Elkövető: Dávid
Tettestársak: Andris, Zsolt, Ecco és jómagam
A szokásos, táborban szállított Pendragon RPG keretén belül az egy évvel korábban, Wuerensis legészakibb területén csatangoló karakterek mozgatta történetet folytattuk. A sztori elindítója az előző eseményekhez kísértetiesen hasonló módon ismét Alchester ura, Sir Uriger hiányzása és ezáltal az ő helyét ideiglenesen elfoglaló tetvére, Sir Brelac volt. Az események onnan kezdődtek, hogy Brelac azonnali hatállyal Alcherterbe rendelte a játékosok irányította lovagokat, akik most a következők voltak:
Cynon (András) - Madog fia, helyi pogány lovag
Sir Keen (Zsolt) - felsőbb körökben mozgó default logresi lovag
Sir Renauld (Mihály) - mindenhonnan elüldözött udvari piperkőc francia lovag, vagyonos dámák hivatásos szédítője
A megint holtrészeg Brelac utasította lovagjait, hogy kísérjenek el egy nemsokára Alchesterbe ékező fiatal, délről (Sarumból) jött lovagot, akire rájött a bolondóra és errefelé keres kalandokat (hukk). Elsődleges cél, hogy vigyázzanak rá és a bátorságát nem sértve segítsék ha szükséges. A költségek fedezésére kisebb vagyont, 1 librát passzolt át a lovagjainak. Állítása szerint minden egyebet már elrendezett. Az esti vacsorára be is futott a délről jött vendég, Sir Gilroy (Ecco), akiről hamar kiderült, hogy a Sarumi vár urának, Robertnek a második fia. Céljai olyan egyszerűek voltak mint ő maga: dicsőséget és hírnevet szerezni és azt hazavinni. A probléma csupán az volt, hogy Salisburyben már jóval a lovaggá ütése előtt bezsebeltek minden hivatalos modulok kínálta glory-t (legnagyobb részben ez Sir Eliot és Sir Bellias tetteinek volt köszönhető), így északra utazott felkeresni az egykor hírhedt Cambrock kolostort, ahová a tudása szerint visszatértek a szerzetesek és így ismét elérhetővé vált az igazi lovagság megismerésének kristálytiszta forrása. A bemutatkozás után pazar, Alchesterben sosem látott vacsora vette kezdetét, majd gyorsan megjelent egy rongyokba öltözött nő, Lady Endie a Vak Űrnő, aki lényegében a helyi kveszt elindítását szolgáltatta: megnevezte a teremben tartózkodó legnagyszerűbb lovagokat (játékos karakterek), akik Sir Gilroy társai lennének az igazi lovagság megismerésében. Többen egy helyi parasztlányt véltek felfedeni a Vak Úrnőben de kellően bölcsek voltak ahhoz, hogy ezt ne tegyék szóvá.
A kolostorba felé tartó utazáson a csapat először egy iszonyatosan mély bölcsességeket hablatyoló (láthatóan részeg) druidával talákozott, aki rejtélyes módon név szerint ismerte Sir Gilroy-t. Másodszor pedig egy felborult, hatalmas ketrecet szállító kocsit sodort feléjük a véletlen. A széttört ketrec üresen tátongott és az egyik közeli tetemen hatalmas karmolásokra bukkantak, a helyszíntől nem messze pedig felfedeztek egy életben lévő, de sérüléseire kissé rájátszó lovagot. A férfi Sir Kendrick néven mutatkozott be, elmondása szerint a csapata egy veszélyes medvét szállított Matchley-ből a Lambor-kastélyba, Phelan király megbízásából (persze a nyomok pont ellentétes haladási irányról tanúskodtak de ez már nem érdekelt senkit). Végül megérkeztek a magas sziklákra épített kolostor alá. A lovagság megismerésével kecsegtető, kolostor alatti barlang bejárata előtt igazi kunkaraktereknek öltözött szerzetesek várták az érkezőket és ahogyan arra számítani lehetett, a legmélyebb járatok egyikében, egy arra megfelelő pillanatban megtámadták a csapatot. Miután a hős lovagok igen kiélezett küzdelemben leverték a banditákat, gyorsan kimentek a barlangból, ahol megtalálták felszeletelt fegyverhordozóikat. A véres munkát élvezettel elvégző bandita, felmérve az új helyzetet, inkább belevetette magát a folyóba és elmenekült. Az elkeseredett lovagok ezután felmentek a barlang fölötti a kolostorba, ahol megtalálták az igazi szerzeteseket és Lady Elinnt, Alchester igazi urának, Sir Urigernek a feleségét. A kiszabadított szerzetesek, Elinn és egy életben hagyott bandita elmondásaiból a csapat könnyedén összeillesztette a történteket.
A szerzeteseket Gilroy apja, Robert küldte az elhagyatott kolostorba, Elinnt és férjét az ide magukat befészkelt banditák támadták meg, Urigert megölték őt pedig egy nagyobb váltásgdíj reményében hagyták életben. Az elfogott bandita rövid de annál kegyetlenebb kínzás után kibökte, hogy egy Brelac nevű ember kereste meg őket és bérelte fel csapatukat azzal a céllal, hogy megtámadjanak egy Kenilworth kastélya felé haladó csoportot és öljenek meg közülük mindenkit. Felmerült a gyanú, hogy Sarumból jelentős mennyiségű pénzt küldtek északra, még Gilroy érkezése előtt, sajnos rossz időben, egyenesen a hitvány Brelac tenyerébe. Hosszas tanácskozás után a csapat úgy döntött, hogy Earl Artgualchar, Wuerensis ura elé viszik az ügyet, aki végighallgatva az elbeszéléseket egy nagyobb csapattal megközelítette Alchester-t, ahol Brelac már hűséges zsoldosokkal tartotta a frontot. Természetesen Artgualchar különítménye hazavágta a zsoldosokat és visszafoglalta Alchester cölöperődjét, ahol a törvény értelmében Lady Elinn foglalhatta el halott férje trónszékét. Ezáltal hősieink is igen kedvező helyzetbe kerültek a kaland lezárásakor...
A képen Sir Renauldot alakító játékos látható, aki alulmaradt a 2 db. erdélyi töltöttkáposzta elleni hősies küzdelmében, így a kveszt utazását mind in- és out-of-character átszunyálta. Végezetül külön köszönet Ecconak, aki az első Pendragon játéka előtt kritikus sikerrel megdobta a Valorous traitjét (xeld!) és bátran felvállalta a rút lótolvaj, Earl Robert fiának, így a főszereplő lovag karakterének eljátszását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése