The Uffington Dragon - The Savage World of Solomon Kane

Lachlainn Thorne hátrahagyta Takertownban az eszméletlen Krakkensteint, akit Pietro Valerio gondjaira bízzott. A csuhás megígérte még, hogy utána jár miként történhettek meg olyan ördögi dolgok a településen és környékén. Reggel, a fogadóból kijövet, a gael találkozott két útonálló kinézetű gazemberrel, akik láthatóan már ismerték Thorne-t és hallottak valamit a tisztogató tevékenységéről. Egyikük William "kapitány" (Thirlen) (ál)néven mutatkozott be, és minden bizonnyal utoljára valami gazadag ember torkát vághatta át, mert egy nemeshez illő cicomás göncben keltette a feltűnést. Mocskos hazugságit a hajóskapitányi és nemesi múltjáról persze hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani. A mellette álló sötét alak Greg Kot (Vili) volt, egy vészjósló kinézetű haramia. Mindannyian Uffington felé készültek.

Sötétedésre érték el a város környékét, ahol a helyi csőcselék rituális áldozatot készült végrehajtani egy sziklánál: a kovács lányát (Martha Wade) láncolták ki éppen a sziklához áldozatul valami sárkánynak. A kovács (Thomas Wade), aki szintén résztvett ebben az őrületben, megpróbálta elküldeni az idegeneket; ne ártsák magukat olyasmibe, amit nem értenek, és nincs szükség ezekben a borús órákban további vérontásra. A gael szerint volt. Mikor Willam szavai süket fülekre találtak, Thorne egyszerűen elővette a fegyverét és rájuk lőtt. Nagyon gyorsan két paraszt elpatkolt, többen pedig súlyosan megsérültek (a szószóló kovácsukkal együtt) mielőtt elkotródtak volna. Martha elmesélte, hogy a helyi sárkány legendája újra éledt és a parasztok egy szűzt akartak a sárkánynak áldozni. A legenda úgy szólt, hogy valamikor a rómaiak távozása után, egy sárkány kezdett el garázdálkodni a területen, a helyiek pogány módon egy szűzet áldoztak a sárkánynak, így az nem égette fel a mezőket és nem falta fel a jószágokat, ezt meghalva egy vándor pap párbajra hívta a sárkányt és legyőzte, a teste ma is a Sárkányhegy gyomrában nyugszik. A pap itt letelepedett, és halála után őt is Sárkányhegyben temették el. Ezt a babonás baromságot persze senki nem tartotta meggyőzőnek. A leányt visszakísérték a faluba, ahol a csatából elmenekült csőcselék már feltüzelte a maradék hiszékeny bolondot, de William "kapitány" ékes szólása lenyugtatta őket. Ezután a társaság felajánlotta, hogy megszabadítja őket a sárkányuktól, vagy attól, amit annak gondolnak. A fenyegetésektől sem mentes szóváltás közben megjelent Sir Richard (a képen), a helyi hűbérúr, aki azonnal leoltotta a babonás parasztokat, és felszólította őket, hogy lássák szívesen az utazókat. Marthatól pedig megtudakolta, hogy nem esett-e bántódása. Thorne-ban és a többiekben már ekkor erős gyanút keltett a mocskos földesúr, akinek arcát olyan szörnyű égés nyom korcsosította el, hogy William "kapitányt" elfogta az rosszullét a látványtól. Távoztukban az egyik katona pusztán erő fitogtatásból neki vezette a lovát a gyomra tartalmának bentartásával kűzdő kapitány lovának. Az utazók a kovácsnál szálltak meg, ahol egyből kérdezősködni kezdek. Megtutdták, hogy az egész ügy nagyjából a tél elején kezdődött, azóta több helyütt felégették az erdőt, a télire elrakott takarmányt, és a jószágok sorra tűnnek el, legtöbbször csak vérfoltot hagyva. A helyi pap kiment a hegyre, hogy elintézze a sárkányt, ahogy ezt elődje tette, azóta nem látták. A sárkányheggyel szemközti fehér sziklán (ami olyan, mint egy ló feje, vagy akár egy sárkányé, ide volt a lány is kikötve) egyre nagyobb vérfolt látható. Sir Richardról pedig megtudták, hogy gyerekkori balesete után Londonba küldte az apja Sir Edward, aki himlőben halt meg pár éve. Sir Richard ekkor tért vissza, és azóta csak az adókat növelte. Az emberei mind bajkeverők, kötekedők. Nincs nő, aki kétszer merne ránézni, arca olyan, mint az ördög valaga. Volt olyan is, aki látta a sárkányt az erdőben, de vele nem tudtak beszélni. Végezetül, megtudták hogy: kísértetek laknak a kastélyban, a pásztorok, akik télire felvitték az állatokat a vár falai közé, hangokat hallottak, amik az öreg falakból szóltak hozzájuk.

Másnap reggel a csapat nyomokat kezdett keresni a környéken. A mezőn az égésnyomok körkörösek voltak és még a fáklyákat is megtalálták, amit csizmás nyomok tapostak el; a Sárkányhegyen az egyik katona zubbonyáról leszakadt gombot találtak, a szikla alatt pedig egy átvágott torkú bárányt, ami a vérnyom nagyobbításához használt valaki. Később a kastélyban tett látogatás során Lachlainn (árnyékszék keresésnek tettetve), a hátsó udvarban egy elásott tettemet, vélhetőleg a papét fedezte fel. Úgy érezték, hogy kellően megpiszkálták az állóvizet, éjszakára elküldték a kovácsot és a lányát a házukból és felkészültek egy esetleges támadásra, de ez nem következett be. Reggel a falusiak elé tárták a talált bizonyítékokat, valamint William "kapitány" ékes beszédével megtámogatva, sikerült a helyieket meggyőzni arról, hogy nincs a környékükön semmiféle sárkány, sokkal inkább valaki gonosz tréfát űz velük, vélhetően Sir Richard, de erről nem volt igazi bizonyítékuk. Arra jutottak, hogy megfigyelik a kastélyt, és ha ez sem vezet sikerre, akkor elkapnak valakit és kivallatják, bár ez William "kapitány" erős színjáték közepette etikátlannak nevezte. Greg Kotnak, Thorne-hoz hasonlóan nem voltak morális problémái. Az éjjeli megfigyelés során tivornya hangjai szűrődtek ki a kastélyból, majd hajnalban Richard kocsija elhagyta a kastélyt és a közeli Ridgeway felé vette az irányt. Félúton (a "kapitány" újabb színjátéka után) megállítottották a kocsit, de csak négy örömlányt szállítottak, akiket a vár ura az emberi szórakoztatására hozatott a ridgewayi nyilvánosházból. Követték a szajhákat Ridgewayig, majd ott Lachlainn beszervezett magának egy Eva névre hallgató lányt a visszavittek közül, aki pénzért elárulta, hogy az ötödik társuk, Liz, ott maradt az úrral. A lányok pletykálják, hogy régebben, amikor még ő nem dolgozott itt, előfordult már ilyen, de az a lány, Veronika, sosem jött vissza.

Másnap úgy döntöttek, hogy behatolnak a várba, ehhez a kovács azt javasolta, hogy felterelik az állatokat a várba, hogy ott jobban védve legyenek a sárkánytól, ők meg rejtőzzenek el a birkák közt. Ehhez kaptak is álca bőröket. A behatolás sikeres volt és javarészt ennek köszönhetően sikerült Sir Richardon és emberein felül kerekedni. Egyedül William "kapitány" szerzett súlyos fejsérülést. Thorne egyetlen csapással vágta le a mocskos földesurat. A kastélyt átnézve, az egyik tetőtérben egy kínzó kamrára bukkantak, ahol a kómában lévő örömlány (Liz) megcsonkított testére bukkantak. Sir Richard itt élte ki kegyetlen hajlamait, a sérüléseinek következtében nem érzet fájdalmat, de mások kínjai rettentő örömöt jelentett neki. Lizt némi pénzzel ellátva útjára bocsátották, William "kapitány" pedig kétes nemesi származását kihasználva megpróbált letelepedni, és rátenni a kezét az uffingtoni várra. Thone és Kot folytatták útjukat, hiszen a gonosz máshol is tevékenyen állítja csatasorba az erőit...

Son of Vachirnai part I. - Conan RPG

A Hyrkán sztyeppéken mozgó kampány egy északi törzsben kezdődött, ahol a karakterek Jhurgan kán (képen) legjobb emberinek teljes csoportját alkották: a fél-turáni Orissa (Mihály), a féreg Khünbish "not-a-person" (Krisztián), a fél-khitai Erdenequa (András), a hyrkán Szikla (Vili), Nayan (Thirlen), és Jagun Chinu (Zsolt). A nomád harcosokból álló társaság a kán jurtájában tért magához, erős másnapossággal kűzdve a tegnapi esküvőn nagy mennyiségben elfogyasztott kumisz miatt. Utolsó emlékük egy ittas íjászverseny volt, melyből több érdekes dolog is kiderült: Orissa, Jhurgan kán, és Erdenequa bizonyultak a legjobbaknak íjhasználatban, miközben Szikla, Khünbish, és Nayan jóformán el sem találták a célponjukat. Kiderült továbbá, hogy a félig keleti származású Erdenequa számít az egyik legszebb nőnek a tözsben, és hogy Szikla bírja a legkevésbé az erjesztett kancatejet.

A hosszúra nyúlt reggelt a tegnap elhanyagolt lovak ápolása követte, de hamar magához rendelte segítőit a kán, mert a friss házasok, Jambe és Chidai még nem tértek vissza, amióta (a szokásoknak megfelelően) éjjel kilovagoltak a pusztába. A csapat, (Jagun kivételével, aki hajnalban elment vadászni), Khünbish vezetésével könnyedén megtalálta és követni kezdte a pár északi irányba tartó nyomait. 3-4 km-re a táborhelyüktől, meglepetésükre egy közel ugyanolyan friss nyomot is felfedeztek, ami keresztezte Jambe és Chidai lovának útját. Itt kétfelé váltak, Khünbish és Nayan továbbmentek, a többiek pedig követték a dél-keleti irányba tartó nyomokat, amely a tábortól kb. egy km-re taláható megfigyelőhelyen végződött. Khünbish és Nayan a kis ívben észak felé vezető nyomok végén, kb. 5 km-re a táboruktól megtalálták Jambe és Chidai hulláit, húsukból már ragadozók táplálkoztak minkor megérkeztek. További nyomok keresésekor egy nyílegyenesen a tábor felé vezető nyomot is felfedeztek. Visszafelé találkozott a két csapat, akik úgy döntöttek, hogy hazaviszik a halottakat és közlik a kánnal az eddigi felfedezéseiket.

A táborban értesültek róla, hogy nemrég két harcos érkezett a tőlük délre húzódó területeket uraló Boraquan törzsből, akik éppen a kánnal beszéltek. Jhurgant kihívták a jurtájából, majd elmondtak neki mindent. A kán a nyomok tovább felderítésére kérte őket, és közölte velük, hogy a két idegen, állításuk szerint kozákokat üldözött, tőlük északra találtak két halottat, majd errefelé vették az irányt. A csapat további nyomokat után kutatva újra elhagyta a törzshelyet. Sötétedés előtt felfedeztek még egy távoli megfigyelőhelyet, Jambe és Chidai sátorhelyétől nem messze pedig találtak egy olyan terültetet, ahol megközelítőleg egy nap leforgása alatt 12 lónyom talákozott. A legfontosabb felfedezés annak a majdnem tökéletes gondossággal eltűntetett nyom megtalálása volt, ami ezt a találkozóhelyet kötötte össze a Jambe és Chidai sátorhelyével, erős kételyt ébresztve a két Boraquani nomád meséjével kapcsolatban...

A kán, miután végighallgatta az újabb felfedezésiket, elárulta, hogy Jagun Chinu, a reggeli vadászatából két sérülttel tért vissza, röviddel a két Boraquani érkezése előtt. A sérültek egy kómában fekvő apa és vélhetően annak kisfia, a déli Vachir törzsből (akik harcban álltak a Boraquan törzzsel). A gyerek idáig egy mukkot sem volt hajlandó szólni. A tábor legszélén, a sámán sátrában rejtették el őket, észrevétlenül, mert Jagun Chinu ösztönei, aki a törzs egyik legjobb nyomkeresője és felderítője volt, veszélyt sejtettek. Jagun Chinu emlékei szerint a felnőtt férfi boraquani és kozák támadókról beszélt, amikor megtalálta őket, a kimerültség határán. Dél-nyugati irányból menekültek a tábor felé.

A két Boraquani nomád, Jhurgan kán beleegyezésével, felállították kis sátrukat a tábor szélén, a sámán sátrától a legtávolabbi ponton. Másnap reggel indulnának tovább. Orissa és Szikla folyamatosan figyelték őket, Erdenequa pedig meglátogatta a két sérült vachirit a sámánnál (Mongataranqui). Mivel neki is voltak gyermekei, anyai szemével átlátott a vachir gyermek hazugságain és megtudott tőle néhány fontos dolgot: a neve Joge, a kómában fekvő férfi pedig az apja volt, aki megtiltotta neki, hogy bármit is mondjon bárkinek; jónéhány napja kozákok rabolták el őket, miközben egy öreg sámánhoz kísérték őt; több nap után sikerült megszökniük, de követték őket és nagyon nehéz volt menekülniük; amikor Jagun Chinu megtalálta őket, azt hitte, hogy az apja meg fog halni. Erdenequa ezután meglátogatta a két boraquanit is, akik éppen végeztek sátrukkal és főzni kezdtek valamit. Egyikük, Borangen nem vette észre a fél-khitai megkülönböztető jeleit és egyenesen a sátrába hívta estére a nőt. A másik nomád, Gahchar, csak sunyin figyelt. A két boraquani ismért elmondta Erdenequának, amit már Jhurgan kántól is megtutdtak korábban: több nappal ezelőtt egy kozák banda támadta meg az egyik vadászcsapatukat. Őket követték, miközben két kozákot le is sikerült vágniuk. Meglepődtek, hogy ezalatt ennyire északra kerültek, és holnap már mennének is vissza délre.

Miután Khünbish sötétben körbejárta az egyész törzs táborhelyét, a két boraquani nyugovóra tért, majd Orissa helyét is átvették, mert Jhurgan kán a jurtájába hívott mindenkit. A helyzet megfontolt döntéseket igényelt. Jagun Chinu nem volt jelen, a kán fiatal felesége, Surawa viszont igen. Jhurgan és a felesége között érezhető volt a feszültség. Többeknek is eszükbe jutott, hogy a nő egy olyan törzsben született, amit évekkel korábban bekebeleztek a Boraquan harcosok. Szerinte a két boraquani minden szava hazugság volt. A férjének címzett "most már remélem, hogy teszel valamit!" kijelentése kellően meglepő volt és sokmindenről tanúskodott. Az egyre halványuló nyomokon kívül bizonyítékuk viszont nem volt, ezért heves vita és több elképzelés is született arról, hogy valójában mit is kereshet itt a két boraquani, a kozák fosztogatók, és mennyire lehet fontos szerepe ebben a két Vachir törzsbelinek. Jhurgan kán, kizárva a kockázatot és egy jövőbeni szövetség érdekében gyorsan vissza akarta juttatni a (véleménye szerint fontos) gyereket a törzsébe. Ezzel a feladattal természetesen a legjobb embereit bízta meg. A gyerek apja egyenlőre maradna a törzsnél, amíg harcképes nem lesz. A két boraquani kérdésében, mégha jelenlétük bosszút is kívánt, de négyen a három ellenében úgy határoztak, hogy inkább elengenik őket. A véres fizetség természetesen nem fog elmaradni, de jelenleg nem tudták, hogy figyelik-e őket, így inkább ebben sem kockáztattak. Alvás előtt a kán még megkérte Khünbisht, hogy kicsivel később látogasson el a sámánhoz.

Reggel, Borangen és Gahchar elbúcsúztak a kántól, megköszönték a Jhurgannak törzs vendégszeretetét, majd déli irányban távoztak. Röviddel utánuk, a megbeszéltek szerint öt-hat fős lovas csoportokat indítottak útjukra, névlegesen a kozákok jelentette veszély felderítésére. Egy egyik csoportot az elaltatott és bezsákolt Vahcsir gyereket kísérő karakterek alkották, akik keleti irányban hagyták el a táborukat. Khünbish egész nap, látótávolságon belül felderítést végzett. Később a Vachir gyerek magához tért és meglepő nyugodtsággal vette tudomásul, hogy az apja nélkül viszik haza. Nem volt ugyanilyen nyugodt Orissa, amikor az esti táborverés után a helyzetük lehetősegeiről vitatkoztak. Orissának nem lett volna ellenére egy beolvadás sem a Boraquan törzsbe, de a többség ellenszenvvel fogadta ezt a lehetőséget, különösen az öreg Nayan, akinek már semmi kedve nem lett volna ismét ranglétrát mászni. Erdenequa, hogy leállítsa végre Orissát és a többséggel ellentétes elképzeléseit, a jelenlegi családi állapotára tett sértő megjegyzést, megemlítve, hogy ne a vachir fiún élje ki haragját, amiért nem tudott gyermeket szülni (eltűnt) férjének . Több sem kellett, hogy összeverekedjenenek.

Másnap, miközben folytatták útjukat, Erdenequa, Nayanon keresztül bocsánatot kért Orissától. Éjszaka, Orissa őrködése alatt, egy alaposan megszervezett kozák támadás érte őket. A sötétből lecsapó nyílzápor súlyosan megsebesítette Orissát és a Vachir gyereket is. Mikor eloltották a tábortüzüket, a kozákok kétoldalt meggyújtottak egy-egy előre elkészített farakást, hogy ellenfeleik ismét láthatóvá váljanak. A csapat szétszóródott. Három, majd két helyről vették fel a harcot a támadóikkal, akik végül menekülőre fogták a dolgot. Két kozákot viszont sikerült elkapniuk, akiket azonnal kivallattak. Megtudták, hogy egy Rhamdami kereskedő (Rutadanh) bízta meg őket a gyerek elrablásával, de a foglyok egy rabszolágának szánt felnőttel együtt megszöktek. Napokig követték őket északi irányban. Ezért figyelték meg a Jhurgannak törzs táborhelyet is. A két boraquani nomádról és a házasokról semmit nem tudtak, így szinte biztossá vált, hogy Borangen és Gahchar voltak a gyiklosok, akik utána pofátlan módon még be is merészkedtek a táborba. A vallatások után Orissa brutálisan kivégezte mindkét kozákot, erősen megfélemlítve ezzel a gyereket is, aki ennek hatására bevallotta, hogy az igazi neve Mundai Vachir, és ő a Vanchini kán fia.

Másnap reggel Khünbish négyszemközt elárulta Orissának, hogy Jhurgan kán az utazásuk előtti éjjel azzal bízta meg, hogy észrevételnül ölje meg a gyereket. Véleményük szerint ekkor még a kán nem tudhatta ki is volt valójában a gyerek, ezért a többieket is beavatták a dologba. A közös döntéshozatal (és heves viták) alatt olyan lehetőségek is felmerültek, hogy a két boraquani árulhatta el a kánnak, hogy kit keresnek valójában. Végül három a kettő ellenében úgy döntöttek, folytatják az utat és elviszik a gyereket a vachir törzs kánjához. Orissa és Khünbish volt azon az állásponton, hogy teljesíteni kell Jhurgan kán eredeti óhaját, és a gyereknek meg kell halnia. Velük ellentétben Szikla egyenesen odáig ment, hogy kijelentette: akár az életével fogja védelmezni a gyereket...

........................................................................................................................

Hogy ne kelljen minden játék elején elmondani az alapvető dolgokat, összefogaltam a legfontosabb ismereteket, mellékelve az idevágó térképekkel. Minden később megtudott információ is itt lesz frissítve.

Térkép 1: Törzsek Észak-Hyrkániában

- Jhurganak; kán: Jhurgan; szövetséges törzsek: Kouangey, Yilin, Enghijn, Mangay, Tughi, Nogo, Hamudai; fontosabb NPC-k: Surawa (a kán felesége), Mongataranqui (sámán).
- Boraquan; kán: Boraquanar; szövetséges törzsek: Baatain, Bokai; fontosabb NPC-k: Gahchar és Boragen (Jambe és Chidai feltételezett gyilkosai).
- Yekedei; kán: Iyeke; szövetséges törzsek: Chuke, Chagai, Tuli, Qasa, Merke, Qora, Ikhtar, Huluy; fontosabb NPC-k: Goutai, Quchi, Chidai, Doji, Noyonua, Chatia (Iyeke keshikjei, vérszomjas hyrkán nőstényördögök), Baktai (öreg hyrkán, akinek a jurtájában történt a Boraqn támadás), Muke, Jaaghu, Subok, Bumbo (harcosok az Ikhtar klánból).
- Vachir; kán: Vachirnai; szövetséges törzsek: Kassa, Tema, Sagu, Gutai; fontosabb NPC-k: Mundai Vachir (a kán fia), Botanqu (kán egyik keshikje).

Törzsek közötti viszony (a Vörös Kígyó évének, 10. hónapjának, Laghva napján): a Boraquan és a Vachir törzsek harcban állnak egymással. A többi törzs jelenleg békében él egymás mellett (neutrális viszonyban). Jhurgan, Iyeke, és Vachirnai kán a törzsszövetségek híve. Boraquanar velük ellentétben az egyesülésé.


Térkép 2: Észak-Hyrkánia és környéke


Mountains of the Gray Apes: ködbe vesző kopár hegylánc; állítólag a mélyen fekvő, szűk völgyeit történelem előtti időkből származó, emberevő majmok népesítik be.
Vilayet Sea: kétezer mérföld hosszú és háromszáz mérföld széles beltenger, félig-meddig a turáni flotta ellenőrzése alatt. A Vilayet-tenger hírhedt a kíméletlen viharairól, különösen az őszi és téli hónapokban. A teleti parton, többszáz mérföld hosszan, a Turán birodalom gazdag városai húzódnak (Shahpur, Maypur, Sultanpur, Khawarism, és Agraphur a legismertebbek), a keleti parton kisebb hykán, vagy független kikötővárosok épültek (Rhamdam, Onagrul, Khoraf). A beltengert kalózok népesítik be (Vörös Testvériség), akik nem csak a kereskedőhajók, hanem a partmenti városok kifosztásával állandó veszélyforrásai a Kelet és Nyugat közötti kereskedelemnek. Dél felé megkerülni a tengert még az átkelésnél is kockázatosabb: a Zaporoska folyó melletti mocsarakat számatan kozák rablóbanda és vad törzs használja rejtekéül. A tengert három nagy (Ilbars, Zaporoska, Nezvays) és több kisebb (mint pld. Akrim és Yelba) folyó táplálja.
Sythia: független városállam Hyberbórea dél-keleti szegletében, ahol állítólag egy boszorkány-királynő uralkodik. A magas sziklákra épített falakhoz vezető út mellett karóra tűzött koponyák viszik hírül a város vendégszeretetét.
Rhamdam: Khoraftól északra taláható (jelenleg) független kikötőváros a Vilayet-tenger keleti partján, ahol a nagy karavánútnak vége szakad. A város gyakori célpontja kalózoknak, ezért a kereskedők sokszor Turáni védelem alatt hajóznak tovább a nyugati partvonal, Aghrapur és más városok felé. Khoraf és Rhamdam katonalilag támogatja egymást.
Wan Tengri és Lake Ho: magas, kecses tornyok alkotta partmenti város, a Ho tónál, a Fekete Sivatag közepén. A várost, a hatalmas rákjairól ismert tavat és környékét a keleti (khitai) Wan klán uralja.
Icy Desert és Icy North: kietlen, jeges terület, Hyperbórea keleti határa.
Desert Clans: keleti sivatagből érkezett törzsek által kihasított terület, akik megőrizték szokásaikat.
Theggir, Balkhana, Kuagir, Wigur: nagy hyrkán nemzetségek.
Hyrkanian Heartland: széles folyókkal szabdalt terület gazdag legelőkkel hyrkánia szívében; aki uralja ezt a területet, az tekintehető a hyrkán sztyeppék legfőbb kánjának.
Hyrkanian Prairie és Barren Steppes: kietlen, félig elsivatagosodott terület, száműzött hyrkánok otthona.

Játékos karakterek:Khünbish (nem személy): egy szövevényes, hűtlenséggel és gyilkossággal fűzerezett családi bonyodalom miatt gyerekkorában a törzs hierarchiájában a rabszolgák szintjére süllyedt. A Khünbish (nem személy) nevet adták neki férfivá érésekor és asszonymunkát végzett a törzs lányaival. Gyermekkorát általános megvetés kísérte, ő pedig megesküdött, hogy kivívja magának a tiszteletet, bármi is legyen az ára. Megtanulta hogyan legyen láthatatlan és az életét kockáztatva a szomszédos törzsek területére belopakodva szerzett a kánnak több alkalommal is hasznos információkat. A kán hamarosan felismerte a benne rejlő lehetőségeket: Khünbishnek nem okozott erkölcsi problémát és harcosi önbecsülését sem sértette, ha orvul kellett végeznie a kán által kijelölt célponttal egy viharos éjszakán, lett légyen az más vagy akár a saját törzsükbe tartozó férfi, nő vagy gyerek. Khünbish-nek most saját jurtája van és külhoni rabszolgái, ezek közül kettő az anyjára visel gondot, kettő a saját ingóságaira, valamint kettő az ágyasa.

Orissa: a turáni Kajar és a hyrkán Soris egyetlen gyermeke. Mikor eladósorba került, feleségül is ment egy Chagan nevű harcoshoz, aki a kán egyik legügyesebb katonája volt. A férfinak akkor már volt egy asszonya. Chagannak egy felderítés során nyoma veszett és soha többé nem került elő. A kötelező gyász letelte után Orissa magához vette Chagan hátrahagyott páncélját és fegyverét majd jelentkezett a kánnál, hogy elfoglalja férje helyét. A kán számos próbának vetette alá Orissát, aki rátermettségével és elszántságával sorban mindet kiállta így végül a vezér nem tagadta meg kérését.

Nayan: a törzs egyik legtapasztaltabb harcosa, a kán régi barátja. A legtöbb ember „Öreg”-nek nevezi tisztelete jeléül, de holmi jöttment külországiaktól nem tűrne el ilyet. Fiatalabb korában bebarangolta a fél világot. Egyetlen felesége halála óta kettesben él utolsó eladósorban maradt lányával. A nagyobb lányokat már mind kiházasította, mind a nyolcat (négy lánya van még a törzsben, Bane, Sura, Dawa, Ariul - a maradék négy más, szövetséges törzsekben). A megmaradt lányt (Kube) aligha fenyegeti ez a veszély: a közvélemény a törzs második legrondább nőjének tartja.

Szikla: a vendhyai hadsereget is megjárt délvidéki hyrkán, oldalán egy fura kinézetű alakkal, Tüskével.

Erdenequa: anyja khitan hercegnő volt, akit azért adtak hozzá egy hyrkán kánhoz, hogy békés viszonyokat próbáljanak fenntartani. Hyrkánként nőtt fel, de anyja és a kíséretében lévő khitai orvos sok mindenre megtanították (khitai okkult tanokra, meditációra, jóslásra, orvoslásra). Vad természetét látva apja pedig harcra tanította és remek hyrkán harcossá nevelte. Az egyik északi törzs kánja vette feleségül (Hamudai), akinek gyermekeket szült. Azonban a férje meghalt, ekkor fél évig ő vezette a törzset, míg át nem adta a volt férje öccsének (Hurandai) az uralkodást és ő maga a hűbéruruk udvarába jött, képviselni az északi törzset. A khán elit alakulatának a tagjává is tette. Két fia és egy lánya van. Idősebb fia (Tikhtai) nyolc éves, lánya (Keyami) öt, fiatalabb fia (Tilay) pedig két éves.

Jagun Chinu (Száz Farkas): rettentő erejű, harcos. Kiváló nyomkereső. Családja: egy asszonya (Mara), egy fia (Elgeg), két lánya (Dari, Muli) van.

Never Interrupt Your Enemy, When He Is Making a Mistake - Conan RPG

Dávidnak már régebben megígértem, hogy mesélek egy Conant tisztelgésből és meghálálandó a 30+ kalandot, amikkel az elmúlt közel húsz évben olyan kiválóan szórakoztatott. Olyan karaktert készített amilyet akart, a másik két résztvevőnek pedig köré kellett építenie a sajátját. A Zsolt karakterét én készítettem, Vili viszont a műhelyében maga ütötte össze a Frankenstein-szörnyét. A főrémséget persze Dávid szállította, a Warhammeres időkben NPC-ként futtatott Yazdates képében.

Mivel ő volt a történet főszereplője, hát álljon itt rövid leírása a játékos saját szavaival:

Yazdates hidegvérű, kegyetlen, megfontolt. Legfőbb jellemvonása a mérhetetlen bosszúszomja. Riktán szólal meg, és akkor is igen keveset beszél. Szavai fenyegetően vészjóslóak és sötét gyűlölettel telítettek. Ellenségei legnagyobb sajnálatára Yazdates inkább a tettek embere. Mivel anyja egy pirosruhás szajha volt, a nőket lenézi és erővel megszerezhető tárgyaknak tekinti őket. Különösen a gazdag szajhákat - azaz a nemes nőket - veti meg, akik gyakran a célpontjuk sorsára

jutnak fizetéskor, (a megerőszakolásuk után).

Alacsony, vékony, inas, kopasz, egy ragadozó bestia ruganyosságával rendelkező zamorai. Sötét bőrű, fekete szemű. Vészjósló tekintetét sokszorozza a homlokán szétterülő, hatalmas pók tetoválás, ami egy pókisten mester-orgyilkosait megkülönböztető jel (ezt egy fekete hóhércsukjával takarja, amitől vészjóslóbb, mint anélkül). Szinte minden öltözete, használati tárgya fekete, így minden probléma nélkül képes eggyé válni lelke mélyének színével: a sötétséggel...

A két további szereplőt azok a játékosok vitték, akik voltak oly türelmesek, toleránsak (és nem utolsó sorban bátrak), hogy napszemüveg viselése nélkül végigstatisztálták a korábbi Red Sonja fényfürdőmet:

Tamango - furcsán zajos, de hatékony zamorai tolvaj és orgyilkos (Vili) - alsó kép

Rogatus - derék corinthiai fejvadász (Zsolt) - legalsó kép

Történetünk hátterében egy Triak nevű zamorai herceg szexuális gerjedelme bugyborékolt. Triak még apja, Geshul oldalán többször látogatást tett annak barátjánál, Lord Hersonnál a corinthiai Kamar Rhun városában. Triak szemet vetett Herson fiatal lányára, Aniára aki ugyan még nem volt eladósorban, de apja már ekkor kiszemelte jövendőbelijét. Triak Geshulon keresztül megpróbálta rávenni Hersont, hogy inkább neki adja a léányt, de a lordot már kötötte adott szava, mely komoly szövetséget is jelentett számára.

Még abban az évben Geshul meghalt és Triak örökölte apja főhercegi címét, annak minden vagyonával és befolyásával. Bár rengeteg zamorai nemesnőt megkaphatott volna, nem tudott szabadulni Ania szépségétől. Legjobb kémét és orgyilkosát, Tamangót és corinthiai származású fejvadászát, Rogathust elküldte Kamar Rhunba, hogy tartsák szemmel a lányt. A magasan a Karpash-hegység ormai között húzódó, tornyos Khamar Run, kisebb-nagyobb szünetekkel de már régóta háborúban áll régi riválisával Ezar Bar Q'um városállammal és ezúttal újabb háború állt küszöbön. Zsoldosok és szerencsevadászok érkeztek a világ minden tájáról hogy kardjukat Kamar Rhun - és saját erszényük - szolgálatába állítsák. Triak a sok idegen jelenlétét felhasználva álruhában maga is a városba látogatott és megpróbált alkalmas embert találni a feladatra, hogy elraboltassa Aniát. Ekkor azonban híre ment, hogy vélhetően Ezar Bar Q'um-i orgyilkosok betörtek Lord Herson palotájába, ám a merénylet nem sikerült, az elkövetők elmenekültek. A lord megerősítette palotája védelmét és egy különösen veszélyes zsoldoskapitányra, a tűzhajú hyrkánra, Szonjára bízta a vár őrségének parancsnokságát.

Triakra azonban rámosolyogtak az istenek, midőn a szerencsevadászok között felfedezett egy zamorai férfit, akit kémei Azmuthe főpapnő szökött testőrének, Yazdatesnek gyanítottak. Yazdates hírneve alapján a legalkalmasabb ember lenne a feladatra, hogy elrabolja Aniát. Triaknak kapóra jött a hír, hogy Azmuthe főpapnő visszahívja önkéntes száműzetéséből kedvenc testőrét és orgyilkosát. Triak búsás jutalmat és egy, a főpapnőnek szánt üzenet kézbesítését ígérte Yazdatesnek ha az szakértelmét a szolgálatába állítja és elrabolja neki Aniát.

Az alku megköttetett, melynek értelmében Yazdates épségben leszállítja a lányt a Hold-szoros zamorai oldalára, ahol Triak emberei átveszik Aniát és az üzenetet, melyet majd a főherceg továbbít Azmuthe főpapnőnek. Triak két legjobb emberét, Tamangót és Rogatust adta Yazdates mellé (és egy erszény aranyat a költségekre). A megállapodás szerint Triak még annyit kért, hogy egy hetet várjanak a rablással, míg ő visszaér Yezudba. Yazdates, Rogatus és Tamango ezalatt az egy hét alatt alaposan felmérték Lord Herson kastélyának a védelmét és arra a következtetésre jutottak, hogy az élesszemű hyrkán parancsnok eszén csak egy nagyobb diverzióval lehetne időlegesen túljárni.

Rogatus ez alatt az egy hét alatt meggyőződött arról, hogy ennek a Yazdatesnek a fején bizony még mindig komoly vérdíj van odaát Zamorában. Azmuthe főpapnő önkéntes száműzetésbe vonult testőre, ugyanis jó néhány évvel ezelőtt megölte Bohdan főherceget. A szóbeszédek szerint erre nem volt felhatalmazása, így Bohdan fia, Buryan egy máig élő, 2000 aranyas fejpénzt tűzött ki a volt testőr fejére élve, 1000-et pedig holtan. Rogatus előreküldte két corinthia barátját, hogy a Hold-szoros zamorai oldalán, egy zemri amfiteátrum romjainál várják majd be őket és együttes erővel tegyék ártalmatlanná Yazdatest. Rogatus pontosan tudta, hogy talán még hárman is kevesek lesznek Azmuthe papnő testőre ellen, így pont kapóra jött neki Tamango érdeklődése, akinek szintén a fülébe jutott a vérdíj híre. Bár a zamorai csak 1000 aranyról tudott, így Rogatus, - hogy biztosra menjen - elárulta, hogy több pénz is ütheti a markukat (hogy pontosan mennyi azt nem kötötte az orrára). Tamango még nem mondott egyértelműen igent, mert Rogatus nem akarta ámítani: ő és két barátja nem biztos, hogy le tudnák győzni, tehát ha be akarják gyűjteni a fejpénzt, ahhoz Tamangóra is szükség lesz. Ha Tamango nincs benne a dologban, akkor inkább hagyják úszni a pénzt. Triakot nem fogják elárulni (nem lenne bölcs) és Aniát is leszállítják neki, csak Yazdates fog útközben "elhullani".

Az előlegbe kapott aranyból Yazdates, Tamango és Rogatus felbérelt hat gazfickót, akiket az egy hét lejárta után Lord Herson palotájának a falaira és a biztos halálba küldtek. Ők hárman kihasználták a gazfickók által keltett zűrzavart és sikerült elkábítaniuk és elrabolniuk Aniát. Menekülés közben azonban Szonja meglátta őket, de a ravaszul előkészített menekülési útvonaluknak és a szabotált kapunak hála olyan jelentős előnyre tettek szert, hogy a hyrkán már csak bottal üthette a kihűlt nyomukat. Mindenesetre cirkalmas átkok dörgedelmeit hajigálva utánuk biztosította őket arról, hogy a nyomukban lesz. A rablók rögvest maguk mögött hagyták Kamar Rhunt és a négy lehetséges irányból a legvalószínűtlenebb irányába indultak.

Réges-rég a Hold-szoros egy acheroni kereskedelmi útvonal lehetett, feltételezik, hogy a démonimádók annak idején mágiával vágták a szabályos szorost a Karpash-hegységbe. Ma, a corinthiai oldalról egy kapuerőd zárja el, Zamora felől azonban csak a babona tartja távol az utazókat. A kapuerőd kapitánya Brytag gróf, aki húsz fős helyőrsége élén őrzi az átjárót...hogy pontosan mitől azt csak kevesen tudják. Vám fejében átengedi az utazókat, de nagyon kevesen vetődnek erre a hely rossz híre miatt. Állítólag el-el tűnnek azok akik ezt az utat választják, egyesek szerint acheroni démonok lakoznak a szorosban, akik felfalják az erre tévedőket, mások szerint csak Brytag és katonái gyilkolják meg és rabolják ki őket, megbújva a szóbeszédek mögött.

Yazdates, Tamango és Rogathus egy fertályórányi járóföldre a kapuerőd előtt, lesben álltak az úton és elfogták, Lord Herson futárját, aki a lányrablás hírét vitte Brytag erődjébe. Az üzenet tartalmazta a hozzávetőleges személyleírásukat, valamint Ania pontos leírását, anyajegyeitől kezdve gyerekkori sebein át a füllyukasztásai számáig. A lord vaskos jutalmat ígér a kézrekerítőknek, valamint parancsba adja, hogy ha nyomkeresői erre vetődnének, akadályoztatás nélkül engedjék át őket a kapun.

Mivel csapatunk nem nagyon bízott Brytag hírnevében úgy döntöttek, hogy hátrahagyják a megkötözött Aniát és két perc(!) alatt kipucolják a 20 katonát. Bár Tamango tipegése és különös hangutánzó performansza idő előtt lebuktatta őket, a kétperces időhatárt tartották. Sajnos a csata hevében meglépett egy személy az erődből, egy olyan személy akinek a jelenlétére nem számítottak: Kulan Gath, a rettegett stygiai varázsló, Thoth-Amon fő riválisa - akiről a fene se tudta hogy mit keresett itt.

Szökésére úgy derült fény, hogy a megtisztított erőd rutinszerű átkutatása során Yazdates rábukkant a boszorkánybarlangra, ahol egy aktív varázsgömbben megpillantotta a fára kötözött Aniát. Nosza Rogatusszal azonnal elindultak vissza a lányhoz, míg a sérült Tamango a gömböt vizsgálva követte az eseményeket. Így ő pillantotta meg a stygiatt aki láthatólag csinált valamit a lánnyal, hogy pontosan mit azt a korabeli kamera gyenge felbontása nem árulta el, majd gyorsan kereket is oldott. Yazdatesék már csak hűlt helyét találták, de legalább Ania sértetlen volt (egy apró tűszúrásnyi sebtől eltekintve). Meggyőződtek róla hogy nem lett megmérgezve és elindultak vissza az erődbe.

Úgy döntöttek, hogy pihennek reggelig és majd csak utána indulnak a nyomasztó, bazaltfalú szorosba. Az első őrséget Rogatus vállalta, akire nem sokára természetellenes álmosság telepedett, annyit azonban még látott, hogy Ania transzban, köteleitől és Yazdates kábítómérgének hatásától megszabadulva lóra száll és elvágtat a szorosba. Az erőd életbenhagyott kakasainak kukorékolására ébredtek, majd rögvest a lány után indultak.

A nyílegyenes gigászi acheroni falak között sokfelé nem mehetett, és amúgy is Zamora felé indult, tehát annyira nem aggódtak. Félúton meg is találták a lovát egy, a szoros falába épített templom romjai előtt. Odabent az egykor gigászi templom már kicsit megroggyant, padlója több helyen instabil volt, illetve hatalmas méteres szakadékok barázdálták, amiknek a mélyén lávafolyam hömpölygött. Yazdates figyelmeztette társait, hogy látott valamit mozogni a lávában, valami emberszerűt.

A templom legnagyobb szakadékának a túloldalán, a templom végében egy förtelmes szobor alatti oltáron megpillantották a leláncolt Aniát és egy nekik háttal álló, díszes köntösű köpönyeges alakot, aki láthatólag épp áldozati báránnyá akarta minősíteni a leányt. Rogatus és Tamango elkezdett átmászni az oldalsó falon a láva fölött, amikor egy szárnyas, kecskekoponyafejű rémség röppent fel a magmából és vetette rá magát a sebezhető pozícióban csüngő szélhámosokra.

Némi harcoskodás után Rogatus átért az oltárhoz és rávetette magát a köpönyeges alakra, aki nem volt más mint Kulan Gath. Rogatus izmos karjai azonban csak a levegőt markolták, a varázsló teste a fejvadász érintésére szertefoszlott, de előtte még egy féltonnás átkot szórt a corinthiaira. A maradék szárnyas démont lecsapták, a varázsló nagyon is igazi áldozótőrét és idézőjogarát a lávába hajították.

A kiszabadított (és hisztériája után ismét elkábított) Aniával békében megérkeztek a Karpash hegység zamorai oldalára. Rogatus úgy döntött, hogy nem adja meg a jelet a lesben álló társainak a támadásra, mert Yazdates megmentette az életét Brytag erődjében és hát azért tolvajbecsület is van a világon. Esetleges corinthiai üldözőiknek elterelő nyomokat hagyva két napra félrehúzódtak, hogy bevárják Triak embereit, akik rendben meg is érkeztek. Yazdates erősen résen volt, nehogy most csalja tőrbe a herceg, de nem így történt. Kifizették és átvették az üzenetet, azzal hogy két nap múlva visszatérnek a válasszal. Rogatus és Tamango elvágtattak Aniával a herceghez és még az aznap este tartott lakomán gyalázatosan leitták magukat, hogy aztán szajhák ölében vezessék le a felgyülemlett feszültséget.

Yazdates a romoktól egy napi járóföldre elrejtőzött és az utolsó, félálomba gémberedett éjszakát kipihenendő elaludt. Mire reggel felébredt, négy fenyegető alak tornyosult fölé: Arthas a neméd, Odurn a hyperboreai, Conan a kimmériai és akinek az árnyéka rávetült, a zsoldoskapitány Vörös Szonja.

Red Sonja Unconquered - Red Sonja RPG

Hirtelen felmerült, vagy sokáig lappangó igényként jelent meg szerény társulatunk egyik (bomló) elméjében, hogy Vörös Sonja karakterével játszhasson Conan RPG rendszerében. A szörnyű megbélyegzések ellenére viszonylag hamar elkészült a karakter és a "Red Sonja Unconquered" gyári modul alapjai nyújtotta történet. A játékhoz, érdeklődés hiányában mindössze két oldalrugó csatlakozott, Vili és Zsolt személyében (a többiek valamit nem értettek meg - de majd rájönnek...) Akik pedig gyengének neveztek, azoknak szívből ajánlom az Hykán kampány után induló kalózos történetekben való részvételt... :)

A történet egy Nezvaya folyóhoz közeli faluban kezdődött, ahol hajnal előtt kozákok rohanták le a települést, gyújtogattak, fosztogattak és mészároltak. Vörös Sonja és (ekkor még) egyetlen megmaradt társa, a neméd zsoldos Arthas (Vili), a lángoló épületek között végeztek az utolsó támadókkal, megmentve a falu maradékát. A Kezankian-hegység keleti lejtőire turáni katonák elől menekülve érkeztek. Vörös Sonja nem régen még turáni zsoldban állt, kislétszámú, válogatott csapat élén, akiket néhány nappal ezelőtt átvezényeltek egy északi határvédő erődbe. Amikor érkezésük után zsoldosaival, megszokott módon egyből a kocsmába tévedtek, vöröshajú vezetőjükkel egyből kikezdett a Wakla erőd ura, Qutyugh aga. A hájas turáni nyomban egy széles törrel a hasában végezte. Az eset olyannyira gyorsan történt, hogy Sonja még meg sem tudott ismerkedni a sötét kocsma egyik területét elfoglaló, szedetvetett zsoldos társasággal és annak irgalmatlanul sokat vedelő vezetőjével, egy Conan nevű kimmériai barbárral. Az aga megtámadása után gyorsan kitörtek az falak mögül és Zamora felé menekültek. Mikor észrevették, hogy üldözik őket, szétszéledtek és Zamboulában beszéltek meg találkozót. Többen a csapatból azt feltételezték, hogy a fékezhetetlen kimmériait küldték utánuk...

A lerohant faluban Vörös Sonja és Arthas segítettek az oltásban. A neméd még megpróbált segíteni egy haldokló öregen is, aki utolsó perceiben elárulta a zsoldosnak, hogy a gyilkosai valami kígyómintás karperecet kerestek. Arthas meglepődve vette észre a halott öreg testén a kegyetlen kínzás nyomait. Sonja eközben megmentett egy megerőszakolt kislányt, amitől önkéntelenül is saját emlékei törtek a felszínre. Amikor a falu vezetőjének, Hanatnak elmondták mit mesélt halála előtt az öreg (akiről közben kiderült, hogy az apja volt), hozzátette, hogy évekkel korábban már végigdúlták egyszer a kozákok a Kezankian-hegység keleti oldalát, egy kísértetiesen hasonló tárgyat keresve. Akkoriban, az apjával elkaptak egy zsoldost, akiből kiszedték, hogy egy Sotha nevű boszorkány volt a megbízójuk. Vörös Sonja a menekülést és az őket üldöző harcosok kérdését félretéve megígérte a falusiaknak, hogy végére jár ennek egy ügynek, és megkeresi Sothát. Hanat és a helyiek sajnos nem ismerték a boszorkány hollétét, de útbaigazítást kaptak egy remete gyógyítóhoz, akit fél napi járóföldre találhatnak meg egy mocsárban.

A sötét, ködös mocsár közepén megtalálták Zénonh kunyhóját, aki, miután meggyőződött róla, hogy nem ellenségekkel volt dolga, meghívta őket hajlékába és beszélt Sotha tornyának különös megközelítési módjáról. Arthas elfogadott és megkóstolt egy szárított elefántnyelvet is. Mikor indultak volna, Zénonh elmondta még nekik, hogy több hete itt jártak kozákok egy Sebek Neher nevű csuklyás stygiai társaságában, akik (miközben megkínozták) szintén Sotha holléte felől érdeklődtek. Mikor követte őket, egy másik nevet is meghallott: a Koponyahasító Valensóét, akiben Arthas a hírhedt véreskezű kozák vezért ismerte fel.

Következő nap este, követve a remete utasításait, a vörös hágótól, a sápadt hold irányában kezdték megközelíteni Sotha tornyát. A kietlen, sziklás hegyoldalon találkoztak egykori társukkal, a hyperbóreai Odurnnal (Zsolt), aki különös módon változó tájak és hatalmas démoni szárnyakról számolt be Sonjának. Nemsokára egy sűrű, erdős völgyben Odurn észrevett egy péncélos csontváz holttestet, akit csak néhány hete foszthattak ki. Puszta véletlen, hogy a közelben talált egy másik hullát is, ami viszont érintetlen volt. A halott tárgyai között, meglepetésükre megtalálták a kozákok által keresett kígyós karperec egyik felét. Rövid tanácskozás után folytatták az utat, és amikor egy szűk sziklapárkányon haladtak fölfelé, hatalmas denevérek támadtak rájuk a sötétből. A harc roppant körülményes volt, Sonja majdnem lezuhant a kardozás közepette. A hyperbóreait többször a hatalmas termete mentette meg és emiatt nem tudták a mélybe ragadni. Arthas viszont a csata hevében elveszítette egyensúlyát és elnyelte a mélység. Mikor végeztek az utólsó vérszívóval is, Sonja halált megvető bátorsággal gyorsan leereszkedett a sziklafalon, megkereste szétzúzott társát, akiben még pislákolt az élet, így meg tudták menteni a nemédet. Ezután Sotha tornya felé már csak ketten folytatták az utat, ahova végül egy koromsötét barlangból nyíló csigalépcsőn jutottak el. Az épület mindhárom szintje teljesen ki volt égve. A legfelső emeleten találtak egy összégett tetemet, és egy arany áldozótőrt. Odrun megvizsgált több ősrégi kőtáblát is, amiből kikövetkeztette, hogy a kozákok által keresett tárgy egy külvilági démon, az örökkévaló tűz hordozójának eljövetelét szolgálja. Kifelé menet talátak egy széles, mély vermet, ahonnan valami gigantikus "dolog" csúszott feléjük. Mikor eleven sötétség kezdte betölteni a termet, szapora léptekkel menekülni kezdek a barlang bejárata felé, az utolsó pillanatban még megláttak egy hatalmas, levágott fejű kígyószerű lényt kipréselődni a veremből.

Kimenekülve Sotha tornyából, felkapták az éppen magához térő Athast, majd ismét Zamora felé vették ez irányt. Este egy völgyben táboroztak le, és amikor Odrun volt őrségben, egy álomszerű csuklyás alak elbájolta a babonás barbárt és megkönnyítette a társaságot a karperec darabjától. Mikor a hyperbóreai magához tért, felverte a társait és nyomkeresébe keztek. Meglepetésükre nem találtak semmit. Hajnalban, kelet felé hatalmas fekete fellegeket pillantottak meg a hegyek mögötti égbolton elterülve. Mikor felértek egy hágóra, hatalmas tisztitótűz látványa fogadta őket a Kezankian-hegység lábainál húzódó szavannákon.

Leereszkedtek a hegyekből, és elébe mentek a lassan haladó pusztító tűznek. Forróság, hamu és felégetett terület fogadta őket, a füst miatt nem láttak szinte semmit. A terület közepén egy gigászi démonnal találkoztak. Sonja egy ügyes csapással levágta a démon karjáról a számukra ismerős karperecet (mire az kettétört), majd a Sotha tornyában talált áldozótőrt többször is belemélyesztették ellenfelükbe, miközben felcsapó lángnyelvek elől hajoltak el. Végül Odrun és Sonja sorozatos csapási leterítették a hatalmas démont, lassan megszűnt a pusztító tűz is.

Conan kis késéssel érkezett szedetvetett zsoldosaival és turáni katonákkal együtt. A barbár parancsolgatni kezdett Sonjának (vissza akarta vinni az erődbe), sikertelenül, azért inkább kardozással dönötték el a vitát. A párbaj első pillanataiban úgy látszódott, hogy a szitkokat és sértéseket szóró Sonja nem ellenfele a kimmériainak, de hirtelen fordult a kocka és a hyrkán harcosnő látványos kűzdelemben végül lenyomta a zsoldos barbárt, akik így szabadon távozhattak. Röviddel a kardozás után Sonja rájött, hogy a kimmériai szántszándékkal maradt alul a kűzdelemben...

Már a játék legelején nyomtékosan le(vörös)szögeztem, hogy részemről ez csupán egyetlen alkalomra szóló, és soha vissza nem térő, amolyan "félrehajlás" volt. Messze nem is illetném sem Conan RPG, sem Hyborian Adventures teggel. A hard fantasy jellegzetességeit groteszk módon megcsúfoló jelenetek, ha másra nem is, de legalább egy viccre jók voltak. Mihály szinte lebarnult a szpotlámpák fényében. Külön örömére szolgált, hogy a később beeső Zsolt jóvoltából kétszer is körülírhatta karakterét. Végezetül meg kell említenem, talán arra azért mégiscsak jó volt a játék, hogy ezáltal Mihály bizonyos fokig zsarolhatóvá (bocsánat... motiválhatóvá) vált. Tehát, ha valaki a jövőben akarna valamit játszani vagy egyéb dolgot kérni - akár követelni - tőle (Dune RPG, Battlestar Galactica RPG, Firefly sorozat többszöri megtekintése, Star Wars Episode 1-2-3 minőségének újraértékelése, és még sorohatnám számtalan hiányosságát), csak be kell dobnia következőt: szombat... Red Sonja RPG! :P

The Whole is Greater than the Sum of its Parts - ToC

The Lost Patrol - AFMBE

Petrochem Affair - Cyberpunk 2020

2035.04.04 03:02, NYC, Lower East Side, Hellgate krómer klub. A karakrereket megbízható fixerük, bizonyos Rep0man rántotta össze az estére. A csak solo felállás a következő volt:

Rocktansky, kiöregedett crazy-quiltes veterán (Mihály)
Spunkmeyer, Kóreából menekült kemény katona arc (Olivér)
Blacktoad, debella, fekete "háziasszony solo" (András)

Rep0man késését az egyenlőre egymást nem ismerő karakterek a bárpultnál neutralizálták, miközben Silverhand öngyilkossága kapcsán, volt zenésztársa, Kerry Eurodyne véleményezte az elmúlt éveket és informálta a játékosokat a 800 eb-s mobilok történetéről, majd bejátszották a Language of Reality ópuszát. Röviddel ezután befutott Rep0man, pontosabban Rep0woman, aki nemrég nemváltáson esett át (...), és miután összeismertette a karaktereket, egy távoli boxban kiadta a mission-t: egy Force Floyd névre hallgató helyi seftest kellene kihozni a Petrochem torony 52. emeletéről, egy régi katonai AV-4-el. Egy belső ember lekapcsoltatja majd az épület védelmi rendszerét egy megadott időben - ameddig tudja. Ha megvan az árú, a JFK-t érintve szállítsák le egy ott megadott helyre. Credit: 5e / koponya, egyéjszakás felvonás. Persze k*rvasűrgős...


Egy kihalt, jersey-i arcology alatti raktárban megnézték és leellenőrizték az AV-4-esüket, felhívták Rep0-t, hogy mikor legyenek kiütve a védelmi rendszerek, majd berepültek az éjszakába. Amikor a Hudson partjáról Manhattan felé fordultak, kiszúrta és üldözőbe vette őket egy NYPD-s AV-3-mas. A problémát Spunkmeyer intézte el stílusosan: visszatérve Jersey-be, egy 30mm-es laza gatling sorozattal fényes robbanássá varázsolta a rendőrségi járművet. A következő berepülés már sikeres volt, ám amikor sebesen közeledtek a Petrochem toronyhoz, tapasztalt soloink rájöttek, hogy a gyorsan felépített, mélységes részletekig kidolgozott és átbeszélt tervük (oldalról berobbantani az épületet, behatolni, majd kihozni a fazont) kissé problémás a konkrét magasság ismerete nélkül. Sebtében elkezdték számolni az emeleteket (!), de hamar rájöttek, hogy a felhőkarcoló üveglapjainak mérete nincs szinkronban a szintekkel. Végül Spunkmeyer oldotta meg a matematikai problémát és lőtte be nagyjából a magasságot. A Petrochem torony falát egy 30mm-es gatling eresztéssel és két Scorpion 16 SAM rakétával bontották meg. Blacktoad a hasadékhoz tette az AV-t, majd két társa berontott a szintre, amiről kicsit később kiderült, hogy csak az 50. emelet. A behatolásuk pillanatában máris ellenállásba ütköztek: néhány katona próbálta becserkészni őket, sikertelenül. Két emelettel feljebb megint kirobbantották az épület üvegfalát, majd rövid kutatás után megtalálták a keresett fixert, ájultan egy műtőasztalon. Távozás közben viszont beindultak a védelmi rendszerek, így megkapták az ajándékukat az épület tetejéről: néhány Vulcan 80mm-es gatling sorozatot és 2-3 levegő elleni rakétát, szépen becsomagolva. Az utolsó rakéta majdnem szétvitte őket, zuhannai kezdtek a Raven épülete árnyékában. Blacktoad csodával határos módon tette le a majdnem irányíthatatlan AV-t a Broadwayre. Használhatatlan jarművüket gyorsan elhagyták, majd klasszikus "piroslámpás" módszerrel (aminek semmi köze a piroslámpás negyedekhez) szereztek egy autót.

Úton a JFK felé, Force Floyd felébredt és értetlenkedve vette tudomásul a hollétének miértjét. Rövid szóváltás után kiderült, hogy az illető egy Force Floyd arcberendezésével bíró Petrochemes alkalmazott, aki ráadásul nemrég be is tett a cégnek. A JFK reptéren megkapták a címet (ismét egy raktár Jerseyben), meg egy rejtett hátizsákot is: folyamatosan követték őket a levegőben, akiket többszörös próbálkozás (lerázás, eltűnés, autócsere, mesterlővész puskával történő oktatás) után sem voltak képesek lerázni. Rep0-t többször is hívták de ki volt kapcsolva vagy nem vette föl. A megoldást végül Rock egyik régi "orvos" ismerősének meglátogatása szolgáltatta, aki két nyomkövetőt is talált a fazonban. Az egyik egy könnyen fellelhető darab volt, a másik valami high-tech cucc a fazon teljes jobb lábában. Az utóbbit eltávolítani viszont csak az egész láb levételével lehetett, így a fogoly heves tiltakozása ellenére, egy bal lábánal egy lényegesen rövidebb, műanyag dummyra cserélték a tehetetlen petrochemes végtagját. Ezután Rock egy hűtőzsákban elrejtette a lábat a Brooklyni metró sötét útvesztőiben.

Ismét Jersey felé vették az irányt (láthatóan már nem követték őket), a megadott címen egy raktárépület állt, ahol óvatosan körbekémlelve észrevettek a távoli mesterlövészt, akivel heves tűzpárbajba bocsátkoztak. Rep0-t a raktárban találták, aki egyáltalán nem volt boldog a leszállított árú szellemi minőségét illetően. Így nem is tudott eleget fizetni, az elaltatott foglyot pedig be akarta dobatni a Hudsonba, de a karakterek megkímélték az életét. A seftes még egy rövid védelmet kért embereitől a leléceléshez, majd Jerseyt elhagyva kiugrott az egyik alagútban és eltűnt. Napokkal később az utcáról hallották, hogy Rep0womant bizony kinyírták még aznap...

Az egyetlen klisés sztoricsavartól is felháborodottan rinyáló (!), nemszint játékosok :) (kivétel: Olivér) végül nem oldották meg a problémát, fogjukat pedig még Jerseyben kitették egy kukába, lehetőséget biztosítva ezzel egy páratlan karakter létrejöttének. "Kukában találták", bal, rövidebb műlábán tixózott pótlás, arca egy nemrég eltűnt NYC-i seftesé, zsebében egy screamsheet darabja, ráírva, hogy merre találja a bezsákolt lábát... Ha valakinek megtetszene a karakter, Andrásnál lehet jelentkezni (szerintem GUPRS) Cyberpunkra :D

The World Closes Today! - ToC

Han Envoys to the Island of Wa - AFMBE

SZOMBAT

Elkövető: Andris

Résztvevők: Peti, Attila, Thirlen, Dávid és Mihály

Majd egyszer...

SG-12 - S01 E01 Changes

hamarosan...

Operation: Nessie - ESOTERRORIST

Az akcióban résztvevő ügynökök:

- Agent 001 Jane Bond (Mihály)

- Agent 008 Chen Xuanduo 陈玄道 (Andris)

- Agent 017 Dr. Daniel Malchett (Gábor)

- Agent 004 Rashid Ruby (Vili)

- Agent 021 Camilla O'Brian (Gábor...megint)

Skóciában, a B622-es út mellett a helyi nemzeti park őrét turisták találták meg szétmarcangolva. Az előzetes jelentések alapján az Ordo Veritas adatelemzői arra a következetésre jutottak, hogy a harapások nem a Föld faunájába tartozó lénytől származnak. Így ügynökeink repülővel Invernessbe, onnan autóval át Fort Augustussba jutottak, miközben gyönyörködhettek a Loch-Ness tó és a fölé magasodó Urquhart romvárának látványában.

A Lock Innben Chen csatlakozott hozzájuk, aki már napok óta a környéken tartózkodott és Albert MacIntosh után nyomozott.

Albert MacIntosh ismert milliomos és feltételezett Esoterrorista ügynök. A MacIntosh Enterprises jól jövedelmező építési és kivitelezéssel foglalkozó vállalkozás. Albert ellen számos, de később mindig visszavont, bírósági kereset volt folyamatban. Legtöbbször késedelmes teljesítés vagy fizetés elmaradás miatt. Emiatt az utóbbi években jól észrevehetően csökkentek a cég bevételei. Ő a kurátora a James MacIntosh Alapítványnak. Az alapítvány fiatal orvosokat, mikrobiológiával, biokémiával foglalkozó kutatókat, vagy ilyen kutatással foglalkozó vállalkozásokat támogat igen jelentős pénzekkel. Ő az Urquhart kastély örököse, tulajdonosa és jelenleg annak felújításával foglalatoskodik. Ami állítólag a világháború alatt tömegmészárlás helyszíne volt. 1944 májusában egy náci alakulat tengeralattjáró segítségével bejutott a Loch-Ness-i tóba. Partra szálltak a vár közelében és szinte mindegy szálig kiirtották a MacIntosh klánt illetve a személyzetet. Az állítólagos ok, hogy James MacIntosh jelentős szerepet játszott a Szövetségesek partraszállási tervének kidolgozásában, és ez afféle megelőző akció volt. Bár James MacIntosh-sal is végeztek, de ez a partraszállást akkor már nem befolyásolta. Bizonyos okkultizmus felé hajló források szerint, a mészárlásnak semmi köze nem volt a partraszálláshoz. A mészárlást valójában egy náci orvosokból álló, magukat a Gyakorlóknak nevező, csoport hajtotta végre közvetlenül Hitler utasításra. A Gyakorlók egy ősi szervezet, feltehetőleg az egyiptomi fáraók idején abból a papi rétegből alakult ki, akik a mumifikálásokat végezték. A történetek szerint nagyobb hatalmat akartak és démonokkal paktáltak le. Az OV adatbázisai alapján a Gyakorlók szektája a történelem során többször felbukkanó szervezet. Minden nagyobb civilizáció (görögök, rómaiak, arabok, sőt még a középkorból is) idejéből vannak feljegyzések róluk. Általában, nagyobb betegségek, járványok elterjedésének az idején bukkantak fel. Az nem derült ki, hogy ők az okozói, vagy esetleg küzdenek ellene. Az OV elemzői szerint azonban a szerepük ennél összetettebb, és vannak, akik a következtetéseikben odáig jutnak, hogy a Gyakorlók nem is egy szervezet, hanem maguk a kórokozók, a járvány egy vírus. Érdekes adalék, hogy James MacIntosh és fia Jim (Albert bátyja) az első hivatalosan feljegyzett Nessie szemtanúk 1933-ban.

Ügynökeink első jelentős útja, nem említve a vegyes bolt felvásárlását, a hullaházba vezetett. A tetemet megvizsgálva nyilvánvalóvá vált, hogy a lény álkapcsa kb. 30-35 cm lehet és sok apró foggal rendelkezik. Tehát inkább egy krokodil, mint medve lehetett, vagy esetleg maga a tó szörnye jött ki lakmározni egy kicsit.

Mielőtt másnap reggel kimehettek volna a helyszínre le kellett koptatniuk Jane egy korábbi ismerősét William Ronald tabloid újságírót, aki nehezményezte, hogy Jane (azaz az Op: Ressurrectionben használt álneve szerint Faith Leon), nem osztotta meg vele akkor az információit. Na de majd itt, majd együtt felmennek a helyszínre, igaz? Hát nem; Chen, az amúgy is ittas riportert a szobájában egy bivaly erős kábító injekcióval is megsegítette, amitől az tuti átalussza a napot.

A fogadóban még megtudták, hogy két német turista (Dieter Bons és Rose Weiss) is eltűnték kb. egy hónapja, illetve birkákat mészárolt le valaki a közeli Branery farmon. A Port Cair-i templom pedig tavaly nyáron leégett.

A támadás helyszínére érve a nyomokból egyértelművé vált, hogy nem volt dulakodás, a parkőrnek még ideje sem volt a fegyverét elővenni. A lény nem hagyott nyomott a földön, valószínűleg repült. Erre utalnak a fákon talált hús és ruhafoszlányok. Illetve a támadás helyszíne is egy tisztás volt. Dr. Malchett felmászott egy magasabb douglass fenyőre, ilyenek nőnek, amúgy Twin Peaks környékén is, hogy jobban rálásson merre repülhetett a lény. A kilátás pont a túlparton elhelyezkedő Urquhart romvárra nyílt.

Ekkor a dokira lecsapott egy hatalmas lófejű, hüllő testű szörnyeteg. A lény egyetlen harapással félig lenyelte a szegény tudóst, és még két karmos lábát is belé mélyesztette. Bár a többiek próbálták lelőni a lényt, de annak vastag páncéljáról szinte minden lepattant. A doktor egy elkeseredett, utolsó mozdulattal a nála lévő jelzőrakétával a szájon át, gyomron lőtte az őshüllőt. Elég volt ez az egyetlen lövés, hogy végezzen a támadóval. Így az lefordult a fáról. Sajnos Dr. Malchett életveszélyes sérüléseket szenvedett, így a helyszínre kirendelt OV különítmény elvitte magával, és erősítésül itt hagyták a SWAT-os Camilla O’Briant (jobb oldali kép).

Az így megerősített csapat egy éjjeli rajtaütést tervezett az Urquhart kastélyon. A helyszín elhagyatott volt, mivel a munkálatokat kb. egy hónapja leállították. Az újabb, már felújított kastély épületben találtak egy lakhatóvá alakított területet. Itt bukkantak Albert, illetve a két korábban eltűnt német turista nyomaira. Valami térképen dolgoztak, amin különböző, főleg kelta romok voltak bejelölve. Ezek a jelölések egy spirális mentén voltak elhelyezve, mellette időpontokkal. Az időpontok időbeli távolsága és a spirálison lemérhető távolság ugyan olyan léptékben növekedtek. A pontok meghosszabbítása pont egy teljes Föld kört tett volna ki 2012 december 22-re.

Tovább kutatva a régi romoknál egy beszakadt krátert találtak, belefordulva egy markolóval. A repedésbe leereszkedve egy hatalmas tárnába jutottak. Az üregben horogkeresztes jelöléssel több szétmarcangolt egyenruhást és még több lemészárolt holtestet találtak. Mind több évtizede lehetett itt. Az üreg közepét egy hatalmas szerkezet foglalta el. A fémszerkezet közepébe pedig egy kő korongot illesztettek, úgy, hogy a fémszerkezet láthatólag alkalmas legyen a korong térbeli forgatására..A korong egész felületét ősi kelta rúnák borították. A szerkezetre egy horogkeresztes festésű generátor volt csatolva. Három friss holttestre is rábukkantak. A két német turistáé és Alberté. Roze Weiss testének csak a felső része maradt meg az alsó eltűnt a korongban. A nő körmei mély nyomot szántott a padlóba és a korongba. Mintha valami megpróbálta volna behúzni.

Az ügynököknek innen már sok dolga nem akadt a történet összeállt az összes szereplő meghalt. Már csak az értékes leletet kellett az OV-nak eltávolítania.

Enter the Mysteryman - ESOTERRORIST

A küldetésben résztvevő ügynökök:

- Agent 001 Jane Bond (Mihály)

- Agent 008 Chen Xuanduo 陈玄道 (Andris) - bal alsó kép

- Agent 051 Todd Bott (Dávid)

Ezúttal ügynökeink a Metropolitan Police Közlekedés Felügyelőinek szerepét játszva egy autóbaleset vétkeséről kellett információkat megtudniuk. A vétlen autó sofőrjének leírása alapján a másik sofőr akár egy BloodCorpse is lehetett. Egy ilyen egyszerű dolog eldöntésére nem kellett volna három ügynök. De a dolgot tetézte, hogy az Ordo Veritas már a baleset után röviddel kiküldte ügynökét, akinek nyoma veszett. A feladat kideríteni, hogy a sofőr BloodeCorps-e vagy valami hasonló teremtmény, illetve megtudni, hogy Brad Taylorral,a 013-as ügynökkel mi történt.

A baleset az A40-es főúton történt Holton és Wheatley között este kilenc órakor. A helyszínelők adatai szerint az ismeretlen sofőr (mongoloid, feltehetőleg kínai) áttért a szembejövő sávba, ahol karambolozott Mrs. Annabell Stuarttal, aki kislányát vitte hazafelé az esti úszóedzésről. Az ismeretlen sofőr a gépjárművet a balesett előtt pár perccel tulajdonította el a közeli Mercy Hill nevű településről. A gépjármű Mr. Peter Ferguson tulajdonát képezi, akitől Churchill Pub parkolójából rabolták el pár perccel kilenc előtt, amikor is a kocsmába tartott az aznapi meccset nézni. A kínai férfi fellökte és elrobogott az autójával.

Ügynökeink útja elsőként az oxfordi St. Mary kórházba vezetett. A kínai férfi az intenzív osztályon eszméletlenül feküdt. Feltehetőleg valamilyen bőrbetegsége volt, de nem BloodCorpse, ezt a legutóbbi ügyön dolgozó Jane és Todd is egyértelműen megállapította. A férfi életveszélyes állapotban volt, de jelenleg stabil. A labor eredményei alapján előrehaladott Mellin kórban, egyfajta sorvadással járó halálos kórban szenvedett. Pár év alatt emészti fel a testet. Ez okozza a furcsa külsejét. A kórház biztonsági felvételein, amit Jane szerzett meg, jól látható a 013-as ügynök, amint profi módon bejut az intenzívre, majd ki is jön onnan.

A baleset helyszínén könnyedén rekonstruálható volt, amit már a jegyzőkönyvből is tudtak. Jane már korábban kiszúrta a baleseti helyszín fotóin, hogy egy szövet darab hever az árokban, és valószínűleg a helyszínelők figyelmét elkerülte. Ez feltehetőleg a kínai férfi zakójának egy megmaradt darabja. A zakó belső zsebe egy tucatnyi névjegykártyát tartalmazott Mr. Josh Lee névre, aki a Huweei Electronics kereskedelmi képviselője. Egy alaposabb kutatás fel is tárta, hogy a kórházban lévő férfi és a névjegykártya összetartoznak. Mr. Lee-nek tegnap késő délután több találkozója is volt Oxfordban, ahol minden meg is jelent, és az utolsóról elindult feltehetőleg haza Londonba.

Következő állomás Mercy Hill. A településnek utána nézve kiderül, hogy alig pár utcából és kb 100 lakosból áll. Így is számos érdekesség található a településen, mint a Churchill Pub, Ferguson autójavító, Sanderson Boarding House, ami egyébként a méltatlanul feledett bűvész, The Great Nowak lakóhelye.

Sem a Churchill Pub csaposa, sem Mr. Ferguson nem tudott sokat hozzátenni a már eddig megismert tényekhez. A pub biztonsági kamerájának felvételén jól látszik az eset, hogy a fickó már tántorogva a parkoló túl feléről érkezik, fellöki Mr. Fergusont, majd elhajt. A városkában jártukban az egyik utcában megpillantják Mr. Lee defektes autóját. Esetleg Mr. Lee defektet kapott, ettől úgy felhúzta magát, hogy valami fura kór jelei kezdtek rajta mutatkozni. Megbokrosodva ellopta Mr. Ferguson autóját. Ez így kicsit hiányos vajon mi történhetett Mr. Lee-vel a defekt és a kocsi lopás közt. Amúgy is a kocsi menetlevele alapján Oxfordból kb du. 3-kor indult el, idáig az út max 30-40 perc. Este kilencig így volt több mint 5 órája.

Egy másik mellékutcában, üvegszilánkokra bukkantak ügynökeink, amely jó eséllyel a Sanderson Boarding House egyik emeleti ablakának törött üvegei.

A ház udvarán egy tízéves bringás kisfiúval futottak össze Peter Sandersonnal. Érdeklődött az ügynököktől, hogy miért vannak itt, aztán eltekert a bringájával. Chen utána ment, ki a vaskapun túlra, a bringa eldobva a kőkerítés mellett hevert. A kerék még körbe körbe forgott, mintha csak akkor pattant volna le róla a kis Peter. A küllők pergő hangot hallattak, amint azok hozzá ütődtek a felerősített kártyalaphoz.

Eddig Jane és Todd az épületben beszédbe elegyedtek Samantha Sandersonnal, aki férje 6 évvel ezelőtti halála után átvette a ház vezetését. Később hozzáment Adam Nowakhoz aka, The Great Nowak néven elhíresült bűvészhez (posztere a lobbyban látható is), de sajnos ő is már 2 éve meghalt.

Később Peter is megjelent egy horzsolással a térdén, elesett a biciklijével. Jane elment ellátni a gyerek sebeit. Jane több érdekességre is figyelmes lett. A gyermek szobája inkább egy felnőttére emlékeztetett mind a berendezés, mind az olvasott könyvek szempontjából. Az anya szerint 3 éves korábban egyszer napokra eltűnt, majd az erdőből keveredett elő. Azóta sokszor furcsán felnőttesen viselkedik.

Addig Todd és Chen elsőként a vendégkönyvet vizsgálták meg. Jól láthatóan többször meghamisították. Majd később az emeleti szobát vették szemügyre, ahonnan az üvegszilánkok származhattak. A szoba tiszta, frissen takarították, az üveget mg frissen gittelték. Az asszony nem tudott rá magyarázatott adni, ezért lement telefonálni, hogy az alkalmazottak közül valaki tud-e valamit. Eközben Chen felfedezte, hogy a szekrény hátlapja mozdítható és egy raktár szobába vezet. A szobában egy íróasztal volt kialakítva, rajta egy kis példányszámú könyv több példánya porosodott. Great Nowak könyve volt, amiben természetes gyógymódot kínál számos kórra és betegségre. Chen szép lassan belemerült ennek olvasásába.

Ekkor előállt a tökéletes helyzet, a három ügynök három különböző helyen tartózkodott, egymástól szeparáltan. Innen az események szinte azonnal felpörögtek.

Samantha felajánlotta Jane-nek, hogy mutat valamit a pincében. Leérve Jane hallotta, hogy valaki utánuk jön, és a vasajtó bezáródik. Hamarosan a sötétből a kis Peter bukkant elő fenyegetően közeledve Janehez. A gyermek körül ekkor hirtelen felszakadt a valóság szövete és a feneketlen űr kezdet átszüremleni a mi valóságunkba. Ezzel együtt az űr vékony nyúlványai kivágottak Jane felé, aki néhány lövést is megeresztett. A lövések hangjára Todd elindult lefelé az emeletről, de a kis Peter az útját állta. A valóság szövete megremegett, de Todd még időben elkerülte és lerohant a lépcsőn. Chen nem volt ilyen szerencsés. A lövés hangjára felpillantva a könyvből Petert látta meg, amint őt nézi. Majd hirtelen a gyermek szétrepedt és a végtelen űrből vékony csápok vágódtak felé. Bármennyire is megpróbált kimenekülni a titkos ajtón a sötét űr nyúlványai a lábára tekeredtek. Közben Todd leért a pincelejáróhoz. A vasajtón lévő zárt lakatot egyetlen lövéssel leszedte és rohant is tovább. Odalent azonban csak az üres pincét találta. Fent Chennek is sikerült a csápok fogságából kikeverednie, és rohant le. A vasajtó számára is zárva volt. Pár lövéssel ő is végzett a lakattal. Közben Jane még mindig küzdött a saját ellenfelével, néhány további sikeres lövés után hirtelen visszatért a pince. Todd hátrafordulva megpillantott Janet, és Chen is leért a lépcsőn. Peternek és anyjának nyoma sem volt. Jane a mellkasán, Chen a lábain szenvedett súlyos paralízisre és sorvadásra emlékeztető sérüléseket.

Amint magukhoz tértek értesítették az OV központot és evakuálást kértek. A történtek leírása után Mr. Verity csak ennyit mondott: „Önök szerencsések, hogy többé-kevésbé épségben megúszták a találkozást a Mysterymannel.”. Ekkor mindenkinek beugrott, amit anno a kiképzésen tanultak. Ha egy ilyen teremtménnyel hozza össze őket a sors, azonnal meneküljenek a territóriumából és hívjanak erősítést. A Mysterymanről sokat nem tudni, nem áll az Esoterroristák hatalma alatt, nem tudni miért vagy miként jön át a Külső Sötétségből. Önálló entitás és képes a valóságot kedve szerint alakítani.

Távozva a Sanderson Boarding House épületéből fura változásokra lettek figyelmesek. Ez a változás valószínűleg rajtuk kívül senkinek nem szúrt volna szemet, de a történtek fényében (árnyékában?) más megvilágításba helyezte a látottakat. Az épület belsejét mindenhol por borította. A nagy Nowak posztere eltűnt. Az udvaron, amit befelé menet gondozottnak és takarosnak láttak, az most elhanyagolt és lepusztult arcát mutatta. A vaskorlát, a kapu erősen rozsdásodott, a vakolat és a kőlépcső hatalmas darabokban mállott. Mintha évek óta nem használta volna senki sem a házat. Egyedül egy valami nem tűnt réginek a kis Peter kerékpárja, aminek a kereke még mindig egyre lassulva forgott körbe-körbe, mintha csak most ugrott volna le róla a kisfiú. A küllők neki-neki vágódva a ráragasztott kártyalapnak.

Később rápillantva Jane iPadjére, ami még mindig Mercy Hill nevezetességei látszódnak. A Sanderson ház már 6 éve üresen áll, amióta William Sanderson, akit gyógyíthatatlan betegsége az őrületbe kergetett és lemészárolta a ház lakóit és feleségét. A kis Petert a HighGate-i bentlakásos fiúiskola vette gondozásába.

Üdvözöljük a Mysteryman világában.

The OutbREak: Project Nemesis - AFMBE

A Resident Evil minikampányom utolsó fejezete a játéksorozat harmadik epizódjának cselekményét követte, azzal a különbséggel, hogy a magányos Jill Valentine helyett a S.T.A.R.S. alakulat életben maradt tagjainak szökését meséltem el. A kaland eseményei körülbelül 15-20 perccel az előző kaland után játszódtak.

Jill Valentine (Dávid) - a vagányan bagózó behatoló specialista történetünk elején a néhai Barry Burton családját menekítette ki a káoszba fulladó Raccoon Cityből.

Rebecca Chambers (Zsolt) - a Bravo csapat legfiatalabb tagja elkísérte Jillt, majd a terv szerint Chrisszel kellett volna találkozniuk.

Richard Aiken (Andris) - a helikopterpilóta a város köré állított katonai kordon egyik pilótájában régi haverra ismert, akivel előkészítettek egy szöktetést a városból nem mellesleg pedig kimentette a néhai Forest Speyer családját.

Chris Redfield (Ecco) - az alakulat sztárja felkereste Brian Irons rendőrfőkapitányt, hogy a városban uralkodó helyzetre való tekintettel helyezze vissza szolgálatba a S.T.A.R.S. egységet. A szóváltásból vita kerekedett és Christ rács mögé dugták, aki így nem tudott megjelenni a randevúponton.

Csapatunk végül a másodlagos találkozóhelyként megjelölt kapitányságon futott össze, mely ekkor már szinte teljesen kihalt volt, szerteszét hevertek az előző játékülés szereplői által végbevitt rombolás hátrahagyott nyomai. Viszonylag gyorsan megtalálták az alagsori cellában rostokoló Christ, illetve két másik börtönlakót: egy metró karbantartót, Jim Chapmant és egy zombiharapást elszenvedett, de még át nem alakult újságírónőt, Alyssa Ashcroftot.

A feka Chapman a kinti események fényében egyáltalán nem akart kijönni a cellából, sőt megkérte a többieket, hogy ha találkoznak a tesójával (vicces fickó, utoljára melegítő volt rajta - lásd. előző kaland) mondják meg neki, hogy jöjjön ide. Megemlítette még, hogy a metróalagút és a rendőrség között van egy átjáró. Az újságírónő elárulta, hogy egy Paracelsus kardja fedőnevű titkos fegyverfejlesztés után nyomozott, amit a Védernyő vállalat a P-12A hulladékfeldolgozó telepén rejtett el. Sajnos elfogták nem sokkal azután, hogy behatolt a komplexumba. Letartóztatásának legérdekesebb momentuma az volt, hogy Brian Irons rendőrfőnök vezette a Védernyő biztonsági embereit. Richard ekkor előhozakodott a tervével, mely szerint a katonai kordonban szolgálatot teljesít egy régi pilóta barátja Ecker, akivel megbeszélte hogy egy adott jelre berepül és evakuálja őket. A rádiózavarás miatt egy hagyományos szignálban egyeztek meg: a Szent Mihály templom óratornyán eggyel többet harangoznak mint ahány óra van.

Redfield vezetésével mindjárt el is indultak a rendőrfőnök irodája felé, ám a hallban, a beszakadt tetőablakból a Védernyő újabb rémsége, a Nemezis üdvözölte őket. A félszemű behemót óriás egy elegáns rakétával be is célozta őket, miközben annyit hörgött hogy STAAARSSS! Hajszál híján megúszták az üdvözlőgesztust és jelentősebb sebességre kapcsolva zakatoltak tovább Irons irodájába, mely érdekes módon belülről zárva fogadta őket. Valentine gyorsan kipöccintette és odabent megtalálták Irons naplóját, melyből többek között kiderült, hogy pozícióját felhasználva szabotálta a rendőrség hatékonyságát, elrabolta Beverly Warrent, a polgármester lányát és egy mesterlövészpuskával elindult, hogy rendet rakjon a városban. Az irodáját alaposan átkutatva egy titkos ajtóra bukkantak, mely a metróalagúttal és a csatornarendszerrel összeköttetésben álló kazamatába nyílt. A kazamata egyik termében megtalálták Beverly holttestét, egy kínpadhoz láncolva és véresre erőszakolva.

A csatornákon és a metróalagúton átküzdve magukat felértek a felszínre, majd némi élőhalott kerülgetés után lövések zajára lettek figyelmesek az autópálya felüljáró irányából. Elég hamar egyetértettek abban, hogy ez mesterlövészpuska hangja lehet. Óvatosan közelítették meg a felüljárót, ahol rá is bukkantak Chapman tesójának hullájára, amivel láthatólag egy mesterlövész végzett. Belőtték, hogy melyik épület tetején rejtőzhet a mesterlövész és Chambers elterelő taktikájával sikerült becserkészniük az eszelős Brian Ironst. Az ártalmatlanná tett rendőrfőkapitány nem sok mentséggel szolgálhatott, így Redfield végül lerúgta a többemeletes épület tetejéről.

Folytatták útjukat a Szent Mihály templomhoz, ahol a Védernyő egy újabb rémségébe, a Nyaló kódnevű biológiai fegyverbe botlottak. A harc rövid volt és intenzív, de sajnos a szörny halálos sebet ejtett Chambersen. Az óratoronyból leadták a jelet és a helikopter nemsokára jött is. A templomkertbe azonban már nem sikerült leszállnia, mert a hirtelen előbukkant Nemezis jól irányzott rakétája leszedte. Hőseink össztűz alá vették a szörnyet, de látták, hogy ezzel csak időlegesen fogják tudni feltartani. Jobb ötletük nem lévén, elindultak a hulladékfeldolgozóhoz, hogy szerencsét próbáljanak a Paracelsus Kardjával.

A  P-12A telep látszólag semmiben sem különbözött egy szemétfeldolgozótól, de avatott szemek felfedezhették hogy bizony valaminek lennie kell a telep alatt. Ashcroft információi alapján meg is találták a termet, ahol a Paracelsus Kardja állt. A szobányi berendezés biológiai fegyverek megsemmisítésére szolgált, távirányítani egy hermetikusan zárt megfigyelőfülkéből lehetett. Működés közben csak speciális védőruhában lehetett a teremben tartózkodni, ezt Aiken és Redfield fel is öltötték, míg Valentine állást foglalt a fülkében. Nagyjából ekkor érte be őket a Nemezis, mely már egy újabb, emberre egyáltalán nem emlékeztető masszává mutálódott.

                          

A két férfi az itt talált fázisfegyverekkel taktikusan terelgette a rémséget körbe a teremben, pontosan a Paracelsus pilonjainak fókuszába. Amikor a Nemezis a megfelelő pozícióba ért, a fenti fülkében Jill aktiválta a fegyvert, mely néhány másodperc alatt cseppfolyóssá változtatta a Nemezist. Csapatunk a telep alá süllyesztett platformon megtalálta a Védernyő egyik helikopterét, és nem sokkal hajnal előtt maguk mögött hagyták a pusztulásra ítélt Raccoon City-t.

Így ért véget a Resident Evil minikampányom, melynek záróakkordjául felvezettem egy majdani folytatás alapkonfliktusát. Ezt most nem írom le ide, de aki emlékszik annak poén, aki nem, annak legyen meglepetés.

The Jewel of Khadim Bey part IV. - Conan RPG

Khailm fogadójából sötét árnyak követték a menekülőket (Hadid, Cervantes, Narthus, Osan), akik csak a Részeg Zsoldosnál tudták lerázni üldözőiket, majd észrevételnül megközelíteni Osan rejtekhelyét. A turánival még alvás előtt megbeszélték a teendőket: Osan megkérte Hadidot, hogy hajnalban lovagoljon ki és derítse fel a város körüli sivatagot, a két tolvaj (akik még mindig ennek ellenkezőjéről próbálták győzködni az erre rendre gúnyosan vigyorgó turáni társukat) pedig jobb lenne ha meghúzná magát másnap. Az éjszaka maradéka a már jól megszokott módon, alvásszínleléssel telt.
Hajnalban Hadid vásárolt egy lovat a piacon, majd kilovagolt és megfigyelte a turáni blokád jeleit. Eközben sivatagi nomádok nyomait is megtalálta a turnáni vonalon belül. Cervantes nappal Osan rejtekhelyét kisérte figyelemmel. Hadid visszatértekor Narthus "gazdasági" kérdéseket szegezett neki, melyek a lószerzésével álltak kapcsolatban. Estére megjött Osan is, aki kiderítette Melik kánról, hogy jelenleg ő a zamboulai lovasság parancsnoka. Rövid megbeszélés után úgy döntöttek, hogy ellátogatnak és behatolnak Melik házába.
A nemesi házat az éj leple alatt közelítették meg, két csoportban mászták meg a falakat és hatoltak be az épületbe. Narthus és Cervates óriási szerencséjüknek köszönhetően pont a kán hálószobájába jutottak, Hadid felóvakodott a tetőn őrködő katonákat levágni, Osan pedig az épület mélyére hatolt. A két tolvaj egy torokmesztéssel elitézte a ház urát, majd nyomban nekiláttak kifosztani a hálószobát. Néhány láda alján talált kis eldugott kincs azonnal megrészegítette a két rongyos tolvajt (szerk.: "békés kereskedőt"), akik a közben kialakult csatazaj hallattán, gondolkodás nélkül a távozás mellett döntöttek. Hadid röviddel utánuk, külön utakon távozott.
Narthus és Cervantes Zamboulában rejtőztek el, Hadid pedig visszatért a Jafarikhoz, ahol csodával határos módon megúszott egy Muleh elé tárt vérlázító hazugságot a két tolvaj hollétét illetően. Kis idő elteltével megtudták, hogy Osant elkapták és Melik meggyilkolásával vádolták meg. Hetekkel később felerősödtek a turáni hadsereg elleni nomád támadások, láthatóan egyre nagyobb problémát jelentettek a szerveződő sivatagi rablóhordák. Komoly háborús helyzet volt kialakulóban. Ezt a zavaros helyzetet próbálta meg kihasználni a gyáva Narthus, aki csatlakozott egy karavánhoz, de egy napra a várostól bekerítették és elkapták a Jarafi nomádok és mivel nem tudta felmutatni Nebhtu szemét, Hadid tehetett bizonyságot megtépázott hűségéről egy szemhéjkivágással. Cervantes hetekkel később próbált távozni egy nomádokkal tarkított társasággal, de már-már rejtélyes módon a gyáva társához hasonló sorsra jutott...

Never Cheer Before You Know Who's Winning - T-CORTEX

Triónk megérkezett az egykori Greenbier Hotel koordinátáira, Washingtontól 120 kilométerre, a legközelebbi radarrepülő azonban északról lassan közeledő objektumra hívta fel a figyelmüket. A sebességéből ítélve legfeljebb egy óra állt rendelkezésükre, hogy eltűnjenek. A Skynet defóliáns monstrumai kopár kősivatagot csináltak a festői dombokból, és a feldolgozó gépek a hotel épületét sem kímélték. Az egykori atombunker természetesen a földalatt húzódott, mindössze le kellett ásni hozzá. A T-1001-es egy nagy függőleges fúróvá változott és módszeresen lyukat vájt a bunker bejáratához vezető alagútba.

Candy leereszkedett az alagútba és Waitman segítségével kinyitották a bunker ajtaját. Gondosan ügyelve arra, hogy a két hibernált T-X csak az őrmestert észlelhesse. Kirby chipje működött, Candy fel is töltött egy parancsláncot a két T-Xbe, mely láncnak természetesen ő állt az élén. Új szövetségeseikkel távozóra is vették volna a figurát, amikor a transzporterük H/K vadászgépe, (ami eddig felettük lebegett, hogy biztosítsa őket) váratlanul ellenük fordult. Kirby, Candy és a két robotdáma megiramodott a transzporter felé, Waitman pedig laptopja fölé görnyedve próbálta visszanyerni az irányítást felette.

Amint biztonságba értek, rögvest vállról indított rakétatűz alá vették a megvadult repülőt, de Waitmant már nem sikerült megmenteniük. Az önhitt programozó az utolsó pillanatig meg volt győződve arról, hogy sikeresen visszafordíthatja a H/K kontrollprogramját, de ez nem így lett. A további célpontok nélkül maradt repülő a legközelebbi célpont ellen fordult: a fedélzeti ionfegyver tüze pedig végzetes sebet ejtett a tudóson. Még annyi ereje maradt, hogy bekússzon a nemrég vájt lyukba, de mire a többiek elpusztították a gépet, rajta már nem tudtak segíteni. Hasznos holmijait elvették, majd testét betemették az alagútba.

Már javában felszálltak és irányba álltak a coloradói Cheyenne-hegység felé, amikor a távolból még megpillantották a Skynet egyik lassan közeledő Mobile Command Center-ét, ami az az objektum volt, amire a radarrepülő korábban felhívta a figyelmet. Ez az egység egy mobil hullámcsomópontot sugároz, így volt képes már jóval korábban átvenni az irányítást a H/K felett. Hőseink alacsonyan szállva maguk mögött hagyták a baljós gépet.

A Zéró szektor felé vezető útjuk eseménytelen volt. A szótlanul merengő Connor eltöprengett baljós helyzetén, hogy Waitman nélkül most már csak gépek veszik körül. Azok nem foglalkoztak vele, sem pedig azzal az általa elfogott rádióadással, amit a másik Connor küldött neki:

-----------------------------------------------------------

ha veszed ezt az adást az azt jelenti, hogy én már nem élek.

Koncsalovszkijt tegnap óta nem tudtam elérni, a hívásaimra nem válaszoltak.

22 ICBM-et lőttek ki Oroszország felől, 4-et sikerült megsemmisítenünk, a többi perceken belül ideér.

a Skynet vélhetően bemérte a röppályákat, és a céljuk ismeretében nem tartóztatta fel a rakétákat.

nincs elég szállítónk a kiürítésre, az utolsót elindítottam Escobar tábornoknak.

Kyle, Kate és a gyerekek, illetve az eddig összegyűjtött intel biztonságban vannak a Jimmy Carter fedélzetén, Queeg parancsnok alatt.

a 999-es útvonal mentén haladnak, kérlek csatlakozz hozzájuk ha végeztetek – függetlenül attól mi volt Kirby tervének az eredménye.

most úgy érzem nem érdemes az emberekért harcolni.

neked kell befejezned a küldetést.

john.

-----