Ködvölgy hősei a következő összeállításban igyekeztek megoldani egy különleges szerelmi háromszöget:
Andris - Holdcsepp (főállású erdőlakó tündelány)
Gábor - Calim Rusale (Tyr pap)
Dávid - Nyomkövető Minnard (féltünde erdőjáró)
Történetünk elején hőseink épp az alig 100 fős lakosú, árnyas Tündeátkelő falu Amaratha nevű teaházában üldögéltek. Minnard édesanyját, Kedindrát kísérte el ide valami nagyon különleges sajtért, Calim Árnyasvölgyből jött vissza ahová egy nyugatra tartó Tyr zarándoklatot kísért, Holdcseppet pedig egy gyurgyalag küldte ide, azzal hogy találkoznia kell itt valakivel. Hogy pontosan kivel, azt a gyurgyalag nem tudta megmondani, mert neki is egy vöcsök szólt, ám amikor a vöcsök a nevet mondta ő éppen meglátott egy nagy szitakötőt és arrébb röppent, így pont a nevet nem hallotta.
A teaház teraszán ücsörögve Holdcseppnek tűnt fel, hogy a sűrű erdőt határoló közeli fák között eggyel több van, mint amikor utoljára odapillantott. Kiderült, hogy Minnard és Calim régi ismerőse és Holdcsepp barátja, Baltazúzó (fenti kép) az ent óvakodott a liget közelébe, hogy a tündelánnyal találkozzon. Elmesélte, hogy egy öreg ent barátja, Rozsnok megtért Silvanus kebelére és rá hagyta utolsó magját azzal, hogy vigye el a Hangaligetbe (ezt a helyet most Langeskog erdőnek hívják, Ködláp és Ködtartó falvak között húzódik) és adja oda annak a nőnek amelyik jobban szerette őt.
Rozsnoknak két nagy szerelme volt: Hanga a driád és Calendula a nimfa. Baltazúzó úgy érezte, hogy a női szív dolgában nem eléggé kvalifikált, így ezen kérdés eldöntését a maggal együtt Holdcseppre bízta. Hőseink a magasztos küldetéssel felruházva el is indultak a völgy délnyugati szeglete felé. Útközben megoldották egy veszett medve problémáját, majd Ashabengázlóban találkoztak a cormyr-i lovagnővel, Lady Piroskával (lent).
A "Holló-pataki Farkasember legyőzője" címmel kérkedő hölgy párbajra hívta Calim Rusalét, annak nővére, Yuhria viselt dolgai miatt. Minnardot a helyzet kísértetiesen emlékeztette arra az esetre, amikor szintén Yuhria miatt hívta ki párbajra Erik bátyja, Thorgh. Piroska állítása szerint Yuhria miatt szeretett ki belőle a vőlegénye. A párbaj ezúttal is elmaradt, Calim és Minnard (mint Yuhria ügyeiben avatott szakértők) elmagyarázták a hölgynek, hogy vőlegénye nem is szerette őt igazán, és ha nem Yuhria miatt - aki teszem hozzá nem viszonozta a közeledést - akkor valaki más miatt hagyta volna el.
Hőseink felajánlották a női önbecsülésében összeroskadt lovagnak, hogy tartson velük és majd bemutatják egy méltó, nemesi származású úrnak aki több mint remek vőlegény lenne. Itt Kalpagos Erikre (Krisztián) gondoltak, aki bár valóban nemes, de szegény mint a templom egere, ráadásul az alábbi kétes értékű címek tulajdonosa: varázslóiskolakerülő, kutyaütő és szőlészgazda (Holdcseppnek köszönhetően talán ebben az egyben sikeresnek mondható). Mielőtt azonban tovább indulhattak volna még egy gyors erkölcsi oktatást tartottak Rolgónak, a völgyvidéki vadásznak, aki vadak helyett konkrét listával menyasszonyra vadászgat szerte Ködvölgyben.
Maguk mögött hagyva Ashabengázlót, a Holdtengervonal útján belebotlottak Utgar strázsamesterbe és nyolc lovasába, akik Peldan sisakjához tartottak, hogy a Bestiavidék déli részéről jelentett goblin csapatmozgásokat felderítsék. Ezt követően útbaejtették a Varjúdombi szőllőst is, hogy Lady Piroskát bemutassák Eriknek, de Molga szomszéd elmondása szerint Erik könyvekért ment Magasvölgybe. Folytatták útjukat és összefutottak egy Vilgard nevű favágóval, aki útravalóval az oldalán baktatott Árnyasvölgybe valami magokért. A favágó kicsit furán viselkedett ezért Minnard óvaintette, hogy inkább keressen kíséretet odáig. Megérkeztek Ködtartó falucskába, ott felkeresték a Kalpagos kúriát, ahol Erik apjának már mint jövendőbelit mutatták be Lady Piroskát. A falucskában még azt is megtudakolták, hogy Hangaligetben egyetlen ember lakik: Vadalma a boszorkány.
Folytatták útjukat Ködlápig, ahol Trok járásbíró üdvözölte őket és felkérte Calimot, hogy celebrálja az öreg favágójuk, Galnar temetését. Ezt követően hivatalosak voltak a Joran-házba, a halotti torra, ahol megtudták, hogy az elhunyt igen jól ismerte a Hangaligetet. A néhai favágó mindenkinek megtiltotta, hogy ott fát vágjanak, egyedül Vilgar lopózott be néha és ezért ferde szemmel is néztek rá. Galnar szerint egy varázslatos lény lakik a Hangaligetben aki óvja az erdő fáit, ezért ha a falusiak a baltáikkal odamerészkednek, számolniuk kell a haragjával.
Kalandozóink ilyen bőséges információkkal felvértezve, az Eke-patak mentén behatoltak a Hangaligetbe. Először egy fát ostromló öt fős hobgoblin bandába botlottak, akik közül ketten vakok voltak, vezetőjük Fogacsorba parancsnok viszont nem. Kardélre hányták a gazfickókat, a parancsnokból pedig kivertek egy magyarázatot. Elmondta, hogy a társait egy Vadalma nevű tünde boszorkány vakította meg, majd amikor menekülőre fogták, ebben a fában is megpillantottak egy másik boszorkányt, ezért estek neki a fegyvereikkel. Miután Fogacsorbát gúzsbakötötték, a fából előlépett Hanga a driád (alsó kép), majd nemsokára csatlakozott hozzájuk Calendula (falusi álnevén Vadalma) a nimfa (jobb oldali kép), aki szépségével megvakította a hobgoblinokat.
A két nőről bölcs keresztkérdésekkel kiderítették, hogy valóban szerették Rozsnokot, és hogy Vilgart Hanga bájolta el, azzal a céllal hogy elhozassa Rozsnok magját - ugyanis ilyen messzire egy driád sem távolodhat el az otthonául szolgáló fától. Hőseink végül arra a következtetésre jutottak, hogy Hanga méltóbb az ent magjára, így neki ítélték. Ha pedig majd az utód elég nagy lesz ahhoz hogy sétáljon és eltávolodjon Hangától, akkor majd Calendula viselheti gondját.
Kalandozóink végtelen bölcsességük fényében fürödve újabb kalandok irányába indultak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése