2009. január 31., szombat

The Cannibal Isle (Sea Rats) - The Savage World of Solomon Kane

A játékülés célja a Savage World játékrendszer tesztelése. Ez a kiadvány a TestDrive v6 univerzális rendszerre épül. Minimális módosítással, és pár apró házi szabállyal megspékelt rendszer jól vizsgázott. A rendszer viszonylag egyszerű, könnyen elsajátítható. A történet eleve egy éles PvP szituációval indult, de a rendszer ebben is jól vizsgázott. A legtöbb rendszer akkor roppan meg, amikor a játékosok egymásnak eresztik karaktereiket.

Solomon Kane Robert E. Howard figurája, a 20-as években született Conan előtt. A történetek ötvözik a csattanos angolszász rémtörténeteket és az akkoriban oly divatos ponyvairodalmat. Kane, a puritán angol, mindig segít a rászorulókon és a bajbajutottakon, és kegyetlenül leszámol a gonosztevőkkel és Isten ellenségeivel. Egy olyan sötét időszak valódi lovagja, amikor Európát háborúk szaggatják darabokra, a népek babonások és egyformán félik Istent, az Inkvizíciót és a boszorkányokat. Howard alig egy tucatnyi novellát és pár töredéket hagyott hátra. Már az utolsó novellákban, ahogy Kane egyre távolabb kerül a civilizált Európától, úgy fedezhetőek fel a hasonlóságok, a karakter cselekedeteiben, mind a történetvezetésen, a későbbi rettenthetetlen, kimmériai barbár alakjával és történeteivel.

A tengeri patkányok a Ducatto Oro nevű kétárbocos hajóval járják a spanyol Main vizeit, kincsekkel megrakott kereskedő hajók után kutatva. A hajó (a mese kezdetekor már csak néhai) kapitánya Francesco de Huesopuño (Csontöklű) rettegett tengeri betyár. Hajnalban nem sokkal napfelkelte előtt a figyelő közeledő fényeket vett észre, ami a hajó felé tartott. Mire az „igazak” álmát alvó legénység összekapta magát, már rajtuk is ütött az átkozott francia kalóz-vadász, LeBeuf kapitány.

Elkeseredett harc vette kezdetét, de a túlerő és a meglepetés ereje nem kedvezett a kalózoknak. Mindenkit kardélre hánytak. Mire a nap a horizont fölé bukkant a Ducatto Oro megtépázottan sodródott tova a hajnali köd leple alatt a tenger ismeretlenebb vizei felé. A távozó francia hajó legénysége előtte fáklyát dobott a fedélzetre, hogy végleg visszaadja a teremtőnek a hajót és a halottak testét. A játékosok kisebb nagyobb sérüléssekkel úszták meg a rajtaütést. A fedélzetet a kalóz tárasak megcsonkított tetemei és lekaszabolt hullái borítják.

A túlélők csak a játékos karakterek. Hamar megindult a küzdelem a hatalmi pozíciókét, de elhalálozás nem csak pár újabb sérülés keletkezett. A tűz és a harc használhatatlanná tették a hajót, így sodródnak arra, amerre a tenger istenei terelik őket. Ezalatt átkutatva a hajót kiderül, hogy a kapitány egy nőt rejtegetett a szobájában, akit természetesen LeBeuf magával vitt a kapitánnyal együtt. Végül is ők ketten voltak értékesek a hajón.

Hamarosan egy sziget közelébe sodródtak, aminek az öblében megpillantották, LeBeuf hajóját a Étoile D’Argent-et. Mivel az övék irányíthatatlanul sodródott, így a kiúszást választották. A hajó teljesen üres várakozott, még örök sem voltak semerre. Egyetlen érdekesség, hogy a hajót valami algaszerű növény nőtte be helyenként. A parton rajtaütés nyomaira bukkantak. Hamar kiderült, hogy a szigetet emberevő bennszülöttek lakták, akik addigra már végeztek a hajó legénységének java részével. Kalózaink a bennszülött falút felkoncolták, LeBeufnak nem találják nyomát, de saját kapitányukat, Huesopuño kimentették. A lányt pedig az utolsó pillanatban sikerült kimenekíteni a szigeten lévő vulkánba hajítástól. Az utolsó pillanatban sikerül odaérni, mielőtt a helyiek feláldoznák a nagy Vörös Istennek. Menekülésük közben még látják, hogy a csalódót isten vulkáni kitöréssel bünteti híveit.

A tengeri patkányok elhajóznak a naplementébe begyűjtsék a lányért járó jutalmat.

Nincsenek megjegyzések: