Különleges felépítésű sci-fi kampányom (bővebben itt) első önálló kalandját játszottuk le Dáviddal, akit nemsokára követ majd Krisztián is.
A történet 2003 januárjában kezdődött, amikor is már az amerikai hadsereg utolsó konyhasegédje is sejtette, hogy márciusban offenzíva indul Irak ellen. William Candynek (bal oldali kép), az amerikai légierő főtörzsőrmesterének különleges megbízása volt a CIA köteléke, azon belül is a SAD (Special Activities Division) számára. Sok, ilyenkor kötelező papír aláírása közben feliratkozott a Project Angel programra, mely felett a Légierő tudományos kutatórészlege, a CRS (Cybernetic Research System) bábáskodott. Robert Brewster és Franklin Kirby tábornokok tájékoztatója szerint a jelentkező katonák bevetés során esetlegesen bekövetkező haláluk után testüket a CRS rendelkezésére bocsátják, ami - elsősorban orvosi kutatásokra - felhasználhatja azokat. A projekt vonzerejét az is növelte, hogy az özvegyeknek illetve hozzátartozóknak a Légierő a szokásos kárpótlás négyszeresét folyósítja. Candy agglegény révén habozás nélkül feliratkozott, gondolva nővérére és annak családjára.2003 március huszadikán, nem sokkal éjfél után egy lopakodóbombázóból Candy és Lybecker 10,000 méteres magasságból HALO (High Altitude Low Opening) ugrást hajtott végre mélyen Irak északi légtere felett. Küldetésük első állomása kapcsolatfelvétel volt néhány kurd pesmergával, akik majd elvezetik őket a Mahdi Milícia egy közeli laktanyájához. Erre a célpontra kell majd lehívniuk a hajnali 2:30-kor támadó 173-as légidandár megelőző légicsapását. Sajnos a tervbe valahol hiba csúszott.
A kijelölt randevúponton egy kunyhót, a jelzésül szolgáló tábortüzet és három halott pesmergát találtak. Lybecker és Candy megvizsgálta a hullákat, akiket valamilyen pengével halálra szúrtak, láthatólag még arra sem volt idejük, hogy használják a fegyverüket. A nyomokat követve találtak egy negyedik katonát, aki még épphogy életben volt. Zavaros beszámolója szerint egyik társát valami démon szállta meg, és rátámadt, és vélhetően a többieket is megölte. A kézenfekvő zagyvaság mellett meséjében még az sem stimmelt, hogy az elmondása alapján azonosított társa szintén holtan hevert a tűz mellett. Candy valamilyen belső késztetésnek engedve pár percet arra szánt hogy visszamenjen a tűzhöz és még egyszer megvizsgálja a halott katonát...akinek holtteste szőrén-szálán eltűnt.
A nyomokat megvizsgálva felfedezték, hogy az illető egy nagyobb ívben, de valószínűleg az ő nyomukba eredt. Elrejtőztek a kunyhóban illetve a mellette álló düledező kamrában, hogy kelepcét állítsanak az illetőnek. Sajnos ebbe a tervbe is hiba csúszott. Candy még hallotta, hogy Lybecker felnyög a rejtekéül szolgáló kamrában, majd társának készleteiből két gránát gurult az orra elé, melyek feladatukat beteljesítve szépen fel is robbantak.
Az eszméletét vesztett főtörzs egy szűk, sötét és hideg helyen tért magához egy inkább szarkofágnak semmint ágynak aposztrofálható fekvőalkalmatosságon. A szomszédos szarkofágban Lybecker feküdt - vagyis ami megmaradt belőle: a helység egyik eltörött tartógerendája fektében agyonnyomta. Candy meglepetten konstatálta, hogy mind a haja, mind az összes ruhája hiányzik, ám nem volt ideje sokat töprengeni, ugyanis a szobácska egyetlen ajtaja mögül távolodó léptek zaját hallotta.
Miután azok elhaltak feltárta az ajtót és felfedezte, hogy valamiféle repülő alkalmatosság belsejében van, mely meglehetősen szerencsétlen módon ért földet - a jelek szerint már hetekkel, hónapokkal vagy akár évekkel ezelőtt. Odakint szürke égbolt, köd és behavazott vidék látványa fogadta. Mielőtt utolérte volna a fagyhalál, sebtében követni kezdte a nyomokat a hóban, kezében a járműből zsákmányolt jókora vascsővel. A három, alaposan beöltözött illető lassan cammogott dél-kelet felé, vissza saját nyomaik mentén. Ekkor William Candy őrmesternél történt valami amit úgy hívnak filmszakadás. Mire magához tért, a három férfi élettelenül hevert körülötte, láthatólag az ő keze által legyilkolva. Gyorsan felöltötte egyikük különös, szkafandernek is beillő ruháját (bal oldali kép), majd kifosztotta őket.
Egy pisztollyal és egy igen magas sugárzási értéket mutató Geiger-Müller számlálóval gazdagabban tovább indult a nyomaikat követve. A behavazott, ködös hegyvidék meredek lankáit követve néhány baljóslatú leletre bukkant egy kopott, viseletes hirdetőtábla, egy hócsuszamlástól befedett hegyi szerpentin és egy évek óta oxidálódó autóroncs formájában. Amikor pedig a hó alatt valami azonosíthatatlan, körülbelül félméteres objektum száguldott el mögötte, jobbnak látta sietősre venni a lépteit.
Felért egy fennsíkra ahol - amellett, hogy a sugárzási szint is elfogadható szinten mozgott - egy obszervatóriumra bukkant. Az épület láthatólag nem volt a legjobb állapotban, és az összképet tovább rontotta, a villanypóznákra lánccal kikötözött, megcsonkított, szétfagyott holttestek látványa is. Kellő óvatossággal közelítette meg a közelebbi épületet, ahol is nemsokára tűzpárbajba keveredett két francia nyelven beszélő férfival, akik az alultápláltság és a sugárfertőzés jeleit mutatták. Egyiküket megölte, ám amikor a másik erősítést kapott egy szintén rozzant egészségű nő képében, az őrmester súlyosan megsérült. Azok ketten rémülten visszavonultak és a másik épületbe vezető földalatti folyosót lezárták maguk mögött. Ebben a hajnalig tartó patthelyzetben Candy kicsit összeszedte magát, meggyőződött róla, hogy valahol Franciaországban van, majd némi élelemre téve szert figyelni kezdte a másik épületet.
Nem is kellett sokat várnia. A hajnal első fényével nem éppen egyetértésben, de láthatólag alaposan felcsomagolva a pár útnak indult dél felé. Hősünk felderítette a másik épületet, ami láthatólag korábban hat embernek adott otthont. Az egykor tudományos célokra használt apró épület szennyes, koszos fészekké degradálódott, ám a korábbi lakók leghátborzongatóbb szokásainak bizonyítékául azonban nem a helység állapota szolgált: a szoba közepén rakott, még meleg tábortűz mellett fekvő részlegesen feldarabolt emberi holttest, melynek néhány csontja a hamuban hevert.
Némi megkönnyebbülésül szolgált az egyik bezárt helységben talált alultáplált, koszos, de határozottan élő nő, aki egy csőhöz bilincselve várta az éhhalált. A főtörzs eloldozta, majd adott neki a frissen zsákmányolt konzerveiből. Ilyetén módon elnyerte a bizalmát, ám az ezt követő beszélgetés nem hogy magyarázatot adott volna William Candy számtalan kérdésére, sokkal inkább érthetetlenné tette ezt a rémálomba illő helyzetet. Eszmecseréjükből azonban hamarosan kizökkentette őket valami...
1 megjegyzés:
Advancement Points: 3
Megjegyzés küldése