I Have Stripped of All but Pride - T-CORTEX

Különleges felépítésű sci-fi kampányom (bővebben itt) első önálló kalandját játszottuk le Dáviddal, akit nemsokára követ majd Krisztián is.

A történet 2003 januárjában kezdődött, amikor is már az amerikai hadsereg utolsó konyhasegédje is sejtette, hogy márciusban offenzíva indul Irak ellen. William Candynek (bal oldali kép), az amerikai légierő főtörzsőrmesterének különleges megbízása volt a CIA köteléke, azon belül is a SAD (Special Activities Division) számára. Sok, ilyenkor kötelező papír aláírása közben feliratkozott a Project Angel programra, mely felett a Légierő tudományos kutatórészlege, a CRS (Cybernetic Research System) bábáskodott. Robert Brewster és Franklin Kirby tábornokok tájékoztatója szerint a jelentkező katonák bevetés során esetlegesen bekövetkező haláluk után testüket a CRS rendelkezésére bocsátják, ami - elsősorban orvosi kutatásokra - felhasználhatja azokat. A projekt vonzerejét az is növelte, hogy az özvegyeknek illetve hozzátartozóknak a Légierő a szokásos kárpótlás négyszeresét folyósítja. Candy agglegény révén habozás nélkül feliratkozott, gondolva nővérére és annak családjára.

2003 március huszadikán, nem sokkal éjfél után egy lopakodóbombázóból Candy és Lybecker 10,000 méteres magasságból HALO (High Altitude Low Opening) ugrást hajtott végre mélyen Irak északi légtere felett. Küldetésük első állomása kapcsolatfelvétel volt néhány kurd pesmergával, akik majd elvezetik őket a Mahdi Milícia egy közeli laktanyájához. Erre a célpontra kell majd lehívniuk a hajnali 2:30-kor támadó 173-as légidandár megelőző légicsapását. Sajnos a tervbe valahol hiba csúszott.

A kijelölt randevúponton egy kunyhót, a jelzésül szolgáló tábortüzet és három halott pesmergát találtak. Lybecker és Candy megvizsgálta a hullákat, akiket valamilyen pengével halálra szúrtak, láthatólag még arra sem volt idejük, hogy használják a fegyverüket. A nyomokat követve találtak egy negyedik katonát, aki még épphogy életben volt. Zavaros beszámolója szerint egyik társát valami démon szállta meg, és rátámadt, és vélhetően a többieket is megölte. A kézenfekvő zagyvaság mellett meséjében még az sem stimmelt, hogy az elmondása alapján azonosított társa szintén holtan hevert a tűz mellett. Candy valamilyen belső késztetésnek engedve pár percet arra szánt hogy visszamenjen a tűzhöz és még egyszer megvizsgálja a halott katonát...akinek holtteste szőrén-szálán eltűnt.

A nyomokat megvizsgálva felfedezték, hogy az illető egy nagyobb ívben, de valószínűleg az ő nyomukba eredt. Elrejtőztek a kunyhóban illetve a mellette álló düledező kamrában, hogy kelepcét állítsanak az illetőnek. Sajnos ebbe a tervbe is hiba csúszott. Candy még hallotta, hogy Lybecker felnyög a rejtekéül szolgáló kamrában, majd társának készleteiből két gránát gurult az orra elé, melyek feladatukat beteljesítve szépen fel is robbantak.

Az eszméletét vesztett főtörzs egy szűk, sötét és hideg helyen tért magához egy inkább szarkofágnak semmint ágynak aposztrofálható fekvőalkalmatosságon. A szomszédos szarkofágban Lybecker feküdt - vagyis ami megmaradt belőle: a helység egyik eltörött tartógerendája fektében agyonnyomta. Candy meglepetten konstatálta, hogy mind a haja, mind az összes ruhája hiányzik, ám nem volt ideje sokat töprengeni, ugyanis a szobácska egyetlen ajtaja mögül távolodó léptek zaját hallotta.

Miután azok elhaltak feltárta az ajtót és felfedezte, hogy valamiféle repülő alkalmatosság belsejében van, mely meglehetősen szerencsétlen módon ért földet - a jelek szerint már hetekkel, hónapokkal vagy akár évekkel ezelőtt. Odakint szürke égbolt, köd és behavazott vidék látványa fogadta. Mielőtt utolérte volna a fagyhalál, sebtében követni kezdte a nyomokat a hóban, kezében a járműből zsákmányolt jókora vascsővel. A három, alaposan beöltözött illető lassan cammogott dél-kelet felé, vissza saját nyomaik mentén. Ekkor William Candy őrmesternél történt valami amit úgy hívnak filmszakadás. Mire magához tért, a három férfi élettelenül hevert körülötte, láthatólag az ő keze által legyilkolva. Gyorsan felöltötte egyikük különös, szkafandernek is beillő ruháját (bal oldali kép), majd kifosztotta őket.

Egy pisztollyal és egy igen magas sugárzási értéket mutató Geiger-Müller számlálóval gazdagabban tovább indult a nyomaikat követve. A behavazott, ködös hegyvidék meredek lankáit követve néhány baljóslatú leletre bukkant egy kopott, viseletes hirdetőtábla, egy hócsuszamlástól befedett hegyi szerpentin és egy évek óta oxidálódó autóroncs formájában. Amikor pedig a hó alatt valami azonosíthatatlan, körülbelül félméteres objektum száguldott el mögötte, jobbnak látta sietősre venni a lépteit.

Felért egy fennsíkra ahol - amellett, hogy a sugárzási szint is elfogadható szinten mozgott - egy obszervatóriumra bukkant. Az épület láthatólag nem volt a legjobb állapotban, és az összképet tovább rontotta, a villanypóznákra lánccal kikötözött, megcsonkított, szétfagyott holttestek látványa is. Kellő óvatossággal közelítette meg a közelebbi épületet, ahol is nemsokára tűzpárbajba keveredett két francia nyelven beszélő férfival, akik az alultápláltság és a sugárfertőzés jeleit mutatták. Egyiküket megölte, ám amikor a másik erősítést kapott egy szintén rozzant egészségű nő képében, az őrmester súlyosan megsérült. Azok ketten rémülten visszavonultak és a másik épületbe vezető földalatti folyosót lezárták maguk mögött. Ebben a hajnalig tartó patthelyzetben Candy kicsit összeszedte magát, meggyőződött róla, hogy valahol Franciaországban van, majd némi élelemre téve szert figyelni kezdte a másik épületet.

Nem is kellett sokat várnia. A hajnal első fényével nem éppen egyetértésben, de láthatólag alaposan felcsomagolva a pár útnak indult dél felé. Hősünk felderítette a másik épületet, ami láthatólag korábban hat embernek adott otthont. Az egykor tudományos célokra használt apró épület szennyes, koszos fészekké degradálódott, ám a korábbi lakók leghátborzongatóbb szokásainak bizonyítékául azonban nem a helység állapota szolgált: a szoba közepén rakott, még meleg tábortűz mellett fekvő részlegesen feldarabolt emberi holttest, melynek néhány csontja a hamuban hevert.

Némi megkönnyebbülésül szolgált az egyik bezárt helységben talált alultáplált, koszos, de határozottan élő nő, aki egy csőhöz bilincselve várta az éhhalált. A főtörzs eloldozta, majd adott neki a frissen zsákmányolt konzerveiből. Ilyetén módon elnyerte a bizalmát, ám az ezt követő beszélgetés nem hogy magyarázatot adott volna William Candy számtalan kérdésére, sokkal inkább érthetetlenné tette ezt a rémálomba illő helyzetet. Eszmecseréjükből azonban hamarosan kizökkentette őket valami...

Along the Invisible Path - ToC

Az Arkham Detective Tales címet viselő kaland gyűjtemény Londonban pottyant a birtokomba, megvétele ugyanis logikus lépésnek tűnt, hisz az ebben vázolt Campaign Frame tökéletesen kompatibilis az új kampányom profiljával. Az első - némileg fazonírozott - történetet mindjárt teszteltem is két lelkes résztvevőn:

Armand Ronsard - ex-zsaruból privátkopóvá minősült profi (Gábor)

Charles Loong - bölcs kínai orvos (Zsolt)

Nyomozóink egy bizarr gyilkosság helyszínére voltak hivatalosak, ahol is az áldozat szemét kivágták, torkát pedig átmetszették. Nem tudni kinek állhatott útjában a Kínai negyedben szerény lakást bérlő csendes, könyvmolynak mondott harvardi diák. Mielőtt elhagyhatták volna az alaposan felderített bérleményt, a negyed rosszhírű vendégszállójához hívták őket, ahol egy újabb áldozatra bukkantak akivel hasonlóképp végeztek - igaz néhány nappal korábban. Ez az áldozat azonban szemmel láthatóan valami betörőféle lehetett, aki antik könyvekben utazott, ám most egy fogásán rútul rajtavesztett.

Viszonylag gyorsan kiderítették nyomozóink, hogy az első áldozat egy méltán mellőzőtt néhai író középszerű verseskötetének tanulmányozásával töltötte utolsó napjait, így ennek mentén kezdték felgöngyölíteni a szálakat. A Láthatatlan ösvény című kötet 1870-ben jelent meg az író magánkiadásában alacsony példányszámban. A tehetségtelen művész, Martin Bellgrave (felső kép) egy úgynevezett Liao drog hatása alatt írta a könyvét, lázas víziókat vetve papírra. Különös körülmények között bekövetkezett halálakor a természet törvényeivel nem magyarázható módon tudatának árnylenyomatai eggyéváltak a könyvvel és nagy eséllyel mindenki elméjébe beköltözött, aki azóta forgatta lapjait. Hőseink kiderítették, hogy valaki elkezdte gyilkolni azokat, akik e könyvet nemrégiben olvasták.

Kutatásaik során futólag megismerkedtek egy magándetektívvel, Francis Moon-nal(bal oldali kép), aki egy tekintélyes providence-i gyűjtő, Lewis Holland megbízásából azokat a könyveket kereste melyeket egy tolvaj (a második áldozat) nemrég ellopott Mr. Hollandtól. Úgy tűnt egy ideig hogy együtt fognak dolgozni, ám a kölcsönös bizalmatlanság ezt ellehetetlenítette. Az ügy egyre szövevényesebbé kezdett válni: Dr. Loong elolvasta a Láthatatlan ösvény egyik kötetét, ettől rendre víziók kezdték gyötörni, majd felbukkant két újabb áldozat, akiknél hőseink korábban már jártak e bizonyos könyv ügyében. Alibijüket Mr. Holland biztosította volna, akit korábban felkerestek eltűnt kötetei és Moon történetének egyeztetése céljából. Sajnos mielőtt Mr. Holland kimenthette volna őket maga is meghalt - nem sokkal hőseink látogatása után.

Így nem csoda ha Moonnal legközelebb akkor találkoztak amikor már a providence-i kapitányság fogdájában ücsörögtek, küzdve az egyre nyomasztóbb víziókkal és várva a reggeli híreket óvadékjukról. Moon meggyilkolta az éjjeli őrséggel megbízott közeget, ám a cellában raboskodó Ronsard még így is veszélyesebbnek bizonyult nála. A halott rendőrtől zsákmányolt revolverrel halálosan megsebesítette a detektívet, akin most már egyértelműen megállapítható volt, hogy a néhai Martin Bellgrave beteg elméjének befolyása alatt áll. Ezt a még egy nyitott elme számára is nehezen elfogadható magyarázatot aztán végképp hihetetlenné tették azok az apró tűzcsóvák, melyek az égből kezdtek aláhullani, - olyan röppályán mely a fizikáról alkotott szabályokat köpték arcul, - hogy végül elemésszék Moon-t és az őt megszálló Bellgrave-t.

Némi értetlenkedés és egy felrobbant gázcső mesterkélt magyarázata után a rendőrök szabadon engedték hőseinket, akik azonnal a Láthatatlan ösvény fennmaradó, nyilvántartott kötetei utáni hajszába fogtak, hogy mielőbb minél többet elpusztítsanak belőlük. Fáradozásaikat rendre siker koronázta, ám Loong víziói egyre intenzívebbé és fenyegetőbbekké kezdtek válni, így a benyugtatózott doktor elméjét végül Klémensky hipnózisa oldotta fel Bellgrave béklyója alól.

Dr. Loong ezután a Liao drog elkészítésének módszereit kezdte tanulmányozni, ám a zsákmányolt recepten sorakozó kínai írásjelek hátborzongató kriptográfiai kombinációkról lebbentették le a fátylat: amellett hogy megtalálható közöttük a doktor féltucat generációt felölelő férfiági családfája, némi átrendezgetéssel olyan ismeretlen fogalmakkal kerülnek társításba mint az Út Feltárója és olyan érthetetlen, de felettébb nyugtalanító nevek mentén bukkannak fel, mint Yog-Sothoth.

Ezalatt irodájának ablakán egykedvűen kifelé szemlélődő Armand Ronsard egy olyan jelenség szemtanúja lett, melyhez hasonlóval társai egy héttel korábban már maguk is szembesültek - és amire azóta sem találtak elfogadható magyarázatot. A Fekete Arc baljós figyelmeztetése ismét igazolódni látszott.

Age of Worms 28. felvonás - EBERRON D&D

Hőseink úgy döntöttek, hogy az Arul Tugi képviselte nyomon indulnak tovább: a törpe neve először a Szélherceg Sírjában talált expedíció egyik tagjának levelében bukkant fel először a quori kristályok kapcsán, melyek valamilyen titokzatos módon kötődnek Zodeár Ovionhoz, hiszen egyre több talál közülük utat hozzá. A második alkalommal Gorin egy ereklye darabját áldozta fel egy névért, amivel exorcizmust hajtott végre egy Tugi által felbérelt szerencsevadászon, akinek elméje nem tudott megbirkózni a beléolvadt kristály befolyásával, aminek megszerzésére küldték. Legutoljára pedig a törpe "gyűjtőről" kiderült, hogy ő szervezte meg a Remény Lángjának ellopását a Morgrave Egyetemről, az Óriások Korából származó ereklye pedig most Kroga'art birtokában van.

Gorin mágikus botjának segítségével az Ezeréves Bronzfából a Morgrave Egyetem Szent Petár terén léptek ki, sokak meglepetésére, ahol egy visszatérésükre várakozó intendáns fogadta és egyenesen Hakim Szahathoz vezette őket. A tudós nemrégiben helyrehozott irodájában két kalashtar várakozott, Mevakri és Takakhad, akik egy elég direkt és veszélyes módszerrel próbálták demonstrálni a quori kristályok Zodeár Ovionra gyakorolt hatását: egy egyszerű rezonancia kristályt felmutatva a pszionicista transzba esett, miközben egy hasadékot nyitott az Álomsíkra, amin azon nyomban valami rusnyaság nyomakodott keresztül mérgező ektoplazmát öklendezve a közelben lévőkre. Gorin, élve a gyanúperrel, többször is belemerítette kardjának pengéjét Takakhad testébe, mire az össze tudta volna roppantani a kristályt, ezzel visszalökve a lényt az átjáróba és bezárva azt. Hamarosan tisztázásra került, hogy a kalashtarok segíteni szeretnének: egy olyan meditációs gyakorlatot akarnak megtanítani Zodeárnak, amivel a hasonló eseteket elkerülheti, amikor újra egy quori kristállyal kerül kapcsolatba. Rövid tanakodás után a társaság beleegyezett abba, hogy egy Delta által mágikusan létrehozott dimenziókon kívüli térben hagyják a három kalashtart és Malorannát, aki szemmel tarthatja őket, míg ők Arul Tugival hoznak tető alá egy találkozót. Ámon újfent rossz híreket kapott, így hazasietett, hogy megtegye a megfelelő óvintézkedéseket családja számára.


Syb (jobbra fent) segítségével, aki iránt (mint kiderült) Gorin gyengéd érzelmeket táplál, egy gargoyle-al üzenetet küldtek a törpének, így hamarosan a találkozóhely, a Felső Menthisben lévő luxusbordély, a Bársonylámpás felé tartottak. Delta megtagadta, hogy akár a lábát is betegye egy ilyen helyre, így Gorin és Abu elegyedett beszélgetésbe a trükkös módon ork verőlegény alakját magára öltött törpével. Miután felajánlottak neki egy quori kristályt információért cserébe, Arul Tugi elismerte, hogy tud Kratos kor Marakról, a kristályokról, sőt, részt vett a Kyuss-férget tartalmazó agyagkorsóért folyó licitálásban is. Felajánlotta, hogy megszervez nekik egy újabb találkozót, ezúttal az expedíciós levélben is megemlített Gabriarddal, aki érdemben tudná velük folytatni a tárgyalásokat. Távozásuk előtt Abu rézgyűrűket adott Tuginak, amiért cserébe ígéretet kapott arra, hogy ráléphet az Aurum hierarchiájának legalsó lépcsőfokára.

A Középső Durában található Skarlát Könyvtár alsóbb régióiban, egy elhagyatott raktárszobában Delta, Pilum, Gorin és Abu szembenéztek Gabriarddal, ám amint előlépett egy régi ismerősük, a fél-ork boszorkánymester Ogreb Zhurak és négy csatagólem a polcok takarásából, nyilvánvalóvá vált, hogy csapdába sétáltak. Gabriard levedlette álcáját és hashalaq quori valójában támadt rájuk, azonban Delta, felmérve a lehetőségeket, inkább a visszavonulás mellett döntött: Pilummal a láthatatlanság leple alatt jutott ki az épületből, míg Gorin a Zoshiel Kardjával hóvihart idézett a szobába. Az Abuban feltámadt vérszomjat csak hosszas rábeszéléssel sikerült elnyomni, így a két hátramaradt csapattag is csatlakozott a varázslónőhöz és testőréhez. Mivel siettükben is éberek maradtak, kiszúrták az őket a házfalakon követő alakot, és bár nem sikerült megállítani egy Pókháló varázslattal, úgy tűnt, hogy a már az aukción is látott Lady Alison Madeleine York (képen balra), bár most kissé sápadtabban festett, mint legutoljára, valami fontosról akar velük beszélni az Arkán Tanáccsal kapcsolatban.

The Shape of Things to Come - ToC

Levezényeltem a The Sum of the Whole címet viselő új kampányom első történetét, melyben a következő résztvevőkhöz volt szerencsém:

Mary Stampthon - csupaszív titkárnő (Eszter)

Benny Bartolo - alvilági nehézfiúból lett magándetektív (Dávid)

Vincenzo Pinotti - tényfeltáró újságíró (Gergő)

Charles Loong - bölcs kínai orvos (Zsolt)

A történet egy balulsikerült emberrablási kísérlettel kezdődött, melyet Benny és Vinnie talpraesettsége hiúsított meg. A célszemély, Ernestine Dunlap - Mary kolléganője az Angel Guardian árvaházban - néhány gyerek eltűnése végett szándékozott Maryn keresztül az irodához fordulni, mivel aggodalma Whitfield igazgatónál nem talált meghallgatásra.Hőseink úgy döntöttek, hogy Ernestinet és nővérét Augustinet az iroda épületében biztonságba helyezik amíg utánajárnak az ügynek.

Kiderítették a rablási kísérletben használt autó rendszáma alapján annak tulajdonosát, mely egy ír szállítmányozási cég, ami Benny tudomása szerint fegyver és alkoholcsempészettel is foglalkozik. Az ír csempészek némi dulakodás után elárulták, hogy közvetve Whitfield igazgató bérelte fel őket Ms. Dunlap elrablására. A miértre a választ már az igazgatóból szedték ki: mivel az intézet borzasztó anyagi helyzetben van, nem engedhet meg egy rendőrségi vizsgálatot az eltűnt gyerekek után. Mivel hiába próbálta erről lebeszélni Ms Dunlapet, családi szívességek hálóján keresztül ír legényekkel figyeltette, nehogy a rendőrökhöz forduljon.

Dr. Loong felajánlotta orvosi szolgálatait az elszegényedett intézetnek, és rögtön tartott is egy nagyvizitet. Kérdezősködéseik nem voltak eredménytelenek, az eltűnt gyerekekről kiderült hogy önszántukból szöktek meg, vélhetően valami szebb és jobb ígéretében. Hogy mi is lehet ez a "szebb és jobb" arra egy korábban megszökött, de később sérült elmével előkerült kislány rajzai és hagymázas beszámolója szolgált némi elképzeléssel. Zavaros rajzain talált ábrák egy, az 1300-as években működő szektához vezettek vissza, akik Rómától északra, etruszk temetőkben gyermekáldozatokat mutattak be, míg a király és egy vatikáni küldöttség ki nem irtotta őket.

Amikor ezen ábrákat felfedezték egy furcsa, szintén bentlakásos kisfiú, Gaston Lyons kézfején, egyértelmű volt merre kell tovább haladniuk. A fiúcska némi kémiai ráhatás és elétárt nevek után megtört és kiadta a Fekete Arc búvóhelyét. Előzetes ismereteik alapján a Fekete Arc nevet viselte a középkori római szekta vezetője is és egy ilyen fedőnevű illető futtat jelenleg alvilági gyermekmaffiát valahol a kikötőben. Gaston útmutatásai alapján felkeresték az Ambrose raktárházat a régi teherkikötőben. Kijátszva a gyermekőrszemeket, lejutottak az épület alagsora alatt található régebbi katakombába, ahol is álmában meglepték a Fekete Arcot (lenti kép).

Loong injekciós koktélja láthatólag nem hatott rá, ám Benny puskacsöve meggyőzte arról, hogy ne támadjon látogatóira. A Fekete Arc igazolta a már korábban felsejlett gyanújukat, mely szerint ő azonos az 1893-ban kivégzett gyermekgyilkos óramesterrel, Martin Beckerrel. Arra vonatkozólag, hogy hogyan lehet mégis életben nem adott elfogadható magyarázatot, ám azt bevallotta, hogy korábbi bűneiért vezekel azzal, hogy most maga köré gyűjti a gyerekeket és gondoskodik róluk: "Odaátról" hozott ismeretlen eredetű gyümölcsökkel eteti őket, mesét olvas nekik és vigyáz rájuk, míg rémületes arcát egy fekete vászonmaszk mögé rejti, hogy a porontyok ne féljenek tőle.

Hőseink fején ugyan több alternatíva is átfutott - rendőrkézre adják-e vagy egyszerűen csak lőjjék le - ám végül úgy döntöttek elengedik. A Fekete Arc hálája jeléül elárulta neki, hogy az "Ideát" egyre veszélyesebb: az idő és bizonyos tárgyak egybecsúszása valami nagy veszedelem előhírnökei. A különös lény egy térdigérő saras vízzel teli gödörben nyom nélkül eltűnt. Hátrahagyott Dr. Loongnak egy férget mellyel kapcsolatba léphetnek vele, de nyomozóink magukkal vitték különös, három mutatós óráját és furcsa gyümölcseit is.

Másnap a rendőrséggel formálisan tudatták az ügyet, a Fekete Arc elárvult gyerekbandáját pedig az Angel Guardian intézet gondjaira bízták. Már minden szépen elrendezettnek látszott, amikor délben külön-külön olyan hajmeresztő, ép ésszel meg nem magyarázható eseményeket tapasztaltak, melyek mintha igazolni sietnének a lény kriptikus figyelmeztetését.

Nem titkolt tervem a kampánnyal, hogy kicsit kiszélesítsem - esetlegesen nem riadva vissza unortodox elemek felvonultatásától - a Cthulhu mesék jól ismert palettáját, melyek számomra mesélői oldalról már kimerülni látszottak. Ennek jegyében ez a történet például nélkülözött egy valódi ellenfelet. Az írekről, az igazgatóról, sőt a végén még a Fekete Arcról is kiderült, hogy tulajdonképpen nem azok aminek elsőre látszottak - remélem meglepetést okozva ezzel a játékosoknak. Sajnos nagyon gyorsan kellett lezárnunk az ülés végét így nem volt mód arra, hogy megbeszéljük az észrevételeket. Ha megkaptam az első visszajelzéseket a fogadtatásról, legközelebb még markánsabban folytathatjuk a kalandot.

Az Erdők Sötét Szelleme (avagy Visszatérés Várkonyba) - ToC

Pár héttel ezelőtt felmerült az ötlet, hogy a Call of Cthulhu meséket másik talán egy kicsit a játékhoz jobban igazodó rendszerben játsszuk. Elhatározásunkat tett is követte. Elsőként Mihály által a közeljövőben bemutatásra kerülő bostoni holisztikus nyomozó iroda jóvágású nyomozóit generáltuk le két héttel ezelőtt. Másodikként pedig az általam elkövetett magyarországi CoC karakterekre várt az a sors, hogy az új rendszer alá terelgessük őket.

Az új rendszer pedig nem más, mint a Pelgrane Press által publikált Trail of Cthulhu rendszer. Az alapját képező GUMSHOE rendszert tavaly már teszteltük Szatymazon, az általam mesélt Esoterrorist mesében, a Six Packed-ben.

A játékülést a karakterek konvertálásával kezdtük. A szabálykönyv pár oldalas szabályt biztosít a korábbi investigátorok átültetésére a ToC-ba. Többünk vélemény az volt, hogy az új rendszerben a karakterek "erősebbnek" tűnnek. Ez a számok nyelvén azt jelenti, hogy egy újonnan megalkotott ToC karakter bár több General Ability-vel kezd, de az Investigative Ability-kban erősen alul marad egy konvertált karakterrel szemben. Bár nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy ezek a karakterek túl vannak 8-10 mesén és azokban szerzett fejlődésen. Másrészről a konvertált investigator is erősebbnek hat, mint a CoC-béli őse. Jobban előtűnnek a nyomozói képességek és a "skill koncentráció".

Jelenleg még nem tervezem, hogy a jövőbeli más CoC meséimet is átültetem ebbe a rendszerbe. Amiért a magyar nyomozókat választottam erre a feladatra, azaz, hogy ez a csapat nem a kőkemény mítosz feltáró, hanem a mai magyar társadalom alakjai. Olyan hétköznapi hősök, akikhez a ToC pulp jellegű rendszere jobban illik-illene. Na, de lássuk mi is történt. A történet rendkívül rövid és lineáris volt. Igazából a rendszert szerettük volna látni, hogyan működik és mennyire használható.

Szereplők:

Chugyik István - hivatásos távgyógyító (Máté)

Kárpáthy Kiss Jenő - tarisznyás életművész (Mihály)

Lugosi András Dr. - nyugalmazott mentőorvos (Dávid)

2009. szeptember, Budapest IX. ker.

Vérvörös jelek óta, nyomozóink élik mindennapi életüket. Bár Chugyikot a BPTV bezárása kicsit rosszul érinti, és Jenőnek sem felhőtlen a viszonya Tinával, a szomszéd lánnyal. Azonban az alufólia, a Népszabadság és a Meki árának növekedése sem gyakorolt kellő hatást nyomozóink vérnyomására az elmúlt hónapokban, így szinte már kötelességemnek éreztem egy kicsit változtatassak ezen. A változást pedig az hozta, hogy Lugosi, a 30 éves mentős tapasztalatával, segített világra hozni egy szörnyszülöttet az alatta lakó roma családnál. A kis lény felelevenítette annak a 10 évvel ezelőtti kalandnak az emlékét, amit az Őrségben Jenővel éltek át. A teremtmény biztosan az Erdők Sötét Szellemének fattya, olyan lény, ami maradandó károkat okozott, akkor nyomozóink elméjében.

Reggel Lugosi riadóláncon értesítette barátait. Sárosdi Adolf éppen más munkán dolgozott, így ő nem jött. De jött Chugyik István ismert tévés celeb, távgyógyító, mert neki van autója, igaz céges, de jobb minta a Volánbusz. És persze jött Kárpáthy Kiss Jenő, aki ma már csak alufóliába csavart árnyékolással bír létezni. Rövid felderítő munkával kiderült, hogy a nyomok ismét Várkonyba vezetnek, ahol a lány egy öreg cigányasszonynál járt, hogy teherbe eshessen. Várkony felé az út mekivel, körforgalomban és útszéli ürítéssel töltött órákkal telt. Várkonyban, a lány házában rejtett, de nyomozóink tapasztalt szemének jól látható jelekkel teleszőtt falakat találtak. Az öregasszony düledező kunyhójában viszont megtaláltak számos olyan holmit, ami évekkel ezelőtt az okkultista Hans Haydenmayer házában láttak. Többek közt egy pár faragott oszlopot, amiről már tudták, hogy kapu, ami az áldozati tisztásra vezet. Megfejtve a kapu jelszavát használták is. A túloldalán rögvest egy szertartást sikerült megszakítaniuk. A vénasszony egy fiatal lányt kínált fel egy Sötét Fattyú sexuális vágyainak. Hőseink megbéklyózták a Fattyat a majd egy évtizede megismert varázslattal. A vénasszonyt pedig Chugyik egyetlen lövéssel kivégezte.

Utólagos nyomózásuk kiderítette, hogy a környékbeli lányok java valamilyen módon kapcsolatba került a vénasszonnyal. Így ezt is orvosolni kellett.

A hírek szerint egy magát megnevezni nem kívánó ÁNTSZ alkalmazott szerint közelmúlt Örségben elhalálozott csecsemők mindegyikében kimutatták a H1N1 kórokozott, de pánikra semmi ok a közeli hozzátartozókat már mind beoltották, hogy elkerüljék a vírus további terjedését.

A rendszer beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Valóban a nyomozás során a nyomok megszerzését gördülékennyé tette. Viszont a meseírás oldalán pontos nyomvonalat kell ásni, hogy melyik nyom hova visz, mennyi van belőle és van-e a nyomozóknak annyi és olyan nyomozói képességük. Persze mindemellett figyelni kell arra, hogy a mese ne legyen u.n. railroading, vagyis ne vezessük a játékosokat egy vonal mentén, hanem érezzék, hogy ők viszik előre a mesét.