Introduction - SWoSK

The Cannibal Isle (Sea Rats) - The Savage World of Solomon Kane

A játékülés célja a Savage World játékrendszer tesztelése. Ez a kiadvány a TestDrive v6 univerzális rendszerre épül. Minimális módosítással, és pár apró házi szabállyal megspékelt rendszer jól vizsgázott. A rendszer viszonylag egyszerű, könnyen elsajátítható. A történet eleve egy éles PvP szituációval indult, de a rendszer ebben is jól vizsgázott. A legtöbb rendszer akkor roppan meg, amikor a játékosok egymásnak eresztik karaktereiket.

Solomon Kane Robert E. Howard figurája, a 20-as években született Conan előtt. A történetek ötvözik a csattanos angolszász rémtörténeteket és az akkoriban oly divatos ponyvairodalmat. Kane, a puritán angol, mindig segít a rászorulókon és a bajbajutottakon, és kegyetlenül leszámol a gonosztevőkkel és Isten ellenségeivel. Egy olyan sötét időszak valódi lovagja, amikor Európát háborúk szaggatják darabokra, a népek babonások és egyformán félik Istent, az Inkvizíciót és a boszorkányokat. Howard alig egy tucatnyi novellát és pár töredéket hagyott hátra. Már az utolsó novellákban, ahogy Kane egyre távolabb kerül a civilizált Európától, úgy fedezhetőek fel a hasonlóságok, a karakter cselekedeteiben, mind a történetvezetésen, a későbbi rettenthetetlen, kimmériai barbár alakjával és történeteivel.

A tengeri patkányok a Ducatto Oro nevű kétárbocos hajóval járják a spanyol Main vizeit, kincsekkel megrakott kereskedő hajók után kutatva. A hajó (a mese kezdetekor már csak néhai) kapitánya Francesco de Huesopuño (Csontöklű) rettegett tengeri betyár. Hajnalban nem sokkal napfelkelte előtt a figyelő közeledő fényeket vett észre, ami a hajó felé tartott. Mire az „igazak” álmát alvó legénység összekapta magát, már rajtuk is ütött az átkozott francia kalóz-vadász, LeBeuf kapitány.

Elkeseredett harc vette kezdetét, de a túlerő és a meglepetés ereje nem kedvezett a kalózoknak. Mindenkit kardélre hánytak. Mire a nap a horizont fölé bukkant a Ducatto Oro megtépázottan sodródott tova a hajnali köd leple alatt a tenger ismeretlenebb vizei felé. A távozó francia hajó legénysége előtte fáklyát dobott a fedélzetre, hogy végleg visszaadja a teremtőnek a hajót és a halottak testét. A játékosok kisebb nagyobb sérüléssekkel úszták meg a rajtaütést. A fedélzetet a kalóz tárasak megcsonkított tetemei és lekaszabolt hullái borítják.

A túlélők csak a játékos karakterek. Hamar megindult a küzdelem a hatalmi pozíciókét, de elhalálozás nem csak pár újabb sérülés keletkezett. A tűz és a harc használhatatlanná tették a hajót, így sodródnak arra, amerre a tenger istenei terelik őket. Ezalatt átkutatva a hajót kiderül, hogy a kapitány egy nőt rejtegetett a szobájában, akit természetesen LeBeuf magával vitt a kapitánnyal együtt. Végül is ők ketten voltak értékesek a hajón.

Hamarosan egy sziget közelébe sodródtak, aminek az öblében megpillantották, LeBeuf hajóját a Étoile D’Argent-et. Mivel az övék irányíthatatlanul sodródott, így a kiúszást választották. A hajó teljesen üres várakozott, még örök sem voltak semerre. Egyetlen érdekesség, hogy a hajót valami algaszerű növény nőtte be helyenként. A parton rajtaütés nyomaira bukkantak. Hamar kiderült, hogy a szigetet emberevő bennszülöttek lakták, akik addigra már végeztek a hajó legénységének java részével. Kalózaink a bennszülött falút felkoncolták, LeBeufnak nem találják nyomát, de saját kapitányukat, Huesopuño kimentették. A lányt pedig az utolsó pillanatban sikerült kimenekíteni a szigeten lévő vulkánba hajítástól. Az utolsó pillanatban sikerül odaérni, mielőtt a helyiek feláldoznák a nagy Vörös Istennek. Menekülésük közben még látják, hogy a csalódót isten vulkáni kitöréssel bünteti híveit.

A tengeri patkányok elhajóznak a naplementébe begyűjtsék a lányért járó jutalmat.

Age of Worms - EBERRON D&D

Krónikásunk ismét Dávid, a zord thráni pszionista játékosa:

Ismét a már jól megszokott épület tetején töltöttük az éjszakát (tanulva a korábban elkövetett hibákból, most már együtt). Hajnalban Abu Nanzo kiszúrta a visszatérő Deltát, aki (ugyan drámaian megváltozott külsővel, de felismerhetően (lásd képen, balra) az épület körül szaglászott. Maloranna kövek közé hasalt, Abu és Zodear meg teljes harckészültségben várta rég nem látott csapattársukat, aki rá jellemző módon láthatatlanul érkezett. Rövid üdvözlés után már egy biztonságos, nem anyagi síkon, varázslattal létrehozott gömbben folytattuk a beszélgetést, ahol mindkét fél tájékoztatást nyújtott a másiknak. Deltától megtudtuk, hogy Zoshiel jogarának kivétele miatt határozott úgy, hogy megrövidíti az utazását és visszatér Sharnba, gondolta valami nagy előrelépés történt az ügyben és valami fontos dologra szántuk el magunkat. Hamar felvilágosítottuk téves (és egyúttal túlzottan optimista) elképzeléséről és átnyújtottuk neki a gaz Gorin levelét. Egyébként és szerencsénkre Delta sikeresen letette a mágusvizsgáját, így ismét teljes valójában a csapattal tudott maradni (más kérdés, hogy akkor miért nem jött már előbb, illetve mi volt az amit meg kellett szakítania Aundairban az idelátogatásával?).

>
Röviddel a megbeszélés után megjelent Prosperó (teljes vértezetben) a segédjével egy faláda társaságában. Kisebb nézeteltérések és azok letisztázása után csapatunk a raktárépületek felé vette az irányt, hogy kipucoljuk az alakváltók búvóhelyét és központját és kiszabadítsuk Anatát és Yngvaar-t. A Kráken címerrel ellátott raktárépületet (képen, jobbra) Delta gázformában teljesen feltérképezte, de amikor fizikai formát öltött, hogy belülrõl segédkezzen nekünk a bejutásban, rátámadt egy Invisible Stalker. A csapat, eléggé kaotikus módon, de végül rendezte sorait egy korábban felfedezett helyiségben, ahol egy 10 láb átmérőjû kút vezetett lefelé, titkos módon állítható vízszinttel. Sajnálatos módon Prosperót a behatolás közben szem elől tévesztettük, így helyén már egy alakváltót fogadhattunk, akit kisebb kézitusa után Zodear Ovion egy második energialökettel a kútba taszított, ahol az a nehézpáncélzatának köszönhetően nyomban elsüllyedt. A titkos kő elmozdításával leeresztettük a vízszintet, majd kötélen leengedtük Abut, aki a út alatti kiterjedt helyiségben, egy vízből kinyúló csápos valami elkapott és lerántott a mélybe. Miközben Abu folyamatosan próbálkozott kiszabadulni, Zodear Zoshiel gyűrűjével lelebegett a vízszint közelébe, és agyloccsantó technikákat próbált alkalmazni a nagytestű szörny ellen. Csak a harmadik löket járt sikerrel, amikor Abu már nem volt eszméleténél, de a Prosperó által szétosztott varázsitalok segítségével szempillanás alatt rendbetettük a döglött szöny szétfröccsent bensőségei között. Mivel Zodear és Abu igen le voltak gyengülve (egyikük metálisan, másikuk fizikálisan) a csapat a Prosperó alakját felvevő alakváltó gyors kifosztása után egy kiadós pihenés mellett döntött, így a csapat ismét betelepedett a Delta által létrehozott biztonságos menedékbe. Zodearnak viszont még maradt annyi ereje, hogy egy pszionikus dimenziókapuval felmenjen a fogvatartottak celláihoz és elhozza Yngvaart. Éppen időben érkezett, a szoknyapecér fél-elfet már javában vitték (kihallgatásra?), így egy rövid mentális támadás és helyváltoztatás után tudott csak a megmentett fogollyal visszatérni a csapathoz.

A pihenés során kikérdeztük Yngvaart, aki nem sok új információval tudott szolgálni; gyakorlatilag semmivel. Delta és Zodear úgy határoztak, hogy félbehagyják a rejtekhely kitakarítását és Prosperó hiányában újrakötik az alkut a csapat és a Fekete Köpenyesek között. Kifelé menet megtisztítottuk az utat az Invisible Stalkerektől (szintén Prosperó által szállított csillámpor segítségével), ezután megnéztük mi a helyzet a celláknál, ahol már csak egyetlen fiatal, nemesnek látszó hölgyet találtuk (Ilya d'Sivis). Miután Delta meggyőzte arról, hogy mi nem a kínzói, hanem a megmentői vagyunk, magunkkal vittük és egyenesen meglátogattuk a befolyásos családját, a beszivárgott alakváltó azonnali kiiktatásának szándékával. A családfői pozícióban (apa) tevékenykedő alakváltót éppen egy megbeszélésen értük tetten. A partnere a rég nem látott, ám annál gyanúsabb kedvencünk, a mocskos gyémánttavi törpe bányatulajdonos, Keserűkő Ragnolin (portré balra) volt. A rövid csatában az alakváltó menekülőre fogta a dolgot, miközben a bányatulajdonos a lelkének patyolattisztaságáról próbálta meggyőzni a csapatot, természetesen sikertelenül. Végül a törpét az alakváltó nyírta ki valami erős pszionikus fagyasztó-erővel, mielőtt elkaptuk volna. Az imposztort a városi őrök előtt (velük megbeszélve) volt lehetőségünk kihallgani, de sajnos nem tudtunk meg semmi olyat, amit már ne tudtunk ill. sejtettünk volna korábban.

A rövid intermezzó után Yngvaarral együtt felkerestük Prosperó bizalmasát, Kendrát. A második bordélyban Delta verbális szorongatása után (ugyanis kiderült hogy a kislány egy büdös kettősügynök) a két, pontosabban most már három fél megállapodott a feltételekben: csapatunk befejezi a raktárépület kipucolását és megöljük a mögöttük álló agyszívót, megszűntetve ezzel a Fekete Köpenyesek közé beszivárgott alakváltókat. Cserébe az egyik oldalról Yurev hollétét, a másikról pedig minden információt megkapunk, ami kapcsolatba hozható a Férgek Korával, Hakim Szahatostúl, Fekete Kompániástúl és minden egyebestül...

Dead Set 2: Survivor X - AFMBE

2010 december. A CBS és az Alekszej Fjodorov Media Broadcasting Enterprise (AFMBE) közös produkciójában nyáron elindult a Survivor X show, mely a nagy előd kihívásait új szintre emelte. A játékosok ezúttal már magukban, a helyszínen tevékenykedő stáb közreműködése nélkül kell hogy ellenálljanak az elemeknek és leküzdjék a kihívásokat a festői karibi szigeten, Moricantén. Az AFMBE műsorsugárzó műholdrendszerének és a mobil technológia fejlett adatátviteli sebességének köszönhetően a játékosokra szerelt miniatűr hang és kép továbbító műszer, - az úgynevezett Ereklyék segítségével - élőben, saját szemszögből követhetők és instruálhatók a nap 24 órájában. Az élő adás közvetítésében a szatellit kapcsolattal rendelkező telepített állomások, a Totemek gondoskodnak, a műsort vezető csoport pedig a 14 kilométerre található Yeke-Yeke szigeten felállított stúdióból dolgozik. Állandó készenlétben áll és naponta többször is meglátogatja Moricantét a stúdió két helikoptere, az Avatárok, melyek hol a játékhoz szükséges eszközöket, a hétköznapi használati tárgyakat, jutalmakat szállítják, de ők viszik el a kiesett játékosokat és hozzák a vendégeket is.

Karácsonyra már csak 4-4 fő maradt a két szembenálló törzsben és a 25-én reggel kezdődő vetélkedő fogja eldönteni melyik törzs veszít majd egy újabb embert. Játékosaink a Teca törzs tagjainak bőrébe bújnak, akiknek a különbözőségük keltette belső ellentéteik mellett a Mono törzs összetartó rátermettségével is szembe kell nézniük.

Mivel még ezt a mesét egy másik csapat is le szeretné játszani, a sztori részleteit fedje jótékony homály.

Isle of the Feathered God part II. - HYBORIAN ADVENTURES

Félbehagyott kalandunkat egy hétköznapi játékülésen folytattuk:

A két fekete levágása után kihallgatták Millarn emberét, akinek furcsa vágásokat is találtak a hátán. Elmondása szerint röviddel a partraszállásuk után megtámadták és elkapták őket a feketék, a kapitányukat még látta elmenekülni. A barlangban a helyiek vezetője - egy hatalmas tollas ördög - órákig kínozza (megnyúzza) a foglyokat, majd feláldozza őket valami tollas isten oltárán. A puszta szerencsének volt köszönhető, hogy el tudott menekülni és kitalált a barlangból.

A csapat ezután közelebbről felderített egy már korábban messziről is megfigyelt rejtett öböt, ami tele volt hajóroncsokkal. Itt meg is találták a legégett hajójukat, ugyanakkor észrevettek egy primitív szerszámokkal félig elkészített bárkát is. Visszafelé nyilvánvalóvá vált, hogy valaki figyelemmel kíséri mozgásukat, így egy kevésbé támadható helyen, nagy kerülővel tértek vissza a barlanghoz. Közben Armateo lemaradt és felfedezett egy kis táborhelyet, ami jóval régebbinek tűnt egy naposnál. A barlang felderítése előtt a csapat úgy szavazott, hogy lemészárolják a szintén korábban már megfigyelt falut, ahol csak gyerekeket és öreg férfiakat öltek, majd dobtak máglyára.
Ezután a kalózok behatoltak a barlangba és heves harcok közepette megtisztították a járatokat. Egy mélyebben elhelyezkedő teremben Garasek levágta a hatalmas tollas sámánt, ezután Iskar megölte Rawnart, akivel azután a zingarai végzett (P). Összesen három kalóz maradt életben Millarn legénységéből. A harc végeztével a megtizedelt csapat visszatért a rejtett öbölbe a félkész bárkához és egyesült erővel dolgozni kezdett a sziget elhagyásán. Több nappal később megjelent egy szűkszavú szakállas idegen, aki csatlakozott a hajóépítő csapathoz. Vörös Millarn, Kígyószem és a hybóriai nő nem kerültek elő, bár a barlagban az áldozatokat a magmába lökték...

Isle of the Feathered God part I. - HYBORIAN ADVENTURES

Házilag összebarkácsolt második kiadású Hyborian Adventures tesztjáték utáni használatát a Nyugati-óceánon kezdtük meg, most az átlagosnál erősebb szövetségben működő játékosok alkotta kalózcsapattal:

Armateo (Mihály) - homályos múltú argosi halász
Garasek (András) - zingarai alávaló kutya
Iskar (Krisztián) - shemita sasszem
Mehár (Zsolt) - turáni mesteríjász

A szedett-vetett csapatot egy Mélytenger szemének nevezett legendás kincs megkaparintásának lehetősége hozta és tartotta össze, melynek egyik kulcsfigurája, egy tollakkal tetovált kushita volt, aki nemrég átverte őket és meglépett. Az áruló feketét egészen Tortage városáig tudta követni a bosszúra éhes társaság. Kisebb nyomozás után kiderült, hogy a tollas fekete, Ongam a kalóztanya egyik vezetőjével, az argosi Vörös Millarnnal szövetkezett. Millarn hajója, a Vöröscsont mellett viszont (megfelelően gyors kémhálózatról tanúbizonyságot téve), egy másik tortagei vezető, Rawnar birtokolta Árnyék is indulni szándékozott, amire a karakterek kisebb tanácskozás után fel is jutottak.


Éjfél után Millarnék kifutottak az öbölből, röviddel ezután az éjszakai kalózkodásról elhíresült Rawnar irányította Árnyék is útnak indult, de csak miután a rakománnyal együt két kalóz felcipelt egy ájult hybóriai nőt a kapitány kabinjába. A délkeleti irányba tartó hajózás több napig tartott; miközben éjszakák alatt a Vöröscsont legénysége számtalan csellel próbálta lerázni követőit, de sosem jártak sikerrel, mert Rawnarnak volt egy öreg csuklyás stygiai embere, Kígyószem, aki mesteri tanácsokkal látta el kapitányát a koromsötét éjszakákon is.

Több nap után végre feltűnt a láthatáron egy kis vulkanikus, sűrű dzsungel borította sziget, ahol a kikötés után a karakterek és Rawnar legénysége megtudta, hogy Ongam minden bizonnyal csapdába csalta Millart és a legénységét. Mikor a biztonság kedvéért visszatértek az öbölbe, hűlt helyét találták a hajónak, az üldözött Vöröscsontból meg csupán törött darabokat sodortak feléjük a hullámok. Rövid keresgélés után kiderült, hogy a sziget déli részén álló zátonyoknál található Millarn hajójának nagyrésze, darabokban. Másnap a bennszülöttek által kijárt ösvényeket követve a csapat rátalált az egyik vulkán oldalában nyílt hasadékra, ahonnan egy barachai kalóz menekült fejvesztve, nyomában két koromfekete harcossal. Az üldözők gyors levágásával ért véget a kaland első része.