedül: a távcsövező úriemberek szintén a könyvszállítók nyomába eredtek. 

Egy kiváló autós manőverrel sikerült úgy lerázni a rivális üldözőket, hogy azok nem láthatták meg nyomozóink gépjárművének a rendszámát, így a New York-i Közkönyvtárhoz már csak ők és a szállítók érkeztek meg. A berakodás során elemelték a platóról a tekercstokokat tartalmazó dobozt és villámgyorsan távoztak, de az észrevétlenség ezúttal nem járt sikerrel: az egyik könyvtári bürokrata hallhatóan megjegyezte a rendszámot. Nyomozóink ekkor még nem tudták, hogy ezzel az események végzetes és visszafordíthatatlan láncolatát lendítették mozgásba.

Zsákmányukkal rögvest indultak is vissza Bostonba, a massachussets-i államhatáron egy éjfélkor - tehát elég szokatlan időpontban - felállított rendőrségi kordont is kijátszottak. Útbaejtették a Ghostwood erdőt és begyűjtötték Elisabeth Harrington holttestét, az otthagyott roncsautó rendszámát leszerelték majd a kocsit kiégették. A nő hullájának a fején is felfedezték a műtéti beavatkozás nyomait. Rendben vissza is értek az irodába és rögvest áttanulmányozták zsákmányukat, mely Conrad Lewis Szinkronizátorának tervrajzát tartalmazta, amit az 1924-es Red Hook-i rajtaütésben résztvett Ronsard is megerősített.

Mielőtt jobban elmélyedhettek volna a tervrajzban az utcáról beszűrődő zajokra lettek figyelmesek. A hajnali három óra ellenére civileket láttak gyülekezni az irodaház első és hátsó frontján, kezükben különféle fegyverek és meggyújtott Molotov-koktélok. A kitörés nem tűnt bölcs dolognak, így minden fontos lelettel a hónuk alatt átmentek a szomszéd telek alagsorába, mialatt mögöttük bedobták az ablakokat és felgyújtották az épület. Egy kiáltás nem harsant, egy lövés nem dördült - hátborzongató csendben zajlott minden, egyedül az üvegcsörömpölés és az egyre hevesebb tűz zaja szűrődött be.

A várakozással töltött időt Klémensky alkalmasnak találta arra, hogy lenyelje a bélcsigát és ezzel megidézze a Fekete Arcot. A nyomdafestéket nem tűrő élettani folyamatokkal kísért idézés sikerrel járt, a Fekete Arc (korábbi nevén Martin Becker órásmester) megjelent. Hátborzongató volt látni nyomozóinknak a szörnyű jelenés félelmét, amint az sajátos érzékeivel felmérte ezt a világot - egész pontosan azt ami lett belőle. Elmondta, hogy a jelenség, amire néhány hónappal ezelőtt figyelmeztette őket, láthatólag már olyannyira elhatalmasodott, hogy az még őt is rettegéssel tölti el. Arra a kérdésre, hogy kik a Rémarcok annyit válaszolt, hogy fehérvérű ghoulok a tudattalan létezés birodalmából, akiknek egy különös - talán kozmikus, talán mesterséges - jelenség lehetővé tette, hogy elfoglalják a tudati világ lakóinak, az álmodóknak a szellemét. Klémensky eddig még nem volt meggyőződve a Rémarcok ártó szándékáról, ám a Fekete Arc rövid beszámolója minden kétséget kizáróan megerősítette ezt. "És ott vannak odakint!" - a Fekete Arc úgy nézett az irodaépület frontja és hátsó traktusa felé, mintha látását nem akadályoznák a falak.

A Fekete Arc távozása után nem sokkal hallhatólag a támadók elszéledtek, kintről tűzoltóautók kolompjai és az oltáson dolgozók kiáltásai szűrődtek be. Az irodaépület még javában égett, így a felfordulást kihasználva csendben eloldalogtak. Egyikük arrébb parkoló autójának szélvédőjén egy borítékot találtak Noyestől, benne két fényképpel (alant), amiken a következő név állt: Conrad Lewis.

Stargate Quantum - S01E01 - The Hawk and the Ibis - Part One

Egy meg nem vásárolt pilot...

Revenge on Hatep - Conan RPG

A rabszolgákat szállító karaván az indulását követő napon eltávolodott a Luxurtól nyugatra húzódó lapos hegyvonulattól, majd Khemi felé vette az irányt. Hatep egykori segítői (Aiia, Mita, Lon Logan és Demetrio) megismerkedtek az acélketreces kocsi maradék két tagjával: egy szótlan zamoraival (Vili) és egy hybóriaival. Röviddel ezután, Mita kivételével (aki közülük a legtöbb sebet viselte magán) megpróbáltak Demetrio vezetésével kitörni a kocsiból, de nem tudták szétfeszíteni a vastag acélrudakat. Második próbálkozásukra már felfigyeltek az őrök, és hívták a karaván rabszolgahajcsárját, egy Holtet névre hallgató hájas óriást. A hatalmas stygiai puszta jelenléte elég volt arra, hogy lecsillapítsa a rabszolgák többségét, de Logan inkább leköpte. Fenyegető jelzések és gúnyos röhögés után a karaván folytatta útját, de amikor a karakterek továbbra sem bírtak magukkal - elsősorban a bosszúra szomjazó Logan és Demetrio - megjelent a kereskedő és tudatta a szállítmányaival, hogy ha nem nyugodnak le, akkor nem jutnak el Khemibe. Az eddig szótlan zamorai ekkor halkan azt ajánlotta sorstársainak, hogy ha éjjel próbálkoznak, ő is segíteni fog. A ketrec fogjai így estére összpontosították erejüket, de mire lement a nap, a homoksivatag pokoli forrosága sok erőt kiszívott belőlük: Mita és a hyboriai öntudatlanul felküdtek a ketrecben, többiek pedig totálisan kimerülve próbálták összeszedni magukat. Mikor végre letáboroztak és fáradtságuk kissé enyhülni kezdett, nyilvánvalóvá vált, hogy az amúgy is szűkös vízosztásból fenytési okból kimaradnak, Logan megpróbált kárt tenni a kocsiban az egyik kerék rugdalásával. Ezt látva a kereskedőnek elege lett és kiadta az utasítást az íjászainak, hogy végezzenek barbár kutyával. Erre Logan felkapta az ájult hyboriai rabszolgatársuk testét, fedezéket keresve mögötte. Véres mészárlás kezdődött, és amikor a kereskedő észlete, hogy a ketrec rabszolgái összedolgoznak, ráadásul a zamorai egy megkaparintott nyírvesszővel a hatalmas lakatot próbálja kinyitni, nyomban a ketrechez küldte Holtetet és a hopest forgató harcosait is. Egy perc alatt lemészároltak mindenkit; egyedül Aiianak sikerült kijutnia a ketrecből, miután lefeszítette a lakatot egy elkobzott hopessel, de Holtet elkapta és acél kezeivel összeroppantotta...

Logan és Demetrio hajnalban ébredtek a csata helyszínén, a halál torkából vergődtek vissza. A hyboriai és a szótlan zamorai feküdt mellettük, utóbbiban még pislákolt egy kis szikrányi élet. A halott hybóriai és saját ágyékötőikkel elszorították saját és a zamorai vérző sebeit, majd felmérték kilátástalan helyzetüket: másfél napi járóföldre voltak Luxurtól, végeláthatatlan homoksivatagban, víz, élelem és ruha nélkül, ahol rövidesen hajnalodni fog, ami égető forroságot és halálos kimerültséget hozhat magával. Mitának és Aiiának a karavánnal együtt nyoma veszett. Logan emlékezett még egy Hatepnél látott térképre, ami szerint innen északra található egy folyó, amit még déli forróság előtt elérhetnek. A zamorai viszont az első lépéseknél összeesett a vízhiánytól; őt Demetrio cipelte tovább, miközben Logan kemény tempót diktált a dűnék gerincén. Napfelkelte után érték el a keskeny folyót, közben a vízmenti ritkás növényzet megjelenésekor lédús kaktuszokkal oltották szomjukat, amire a zamorai szerencsére összeszedte magát. A folyónál nagy stygiai krokodilok várták őket, de Demetriót hátrahagyva Logan és a zamorai tudott némi vízhez jutni, amiből utána vittek a rőthajú vanírnak is. Ezután egy árnyékos helyen letáboroztak, megbeszélték a további terveket és célokat: Logant még mindig fűtötte a bosszú, Demetrio megemlítette, hogy esetleg Aiia és Mita után kellene inkább menni, amíg még lehet, a zamorai pedig elárulta, hogy neki északon lenne dolga, Zamorában, de egy ideig örömmel velük tartana, mondjuk ameddig megtalálják és megölik a rabszolgatartójukat. Demetrio kérdésére a zamori bemutatkozott nekik és amikor meghallotta, hogy Zurriagónak hívják, egyből eszébe jutott a kordavai aréna híres, ostorral halálos táncot járó gladiátora. A kimmériai nyomban készített neki egy ostort. Pihenés közben Logan és Zurriago erősen belázasodtak, belső fájdalmakat kezdtek érezni. Gyanították, hogy a víztől lehetnek rosszúl, mint régebben Demetrio is, ezért gyorsan gyógyhatású növényeket kezdtek keresni, amikkel estére meggyógyították magukat. Éjjel továbbmentek észak felé, ahol az első útjutba akadó halászfalut a zamorai társuk rögvest megkönnyítette néhány fontosabb dologtól: ruhákat, élelmet, tőröket, evezőket és vizestömlőket lopott. Még hajnal előtt Luxur felé vették az irány. Napközben egy kifeszített lepel alatt pihentek egy nagy homokdűne szélárnyékos oldalán. Logan a másik társának is készített fegyvert: tőrből és az evezőből lándzsát fabrikált Demetrio kezébe.

Másnap estére a csapat elérte Luxur városát, ahol a Logan által ismert rejtett járaton keresztül bejutottak a fekete falak közé. Meglepetésükre Zurriago tökéletesen látott a vaksötétben. Boszorkányságra gyanakodtak. Az üres templomot elhagyva egy hatalmas kígyóval találták szembe magukat, ami Demetrio csörtetését neszelte ki. Sietősen kétfelé váltak. A vanírt megmarta Set gyermeke, de sikerült elmenekülne. Logannak és Zurriagónak sikerült eltűnnie az érkező katonák elől, akik azonnal hajtóvadászatot indítottak a betolakodók ellen. Thoth-Amon palotájának árnyékában osontak át a város hatalmas terén, miközben az épületből hátborzongató dolgokat hallottak kiszivárogni. Demetrió elrejtőzött a városi őrség elől, majd később folytatta útját Hatep házának dűs növényzettel borított tetőteraszához, ahol bevárták egymást. Az épület láthatóan jól volt őrizve, de észrevétlenül be tudtak hatolni a ház egyik sarkán található toronyból. Lejutottak a felső emeletre, majd a meglepetés erejében bízva rárontottak két katonára. Az egyik harcos, még mielőtt levágták volna, riadót kiáltott, amire felbolydult az egész ház, így a behatolók jobbnak látták ha gyorsan távoznak a gyanúsan gyorsan érkező katonák elől; visszamásztak a torony tetejére, majd nemes egyszerűséggel leugrottak onnan. Logan nyakát súroló halálos nyílvessző a város gyors elhagyására ösztönözte a csapatot. Legközelebb a várostól nyugatra húzódó sziklás fennsíkon álltak meg és tekintettek vissza Luxurra, ahol fényes kígyóként mozogtak a behatolókat kutató fáklyás csoportok. Ha Hatepet nem is fejezték le, némi elégedettséggel szemlélték, hogy hárman mekkora zavart tudtak okozi a főváros sötét falai között, és cselekedetük eléggé nyilvánvaló üzenetet közvetíthetett a luxuri nemes felé. Hajnal előtt lemerészkedtek a város kereskedő-negyedébe, szereztek három tevét, majd Khemi felé vették ez irányt, hogy megkeressék Aiiát és Mitát...

Operation: Resurrection - ESOTERRORIST

Az Ordo Veritas ügynökei újra bevetésen. Immár majdnem két év telt el az első Esoterrorist mese óta. Azóta már játszottunk Trail of Cthulhut Mihály prezentálásában, ami szintén a Gumshoe rendszerét használja.

Az akcióbanrésztvevő ügynökök:

- Agent 001 Jane Bond (Mihály) -bal alsó kép
- Agent 012 Andrius 'Tex' Pyramidas (Krisztián) - jobb alsó kép

Ezúttal egy évvel ezelőtt elhalálozott bizonyos Jonathan Bantleay feltámadása ügyében jártak el. Az eligazítás során világossá vált, hogy ki kell deríteniük, hogy a feltámasztás csak egy csalás, vagy valóban csoda, és ha az, akkor vajon Esoterrorista cselekmény-e. Amennyiben ez utóbbi, úgy göngyölítsék fel az ügyet és szokásos eljárásnak megfelelően tüntessék el a „bizonyítékokat” vagy találjanak megfelelő fedő sztorit.

A brightoni szálloda, ahol a feltámasztás történt, biztonsági kamerájának felvételei alapján jól látszódik, hogy Mr. Bantleay testét a jótékonysági rendezvény előtt, letakarva elhelyezik egy asztalon. Valamikor a bál alatt cigányruhás, középkorú nő lép a testhez, valamit rákent Bantleay arcára, aki megremeg és magához tér. Meglepően jó kondíciónak örvend. Innentől a bál elég hamar végett ér. A cigányruhás nő, Cassandra Maderigal, jósnő, a médium, kisebb helyi híresség.

A bálteremben talált mintával Tex besurrant a megyei kórházba. Bevizsgálva a halottra felkent anyag több mérgező komponense közül a tetrodoxin a legjelentősebb. A kórház rendszere azonnal feldobott egy helyben ápolt,tetrodoxin mérgezéssel született kisgyermeket. A gyermek sokkoló látványával és az anya történetével gazdagabban távozhattak. A gyermeknek a leletek alapján pár napja lehet hátra. A gyerek most is inkább kísérletinyúl, talán csak ezért tartják életben. Az anya, Eva Grenier, prostituált és tisztában van azzal, hogy kitől lehet a gyermek. Tíz hónappal ezelőtt egy erdei házba vitték, természetesen fogalma sincs, hogy hová pontosan. Egy előre megbeszélt helyen vették fel, majd bekötött szemmel kb. félórát autóztak. Az erdei házban egy 60 feletti, maszkos, fehér férfival kellett együtt lennie. A férfi művelt ember benyomását keltette. Valami bőrbetegség miatt szinte mindig állig felöltözve kesztyűben várta. Nem nyúlt hozzá csak vele aludt.Ez így ment pár alkalommal, míg egy éjjel a férfi nem tudta tovább türtőztetni magát és rendkívül erőszakosan közösült vele. Másnap már nagyon rosszul volt, és beteg lett pár hét múlva pedig kiderült, hogy terhes. Párszor elment abortuszra, de ilyenkor mindig rémképek gyötörték, így végül a gyermek megtartása mellett döntött.

Következő kikérdezendő Cassandra Maderigal lett volna, de a háza ajtajában összefutottak, egy tabloidriporterrelWilliam Ronalddal, aki kölcsönös információ cseréről biztosította őket. Lévén ő könnyedén szerez információ Cassandra kaliberű alanyokból, de például Mrs. Bantleay számára megközelíthetetlen. Ügynökeink gyorsan le is nyúlták pár helyi pletykára. Ronald szerint Cassandra Maderigal, afféle szellemi konzulens, akármit is jelentsen ez. Számos ismert celebnek a szellemi vezetője. „Bűnlajstromát” pedig pár pocsék és felejthető tévés és rádiós fellépés is terheli.

Lakásán a hölgy szívesen fogadta, a magukat riporternek álcázó ügynököket. A lakás okkultista jelek, mágikus amulettek, tollak, fiolák, ezoterikus könyvek tárháza, de semmi nem utalt arra, hogy a médium Esoterrorista tevékenységet végezne. Azonban világossá vált ügynökeink számára, hogy gyakorlott előadó, aki a tapasztalt módon rejti el, vagy éppen irányítja a nem-verbális kommunikációját. Ezzel megnehezítve annak eldöntését, hogy mikor mond igazat, vagy mikor kamuzik. Bevallotta, hogy Mrs. Bantleayvel ő vette fel a kapcsolatot, afféle megérzésként. A feltámasztást valóban ő végezte, ez természetesen csoda, és persze erre az ő személye képes, nincs benne semmi trükk. Amíg Jane elterelte Cassandra figyelmét Tex megtalálta a médium tegnap viselt ruhájában a fiolát, amiből a tetradoxint tartalmazó anyagot kent a „néhai”Bantleay arcára, a feltámasztás során. A fiolából áradó szúrós szagot Tex rögtönzött pirotechnikai bemutatóval próbálta álcázni, aminek a nappali dohányzó asztalán árválkodó terítő eset áldozatul. A helyzetet mentendő Tex egy heves mozdulattal lelocsolta a terítőt és szélesre tárta az ablakot. A szagot így is megérezte a jósnő, ami sokat segített a következő nyom kiderítésében. A kemikáliát Fatalixnak, a forrásaként Vincent-et nevezte meg a hölgy. Vincent egy helyi boszorkánymestert, akinek a közelben lévő boltjában, minden vajákos beszerezheti a neki kellő kellékeket. (Érdekes lett volna utána nézni, alaposabban, hogy ki Vincent, de majd később kiderül.) Távoztukban Cassandra még felhívta a figyelmüket a másnap reggeli TV-s szereplésére.

Ügynökeink még az éjszaka leple alatt meglátogatták Vincent Merllow boltját, ami a város extravagáns részén terül el, így nem nagyon lógott ki a többi 60-as évekből itt ragadt hippi bolt és gagyitéria közül. Talán csak az ezekre a boltokra amúgy nem jellemző magas szintű biztonsági rendszer, ami feltűnő lehetett volna. Bár riasztó, biztonsági kamera, szám és kártyaolvasós beléptető rendszer illetve vasrács is volt a bolton ez sem jelent akadályt a jól képzett ügynökeinknek. Ahol is nagyobb mennyiségű Fatalixra bukkannak. A könyvelés szerint Merllow nem nagyon vette figyelme a számviteli törvény szabta határokat. Illetve a napokban Bantleay Finances egy nagyobb szállítmányt rendelt, a szállítási cím pedig Brighton villanegyedébe szólt.

A szállítási címre érkezve azonnal világossá vált, hogy ez nem ás mint, a Bantleay rezidencia, amely a város villa övezetében, hatalmas kőkerítés mögött egy gondosan ápolt parkban helyezkedik el. Talán a prosti által említett erdei ház is itt található? Ügynökeink a 80-as évek ninja filmjeit megszégyenítő technikák alkalmazásával surrantak be a kertbe, majd miután eleredt az eső, a házba is. Alaposan átnéztek mindent, de semmi használható nyomot, sem Jonathan Bantleayt nem találták. Csak az egyik szalonban a kandalló előtt gubbasztó Mrs. Grace Bantleay bukkantak rá. Piszkavassal és vasdoronggal rontottak szegény öregasszonyra, de végül sikerült kimagyarázniuk magukat. Sőt rávilágítva, hogy valószínűleg egy sarlatán trükkjének az áldozata; Mrs. Bantleay elárulta, hogy a férje tegnap óta nem is beszélt vele, egyáltalán nem úgy viselkedett, mint annak előtte. Mintha valami drogot szedne. Már éppen azon gondolkodott, hogy kérdéseivel sarokba szorítsa férjét, vagy esetleg képzett segítséget kérjen. De a férje késő délután kocsival távozott, amiben szerencsére GPS követő is található.

A jel a Brighton közeli erdőkbe vezette nyomozóinkat. Hogy ne csapjanak zajt az autót hátrahagyva az esőtől szétázott erdei úton próbálták megközelíteni az erdei házat. Sajnos arra nem számíthattak, hogy Vincent Merrlow mesterlövész puskával és a Külső Világokból megidézett rettenettel, egy Dementia Lárvával (lenti kép) várja az érkezésük.

Jane-t az első lövéssúlyosan megsebesítette.Ezután elkeseredett és véres közdelemben végül sikerül felül kerekedni a két elvetemült ellenfélen. A ház emeletén megtalálták Bantleay ágyhoz kötözött testét. Merrlow noteszgépéből, illetve Bantleaytől helyére kerültek a történet részletei.

Vincent Merrlow, Bantleay titkos üzlettársa volt a Bantelay Finacesben. Viszont Vincent erős kötődése az okkultizmus könnyű utat nyitott egy Esoterrorista összekötőnek, aki megpróbálta rávenni Vincentet, hogy szerezze meg a cég pénzét. Így Vincent szép lassan, rászoktatta a Fatalix, azzal a szándékkal, hogy az így agymosott Bantleay a szer hatása alatt rávegye arra, hogy a cég temérdek pénzét az ő, illetve a többi Esoterroista javára fordítsa. Egy idő után, amikor már fizikai jelei is voltak a függőségnek, megrendezte Bantleay halálát, a cég vezetését pedig magára testáltatta. Bantleay a testét pedig az erdei házba hozta, ahol megegyezett vele, hogy a céget ő vezeti tovább, és keres ellenszert. Amikor már nem tudta Bantleay féken tartani, akkor találta ki a feltámasztás történetet és ráuszította Cassandrát Mrs. Bantleayre. Azonban Bantleay rá jött, hogy ez csak időhúzás, és a Fatalix megfelelő adagolása csak csökkentik a tűneteket, akkor elment az erdei házba Merrlowt számonkérni, de ott már a lárvával várta, és elkapta Bantleayt és lekötözte az emeleti ágyhoz. A ház több része átalakítása okkultista és alkimista műhely funkcióját látta el. Vincent Merrlow kísérletei sikeresek voltak és már sikerült két adag ellenszert előállítania, ami hatásos a Fatalix semlegesítésére.

Az idő rövidsége miatt, arra nem volt idő, hogy bevizsgáltassák az anyagot vagy gyártsanak további ellenszereket. Ezért Bantleayvel végeztek, megadva neki a végső kegyelmet, hiszen papírom már úgyis halott. A bálon történteket, majd szemfényvesztésnek állítják be. Az egyik adag ellenszert, Tex kérésére, a kórházban fekvő kisgyermeknek adták, a másikat pedig elküldték bevizsgálni.

Hátra volt még egy apróság. Merrlow eljuttatott egy rituálé leírást Cassandrának, aki a képességei segítségével a reggeli, élő TV adásban szándékozott azt demonstrálni. Szerencsére ügynökeink időben értesítették a központot. Így Madame Cassandra aznap reggeli műsora elmaradt és a jósnő elhúzódó betegsége és a ráváró börtön miatt sosem került rá sor. A helyi lapok másnap tudatták, hogy Madame Cassandra szemfényvesztő trükkjének eset áldozatul az özvegy Mrs. Bantealy. Hiszékenységét kihasználva, ádáz trükköt eszelt ki, arra, hogy férjét ismét élőnek lássa.

A történet volt az első olyan ET sztori, amit már Mihály ToC kampánya mellett játszottunk. Ezért látszott is, hogy a rendszert gördülékenyebben kezeltük. Másrészről a történetben lévő Kulcs Nyomok száma több lett, mint amennyivel az ügynökök rendelkeznek. Ezzel jól rámutatva a rendszer egyik hibájára, ha egy játékos nem jön el, és számítasz az ő pontjaira is, akkor szívás van, mint itt is történt.

A történet felépítése elég érdekes abból a szempontból, hogy folyamatosan változott a „gyanúsítottak" személye. Elsőként Cassandra, majd rövid kitérő a gyerekhez, majd ismét a jósnő, utána Mrs. Bantleay, majd Mr. Bantleay, majd Merrlow, illetve végül ismét Cassandra. Ez adott egy folyamatos bizonytalansági faktort.Persze az igazság kedvéért hozzá kell tennem, hogy a történet fő csavarja rejtve maradt, mert Bantleay naplója nem került az ügynökök kezébe. Ebből kiderülhet, hogy Vincent Merrlow Esoterrorista összekötője Bantleay maga volt, állnéven. Ráakarta venni Vincent Merrlowt arra, hogy átvegye a céget, amíg neki van ideje az örökélet szerét kikísérletezni, amit remélt, hogy a Fatalix az. Amivel nem számolt, hogy Merrlow kapzsibb, mint gondolta és sajnos a Fatalixnek káros hatása van az emberi testre és a memóriára.

Egyébként Bantleayt megmentése esetén egy gazdag pártfogóval lehettek volna gazdagabbak, mivel Bantleay a történtek után tűzzel vassal küzdött volna az Esoterrorizmus ellen.

Serpents of Luxur part IV. - Conan RPG

A tervnek megfelelően Logan, Mita, Aiia, Thotra és a reggel magához tért Demetrio alkotta csoport bement a városba és lovakat próbáltak elkötni, mire ellenállás nélkül elfogták és a város alatti tömlöcökbe vetették őket. Mita meghallotta két stygiai őr félélemmel teli suttogását, hogy állítólag visszatért Setheneth, aki több hónapja tűnt el, és hogy ez esetleg komoly gondot okozhat az ünnepen. Napnyugta felé kivitték őket Set fekete piramisához, majd hatalmas tömegen átvezetve felvitték őket a gigászi építmény lapos tetejére, ahol minden luxuri hatalmasság jelen volt: IV. Ctesphon, stygia királa; Namani Namathep kirányné, Derketo főpapnője; Thoth-Amon (a képen); a két vezír, Menophis és Bessu Besek; a király mellett két hatalmas kushita zsoldos; több nagyhatalmú Set és Derketo pap; a három látnok; idáig sehol nem látott fekete csukjások; mind harcosokkal és íjászokkal körülvéve. Az első meglepetést az szolgáltatta, hogy három helyett csak két megkülönböztetett harcost vettek észre. A terület közepén, két kígyószobor között egy oltáron embereket áldoztak a kígyóistennek. Ide rángatták Mitát, de amikor az áldozópap a vérmocskos kőre taszította volna a vendhyait, az egyik Derketo papnő közelében megelevenett az árnyék és a következő pillanatban egy látnok levágott feje gurult a lábak közé. Ekkor elszabadult a káosz. Aiia, Thotra, Demetrio és Logan ledobták magukról a köteleket és a közelükben álló harcosokotól megpróbáltak bronz hopeseket és tőröket szerezni, miközben Mita elvette az egyik fehérszalagos harcos fegyverét. Az öldöklés egy percig se tartott, ezalatt egy alak a csukjások közül, az első látnok meggyilkolása után megtámadta Thoth-Amont, Ramanhotep kivégezte mindhárom látnokot, a harcosok és íjászok többségét pedig levágták, miközben valami láthatatlan dolgot megidézett valaki, amely válogatás nélkül kezdte szedni áldozatait. De nem érte nagy meglepetésként a csapatot, amikor megjelent egy harcosnak tűnő orgyilkos is. Az első próféta ellenfelét végül Aiia terítette el két jól irányzott lövéssel. A harc zűrvazarában több csuklyás alak is összesett, feltehetően boszorkányság áldozati lettek. A csata végeztével, és az erősítés érkezésekor elfogták a karaktereket és Thotrát, a király pedig azonnali feláldozásukat parancsolta meg, de a tanácsadója a fülébe súgott valamit, aminek hatására végül IV. Ctesphon meggondolta magát, így elkezdték visszavezetni őket a város felé. Luxur kapujában, viszont Nakhanam Hatep, nevét és rangját nyiltan felvállalva átvette a csoport vezetését és a város déli részén elterülő kereskedőnegyed felé vette az irányt. Itt gyorsan eladta őket egy rabszolgakereskedőnek, aki Khemibe készült és az arénába szállított gladiátorokat. Bosszúszomjas szitkok és köpések repültek Hatep felé, aki még a ketrecbe terelés előtt apró jelzésekkel nyugtatta Mitát, hogy ez is valami tervnek a része és nyugodjanak le. Logant, Mitát, Demetriót és Aiiát ezután egy erős ketreckocsiba zárták. Thotra-ak-mekri valahogyan lemaradt. A karaván még este elhagyta Luxurt, majd egy kisebb kanyonban megjelent Sadikin is, aki sajnálatát fejezte ki a dolgok ilyenformán alakulásáért, de nem tehettek mást. Sadikin megemlítette a felbőszült rabszolgáknak, hogy ez még így is sokkal jobb, mintha a megszokott módon jártak volna el. Ugyanis akkor már halottak lennének mind...

Az első éjjelen a csapat egy másik kertecben heverő sovány emberre lett figyelmes, aki hosszan és érdeklődve vizsgálta őket. Mita, majd utána a többiek is beszélgetésbe kezdtek vele. Kierült, hogy az öregember Mitra papja, Vazares, aki Shem déli határánál esett fogságba, stygiai katonák által. Mikor a karakterek röviden elmesélték neki az elmúlt dekád eseményeit, felajánlotta segítségét, hogy megnézze az állítólag rajtuk található jeleket. Vazares viszont nem talált semmit, és meggyőződése szerint a karaktereket csak felhasználták valami homályos hatalmi ügy érdekében. Elmondása szerint Stygia veszedelmes, bűnös, sötét és boszorkánysággal átitatott föld, melynek lakói mind kígyóimádó ördögök, akik démonokkal cimborálnak. Egy stygiaiban nem lehet megbízni, és ezen a földön az ember még a saját érzékszerveinek sem hihet...

Ezzel az eseménnyel zárult (?) a Stygiát kicsit közelebbről bemutató Conan RPG történet. A játékosokat egyenlőre fűti a bosszú és a visszatérés vágya, hogy Hatepet, Sadikint, és Thotrát kardélre hányják (aminek a miértjét továbbra sem értem igazán) :), ezért a szokásos játék utáni magyarázat most elmaradt. Igyekeztem azért a bejegyzések sorai közé beírni a lényeget, hátha valamelyik karakter Khemi felé összerakja a mozaikot.

Serpents of Luxur part III. - Conan RPG

A pokolbéli démon legyőzése után a csapat, az időközben magához tért Thotra vezetésével megvizsgálta a terem falait, rejtett járatok után kutatva. A stygiai - aki láthatóan nagyon otthon érezte magát a földalatti katakombában - hamarosan fel is fedezett egy falba csúsztatható nyílást, amelyből szűk folyosó vezetett tovább a sötétbe. Logan megállapítása szerint Luxur hatalmas falai alatt lehettek és a járat déli irányban, a város álá vezetett. A sziklából kivájt folyosón Thotra rátalált egy régi rubinköves medálra, melyen meglepetésükre Hatep családi címerét fedezték fel, démoni szimbólumokkal körülvéve. A járat egy hasonló rejtekajtóban végződött, azon túl pedig Luxur elhagyatott és befalazott Ibis templomába lépett be a csapat. Rövid felderítés után visszatértek a katakombákba és követték a Hatep ismertette útvonalat. A járat szintén egy használatlan, de kisebb templomba vezetett, mely a szerencsétlenség istenének, Rathnak épült. Kimásztak az épületből, majd Thoth-Amon palotájának árnyékában keresztezték a központi teret és behatoltak az Ishiti templomba, ahol a helyi főpap, Rahemet várta őket, három harcossal, két stygiai krokodillal és egy nomád-féle emberrel együtt. Az egybegyűlteket hamar lerendezték: a harcosokat levágták, a krokodilokat Thotra kibelezte, a főpap és a nomád pedig ezután megadta magát. Rahemetből kieszedték, hogy egy számára ismeretlen, de nagy hatalommal rendelkező ember parancsolta meg, hogy Nakhanam Hatepet a Khemibe tartó karavánján támadák meg és rabolják el. A főpap ennek megvalósítását a már korábban megismert Beqai Neb Temura bízta (Children of Ishiti). Megfélemlítés után még kibökte, hogy a rejtélyes látogatója jelenlétében olyan különleges illatot érzett, amit tudomása szerint csakis Derketo látnokai használnak. Ezután a nomád fenyegetés nélkül elárulta, hogy jelenleg pénzért van itt, mivel egy karaván megtámadásáért járó összeget a megbízójuk, a már említett kutya, Beqai Neb Temu nem fizetett meg. Hegtetolválásai alapján a nomád (vagy barbár) a Fekete Skorpiók törzshöz tartozhatott, akinek az elvégzett munkájáért járó jutalmat végül Logan fizette meg, hideg acéllal. A főpapot mindenesetre visszavitték Hatepnek, aki Sadikinnal együtt igen kegyetlenül kivallatta, de Rahemet csak ugyanazt hajtogatta, amit már korábban is elmondott. Végül a Bakhr-folyó krokodiljai között végezte. A kínzást követően Hatep jó hírekkel szolgált a visszatérő csapatnak. Nem tétlenkedett távollétükben, és kapcsolatba lépett egy régi ismerősével, Sethenethel, aki a Logan kereste jel és az ő ügyében is felajánlotta a segítségét. Még aznap, vagy a következő éjjel várná a csapatot az elhagyatott Ibis templomban. Mivel az éjszakai Luxur kívülállók számára nem a legbiztonságosabb hely, a pihenés és a holnap éjjeli találkozó mellett döntöttek.

Másnap éjjel, az Ibis templomban találkoztak Sethenethel (a képen), aki elárulta Logannak, hogy a jel, amit keres, nem más, mint a Set papok által számontartott tizenkét misztikus tudás közül az egyik, ami Acheron buksával egyidőben veszett el. A stygiai krónikások szerint egy, a hódító barbár hybóriaiaktól délre menekült acheroni pap vitte magával a sírjába tudományát, aki az akkori szóbeszéd szerint Ankhenu, a lezuhant piramisban nyugszik. A piramist máig nem találták meg. Ennek a tudásnak jelenleg hét fokozata ismert. Az acheroniak kilencet, Stygia földjein többezer évvel korábban uralkodó Óriáskirályok papjai pedig tizekettőt birtokoltak. A két egymásba gabalyodott kígyó jelét árnyékmaszknak nevezik, a misztikus tudás birtokosa pedig képes teljes befolyást gyakorolni egy célszemély érzékszervein. Setheneth todomására hozta Logannak és Aiiának, hogy ők is egy-egy ilyen jelet viselnek magukon, megerősítésképpen valamiféle sötét boszorkánysággal felidézett bennük különféle eseményeket (vagy befolyásolta az érzékszerveiket), amiket most már a mágikus jel bűvöletéből kikerülve tudtak újra átélni. Logan, a törzsét megtámadó fekete páncélos harcosok helyett a közeli Fehéragyar törzs tagjait vélte felfedezi a támadókban, Aiia pedig egy ünnepen látta ráncos sámánjukat, ahogy az a törzs többi tagjára is felteszi az elveszett jelet. Setheneth, hogy eltávolítsa róluk a jelet, kis időt kért, de addig is megkérte látogatóit, hogy másnap menjenek el a Derketo templomba és tudják meg, hogy a három látnok közül melyik lehet az, amelyik kapcsolatban van Nakhanam Hatep elmozdításának ügyével. Thotra által megelmített problémát, miszerint a temploma csak helyiek mehetnek be, Setheneth elhesegette és szerinte napfelkeltétől ez már nem lesz akadály többé. Demetrio miatt, holnap estére egy újabb találkozót beszélt meg a csapat Sethenethel, ugyaitt az Ibis templomban.

Másnap reggel a sátorban ébredezve megdöbbenve tapasztalták, hogy magukat ugyan nem, de többi külhöni társukat mind stygiainak látták, és a saját anyanyelvükön hallották beszélni őket, amit a stygiai Thotra, helyi nyelvjárásként hallott. Értelmet nyert, hogy az éjszaka során mindhármuk álmában erőteljesen megjelent Setheneth, és ősi igéket olvasott rájuk. A boszorkányság megdöbbentette Hatepet is, de ezen hamar felülkerekedett a gyakorlatiassága és egész délelőtt inkább a helyi szokásokról mesélt a csapatnak, miközben Sadikin gazdag és díszes ruhákat szerzett be a piacról. Thotra homályos okokból, de nem volt hajladó bemenni a temploma, állítólag Khemiben volt már "szerencséje" Set ágyasaihoz és soha többet nem kér belőlük az életben. Koradélután végült elmentek a Derketo templomba, a testi és lelki györörök házába, de hamar kiderült, a látnokokat csak valamiféle megtisztulási rituálé után lehetett volna meglátognai, így amikor rájöttek, hogy valójában mit is takar ez, az addig is igen hevesen viselkedő Logant és az őt folyamatosan nyugatgató Mitát inkább kivezették a templomból. Aiia a maradás mellett döntött, de amikor néhány órával később két papnő megpróbálta elcsábítani, ő is a gyorsan kiviharzott.

Este a sátorban, mikor Setheneth boszorkánysága eltűnt, Hatep előállt tervével: holnap, Set ünnepén, ahol Luxur minden fontos személye jelen lesz, meggyilkolnák a három Derketo látnokot (jobb lett volna csak egyet, de Hatep ügyéért Thoth-Amon és Ramanhotep hajlandó elintézi mindhármat), ami után elvileg megtudnák, hogy ki az, aki megbízta az Ishiti főpapot Hatep elrablásával. Logan, Mita, Aiia és Thotra feladata lenne megölni azt az embert, aki felfedné magát. Ahhoz, hogy a luxuri hatalmasságok közelében legyenek, feláldozandó rabszolgaként lennének jelen. Biztonságukról és az időzítésről Thoth-Amon gondoskodna. Kisebb zsörtölődés és vonakodás után a csapat végül elvállalta, hogy ebben is segít Hatepnek, akinek állítása szerint ez lenne az utolsó kérése. Röviddel a terv megbeszélése után megjelent Ramanhotep, aki bemutatta nekik, hogy milyen lesz az a könnyedén leoldható kötés, amivel másnap össze lesznek kötözve. Hatep három fehér bokaszalaggal jelölt katonáról is említést tett, akik nem fognak ellenállni, ha lefegyverzik őket. Az éjszaka folyamán még visszatértek az Ibis templomba is, magukkal vittek egy levágott csomót Demetrio rőt sörényéből, amiből Setheneth megállapította, hogy a vanír barbár ugyancsak viselője az árménymaszk jelnek...

Piece of Mind - ToC

Történetünk fordulóponthoz érkezett, így a játékosok a lehető legnagyobb koncentrációban jelentek meg, egyedül Armand Ronsard (Gábor) hiányzott.

Mary Stampthon - csupaszív titkárnő (Eszter)

Benny Bartolo - alvilági nehézfiúból lett magándetektív (Dávid)

Vincenzo Pinotti - tényfeltáró újságíró (Gergő)

Maurice Chevalier - kedvtelésből nyomozósdit játszó milliomospalánta (Tomi)

Charles Loong - bölcs kínai orvos (Zsolt)

Ceasar Klémensky - spiritiszta, médium és profi hipnotizőr (Krisztián)

Isaac Auerbach - arrogáns ügyvéd és jogi szakértő (D.Gábor)

Több mint három hónappal a Bagoly-hegyi események után hőseink némiképp egyenesbe jöttek magukkal. Erica Gordon eltűnéséről semmilyen cikk nem jelent meg, úgy fest a család egy "váratlan európai utazás" meséjével elaltatta az érdeklődőket. Egy májusi estén Darius Grady (fenti kép) utasítására különböző meghívotti minőségben jelentek meg a Bostoni Segélyegylet jótékonysági hangversenyén, majd az azt követő állófogadáson a Halliwell Hallban. A terv az volt, hogy minél több fényképet készítsenek a város elitjéről, hogy aztán az előhívási procedúra során leleplezzék kik nem azok akiknek látszanak.

A rutinművelet során azonban több más váratlan fordulat is beköszöntött:

Maurice Chevaliernek drámai módon bemutatkozott Petra Olenska Gordon, Erica nővére (A húgom sokat mesélt már Önről...már ami megmaradt belőle." - bal oldali kép) aki viszont bemutatott egy másik személyt az elit társaságnak. A hölgy neve ekkoriban Amerikában még nem csengett ismerősen, ám a játékosok történelmi tájékozottsága már sikerrel pozícionálta a német író-rendező-színésznőt, Helene 'Leni' Riefenstahlt. A germán dáma megragadta az alkalmat, hogy meghívja a kedves egybegyűlteket legújabb filmjének a Kék fénynek a két nappal később esedékes premiergálájára.

Ceasar Klémensky túlvilági testvére egy bizarr és nyugtalanító jelenés formájában az estély közepén megjelent a spiritisztának és megpróbálta felhívni hősünk figyelmét valami olyan veszélyre, mely magukat a szellemeket is fenyegetik. Küldetését azonban nem tudta bevégezni, mert a két rémarc - ezúttal a házigazda két csemetéjének formájában - elragadta Ceasar testetlen öccsét, aki láthatólag kínok között vált semmivé, alapjaiban rendítve meg a médiumot.

Isaac Auerbachot az est egy pontján kihívták az épület elé, ahol néhány ápoló és egy bizonyos Dr. Frazier megpróbált rásegíteni egy kényszerzubbonyt, amitől csak Benny baljós fellépése mentette meg a jogi szakértőt. A doktor azt állította, hogy Auerbach néhány nappal ezelőtt szökött meg a Hamilton elmegyógyintézetből. Az állítás képtelenségnek tűnt, ám Dr. Frazier felajánlotta, hogy másnap szívesen ad magyarázatot ha felkeresik őt az intézetben.

Még az este előhívták a képeket és ekkor Auerbach arrogáns kiegyensúlyozottsága ismét erősen megbillent: mentoráról és főnökéről, Dr. Salamon Steinről (jobb oldali kép) kiderült hogy rémarc. A zaklatott ügyvéd másnap társaival felkereste az évek óta befejezetlenül álló Hamilton szanatóriumot, ahol Dr. Frazier készségesen fogadta őket. Megtudták, hogy néhány nappal ezelőtt a rendőrök behoztak a szanatóriumba egy félmeztelen zavarodott férfit, aki nem tudott kielégítő magyarázatot adni a karambolra amit okozott, sem pedig a testén lévő vérre ami láthatólag nem az övé volt. A férfi megszólálásig úgy nézett ki mint Auerbach, ám mindössze alig 10 órát tartózkodott az intézet falai között, mert máig megmagyarázhatatlan módon egyszerűen eltűnt a szobájából, ahová estére bezárták. A vizsgálatát maga az intézet főorvosa, Belknap professzor végezte, aki a férfi eltűnését követően szabadságra ment és minden anyagot magával vitt. Dr. Frazier azt javasolta, hogy ha többet szeretnének tudni keressék fel a professzort.

Az intézetből távoztukban egy ismerős kislánnyal találkoztak a parkolóban: Lola James-szel (fenti képen középen), az Angyalőr Árvaház kis betegével. Mindössze egy kis csokoládéért cserébe odaadott egy tépett párnahuzatra vérrel rajzolt térképet Marynek. A lányka azt mondta hogy ezt a térképet attól a bácsitól kapta (itt rámutatott Auerbachra) aki azt mondta hogy ezt a térképet majd adja vissza neki vagy Marynek ha legközelebb találkoznak.

A hevenyészett térkép egy pontra mutatott a Boston és Providence között húzódó kiterjedt erdőségben, a Ghostwoodban. A helynek amúgy sincs túlságosan jó híre, így ennek szellemében óvatosan közelítették meg a helyet. A térképen jelölt öt sycamore fa gyűrűjében aztán megtalálták két felborult öltözőtükör között fekvő és a fizika törvényeinek ellentmondó módon megcsonkított nő holttestét. A láthatólag napok óta itt heverő test megszólalásig hasonlított Mary-re. A rémület és a kábulat első hullámaiból magukhoz térve megvizsgálták a kis tisztást, felszedtek egy kódolt héber írásjelekkel tarkított lapot és végül arra a konszenzusra jutottak, hogy itt valamiféle rituálét hajthattak végre.

Összeszedték a nő holttestét és elindultak az autóikkal vissza a városba amikor is egy hatalmas, nekroid rovarra emlékeztető szárnyas lény cibálta szét azt a járművet amiben Dr. Loong utazott. Heves lövöldözés vette kezdetét, ám az idegennek még Benny jól irányzott utolsó lövése előtt sikerült egy körülbelül tenyérnyi követ becsúsztatnia a súlyosan sérült doktor zsebébe, aki láthatólag elsődleges célpontja volt.

Miután rendezték soraikat felkeresték Belknap professzort aki meglátva Auerbachot először enyhe lefolyású sokkot kapott majd készségesen megosztotta velük a fényképeket amiket Simon L. Goldmsithről készített, aki ekkor már egyáltalán nem meglepő módon pontosan úgy nézett ki mint Isaac L. Auerbach. A kezét elmaszatolódott héber felfestések (fenti kép) díszítették és a szemén látszott hogy nincs ki mind a négy kereke. Belknap lejátszotta nekik azt a hét viaszhengert amikre hangfelvételt készített a férfival. Ezek átiratát itt találjátok. Auerbachot annyira megrázták az események, hogy csak Klémensky hipnózisa tudta, úgy ahogy helyrehozni. A hallottak után rögvest próbát is tettek Belknap professzoron néhány náluk lévő fényképpel és az eredmény bevált: az orvos semmi különöset nem látott azokon a képeken amiken hőseink hátborzongató rémarcokat.

A fináléban úgy döntöttek nyomozóink, hogy felkeresik a Kék fény premiergáláját, ahová Chevaliér és Klémensky vállalta, hogy elkíséri a két dámát, Petra Olenska Gordont és Helena Riefensthalt (lenti kép). A három autóból álló konvoj haladásában azonban hamarosan folytonossági szünetek jelentkeztek. Ahogy kezdték megközelíteni a mozit az összes nyomozó éles fejfájást érzett, melynek intenzitása egyre erősödött ahogy közelítettek a fényárban úszó filmszínház előtt tolongó tömeg felé. A bemutató dekorációjaként kihelyezett, belülről megvilágított embermagas plasztik kristályok kék fénye különösen bántó volt. Amikor némelyiküknek elkezdett vérezni a füle vagy az orra inkább lehúzódtak. Az első kocsiban utazó dilettáns és spiritiszta kriptikus megállapítás tanúja lett, melyet Leni tett és melyre Petra beleegyezően helyeselt: "Mi-go ügynökök."

A két nő biztosította hőseinket, hogy nem ők az igazi ellenségeik, hanem azok akik bábokká változtatták őket - a mi-gók. Ha nem hisznek nekik hát vizsgálják meg a fejüket. Ott lesz a válasz. Azonban azt tanácsolták, hogy tartsák magukat távol a kínai orvostól, mert őt már megjelölték. Gordon polgármester legidősebb lánya, Veronica olyan bosszút fog állni rajta Erica meggyilkolásáért, mely még a pokolban is legendás lesz. Ha Veronica visszaér az Alpha Tauriról szanaszét szaggatja még azok lelkét is akiket a doktor mellett talál - és nem fogja őt érdekelni, hogy a bűnösök szabadakaratukból vagy elmebefolyás alatt cselekedtek. Megtorló alkat.

A fentiek mellett nyomozóink két ismerettel is gazdagodtak:

1. Úgy fest sem Ms. Gordon Olenska, sem pedig frau Riefenstahl nem tudnak a szellemvilág éterén át betolakodó rémarcok inváziójáról, akik láthatólag lassan átveszik az emberek helyét.

2. Alaposan átvizsgálták magukat és mindnyájuk koponyájának hátsó felén, pontosan ugyanazon a helyen, a fejbőrön, a haj alatt találtak egy körülbelül tíz centiméteres csíkot. Ha az a csík egy korábbi agysebészeti beavatkozás helye, akkor a hegesedés hiánya arra enged következtetni, hogy akik ezt elvégezték, azok szakértelme messze meghaladja az emberiség jelenlegi orvostudományát.