Vasárnap
Elkövető: Dávid
Tettestársak: Zsolt és jómagam
Hajónapló, U.S.S. Shackleton. Csillagidő 67738.43. A Sierra 39-es állomás felé tartunk, ahol három kutató csatlakozik hozzánk, akik a legutóbbi, tervezettnél jóval hosszabbra nyúlt utazásom közvetett eredményét szándékoznak bemutatni, remélhetőleg sikerrel...
A U.S.S. Shackletonra érkező kutatók: a vulcani Sarok, a csillagflottás Satchio Nakamura hadnagy és a független tudós, Dr. Gustav Kragen voltak. A vendégek és felszereléseik felsugárzása után a tiszteletükre tartott esti fogadáson Blackwell kapitány szerényen felvilágosította a hallgatóságot, hogy a három kutató a homályos kémkedései során a romulán álcázó-technológiáról begyűjtött információk alapján elvégzett feljesztéseiket fogják élesben kipróbálni. Az estén a legénység először lehetett tanúja annak, hogy kapitányuk a szónoklás képességét minden bizonnyal egy másik kvadránsban felejtette. A majdnem teljes spektrumot lefedő, színes jellemmel rendelkező és állandóan egymással rivalizáló kutatók kezelésének, koordinálásának és segítésének alantas feladatát természetesen a játékos karakterek kapták a nyakukba, melyek a mostani ülésen a következők voltak:
Lydia Van Dyke, fél-vulcani rohamorvos (Mihály) - feladata volt az általános felügyelet, a túlzott rivalizáció és egyéb nemvárt balesetek okozta sérülések elkerülése és a gyógyítása. HOLO, jogilag valahogy és valamiért független humanoid android, a tudományos tiszti posztot betöltő perszona (Zsolt) - feladata volt a tudósok segítése, ugyanakkor kíméletlen pozitron-logikájával a teljes csapat őrületbe kergetése.
A fogadást követő reggel, 0800-kor elkezdődött a munka. A prototípusokat az ellenőrzés után elkezdték beszerelni közvetlenül a deflektortányér alatt található EPS egység mögé. A különböző kompatibilitási problémák megoldása közben fény derült a három kutató által tervezett egységek eltérő működési elveire is. A vulcani Sarok szenzor egység az álcázó extrém magas frekvenciáját érzékeli, azaz nem magát a hajót, hanem csak az álcázó jelenlétét. Kragen egysége szakadásszerű szubtér-torzulások jelenlétét észleli, a feltehető torzulásokat verteron átvivőhullámmal keresné. Nakamura hadnagy fejlesztése spektrális jellemzőket érzékelne, amik közvetlenül az álcázott hajók orrán jelentkező polaron paritás változását fogná. A beszerelések és a végső kalibrációk után a három kutató, kisebb (de annál gyerekesebb) vita keretében sorsolásos alapon eldöntötte, hogy milyen sorrendben fogják kipróbálni a szenzorokat, mialatt a U.S.S. Shackleton megérkezett a Semleges Zóna közelébe. Szenzorok éles tesztjének sorrendje a következő volt: Sarok, Kruger, Nakamura. A vulcani fejlesztése működni látszott; az egység egy lassan haladó romulán hajót érzékelt a Semleges Zónában. Kragen találmánya nem üzemelt megfelelően; a legelején felvillant egy hajó a Sarok szenzora által érzékelt hajó koordinátáitól nem messze, de téves jelzés lehetett, mert a korábban észlelt ragadozó nem haladhatott volna akkora sebességgel. Nakamura hadnagy szenzorai az ég világon semmit nem mutattak.
Ezt követően a Saroknak kijáró heves gratulációt egy közelben tartózkodó szállítóhajó, az Apollyon segélyhívása szakította meg, de a helyszínre érkezve már csak roncsokat találtak. Viszont Sarok új szenzorai egy közelben ólálkodó romulán ragadozót észleltek, ami egyenesen a Semleges Zóna felé sunnyogott, kisebb irányváltásokkal és leállásokkal. Hamar kiderült, hogy a megsemmisített hajó egy forgalomból kivont öreg bárka volt; utolsó tartózkodási helye az Ennan VI, tulajdonosa négy hete adta el Föderációs adatbázisban nem regisztrált tulajdonosoknak. Jelenlegi legénysége ismeretlen. Blackwell mindenesetre nem ugrott rá a romulán provokációra.
Röviddel az események után, a három tudós távozása előtt ismét segélyhívást fogtak a hídon, de most nem egy szállítóhajóról, hanem a kutatók átvételére érkező U.S.S. Hawkinsról. A segélyhívás szerint romulánok támadtak rájuk. A helyszínre érkező Shackleton a hívás forrásának koordinátáján már nem talált semmit, még roncsokat sem, viszont erős szubtér-torzulás nyomait fogták Sarok szenzoraival. Sarok 3-as szintű diagnosztikát javasolt, amit Blackwell meg is fogadott és utasította Nikost az ellenőrzés elvégzésére. Kis idő elteltével a főgépész felszólt és kiderült, hogy Kragen szenzorát láthatóan szabotálták, mire a tudós felháborodva megemlítette, hogy már az első tesztje is biztos emiatt lett sikertelen, (természetesen megvádolta Nakamurát és Sarokot). A feszült helyzetben egy nemvárt pillanatban Nakamura előkapott és Sarok fejéhez szegezett egy diszruptort, majd a pajzsok leengedését követelte. Blackwell kapitány parancsára kikapcsolták a pajzsot, amire egy közelben rejtőzködő romulán hajó vált láthatóvá. Nakamura hadnagyot és a fogját azonnal áttranszporálták, eközben kiderült, hogy valamilyen módon a Shackleton teljes fegyverzete is szaboltálva lett. A Norexan osztályú romulán ragadozó (képen) kapitánya, N'axar parancsnok az átsugárzást követően bejelentkezett és szívélyesen üdvözölte régen nem látott ismerősét, Idanaar parancsnokot, másnéven Blackwell kapitányt.
A romulán hajó távozása után a közeli szubtértorzulás középpontjából egy lassan sodródó mentőkabint érzékeltek a szenzorok, fedélzetén egy gyenge életjellel. Közvetlenül a gyengélkedőre transzportálás egy élete végén járó öregembert sugárzott át, név szerint a karakterek egyik közeli ismerősét, a U.S.S. Hawkins főgépészét, Bernard "Herr" Schiffermann-t, egy tollakkal díszített szauni pipa társaságában...
Ezekkel a képsorokkal ért véget a tíz részesre tervezett, ismertető jellegű Star Trek RPG első évada, a tévés hagyományokhoz híven, egy pontosan a közepén elvágott dupla epizóddal. Jelenlegi hír, hogy még mindig sztájkolnak a forgatókönyvírók, a rendező pedig háziszabályokkal készül megoldani az elsőtiszt gyakori hiányzásából adódó fejetlenségeket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése