Temple of Takhisis - DL D&D

Folytattuk a 24 órás próbasorozatot, melynek végcélja Sargonnas lesz. Végighenteltük a folyosót, mely szinte a legszebb Diablós időket idézte. Egy ponton egy iszonyú mély aknába kellett leereszkednünk, melynek az oldalán spirálisan lefelé kígyózó járda vastagon úszott a csúszós, de gyúlékony trutyiban. Felgyújtottuk ugyan, de olyan lassan égett le, hogy az időkorlát miatt nem engedhettük meg magunknak a várakozást, így leugrottunk. Ki Repülés-, ki Lebegés italát használt, a többiek Gábriel (Zsolt) jóvoltából szárnyakat növesztettek. Karakterem szabadesést kísérelt meg, a kezébe készített Repülés italával - a becsapódást egy bokaficammal megúszta. Az akna alján ledaráltunk néhány ördögöt, majd egy Mennyei angyallal gyűlt meg a bajunk, aki lelkünket megóvandó Sargonnastól, nem engedett tovább. Itt az eddigiekhez képest komolynak mondható szerepjátszásra került sor, mivel egyesek ki akarták nyírni a makacs angyalt, a karakterem és Gutter (Gábor) viszont elzárkózott ettől. Itt majdnem keletkezett egy a szabálykönyvek által 'Intra-party Conflict' néven azonosított játékszituáció, de végül megoldódott a helyzet, bár Rascan (Dávid) és Gutter között maradt némi szikra. Az angyal kinyiírása után egy gigászi hadszíntérre jutottunk, ahol megpillantottuk Sargonnast 20 láb magas ember formájában, és persze hanyatt-homlok menekültünk is egy portálon keresztül.

Visszajutottunk a Pikkelyes Kutya fogadóba, ahol a tiefling kocsmáros helyett már egy ördög futtatta az üzemegységet. Az új tulaj sajátságos módon bontotta fel a szerződést az ott helységet bérlő aasimar ügynökkel: boltostul befalazta. A fogadóban pihentünk egy kicsit és ott fejeztük be a játékot, hogy készülünk átlépni a kapun, mely Agathionba, a legveszélyesebb, leghidegebb és legszelesebb rétegbe vezet.

A képen Sargonnas látható, aki eredetileg minotaurusz formában szokott garázdálkodni.

Pool of Radiance - FR D&D

Kicsivel korábban Silvara (Eszter) kiderítette, hogy a Kuto-tó szigetén álló piramist egy varázsló lakja, így kifejezetten fontosnak tűnt Cassiopea (Krisztián) előkerítése. A gonosz varázslónő persze szívesen velük tartott, így hét kalandozó (és hét játékos...atyaég) elindult felkutatni és semlegesíteni a folyó szennyeződésének forrását. Óvatosságból kikerültek egy ötfős ködóriás csapatot, akik a Reszkető-erdő szélén táboroztak.

A szigetnél azonban hiába vártak, a varázslónak - nevezzük Yarashnak - esze ágában sem volt kidugni az orrát, inkább egy fürkészővarászlattal méregette vendégeit. A csapat megelégelte a dolgot és egy fából formázott tutajjal, valamint az óriás sassá alakult Silvarával támogatva átkeltek. Meglehetősen nehéznek bizonyult bejutni a piramisba, melynek a tetejéből csak úgy bugyogott fel a szennyes méreg. Az építmény alsó szintjén permanens kétutas teleportok két csapatra bontották őket. Silvara (Eszter), Cassiopea (Krisztián) és Khargul (Dávid) voltak a szerencsések akik azelőtt feljutottak Yarash laboratóriumába mielőtt a varázsló foglyul ejthette volna őket odalenn. Blumbar (Gábor), Khalied (Gergő), Maya (Zsolt), és a múlt szessön óta feltámasztott Dorian (Máté) azonban már nem voltak ilyen szerencsések: Yarash bezárta őket egy rendkívül forró és párás folyosórendszerbe.

Silvara és két társa egy kőfúró tokka megidézésével kivágták magukat egy kelepcéből, majd Yarash utolsó védelmi vonalát is legyőzték. Ez utóbbi egy elátkozott tükör volt, amiből hasonmásaik léptek elő, pontosan olyan felszerelésekkel, varázslatokkal és képességekkel, mint amelyekkel ők rendelkeznek. Alaposan legyengülve, varázslatok nélkül szembesültek Yarash-sal, akin láthatóan három aktív védő mágia, vagy varázslatszerű hatás fut...és rendkívül alpári módon beszél.

Sajnos a kaland utolsó harmadában négy játékos szemlélő státuszba kényszerült, pedig nem sokon múlt, hogy újra egyesüljenek. Bár meglehetősen izgalmas résznél fejeztük be, most egy kicsit pihenőpályára állítom a kapmányt. Erősen látszik már a vége, még két-három játékülést jósolok. Három év után ez lesz az első DnD kampány amit befejezünk és szépen akarom megírni a finálét.

A fenti képen az éppen jó kedvében talált narfelli Khargul látható.

Pool of Radiance - FR D&D

Blumbar (Gábor) visszatért az élők közé Braccio püspök isteni közbenjárásának köszönhetően, viszont Doriant (Máté) még az éjjel orvul meggyilkolták. A játékosok az alakváltó Ivellimilre gyanakodnak, nem minden ok nélkül. Maya (Zsolt) úgy döntött, hogy halott társával marad, így a Tanács Zhentilbe küldendő delegációjához végül nem csatlakozott. Ebben a döntésben volt némi szerepe annak a ténynek, hogy sem Máté, sem Zsolt nem értek rá az ominózus hétvégén.

A követek tehát:
Dávid - Khargul of Narfell (ember harcos)
Gábor - Blumbar at Ungart (törpe barbár)
Eszter - Silvara (elf druida)
Gergő - Khalied (elf szerzetes)

A lepecsételt diplomáciai papírokban Új Phlan tanácsa tisztázza viszonyát Zhentilerőddel, és ezen fontos iratokat nem lett volna bölcs dolog közönséges futárral küldetni. A játékosok becsületesen (értsd. kibontatlanul) leszállították az okmányokat, a Pocakos dombok lábánál álló zhent helyőrségbe, ahol a parancsnok át is vette. Meghívta követeit egy kellemes vacsorára, melynek során egy kölcsönösen bizalmatlan csevegés keretében sikerült némi információt cserélniük. A zhentek akkor tálalták a feketelevest amikor álomra szenderedtek, mivel azonban voltak oly bölcsek és őrszemet állítottak nem sikerült vendéglátóik merénylete. Elmenekültek a kaszárnyából és gyalogosan visszatértek Phlanba, ahol értesítették a Tanácsot az eseményekről. Ekkor derült, ki, hogy a vezetőség legifjabb tagja, Porphyryrs Cadorna nyom nélkül eltűnt a textilházból.

Blumbar aktív részvételével megszervezték a Valjevo-kastély elleni támadást, ám a tervben kulcsszerepet játszó Stojanow-folyót ehhez előbb meg kell tisztítani. Kiderítették, hogy a szennyezés valahol Kuto-tavánál kezdődik. Három napot adtak maguknak, hogy végrehajtsák a feladatot, mely Silvara (Eszter) szívügye.

Hat zhent katona felaprításától eltekintve semmilyen harc nem volt, viszont voltak vadonbeli találkozások, melyek akár harccal (a vörös sárkány esetében egyértelmű meghalással) is végződhettek volna. Az ilyen találkozások nagymértékben fel tudják dobni a játékot, élőbbé teszik a világot és később egy ötlet kapcsán vissza lehet térni hozzájuk.

Pool of Radiance - FR D&D

Maya (Zsolt), Khargul (Dávid), Silvara (Eszter) és Khalied (Gergő) Phlan tanácsának delegációjaként több heti itt tartózkodás után végre elhagyták a várost, az eddig megközelíthetetlen északi vidékek felé. Céljuk az volt, hogy megnyerjék ügyüknek a pusztákon tanyázó nomádokat, akikről az a hír járta, hogy lepaktálni készülnek a Vezérrel, aki Valjevo kastélyából irányítja a sötétség gyülekező seregeit.

Először összefutottak Thujával, Rastan nomád király lányával, aki éppen elszökött otthonról, hogy elkerüljön egy kényszerházasságot Al Rasid királlyal a Puszta legnagyobb nomád csapatának, a Holló klánnak a fejével. A nomád hercegnő elvezette őket a Sárgaszakáll törzshöz, ahol megismerkedtek az apjával, Thuja bátyjával, Kultarral és a sámánnal, Urgolddal. Ez utóbbiról Silvara kiderítette, hogy druida, akinek feladata a Reszketőerdő őrzése, és aki már régóta várja azt az utána küldött személyt, aki majd megtisztítja a mérgezett Stojanow-folyót. Rastan király elárulta, hogy nincs sok választása a Holló klánnal kötendő szövetséget illetően, ám a karakterek hozta ajánlat kibúvóval kecsegtet. Khargul a szavát adta a város nevében, hogy amennyiben Phlan oldalára állnak a mindent eldöntő csatában, cserébe kereskedelmi és támogatási szövetséget kötnek velük. Az egyezséget a nomádok erősítésére küldött 150 kobold lemészárolásával pecsételték meg.

A Sárgaszakáll törzs élén visszatértek a városba, ahol a vezetőség nevében Werner Von Urslingen örömmel fogadta őket. A játék ott fejeződött be, hogy másnapra a Tanács döntést hoz, szövetséget köt-e Zhentilerőddel és ennek eredményét a játékosoknak kell majd kézbesíteniük.

Blumbar (Gábor) egyelőre anyagi megfontolásból nem támadt fel.

Ilyen mennyiségű résztvevővel még nem operáltam: 50 nomád (10 íjász, 30 lovas, 10 harcos) és 80 kobold (Silvara 70-et kiiktatott egy varázslattal). Bár három kör alatt eldőlt a harc, kicsivel több mint egy órán át játszottuk. Alkalmaztam némi gyorsító technikát a csoportos Védettségi fokok előállításával, ettől függetlenül ki kell találnom valami ütősebb módszert a nagylétszámú harcok levezetésére.

Pool of Radiance - FR D&D

Az egykori Tyr katedrális megtisztítása, a játékülés kezdetét követő második percben már egy kezdeménydobással folytatódott, és ez a szessön végéig így is maradt. Megint lenyomtunk egy egész napos harcot, ork Bane papok, Bane lovagok és egy förtelmes ork banelar ellen, aki a főpapi cím büszke tulajdonosának mondhatta magát. Akadt még tennivaló bőven az alsó szinten, mivel a főpappal támogatott csapatok alaposan eltángálták az NPC partit.

A hét játékos nagyon szépen indított, mindjárt két csoportra is szakadtak. Ez abból a szempontból bizonyult jó lépésnek, hogy a szűk belső terek miatt nem biztos, hogy tumultus esetén mindenki labdába tudott volna rúgni, ezzel szemben a szétszakadt parti mindig könnyebb prédának bizonyul. Majdnem sikerült is kirekeszteniük a betörni igyekvő külső őrjáratot, ám miután ez nem sikerült a harci egyensúly megbomlott. Ijesztés varázslatokkal szétzilálták a soraikat, Khargulnak (Dávid) és Silvarának (Eszter) spuriznia kellett, míg Maya (Zsolt) és Dorian (Máté) a varázslatok hatóidejének lejártáig állták a sárát. Blumbar (Gábor) és Khalied (Gergő) a banelar főpap közelében küzdöttek, ám a szerzetes végül menekülőre fogta a dolgot, a törpe barbár viszont utolsó leheletéig hősiesen harcolt a renegerálódó és varázsolgató szörnypap ellen. Cassiopea (Krisztián) varázslataiból kifogyva csak a túlésére játszott, amit egy-két meredekebb helyzetet elkerülve sikerrel hajtott végre. A mesélőfal mögül Silvara tűnt a nap hősének, aki rengeteg sebződést bevállalva segített Dorianen és az ájult Khalieden is, ám barátait mentve végül hősi halált halt.

A vesztésre álló játékosok Arielt, Torm angyalát hívták segítségül, akit korábban megmentettek és aki cserébe felajánlotta, hogy egyszer kisegíti őket bajból. A szívességet eddig a Valhingen-temetőre tartogatták, ám a szükség most más követelt. Az angyal nem tudott segíteni azokon akik a templomban harcoltak, ám akik kívül tartózkodtak, azokat felgyógyította, s mivel Dorian kihúzta Silvara testét őt fel is támasztotta. A játékosok nem látták, de Ariel először Torm lovagját, az NPC Boremet térítette magához, aki a banelár mérgétől két órára szunyókálni kezdett a templom túloldalán, egy általa kimentett ájult Tyr pap társaságában. Amint magukhoz tértek berontottak, hogy leszámoljanak a főpappal, aki addigra sajnos kivégezte Blumbart.

Ariel támogatásával - mely kizárólag gyógyításra és az említett feltámasztásra korlátozódott - legyőzték a Bane követőket, akik egy része elmenekült egy kapun keresztül, amit később Braccio püspök lepecsételt. A katedrális visszafoglalásával az eddigi legnagyobb hőstettet vitték véghez, ám a legmagasabb árat is fizették érte.

Vault of Larin Karr - FR D&D

Máté tavaly nyáron kezdte ezt a gyári mesét, mely valójában egy Sword & Sorcery modul. Mi azonban áthelyeztük Forgotten Realmsre, mint egy a Fénytelen Citadella folytatásaként, melyet Zsolt vezényelt. Előzetes megállapodás szerint abban a kalandban Máté vitte azt

 a karaktert, amit most Zsolt alakít - kíváncsi vagyok az enyémmel ki merne játszani, ha én mesélnék ennek a partinak.:) Ha jól emlékszem idén valamikor az év elején játszottuk utoljára. Dávid kétszeri elhalálozás után még tavaly kiszállt a kalandból, így az utolsó két-három játékülésen csak Zsolt és jómagam vettünk részt. Mivel a modul igen erős két karakternek

Zsolt - Nefer Nefer Nefer (mulhorandi asimaar mágusnő)
Jómagam - Dorn Dundaron (ember harcos-pap)

így erősítésre volt szükség. Most szombaton történetesen úgy alakult a játékosok konstellációja, hogy folytathattuk. Eszter és Gergő csatlakoztak hozzánk, egy elkényeztetett máguslányka és egy pesszimista duergar képében.

A Quail-völgy felderítése során számos szerteágazó feladatot begyűjtöttünk magunknak, melyek közül a legjelentősebbnek Larin Karr kincse ígérkezik, mely valahol a völgy alatt húzódó Mélysötétben leledzik. A mostani játékülés azonban nem annyira a nyomozással, inkább a frissen megismerkedő karakterek kijátszásával telt, ennek megfelelően a kockagurítás is a szigorú minimumon maradt. S bár le-fel utazgattunk a völgyben a mesélőnek nem állt szándékában encounterekkel feldobni az egymást követő napokat. Ártani nem ártott volna, hisz a karaktereknek nem csak jellemileg, hanem taktikailag is össze kell rázódniuk, és tegyék ezt inkább egy egyszerű találkozás során, semmint egy komoly téttel bíró összecsapás alatt. Rövid, Mélysötétbe tett kirándulásunk során mindössze két élőhalottal találkoztunk , ám azokat a meglepetés kört követő első körben elűztem. Tárgyaltunk orkokkal a déli dombságból, akik fejpénzt fizettek volna a völgy alatt lakó ellenséges törzs harcosainak fejéért, de karakterem addig győzködte őket, míg sikerült révennem őket egy full-scale háborúra. Kétszer tíznap múlva találkozunk majd velük a földalatti tó partján, addig pedig újabb túrát teszünk a Mélysötétbe, ahová egy nemrég érkezett félszerzet nyomai is vezetnek.

Temple of Takhisis - DL D&D

Feketeszemű Gábriel (Zsolt karaktere) rögvest kijátszotta 

a pakliból megidézett Halált, és visszatért a bordélyházba, hogy nyélbeüsse az üzletet a Karizma-köpenyre. Mint kiderült a holmi jócskán meghaladja a csapat anyagai kereteit, így megelégedett egy fejpánttal, amiről azonban később kiderült, hogy nem növeli a Karizma tulajdonságot, mindössze a Karizma alapú szakértelmekhez ad bónuszt. Képletesen szólva a hajára kenheti. A vásárlás eufóriáját karakterem végigmeditálta a Pikkelyes Kutya fogadó szobájában - mindössze azon okból kifolyólag, mert az előző játékülés végére már sikeresen összevásárolta magát.

Solmir Vangor Sargonnas minotaurusz papja végül fogadott bennünket, de mindjárt el is árulta, hogy ha beszélni akarunk az istennel ki kell állnunk egy próbasorozatot, 24 óra alatt. Ez egy nagy, hosszú és egyenes alagút formájában várt minket, melyben sorban egymás után kemény elementálokat kellett gyaknunk, majd egy Káoszbestiát is. A próba célvonala még messze van, de a káoszdög után befejeztük a játékot, mivel a végén már Zsoltnak két játékos karakterét kellett irányítania, én pedig éhes voltam. Ja, és ötre jött Eszterék következő csapata.

Tök szuper, hogy felvettem egy szint Vándort, ugyanis amellett, hogy az fajom ajánlott kasztja, kettő helyett mindjárt négyszer támadok egy körben és kiválaszthattam a Külvilágiakat ellenségnek...meg illik is a karakteremhez.

A képen Tamlin Durixalet, Gergő hentesmód daráló drow elfje látható, akivel kiválóan tudunk bárkit közrefogni.

Pool of Radiance - FR D&D

Július elejei bemelegítő mesélésem során világossá vált, hogy Phlan visszafoglalásának következő fázisa az egykori Tyr templom megtisztítása lesz, melyet Bane papjai istenük szentélyévé 

konvertáltak. Ez a stratégia lépés amellett, hogy aláássa majd az ellenség morálját, a Podol Pláza csatáját is "papmentesíti". Az már csak hab a tortán, hogy Tyr katedrálisa több mint 336 év után végre visszakerülhet istenéhez.

A csapat,

Zsolt - Maya Arkenviir (Helm ember lovagja)
Dávid - Khargul of Narfell (ember harcos)
Máté - Dorian (Helm ember papja)
Gábor - Blumbar at Ungart (törpe barbár)
Eszter - Silvara (elf druida) - felső kép
Gergő - Khalied (elf szerzetes) - alsó kép

ezúttal kiegészítést nyert Krisztián - Cassiopea (ember varázsló) személyében, aki volt oly szíves levenni a vállamról az eredetileg NPC-nek készült karakter irányításának terheit. Az operatív csoportot még kiegészítette két Tyr pap, néhány jobban felszerelt városőr, Trollnyűvő Gorin, Pihe valamint Torm lovagja Borem, aki egy Szent Bosszúálló kardot forgat.

A templomban kettéváltak és az NPC-k Borem vezetésével a templom földszintjét, míg a játékosok az emeletet vették kezelésbe. Az itt szolgálatot teljesítő Bane papok és Bane lovagok mind azonos, vagy eggyel magasabb szintűek voltak, mint a játékosok, ennek megfelelően a harc jól el is nyúlt. A szűk hely pontosan ugyanolyan taktikai kötöttséget mutatott, mint D.Gábor legutóbbi Halruaa meséjének fináléjakor egy fogadószobában. A túlerőt így ha nem is könnyedén, de komoly veszteségek nélkül megúszták. Mivel a felső szintet biztosnak ítélték, így elindultak a lentiek segítségére, azonban a templom főpapja, Grubb itt tevékenykedik, így a kihívás szintje emelkedni fog.

Star*Drive - ALTERNITY

Folytattuk felderítői megbízásunkat, egy elhagyott bányakolónián, melynek lakói vélhetően a helyi fauna áldozataivá váltak. Az előző kaland egy hátborzongató felismeréssel ért véget, így a szessön elején mindjárt tesztelhettük is az Alternity harcrendszerét, holmi ragadozó hüllőkön. Az elszánt gyíkoknak szerencsére nem mi képeztük a fő táplálékát, hanem a homokban és vízben honos rákfaj. Szépen felslisszoltunk a hajónkra és megvártuk míg véget ér a vadászidény. Elvonultuk után körülnéztünk a még meg nem látogatott helyszíneken, rekonstruáltunk pár eseményt, majd számos értékes ásványra téve szert, távoztunk a következő kijelölt naprendszer irányába.

Szerencsétlen orvosunk (Dávid) többszöri próbálkozás és kritikus műhiba után tudta csak a gyógyulás útjára helyezni a szőrmók werent (Gergő karaktere), az ír pilótanő (Eszter karaktere) valamivel könnyebb esetnek bizonyult. Nem tudom mikor tudjuk folytatni majd a kalandot, de Máté elejtett kijelentéséből arra következtetek, hogy legközelebb az űrcsatára vonatkozó szabályokat lesz alkalmunk nagyító alá venni. Alig várom.

Temple of Takhisis - DL D&D

Épphogy magunkhoz tértünk az előző kaland végén megesett szintlépés okozta tápítás eufóriájából, mindjárt három láthatatlan manticore vetette ránk magát. Hamar ledaráltuk őket, és felvetődött, hogy ezek azok a kreaturák lehettek, akikről a githzeraiok meséltek. Bár nekik azt ígértük, hogy ha megtaláljuk a manticoreokat ránézünk a dologra, ám ezt a mellékszálat végül nem követtük. A szeles folyosók két fordulója után egy, a Tanar'i családba tartozó Hezrouba botlottunk, akit beidézett cimborájával együtt mindenféle magyarázkodás nélkül felkoncoltunk. Mivel a Hezrout éppen egy emberi szív elfogyasztása közben zavartuk meg, kézenfekvőnek tűnt, hogy az elhunyt embert is átkutassuk, így néhány hasznos mágikus tárgy mellett szert tettünk a Cocytus egy részének térképére.

A térkép segítségével mindjárt bele is futottunk két remorhazba, akik közül az egyik lenyelte a még mindig harcoló Rascant (Dávid) ám ezen apró akadály ellenére beteljesítettük sorsukat. Mivel a remorhazok a léptek nyomán, a talajban keltett rezdülések alapján szúrják ki áldozataikat, így megpróbáltam a havon osonni, ám ezen kísérletem általános röhögésbe fulladt. Vajon miért? :) Végül megtaláltuk a portált, mely a III. rétegbe, Pheleptonba, annak is legnagyobb városába Windglumba vezetett. A gigantikus cseppkővárosban nem szeretik a hozzánk hasonló jött-menteket, így első utunk a helyi fogadóba, a Pikkelyes Kutyába vitt. Érdekes módon a helyiek még arra is vették a fáradtságot, hogy a fogadóba betelepítsék a kalandozók ellátásához szükséges összes kiszolgáló üzemegységet, úgy mint mágia- és varázstárgyak boltja, fegyverkovács, illetve isteni gyógyító, vélhetően mindezt azért, hogy ne is lássák őket az utcán.

Tamlin (Gergő karaktere) végre elárulta, hogy be tud majd juttatni bennünket Agathonba, a kincstárba, ahol sok minden egyéb mellett a Sárkányok vérét is őrzik. A probléma annyi, hogy Sargonnas azonnal tudni fogja, hogy betolakodók hatoltak be, így nagyon gyorsnak kellene lennünk, ám ez nem egészen kivitelezhető ha még pontosan azt sem tudjuk, hogy néz ki amit keresünk. A másik lehetőség, hogy egy Solmir Vangor nevű minotaurusz Sargonnas pap segítségével előre bejelentkezünk az istennél. A játék megdöbbentő módon nem eme dilemma eldöntésénél, hanem az említett boltokban való tápolásnál ért véget. A Karizma-köpeny beszerzésének lehetőségétől megrészegült Feketeszemű Gábriel (Zsolt) még a succubusok által üzemeltett bordélyba is átrohant, ám a belépéskor használatos pakliból nem a legszerencsésebb lapot húzta...ez azonban már egy másik történet.

A játékidő kevesebb mint 10%-a telt szerepjátékkal, illetve a történet előbbre vitelét szolgáló interakcióval, a harcok szinte egymást követték. Eszter is bevezetett egy háziszabályt, mely szerint feltámasztáskor választhatunk, hogy CON-t vagy szintet vesztünk. Gondolkodik azon is, hogyan lehetne Szakértelmek használatakor kritikus sikert, illetve rontást szimulálni.

Ebbe az új naplóba még nem raktam fel ezen történetfolyamban szereplő karakterem, Sabra Homályösvény Gwenaura képét, így ezt most pótolom.