Lassan három éve lesz hogy utoljára követtük Ködvölgy hőseinek sorsát, ám most egy teljesen váratlan eredménnyel záruló szavazás mégis napirendre emelte ezt a ráérős tempójú kampányt.
Ezúttal két új játékos is csatlakozott a résztvevőkhöz:
Andris - Holdcsepp (főállású erdőlakó tündelány)
Krisztián - Kalpagos Erik (újdonsült szőlészgazda)
A veteránok:
Dávid - Nyomkövető Minnard (féltünde erdőjáró)
Gábor - Calim Rusale (Tyr pap)
És akik nem voltak jelen:
Máté - Kétszakállú Finbogge (törpe - nem derült ki mi a foglalkozása)
Zsolt - Mataak (drow mindenes)
Minnard (Dávid) és Calim (Gábor) egy varjúdombi gazda, Molga (baloldali kép) kérésére felkeresték a szőlősét, hogy az ott talált furcsa lyukak és nyomok végére járjanak. Itt megismerkedtek a valamikor jobb időket látott nemesi család legifjabb sarjával, Erikkel (Krisztián) aki a domb másik felén álló szőlős felvirágoztatásával foglalatoskodott.
Lassan rájuk ereszkedett az éjszaka, a fák közül pedig lopva figyelte őket Holdcsepp (Andris), aki maga is érdeklődött a varjúdombon megjelent különös lyukak és az azt körülvevő még különösebb nyomok eredete iránt. A dombon lesbe helyezkedett hősöket nemsokára Erik bátyjának, Torghnak az érkezése zavarta fel. A fiatal lovag Calim nővére, Yuhria iránt érzett szerelme miatt ajánlott fel egy párbajt Minnardnak aki különleges helyet foglal el lány szívében.
Az erdőjáró meggyőzte a lovagot, hogy párbaj helyett inkább segítsen nekik és érdemeit inkább ezzel, semmint egy erdőjáró legyőzésével gyarapítsa. Nemsokára csatlakozott hozzájuk Holdcsepp, aki diszkréten felhívta a figyelmüket arra az aprócska tényre, hogy Molga háza odalent a Varjúdomb lábánál bizony kigyulladt. Az odasiető karaktereket ádáz, vérszívó Üszögrőzsék (jobbalsó kép) hada fogadta, melyek rögtön nekik is estek.
Az erdőjáró meggyőzte a lovagot, hogy párbaj helyett inkább segítsen nekik és érdemeit inkább ezzel, semmint egy erdőjáró legyőzésével gyarapítsa. Nemsokára csatlakozott hozzájuk Holdcsepp, aki diszkréten felhívta a figyelmüket arra az aprócska tényre, hogy Molga háza odalent a Varjúdomb lábánál bizony kigyulladt. Az odasiető karaktereket ádáz, vérszívó Üszögrőzsék (jobbalsó kép) hada fogadta, melyek rögtön nekik is estek.
A harc után kiderült hogy Molga ugyan nem égett bent a házban, de nyom nélkül eltűnt, vélhetően a házának a padlójából nyíló földalatti üregben. Erről hamarosan kiderítették, hogy a dombtetőn álló présházba vezet. Ezalatt felgyulladt Erik háza is, melyet még időben sikerült eloltani. A ház körül talált nyomok alapján egy patkányemberre kezdtek gyanakodni, akinek nyomai eltűntek a domb nyugati oldalát övező mészkősziklák környékén. Itt egy vélhetően mágikusan zárt, sziklának álcázott bejáratot fedeztek fel, mely a domb alá vezet. Mivel nem tudták kinyitni, visszatértek az alagúthoz, mely Molga házát és a présházat kötötte össze.
Hajnal felé alaposan kifüstölték a járatot, majd Minnard és Erik felderítették. Bent döglött patkányokra és egy titkosírással készült dokumentációra bukkantak. Ebből kiderült, hogy értelmes patkányok egy nagyon hosszútávú terv részeként üszögrőzse sereget építettek, melyet a csőszök vérével szándékozták gyarapítani. Molgát egy síp segítségével képesek patkányemberré változtatni, valamint valami nagyon baljós dologra készülnek egy bizonyos Nagy Tégely segítségével.
Az okos tündelány a 'Nagy Tégely' szó kimondásával feltárta a szikláknál talált mágikusan zárt átjárót, ami mögött rábukkantak a patkányember alakba zárt Molgára és a "Nagy Tégelyre". Ez utóbbi nem volt más, mint a Mélysötétből felbugyogó gennymiazma kút, melyet a sötét tündék növényirtásra használnak. Az elfogott patkányember vallomásából kiderült, hogy a sötéttündék Holdpatkányokat (baloldali kép) engedtek fel azzal a feladattal, hogy hídfőállást építsenek a Varjúdombból. Ehhez először el akarták kergetni az ittlakókat, majd később terméketlenné tenni a domb földjét. A holdpatkányok napközben normális patkányokként működnek, ravasz értelmük csak holdkelte után mutatkozik meg. Nos hőseink nappal közönséges csapdákkal és sajttal összefogdosták őket, egyikük nyakában pedig megtalálták a sípot, amivel szépen visszaváltoztatták a szegény gazdát.
Sikerült felkutatniuk az üszögrőzsék forrását képező Gulthias-fát is, mely egy vámpír szívén átdöfött karóból nőtt ki. A fát kivágták, gyökerét kifordították, az alant fekvő vámpír csontvázát kövek alá temették, majd Calim felszentelte a sírt. Holdcsepp a Tölgyfaliget Apátságból kapott segítséggel vízzé változtatta a gennymiazmát, így a maradék fenyegetést is elhárították Varjúdomb fölül...egész pontosan alól.
Új ismeretségek és barátságok köttettek, melyek új kalandok ígéretét hordozzák magukban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése