2009. február 15., vasárnap

Hunger - The Savage World of Solomon Kane

Zsolt által a két hete bemutatott The Savage World of Solomon Kane RPG-t most az első éles kalandunk követte, saját karakterekkel megspékelve, melyek a következők voltak:

Wilhelm Krakkenstein - (Gábor) hatalmas németalföldi, utazó gyógyító és utazó ítéletvégrehajtó.
Lachlainn Thorne - (Dávid) egyházellenes rókaképű gael, önkéntes templomos lovag.

A karaktereket az Armtownból Torkertown felé vezető útról lekanyarodó, egyenesen a Repedt kupa fogadóba tartó nyomvonalon hozta össze a sors. Mind a ketten Torkertownba, a bűnbe süppedt városba igyekeztek, de a hideg téli napon hamar rájuk esteledett, így kénytelenek voltak betérni az útmenti fogadóba. Rövid iszogatás és kérdezősködés után kiderült, hogy érkezésük oka jóval túlmutat a város határain: büdös sörükbe erős mérget kevert a fogadós kutya. Az egy mázsát is meghalaló, hatalmas testű Wilhelm egy egész korsóval bevedelt, míg Lachlainnek néhány korty is elég volt ahhoz, hogy erős fáradtság eredszkedjen tudatukra. Szerencsére a fogadós, a gaz William Bull és öt mocskos cinkosa kellően türelmetlenek voltak (vagy csak ostobán bíztak képességeikben) és még a beígért vacsora előtt lerohanták az utazókat. Pillanatok alatt véres öldöklés vette kezdetét. Wilhelm, széles pallosának három gyors csapásával pokolra küldött egy támadót, miközben Lachlainn csak tántorogva csapdosta a levegőt hatalmas zweihanderjével. A következő pillanatban előmerészkedett Bull is, aki halált megvető bátorsággal rávetette magát Wilhelmre és hegyesre reszelt fogaival egy borzalmas sebet ejtett ellenfele zsíros nyakán. Wilmhelmnek patakokban folyt a vére, a rajta csimpaszkodó ellenfelével, egyensúlyát elveszítve elvágódott, feldöntve egy készülő vacsorától füstölgő bográcsot, amiből megfőzőtt emberi végtagok és egyéb bensőségek borultak ki a fogadó padlójára. Ekkor hátborzongató dolog történt: a szanaszét heverő emberi "dolgok" közül két levágott kézfej hirtelen megmozdult és egy-egy támadónak estek. Hangos reccsenéssel roppantották össze torkukat, mielőtt végleg elernyedtek volna. Lachlainn ezután a földön fekvő Bullt egy hatalmas csapással kettéhasította. A két életben maradt támadó a társaik halálát okozó kezek láttán motyogtak valami egy legutóbb elkapott varázslóról, majd amikor maglátták, hogy Lachlainn elvégezte a véres munkáját, inkább a menekülés mellett döntöttek. Végül a saját csapdájukba estek, mert még a rajtaütés előtt elreteszelték a kijáratot, így a vérszomjas gael hátúlról könnyedén lemészárolta őket. A két utazó ezután összeszedte magát és átkutatta a fogadót, ahol rengeteg felhalmozott holmit találtak, amit vélhetően hosszú honapok során, az itt megszállt utazóktól tulajdoníthattak el. Wilhelm keze ügyébe került egy ősi tekercs is, melyen minenféle ördögi rítusok voltak olvashatóak. Azonnal elégették a bűnös feljegyzéseket. Hajnalban a fogadó is hasonló sorsra jutott, majd a két utazó folyatta útját Torkertown felé, hogy hasonló gonoszságoknak álljanak útjába...

Nincsenek megjegyzések: