Demetrio, Logan és Zurriago több napja a sivatagban haladtak, nyugati irányban, Khemi felé. Magasan felettük egy magányos dögevő kőrözött már két napja. Amikor kiitták vizestömlőjükből az utolsó cseppeket, néhány órás keresés után találtak egy hatalmas barkán lábánál meghúzódó vízlelőhelyet, majd kis pihenő után folytatták a kimerítő utazást. Napnyugtakor Demetrio észrevette, hogy a keselyű dél-nyugati irányban elrepült és leszállt egy messzi homokdűne mögé. Követték az irányát, és mire teljesen besötétedett, megtalálták a dögevő célját: dűnék övezte kisebb völgy alján egy kifosztott és lemészárolt karaván romjai hevertek szanaszét. A több napos hullákon dögkeselyűk lakmároztak, akik közeledésükre gyáván odébbrepültek. A három összetört ketreckocsi látványa hamar meggyőzte őket arról, hogy ez az ő rabszolgaszállító karavánjuk volt. Nyomokat, vizet és fegyvereket keresve megvizsgálták a csatateret: a halottak mind kifosztott katonák voltak, a támadók nyomai pedig mintha eltűntek volna a harc helyszínén kívül. Logan felfigyelt az egyik ketreckocsi körül található friss keselyűnyomokra. Társai segítégével a romhalmaz alá néztek, ahol meglepetésükre egy shemita túlélőt találtak. A rabszolgának több csontja is eltörött, láthatóan belső vérzései is voltak, a halálán volt. Logan és Demetrio adott a shemitának egy kis vizet és kikérdezték arról, ami azóta történt, hogy a sivatagban hagyták őket meghalni Luxur mellett:
Azon az estén, amikor megpróbáltak kitörni a ketrecből és a hájas Holtet meg a katonák leterítettek mindenkit, aki a harmadik ketrecben volt, a rabszolgakereskedő Sneferu utasította a fegyverforgatókat, hogy a két nő kivételével végezzenek mindenkivel. A shemita a saját szemével látta, ahogyan a vérszomjas Holtet félkézzel kitörte az egyik fekvő ember nyakát. Egy másik hopeses katona pedig elővette a tőrét, hogy végezzen a többiekkel. Ekkor észrevette, hogy az egyik embert nem ölte meg, csak úgy tett, mintha elvágta volna a fekvő torkát. Szerencsére addigra a katonák, Sneferu és Holtet már a két nő megmentésével voltak elfoglalva. Több nappal ezután a karaván befutott a Khajar-oázisba, ahol felbukkant egy sötétképű zsoldosokkal körbevett shemita kereskedő, aki meg akarta vásárolni Aiiát, és ezer ezüstöt ajánlott érte, de Sneferu nem adta el a tulajdonát. A shemita, akit Alimaarnak hívtak, feldühödve távozott a zsoldosaival. Az oázisban feltöltötték a készleteiket, majd kora reggel tovább indultak nyugat felé. A következő éjszaka, egy homokviharban, megtámadták a karavánt. Alig lehetett látni valamit, de a haldokló shemita szerint a sivatag démonai rontottak rá a karavánra és gyilkoltak le mindenkit...
Rövid megbeszélés után egyezség született: megkeresik a közelben található Khajar-oázist és a shemita Alimaart (a képen), hátha van valami köze az eseményekhez (főleg ha Aiiát ötszörös áron akarta megvenni). Az oázist estére érték el. Minden gond nélkül átjutottak a stygiai katonák és írnokok hálóján, majd Demetrio zsoldos munkát keresve meglátogatta Alimaart, akiről kiderült, hogy ékszerekkel kereskedik és jelentős számú zsoldos csapatot tud maga mellett. Utána Logan nyíltan Aiiáról kérdezősködött az árusnál, de az láthatóan a képükbe hazudott. További aggasztó jel volt, hogy az ékszerek között a kimmériai észrevett egy ezüst medalliont, amin Aiia tetoválásaihoz nagyon hasonló vésetek voltak láthatók. Ezután közeli rablóbandákról kezdtek érdeklődni a helyi ivóban, de konkrétumokkal nem tudtak szolgálni, a homokviharban történő támadásra pedig hitetlenkedéssel reagáltak a helyiek. A csapat ezután a maradás és Alimaar megfigyelése mellett döntött. Nem is kellett sokáig várni mire gyanús esemény történt: a kereskedő sátra melletti sötétből egy rongyokba öltözött alak bukkant fel és ment be minden szó és jel nélkül a shemitához. Néhány percen belül már egy kisebb karaván készült indulásra az éjszakában, miközben a kereskedőt meglátogató gyanús alak ugyanolyan gyorsan eltűnt az éjszakában, mint ahogyan korábban érkezett.
Követték az oázist dél felé elhagyó karaván nyomait; utazással telt a teljes nap és besötétedett mire elértek egy ősi romváros maradványaival tarkított völgyet, amely nomádok táborhelyéül szolgált. Alimmar hat zsoldosával együtt bement a legnagyobbnak látszó központi sátorba, majd röviddel utána egy összecsavart szőnyeggel távozott onnan. A megfigyelésük során észrevették, hogy a tábor szélén található oszlopok romjainál voltak kikötözve a kifosztott rabszolgakaraván tagjai; itt volt a hájas Holtet, Vazares és Sneferu is, tucatnyi másik fogollyal együtt. Mikor Alimaar és zsoldosai elindultak visszafelé, a csapat azonnal követni kezdte a karavánjukat, hogy az első adandó alkalommal, a táborhelytől hallótávolságon kívül megtámadják a shemita kutyákat. Útközben hátborzongató sikoltást hallottak a nomádok tábora felől. Alimar karavánjára egyszűen rárontottak, Demetrio hatalmas csapása alatt a zsoldosai védelmébe igyekvő gyáva kereskedő összeesett, majd rövid patthelyzet alakult ki az egymást zsaroló és fenyegető harcosok között. Végül a shemiták jöttek ki rosszabbul a helyzetből: elvesztettek egy tevét, két szablyát és Aiiát, Alimaar pedig magatehetetlenül, a saját kiontott vérében hevert a homokban.
Aiiát magához térítették, aki nagyon kába volt, elmondása szerint valami ezüstszínű port lélegeztettek be vele. A Khajar-óázis eseményeiről csak homályos emlékei voltak, gyarkan leütötték őket Mitával együtt. A nomádok táborában egy sátorban tért magához, amivel kapcsolatban két fontos dologot árult el: a nomádok valami ismeretlen nyelven beszéltek, ami talán hasonlít a stygiaira és a törzs vélhető főnöke a sámánnal együtt gyakran emlegették Sebak Meth és Ramsdeth Natok nevét. Hosszabb tanakodás és megfigyelés után, miközben tanúi lehettek az egyik fogoly borzalmas feláldozásának, a békés látogatás mellett döntöttek. Logan és Demetrio bementek a táborba, ajándékként egy tevét adtak a nomádok vezetőjének Setemnek, aki a sátrába inviltálta őket kereskedni. Jelen volt a törzs öreg sámánja, Yamanu is. Setem csak néhány szót beszélt shemita nyelvjárással, mutogatással és képletes beszéddel próbálták megérteni egymást. Nem tűntek démonoknak. A foglyaikat először nem voltak hajlandóak elcserélni, de a hosszabb alkudozás végül meghozta az eredményét: egy második tevéért becserélhették az öreg Mitra-papot. Utána Mitáról kérdezősködtek és megtudták, hogy Sebak Meth járt itt valamikor és magával vitte a vendhyait, Setem szerint asszonynak. Indulásuk előtt, Vazares kiszabadításánál Holtet és Sneferu is magukból teljesen kivetkőzve könyörögtek Logannak és Demetriónak, hogy mentsék meg őket ezektől az ördögöktől, de szavaik siket fülekre találtak. Demetrio mindeközben megtalálta az elveszettnek hitt medallionját az egyik katona nyakában, amit gyorsan, és Setem legnagyobb örömére becserélt egy újabb tevére. Immáron három tevétől megszabadulva visszatértek a Khajar-oázis közelébe, ahol Vazares segített nekik élelemhez és vízhez jutni, majd folytatták az utazásukat Khemi felé, miközben néhány megválaszolatlan kérdésre próbáltak magyarázatot találni: Miért akart fizetni egy shemita kereskedő Aiiáért ezer ezüstöt? Ki volt és mi volt a célja annak a katonának, aki megmentette őket? Mit akar és miért vitte el Mitát Sebak Meth, Nakhaman Hatep állítólagos barátja?
Talán a sötét Khemiben megtalálják a válaszokat...
Azon az estén, amikor megpróbáltak kitörni a ketrecből és a hájas Holtet meg a katonák leterítettek mindenkit, aki a harmadik ketrecben volt, a rabszolgakereskedő Sneferu utasította a fegyverforgatókat, hogy a két nő kivételével végezzenek mindenkivel. A shemita a saját szemével látta, ahogyan a vérszomjas Holtet félkézzel kitörte az egyik fekvő ember nyakát. Egy másik hopeses katona pedig elővette a tőrét, hogy végezzen a többiekkel. Ekkor észrevette, hogy az egyik embert nem ölte meg, csak úgy tett, mintha elvágta volna a fekvő torkát. Szerencsére addigra a katonák, Sneferu és Holtet már a két nő megmentésével voltak elfoglalva. Több nappal ezután a karaván befutott a Khajar-oázisba, ahol felbukkant egy sötétképű zsoldosokkal körbevett shemita kereskedő, aki meg akarta vásárolni Aiiát, és ezer ezüstöt ajánlott érte, de Sneferu nem adta el a tulajdonát. A shemita, akit Alimaarnak hívtak, feldühödve távozott a zsoldosaival. Az oázisban feltöltötték a készleteiket, majd kora reggel tovább indultak nyugat felé. A következő éjszaka, egy homokviharban, megtámadták a karavánt. Alig lehetett látni valamit, de a haldokló shemita szerint a sivatag démonai rontottak rá a karavánra és gyilkoltak le mindenkit...
Rövid megbeszélés után egyezség született: megkeresik a közelben található Khajar-oázist és a shemita Alimaart (a képen), hátha van valami köze az eseményekhez (főleg ha Aiiát ötszörös áron akarta megvenni). Az oázist estére érték el. Minden gond nélkül átjutottak a stygiai katonák és írnokok hálóján, majd Demetrio zsoldos munkát keresve meglátogatta Alimaart, akiről kiderült, hogy ékszerekkel kereskedik és jelentős számú zsoldos csapatot tud maga mellett. Utána Logan nyíltan Aiiáról kérdezősködött az árusnál, de az láthatóan a képükbe hazudott. További aggasztó jel volt, hogy az ékszerek között a kimmériai észrevett egy ezüst medalliont, amin Aiia tetoválásaihoz nagyon hasonló vésetek voltak láthatók. Ezután közeli rablóbandákról kezdtek érdeklődni a helyi ivóban, de konkrétumokkal nem tudtak szolgálni, a homokviharban történő támadásra pedig hitetlenkedéssel reagáltak a helyiek. A csapat ezután a maradás és Alimaar megfigyelése mellett döntött. Nem is kellett sokáig várni mire gyanús esemény történt: a kereskedő sátra melletti sötétből egy rongyokba öltözött alak bukkant fel és ment be minden szó és jel nélkül a shemitához. Néhány percen belül már egy kisebb karaván készült indulásra az éjszakában, miközben a kereskedőt meglátogató gyanús alak ugyanolyan gyorsan eltűnt az éjszakában, mint ahogyan korábban érkezett.
Követték az oázist dél felé elhagyó karaván nyomait; utazással telt a teljes nap és besötétedett mire elértek egy ősi romváros maradványaival tarkított völgyet, amely nomádok táborhelyéül szolgált. Alimmar hat zsoldosával együtt bement a legnagyobbnak látszó központi sátorba, majd röviddel utána egy összecsavart szőnyeggel távozott onnan. A megfigyelésük során észrevették, hogy a tábor szélén található oszlopok romjainál voltak kikötözve a kifosztott rabszolgakaraván tagjai; itt volt a hájas Holtet, Vazares és Sneferu is, tucatnyi másik fogollyal együtt. Mikor Alimaar és zsoldosai elindultak visszafelé, a csapat azonnal követni kezdte a karavánjukat, hogy az első adandó alkalommal, a táborhelytől hallótávolságon kívül megtámadják a shemita kutyákat. Útközben hátborzongató sikoltást hallottak a nomádok tábora felől. Alimar karavánjára egyszűen rárontottak, Demetrio hatalmas csapása alatt a zsoldosai védelmébe igyekvő gyáva kereskedő összeesett, majd rövid patthelyzet alakult ki az egymást zsaroló és fenyegető harcosok között. Végül a shemiták jöttek ki rosszabbul a helyzetből: elvesztettek egy tevét, két szablyát és Aiiát, Alimaar pedig magatehetetlenül, a saját kiontott vérében hevert a homokban.
Aiiát magához térítették, aki nagyon kába volt, elmondása szerint valami ezüstszínű port lélegeztettek be vele. A Khajar-óázis eseményeiről csak homályos emlékei voltak, gyarkan leütötték őket Mitával együtt. A nomádok táborában egy sátorban tért magához, amivel kapcsolatban két fontos dologot árult el: a nomádok valami ismeretlen nyelven beszéltek, ami talán hasonlít a stygiaira és a törzs vélhető főnöke a sámánnal együtt gyakran emlegették Sebak Meth és Ramsdeth Natok nevét. Hosszabb tanakodás és megfigyelés után, miközben tanúi lehettek az egyik fogoly borzalmas feláldozásának, a békés látogatás mellett döntöttek. Logan és Demetrio bementek a táborba, ajándékként egy tevét adtak a nomádok vezetőjének Setemnek, aki a sátrába inviltálta őket kereskedni. Jelen volt a törzs öreg sámánja, Yamanu is. Setem csak néhány szót beszélt shemita nyelvjárással, mutogatással és képletes beszéddel próbálták megérteni egymást. Nem tűntek démonoknak. A foglyaikat először nem voltak hajlandóak elcserélni, de a hosszabb alkudozás végül meghozta az eredményét: egy második tevéért becserélhették az öreg Mitra-papot. Utána Mitáról kérdezősködtek és megtudták, hogy Sebak Meth járt itt valamikor és magával vitte a vendhyait, Setem szerint asszonynak. Indulásuk előtt, Vazares kiszabadításánál Holtet és Sneferu is magukból teljesen kivetkőzve könyörögtek Logannak és Demetriónak, hogy mentsék meg őket ezektől az ördögöktől, de szavaik siket fülekre találtak. Demetrio mindeközben megtalálta az elveszettnek hitt medallionját az egyik katona nyakában, amit gyorsan, és Setem legnagyobb örömére becserélt egy újabb tevére. Immáron három tevétől megszabadulva visszatértek a Khajar-oázis közelébe, ahol Vazares segített nekik élelemhez és vízhez jutni, majd folytatták az utazásukat Khemi felé, miközben néhány megválaszolatlan kérdésre próbáltak magyarázatot találni: Miért akart fizetni egy shemita kereskedő Aiiáért ezer ezüstöt? Ki volt és mi volt a célja annak a katonának, aki megmentette őket? Mit akar és miért vitte el Mitát Sebak Meth, Nakhaman Hatep állítólagos barátja?
Talán a sötét Khemiben megtalálják a válaszokat...
1 megjegyzés:
XP / FP:
Lon Logan: 1250 / FP: 1
Demetrio: 1250 / FP: 1
Megjegyzés küldése